Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
Lakos Győr ay Szegény Malvin!... A VÄLLALATI iroda folyosóján mindenki a meghitten pazar lakodalomról beszélt. Senki sem akadt, aki ne örvendezett volna a jó partin, amit az aranyszőke Malvin, a virgonc pénztárosnő csinált. — Ideje volt, hogy nyeregbe törjék — mondta szárazon Szilágyi Béla, a ..műszak” munkatársa. — Nem bírt már a vérivel... — Mit akarsz egy húszéves leánytól?! — vette védelmébe a szőke Beke Berci, a munkaügyis. — Aranyos kislány — ábrándozott el Vilcár néni a telefonközpontos, s a nagykivá- gáfcú virágmintás, csiri-csári nyári ruhákra gondolt, amelyeket ő Varrt a nászúira. Csak Kozik Juliska, az idős takarítónő nézte ellenszenvvel a nagy csoportosulást, legszívesebben egyetlen suhintással lesöpörte volna a fecsegőket a második emeletről. Nem is állta meg szó nélkül — Azt hittem, ha az a ke- tekóty elmén, végre csend lesz a folyosón... Lám, v*n aki fecsegjen helyette is.., — Ugyan, Juliska! — szólt rá Nagy Béláné a könyvelésből. — Mit irigykedik? — Irigykedik a rossebl Csakhogy a jó juh nem sokat béget, de sok gyapjút ád-.. — Szegény Malvin! — csapta össze kezét Vikár néni. — Ügy szeret mindenkit, mi meg távollétében is csak bántjuk őt... ¥ Fél év sem telt el, s máris elterjedt a vállalatnál, hogy Malvinnak az ifjú Marié An- toniette sorsa jutott osztályrészül. A férje ugyan nagytudású. jólkereső orvos, ámde a családi házban nem fitogtatja képességeit. — Malvint küldözgeti Bükkszékre meg Hévízre — jegyezte meg a munkaügyis. — Máshol van ott a baj! — Olyan az, mint a tűz. — vélte Szilágyi Béla is. — Elég lenne a kalaDot hozzávágni... A takarítónő azonban véget vetett a részvétteli so- pánkodásnak. — Tegnap is egy focista vitte a kisnaccságát motorozni- Az urát cirógassa, aki trónörököst akar. Olyan szép szál. erős ember az. mint a jegenye. .. jón a társadalmi együttélés szép épületén, ezúttal sem késlekedett védelmébe venni az ártatlan asszonykát. — Nekem Malvinka azt is elmondta, hogy az új ura titokban gyerektartást fizet.. • De, hogy mennyit és kinek, azt ő se tudja. A SZORGOSKEZŰ Juliska kétmarokra fogta a seprőnyelet, mint a mászórúdat szokták. — És aztán! Legalább nem kell aggódnia, hogy ettől az urától se lehet gyereke... Ámbár amely tehén sokat bőg, kevés tejet bocsát... Nem kellett még egy hónap és Rezegi Tihamér mérnök, a mind karcsúbbá és kívánatosabbá formásodó Malvin második férje, a vállalatnál a szoknyapecérség jelképévé magasztosult. Senki nem látta ugyan se kocsmában, se kártyaasztalnál, de még a nőkre sem vetett félreérthető tekintetet. ebből azonban a vállalatnál arra következtettek, hogy Rezegi nemcsak nagy szatír, de álszemérmes, kétszínű alak is. — Nekem a férje azt mondta, hogy este tíz után a Seres Tóni legénylakásáról látta kijönni. .. — Persze hogy onnan — adta a jólértesültet Beke Berci. — Malvin a Seres kartárstól kérte kölcsön Az egri csillagokat. — Húzódjanak arrébb! — állt akkor közéjük boszorkányjelvényével Juliska, a takarítónő. Azt mondják mifelénk Nógrádban: a ménló ritkán rúgja meg a kancát. Vikár néni a szívéhez kapott. — Szegény Malvin! — majd újból nekifohászkodott- — Szegény Malvin! * Kevéssel ebédszünet előtt történt. Piroska, a legfiatalabb irodistalány rémülten futott ki Seres Tóni szobájából. Kerekded, piros arca megmerevedett az iszonyattól. Nagy Béláné szemtanúja volt a jelenetnek és odahajolt jótékony együttérzéssel az aprócska leányhoz. — Mit láttál? — kérdezte. S amikor Szilágyi a tőle A lány örült, hogy megsúg- megszokott érzéktelenséggel háttá. Néhány percen belül kifejtette, hogy Rezegiéknél mínd a három emeleten tud- valami nincs rendben, már hogy Malvin és Seres Tósenki sem csodálkozott. ni. fényes nappal az, az irodá— Mi történt? — kérdezte ban' ’ * Piroska, a kis irodistalány. _ Még csodálkoztok! -tar— Éjféltájban nálam érdek- tóttá meg szűzbeszédét Beke lődött az ura. Malvin állítólag Berci a folyosón összefutott már harmadik éjjel nem al- röpgyűlésnek. __ Várható s zik otthon. volt, hogy ez lesz a vége — Talán a szüleihez ment — kezdett nyomozásba Beke Berci. — Ott se találta a férje— Legalább ták volna az Szilágyi. magukra zár- ajtot! — jgy — De hát hol lehetett? Vikár néni eltorzult arccal állapította meg. — Még majd halálba üldözi az a gazember! s.. Szegény Malvin! Szerencsére abban a pillanatban billegett el a lépcsőkanyarban, mint egy trópusi madár, az „üldözött” Malvin. Kisvártatva Seres Tóni is vé- gigódalgott a folyosón, aki új munkaerő a könyvelésben és tagja a sportkör súlyemelő szakosztályának. A deltás Seres zavartan kerülte el a csoportot és zavarát leplezvén imigyen szólt a seprőjére támaszkodó Juliskához: — Belekergette az a lump ura! — sipítozta Vikár néni, miközben egy fércelésben félbehagyott rózsaszínű nylonblúzt szorongatott reszkető kezébe. Másirányú indulattal eresztette meg a szót a háttérben takarító Juliska: — Ha szárnya lenne, a legjobb madár a disznó volna. .. EZ ALKALOMMAL azonban senki nem vette őt figyelembe. A nemes és együttérző indulat egybeforrasztotta az éhes bendőjű munkatársakat. Mint hatalmas színpadi kórusból, úgy szakadt fel a dallamos sirám: — Talán mondani akar va- — Szegény Malvin! Szegény lamit?! Malvin! — Bizony rosszak az emberek! — mondja elcsukló hangon Vikár néni. Egyszer üljön fel egy motorkerékpárra, máris. .. — Tűlem maga is elmehet benzintyúknak! — biggyesztette le vastag alsóajkát Juliska, aki Vikárnénál is korosabb. — Különben: fekete tehénnek is fehér a teje. -. VIKÄR NÉNI úgy csapta össze két tenyerét, mint valamikor az első áldozáskor. — Szegény Malvin! — re- begte és mélyet, nehezei sóhajtott. Néhány héttel Malvin második házassága Után, Nagy Béián é, az alpakkahajú, gömböc könyvelőnő teli szájjal új ságolta a folyosói parlamentnek. — Szegény Malvin, jól bevásárolt. . Kiderült, hogy az ura kártyázik és iszik. . • Aztán minden szoknya után utána-utánafordítja a fejét... — Nekem is mesélte Malvin! — fűzte hozzá részvéttel a munkaügyis. A telefonközpontos Vikár néni. aki a legnagyobb csúcsforgalmi időben is hajlandó otthagyni hivatali leszkét, hogy néhány szó-téglát leraK— Nem én! Csak annyit, hogy könnyebb a szamárhátra, mint a paripára felkapni. ■. * Malvin egy napfényes, lé- lekviditó reggelen zokogva érkezett' a hivatalba. Egyenesen a telefonközpontba ment. ahol Vikár néni éppen az utolsókat öltögette a készülő szu- perrhini santungszoknyán. Vikárné idős asszony, de még jó szeme van. Nyomban felfedezte a kékeslila monoklit az asszonyka szeme alatt. — Megvert — fedte fel a könnyeit morzsolgató Malvin a rideg valóságot. — Ö. a gazember! — fakadt ki Vikárné — és miért? — Mert Az egri csillagokat olvastam I PILLANATOK ALATT ösz- szeröffent a folyosón a kupaktanács. Ezúttal már Bögye Jánost, a szakszervezeti titkárt is feltüzelték. — Tűrhetetlen, kartársak! — kelt ki magából Bögye — A végén még megöli ezt a szegény asszonykát! Csupán azért, mert kulturálisan fejleszteni kívánja magát és Az egri csillagokat olvassa... Szilágyi unott grimaszt vágott. C zivar barna volt és ku^ tya. Olyan féldaxli-fél- foxi, nem rövid- és nem hosszú- szőrű, és mindent tudott, amit egy városi kutyának tudnia illik. Tudott szolgálni, elhozta a gazdája papucsát, a vendégeket szaguk szerint rangsorolta és csak éppen, hogy nem beszélt velük. Tudta, hogy asszonya lusta sétáltatni, ez okból nyöszörögni kell, hogy a szegény kis kutyának is vannak ..emberi" dolgai, melyek néha halaszthatatlanok. Gazdái gyermektelenek voltak és Szivar töltötte be az űrt, amiben pár gyerek szépen elfért volna. Szivar családtag lett. Bizonyos időben tért nyugovóra, bizonyos időben ébredt, és megkövetelte, hogy ilyenkor mindenki éber legyen. Ha a háziak lustálkodtak, Szivar erélyesen ugatott, amit gazdái ébresztésnek véltek, holott csak a reggelit követelte. — Szivar a legjobb vekker — mondta gazdája és csodálatos történeteket mesélt kutyájáról a hivatalban kollégáinak, akik unták már Szivart gazdájával együtt, mert nem tudták, hogy minden ember költő egy kicsit, még ha számvevő is ... Közben eljárt az idő. Szivar tízéves lett, majd tizenegy, ami kutyasorban már majdnem aggastyánt jelent, és egy napon nem hagyta ott kosarát, és nem vett tudomást az állatorvosról se, aki pedig körülrajongta a S NÓGRAD - 1968. július 28., vasárnap Borisz Rajevszkij KI telefonált? Késő este értem haza. Vity- ka elégedetlenül fogadott: — Apu, látod, te mindig értekezel, gyülésezel. Itthon meg folyton hívnak. — Ki? — kérdeztem, míg levetettem a kabátomat. A gyerek vállat vont. — No, nem baj. Ha akar valamit, majd felhív mégegyszer. Megmosakodtam, megvacsoráztam, ledőltem a díványra, és egy folyóiratot lapozgattam. A telefon hallgatott. Nem tudtam olvasni. — Férfi hang volt? — kérdeztem. — Olyan mindenféle! — mondta Vityka. — Lehetett nénike, de bácsi is. Nagyon akart veled beszélni. Olyan szomorúan mondta: „kár. kár...” — Lehet, hogy Ólja volt? — Ugyan! Ólja néni sipákol, ez pedig épp ellenkezőleg. — Akkor talán Elmira Gri- gorjevna volt az. — Talán nem ismerem meg a tulajdon unokanővéremet?! — Lehet, hogy Ljonka? — Nevetséges! Hogy Ljonka? Eltelt egy fél óra. A telefon hallgatott. — De ostobák vagyunk, Vityka — szóltam. — Vera néni telefonált! Kosztya bácsi ugyanis beteg. Már két hete. És én még nem látogattam meg, pedig ötször megígértem No, sebaj... Fölugrottam a díványról, felöltöztem és elmentem beteg barátomhoz. Vera nyitott ajtót. — Hogy van Kosztya? — kérdeztem. — Köszönöm, már jobban .,. „Megkérdezzem, hogy 6 hívott-e? Nem, még azt hiszi, hogy csak azért jöttem, meri emlékeztetett rá.” Kosztya már valóban csaknem teljesen felépült: Párnával a háta alatt keresztrejtvényt fejtett. Közösen megoldottuk a keresztrejtvényt, megittunk egy csésze teát, hozzá lekváros kenyeret és elindultam. Az előszobában, mintegy mellékesen, tréfásan azt mondtam Verának: — Beteg a férjed, rendben, megértem. De egy telefont azért megereszthetsz! — Igen, igen — helyeselt bűntudatosan Vera. — Hívni foglak. Feltétlenül. i. Hazaértem. — No? — kérdezte Vityka. — Ö volt? — Nem ... Hirtelen eszembe villant. Ta lán a kultúrházból hívtak! A színházi stúdióból! Hát persze! Már egy hónapja, hogy nem járok a próbákra. És ma éppen péntek van. Le sem vetettem a kabátomat, elrohantam. — Ne haragudj — mondtam Kudrina Vétocskának, a stúdió vezetőjének. — Tudom, hogy hívtál. Egész hónapban nem tudtam eljutni. — Rendes vagy, hogy eljöttél — mondta Vétocska. — De hívni nem hívtalak... Másnap a reggeli után azt mondja Vityka: — Talán a könyvtárból kerestek? Mióta készültél, hogy visszaviszed a könyveket, aztán mégsem.,. Hát persze, hogy a könyvtárból hívtak! Azzal elrohantam a könyvtárba. — Bocsássa meg, hogy elkéstem a határidőt, s önnek kellett felhívnia. Kérem, ne haragudjon! — Legközelebb legyen pontosabb! — mondta a könyvtárosnő. — De telefonálgatásra nincs időnk . .. Akkor eszembe jutott, hogy a múlt évben Grigor Ivanovics- tól kölcsön kértem három rubelt. És teljesen megfeledkeztem róla ... hű, de kényelmetlen! I Elrohantam Grigor Ivano- vicshoz. Eltette a háromrubelest, de kiderült, hogy nem ő telefonált. Azután kifizettem a lakbért, mind a három hónapit, és beugrottam a házkezelőséghez, hogy rendezzem a tartozásom. A feleségem azt mondta: — Legközelebb, ha sok elintézetlen ügyed gyűlik össze, hangom elváltoztatva én foglak felhívni egy telefonfülkéből. Kitűnő módszer ... Fordította: Kádas Géza — Gondolatolvasó! Östehet- ség! Zseni! — kiáltottam. — KONCZ ANTALi ff ívű hipotézis Őszibarackom! friss zamatú 0 szerelem! nálad szedte le csókodat add most, fölszabadult szomjas titkok ittas gyümölcsét a vágy, a föld is szivalakú, a tiltott íz első mestere. Uralkodsz, s öröktől fogva vagy s létezel míg forog az idő - mégis szivem riadt foglya vagy! minket segít, kínál új csodát. A győzelmes idő szüli a mindig-ifjú energiát. Szivemben a szilaj lobogás nem kákád le búsan sohasem, ereje csak te vagy, senki más! JANKOVICH FERENC Paradoxon? hadd! szivalakú a főid, őszibarackom! s égbe ragad csókod a friss zamatú! Szeretem a számok világát Szeretem a számok világát, még akkor is, ha meg nem értem: mert a törvények, axiómák, miképp a csillagok az égen, az Értelem fényét ragyogják a körben sötétlő, vak űrbe; oda hintik a szellem magvát, ha! az ember is istenülve néz fel magára, tudást szerkeszt:- istent, iskolát, elvet, tervet - s az egyszeregy-kapaszkodókon mászik tovább és hitet tervez - míg maga is felér az égig, a lákob-iétra tetejéig. Fekete István Szivar temetés® beteget, sőt — biztonság okáért — az asszonykát is. Aztán orvosságot írt, melyet Szivar utálatosnak és feleslegesnek minősített, mert bölcsen tudta, — amit a háziak elfelejtettek már —, hogy a földi időnek és a sonkacsülköknek immáron befellegzett. Kinyújtózkodott. és azt már nem is hallotta, amikor asszonya sírva telefonált urának, hogy Szivar élete elfüsfölgött, azaz a fűbe harapott, ami azonban nem teljesen helyes kifejezés, mert Szivar csak akkor harapott a fűbe. amikor emésztése nem volt rendben. A gyász rászakadt a lakásra. Az asszony csendesen járt, amint egy halottasháznál illik, és suttogva beszélte meg urával, hogy az elhunytnak miként adják meg a végtisztességet. Mert a szemeteskocsi ellen — nagyon érthetően — minden gondolatuk tiltakozott. A városban azonban nem gondoltak a halandó kutyusokra, és az aszfaltot mégse lehetett felszaggatni, hogy Szivar „földi maradványai" valahol a közelben pihenjenek. A gyászolók gondolataikat követve eljutottak kis telkükhöz, a közeli hegyen. Igen! Ott puha a föld, ott csend van, egy-két fenyő, egyszóval minden, amire Szivar emlékének még szüksége lehet. Ez az elhatározás kicsit meg is nyugtatta őket. Azután a néhai Szivar díszes zsákocskába került. Másnap — vasárnap volt éppen — a zsákocskát egy öreg hátizsákba süllyesztették, és elindultak, szótlanul, mint az már ilyenkor illik. A férfi vitte a hátizsákot és benne a Szivart. Egyébként ragyogó, szép nap volt, de ők erről nem vettek tudomást. A hegy és a vonat tele kirándulóval. A vonatban ember ember hátán. A vidám tömegben senki sem törődött velük, mert senki sem sejthette, hogy az óvatosan földrecsúsztatott hátizsákban Szivar utazik. örültek, amikor kiszállhattak, és ismét egyedül lehettek. A hátizsákot nagy sietséggel kellett kirángatni a többi utas cákmókja közül. A vonat elzakatolt, a reggeli párában egy varjú károgott, és ez nagyon illett a hangulathoz. — Emlékszel, amikor hazahoztad? — suttogott az asz- szony. — Akkor is ebben a hátizsákban... A férfi csak bólintott. Odaérve, a hátizsákot gyengéden letette telkük puha mohájára. Azután bement a szerszámos bódéba, ásóval jött vissza, s az egyik fenyő alatt ásni kezdte a síri. Később az asszony is ásott, majd fenyőgallyakkal kibélelték Szivar kriptáját és a férfi végül azt mondta: — Add ide ... Az asszony keze reszketve bogozta a hátizsák zsinórját, széthúzta a száját, hátrahőkölt, és arca eltorzult. — Béla ... — No?: B éla odament, és 6 is belenézett a. hátizsákba, értelmetlenül és sápadtan, mert a hátizsákban volt: egy kis — egészen kicsi — sonka, egy üveg szilvórium, egy zacskó tepertős pogácsa, puha kenyér, kemény tojás és szardínia ... de Szivar nem volt sehol. Siettükben a hátizsákot elcserélték, Szivar pedig tovább utazott' azzal a feltett szándékkal, hogy ezen a napon még nagyobb meglepetésekkel szolgál egy hasonló hátizsák jóhiszemű gazdájának. A nap azonban tovább sütött. a férfi megszagolta a sonkát— Kitűnő ... Azután a szilvóríumot: — Csodálatos! — és gyanakodva körülnézett. — De vigyük be a házba, mert erre sokan járnak és végeredményben azt a Szivar se kívánhatja, hogri állva üljük meg halotti torát,..
