Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

■ Az országgyűlés befejezte ülésszakát (Folytatás az 1. oldalról) kiküszöbölését várjuk, miköz­ben brüsszeli képviseletünk kész arra, hogy az érdekeltek­kel tanulmányozza a szélesebb európai gazdasági együttmű­ködés lehetőségeit. Igen meleg szavakkal em­lékezett meg a külügyminisz­ter a magyar párt- és kor­mányküldöttség legutóbbi szov­jetunióbeli látogatásáról, a két nép mély barátságáról ta­núskodó tapasztalatokról, s a magyar történelemnek túzokról a küszöbön álló nagy évfor­dulóiról. amelyek ugyancsak összefüggnek a Szovjetunióval és a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. A tárgyalá­sokról és a Szovjetunió kez­deményezéseiről, szólva hang­súlyozta. hogy a szovjet javas­bániával is javuljanak kapcsola­taink. összefoglalóan, a szo­cializmus országairól szólva, Lenin egyik, 1916-ban elhang- zott kijelentésére utal — mi­nél több ország lép a szocializ­mus útjára, annál többféle mó­don fog épülni á szocializmus —, s hozzátette: azt már tud­juk, hogy milyen sokféle ka­pitalista ország van, de csak most kezdjük megtanulni, el­fogadni és elviselni, hogy mi­lyen sokféle szocialista ország lehet. Beszédének befejező részé­ben a külügyminiszter nyugati szomszédunkkal, az Osztrák Köztársasággá] általában egész­ségesen fejlődő kapcsolataink­ról emlékezett meg. Rámuta­tott, hogy miután határaink Európa két felének határai is, Az országgyűlés ülésterme a tanácskozás alatt (MTI foto —Pálfai Gábor felvétele) latok a fegyverkezési verseny megfékezésére, a békés ren­dezésre, — megfelelő nemzet­közi összefogás esetén ■— meg­teremthetik az emberiség bé­kés fejlődésének feltételeit. Mi éppen ezért a Szovjetunióhoz fűződő baráti és szövetségi kapcsolataink ápolásában nemcsak, mint legnagyobb szomszédunkkal. gazdasági stabilitásunk lényeges táma­szával, függetlenségünk és biz­tonságunk elsőrendű biztosító­jával keressük a kapcsolatok bővítését, hanem a nemzetközi béke és biztonság legfőbb mai zálogával is. A Német Demokratikus Köz­társasággal kötött barátsági szerződést, a lengyel párt- és kormányküldöttség, majd a csehszlovák küldöttség buda­pesti látogatását értékelte ez­után a külügyminiszter, s megjegyezte, hogy Csehszlová­kiával aláirt új szerződés or­szággyűlési tárgyalása idején bővebben is foglalkozni kíván a két ország kapcsolatával. Most azt a bizalmat és reményt szeretnénk kifejezni — mon­dotta —, hogy a csehszlovákiai belső folyamatok végső kifejlő­désükkel hozzá fognak járulni a szocialista világrendszer nemzetközi tekintélyének nö­veléséhez és közös külpolitikai lépéseink hatékonyságának erő­sítéséhez. Bejelentette, hogy előkészületben van a magyar- bolgár és a magyar—román új barátsági szerződés, jól és egészségesen fejlődnek a baráti kapcsolatok a Jugoszláv Szo­cialista Köztársasággal, amely- lyel, mint eddig is, további ta­lálkozókra, tárgyalásokra szá­mítunk Sokféle szoeialisln orszá« lehel Az a törekvésünk — jelen­tette ki a továbbiakban —, hogy az ismert viták ellenére a Kínai Népköztársasággal és Al­áz európai viszonyoknak sokat kell még változniuk ahhoz, hogy ebben a helyzetben, so­ha, semmi probléma ne legyen. Jelen tŐ6 eseménynek ígérkezik kapcsolatainkban — hangsú­lyozta —, a Minisztertanácsel­nökének közelgő bécsi látoga­tása. A francia külpolitikai te­vékenységről azt mondotta, hogy az segít az európai fe­szültség enyhítésében, s annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy a francia választási eredmények