Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-26 / 174. szám

Faluról falura pesség“ és ellátás Tapasztalatcserén Borsodban (Illő Á forintot vigye ki... Nincs árulkodóbb, mint a népességgel, életkorral, foglal­kozási ágakkal kapcsolatos statisztika. A balassagyarmati járás egyik nagyközségében. Patakon a legutóbbi népszám­lálás személyi és családi ada­taiból igyekeztem képet kap­ni a községről. Több nö, mint férfi Érdekes megfigyelni, hogy az 1869-től 1960-ig megtartott népszámlálások alapján 1949- ig mintegy 460-nal nőtt a la­kosság száma, az ezt követő tizenegy év alatt viszont ti­zenhat lélekkel csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal Patakon jelenleg 1640 lakost tart nyilván. A 2828 holdas határterülettel rendelkező köz­ségben több (862) a nő, mint s férfi (778). Az összes keresők száma: 860, mégpedig 563 férfi és 306 nő. A mezőgazdaságban 437 (fele-fele arányban nők ék férfiak), az építőiparban 221 (ebből 190 a férfi), az iparban 41 (35 férfi), a közlekedésben 21, a kereskedelemben 33 és egyéb helyeken 116 személy dolgozik. Az iparban és építőiparban dolgozó férfiak általában Pesten és Pest környékén vannak állásban, a hetet távol töltik a családtól, s csak pénteken vagy szombaton este érkeznek haza, hogy hétfőn hajnalban újból visszautazza­nak munkahelyükre. Az asz- szonyok azalatt a tsz-ben, vagy a házikertben, ház kö­rüli gazdaságban igyekeznek hasznosítani magukat. Rájuk hárul a gyermekek, meg a te­hetetlen, Idős családtagok el­látása, s ők várják főtt étel­lel a fővár-ősből hazaérkező férjüket. Van vagy nincs? A nők ismerik tehát leg­jobban, hogy a helybeli fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezeti boltok megtesznek-e mindent a zavartalan áruellá­tás érdekében. A község köz­pontjában találkozunk Molnár Józsefnéval. Közelben az ital­bolt és az élelmiszerbolt is. — Nekem semmi panaszom nincs — válaszol készségesen. — Talán egyetlen észrevéte­lünk az volt, hogy a nyitva­tartási idő szabályozását kér­tük Azelőtt fél nyolckor nyi­tott az élelmiszerbolt, s a tsz- ben dolgozó asszonyok ezt sé­relmesnek találták. — Es most? A Magyar Pedagógiai Tár­saság Heves—Nógrád megyei tagozata, amely ez év márciu­sában alakult, tényleges mű­ködését szeptemberben kezdi. Addigra befejeződik a szak­osztályok megalakítása, 9 el­készül a végleges munkaterv is. Eszerint kollektív kutatási témák feldolgozására, s egyé­ni feladatvállalásra egyaránt lehetőség nyílik. A szervezési, irányítási és továbbképzési szakosztály tagjai megvizsgál­ják majd a szakapparátusban dolgozó pedagógusok élet- és munkakörülményeit, a kép­zettségükkel és továbbképzé­sükkel kapcsolatos követelmé­nyeket, az iskolavezetés de­mokratizmusának helyzetét és feladatait. Heves és Nógrád megyében. A nevelési és ifjú. ságtanulmányi szakosztályban dolgozók foglalkoznak, az ál­talános és középiskolákban SPatakon — Reggel hattól tizenegyig és délután fél öttől nyolcig tart nyitva a bolt. Időközben néhány férfi is önkéntes hallgatóul szegődik beszélgetésünkhöz. Ök már hevesen cáfolnak. — Jöjjön el gyakrabban, majd meglátja, mekkora a hiány sörből. — Szerintem — mondja Sza­bó Nándor, aki a fővárosban, a Mélyépítő Vállalatnál dolgozik — elmegy a sör exportra. Mert látom én azt Pesten, hogy csi­nálnak sört eleget. Miért nem jut el akkor hozzánk? Közben asszonyok népes csoportja érkezik a mezőről. Okét is megkérdezem a helyi áruellátásról. Diós Istvánná, akinek férje ugyancsak Pesten, a csatomajavító vállalatnál dolgozik, elégedett a helyzettel. — Nekünk