Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
Tanulunk egymás tapasztalataiból Antonín Tyazsky, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság első titkárának nyilatkozata Közös harcban született a* a barátság, amely a fel- szabadulás óla kiaiikuit a két testvérin egye, Nógrád és a közép-szlovákiai Besztercebánya dolgozói, párt- és állami vezetői között. Az elmúlt két évtized együttműködése eredményesnek bizonyult a két megye számára. Pénteken Besztercebányán fogadta munkatársainkat Antonin Tyazsky eívtars, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, a Szlovák Kommunista Párt Besztercebányai Kerületi Bizottságának első titkára, aki kérdéseinkre adott választ. — Alexander Dubcek elv- tars ezekben a napokban Magyarországon tartózkodik, ahol találkozik a párt és kormány vezetőivel, aláírásra kerül a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény. Ön hogyan értékeli az eddigi eredményeket, és mit vár az újabb szerződéstől, hogyan ítéli meg annak jelentőségét? — A Csehszlovák Kommunista Párt és a kormány delegációjának látogatása a Magyar Népköztársaságban különleges politikai és gazdasági jelentőségű. E látogatás során aláírásra kerül az új magyar- csehszlovák barátsági, együttműködési, és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Véleményem szerint ez alapja a további politikai és gazdásági fejlődésnek. Csehszlovákiában csakúgy, mint a Magyar Népköztársaságban . — Ismeretes barátaink előtt, hogy a Csehszlovák Kommunista Pártnak, a kormánynak, és a Nemzetgyűlésnek mostani vezetősége nagy feladatot vállalt magára. Teljes felelősséggel keil megszüntetni a régi hibákat, amelyek a korábbi centralizált vezetésből következtek be, és kicsúcsosodott az egyszemélyi vezetésben. A magyarországi látogatás azért is hasznos, mert a magyar politikai erők 1956-ban biztosítani tudják a párt vezető szerepét, s az a véleményem, hogy ezekből a tapasztalatokból sokat tanulhatunk mi is. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Januári ülésén úgy határozott hogy célszerű cselekedetekké] ismertesse el a párt vezető szerepét, s minden munkással, dolgozóval, a társadalom valamennyi tagjával megértesse politikáját, úgy mint azt annak idején a Magyar Szocialista Munkáspárt tette. Hangsúlyoznom kell azt is, hogy fontos a legközelebbi szomszédunkkal való gazdasági és kulturális együttműködés, a kölcsönös baráti szálak továbbfejlesztése. Hogyan értékelem az eddigi eredményeket? Kijelenthetem, hogy a közös munka eddig is eredményes volt, mindkét fél számára. Egy példa: ez a közös tevékenység megmutatkozik nálunk Közép-Szlová- kiában is, mégpedig úgy, hogy a zsiari alumínium kombinátban abból a bauxitból készítjük az alumíniumot, amelyet Magyarország szállít számunkra. Még ma is emlékezünk arra a segítségnyújtásra, is, amelyet többek között a szomszédos testvérmegyék erdészei nyújtottak számunkra, a vihardöntötte fák feldolgozásában. E két példából mindjárt olyan gondolatom is támadt, hogy nem lehetne-e tovább fej leszeni együttműködésünket. például a beruházások meggyorsításánál, ami jelentet Csehszlovákiában a legnagyobb fékje a népgazdaság további fejlődésének. Ugyanis kevés nálunk a munkaerő, az építési anyag, többek között a tégla. A kölcsönös együttműködés előnyöket hozhat mindkét félnek. — Megyénk közvéleménye nagy figyelemmel kíséri a csehszlovák, eseményeket. Megkérjük Tyazsky elvtársat, adjon tájékoztatást arról, hogyan alakul a helyzet, milyen eredményeket értek el eddig, és hogyan sikerült a párt politikájában érvényesíteni a lenini normákat? — A csehszlovák párt- és állami delegáció tagjainak találkozása a magyar dolgozók képviselőivel lehetővé teszi, hogy közvetlenül, őszintén, a jószomszédi viszonynak megfelelően folytassanak eszmecserét arról a politikai helyzetről, ami hazánkban bekövetkezett. A Csehszlovák Kommunista Párt nagyon felelős, és történelmi felaclal előtt áll. A szocializmus építése Csehszlovákiában is célja a legszélesebb rétegeknek, a munkásosztálynak, a földműveseknek, az értelmiségnek, és a fiatalságnak egyaránt. Ebben a folyamatban a múlt hibáinak bírálata, a hibák felszámolása mellett polgáraink aktív részvételét tapasztaljuk feladataink teljesítésében, pártunk akcióprogramjának megvalósításában. A demokratizálódási folyamat eddigi eredményeit elsősorban pártvonatkozásban abban látom, hogy a pártban, a Központi Bizottságtól kezdve megyei és járási, valamint alapszervezeti szintig keresik az új formákat a párt vezető szerepének biztosítására. Ezt pedig elősegítik pártunk tagjai személyes példamutatásukkal. Van még sole hibánk. A párt vezetése az elmúlt években, szigorú személyi hatalomra, parancsolgatásra volt alapozva. A jelenlegi átmenet éppen ezért nehéz, és azt követeli a párt vezetőitől, hogy meggondolt, türelmes, és emberi hangon neveljék a népet és győzzék meg őket. .Az elmúlt másfél hónapban nagyon sok párttag és pártonkívüli dolgozó meglátogatott bennünket, és felajánlották segítségüket azoknak a gondoknak a megoldására, amelynek a mostani időkben előttünk állnak. Ez nagyon jó. Természetesen alvadnak olyan emberek, sőt csoportok is, akiknek nem tetszik a Csehszlovákiában végbemenő demokratizálódási folyamat. Itt-ott fellépnek ellenséges nézetek, erők, amelyek próbálják szidni a szocializmust, a párt politikáját, együttműködésünket a Szovjetunióval, akiknek az a céljuk, hogy gyengítsék a kommunista párt pozícióját, és megerősítsék saját törekvéseiket a letűnt kapitalista élet- feltételek visszatérítéséhez. Az elmúlt öt hónap alatt becsüle tes dolgozóink észrevehették ezeknek az embereknek céljaikat, megismerhették, hogy kik ezek az emberek. Dolgozóink egyértelmű választ adnak arra, hogy nem térnek el a szocializmus útjától, és senkinek sem engedik meg semmi áron, a kapitalista idők visszatérését. Ez azt is biztosítja, hogy a kommunista párt helyes politikájával fordulatot hoz a további fejlődés számára, ami ugyan nem fejlődhet problémák és akadályok nélkül, de fejlődhet öntudatos alapon, a dolgozók aktív segítségével, részvételével. Nem lenne helyes, ha barátaink előtt eltitkolnánk olyan gondokat, amelyek a régi hibák kiküszöbölésével a népgazdaságban, vagy egyes üzemekben jelentkeznek. A párt egyetért azzal, hogy ezeket a gondokat minél előbb meg kell oldani. De elítéli az olyan eseteket, ahol a türelmetlenség következtében sztrájkokkal, a munka megállításával, ellenséges tevékenységet fejtenek Iá. Az is igaz, hogy azokban a kevés esetekben, ahol sztrájkokat szerveztek, a problémák, a hibák felszámolása után a munkások hitet tettek a párt politikája mellett, most már a jobb munkájukkal bizonyítanak, megértették, hogy nem helyes az az út, hogy sztrájkokkal akarják megoldani a követelések teljesítését, hiszen másképpen is meggyorsíthatják a hibák felszámolását. Megyénkben, amely a nemzeti felkelés bölcsője volt, és ahol most egymillió-négyszázezer ember él, s ebből 98 ezer párttag, a helyzet alakulása kedvező. A. pártnak megvan a tekintélye, s csak itt-ott hallani megjegyzéseket azoktól, akik 1945—48-ban vesztettek el hatalmukat. Ezeket az embereket ismerjük, és ellenük aktív politikával harcolunk. A negyvenhét éves Csehszlovák Kommunista Párt létezése alatt eddig talán soha nem volt a pártnak olyan szoros kapcsolata a néppel, mini most. Az alapszervezetekben folynak a gyűlések, amelyek igen aktívak. Az emberek beszélnek a problémákról, de arról is szót ejtenek, hogy merre haladjunk a jövőben. Személyesen sem emlékszem, hogy valaha is lett volna a párttagok és pártonkívüli dolgozók körében olyan érdeklődés az események iránt, mint most. Ez bennünket kommunistákat, vezetőket a jobb munka végzésére serkentenek. Az a véleményem, hogy meg kell felelni minden kérdésre, s kommunista őszinteséggel kell beszélni az eseményekről, az igazat keli mondani még akkor is, ha az néha fáj. Az őszinte szónak az az eredménye, hogy dolgozóink egyre jobban közelednek a párthoz. Januártól csak a mi megyénkben 1500 új tag lépett a pártba. Legnagyobb részük a fiatalság köréből került ki. Ez is azt bizonyítja, hogy az út amin haladunk, helyes. — Régi, baráti szálak fűzik össze a Nógrád megyei és a közép-szlovákiai kommunistákat, dolgozókat, ön hogyan látja a további együttműködés kiszélesítésének lehetőségeit, módszereit, formáit a két testvérmegye további fejlődésének érdekében? — Azok a feladatok, amelyeket megyénk kommunistái ebben az időben teljesítenek semmi esetre sem gyöngíthetik régi baráti viszonyainkat Nógrád megye és általában a Magyar Népköztársaság dolgozóival. Éppen fordítva. A problémák bonyolultsága, azok sikeres megoldása, a barátságunk megszilárdításához, és elmélyítéséhez vezetnek. A mi barátságunk régi alapját képezi a huszonnégy évvel ezelőtti harc a közös ellenség, a hitleri fasizmus ellen, és az azt követő harc, amelyet a szocializmus győzelméért folytattunk. A mi régi baráti kapcsolatunkat erősítjük, és szélesítjük a korábbi tapasztalatok felhasználásával, pártjaink a szakszervezetek, a nemzeti bizottságok munkájában. Ügy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt tapasztalatai sokat segíthetnek nekünk. Meg vagyok arról győződve, hogy a mi magyar barátaink, elvtársaink is keresik az új formákat a párt vezető szerepének biztosítására, új formákat a néppel való együttműködéshez, amelyek nélkül nem lehet elérni a marxizmus—leninizmus pozíciójának erősítését. Az új magyar—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés alapját képezi a további együttműködésnek. A szerződésben rögzítettek biztosítják, a további együttműködés kiszélesítését, nemcsak a ,két ország, hanem testvérmegyéink, Nógrád és Közép-Szlová- kia között is. Somogy? ári László Zcsszioíntes rB^iicül E rőpróbákra, képesség- vizsgákra tág teret nyit az új mechanizmus. Az ó-mechanizmusban is volt erre lehetőség, de csak szűk. behatárolt területen, amennyiben az nem ellenkezett a tervsza- mokkal, a keretekkel. Most pedig egymás után hallunk kezdeményezésekről, amelyek hűen tükrözik a megkötöttségektől megszabadult gazdálkodás előnyeit. Vajon az ó-mechanizmusban is megvásárolta volna az angol Dexion-licencet a Salgótarjáni Kohászati Üzemek? Ügy oldotla volna-e meg munkaerő-gondjait, mint ahogy most akarja: magas jutalmat ad annak a dolgozónak, aki a legjobb javaslatot teszi a létszámmegtakarításra, a kisgépesítés fokozására. Gondolhatott-e üzletnyitásra a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat, sor kerülhetett volna-e árcsökkentésre, mint ahogy azt egyes bútoripari termékeinél tervezi? Utazott volna-e annyi szakember üzletszerző körútra a világ minden tájára, mint manapság? A korábban elérhetetlen vágyak, egyik-másik területen jóval korábban realizálódnak. India Egyiptom, Svédország, Norvégia, Dánia, Anglia, Nyu- gat-Németország rendszeresen szerepei gyáraink szakembereinek utazási listáján. Nem beszélve a szocialista országokról, elsősorban a Szovjetunióról. Kitágult a látóhatár. Egyre kézzelfoghatóbbá válik gyáraink, üzemeink vezetői előtt: sokat kell még tenni, hogy versenyképesek maradjunk a piacon. Amiről azt hittük, hogy jó, kiderül, hogy idejét múlta. Amit korszerűnek titulálunk, másutt elavultnak mondják. Világot járó szakembereink közvetlenül taoasz- talják: azé a jövő, aki állandóan kezdeményez, újat alkot, aki gyorsan és jót ad. Ez a felismerés ösztönöz, bátorít, indítja el a kezdeményezések sokaságát, teremti meg annak láncolatát. Az új lehetőségek pazsdítö hatását azonban még nem érezzük mindenütt, s főleg nem úgy, ahogy az adottságok kínálják. Egyik-másik helyen még mindig, a korábban megszokott zászlóintésre várnak: szabad, csináljatok. Ez az időszak már a múlté. Aki ezt az utat járja, kölöncöt tesz önmagára, arra a kollektívára, amelynek vezetését reá bízták. Igaz, nem minden kezdeményezés, minden javaslat jó, megvalósítható. De csak ebből kiindulni, annyit jelent, mint féket rakni a gondolkodás készségére, képességére. A vezető dolga, hogy eldöntse, melyik javaslat mennyit ér, mit érdemel. Az egyikkel alaposabban kell foglalkozni, a másikról már az első percben kiderül, hogy el kell vetni. Jól esik mondani: egyre gyakrabban találkozunk olyan gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőkkel, akik egy-egy gond kapcsán legkevesebb három, dé néha négy—öt változatát mondják el a megoldásnak. Pedig még csak bő öt hónapot hagytunk magunk mögött az új mechanizmusban. Az újjászületést, a felfrissülést szolgáló alkotni vágyás hő fóliát megtartani, illetve növelni csak akkor lehet, ha az okos gondolatokat, a tettek sokasága követi. Tények figyelmeztetnek: az indokolatlan lassúság, a körülményesség, a régi megszokott kényelmes tempóhoz való ragaszkodás tönkre teszi a kezdeményező kedvet. Itt is, akárcsak a termelés más területén, az ütemet mindig és mindenkor a vezetőknek kell diktálni, figyelembe véve az adott üzemrész dolgozóinak öntudatát, politikai, szakmai képzettségét, tenniakarását. Ha az igények magasak, akkor ehhez igazodik a kollektíva, ha alacsonyait, akkor ez lesz jellemzője a napi munkának, a jövő kialakításának. A fejlődés folyamata a mércét állandóan emeli. Van, alti ezt természetesnek tartja, s van aki tiltakozik ellőne. Emiatt viták, nézeteltérések adódhatnak, ami egy ideig ugyan fékezheti a fejlődés ütemét, da megállítani nem tudja. Ebben a szituációban helytelen az ilyesfajta aggályoskodás: vigyázzunk, nehogy előre fussunk. Ilyen veszély nem fenyeget. Ellenkezőleg: gyorsabb tempóra, ütemre volna szükség a gazdálkodásban, a kereskedelmi kapcsolatok még helyesebb kialakításában, az adott lehetőségek Isihasználásában, hogy még többet behozzunk abból a hátrányból, amivel indultunk, s amiből azóta sokat behoztunk. A gazdasági élet mozgását, és a cselekvést szabályozó rendeletek jóval nagyobb teret biztosítanak az alkotókészség szélesebb körű kibontakoztatásának, mint a korábbiakban. Előnyét gyümölesöztetni any- nyit jelent, mint több gond megoldását is vállalni. De csak ezt látni, és elfeledkezni a nagyobb eredményekről helytelen lenne. A világban folyó nagy verseny arra kényszerít bennünket, hogy amink van, azt nagyon. okosan, és céltudatosan használjuk fel a magunk javára és hasznára. Ez ped,ig csak úgy lehetséges, ha az új mechanizmus teremtette zöld út birtokában gyáraink, üzemeink vezetői számolnál?: azzal, hogy tovább nő a megvalósítható ötletek, javaslatok. elképzelések sokasága, szaporodik azoknak a száma, akik egy-egy bonyolult feladat megoldása után megújulva folytatják ott, ahol abbahagyták. Venesz Károly Tiszteljétek a közkatonákat... „Nincsen lap a történet könyvében Ahol nevök följegyezve lenne.” (Petőfi) Ezekben a napokban az országban a legtöbbet forgatott, olvasott, értékelt könyv minden bizonnyal a „Bizonyítvány” című „mű”, rengeteg öröm, ugyanakkor jó néhány helyen a keserűség forrása. Olvasása közben dicséretek hangzanak el a szülők, ismerősök részéről és kemény, mindenre elszánt fogadalmak a társszerzők, a tanulók részéről, akik nevelőikkel karöltve egy esztendőn keresztül írták, munkálták ki ezt a művet. A dicséret, a bírálat is, mint minden emberi alkotással szemben, helyén való, de kevesen gondolnak arra, hogy még egy gyengébb mű is mennyivel örvendetesebb, mint a csírájában elhalt, világra nem segített alkotás. S hogy a képletes beszédet könnyebbén érthető nyelvre fordítsuk, a következőkben azokról a hátrányos helyzetű, első osztályos kis cigánytanulókról beszélünk, akik Mátra- verebélyben büszkén felragyogó szemmel vehették át, életük első bizonyítványát. A cigánytanulók problémája megyénkben a legizgalmasabb. Az országban ugyanis Nógrád megyében a legmagasabb a cigánylakosság aránya, az összlakosság 5 százalékát adják. Persze, a statisztika, bármennyire is igyekszik a való helyzetet tükrözni, ezekkel a globális mutatókÍMl nem ad reális helyzetképet. Nem mutatja ugyanis ilyen összesítésben, hogy melyik községben, milyen arányban szerepelnek, pedig fejlődésük, kultúráiddá- suk szempontjából ez a perdöntő. Ahol a lakosság elenyésző kisebbségét alkotják, sok egyéb körülmény mellett, az asszimilálódúsuk is köny- nyebb, de ahol tömböt alkotnak, igen erős visszahúzó erővel is számolni kell. Mátraverebély ez utóbbiak közé tartozik. Az általános iskolában a tanylói létszám 33 százaléka cigány. Ez, a születési adatokat figyelembe véve az elkövetkező esztendőkben csak tovább nő, ezért különösen figyelemre méltóak azok a kísérletek, erőfeszítések, amelyekkel ebben az iskolában biztosítják a rendszeres iskolába járási, elősegítik a hátrányos helyzetű tanulók előrehaladását. Itt is, mint minden hasonló gonddal küszködő iskolában felmerült az: együtt a falusiakkal, vagy külön csoportban gondja. Az elmúlt évtizedek tanulságait levonva, az iskola vezetősége ebben az esztendőben a külön csoport mellett döntött. Ezt abból a meggondolásból tette, hogy a hátrányos helyzetben levő tanulókkal a legmesz- szebbmenőkig többet, és eredményesebben tudjon foglalkozni. Milyen összetevői vannak a hátrányos helyzetnek: elsősorban nem szociális helyzetre gondolunk, bár több helyen ez is nyomatékos figyelemmel esik latba, hanem a nyelvi hátrányra. A legtöbb kisgyerek úgy kerül be az iskolába, hogy nincsenek tiszta fogalmai, szókincse pedig igen szegényes. Hátrányban van azért is, mert nem részesült óvodai előkészítésben, otthonról pedig használható ismeretanyagot úgyszólván semmit se hoz magával. Mátravérébélyben, Szabó Anna tanítónő, aki több évtizedes gyakorlattal rendelke ■ zik, vállalta a 20-as létszámú cigányosztály vezetését. Pedagógiai gyakorlata minden mesterfogását alkalmazta, a kötelező óraszámon túl mindennap 2—3 órában foglalkozott külön is a nehezebb felfogású gyerekekkel, felhasználta a rendelkezésére bocsátott anyagi eszközöket is serkentésül, a lehető legközvetlenebb kapcsolatot építette ki a szülői házzal. Még így is sokszor volt a szigorú, szeretettel nevelés könnyes szemű apostola, de ma ő a legboldogabb pedagógus: tanítványai önállóan olvassák a bizonyítványukat, mind eljutott a tantervi követelményeknek legalább a minimális fokára. Ezt az eredményes munkát értékelte, és általában a cigánytanulókkal való foglalkozás probléniatikáit vitatta meg a salgótarjáni járás igazgatóinak munkaközössége május végén Verebélyi András igazgató vezetésével. A bemutató tanítással egybekötött tapasztalatcserén részt vettek mindazon iskolák igazgatói és nevelői, ahol cigánytanulók vannak, és tapasztalataikat a következő tanévben hasznosítják. Az iskolák elcsendesedtek, tanulók és nevelők jól megérdemelt pihenőre térnek, as erőgyűjtés csendes hetei következnek. Tisztelegjünk mi is a nevelés gyakran ismeretlen közkatonái előtt Cserey Farkas szép szavaival: „Valamilyen szép. jeles dolog egy embertársunknak életét a halál veszedelmétől megmenteni, éppen olyan jóratöreke- dő szívnek legbizonyosabb jele az is, ha az embert az élet tökéletesebb mineműségeire oktatjuk, őket a boldogságnak útjára vezérelni iparkodunk." Csukly László NÓGRÁD — 1968. június 16., vasárnap 3