alakulásában a mai francia külpolitika Is sze­repet játszott Remélhető, mondotta, hogy a magyar- olasz kapcsolatok néhány, rész­ben mondvacsinált problémá­ját is sikerül közös jóakarattal kiküszöbölni. Az Egyesült Ál­lamok vonatkozásában beje­lentette, hogy megkértük az agrementet kijelölt nagyköve­tünk számára, amit megadtak, s nagykövetünk rövid időn be­lül elfoglalja állomáshelyét. Egyéb európai kapcsolata­inkról szólva bejelentette, hogy a hónap végén Ankarában magyar—török külügyminisz­teri megbeszélést tartanak, s megnyitjuk a rodostói Rákóczi emlékmúzeumot. Számos más országgal is előkészületben vannak hivatalos kormányközi tárgyalások, amelyek mind­mind hazánk nemzetközi kap­csolatainak bővítését célozzák. Vila az expozéról A külügyminiszter expozé­ja feletti vitában elsőnek Gosztonyi János képviselő szó­lalt fel. Az arab—izraeli konf­liktussal kapcsolatban kije­lentette: a kialakult viszo­nyokért egyértelműen Izrael a felelős. Most Izraelnek kell lépnie. A jelek azonban saj­nos azt mutatják, hogy erre nem hajlandó. Sok munkára van még szükség ahhoz, hogy a viharfelhők elvonuljanak. A nemzeti kérdésről szólva a magyar kisebbség ügyét il­letően hangsúlyozta, hogy a megoldás mindenekelőtt né­peink közelítése. Közvéleményünket ellen­ben foglalkoztatják a cseh­szlovák események- Lehet-e párhuzamot vonni 1956-tal? — vetik fel egyesek. Ügy sem­mi esetre sem — mondotta a képviselő —, mintha Csehsz­lovákiában ellenforradalom lenne. Csehszlovák elvtársa­ink harcolnak az antiszocia- lista és jobboldali erőkkel szemben. A helyzet kialaku­lásáért a régi vezetést terheli a felelősség. E hibák alapján szemtelenedtek el a külön­böző típusú elemek, A jobb­oldali erők felelevenítésével kapcsolatban említette meg a Literarni Listy emlékezetes cikkét, amely támadás a ma­gyar—csehszlovák barátság ellen, valamint a „Kétezer szó” című felhívást. Majd hangsúlyozta: álláspontunk, szolidaritásunk és hitünk nem változott­Nagy Miklós felszólalásá­ban az Interparlamentális Unió legutóbbi ülésszakán végzett munkáról, Kelen Bé­la a külpolitikai tájékoztatás fontosságáról szólott. Méhes Lajos a többi között kijelen­tette: pártunk és kormányunk külpolitikája ifjúságunk ro- konszenvével találkozik. Im­ponáló ifjúságunk egysége Vietnam támogatásában. Az országgyűlés a külügy­miniszter válasza után a kor­mány külpolitikai tevékeny­ségét jóváhagyta. Ezután került sor a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti barát­sági. együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dés megtárgyalására, A tör­vényjavaslatot Péter János nyújtotta be. Hangsúlyozta, hogy az egyezmény megújí­tása során figyelembe vették a két évtized eredményeit és a nemzetközi helyzet változását. Ezután Darvast István a külügyi bizottság előadója előterjesztette az egyezmény törvénybe iktatására vonatko­zó javaslatot. Szólott a két nép évszázados történelmi kapcsolatairól, amelynek so­rán mindig megtaláltuk egy­más segítő kezét. Ez a barát­ság a második világháború után két testvéri ország ba­rátságává alakult — mondot­ta. A törvényjavaslathoz Csa­pó Ernő és Csáki István szó­lott hozzá. Ezután az országgyűlés egy­hangú szavazással törvénybe iktatta a törvényjavaslatot, majd Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke bezárta az or­szággyűlés ülésszakát. NÓGRAD - 1968. július 14., vasárnap Bármerre jár az ember, a bulgár hegyekben, gránit osz­lopok és művészi szobrok őr­zik a fasiszták elleni parti­zánharc hőseinek emlékét. A