Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Repo* István

Negyvenöíös cipőben

BeUiktem a műhelyajtót Panni, Csuka felesége fenn Panni mesélte délután, hogy ez

„ , . _ , . dolgozik az anyagbeszerzésen, a Csuka bezsongott.- Csau briganHk. - Senkt Lem a műhelybe. Kinn áll

se válaszolt. - Na mi van, lam ^ ajtó előtt megnemultatak? — Álltak a

kemencék előtt. — Mi az is- — Szevasz Móka. ten, elkéstem talán? írjátok be

a brigádnaplóba, ha az jól- Szevasz Panlca. Mi

esik. — Korsó belenézett o nVavalya van mögötted? túztérbe, megfordította az ijedten hátrafordult, anyagot. Egyik se szólt. - Hé. _ m ,erme? Semmi a szentségit!...

kinyiffant. — Csak így csendben mondta.

— Mit csinált a Hogy a Csuka? Mikor?

— Az éjjel. — Belebőgöti a duda. Elindultunk a kalapé- fe/ÍZ tőle? csokhoz. Én Kardossal a nagy— Panni beszélni szeretnék veted.

— Mit akarsz? Nekünk már a semmi beszélnivalónk sincs

— egymással.

— Panni, gyere haza.

— Nem. Nem megyek már.

„ . . . , _ , _ — A forgácsolócsarnok ne— Hallgass. LAci. A Csului ked semmi? _ gs röhögtem. ~ Punni. gyere haza. —

csenő- Kérlelte az asszonyt.

— De hülye vagy te, Móka.

. — mondta. — Te. Laci nincs ~ Nem> haci- Értsd meg,

csuka. benl? A goénak hoztam iIze- bennem már vége van. .

netet. - n . ,

— Panni, gyere haza.

— Es ha bent van? Talán _ Nem Ne kéf. Dc ^

mi történt veled?

hoz. Csikót húzott az izzó vas. — Frászt félek. Csak éppen r,

Cikkcahkot rajzolt a műhely minek találkozzunk megint? manlFtfFTü amikor

sötét falára, repült a bakra. megláttalak, a műhelyben, tuLe-fel, le-fel, le-fel. suho- - Mehetsz. Tiszta a levegő dód, amikor a Móka azt mond- gott a kalapács. Szerteszét — mondtam. Aztán megkeres- ta; dehat nem érdekes... Pan- fröcskölt a szikra. Csak áll- lem. Csuka szódavizet hozott. ™kdm, ÓV«re haza.

tam. reflexszerüen forgattam _ Rohanj _ lihegtem, _ Sirt. Csuka sírt. Negyvenötös

a. anyago . Az újságtól várnak, f'ényké- cipőben . ■.

— Honnan tudjátok? pészek is. Fésülködj meg te Lee.ett „ villamosról

marha, hogy szép legyei. Csak ...F?-, * vl l°mosrol.

— A munkaügyire telefonált baj van, öregem Himbálózott előttem a nagy

az édesanyja kaiapacs. Elejtettem a vasat

_ Mi a fene baj? Esküszöm ... nem vettem ko— Mi történt? Te tudod? molyán... Az egész házassága

— Nem tudom, hogyan fér olyan játéknak tűnt. Csak egy

— Tudom, kész, dobhatod, el a csukád a képen'? — és vö- jó kis mókát akartam. Én nem

Tegnap két selejtes anyagot högtem. hittem, hogy szereti,

adtunk. Vigyázz. Móka! Ugrik

a prémium. — Bólintottam és — De hülye vagy te. Móka. vártam. Folytatta. — Bepiált. És bement a műhelybe. UtáÁllat ián. Ismered milyen. Le- nasettenkedtem. Kiváncsi

esett a villamosról. Kinyiffant, voltam mit szólnak? Jó kis

Ennyi az egész. móka! Mikor meglátták egymást, idegesen köszöntek.

Nem sok. Csuka leesett a

— Szia!

lépcsőről. Kinyiffant. Kivert a veríték. Láttam imbolyogni. Hatalmas cipőivel, Stefi bohóc hord ilyet a cirkuszban. Állandóan a nagy lábaival hecceltük Lacit. Egyszer teletette a csukáját az egyik marha meleg forgáccsal. ö meg csak röhögött rajta. Semmiért se haragudott. A nagy mélák. Kinyiffant.

— Azt mondod a villamos

alá eseti?

— Oda. Dobhatod. Kész.

A feleségétől külön élt. Azt

— Szia! Mit keresel itt?

— A főnököt. Ne félj, nem téged.

— Nem félek. Hogy vagy?

— Hát. . . elég cikisen. Tudod? A millió nő között... De hát majd. megszokom. És te?

— Megvagyok. Kösz.

— Hát. Szia! Én megyek is akkor ...

Csuka rám nézett. Furcsán.

DOEAI PÉTER:

v4blakom fölemelt eec...

te vettük észre, amikor meg- Szomorúan.

nősült. Én el se hittem. Mos- _ m yon ue!e(í Csuka?

tanában kethetenkent együtt,

kéthetenként külön. Amikor — Semmi. — Veszettül do- az anyjánál lakott mindig balta a hetven kilós vastöm- vajaskenyeret hozott sajttal, bőket. Műszak végén rohant tízóraira. Ncvi. Ez lehetetlen, zuhanyozni. Aztán felment az Eszembe jutott a tegnap. anyagbeszerzésre Pannihoz.

— Nézd, Szép Mária, mi- gén vek gyűltek a templom

lyen nagyszerűek ezek a drá- elé. Némely gyerek, több le- gaköves gyűrűk — és vagy gény és leány, lelkesen surrant hatot kiválasztva, nem Szép Lampiao közelébe, hogy letett Mária, hanem saját ujjaíra kalapját, valamely holmiját húzta. Mindig szerette a gyű- érinthesse, Lampiao kegyesen rűket. Csak ezután adott ma- fogadta őket. Azután, hogy réki-a való drágaköves gyű- senkisem mondhassa, Lam- rűt, láncot, karkötőt a csillo- piao nem kegyes, karosszéket gó szemű Szép Máriának, hozatott ki a sekrestyéből a Saját és Szép Mária ujjaira templombejárathoz. Beleült, annyi gyűrű került, hogy alig és a karosszékből, mint vala- tudták azokat mozgatni. mi király, fogadta a növekvő- Csodálatosak ajándéka- alázatos hódolatát. Keid! - susogta Szép Mária, sobb ~ ^ erre egy *s7r' megcsókolva Lampiaot. - szony megkérte megáldottá elebe állított kisliat. Lampiao ezután, hite teljességéIgazi gavallér vagy!

Gyerünk —- adta kj a ben, amely semmivel sem volt parancsot a vezér. Itt semmi ai^bbvaló holmi püspök ál- sem maradt, igyekezzünk el. osztó hiténél, sorra megkifelé. hogy vállalkozásunk áldotta az elébejáruló, any- sikeréért hálaimát mondjunk juktól elétM? állított többi a templomban a Szent Szűz- gyerek;et

ne,í- — Most pedig fogadjátok

Indulás imádkozni — dör- ezt! — nyúlt iszákjába, és tö- gött haraggal Gata Bravo, mérdek pénzt szórt a temp- több cangaceiro fancsali pil- előtt várakozó szegélantását látva, amiért nem nyéknek. — A gazdagoknak mindjárt kerül sor a zsák- njncs ra szükségük, és nekünk mány osztásra. cangaceiroknak sem! — RiLampiao imával még az valgott az Éljen! égieket is vállalkozásai szol- _ ampiao felállt a karos- gálatába igyekezett állítani. ■ fékből, lement a Az ötven vad haramiától ■■ tgmplonüépcsön, lová- megfélemlített városban vág- ra szaiR Canguceiroj is mind tatva haladtak a templom |ovljkl.a szálltak, az elmaradt irányában. Lóról szállva be- ^ákményosztás miatt nem tértek a boltozatos templom éppen vidám haJlgula!.ban. A tömjénillatú hűvösébe. Lani- kapilany velük, és a mellette piao kapitány és népe letér- lovagló szép Máriával, ezután delve, mély áhítattal mondott méltb:3agos vonulással, gyere- hálaimát az égieknex, segítő kek a szegények tömegétől jóságukért. kísérve, elhagyta AguaBranAz ájtatos banditák hírere cát. Elnyelte csoportjukat a lassanként elevenedett a vá- vadon. és Pernambucoban ros Előbb a gyerekek, majd csak ők tudták. Serrinhuba t semmit sem veszíthető sző- tartanait.

Ablakom fölemelt arc hajnalban fölhúzott falon arcom lobogó zászló a reggel avatott hídon: a fényre nyitom fecske nyilakra lengő nyelvű harangra zárt kapuk szárnyam síkságon fölgyorsult szélre, felhőkre, melyek, mint

földrengésben a városok min Pompei romjai a levegőben várják a tűzhányót, a fölkelő

tüzet

a tetőkre nyitom magas esőkre, tornyokra, melyek holnap

ledőlnek

órákra, melyek holnap megállnak aszfaltra ázott újságra nyitom melyet kiszív a Nap és fölkap a

szél

tűzfalak íratlan tábláira nyitom az ablakom és átnézek egy város fölött mely szobám köré költözött.

Még most is benne él a meglepett pillanat emléke, ahogyan a kagylót már az első csengetés után felvette a férfi: „Halló” „Tessék”.

— Jó estél, Sándorkám, — mondta — ne haragudjék a

alszik még?

— Nem tudom.

— Ezt sem tudom.

— Nem maga az, Sándor?

— Szőke — felelte gyorsan.

— Hosszú? — szólt idó múltán a férfi.

— Rövid

■

Téves kapcsolás

L

eginkább a hangja fog- szünetekkel hosszú-hosszú hó- zásba. A helyben és az idő- ta meg; nem is annyi- napokon át folytatódott. pontban is megállapodtak,

ra az, amit mondott, amikor a férfinak hirtelen

hanem ahogyan mondta. Még Mindig o hívta a férfit,^hi- estébe ötlött: a legelején kiderült, hogy Siíen a e>zamot csak 0 tudta;

harminckét éve» — de a hang- amaz nem lBmerte az ovet- ~ Várjon! De hogyan isja érettebb korról árulkodott. Néhány hét múlva feltárcsáz- merjük meg egymást?

volna!tha £áradt3bban “ ^emXS eíamoí Felnevetett, annyira groteszk

zatos férfi, aki hetek óta egy-, volt ez a kérdés. Hiszen ó Hosszú-hosszú hónapokkal re többet foglalkoztatja gon- mar régen elképzelte magá- ezelőtt kezdődött, egy kora doiatban, s aki — akarja, nem lla*t Sándort: fekete, nem túl őszi napon. Este fél tíz lehe- akarja — egyre közelebb fér- magas, nála talán csak fél tett. Barátnőjét kereste tele- közik hozza. fejjel magasabb, szélesvállú.

fonon. Kissé félve tárcsázott, nyugodt mozgású férfi; olyan

ától tartott, Terka lefeküdt — Nem adhatok felvilágosi- akire, ha ránéz az ember, nyutást — szólalt meg a telefo- galmat, biztonságot érez. nosiány. — Titkos az állomás.

— Hat hogyan? — kérdez- Csalódottan tette le a kagy- te tűnődve, lót, de aztán még örült is neki, hogy így történt. Nyilván ^ rérfi nevetett.

a sors akarja így. Egy telelőn- _ Muu a detektivregények.....................szám - az utolsó számjegy ben> ugye?... Hál nézze, nek

ései zavarásért. Terka nem magasabb, mint ler- i-em kezemben lesz égj' újkae - es két hang az ejsza- sag és g má8,k kezemben

*tabän> ‘ • egy csokor virág. Milyen vivőit az egészben valami ragot lehet kapni mostaná- — Nem értem — mondta mullszazadian avult íz; de ban ’ zavartan; ezzel a Sándorral valami idegborzoió izgalom is. _ Rózsát — mondta ő de sosem lehetett tudni, hánya- Néha alig várta már az estét, mindjárt mep bánta — dán áll az ember. Három sza- hogy lenyelje vacsoráját, meg- Csakhogy drága ám' va közül legalább kettő ugra- várja az esti híreket a rádiotás volt. — Hát nézze meg. ban, aztán odakuporgott a te- — És? — kérdezte a férfi.

., , , léfonhoz. — Mit gondol, ez a talalko- Akkor sem tudom... zás nem ér meg nekem né___ O elmesélte a fei'tmak, hogy hanv 1 r,v

O

tthon van, vagy nincs esztendők óta egyedül van; otthon? húszévesen ment férjhez, hu- Hallgatott.

szónkét évesen elvált es négy

év Óta magányos. Van egy ~ No- ** maga? — szólt

ötéves kislánya, a kis Krisz- fztan a ía‘fi. — Eh hogyán tiná; őneki él. Különben egy ífmte!jeí mágára? Milyen a Attól függ, milyen Sán- nagy vidéki vállalat pesti iro- •'

dájaban dolgozik, és önálló — Morvái angol—német levelező.

A férfi, mint kiderült, ól- — Félek, hogy csalódást latorvos, és egy gyógyszerkel 1 okoznom — mondta a Syár kutatóosztályán dolgoférfi bocsánatkérőn, — de Beszéltek filmekről, szín- egy másik Sándorral beszél, darabokról amiket láttak, a _ Akkor ló ^l.í4.h

könyvekről, amiket olvastak. kl sse meLónr v^hm^- Bocsánat — sziszegte Aztán az életükről. Es az másik — ? 1

dühösen, hogy mit idétlenke- életről. L ru^J ma8at

...... . .. . cícwuí hQgy banlallak kéPzeitem

dik itt vele ez a vadidegen —,

' * z , , t t • Az asszonyt először meglep- _ iiv«« „aa.mi,

e

lnezest a zavarásért. Jo ej- te kef>o5b ffiaknenl lenyűgöz- Uyen Va§yok

szakát! te a férfi tájékozottsága, ta- — Helyes. — mondta a fér— Nagyon kérem ne tesve Pasztaltsaea. Mindemől tu- fi. — Hát akkor holnap ötkor ’ * , dott, s mindenről határozott, a cukrászda előtt. Ne felejtse

le a kagylót. szolt hirtelen nagyon egyéni és átgondolt el: újság és három szál rózsa!

a férfi. véleménye volt, amit legtöbb- Pontos lesz?

. ... . szőr éles, csattanósan rövid.

Annyi sóvár vagy sütött B már-már kegyetlenül fahangjából, hogy elbizonyta- nyár mondatokban fogalmalankodott benne a mozdu- zott meg. Az asszony egy-egy

lat, s tétovázott egy pillanat- beszólgetés után egészen felig frissült, noha fél kilenc felé

8' kezdték, s rendszerint fél tíz

— Nem tette le? — hallotta liörül fejezték be. Fáradtan,

a férfi hangját. — Köszönöm! al^nosan kezdett tárcsázni, s

mire a beszelgetesnek vege után hazaszaladt átöltözni, öt így kezdődött. És aztán na- Iett, a lefekvés helyett akár óra öt perckor ott volt már a gyobb később egyre kurtább ütőiről kezdhette volna a na- cukrászda előtt.

’ pót.

Két percbe sem telt, és be- Egyre többet gondolt a fér- gördült egy tömött busz. Az fira. Nap közben is. A híva- újságosbódé mellé állt, és fi- talban néha kísértést érzett, Síelte a leszállókat. A sok

hogy felhívja, hallhassa hang- c?ítri }fny ^-«»ny közt .. ’ , ahg néhány férfi szállt le, de

jat, megsimogalhassa magat a egylk sem látszott Sándornak, meleg bariton bársonyával. Soványak voltak, szőkék. » Aztán eszébe jutott: hol is vaSy ifjoncok, vagy idősebb keresné? Az ő idejük az este, emberek. Na. Késik. ..

de ilyenkor gondolnak néha A következő busz is beíu- egymásra... Mert egyik este tott már, amikor szemben egy ezt a férfi is bevallotta. hözeledett, szinte futva.

Hona alatt az újság, kezében jrt s megpendítette: mi papírba burkolt csokor. Meg- Pi volna, ha egyszer talál- alít, izgatottan körülnézett, koznának ? Kicsit ké- ek>' szőke nő után megfordult, rette magát, mert úgy érezte, aztán elővette zsebkendőjét, így illik; hisz voltaképpen a ea kalapját levéve, megtörölte , . , , homlokát,

mat napig nincsenek bemutatva egymásnak, s kapcsolatuk Erősen ritkuló haja volt. feilyenformán egy utcai isme- . búhja csaknem kopasz. Es

retség zilált rendezetlenségére wÍ-o-o 3 szu®zoeoU’ wegeröl- emlékeztet. .. A férfi gyozko- idáig, dött: az elmúlt hónapokban jó barátokká váltak; millió ismerőse van, akiket a társasági fonnák szigorú szabályai szerint ismeri meg, s akik mégis millió fényévekre vannak tőle; őket viszont szoroBárány Tamás

— Mindig pontos vagyok.

— Űjabb jó pont — nevetett a férfi, aztán már búcsúztak is.

Éjfélig nem aludt az izgalomtól. Másnap kora reggel fodrászhoz ment, és munka

Poseidon, a tenger istene. Svédország egy gyönyörű szoborkertjében áll az érdekes alkotás. A szoborkertben a világ leghíresebb művészei találhatók meg munkáikban

rr

O

csak nézte, s nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Nyúlánk, karcsú alakján, hosszú, fekete haján át-átsiklott néha a férfi közönyös pillantása. dé minduntalan rebbent is ei róla nyomban. Ö sóhajtva le- san fűzi egymáshoz ez a ba- nyomta a cukrászda kilincsét: rútságnál izgalmasabb, sze- es*'< ilyenkor egy erős

relémnél még kevesebb, fúr- “up'a! Az ablak mellett ült . . .. . le, es néha kinézett, csa. vibráló sokat igero kapcsolat. A férfi háromnegyed hatig

toporgott odakint, s szeme Erre már nem voll mit Le- mohón tapadt az arra táró lelnie, beleegyezett a lalálko- Szőke nők arcára.

NÓGRAD - 1966. június 16., vasórnup

9