nagyon ügyes boltvezetőnk van. — Hogy hívják? Erre már Keresztes lmréné válaszol, aki fél szemmel az autóbusz-megálló felé kacsint­gat, állványszerelő, „ingázó” urát várja haza. — Mák Ernöné az üzletveze­tő — mondja. — Nagyon ügyes. Jój teszi, ha beszél vele. Az árus panaszkodik Az üzletben kora délutáni forgalom. Néhány asszonyt megkérdezek előbb, hogy van-e valamiből hiány, van-e amit szóvá szeretnének tenni. Mind elismerőleg nyilatkoz­nak. Minden jó, mindennel elégedettek. Olyan ez, mintha távollétében Mák Ernönének szeretnének szolgálatot tenni az elismeréssel. A raktárban megtalálom Máknét és rövi­desen kiderül, hogy nem tart igényt védelemre, sőt éppen ő hozza fel nagyon nyíltan a vásárlókat érintő áruellátási döccenőket. — Örökös gond például a változatos cigarettaellátós — mondja. — Az már szinte a falu lebecsülésének számít, hogy alig lehet kapni Fecskét. Savariát, Lottót, hogy a Fű­tőiről, meg a többi új cigaret­táról ne is beszéljek. — És az élelmiszer? — Abban nincs hiány. Leg­feljebb tésztafélékből szűk a választék. — Egyéb? — Nem lehet kapni 1410 történő társadalmi aktivitás­ra és önigazgatásra nevelés­sel, különböző neveléstudo­mányi kérdésekkel, különös tekintettel a tanulók megis­merésére. A dialektikai és metodikai szakosztály a fizi­kai dolgozók tehetséges gyer­mekeinek segítésére alkalmas módszerekkel és szervezetig for. mákkal, a kabinetrendszerű ok­tatás tapasztalataival és haté­konyságával, s az oktatás kor­szerűsítésének időszerű kérdé­seivel (individualizáció, cso­portmunka, programozás stb.) foglalkozik. A nevelés- és ok­tatástörténeti szakosztály pe­dig a Magyar Tanácsköztársa­ság oktatási és kulturális in­tézkedéseit, azok hatását He­ves és Nógrádra. a két me­gye oktatási-nevelési intézmé­nyeinek felszabadulás utáni fejlődését vizsgálja. forintos, magyar gyártmányú gáztűzhelyt, nincsenek nagy­méretű zománcedények, hiány­zik bizonyos minőségben a kerítésfonat és az üvegáru. — Hogyan érvényesül az önállóság a tói—ig-os árak al­kalmazásánál? —. Furcsán. Eddig árazva kaptuk például a vasműszakí cikkeket, most viszont mi árazunk. Minthogy azonban az alkalmazható haszonkui- csot felsőbb szerveink hatá­rozzák meg, nekünk csak a gondunk gyűlt meg a száza­lékszámítással. Az árakat úgysem változtathatjuk meg.. Az italboltban Csóka József vezető segít a lakosság, az asszonyok és férfiak helyett feltárni a valóságos helyzetet. — Előbb a valódi kenyér­ről! Gyarmatról a 6záraz, alighanem a városban meg­maradt kenyeret kapjuk meg. azt is sokszor későn, csak délelőtt 10—11-kor. — A folyékony kenyér? — Sörből 15—20 hektó kel­lene 'hetenként, ezzel szem­ben nem kapunk csak 20—25 hektót havonta. A határban dolgozókat sem tudjuk ellát­ni. Megkezdtük volna a moz­gó árusítást, de az első szál­lítmány, a hatvan üveg bam­bi, csak a határban dolgozók felének volt elég. — A cigarettával mi a hely­zet? — Füstszűröst nálunk se lehet kapni. Azt mondják, hogy az elosztóban három kartonon alul nem számláz­nak. Így a kevesebbet rende­lő kisebb boltok pórul járnak. Vajon a megkérdezett ve­vők nem érzik ugyanazt, amit az őket kiszolgáló árusok? Nem hisszük, hogy ők ne vennék észre a hiányt. De miért hallgatnak akkor róla? Hiszen segíteni szeretnénk. — Hallgattam a rádiót. Azt a riportot, amelyik a tarjánj ci­gányokról szólt. Kérem, sok telesleges dolog volt abban. Úgy is mondhatnám összevisz- szaság. Beszélt ott mindenki... Azt mondom én, amelyik ci­gány akarja, hogy jobb legyen a sora ... Rajta múlik. Akarni kell. Foglaljon helyet... Bangó