Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-13 / 163. szám
Oővulő telep — sokasodó gondok Három kérdés válaszra vár Nézzük először a gyerekesei. A legutóbbi évben Balassagyarmaton 178 gyerek született. A KISZ-takótelepre ebből húsz születés jut. Az anyák közül 38 otthon, dolgozik, 119 gyermekgondozási segélyt igényel és kap. Csupán 21 anya mondana le a segélyről, és adná gyermekét bölcsődébe. A városban szétszórtan elhelyezkedő 21 asszonynak a kedvéért, akiknek csak kis része él a lakótelepen, nem érdemes bölcsődét létrehozni. Pedig az itt lakó szülők mindegyike — a nők is! — okvetlen dolgozni akarnak, mert hosszúlejáratú kölcsönöket kell törleszteniök. De ha a bölcsőde létesítését ez a körülmény nem is indokolja kellőképpen, az óvoda feltétlenül szükséges. Szintén tavalyi felmérések szerint: a telepen mintegy 150, egytől hatéves gyermek van, tehát a csecsemőkhöz hasonlóan viszonylagosan több, mint a városban. És bár pár év múlva a% mostani gyerekek felnövekedésével a KISZ-lakolelep már kiépült részén az az érdekes helyzet áll elő, hogy teljesen elcsitul a gyermeklárma a terep pereme, amelyen állandóan épülnek új házak, továbbra is igényli az óvodát. Övoda építése azonban a várospolitikai terv hároméves programjának végén sem szer-epei. Első kérdésünk• a terv módosításával nem lehetne-e a közeljövőben legalább óvodát létesíteni? Az Ifjúság úti négytantermes általános iskola bővítését jövőre hajtják végre. Két osztály és egy tornaterem épül Erzsi nénit, a mátraverebé- lyi Tátra tér nagymama korú lakóját, komoly bosszúság érte: szekrényéből, az összehajtogatott függönyök közül kétszázhatvanból hatvan forintja szőrén-szálán eltűnt. Amint a károsult mondja, nem először kél lába kiseb b-nagyóbb summának. — Csak boszorkány műve lehet, — szögezi le Erzsi néni. — Iskoláslány koromban járt a faluban szarvas-ördög is, szarvas-menyecske is. Jól emlékszem: édesapám szólt rá a felnőttekre, hogy efféléről ne beszéljenek előttem. — Miből tetszik gondolni, hogy boszorkány járt a lakásban? — érdeklődtünk. — Mindig kulcsra zárom az ajtót, — mutat két olyan kulcsot, amelyhez tartozó zárat már a „betörő-óvodában’ is könnyen nyitnak a legkisebbek. — A másik: két esztendeje, füsttel jelentkezett először a boszorkány. Mindig így kezdődik, mondta ezt nekem egy alföldi asszony, akivel itt ismerkedtem meg a búcsún. Megjövendölte, hogy később majd disznót is rajzol a falra. Hát nem úgy lett? ... De bizony. Először elkezdett füstölni a kémény; hiába javította a fiam. hiába bajlódott vele a kéményseprő. Aztán megjelent a disznó a falon. Lábatlan disznó volt. A boszorkány, — vagy ha így, újszerű csengésében tetszetősebb: a szarvas-menyecske _ jó étvágyú lehet. Egy pillanatra hagyta Erzsi néni a napi tizenöt liter tejet adó jószágot őrizetlenül az udvaron, a szarvas-menyecske az utolsó csöppig kiszívta a tejét! Jó lesz vigyázni, nehogy az Italboltba röppenjen be hozzá. Szerencséjük van azoknak a gyerekeknek, akik ide járhatnak: korszerű körülmények között összeszokott pedagógusgárda oktatja, neveli őket. A gyerekek után folytassuk a sort a felnőttekkel. Gond- juk-bajuk nekik is van elég. A telep Balassagyarmat magasabb részén feszik. A víznyomás ingadozásai itt még jobban jelentkeznek, mint a városban. (Pedig ott is elég gyakori a vízhiány.) Jövő tavaszra, az új víztorony felépülésével — ígérik a Közmű- és Mélyépítő Vállalat szakembe- ei — a városban mindenütt egyformán erős lesz a nyomás. ígéretük remélhetőleg beigazolódik. Nem úgy, mint az iskola mellett létesülő szolgáltató ház építőinek ígérése. Többszörös határidőeltolás után most végre úgy látszik, őszre elkészül a szolgáltató (minden jó, ha a vége jó), amelyben fodrász-, szabó- és cipészüzlet kap helyet. Eredetileg arról is szó volt, hogy a szolgáltató kombináttal egy épületben egy 35 négyzet- méter alapterületű, nyilvános távbeszélő-állomással ellátott felvevő postafiók is létesül. Hogy a telefonfülkére mennyire szükség lenne, azt azok a telefontulajdonosok tudják bizonyítani, akiket szülés, elsősegély miatt sokszor éjszaka zörgetnek fel. A régóta vajúdó kérdés — állítólag pénzhiány miatt — nem oldódott meg, a szolgáltató ház postafiók nélkül épült fel. Második kérdésünk: menynyivel olcsóbb egy postafiókot később külön felépíteni, mint egy másik épülettel együtt, és seprűnyélen lovagolva^ elmondhatatlan borzalmasságokat mívelhetne egy becsípett boszorkány . . . Erzsi néni bátor asszony. Elhatározta, hogy elcsípi a boszorkányt. Érdemes meghallgatni, miféle előkészületeket tett erre, s hogyan járt. — Az ágyba, az én helyemre befektettem a feszületet, — kezdi. — Magam odaálltam a fogashoz, a felaggatott ruhákkal takaróztam. Tudtam, hogy jönnie kell, hiszen előző éjjel három tehén képében kísértett. Veresfarka, fehér, zsemletarka tehén vonult végig fényesen, tőgyével együtt a falon. A kutyát odakötöttem az asztal alá, én meg figyeltem. Hirtelen hallom, mint koppan az asztal, az ablak . . . — A kutya nem ugatott? — Nem. Csak ásított egyet; akkor a boszorkány, anélkül, hogy megmutatkozott volna, két buborékot eresztett. Olyasformát, amilyent cukorból formál az árus a gyerekeknek a búcsún . . . Panaszoltam a dolgot a plébános úrnak, de ő csak annyit mondott, hogy ebben az ügyben nem tehet semmit. Csodálom. Az az alföldi asszony nékem úgy mesélte, hogy náluk a pap űzte el a boszorkányt. — Mihez kezd most, Erzsi néni? — Még nem tudom. Azt a tanácsot kaptam, hogy írjak föl a pápához. Elhallgat. Tiszta szemében riadtan ágaskodik a rémület Idő: 1968 nyara. Színhely: Közép—Európa. A látogató gyorsan elköszön, és — sok mindent nem ért. mikor lesz végre posta a telepen? És ha már kérdezünk, íme a harmadik: szándékozik-e az AKÖV a telepen közlekedő járatainak bővítésére, átrendezésére valamit tenni? Mind az oda. mind a visszautazásnál a buszok indításánál figyelmen kívül hagyják sok üzem, így elsősorban a finomkerámia és a kórház munkarendjét. Ezenkívül a telep állandó bővülésével új megállók létesítésére is szükség lenne. Ugyancsak bővítésre szarul a telep „üzlethálózata”, bár jelenleg a lakók elégedettek a boltok, különösen a Szügyi úti vegyesbolt áruellátásával. A KISZ-lakótelep problémáinak vizsgálata után szóljunk magukról az itt élő emberelőről is. A telep szellős utcáival, gondosan ápolt kertjeivel, az ipari üzemekhez, hivatalokhoz való közelségével átmenetet képez a falu és a város között. Az itt élők szeretik otthonukat, hiszen annak minden részletéhez saját kezemunká- juk emléke köti őket. Megfigyelhető, hogy a telepen élő emberek munkahelyeiken is gondosságukkal, takarékosságukkal tűnnek ló. Szűkebb hazájukban pedig — házuk rendben tartásán kívül — sokszor és önként vállalkoznak társadalmi munkára is. A pedagógusok véleménye szerint gyermekeikkel is kevesebb a nehézség, a közösségi szellemet mór otthonról hozzák magukkal. A balassagyarmati KISZ-la- kótelep gondjai, örömei tipikusak, kisebb eltérésekkel az ország minden lakótelepénél így találhatók meg. Mint már említettük, a telep most is folyamatosan bővül. Reméljük, hogy a bővüléssel együtt egyre több gond oldódik meg, nyer végleges elintézést. Baranyai László A pénz Klárik Ilonától, a községi tanács titkárától értesültem arról, hogy Rétságon, a Zenész-dombon, tizenkét cigánycsalád él emberhez nem méltó körülmények között. A beszélgetés menetében elterelődött a figyelmem a mondatról, már a számon volt egy egészen más irányú kérdés, végül mégis a témánál kötöttünk ki. Bevallom őszintém nem lepődtem meg, amikor megtudtam, milyen terveik vannak, hogyan próbálják segíteni ezeket a családokat, hogy otthonhoz juthassanak. A támogatás jelentős részét kormányhatározatok teszik lehetővé, a hangsúly mégis fokozatosan a helyi kezdeményezésre terelődött, amit a községi tanács titkára röviden így foglalt össze: — Már többször jártunk a Zenész-dombon. Ingyen házhelyet, építési terveket, kivitelezőt, kamatmentes kölcsönt ajánlottunk fel. Ezzel szemben a követelmény mindössze nyolc-kilencezer forint készpénz és egyéves folyamatos munkaviszony. Ez szükséges ahhoz, hogy bármelyik cigány' család beköltözhessen a faluba. Beszélgetésünknek ezt a részét ezzel befejezettnek tekinthettük volna, hiszen a cigánycsaládok helyzetével, gondjaikkal, problémáikkal annyian és annyiszor foglalkoztak már, mit is lehetne még elmondani erről? De a kézzelfogható tervek keltették fel az érdeklődésemet. így in— b. z. — <4 NÓGRÁD - 1968. július 13., szombat Mátraverebélyi riadalom Cjra megjelent a szarvas-menyecske? GOMBASZÜRET Kezdő lépések után A karancssági Egyesült Erő Tsz-ben nem idegenkednek az új kezdeményezésektől, szívesen próbálkoznak új üzem- úgakkal, különféle módszerekkel, amelyek hozzájárulnak a fasz-tagok — főleg a nők — fogalkoztatásához és egyidejűleg növelik a szövetkezet jövedelmét. A kezdeményezések között a legújabb a sampinyongom- ba termesztése. Megyénkben a sampinyon termesztésére régi bányajáratokat, pincéket, barlangokat, sőt szerfós istállókat is hasznosítanak. Azt azonban bizonyára kevesen tudják, hogy a csiperkegomba (sampinyon) termesztése nagyon régi keletű, már a XVI. századból fennmaradt egy termesztési leírás. A karancssági tsz-ben azonban a vezetők és fasz-tagok egyaránt most ismerkednek ezzel az új „üzemággal.” A fővárosi Duna Tsz szaktanácsaiból tanulták meg, hogy a sampinyontermesztéshez három feltétel szükséges: jó szaporítóanyag, megfelelő termesztő helyiség és gazdag tápanyag. Micéliumról —, fertőzésmentes gombacsíráról — a patronáló Duna Tsz gondoskodik, termesztőhelynek pedig alkalmasnak mutatkozott az egykori Prónay-kas- tély pincéje, a karancssági faszközpontban. Megfelelő tápanyagban sincs hiány, mert Karancságon sok lovat kell tartani, s a lóistállóból kerül ki a leggazdagabb tápanyag. Az asszonyok szívesen vállalták a felkészülést a gomba- termesztésre. Elmentek a főNagy hozzáértéssel szedi a sampinyongombát a karancs- sági tsz-pincében Ujj Sándorné és Horváth Zoltánná, akik tanfolyamon sajátították el a gombatermesztés és szedés technológiáját A 230 négyzetméteres pincében 130 négyzetmétert telepítettek be ágyúsokkal, s a mi- célium belehelyezése után érdeklődéssel lesték-várták, hogy kibújnaik-e a parányi gombafejek, hogy azután szép gombakalapokká növekedjenek. Nagy esemény volt a szövetkezetben az első termés szedése. Mert a sárgás-fehér mésének szedése: már több mint öt mázsa sampinyont szállítottak a Megyei Értékesítési Központnak és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak. Bozsik Béla tsz-foiagronó- mus szerint nem kétséges, hogy a gombatermesztés bevált a szövetkezetben. Egy új városba, hogy a tapasztalt gombafejek sűrűn ellepték a kezdeményezést sikerült ezgombatermesztőktől tanulják telepeket. Harmadik hete tart 7x1 eredményhez segíteni.meg a termesztés módszereit az első telepítésű gomba terL. Gy. csupán ... dúltam el a rétsági Zenészdomb felé, hogy megtudjam, élnek-e az adott lehetőségekkel az ott élő cigánycsaládok? Fehérre meszelt putrik fogadtak a falu végén. Tikkasztó meleg volt. Barnára sült cigánygyerekek hancúroztak a vízzel telt mosóteknők körül. A kalyibák árnyékában pár asszony az ebédfőzéshez készülődött, Jöttömre megélénkült az élet. Amikor megtudták, mi járatban vagyok, szinte egymás szavába vágva kezdtek beszélni. — Hogyne hallottuk volna, miről van szó — mondta Botos Jánosné, aki saját bevallása szerint tizenegyedmagá- val lakik egy putriban. — A tanácselnök már többször járt itt, ő mondta: aki építkezni akar, jelentkezzen. Van minden, csak kilencezer forint kell hozzá, meg rendes munkaviszony. Dehát honnan vegyünk mi kilencezer forintot? Az asszonyok, akik körülállták bennünket, egyetértőén helyeseltek. — Hány kereső van a családban? — kérdeztem Botos Jánosáétól. — Három. De kell is a pénz! Hat iskolásgyerekre számoljon. Még etetni is nehéz őket. Honnan vegyünk mi kilencezer forintot? — hajtogatja. — Nincsen nekünk any. nyi pénzünk. Pedig mi is szeretnénk már egyszer rendes házban lakni. Jöjjön, nézze meg belülről a mostanit. A tetőn befolyik az eső. Hát, érdemes ide egy jobb bútort venni? Végigvezettek a kalyibákon. Az a benyomás maradt meg bennem, hogy ezek a rozoga épületek belülről, a körülményekhez képest tiszták, a takarítás nyomait viselték. A telep képe, állapota azonban rendkívül lehangoló. Hogyan is mondta Klárik Ilona a községi tanácson? Felszámolják a rétsági Zenészdombot. Ügy láttam, az igény él ezekben az emberekben ehhez, ha még nem is elég erős. A többiek, köztük Janik Paine, Palotai Károlyné sem tudtak mást mondani, mint Botos Jánosné. Nincs pénz. Panasz, panasz hátán zúdul rám. Beszakadt a tető. ,,Etetni kell a gyerekeket. Honnan vegyünk, ha nincs? ... Igaz, sok a gyerek, az asz- szonyok nem dolgoznak, a férfiak általában segédmunkások, keveset keresnek, annak a kevésnek is nagyobbik része, még mielőtt hazavinnék, különböző csatornákon elfolyik a kezükből. A legtöbbjük vágya, kitömi ebből a körből, de segítség nélkül nem képesek erre. S a segítségen mindent érteni kell, nemcsak az anyagiakat, hanem a meggyőzést, megértést, ösztönzést is, állandó törődést, figyelmet mindazok számára, akik érdemesek rá, munkahelyen, lakóhelyen, a falu közösségében egyaránt. Az érdem alapvető szempontja pedig az állandó rendszeres foglalkozás lehetne, a nehezen összegyűjthető forintok helyett a becsületesen végzett munka. Ebben az esetben talán még az előbbi hiányában is lehetne áthidaló megoldást találni. Ezt az első és legfontosabb erőfeszítést azonban mindenkinek sa. ját magának kell megtenni. A járható út jelenleg az, amelyiken Virágh Sándorék indultak eb amikor a községi tanács felhívására jelentkeztek a családi ház építésére, és vállalták, hogy rendszeres munkával előteremtik azt az összeget, ami szükséges ehhez. Virágh Sándor a rétsági tsz-építőknél dolgozik, két gyermek apja. Amikor náluk jártam, így beszélt a várható nagy eseményről: — Mi már korábban megtettük az első lépést. A Zenész-dombról beköltöztünk a falu végére. De már ezt is kinőttük, öreg, vályogfalú, vi. zes épület ez, nem érezzük jól magunkat benne. Szeretnénk végre egy rendes lakásban lakni, mint akárki más. Amint megtudtuk, hogy a- községi tanács segít bennünket, hogy családi házat építhessünk, rögtön jelentkeztünk. Azt gondoltuk, ha ezt a lehetőséget nem használjuk ki, soha sem lesz lakásunk., Azóta a pénzt is összehoztuk rá. Háromszáz négyszögöl telket kaptunk, kukorica meg krumpli van benne. Ősszel kezdődik az építkezés. Több, mint húszezer forint . állami támogatást és majdnem 70 ezer forint kamatmentes kölcsönt kapunk hozzá. A rétsági tsz-építők lesznek a kivitelezők. Jövőre már szép, kétszobás családi házban lakunk. Kiss Sándor
