Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
Áz ország elé készülnek Mii láthatnak a szabadtéri bemutatókon ? fajta feketeribizkét telepítettek: SaUvegittert, Boakoppot és Góliátot. Kedvező termést azonban csak az utóbbi produkált, mivel a másik két fajtának a fagyos időszakok nem használnak. A termésátlag 1966-ban 10—12 mázsa volt holdanként, egy évvel később azonban már 15 mázsára emelkedett. A szabadtéri bemutatóhoz tartozik szervesen az üzemelő gépek bemutatása. Négyféle traktortípust mutatnak be a vendégeknek. Egy UE—28-as típusú traktor az MK-talaj- maróval történő eorközműve- lést, egy Zetor Szuper a BTCU tárcsával történő sor- közművelést. a TL—30-as lánctalpas traktorral permetezést és egy UTOS—45 traktor által vontatott KCW—2 műtrágyaszóróval a tananyag- visszapótlást mutatja be. — P — Magas jutalom A Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetősége a jelenleg fennálló létszámhiányt új munkaerők felvételével sem tudja megoldani. Ezért döntött úgy, hogy anyagilag is érdekeltté teszi a dolgozókat a gond megoldásában. Az a gyári munkavállaló, akinek javaslatára férfi-munkaerő helyett nőt lehet alkalmazni, minden alkalmazott női munkaerő után ezer forint pénzjutalmat kap. Hatszáz forint jutalomban részesül az, aki munkahelyén olyan javaslatot ad be. amelynek során javul a munkaszervezés, egyszerűsödik a műveleti sorrend, nő a munkaerő ésszerű kihasználása. A kisgépállomány időkihasználásából eredő létszámmegtakarítás után, aki saját munkahelyén tesz javaslatot, ezer forintot kap, ha más' munkahelyről érkezik javaslat, az hatszáz forintot ér, amennyiben elfogadják. Ha a kisgépesítésből eredő létszámmegtakarítás a kisgép jobb kihasználásával lehetséges, akkor a javaslattevő minden megtakarított létszám után 200—800 forintot kap. A kosárba tenni is kell! Ha nem mennek el, kizárják őket a dobjavító brigádból, a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál. Vidámi Domonkosról és László Lászlóról van szó, akik kevés ideig bírták ki a vállalatnál. Akaratlan a kérdés: mit követtek el, mi váltotta ki a brigád tagok felháborodását? Szerencsés találkozás Solt oka volt annak, hogy az elmúlt években kicsire zsugorodott azoknak a gazdaságoknak a száma, almi mindenféle híresztelések ellenére „bíztak” a sertésben. Csak kevesen voltak, akiket nem riasztottak el a takarmányozási gondok, a központi készletből vásárlókat sújtó intézkedések. A bátrabbakkal, a szécsényi, az őrhalmi. a tari. a varsányi termelőszövetkezetek vezetőivel számolt a megyei pártbizottság. az Agrártudományi Egyesület és a NÓGRÁD szerkesztősége, amikor tavaly szeptemberben meghirdette a sertésprogramot. A bátor kezdeményezés szerencsésen találkozott » mezőgazdaságban bekövetkezett változásokkal. A takarmányozási gondok oldása, az árrendezés, s egyéb, a tenyésztésre és hizlalásra ösztönző kedvezmények nem maradtak hatástalanul. Elég csak néhányat említeni a tenyésztő és hizlaló gazdaságok sorából. A mátraszöllősi szövetkezet 500 hízót értékesít az idén. Érsek vad kertről. Szécscnyből, Tarról ugyancsak jelentős számú jószágot szállított el az állatforgalmi vállalat. ..Külső szemlélő”, a vállalat budapesti központjának osztályvezetője mondotta nemrégiben, a nógrádiak állják szavukat. Sőt: a jelek azt mutatják, hogy a sertés- program gyakorlati megvalósítása a vártnál .jobban sikerül. Megvan a reális lehetősége annak, hogy a megye közös gazdaságai három—négy ezerrel több sertést értékesítenek. mint amire az induláskor a legmerészebbek gondolni mertek. A termelőszövetkezetek az idén szinte hónapról hónapra biztosítják a lakosság zavarta1 lan ellátásához szükséges sertéshúst. Nem állnak hosz- srú sorok a városi húsholtok előtt. S lehetőség kínálkozik arra is. hogy a kereskedelmi szervek megnyugtató módon rendezzék a falusi boltok húsellátását is. Gondok persze most is jelentkeznek néhány sertéstenyésztő gazdaságnál, meg az állatrorgalmi vállalatnál is. Férfiasán bevallják azt a vállalat szakemberei, nem készültek fel kellően ilyenfajta húsözönre. Emiatt aztán időnként zavarok mutatkoznak az átvételnél. Máskor meg a szövetkezetek túlzott óvatossága — egy—két hónap rátartással kötik le a jószágokat a vállalatnál — a nézeteltérések forrása. így volt ez a közelmúltban Bujákon is. Szerencsére a huzavona nem tartott sokáig. A vállalat elszállította a száz sertést, amint azt a lehetőségek engedték. De mindezek már az apróbb gondokat jelentik a szövetkezetekben, meg az állaiforgaimi vállalatnál, amelyek általában akkor támadnak, amikor a tervek, történetesen a sertésprogram megvalósításán, fáradoznak az emberek S közben van idejük arra is. hogy elhárítsák az útból ezeket az akadályokat. Mert ezekkel együtt fárasztóbb és hosszabb is az út, amely a eélig vezet. i munkásmozgalom 50 eve— rézkarcon Országszerte nagy az érdeklődés a bogyóögyümölesüek termesztésének drégelypaián- ki országos bemutatója iránt. Nem kisebb a megyebeli társszövetkezetek kiváncsiskodá- sa, hogy mit is láthatnak a nagy jövő előtt álló termelési ág reprezentatív kiállításán. A június 24-től 30-ig sorra kerülő bemutatón elsődleges szerep jut az üzenni szabadtéri bemutatónak. A málnatermesztés módszereit, mesterfogásait egy 23 holdas ültetvényen mutatják be a látogatóknak Ezen a területen 1963- ban telepítették a Nagymarosi fajtájú málnát. A telepítést a korszerű követelményeknek megfelelő 24x40 centiméteres kötésekben végezték. A termesztés, növényvédelem, tápanyagvisszapótlás részletes kérdéseivel bárki megismerkedhet. A szóban forgó tábla 1965-ben fordul termőre. A termésátlag 1966-ban 18 mázsa. egy évvel később pedig 21 mázsa. A harminc holdas szamóca- bemutató-táblán 1965-ben telepítették a drégelypalánkiak a hagyományos Madame Mou- tot fajtát. A sor- és tőtávolság a szamócánál 80x25 centiméter. Tápanyag-visszapótlásként — hasonlóan a málnához — itt is 300 mázsa szervestrágyát és 400 mázsa vegyes műtrágyát adagoltak holdankét. A szamóca 1966-ban fordult termőre, s tavaly 50 mázsát termett holdanként. Harmadikként egy tízholdas feketeribizke-ültetvényt mutatnak be a látogatóknak. A 400x200 centiméteres sor- és tőtávolságra 1962 őszén telepített gyümölcs hasonló ada- gú tápanyag-visszapótlást kapott az előbbi telepítésekéihez. A drégelypalánkiak három1300 forint körül alakultak ki, de vannak, akik az 170o forintot Is megkeresik. A három műszak nem kedvező az a6z- szonyok számára, mégis vállalják, mert tudják, hogy rendszeres foglalkoztatottságuk csak így biztosítható. A keresettel mindnyájan elégedettek. Azelőtt Pálmai Józsefné például Vácott dolgozott 900 forint fizetésért. Az utazással eltöltött ideje napi 2—3 óra volt. Most helyben dolgozik és havonta 1300—1400 forintot visz haza. A munka különösebben nem nehéz. A termékek zsinórok, ezek színben, anyagban és átmérőben különbözőek. A tiszti vállbojttól kezdve a díszpárnákon keresztül a függönyrojtig sokféle módon kerülnek felhasználásra. inge... o azután a rendőrséget, akik a kórházba érkezve felvettek a tényállást, s meleg szavakkal mondtak köszönetét a közbeavatkozónak. A történet a minap vezércikk nyomán Jutott eszünkbe, amely Hevesi Horváth Gyula meggyilkolásával kapcsolatban a szemtanú felelősségének kérdését vitatta. Dr. Wie- ber Imre is „szemtanúja” volt V. Gy. és J. I. életveszélyes verekedéssé fajult civó- dásának — de nem maradt közömbös, vagy „gyönyörrel” szemlélődő, hanem elejét vette egy esetleges emberölésnek. Ezzel bizonyította, vannak még. akik „ingüknek” tudják a mások testi épségét, életét és a sajátjuk kozkázta- tásával is hajlandók megvédeni azt. Meló Ferenc, a szikár termetű brigádvezető szavait, egy kis indulat fűti: — Hányszor, de hányszor mondtam neki: Vidámi szaktárs, ne menjen munka közben inni. Nem használt semmit a jó szó. Amikor kerestem, a szaktársak mindig azt válaszolták: — nem tudjuk hol van. Én viszont mindig rátaláltam. A talponállóban ivott. Amikor betelt a pohár azt mondtam: nem várhatja el, hogy mások keressék meg a kenyerét- Erre megsértődött. majd megfenyegetett, hogy feljelent, mert vele nem lehet így beszélni. — Kivizsgáltuk az ügyét. Mint egy császár úgy viselkedett. Jóformán beszélni sem lehetett vele. Sajnos, igaza volt a brigádvezetőnek: rossz szelleme volt a kollektívának — mondja Mezei László, a szakszervezeti bizottság titkára. Maglódi István meséli: gyakran találkozott vele ittasan. Dolgozni nem nagyon szeretett- Salló István egy emlékezetes esetet idéz. — összevesztem vele. Mondtam neki: amíg én hat dobot megpucolok, maga még az elsőhöz sem kezd hozzá. Pedig ennél könnyebb munA NÓGRÁD mai kérdései Szeméttelep a lakótelep 7 Tegnapi kérdésünkben arról volt szó, hogy valaki furcsán intézkedett. A mai kérdésünkben viszont — enyhén szólva — azt furcsálljuk, hogy valaki nem intézkedik, amikor pedig intézkednie kellene. A felszabadulás után első bérházként a salgótarjáni Üt• törők úti 35-ös számú házat tartják számon. S ezzel körülbelül meg is elégednek az illetékesek — legalábbis ezt kell gondolnunk azok után ... A lakótelep legszélső (35-ös számú) háza körül hosszú ideje a legvegyesebb összetételű szemétdomb éktelenkedik. Teg nap a csirketolltól kezdve a rozsdás konzervdobozig, rothadó zöldségig minden „előfordult” a ház sarkánál magasodó domb összetételében. A kérdésünk: nem restellik a lakók ezt a szeméttelepet'! Erre a lakók ezt kérdezhetnék (s biztosan meg is teszik!) — Hova tegyük a hulladékot? — Kérdé: így szül kérdést, most már az utolsót: — Mikor kap végre megfelelő szeméttárolókat a ház, s vajon kapott-e valaki büntetést az eddigi, felháborító mulasztásért? Ők miért vannak? A horpácsi nevelőotthon nemrégiben javításra adta Suphrafon SD—23-21 típusú táska lemezjátszóját a rétsági GELKÁ-nak. Azt, hogy nemrégiben tulajdonképpen idézőjelbe kellett volna tennünk, hiszen a nevelőotthon lemezjátszója már több hónapja Rétságon van. A készülék azért került természetesen a GELKÁ-hoz, mert használhatatlanná vált, éppen árra nem volt alkalmas amire pedig készült, hogy lemezeket játsszanak rajta. — A