Géza vagyok, 42 éves. Tíz éve dolgozom Salgótarjánban, az AKÖV-nél. Egyszer visszajöt­tem ide, Megyerbe a ktsz-hez, aztán mégis visszamentem. Ott már megszoktam, megbecsül­nek, kocsizsírozó vagyok. Ki­lencen laktunk együtt. Lenn a telepen. Hét gyerek, elképzel­heti milyen nehéz volt, amíg összegyűjtöttem hét évvel ez­előtt a hétezer forintot és meg­vettem ezt a telket. Nem kere­sek sokat. Ezerkétszáz forint a fizetésem, ehhez jön a g.ve- reksegély. Igaz, tizenkét éves ko­rom óta zenélek, és szomba­tonként rnég most,is eljárogatok muzsikálni. Megvolt a telek. Gyűjtöttünk, sok-sok időbe telt, míg összejött a tizennyolc- ezer forint, s altkor aztán a sok utánajárás, de végül is meg­kaptam a kölcsönt. Kiverettem a vályogot, cserepet szereztem, húsz köbméter követ. Dolgoz­tunk. Most itt van a ház. és innen már nem mennék el se­hová. (Mucs József tanácselnök: „Nógrádmegy erben hétszáz ci­gány él. Dolgoznak becsülettel. A szegkovács ktsz és a tsz hely­ben biztosit munkát, de van­nak, akik Salgótarjánba járnak különböző üzemekbe. Jó részük A nógrádi viszonyokhoz ta­lán legjobban hasonlító közös gazdaságban a harmadik na­pon jártunk. Autóbuszunk vé­gighaladt a Bódva szépséges völgyén, majd elhagyva Ed li­lén yt, a bányavidéket, érkez­tünk meg Szendrőre. Az üdvözlések után sze­münk az egykor híres várat kutatja, azonban hiába, mert a természet marta hegyen már csak kevés nyomát lelni fel. A szemfüles községi veze­tők nem hagyják figyelmen kívül az érdeklődést, 6 máris előkerül egy ízlésesen, patri­ótagonddal szerkesztett köny­vecske, amely Szendrő törté­netéről szól. Hagyománytisz­teletükre jellemző, hogy a könyvet az alig ötezer lakosú község tanácsa adta ki-.. A helybeli Szabad Föld Tsz csaknem hatezer holdon gaz­dálkodik, amiből két és fél ezer hold a 6zántó. Két laki község az ezzel járó gondok­kal. Itt van a közelben Ruda- bánya, Ormosbánya, Edelény, a sajóbábonyi vegyikombinát. Az 1961-ben alakult gyenge termelőszövetkezet fejlődésé­re jellemző, hogy elvállalta a járás leggyengébb szövetke­zetét. Pintér József elnök Heves­ből került ide, több éve. Nem tart formális beszámolót, csu­pán azt mondja el. amiről ér­zi. hogy segíthet a vendégek­nek. — Egyik jellemzőnk, hogy nálunk minden dolgozó tag „eltart” egy nem dolgozót, ugyanis a tagságnak csaknem a fele nyugdíjas. A szövetke­zetünkben évekig tizenöt—ti­zenhat forintot ért egy mun­kaegység- Ennyi volt a kör­nyékbeli átlag. Tavaly azon­ban nálunk is bevezettük az árkiegészítéses dotációt, s ezáltal olyan változás követ­kezett be a munkaszervezés­ben, a munkák ütemében, hogy egy tízórás munkanapra hetvenkét forintot fizettünk. Pedig a termés nem volt jobb, mint a korábbi években... A termelőszövetkezet veze­tősége válaszút elé került, s ki kellett valamit találni a tekintélyét vesztett munka­egység helyett. Akkor kiszá­molták, hogy csaknem két­millió forint szükséges a ter­més mindig az alsó és a felső telepen lakik. De nagyon sokan vannak, akik már kiköltöztek. Neveket kér? Botos József, Rács Dezső. Az Orgona úton vannak az új házhelyek. Ott épített lakást Rács Zoltán, Bo­tos Ernő, idősebb Botos József is épít, meg Bangó Kálmán is. Soroljam tovább?) — Itt élünk most. Két me­nyecskelányom van, ck meglá­togatnak. Géza fiam a magas­építőknél dolgozik. Feri 14, Ir­ma 12, Ibolya 9, Ilonka 5 éves. A legkisebb kivételével iskolá­ba járnak. Rádióm már volt, van lemezjátszóm, vettem te­levíziót. A gyerekek miatt, mert nem győzöm mondani nekik, hogy lanuljanak, műve­lődjenek. A tévé segít. Nézik is minden este. Most javítás alatt van. No, ami a tanulást illeti, azzal nem dicsekedhe­tünk. (Kelemen Gyula iskolaigaz­gató: „Az iskolának négyszáz­tizenhat tanultja van, közülük 152 cigány. A múlt évben 1927 napot mulasztottak, s ebből 965 volt csak az igazolt. Hogyan tanulnak? Van 4,6-os, sőt 4,8-as átlageredményű cigánytanu­lónk is, mégis az év végén 52-en buktak meg, közülük 32-en ja­vítóvizsgát tehetnek. Ellenté­tek? Van szülő, aki előre Ide adja a tankönyvek, tanszerek árát, de vannak, akik felmen­tetik a gyereket a tanulás alól. Nagyobb önállóság, kitartás kellene. Pár évvel ezelőtt az analfabéta-tanfolyamot 17-en kezdték, kilencen végeztek. A levelező tagozatot nem tudjuk meléshez, a földek megdolgoz- tatásához. Hosszas számolga­tás után merész határozatot hoztak, bevezetik a készpénz- fizetést, mert munkaegységre nem hajlandó senki dolgozni. — Felkerestünk több terme­lőszövetkezetet. állami gazda­ságot, hogy példákat találjunk a normáink kidolgozásához — magyarázza az elnök- — Ezu­tán minősítettük az üzemága­kat, s az egyes munkákat is. Mindenütt teljesítményrend­szert vezettünk be, s a mun­kabér negyven százalékát meghatáróztuk, a hatvan szá­zalékát pedig a teljesítmény­hez kötöttük... Többen is közbevágnak a nógrádiak közül. hogy ez mind rendben van. de miből fizettek? — Ez tűnt a legnehezebb­nek — válaszol mosolyogva az elnök. — De meg kell mon­dani. jól jött az egyesülés. A galvácsi szövetkezet évente általában több mint egypiil- liót használt el eredménytele­nül. Azt mondtuk, adják ide a pénzt, mi ternfelünk is. Ta­valy januárban. februárban már készpénzzel fizettünk, de májusban még az asztalt ver­tük a bankban — meg kellett küzdeni a túl merev álláspon­tokkal­Így nagyon egyszerűnek tű­nik a szend-ői példa. A tények azonban azt bizonyítják, hogy a szövetkezet merész vezetői­nek van igazuk. Nem túlzás, hogy a tagok szárnyat kap­tak. Csoda nem történt, de egyetlen év alatt csaknem háromezer forinttal tornázták fel az egy tagra jutó évi jöve­delmet. A múlt évben 8700 fo­rint jutott egy-egy tagnak. F,z is nagyon kevés, még akkor is. ha nem viszonyítják a kör­nyező iparvidék dolgozóinak keresetéhez. — Tavaly még abból indul­tunk ki — fűzi tovább a ma­gyarázatát az elnök —, hogy nem tudjuk mi lesz holnap, csak a pénz jöjjön. Valami­ből fizetni kellett, hogy együtt maradjunk. Rájöttünk arra is, hogy a szövetkezeten minden­ki nyerészkedni akar. Amit le­hetett például saját érőnkből építettünk fel. megindítani, pedig akadna a felnőttek között, akinek nem elég a négy osztály, csakhát, eh­hez 12 jelentkező kell. Az elsőt 27-en kezdték, negyedikbe mái' csak 16-an jártak. Hét ci­gánytanuló végezte el a nyolca­dik osztályt. A községben 112 tv-előfizetőből 28 a cigány. Nyolcvan családnál van rádió, lassú a kulturálódási folyamat. Tudom, sóit-sok év kell. Mégis azt mondom, hogy van javulás. Azok, akik új lakásba költöz­nek, normális körülmények kö­zött élnek, dolgoznak, máskép­pen is gondolkodnak. A 25—30 évesek kulturáltan viselkednek, nincs velük baj.) — Nehezen, szűkösen va­gyunk, pedig nem vagyok ita­lozó, kártyás ember, nem szok­tam fizetéskor berúgni, és úgy veszekedni a kocsmában, vagy otthon, hogy a hetedik határba is elhallatszik. Minden forintra szükség van. A feleségem fize­téskor megveszi a harminc ki­ló lisztet. Tizenkét kiló kenyér — nézze meg, itt a kredencben, mennyi van belőle — két-há- rom nap alatt elfogy. Van egy kis földem, termesztek burgo­nyát, vagy mást. A télen sze­retnék disznót venni, mert csak más az, ha az ember visz