hegyek ormán emelt magas- baszökő emlékművek — mi­ként a hatalmas fák — me- mentóként merednek az ég­nek. Megható a nép hőseinek tisztelete, az emlékezés. A bulgár nép féltve őrzi a betolakodók elleni hősi harcok emlékeit. Köztudott, hogy Bulgária, sok évszázados el­nyomás után, csak a XIX. században nyerte vissza sza­bad államiságát. nemzeti függetlenségét. „Pápai tréfa” A Fekete-tenger parti für­dőváros: Várna emléke, min­denekelőtt a tenger hűs vizét, a forróság utáni kellemes, szellős estéket juttatja eszünk­be. De ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, a magyar történelem is mond nekünk valamit erről a városról, csu­pán vissza kell kanyarodnunk a XV. századhoz, amikor Dél- kelet-Európa népei erejüket a puszta létüket fenyegető töröl; hódítók feltartóztatására egyesítették. Hiszen a hódítás függetlenségüket, a rabló­pusztító, élösdi uralom pedig nemzeti fejlődésük alapjait rendítette meg. A harc a tö­rök hódítók, a haladás akkori fő ellensége ellen folyt, s eb­ben a harcban, — amely a ma­gyarságot a XV. század dere­kán az európai politika hóm­EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Koszigin Stockholmban — A Közel-Kelet békéjéért — A Francia KP Központi Bizottsága a választásokról — Kétmilliárd dolláros injekció Erősödik a japán ellenzék Az elmúlt hét nemzetközi eseményeinek krónikájában első helyre Koszigin szovjet mi­niszterelnök stockholmi útja kívánkozik. A szovjet—svéd kapcsolatok az utóbbi időben, figyelemre méltóan fejlődtek. Nemrég szovjet szabadalommal helyeztek üzembe egy nagy vegyi gyárat Göteborgban, néhány hete 100 nagy svéd cég bizottságot alakított a Szov­jetunióval való kereskedelemből következően. A két ország tudományos együttműködésének keretében igen nagyszabású kutatóorvos-cse­rére, sőt az atomenergia ipari és gyógyászati felhasználását vizsgáló atomtudósok cseréje kerül sorra, ez egyébként az első eset, hogy a Szovjetunió nyugati tudósoknak enged be­pillantást atomkutatásaiba. A felsoroltak egyébként csak kiragadott példák. Bizonyos, hogy Koszigin svédországi látoga­tása során gazdasági és tudományos együttmű­ködésében az eddiginél is szélesebb utat nyit. Nemzetközi vonatkozásban azonban még fon­tosabb az a határozottan pozitív álláspont, amit a svéd kormány napjainak legégetőbb problémája, a vietnami háború kérdésében elfoglal. Stockholm két ízben adott otthont a délke­let-ázsiai agressziót elítélő vietnam-konferen- clának. Itt tartotta meg első tárgyalási ciklu­sát a Russell-féle nemzetközi társadalmi bíró­ság. Tavasszal a svéd kultuszminiszter — aki egyébként a kormányon levő szociáldemokra­ta part egyik vezetője — olyan éles szavak­kal ítélte el a vietnami agressziót, a svéd miniszterelnök pedig olyan hevesen helyesel­te ezt, hogy Johnson dühében visszarendelte stockholmi követét. A semleges Svédország kormányának nem­zetközi tekintélyét jelentősen növeli ez a jó. zan, reális és igazságos álláspont. Jogos az a várakozás, hogy Koszigin stockholmi útja nemcsak a két országot közvetlenül érintő kérdésekben hat majd jótékonyan, hanem fontos hozzájárulás lesz a nemzetközi feszült­ség enyhüléséhez is. Nasszer elnök moszkvai látogatását, — amely három nappal tovább tartott a terve­zettnél —, és tárgyalásait a szovjet vezetőkkel, nagy érdeklődés kísérte világszerte. A meg­beszélések napirendjén természetesen minde­nekelőtt a Közel-Kelet problémája szerepelt, A kiadott közös közlemény ismételten ál­lást foglal a Biztonsági Tanácsnak a rendezés­re hozott