Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-25 / 173. szám

Sikeres rajt Beszélgetés Molnár Sándorral, a IS ág rád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójával Jubileumra kétzül a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat. Az idén ünnepli fennállásának huszadik év­fordulóját. A vállalat kollektívájára nagy munka hárul, hi­szen Salgótarján város és a hozzátartozó járás mellett bizto­sítják Balassagyarmat város és a szécsényi járás kisebb te­rületének élelmiszer-ellátását. A mintegy 670 dolgozó 150 élelmiszer- és 61 húsboltban tevékenykedik. A kereskedelmi forgalom az elmúlt évben már meghaladta a 356 millió fo­rintot. Az új gazdaságirányítási rendszerben még nagyobb feladat vár a vállalat kollektívájára. Munkatársunk erről be­szélgetett Molnár Sándorral, a vállalat igazgatójával. — Az indulás rendkívül ne. Kéz volt — jegyezte meg a vállalat igazgatója. — Január elsejével meg kellett oldanunk az árreform intézkedéseinek maradéktalan végrehajtását, a leltározást, az átárazást. Ugyanakkor biztosítanunk kel­lett a zavartalan ellátást és a fogyasztók érdekvédelmét. Eb­ben az időben derekas mun­kát végzett vállalatunk minden dolgozója. Természetesen se­gített a lakosság is. Nem volt felvásárlási láz, s megértés­sel vették tudomásul az ár­változással kapcsolatos intéz­kedéseket, és segítették a le­bonyolítást. Az új gazdaság- irányítási rendszerre való át­térés során már az elmúlt év­ben szabadabb kezet enged­tek a kereskedelmi vállalatok tevékenységéhez. E/eket figye­lembe véve rendeztük kapcso­latainkat a nagykereskedelmi szállító vállalatokkal, szocia­lista szerződést kötöttünk leg­nagyobb szállítónkkal, a Fü­stért Vállalattal, Űj beszerzé­si formákat, forrásokat is ke­restünk, elsősorban a hatva­ni. a gyöngyösi, és a kecske­méti állami gazdaságokkal, termelőszövetkezetekkel, és a lajosmizsei földművesszövet­kezettel kötöttünk szerződést A közvetlen szállítási szerző­dés megkötésével igyekeztünk a választékot bővíteni ás job­bá tenni az ellátást. A beszélgetés során szó esett aiz első félév forgalmáról. A rendelkezésre álló adatok sze­rint jól rajtolt a vállalat. Túl­teljesítette első féléve* * tervét. A tavalyt hasonló időszakhoz képest 6,6 millió forinttal for­galmaztak többet. Nemesek az alapvető éleim (.szerekből tud­ták biztosítani az áruválaszté­kot, de például étolajból 14,8, vágott baromfiból 3, tejből 4,5. vajból, sajtfélékből, tehát a fehérjedús élelmiszerekből 10 százalékkal forgalmaztak töb­bet, mint 1967 első felében. — Az árleszállítás követ­keztében a keresett cikkek ál­talában megfelelő mennyiség­ben álltak a fogyasztók ren­tója. — Azért mondom ál­talában, mert főképp az el­múlt időszakban problémáink voltak a lisztes áruk, a tej és tejtermékek beszerzésével. Ja­vult viszont a tőkehús-ellátás, A fagyasztott húsok helyett friss tőkehússal tudtuk vásár­lóink igényeit kielégíteni. Arról is sző volt. hogy a vállalat mit tett a kulturált kereskedelmi ellátásért, ho­gyan fejlesztette üzlethálóza­tát? Erről Molnár Sándor a következőket mondotta: — A gazdaságirányítás re­formjára való felkészülésünk egyik fontos állomása volt ta­valy a kereskedelmi hálózat korsizerűsítése, bővítése. Ka- rancslapujtőn, Kazáron, Ete- sen, Balassagyarmaton ABC rendszerű áruházat avattunk. Salgótarjánban pedig a kór­háznál és a Schuyer Ferenc utcában nyitottunk új boltot. Az idén Mátramindszenten adtuk át rendeltetésének új üzletünket, s megnyitottuk a Balassagyarmati delika te sse­boltunkat Salgótarján köz­pontjában a Szovjet Hőseik emlékműve mellett nyílt új üzletünk. Folyamatban van Balassagyarmaton, a Lenin- lakótelepen, Salgótarjánban, a Pécskő utcában egy-egy új bolt építése. Mindezeken túl mintegy félmillió forintot köl­töttünk üzlethálózatunk fel­újítására, és csaknem egymil­lió forintot különböző keres­kedelmi gépek beszerzésére. Sajnos a legtöbb boltunk ré­gi, a mai követelményeknek alig felel meg. Különösen pe­remboltjaink elavultak. Anya­gi eszközeink azonban korlá­tozottak. Amikor a második félévre való felkészülésről esett szó. a vállalat igazgatója megje­gyezte: — A második félévet 21 teljesíteni tudjuk, december 31-ig további 200 millió forin­tos forgalmat kell elérni. Eh­hez áru szükséges. A hiány­cikkek ezért nemcsak a vá­sárlóknak, hanem a kereske­delmi dolgozóknak is sok bosszúságot okoznak. Időnként például eltűnik a Fecske ci­garette. a poharas tejfel, nincs választék töltelékáruból, de lehetne sorolni a több cikket is. Továbbra is gond — és ez foglalkoztatja a közvéle­ményt is — a kereskedelmi dolgozók nem megfelelő ma­gatartása. Vállalatunk vezető­sége különböző szakmai tan­folyamokon egyre több jól képzett, a kereskedelmi tevé­kenységet hivatásának válasz­tó dolgozót képez ki, akik a régi törzsgárdávai együtt dol­gozva megértik, hogy az új követelményeknek megfelelő­en „igazi” kereskedőknek Kell lennlök. A vevőt elsősorban udvarias, figyelmes és pon­tos kiszolgálással lehet meg­nyerni. Ehhez nyújt-segítsé­get az a 34 szocialista brigád, amelynek több mint 200 tagja az üzletekben tevékenykedik. Dicséret Illeti azokat a mun­katársainkat is, akik közül ti­zenkilencen a Belkereskede­lem kiváló dolgozója, 95-en a vállalati Kiváló dolgozó, 40- en pedig a Szakma ifjú mes­tere cím birtokosai. Segítsé­gükkel — reméljük — a to­vábbiakban is mind jobb ered­ményeket tudunk majd elérni, s megyénk dolgozóinak érde­kében emelni tudjuk keres­kedelmi tevékenységünk szín­vonalát. Somogyvári László Idegenek saját hazájukban Az Egyesült Államokban az ídaliol rezervátum fiatal indián­jai között az öngyilkosságok szám­aránya százszorosa az amerikai átlagnak. Amerika őslakói, az in­diánok ma foglalkoztatottság, ok­tatás, művelődés és egészségvéde­lem tekintetében a legutolsó hely­re kerültek, s messze a négerek színvonala alá süllyedtek. Okla- komában a Cherokee törzs csa­ládjainak többsége 100 dollárnál kisebb évi jövedelemmel rendel­kezik. Tapasztalatcserén Borsodban (II.) Segít ff segédüzem A Hemád völgyén észak felé haladva, Miskolctól negy­ven kilométerre, a Cserhát agyagos, homokos dombjai között búvik meg Felsővadászi község. Ez a székhelye az egyesült II. Rákóczi Termelő- szövetkezetnek. Az eredmé­nyesebb gazdálkodás érdeké­ben Abaújlak, Gadna, Felső­vadászi és Kupa lakossága fo­gott össze néhány évvel eze­lőtt. Ez a közös gazdaság nagyon hasonlatos a nógrádi termelő- szövetkezetekhez. A tagok több mint ötezer holdon gaz­dálkodnak, amiből 3300 höld a szántó. A terület tagolt, ero­dált, a talajok savanyúak. Az éghajlat száraz. Nem dicse­kedhetnek jó közgazdasági adottságokkal sem. Az utak viszonylag jók, de a vasút­állomás, Szikszó 22 kilométer­re van a gazdaságtól. A fel­vevő piacok sincsenek húsz kilométeren belül. — örülök, hogy itthon is üdvözölhetek nógrádiakat, mert én már jártam Nógrád- ban — fogadjsi a csoportot Majik András tsz-elnök. — Van-e valaki Szécsényből, mert őket jól ismerem. A vendéglátók mindegyi­künk elé letesznek egy sok­szorosított jegyzetet. A terme­lőszövetkezet legfontosabb adatait tartalmazza annyira részletesen, hogy a gazdálko­dósban járatos ember előtt egyszeri olvasásra feltárul a helybeli szövetkezet élete. Ez megkönnyíti a beszélgetést. Az elnök azonban tart még egy rövid ismertetőt. — Gazdaságunk a gyenge kategóriába tartozik, s a ter­melést árkiegészítéses támo­gatással segíti államunk. Né­hány éve még mérleghiány­nyal küszködtünk, azonban kigazdálkodtuk. A külön-kü- lön rosszul gazdálkodó terme­lőszövetkezetek egyesítésével létrehoztuk az egységet, a munka összhangját. Az árkie­gészítéses támogatás beveze­tése lehetőséget nyújtott a gazdálkodás alapjainak meg­teremtésére, a bővített újra­termelésre. .. Az ötven év körüli, szikár, őszhajú elnök ízes szlovák akcentussal magyaráz. Nem fukarkodik a beszédhez illő humorral sem, ami még élén­kebbé, színesebbé teszi a stílusát. Jó adag öniróniá­val jegyzi meg: meny­nyire becsületesen gazdálkod­tak. amíg mások a tényleges jövedelmet elsumákolva, az állami támogatásból vegetál­tak. — Amikor bevezették az árkiegészítést, mi nem változ­tattuk meg a hagyományos termelésszerkezetet, mivel ná­lunk ez szerencsésen találko­zott az állami érdekekkel — válaszol az elnök egy kérdés­re. — A gabona- és takar­mánytermesztés. állattenyész­tés itt a megélhetés egyik forrása. Az árutermelés ösztönzésé­re tavaly i,7 millió forint ár­kiegészítést kapott a szövet­kezet. Az árutermelésből szár­mazó bevételek tavaly meg­haladták a kilencmillió forin­tot. A szövetkezet vezetői se­gítik a háztáji gazdálkodást, mivel ennek a jövedelme Is a tagok boldogulását szolgálja. A háztáji gazdaságokból je­lentős mennyiségű hízott marha, tej és gyapjú kerül a tsz-en át értékesítésre. A szövetkezet szerződi le a ház­táji állatokat, s a nagyüzemi felárat megfelezi a tagokkal. — Nem félünk attól, hogy a háztájiban négy-öt szarvas- marhát is tartanak a tagok — mondja az elnök — igaz, hogy részes takarmánykaszá- lást senkinek nem adunk, de a munkaegységre osztunk ab­rakot és szálas takarmányt. A háztáji állatállományt te­kintve — 740 szarvasmarha, 300 anyakoca — felvetődik: vajon a részes mellőzésével megoldható-e a kielégítő ta- karmányellótás? A felsővadászi termelőszö­vetkezet négy szakosított üzemegységében 435 tag dol­gozik. A rendszeresen dolgo­zó tagok száma csaknem két­száz. S habár döntő többsé­gük negyven—hetven éves, mind több gondot okoz a megfelelő munka, a kellő jö­vedelem biztosítása. Kide­rült, hogy munkaerő-felesleg keletkezett. A tagok jogosan követelik a munkát, hiszen ezt a jogukat az alapszabály is rögzíti. Ugyanakkor a tavaly egy dolgozó tagra jutó nem egészen 11 ezer forintos jöve­delmet is szeretnék emelni. — Eddig eszünkbe sem ju­tott segédüzemmel foglalkoz­ni — magyarázza Majik And­rás — de a sok tag ránk kényszeríti. Téglagyártással és mészégetéssel próbálkoz­tunk. Tavaly a földművesszö­vetkezettel közösen működ­tettünk egy téglaégetőt, de ötvenezer forintot ráfizettünk. Az idén azután saját magunk vettük kézbe. Megvásároltuk a téglaégetőt. Rövidesen meg­kezdjük a munkát. Egyelőre csak a ráfordított pénzünket szeretnénk kigazdálkodni. A mészégetósben Is kezdetiek a tapasztalataink. De ez lega­lább haszonnal kezdődött. Egy kétszáz mázsás kemence tizennégyezer forint tiszta hasznot hoz. A felsővadásziak úgy véle­kednek, hogy egyelőre foglal- kozniok kell a segédüzemi te­vékenységgel. S mindaddig, amíg a mezőgazdasági terme­lést nem tudják fokozni. Eb­ben a legfontosabb tennivaló a terméshozamok növelése.. Igaz, hogy a domboldalakon a pusztító erózió is vámolja a termést, de a talajok termő- képességét korántsem hasz­nálják ki kellőképpen. A tagok munkaegységre dolgoznak, s csupán 13 alkal­mazottja van a szövetkezet­nek, akik a szerelőműhelyben dolgoznak. Minden hónap 12- én tíz forint előleget fizetnek. Megvan még a részes is a ku­korica és a burgonya munkái­nál. De mind többen kérik ennek is a megszüntetését. A munkaegység értékét 32 fo­rintra tervezték, amiből 16 forint a természetbeni része­sedés. Fejlett a felsővadásziak ál­lattenyésztése. Évente 150— 160 hízómarhát, 700 pecse­nyebárányt értékesítenék. Az egy tehénre jutó évi tejter­melés kétezer liter felett van. Nagy fejlődés előtt áll a ju­hászat, Mivel áttértek a bó- ránytáp etetésére, évente 8000 liter juhtejet értékesítenek, amit a tíz kilométerre levő homrogdi sajtüzemben dol­goznak fel. Amióta megadjuk a juhok­nak is ami jár, duplán meg­hálálják — mondja az elnök. De meg kell adni a módját mindennek. így vagyok én a külföldiekkel ie. Azt tartom, hogy Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, s még az utol­só köntösre Is kockát vetet­tek. De ha bárányt keres egy külföldi, ide feltétlenül első­nek jön el. Ebben a szövetkezetben a tagoknak is megadják a mód­ját. A fiataloknak — akik kö­zül mind többen lépnek be — külön kedvezmény a rendsze­res országjárás. Amikor az idő engedi, viszik őket a Ba­laton mellé, kulturális sereg­szemlére, sportversenyekre. Legutóbb Nagymaroson, az if­júsági táborban töltöttek el néhány ,,passziÓ6” napot — ahogy az elnök jellemezte a kikapcsolódást, A felsővadász! tagok szorgalmasak, a vezetők pedig nagy erőfeszítéseket tesznek a biztos megélhetés megteremtéséért. Pádár András Következő számunkban: A FORINTOT VIGYE KI Eqy kérdés — három válasz Ki, miért dolgozik Jánosaknán? delkezésére — mondotta a to­vábbiakban a vállalat igazga­Éjszaka is A nyári hónapokban mindig többszörösére emelkedik a szikvíz- és bambtüzemek forgalma. Azonban ez a mos­tani nyár új rekordot állított fel. A szécsényi fmsz-hez tar­tozó szikviz- és bambiüzem 25 községet lát el hűsítő ital­lal. Vízhiány miatt sajnos sokszor leálltak, s hogv a la­kosság szükségletét mégis ki­millió forintos készlettel kezd. tűk. Hogy kötelezettségeinket dolgoznak elégítsék, áttértek az éjszakai műszakra. Ez a magyarázata, hogy az ellátásban még egyetlen egyszer sem volt fennakadás. Pedig az üzem napi szódavízforgalma 3500 li­ter. Hűsítő italokból pedig naponta mintegy 4000 üveg­gel szállítanak a vendéglátó és kiskereskedelmi egységek­nek Ahány asszonyt kérdeztem, annyiféleképpen válaszolt. Hallgassunk meg közülük né­hányat, milyen indítékok kényszerítették őket a mun­kahely-változtatásra, hogyan érzik magukat új helyükön, mi a véleményük mostani be­osztásukról?, * — Szereno6ém volt a felvé­telnél. Vasalónőt kerestek. El­vállaltam. Ez akkor volt, ami­kor sokan vártak felvételre. Azóta is ezen a reszorton dol­gozom. Nehéz, fárasztó mun­ka, mégis könnyebb, mint az előző volt. Iskolát takarítot­tam. Nyáron 220. télen pedig 520 forintért. Télen a tanter­mek, Irodák- fűtése is rám há­rult. Akkoriban fél négykor keltem, otthoni munkámat is csak akkor tudtam elvégezni, ha a férjem segített. Piszkos, nehéz munka volt. Itt az el­lenkezőjét követelik. Gyakran mosok kezet, hogy szép tiszta maradjon az a négy—ötszáz fehérnemű, amit nyolc óra alatt kivasalok. Nem bántam meg, hogy eljöttem. Szeretem amit csinálok, örülök, ha többet adhatok, mint ameny- nyit a norma előír. Eddig csak egyszer kifogásolták a munkámat, akkor megfogad­tam: csak úgy adom ki a ke­zemből a fehérneműt, ha azt mondhatom: hibátlanul kiva­saltam. A keresetre nem pa- naszkodhatom. Májusban pél­dául 1463 forintot vittem ha­za. Mit tennék, ha a vezető­ség azt mondaná: más reszor­ton van szükség a munkám­ra? Odamennék, mert amit tud az ember, annak mindig hasznát veszi, nem veheti el tőle senki. Kívánságom? Jó lenne, ha a beígért védőitalt, a szódavizet megkapnánk... — mondja Búzás Andrásáé. ■k — Nagyon jól éreztem ma­gam előző munkahelyemen, a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. Férjem kívánságára hagytam ott. aki jelenleg katona. Azt mondta: közelebb leszek az otthonhoz, ha pedig igyek­szem, megkeresem azt a pénzt, amit a húsüzletben, ahol képzettség nélküli ela­dóként dolgoztam. Egy biztos: addig nem megyek el, amíg a férjem katona, Nehezen szoktam meg az egésznapos ülést. Nem csoda: hároni évig mindig álltam a pult mellett. Az első időkben ki tudja hányszor keltem fel a' géptől, jártam egyet, amíg beleszok­tam az új helyzetbe. Nem, mégcsalt előleget kaptam, a tanulóidőmet töltöm — közli Simon Istvánná. A fiatalasszonynak nem kell aggódnia. Megtalálja a számítását. Erre utal Bizderi Mária szalagvezető: — van kézügyessége a varráshoz és szorgalmas is. A bemutatkozás jól sikerült, reméljük a folytatás se lesz rosszabb. ♦ — Kényszerből mentem az öblösüveggyárba, mivel ak­kor nem volt más lehetősé­gem az elhelyezkedésre. Hat­órás kisegítőnek vettek fel. és a pakolókhoz osztottak be. Ci­peltem a szalmabálákat gyakran egyedül. Férfinak való munkát végeztem. Sokat kellett hajolni, emelni. A ke­reset is alacsonyabb volt. mint itt. Emellett naponta három—négy órát vett el az utazás. Nagyon örültem te­hát, amikor felvetlek ide. Nemcsak a tisztaság, a kultu­rált munkakörülmények von­zottak, hanem az a lehetőség is, hogy kitanulhatom a var­rószakmát. Szeretek itt dol­gozni, nagyon jól érzem ma­gam. Ameddig lehet, mara­dok. Előfordulhat, hogy agye­rek miatt egy ideig nem jö­vök, de később, ha mód nyí­lik rá. azonnal „beállók” — vélekedik Sallal Jánosáé. Szalagvezetője, Bizderi Má­ria csak annyit fűz hozzá: — nagyon ügyes asszony, min­den reszorton megállja a he­lyét, kivéve a spéci álgépeket. Igyekezete tükröződik a kere­setében is A tanulóidő letelte után havonta 1500 forintot visz haza. * Tévedés volna azt hinni, hogy mindenki megtalálta a helyét az új, most formálódó, gyarapodó közösségben. Ki férjét követve vált meg új munkahelyétől, mások családi okok miatt hagyták el az üze­met, de van olyan is, aki a mostaninál jobb helyet talált magának, vagy visszament a szakmájába dolgozni. Csupán ketten voltak, akik kevesellték a keresetüket a Női Fehérne­műgyér jánosaknai új telep­helyén. Vencsz Karoly NÓGRÁD — 1968. július 25., csütörtök 3 A ^(wRÁn mai IíáimIísp Miért recsegnek a rádiók? A salgótarjáni magas házak egyik lakója panasíKodoit nem- régiben, hogy lehetetlen rádiózni a lakásában. Kérdezték tőle, hány éves a rádiója, hátha abban vau a hiba. Vásárolt egy új rádiót, de a panaszokon ez sem segített. Azután kiderült ® kíváncsiság vitt rá a kérdezósködésre -a *»ogy nemcsak az illető- néi, másból sem lehet élvezni a rádióműsort. A zavarok kifürkészhetetlen eredetűek. A sípolástól a recse­gésig, kattogásig mindenféle zaj hallatszik. Sok esetben egészen etnvomja a műsort Különösen érvényesül ez kora reggel és este, r libben megfigyelték már, hogy a liftek kattanás* gyakran fel­erősödve hallik a készülék hangszórójában. A korszerű lakásokban uralkodó technika sok esetben okoz hosszúságot a szerencsés lakóknak. De miért van ez így,? Kgy rádiós szakember azt a választ adta. hogy a vasbetonvázas épü­letekben nem lehet kielégítően rádiózni, mert „árnyékol” az épület. De talap még ezen Ls segítenek az épületek tetején álló anten­nák. Am a zavarokat eddig semmivel sem lehetett kiszűrni. Vagy talán nem Is a rádiókészülékekben van a hiba, hanem más. kellő biztosítással el nem látott elektromos berendezésekben?

Next

/
Thumbnails
Contents