készülék használhatatlan volt, s számunkra ma is az — mondják a horpácsiak. — Megjavítani nem lehet, mert a komplett pick-up kar hiánycikknek számít... A gyerekek hiába várnak a lemezjátszóra, ezért ideje lesz megkérdezni: — Ki tud segíteni? (A jobb sorsra érdemes szerviz ugyan, is erre nem képes.) — Ha valaki szerezne egy ilyen kart, megkapná a tiszteletbeli anyagbeszerző címét — mondja a rétsági GELKA. Egyetlen kérdésünk van: ők miért vannak? (pl—ks) ka nincs nálunk. Engem Is megfenyegetett, hogy feljelent, mert ő „pártember". Nem bánom, jelentsen, akkor is megmondom: magának semmi köze a kommunistákhoz. Hol van maga töltik? — Egyszer a kezünk alatt volt, s amíg él, azt nem felejti el- Saját bőrén tapasztalta, mekkora a különbség az ő és a mi munkánk között — folytatja Rencsán István. — Az volt a szavajárása: a bőség kosarába tenni kell, de ő mindig csak venni akart — így a brigádvezető. Mész jár János ifjúmunkástól kérdem: mégis mit tanult az idősebb Vidámitól? Vonogatja a vállát, hallgat, s csak újabb noszogatás után felel: — Nem akarom bántani. Tisztelem a korát. Egy biztos: tőle meg lehetett tanulni, hogyan kell ügyesen lógni — Próbálták jobb belátásra bírni? — Először igen, amikor fenyegetőzni kezdett, már nem — mondja Salló István. — Magára hagyták? — ö hagyott cserben bennünket — így Maglódi. — Hiányzik? A központi párt- és állami szervek kezdeményezésére a Párttörténeti Intézet és a Képcsarnok közösen megjelenteti a magyar munkásmozgalom 50 évét dokumentáló, illetve illusztráló rázkarcso- rozatot, reprezentatív album formájában. Az albumba Nógrád megyéből két képzőművész készített rézkarcot. Ivá- nyi Ödön lapjának témája a — Mondja, kinek segít az ilyen ember — kérdez vissza a brigád vezető, majd hozzáfűzi: — eddig 13 bejegyzés volt a munkakönyvében. Az ilyen emberre nem lehet építeni! — Ugyanilyen volt László László is? — Az szeretett dolgozni. Nála az volt a baj, hogy a fizetés utáni napokon felénk se nézett — így Kraj- csi János. Toldi Ernő ezt mondja: — dolgoztam vele Iklandon is. Ott sem maradt sokáig— Laci? Igen az belevaló, hajtós gyerek volt. Nem kellett noszogatni, értette, amit csinált — veszi vissza a szót Krajcsi János. Az eddig hallgató idős szakmunkás, Bozsó András is megszólal: — jó szive volt. Ha az Ingét kérték volna, rögtön leveti és azt is odaadja. A munkában nem válogatott. — Mit mondott, amikor kimaradt? — Egyszer azt, hogy halaszthatatlan dolga volt, óráskor meg. hogy a gyerek ügyében szaladozott. Előfordult, hogy igazat is adott nekünk, de általában hallgatott, amikor figyelmeztettük — emlékezik a brigádvezető. — Volt elvonókúrán? — Nem tudjuk. Kár érte — mondják többen is. salgótarjáni bányászok jelentkezése a Vörös Hadseregbe 1919-ben. Czinke Ferenc Mun- kácsy-díjas művész a híres salgótarjáni bányász éhségmenetet dolgozta fel tömör művészi eszközökkel. Mindkét grafikai lap méltóan reprezentálja az albumban Nógrád hősi munkásmozgalmi múlt* iát. — Talán hiányzik? Krajcsi János kér szót: — olyan ember, akinek mindegy, hogy mi történik a brigádban, nem hiányzik. Sajnáljuk mint embert, mert nagy a betegsége: alkoholista. Tóth Gyula folytatja: — ha itt tudott hagyni bennünket. akkor miért hiányozna nekünk? — Fél év alatt tizennyolcszor hiányzott igazolatlanul. Az első munkakönyvé már betelt. A másodikat most szaggatja — mondja Meló Ferenc. Ide kívánkozik még Bojtos István művezető szava is: — Én is beszélgettem vele. ‘Mondtam neki, ha én ennyit mulasztottam volna igazolatlanul, akkor a megyében kereshetnék üzemet, ahol befogadnának. Erre azt válaszolta: T- Apuskám. nekem már van helyem. Téli pihenőnek ez is jó volt. ■. — Állítom, mióta nincsenek a brigádban, azóta jobban megy a munka, mindenki szívügyének tartja a kiadott feladatok elvégzését — ösz- szegez a brigádvezető. <* Ha maradnak, kizárják őket Helytelen magatartásukkal, cselekedetükkel-csali ártottak, Helyesebb lenne, ha őszintén megmondanák: nem tudnak eleget tenni az új követelményeknek. Ez becsületesebb, mint bujkálni a felelősségre vonás elől. Ez esetben még sikerült! Vajon meddig? Vcpcsz Károly fi kételkedőknek nem lett igazuk! Több, mint fél éve telepítette Berkenyére egyik üzem- reszlegét a budapesti Paszománygyár. Az üzem létjogosultságát sokan kétkedéssel fogadták a faluban. Az is bizonyítja ezt, hogy a harminckét dolgozó közül Öten a szomszédos Nógrádból járnak át Berkenyére dolgozni, mert a községből nem volt elég jelentkező. De a kétkedőknek nem lett igazuk. A részleg folyamatosan üzemel és a minőséggel is elégedettek az üzem vezetői. A kezdeti bizalmatlanság, hitetlenség már a múlté. Az üzemben, három műszakban, huszonkét asszony kapott állandó munkát és a bővítés is folyamatban van. Tipikusan női munkahely ez, jó szem és kézügyesség a fő követelmény. Az átlagkeresetek Akinek A napokban történi Salgótarjánban. Június 7-én délután fél háromkor dr. W’ieber Imre a SZÜVOSZ dolgozója hivatalos útjáról távozott a MEáZÖV- től. Jó ötven méterre a megyei tanács épületétől két férfit pillantott meg... Agyba- fóbe vertek egymást, olyany- nyira, hogy az egyiknek már a száján és a fülén is ömlött a vér. Wieber Imre nem sokat gondolkozott, hanem — annak ellenére, hogy nem magas termetű és dijbirkózó sem volt soha — egy bátor, ügyes fogással szétválasztotta a verekedőket. Szerencsére az MA 15—35-ös rendszámú mentőautó éppen akkor hajtott arra; WTeIber megállította és a két sebesültet” beszámíttatta a kórházba. Innen hívta tel A hatforintos Régóta építgetik Baglyasalján a patakmedret, s igy tesznek — remélik az optimistább őslakók — a rossz, öreg úttal is. A me- derépitéshez elbontották a templom- hidat. Nincs már híd, de amit csinálnak helyette mégis ■jobb lesz. Biztosabb. Nincs is ezzel probléma. A baj a vas- gyűjtési akcióval kezdődött. Egy fogatos gazda gondolta, eltalcaritja az útból a felesleges vasszerkezetekét — a templomhid díszes, de elég súlyos vaskapuját is. Hiszen elbontották, félredobták. Nagysietve levitte a MEH-telepre, ahol kilónként hatvan fillért számoltak a markába érte. Igenám, de egy akkora kaput nem lehet csak úgy egyszerűen eltüntetni. Valakinek eszébe jutott. Megszokta, hiányolta, hogy nincs a helyén a Icapu. Keresni kezdte nagy szorgalommal. s megtalálta — az ócskavas-telepen. kapu A többit már a plébánia hivatalos emberei végezték el. Megkerült a tettes is, hiszen a pénz- felvételi elismervényen ott voltak az árulkodó adatok. Az esetnek az lett a vége, hogy a túlbuzgó vasgyűjtő visszavásárolta a vaskaput a MÉH. tői. De nem hatvan fillérért, hanem kereken hat forintért kilóját. Mit tehetett mást? S ráadásul a szürkével kellett visszavinnie. — Gortva — NÓGRÁD — 1968. június 13., csütörtök 3