határozata mellett. Újból leszögezi, hogy a konfliktus megoldásának első lépése a megszálló izraeli csapatoknak az elfoglalt te­rületekről történő visszavonása kell hogy le­gyen. Az a tény, amely szerint az EAK ismét leszögezte: kész feltétel nélkül elfogadni és végrehajtani a Biztonsági Tanács határozatát* arra utal, hogy a tárgyaló felek a konfliktus­nak változatlanul politikai, nem pedig kato­nai eszközökkel történő megoldását szorgal­mazzák. A tanácskozáson azonban az az elhatáro­zottság Is kafejezésre jutott, hogy a felek — ha szükséges — készek a térség katonai vé­delmének biztosítására is. Különösen indo­kolja ezt, hogy éppen Nasszer moszkvai tár­gyalásai idején Izrael súlyos támadást hajtott végre a Szuezi-csatoma térségében. Főleg Szu­ez városában okoztak nagy károkat emberélet­ben és anyagi javakban. Az Egyesült Államok ugyancsak e napokban jelentette be, hogy ra­kétákat szállít az izraeli hadseregnek. E héten tartotta ülését a Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsága. Megvitatta a párt helyzetét és jóváhagyta a Politikai Bizott­ságnak a Franciaországban legutóbb végbe­ment események idején hozott határozatait. A Központi Bizottság helyesnek ítélte meg, hogy a párt nem ugrott be a gaulleista provoká­cióknak és a sztrájk idején csak politikai esz­közökhöz nyúlt a dolgozók leglényegesebb kö­veteléseinek kiharcolása érdekében. Ha a párt felült volna annak a gaulleista illúziókeltés­nek, hogy „A hatalom üres”, és megpróbálta volna a hatalmat erőszakkal megszerezni, úgy ez az adott körülmények és erőviszonyok mel­lett a dolgozók tömeges lemészárlásához, és elkerülhetetlenül a párt szétveréséhez veze­tett volna. Súlyosbította a körülményeket, hogy a zavarosban halászó anarchista, álbalol­dali elemek goromba provokációkkal mindun­talan ürügyet teremtettek a rendőrség brutá­lis fellépésére. A dolgozók nagy tömegei helyeselték a párt magatartását. Erre mutat, hogy május közepe óta újabb 23 ezer ember kérte felvételét a pártba. A választás eredményeit értékelve, a Köz­ponti Bizottság megállapította, hogy minden ötödik francia választó a kommunista pártra adta szavazatát, Csak a mélységesen igazság­talan választási törvény miatt kapott a párt mindössze 34 mandátumot, azaz 00-nál keve­sebbet, amennyit a szavazatok arányában kap­nia kellett volna. Figyelemre méltó pénzügyi, de hutásában je­lentős politikai esemény zajlott le Angliában. Jó fél évvel az angol font emlékezetes leérté­kelése után a bizalom Anglia valutája iránt ismét annyira megrendült, hogy újabb leérté­kelés fenyegetett. Attól lehetett tartani, hogy amennyiben a Brit Nemzetközösség államai kivonják a londoni bankokban elhelyezett pénzüket, ez valóságos katasztrófát idéz elő. A világ 12 nagy bankja ezért úgy döntött, hogy kétmilliárd dolláros hosszúlejáratú köl­csönnel siet a font sterling segítségére. A friss vérátömlesztés elhárította a közvetlen pénz­ügyi krízist, ugyanakkor a Wllson-kormány és a munkáspárt politikai pozícióit is megszi­lárdította. A munkáspárt vérmesebbjei lelke- sültségükben már „Angol gazdasági csodát” emlegetnek. Mindaddig azonban, amíg a font leértékelésének csak káros, a dolgozó kisem­bereket sújtó hatása mutatkozik, nincs ok túlságos optimizmusra. A hét krónikájához tartozik még a japán felsőházi választás, Ezúttal a felsőház tagjai­nak csak a felét választották újjá, a mandá­tumok elosztásában lényeges eltolódás nőm történt. Japánban végbemenő mind gyakoribb tüntetések az amerikai támaszpontok