magával munkába egy kis ke­nyér mellé valót. Mondom, nem panaszkodhatunk. Kút is kelle­ne, meglesz az is, addig idejá­rok a szomszédba Nézzen csak az ablakon át az unokatestvé­remhez, Bangó Istvánhoz, ök A rendszeres ellenőrzés. a szigorú takarékoskodás, a he­lyes anyagi érdekeltség szülte az eredményeket. Ez utóbbira jó példa a gépjárművezetők és fogatosok esete. Azt mond­ták a vontatósoknak és te­hergépkocsi-vezetőknek. hogy a fuvarok tíz százaléka őket illeti meg. A fogatosokat pe­dig huszonöt százalék. Nem is lehet látni egyetlen ácsor­gó járművet sem. A szendrői közös gazdaság­nak 1200 hold az erdőterülete Meglepve hallgattok, hog” a jelentéktelenebb kő- és ho­mok értékesítésen kívül nincs más segédüzemi tevékenység. Az erdők rontottak, kiterme­lésre alkalmatlanok- Ebben a gazdaságban is a hegyvidéki termelésszerkezet a jellemző: gabona- és takarmánytermesz. tés, állattenyésztés. Fejlett a szarvasmarha-tenyésztés és a juhászat. A következő évek­ben is ezt fejlesztik. Tavaly még nem törekedhettek nagy célkitűzések elérésére. Szeré­nyebb, de biztosabb jö­vedelmet akartak biztosítani a tagoknak. Ez eddig sikerült. Az idén már többet lehetett „megcélozni”, hiszen a mun­kakedv is megvan. Jövőre pe­dig beállítják a gazdaságot. A szendrőiek azért Is számolnak így, mert az állami támogatás sem végtelen­Egyelőre még zavaró ténye­zők is befolyásolják a gazdál­kodást. Ilyen például a kuko­rica és a burgonya „részes” művelése. Valójában azonban már csak a kifejezés részes. — Tulajdonképpen tizenöt százalékos — ad felvilágosí­tást az elnök. — Ezt a hagyo­mányt is szeretnénk megszün­tetni, mert az az álláspon­tunk, hogy a tag a forintot vi. gye ki a szövetkezetből. Ha gabonára, vagy takarmányra van szüksége pénzért megve­heti. Nem zárkózunk el az igényektől, de megkövetel­jük, hogy csak annyi terményt vihet el bárki, amennyi érté­kű munkát elvégzett már. Pádár András v Következő számunkban: TANULTUNK-E VALAMIT? is, meg ott, akik abban a má­sik új házban laknak, Botos Aladarék, a szegkovács Írisz­ben dolgoznak. Ott, látja azt a kis hidat? Azt is mi építettük. A villany Is drága volt. össze­fogtunk hárman, meg még Rácz Ferencék. Összeadtuk a pénzt. Van villany. (Dr. Géczi Imre körzeti or­vos: „A község mellett Sóshar- tyán és Magyargéc, összesen mintegy 1200 cigánylakosát ke­zelem. Nehéz a munkám, 72 éves vagyok. Nem váltanak fel, nem szívesen jönnek ilyen helyre. Tavaly nyolcvankét szülés volt, az újszülöttek egy- harmada cigány. A szülők sze­retik, féltik a kicsinyeket. Fel­keresnek gyógyszerért, tanács­ért. A falon láthatja a képeket a véradásról. Szép számmal akad cigány is közöttük. A betegek bizony netm mindig be­tegek, akad táppénzcsaló is. Mindig mondom, mennyire ár­talmas az italozás, a dohányzás és a helytelen étkezés. Fizetés­napokon, és utána pár napig „eszem-iszom”, s aztán hosszú szünet. Természetesen nem mindenki csinálja így.) — A szomszédék háza há­romszobás. Az enyém kettő. Előszobám Is van. Kívülről va­kolni, pucolni kellene. Belül festeni. Egy helyen a konyhá­ban megrepedezett a fal. Nem szóltam a kőművesnek, öree volt, majd megcsinálom én Még most a nyáron akarom. Ügy vagyok ezzel, mint a bo­rotválkozással. Ha borotválko­zom jobban érzem magam. Hát a házban is szeretném jobban érezni magam. Szakács László NÓGRÁD — 1968. július 26., péntek 3 Szeptemberben kezdi munkáját n Magyar Pedagógiai Társasán Heves és ÍV ón rád megyei tagozata Lakos György Bangóék „kétszobás” élete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents