Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
Nem a statisztikáért! A term előszőve) Kezetekben dolgozó sok ezer tagnak több mint a fele nő. Az elmúlt tíz év alatt, amíg az első szövetkezet-hajtásokból lombos fa terebélyesedett Nógrádiján. a szövetkezeti asszonyok sokat és jól dolgoztak, A legtöbb gazdaságban a vezetők és a férfitagok csak elismeréssel szólnak a szociálisig asszonybrigádok, munkacsapatok Igyekezetéről, szorgalmáról. Nem egy szövetkezetben mondta az elnök, a főagronómus a tavasz elején, amikor szinte egyszerre kellett földbe tenni a mákot, a cukorrépát és a burgonyát: nem is tudják, hová lennének az asszonyok nélkül. Van azonban poszt a szövetkezetben, ahol egyszerűen nem érzik az asszonyok hiányát. Ez pedig a vezetőség, A szövetkezetekben igen sok asszony dolgozik, s számuk a vezetőségben mégis kevés, A rétsági járás nő- titkára mondotta nemrégiben, hogy a járásban egyetlen nő sem irányit szövetkezetét. Mezőgazdászt mindössze négyet, főkönyvelőt hatot, brigád vezetőt pedig egyet számolnak. A választott vezetőségben sincs több egy-két asszonynál. Szó sincs arról, hogy a szövetkezetekben most valamiféle választási hadjáratot szervezzenek csupa asszonyjelöltekkel. Annak sem volna értelme, hogy a hozzáértő, jól dolgozó férfivezetők helyére nőket állítsanak, olyanokat. akiknek sem képességük, sem lelkesedésük nincs az irányításhoz, pusztán azért, hogy kedvezőbb legyen a statisztika. Az itt a lényeg, hogy az asszonyoknak mun-' kájuk után becsületük legyen, a szövetkezeti nőtagok mindenütt elfoglalják az őket megillető helyet, számuknak, tevékenységüknek megfelelően szóljanak bele a közös gazdaságok éleiébe. Semmi sem indokolja az aggályoskodást. hogy a nők éretlenek a vezetésre, politikai aktivitásuk is messze a férfiak mögött marad. Ami az asszonyokat sok esetben valóban visszafogja, az a nagyobb felelősség a gyermeknevelés, a család, az otthon Iránt. Akkor jelentkezik ez különösen erősen, ha a férj valamelyik Ipari üzemben dolgozik. $ egész héten távol van a családtól. Aztán a,z asszonyokat hamarább kikezdi a falu nyelve is. Elfoglaltságukat a közösségért, valamiféle tisztességtelen szórakozásnak vélik S a cseppet sem kívánatos szóbeszédek ellenében a férfivezetök csak a legritkább esetben védik meg az asszonyokat. Mégis, mindezek ellenére a szövetkezeti vezetőknek foglalkozniok kell az asszonyok helyzetével, szerepével. Erre buzdítja őket — a helyzet, a lehetőségek alapos ismeretében hozott — a párt- és kormányhatározatok so- ra_ Amellett, hogv nagyobb számban kapjanak helyet a szövetkezeti vezetésben, az asszonyok politikai tevékenységének még sok más út|a. módi» van. A legfontosabb közülük a szövetkezeti közgyűlések szerepének növelése, A közgyűlésekén legtöbbször az asszonyok szava a súlyosabb. Nem csak azért, mert többen ülnek a széksorokban, mint a férfiak, hanem mert' sok jó gondolat öltött testet, vált gyakorlattá áz utóbbi években, éppen az asszonyok bátor kiállása nvomán. Nézsán még ma is emlegetik azt a közgyűlést, amelyen a környező termeiő- szü vetkezet ok egyesüléséről döntöttek. Ott Is az asszonyok álltak ki az Igazán nagyüzemi gazdálkodás mo>- lett. S nincs még annyiga-távol, hogv no emlékeznénk rá: asszonyok hozták létre az első szocialista brigádokat Is! Meg kell tehát , adni a lehetőséget a sok ezer szövetkezeti asszonynak, hogv élhessenek jogaikkal, mert így nemcsak kapásai. ham-n igazi gazdái is lesznek a termelőszövetkezeteknek. És ez a lényeg. Vincze Istvánná Megnyitóra készülnek Reprezentatív áruház megnyitására készülnek Pásztón. A pásztói körzeti földmíívesszövetkezct hétmillió forintos költséggel épiilö emeletes áruházát augusztus húszadikán adják át rendeltetésének. A csaknem tíz különböző osztállyal rendelkező áruház megnyitása alkalmából szövetkezeti napol rendeznek Véradás Nagybátonyban Megköszönte a bányászok vérét Már hagyományos a véradás szervezése Nagybátonyban. Ebben az évben a napokban került sor Nagybátony üzemeinél a térítésmentes véradásra. Annak, hogy Katalin-aknán egy vért kapó 12 éves kislány megköszönte a „bányász bácsik” vérét, olyan hatása volt. hogy a kis létszámú üzemnél összesen 219 fő adott vért. Ebben az évben a legkiemelkedőbb eredmény Kánvá- s-on született, ahol évről évre tervszerűen emelkedik a véradók száma. 1968-ban 21;), 1967-ben 277, 1968-ban 809 donor adott vért. Szorospátakon 132, a nágybátonyi szolgáltató vállalatnál összesen 212 donor teljesítette önként vállalt kötelességét. Köszönet illeti valamennyi véradót és a véradómozgalom ügyéért tevékenykedő valamennyi szervezőt. Kinek kell a csepürágás? Nógrádban is feltűnnek néha a még személyi tulajdonban levő cirkuszi társulatok, annak ellenére, hogy legutóbb a Művelődésügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium körlevélben hívta fel a megyei és a városi tanácsokat, s más illetékes szerveket a magáncirkuszok illegális működésére. Ebben közölte azon érvényes szabályozásokat, amelyek a magánszemélyek műsoros előadás-rendezői tevékenységéi megszüntették. A Magyar Cirkusz és Varieté, az egyetlen állami intézmény, amely szervezhet, és rendezhet Magyarországon cirkusz- és varietéműsorokat. Ezért sem a vállalat, sem a minisztériumi szervek nem támogatják az úgynevezett magáncirkuszi társulások működését, útirányukat nem fed7 ordínálják, hely árpolitikájukat. sem ellenőrzik. Ha a helyi szervek mégis engedélyt adnak ki előadások rendezésére, vagy eltűrik e csoportosulások működését, kizárólag ők a felelősek a rendeletek áthágásáért, az alacsony színvonalú műsorok megtartásiért, a késdobálás, a csepürágás támogatásáért. A fiatal házasok lakásgoná-janak enyhítésére országszerte — s évekkel ezelőtt — széles körű mozgalom kezdődött. Megyénkben először Balassagyarmaton épültek szövetkezeti összefogással, állami, segítséggel ilyen lakások. Nemrégiben a salgótarjáni városi tanács és a KISZ városi bizottsága, valamint a pénzügyi szervek — s persze a lakást igénylő fiatalok is elkezdték a lakásépítést a városban. A salgótarjáni I-CISZ-lakóte- lep első épületei elkészültek. A lépcsőzetesen történő átadás első állomásaiként egy épületet (összesen négy lesz egyelőre a várost strand közeiében kijelölt telepen) már a múlt hónapban átadtak az építők. Amilyen nagy volt az öröm, akkor a fiatal házasok körében. olyan keserű most a szájíze azoknak, akik elsőnek költözhettek volna az új lakásokba. — Van lakásunk, és — még sines I — mondják a fiatalok. Ezen a tényen eddig semmit sem változtatott a régóta húzódó vita, amelynek tárgya a kórház sertéstenyészetének, az új házak közeléből történő elhelyezése. A KÖJÁL ugyanis nem engedélyezi a beköltözést mindaddig, amíg ez meg nem történik. A vitatkozók: a városi tanács és a kórház illetékesei. a mai napig sem jutottak előbbre a költségek megítélésében. E pillanatban hat csalód. » húszadika után újabb hat fiatal házaspár várja, hogy végre eldöntsék: ki viselje a költségeket. A mi kérdésünk így szól — meddig?! Az ominózus sertéstenyészet, melyet — a városi tanács vb határozata szerint — már céges-régen el kellett volna helyezni a KISZ-iakások közeléből tme, a salgótarjáni KISZ-lakótelep egy részlete. A képről „mindössze” a lakástulajdonos ifjú házasok hiányoznak. Pedig az 52 ezer forintot időben befizették 1 Kis hír mögött nagy goml Négy leán Mint jelentettük, Jónás Károly húszéves fiatalembert hathónapi — háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte a balassagyarmati járásbíróság, mert egy tizenhárom éves kislánnyal lépett életközösségre. Ellátogattunk Hugyagra, ahol az eset történt. Sokakkal, őszintén beszélgettünk, a tucatnyi modem házzal büszkélkedő Petőfi utcában is, a régi Dankó-telepen is. E riportban nem a nevek a fon. tosak, hanem a vélemények. Ezért mellőztük az előbbieket, s azért is, nehogy a nézetek eltérő volta miatt összekülönbözzék rokon, családtag, jóbarát. — Gondolhatja, mennyire megdöbbentünk, amikor megtudtuk, hogy a kislányunk várandós, — így a tizenhárom esztendős gyereklány édesanyja. — Valósággal könyörögtünk, hogy megkaphassák a házassági engedélyt. Valamelyes szerencse, hogy a fiatalok ősszel, még az utolsó perc előtt elmehetnek az anya- könyvvezetőhöz. Karcsihoz szívesen adom a lányomat, mert ha jó környezetben van- dolgos, nem iszákos. Persze, másként képzeltem el a férjhez menetelét... — Amikor a legény elkezdett járni a kislánnyal, nem gondolta, hogy korai még a széptevés? — kérdeztük. — Mikor én megtudtam, már nagyon nagy volt a szerelem,. Aligha tehettem volna valamit ellene. Egy másik portán Jónás Károlyt bírálják: — Ekkora korkülönbség mellett minden erkölcsi felelősség a férfié. — Teszi le a garast egy családapa. — Felelőtlenség gyereklánynak elcsavarni a fejét. — Csavarodik az magától is! — szót közbe egy harminc, nyolc—negyven körüli asszony. — Kimondom én kertelés nélkül, a gyerekek napról napra látják a tévében, ahogy a színészek nyalják-falják egymást. Azt hiszik, ebből áll ki a világ. A fiúknak tetszik az ilyesmi, tetszik a lányoknak is, akik ráadásul attól félnek, más halássza el előlük a vőlegényt. — Az elhalászott vőlegény helyett két másik is akadhat — vélekedtünk. — Másutt, de nem Hugya- gon! — komolyodtak el még- jobban az arcok. — Itt egy legényre négy leány jut. Sietni kall. Az, hogy a legények Hu- gyagtól messzi keressék boldogulásukat, apránként szűnőben. Erősödik a termelőszövetkezet, iparosodik a közeli Balassagyarmat, ahová naponta be lehet járni. Az életkörülmények gyorsan fejlődnek, más legény valami azonban lassabban, sokkul lassabban... — .. ,a tűdet! — Erre egy három fiút nevelő apa tapint rá. — Roppant erősek a régi időkbe, szokásokba kapaszkodó gyökerek. — És nagyon erős a vérünk. Mi keletről jöttünk, ahol a nap is tüzesebb, — mondja majdnem dacosan egy fiatal- asszony. — Engedjék meg a cigányoknak, hogy korábban házasodjanak. Fölbolydul a szoba. Asszonyok, férfiak vágnak egymás szavába; képtelenség jegyezni, ki mit szól, mit kiált: „Egy országban nem lehet kétféle törvény!” „A cigányság látná ennek a'kárát; melyik cigánylány jutna el úgy az érettségiig, az egyetemre!” „Na és? Ha gyerek lenné, el kell vetetni. Kétszáz forint...” ,.Azám! A Gizi is majdnem belehalt!” „Bizony én a tizenegyediket sem vetetném el, még akkor sem, ha mindany- nyian krumplihajat ennénk...” „Ügy is néztek ki, te...” Mielőtt marakodássá fajulna a vita, egy másodperc türelmet kérünk. — Ha a fiúk nem környékeznék a lányokat, megmaradnának-e azok érintetlenül, mondjuk, tizenhat—tizenhét éves korig? — kérdezzük. Olaj a tűzre. Fellángolnak a szenvedélyek. „Igen” és „nem” vívják szenvedélyes harcukat; egy-egy bizonytalan „ha” csak elvétve hallható. Erről a „ha”-j-ól már az iskolaigazgatóval beszélgetünk, azzal a családapával, aki tizenegy éve dolgozik ezen a poszton. Gyakori vendég a cigánytelepen. Ki meri mondani, hogy cigánya* problémája az eddiginél is több őszinteséggel oldható meg. — Éljenek a lányok dolgos, sportos életet, — úgy mond. — Semmivel sem lesz több problémájuk, mint a nem-cigány leányoknak. A legjobb meggyőződésem. szerint állíthatóin, hogy a cigányság tudata sikeresen formálható; az első osztályban évtizeddel ezelőtt egy tanulóra hatvar.három nap hiányzás jutott, a most végződött tanévben csak huszonhét óra. A javulás kizárólag abból adódik, hogy a cigányszülők immár nem hanyagolják el a gyermekek iskolába járatását. Tudom, ezt a problémát sokkal könnyebb volt megoldani, mint a túlságosan korai nemi kapcsolatét, de vallom, hogy ezzel szintén meg lehet birkózni. Ennek érdekében eJ tudom képzelni, hagy & nemiség kérdésével ne a nyolcadik, hanem már a hatodik osztályban foglalkozzunk. Ezzel párhuzamosan pedig gyakrabban, fáradhatatlanul kell szólnunk a szülőkhöz, de nagyfiúból legénnyé serdülő fiatalokkal is. — b. z. — NÓGRAD — 7968. június 16., vasárnap