és a ja­pán kikötőkbe látogató amerikai atomtenger- alattjárók ellen azonban arra mutatnak, hogy az ország népének parlamenten kívüli ellen­zéke egyre erősödik. Könnyen lehet, hogy a soron következő parlamenti választáson ez már a mandátumok elosztóban is kifejezésre jut majd. Fábián Ferenc Közös múlt a Fokate-tenger partján lokterébe állította — kerültek I. Ulászló — III. Wladiszlaw néven lengyel, király — csa­patai Várna alá. 1444 júliusá­ban a tíz évre kötött szegedi békét Ulászló, a pápa követe­lésére megszegte és megtá­madta a törököket. Azért tet­te ezt, mert a pápa, Velence, Genova és más nyugati ha­talmak megígérték, hogy flot­tájukkal megakadályozzák a Kis-Ázsiában tartózkodó török főerők átkelését a Boszporu­szon. Ebben az ígéretben bízva Hunyadi János is támogatta a hadjáratot. A nyugati hatal­mak azonban nem tartották meg Ígéretüket, s a szultán — senkitől sem zavartatva — át­hajózta Európába a kis-ázsiai erőket, és Várnánál elvágta Ulászló seregének útját. A se­reg háta mögött portyázó csa­pataival pedig megakadályoz­ta a visszavonulást, Ulászló cserbenhagyásával — Marx szavaival élve: a „pápai tréfa" következtében — a hadak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenvedtek, A csatá­ban Ulászló elesett és Hunya­di menekülésre . kényszerült. Eddig a történet. Közös sors akkor és ma Az 1444. november 10-én ví­vott Vérzivataros csata len­gyel. magyar, román, cseh és horvát hőseinek emlékét nagy gonddal és megbecsüléssel őr­zi a bulgár nép. Először 1933- ben emeltei; emléket Ulászló — ahogy a bulgárok mondják Wladlslaw Varnensi — tiszte­letére. A mauzőleüm szarko­fágja jelképes, mert Ulászló holtteste eltűnt a csatatéren. Bulgár barátaink az utóbbi években gyönyörűen kiépítet­ték a mauzóleum környékét, parkot varázsoltak köréje. A park egyik festői szépségű sétá­nyának szélén hatalmas kő­tömbök hirdetik a csatában el­esett hősök emlékét. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy ezeket a hatalmas kő­tömböket a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, és a Bolgár Nép- köztársaság címerei díszítik, mintegy szimbolizálva ezzel a közös múlt és a jelen sorskö­zösség összefüggését, bizonyít­va, hogy épp úgy, mint ötszáz- huszonnégy évvel ezelőtt a vi­láguralomra törő török hódí­tók ellen, ma is közös front­ban állunk a haladás ellensé­geivel szemben. Számunkra megkapó, hogy Ulászló mauzóleumával szem­ben állították fel Hunyadi Já­nos szobrát. Pajzsán a hagyo­mányos hollóscímer. Hunyadi erőteljes fehérkő-alakja az ügy igazába vetett hitet su­gározza. A mauzóleumtól kissé távo­labb modern vonalú, kívül- belül rendkívül impozáns emlékmúzeum emelkedik, ahol a csató relikviái: fegyverek, a csatában részt vevő nemze­tek fiainak harci ruhái, zász­lói, a csata térképei találtak otthonra. Az emlékmúzeum egyik fülkéjében állították fel Hunyadi János gyulafehérvári szarkofágjának másolatát és mellszobrát. S ami megdobogr tatta szívem: fehér márvány­tábla, rajta magyar nyelvű felirat — Debrecen párt- és társadalmi szervezeteitől. Gon­doljanak hozzá mindehhez egy rendkívül kedves fiatal­embert, aki nagy szeretettel és hozzáértéssel mutatja be ne­kem a látnivalókat. Bizonyos vagyok benne, hogy amikor már elárasztotta az embert az aranyló homo­kot égető csodálatos napfény, a Fekete-tenger kellemes hűs vize után is felüdülést jelent egy szép kirándulás a jelenből a múltba, amely mint egykor, ma is közös. Boros Béla 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents