Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-20 / 169. szám

Az emberség is kovácselódik „Komarovék" a jubileumi versenyben Az acélszalag fényes csík­ban fut a hengereken. Mire a berendezésen végigér. fel- hevül. olajban edződik és a polírozó korongon kapja meg a csillogó színt. Karikákba kötegelik. Az egyik fűrész­alapanyag. a másikból mérő­szalag. vágy más rugós ter­mék lesz. Asszonvok. lányok óra- és játékrugókat kötegel­nek A terem ..vörös sarkában” ott áll Komarovnak. a brigád névadóiának emlékműve, öt­vösmunkával Itt készítették. A szocialista brigád már el­nyerte az aranyplakettet, tag­jai közül 27 az aranyjel­vényt. 15 az ezüstöt. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek szalagedzőjében nagyon sok, kézzel fogható jele van a szo­cialista munkának. együtt­élésnek. összefogásnak. ami gazdasági eredményekkel és az emberek átalakulásának számos bizonyítékával mérhe­tő. Az idén tovább „gyűjtik”, és talán az eddigieknél is na­gyobb lendülettel ezeket a bizonyítékokat. — Nvnlc év alatt meghá­romszorozódott itt a termelés, és ehhez jó néhány saját újí­tással. ésszerűsítéssel is hoz­zájárultunk — mondja Hegyes Ferenc üzemvezető. — Az idén az éves felaján­lásban félmillió forint többlet- nyereség elérését vállaltuk, de áprilisban, a KMP jubileu­ma tiszteletére ezt megdup­láztuk. A cél egymillió forint értékű tervtúlteljesítés — így Fűzi Rudolf, a 25 éves tech­nikus brigádvezető Fél év eltelt, lehet tehát időarányosan számolni, sike- rtilt-e tartani a vállalt üte­met? Számolnak és csak utá­na válaszolnak. — Csaknem 400 ezer forint érték már megvalósult, pe­zódik. A Delemonti-kemen- cén. amelyiken a játék- és egyéb speciális rugóanyagok készülnek az eddigi egy he­lyett két ágban történik maid az edzés. A berendezés tel­jesítőképességét számításaink szerint 80 százalékkal tudiuk növelni. Már a szükséges do­bokat felszereltük — mond­ja az üzemvezető. — Kell is. mert közben a munkaidő csökken és ennek ellenére is teljesíteni akar­juk a felajánlást —szól köz­be a brigádvezető. Az ígéretek között szerepel még, hogy a tavalyihoz ké­pest egy százalékkal javítják az anyagbetétet. Ez azt jelen­ti. hogy tavaly 117 és fél ki­ló acélanyagból állítottak elő egy mázsa edzett készárut. Számolás után kiderül, hogy csaknem 2.7 százalékos javu­lást értek el az első félévben, ami több mint 122 ezer forin­tot jelent. A vlllamosenergia- megtakarításuk az egész év­re vállalt 30 ezer forint értek helyett eddig már 57 ezer fo­rint. Kísérletezik az ötvözött fű­részanyag előállítását, vala­mint a vékonyabb anyagok edzés utáni hasítását. Meg­szigorították a minőségi el­lenőrzést. Nem is volt rekla­máció az utóbbi időben. Nem a munka intenzitásá­nak növelésével, hanem a technika tökéletesítésével, jobb kihasználásával akar­nak nagyobb eredményeket elérni. Érdekes és az idegen­nek is feltűnik, ha több időt eltölt a brigádnál, hogy itt nem várnak egymásra az em­berek, hanem akinek van egy kis szabad ideje megy a má­siknak segíteni. — Nincs külön anyagmoz­gatónk, közös összefogással ezt mindannyian végezzük — kapom a magyarázatot. germűi ,.Münich”-brigádot. A saját szervezésben tartott író­olvasó találkozón Vadász Fe­rencet. a tiszteletbeli tagot, látták vendégül és legutóbbi könyvéről beszélgettek. Ki­rándulás lett a találkozó vé­ge és most is készülnek a Mátrába. Az ősszel saját szer­vezésben szovjet könyvkiál­lítást is rendeznek. — Költségek is vannak, ezt miből fedezik? — A közös kasszából — mondja a brigádvezető és nyomban hozzáfűzi: Amit a brigád a közös munkáért, eredményeiért kap. azt ilyen célra fordítjuk. Természetes: az egyéni jutalom, az más. Most is van hétezer-kétszáz forintunk a kiadásokra. Ósz- sze,jövetelünkre meghívjuk a családokat, de nyugdíjasain­kat is Egyébként betegeinket is rendszeresen látogatjuk és aki rászorul, azt segítjük. — Sárkány Lajos régebbi dolgozónk, még öt kiskorú gyereke van. Kértük: a fiát ide vegyék fel, legyen, aki segít a keresetével a nagy családnak. Egy másik dolgo­zónknak már háromszor volt gyomorvérzése, régóta beteg és egyedüli kereső volt a csa­ládban. Közbenjárásunkra fel­vették a kislányát, itt dolgo­zik már a szalagedzőben — mondja Fűzi Rudolf. A szó szoros értelmében egy családdá vált nyolc év alatt a Komarov-brigád. Közös munka, szórakozás, de még az egyéni gond, teher is könnyebb náluk, mert meg­osztják. A jubileumi versenyben el­ért eredmények csakúgy, mint az utóbbiak arra engednek következtetni: az idén is mél­tók lesznek az aranyplakett­hoz. Bodó János Dániai élmények (ül.) Miniszter o szállodában Odense-be, a Fyn-sziget központjába elkísért bennün­ket Peter Larsen, a minisz­ter is. Itt a gyümölcs-, zöld­ség- és virágértékesítő. szö­vetkezetben dolgozott valami­kor. Huszonnégy hektáros farmjáról került ide, s innen már a miniszteri székbe veze­tett az útja, öt hónapja áll a dán mezőgazdaság élén. de Koppenhágában még műidig szállodában lakik. Felesége ott maradt a farmon. Ezen az úton 6 is velünk tartott, de kis bir­tokukról utazott vissza a fő­városba. A GASA-Kertész- Gyümölcs­szövetkezet ezerszáz tagot számlál. Kisebb-nagyobb va­gyonú farmerek szövetkeztek, hogy termelvényeiket a lehe­tő legkedvezőbben értékesít­hessék. A forgalom 130 millió dán korona évente, s ennek a felét az export hozza. Az ér­tékesítő központban mintegy nyolcszáz nő dolgozik. Ponto­san, gyorsan készítik elő az árut az „utazásra’. Mint min­denütt, itt is sokat segítenek a korszerű gépek. Az asszonyok, a lányok munkája szép oszta­lékot hozott a múlt évben is a szövetkező farmereknek. A legkisebb osztalék ötezer, a legnagyobb hárommillió ko­rona volt. Svendborgban, a. FAF Ta­karmánykeverő-üzemet lá­togattuk meg. Ezt is a szö­vetkező farmerek hozták lét­re, s az elsődleges cél, hogy saját állatállományukat lás­sák el olcsó, gyors hatású tá­pokkal. A keverőüzemhez kí­sérleti telep tartozik. Itt kí­sérletezik ki a tápok keveré­sét, hatékonyságát. Gyakran látogatnak ide az érdekelt farmerek, de szoros kapcsola­tot tartanak a kísérleti telep vezetői az iskolával is. A ku­tatók, a munkások lelkiisme­retesen, jól dolgoznak. A bi­zonyíték erre, hogy minőségi reklamáció még ném volt az üzemben. Pedig évente nem kevesebb, mint másfél millió mázsa tápot őröl, kever a négy malom. Húsz nagy vugóhid-szövet- kezetböl született az Export Sertésvágóhídi Szövetség. Ve­zetője magyarázta: a 36 ezer négyzetméternyi szövetkezetből kerül ki az ország sertéshús- exportjának a fele. Elsősor­ban Angliának szállítanak. A szövetkezet nagy szállítóko­csijai utaznak hajón is. Egye­nesen az angol megrendelők­höz szállítják a felébe hasí­tott sertéseket. Sokféle emberrel ismerked­tünk meg az út során. Szót váltottunk a szövetkezetek vezetőivel, akik általában öt- ven-hatvan év körüli tapasz­talt farmerek, mezőgazdasági munkásokkal, kisebb gazdák­kal, nagyobb farmerekkel, a különböző szervezetek képvise­lőivel. Hogy miről folyt a szó? Arról, hogy a szorgalmas dán gazdák, a mezőgazdaság mun­kásai okosan élnek a- lehető­ségekkel. Dániában 150 esz­tendeje nem volt háború, s így minden erejüket a gazda­ság, az ország virágzására for­dították. A szervezettség, a Háromnapos ellenőrzést tartottak a megyei tűzrendé­szet! szervek. Útjuk legfőbb tanulsága: az esetek túlnyomó többségében a gondatlanság okozza a tüzet, a kárt. A lu- dányhalászi gabonatűz — pél­dául — nem járt volna majd­nem ötvenezer forintos kár­ral, ha a szövetkezet előírá­sosan: a vasút mellett kezdi az aratást. Á kombájnszalma összehúzását sokhelyütt hu­szadrangú feladatként keze­lik, jóllehet a tarlón hagyása figyelemre méltó tűzveszélyt hordoz. A dorogháziak köve­tést érdemlő igyekezettel nyomban az aratás befejezése gyors, pontos munka követés­re méltó. Aztán az is szóDa kerülti mindkét országnaK csak hasznára válna, ha gyak­rabban kicserélnénk tapasztala­tainkat, s kölcsönösen tanul­nánk egymástól, gyarapftanánk ismereteinket. Küldöttségünk már hazafe­lé tartott, de a tapasztalatok értékelése még mindig nem ért véget. Mert igaz, hogy nálunk nem olyan kitaposott a mező­gazdaság útja — különösen a fiatal szövetkezeteké — mint Dániában. A gépesítés sem áll olyan magas fokon, mint azt a Fyn-szigeti farmokon, birtoko­kon láttúk. Ebből következik, hogy gondunk is van elég. Mégis az volt az érzésünk — s a látottak, a hallottak győz­tek meg erről bennünket —, a magyar mezőgazdaság biz­tosabb úton indult el, A közös gazdaságok vezetői, tagjai nyugodtabb jövő elé néznek, mint a dán farmerek és föld- birtokosok. Sümegi Janos, a szécsényi Rákóczi Tsz elnöke tüzet után hozzáláttak a bálázás­hoz. Szépen, előírásosan ka- zaloznak a kisterenyei szövet­kezeti gazdák, — ám sok a mulasztás e tekintetben a szécsényi járásban. Ott a szövetkezetek nem a járási tűzrendészet! kirendeltség­hez küldték be kazalozási tervüket, hanem a járási ta­nács vb mezőgazdasági osztá­lyára. Az osztályról az ellen­őrzés idején még nem érkez­tek vissza a tervek; így a szövetkezetek a helytelen ter­vek alapján kezdtek kazaloz- ni. Kazáron, s másutt a gép­kezelő nem tudta felmutatni a tűzrendészed okmányokat« Leg többször a gondatlanság okoz Kis hírek mögött — nagy gondok Mit kelI visszanyerni Endrofaiván 7 dig sok volt az üzemzavar, és alapanyaghiány miatt a má­sodik félévre szorult több ér­tékesebb termék. Az újítások és a technológiamódosítás hatása is csak ebben a fél­évben realizálódik majd. — Milyen újításokról és technológiáról van szó? — A Ruhstrát-kemencén a technológia változtatásától — óvatosan — 20 százalék ter­Su-va pimuakctdoii az eg)iU me­lyei \aJJaiat KST-ügylntézője. Ál­landó és regen fennálló kapcsolata van az OTP salgótarjáni fiók­jával. Most mégis azt latolgatja, lemond a megbízatásról. Az eset tanulságos. Manapság yrc több szó esik arról, bogy vataiaink ügyintézése gyakran egyenlő az ügyfelek elriasztásá­val, s ez természetesen nem hasz­nál a „cég hírnevének” sem. .% kellemetlenül végződött eset röviden: a vállalat egyik dolgo­zójának megbízásából az ügyin­téző kölcsönén fordult az OTP- bez. Előtte szabályosan kiállította az Igényelt összegről szóló csek­ket. A pénztáros a levonások után kifizette a pénzt. Záráskor vette észre, hogy a csekk szé­lére többet irt — 100 forinttal „túlfizetett” ... A továbbiaknak nem sok köze van a tapintatos, a cég hírnevét minden helyzetben védő ügyinté­zéshez. A pénztáros > munkahe­lyén, majd a lakásán (!) kereste az ügyintézőt, a mivel nem ta­lálta otthon, másnap folytatta — a munkahelyén kereste, keres­Oszakában még az idén nyáron megkezdik az 1970-es világkiállítás pavilonjának és „középületeinek” építését. Többek között egy százezer nézőt befogadó szabadtéri színházat is építenek. Mintegy háromezer meghívott együt­Most, hogy a technológiát tökéletesítik három nőt taní­tanak be hőkezelésre. A mun­kamódszer-átadás, de általá­ban a tanulás itt erény. Nyolc év alatt tizennégyen szerez­ték meg a nyolc általános is­kolai végzettséget, négy mű­vezető vizsgát tett, kettő technikus lett. Negyedévenként a művelő­dési ház segítségével egy-egy író műveivel és életével is­merkednek. Legutóbb a Ma- jakovszkij-esten két versmon­tette tovább. Körben jő néhány üzenetet hagyott itt 1«, ott Is. Mindez nem ment feltűnés nélkül. A kérdés az: hogyan fordul­hatott elő, hogy a pénztáros, aki álmában U tudja, milyen összeget kell levonni egy-egy igénylés ki­fizetésekor — a csekk szélére (a címletek feltüntetésekor!), még­is száz forinttal többet Irt? De ha már tévedett — akár úgy, hogy többet fizetett, akár úgy, hogy többet jegyzett _ elfogad­ható-e ez az eljárás? Nevezetesen az, hogy a jelentős pénzintézet képviseletében házról házra jár­va még másnap is keresi az ügy­felet. Pro és kontra, bizonyítani itt már nem lehet. A pénztártól va­ló távozásakor mindig életbe lébő, örök érvényű szabály nemcsak az ügyfelekre — a pénztárban ülő­re ugyanúgy vonatkozik. Ami az egészben a legbiztosabb: az ügy­intéző becsületében sértve érzi magát. De a jő nevű pénzintézet hírnevének sem használt, nem is annyira az „apró” tévedés, mint inkább — az azt követő eljárás. (pataki) tes fellépésére számítanak. A 330 hektár területű kiállítás­ra körülbelül 30 millió látoga­tót várnak; a belső forgalmat mozgó járdák és villamoe- autók segítségével akarják megoldani. Mint a NÓGRÁD jelentet­te, a Szécsényi járási Rendőr- kapitányság szabálysértési előadója tíznél több endrefal- vi lakost összesen majdnem ötezer forintra bírságolt, mi­vel tiltott szerencsejátékot — ferblit, makaót — játszották. A megbírságoltak java-hánya­da családos ember. Mielőtt a Dankó-telepre kilátogattunk volna, beszélgettünk egy ke­veset Balázs Pállal, a községi tanács vb-titkárával. — A falu vezetőinek is. a rendőrségi körzeti megbízott­nak is sok gondot okoz a ha- zárdírozás. — mondotta. — Elharapózása különös ellen­tétben áll azzal az egészséges törekvéssel, hogy mind többen szeretnének hátat fordítani a cigánytelepnek, szeretnének kulturáltabb környezetben sa­ját házat építeni. Jelenleg alig valamelyes állami támogatás­sal kell beérnünk. Az orszá­gosan erre a célra rendelke­zésre álló összeg Nógrád me­gyére jutó részének legna­gyobb százalékát Salgótarján­ban szükséges felhasználni. Szeretném, ha a Dankó-tele- piek türelmesen megvárnák, amíg a mi falunkra kerül a sor; s amiért becsülettel meg­dolgoztak, nem egymástól igye­keznének elnyerni, nem len­nének kénytelenek növekvő mértékű bírságként befizetni. Azt persze igen nehéz meg­értetni, hogy a rendőrség nem a cigányság ellenére, hanem tavára bírságol... Jól mondta a ti ti vár, hogy a Dankó-telepiek nem naplopás­sal. hanem munkával töltik a hétköznapokat. Alig néhány asszonyt találtunk otthon azok közül, akiknek a férjét a til­tott szerencsejátéli miatt meg­bírságolták. Tőlük tudakozód­tunk, mire lenne leginkább szüksége — gyermekeiknek. Horváth Károlyné a négy­éves Marikának nyári ruhát, a másfél éves Karcsinak mackó­ruhát kiván. Becslése szerint a kettő együttesen futná száz-százhúsz forintból. Rácz Bertalan (Bikkes) fe­lesége négy gyermeket nevel Ilonka öt, Ernő kilenc, Berci tizenegy, Magda tizenhárom esztendős. Ruha, cipő kellene, kilencszáznyolcvan forint ér­tékben. Oláh Antal (Hörcsög) dolgo­zik, felesége szintén. Helyet­tük Oláh Antal testvére, Rács Lajosné sorolja el, mit kelle­ne megvásárolni a kis Erzsi­nek, Gyuszinak, Annusnak, Antinak, Petinek: hétszázhat- van forint értékű ruhát, cipőt. Könnyű belátni, hogy egyik családnál sem akkora a hiány, hogy a fölösleges kiadások el­maradása esetén ne lehetne egy, esetleg két hónap alatt pótolni. Ha másból nem, hát a sokgyermekeseknek valóban bőkezűen juttatott családi pót­lékból. Egy jóeszű asszony kitalál­ja, miért azok után tudakozó­dunk, akinél hiba volt a kré­ta, azaz a kártyázás körül Kérdjük, mit szólnak a terb- lihez, a makaóhoz, a bírsághoz a feleségek. Meglepőek az egymást túl­kiabáló válaszok.. Valahogy az „tűnik ki” belőlük, hogy — senki sem kártyázott; hogy mindenkit „ártatlanul vádol­nak”. A másik, amit han­goztatnak, valószínűleg már közelebb jár az igazsághoz. Arról van szó, hogy amelyik feleség kifogásolná a hazárdí- rozást, igen hamar kapna a férjétől egy pofont... A cso­port mellett ácsorgó legényke közberikkant: — Mi az a kis bírság? Majd visszanyerik! Nevetnek, helyeselnek az asszonyok; olyan vidáman, mintha nem súlyos helyi problémáról, nem az ő csa­ládjukról, nem saját maguk­ról lenne szó. Nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy hazárdjátékon olykor lehet nyerni, hogy könnyebb veszí­teni, de visszanyerni lehetet­len. Nem érzik át, hogy az igazi kár nem az a négyezer- kilencszáz forint, amely bírság megfizetésére vándorolt el a Dankó-telepről és a Babairól — ott lakik Berki Gyula (Tyi- tyo), Oláh Ferenc (Fura) —, hanem az a könnyelműség, amelyet családapáit tanúsíta­nak azokkal szemben, akiknek jólétéért rajtuk az elsődleges felelősség. Oláh Jenöné községi tanács­tag is a Dankó-telepen lakik. — Sajnos, az enyéim között szintén akadt, aki bajba ke­veredett a makaóért, ferbliért, — vallja be őszintén. — He­lyeselném. ha fizetési napokon többször kijárna a telepre a rendőr. Amint feltűnik az egyenruhája, úgy tűnik el a kártya a zsebben. Mihamar kiderül, hogy ez nem járható út. A Dankó-te- lepiek annyi helyen dolgoz­nak, hogy ha a rendőrségi körzeti megbízott minden fi­zetési nap délutánját a tele­pen tölthetné, munkaidejének negyede ezzel telne el. Mi maradna hát Endrefalva többi részére, s azokra a községek­re, amelyek rendjén ugyan­annak a körzeti megbízott­nak kell őrködnie ? — Megfájdul az ember szí­ve, ha arra gondol, hogy a férfi elkártyázza a pénzt, az asszony pedig cigányvakaró- val a tarisznyájában megy dolgozni az erdőre, mezőre, — folytatja Oláh Jenőné. — Hogy mi a cigány vakaró?— Kis liszt, só, viz. szódabikar­bóna, hogy szép lyukacsos le­gyen. Aznap, mikor kisütik, ízletes, ha nem is tápláló; másnap már a kutya sem kap utána. Parancsszóra nemigen hagy­nak fel az embereit a tiltott szerencsejátékkal; az utób­bi hetekben néhány an — a rendőrségtől tartva — nem kártyáznak, hanem komoly tétekben kugliznak. Szóval. nem annyira a harminckét lap rabjai, mint az öncélú, fele­lőtlen kockázatvállalásé. — A munkával megszerzett pénz becsületét, a felelősség- érzetet kell itt visszanyerni — vallja ez az okos asszony —, nem a bírságot, a játékon elvesztett összeget. Joakaratú, megbecsült emberek segítsége kellene ehhez. Ilyenekért nem kell a világ végére utazni. Jónás Endre, Oláh Ottó — s talán más is — szívesen támogatná Oláh Jenönét abban, hogy megvéd­je a telepieket és családjukat veszélyes, könnyen még job­ban elhatalmaskodó szenvedé­lyük ellen. — b z. — NÓGRÁD - 1968. július 20., szombat 3 melésnövekedést vártunk, de dó is közreműködött és ven- moet már látjuk: megduplá- dégeket Is fogadtak, a hen­ceg hírneve Százezer személyes színház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents