Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

1 „Vetkőznek” a birkák Esőkben a napokban „levetkőznek” a. birkák. A juhtenyész­tő állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben már na- pok óta folyik a birkanyírás. Nyíróbrigádok járják a gazda­ságokat, hogy megszabadítsák a jószágokat a meleg bundától. Ilyen brigáddal találkoztunk a karancslapujtői termelőszö­vetkezet 1-es számú üzemegységében, a baksaházi tanyán. Ebbe a gazdaságba, a Heves megyei Kömlöről érkeztek nyíró asszonyok, s vállalták az ezer birka nyírását. A Ká- csor Miklósné által vezetett hattagú brigád régi ismerős a megyében, hiszen 1952 óta járnak át hozzánk dolgozni. Ficzere Mihály juhász elégedett az asszonyok munkájá­val. s nagyon reménykedik, hogy o tavalyi 3,76 kilogrammos nyírósúly az idén 4 kilóra emelkedik. Mestere a szakmájá­nak, ami szemre is meglátszik a juhokon. De nem marad el mellette élete párja sem, aki az ízletes juhsajtokat készí­ti.. Eddig csak a tsz-tagok vásárolták a sajtot, de nemsokára piacra is visznek belőle. Tiszta munka, egészséges áru: érlelődnek a gusztusos juhsajtok az asszonyok a nyíróollót, nemhiába régi szakmabeliek Mesterien kezelik 4 Foto: Koppány György NÓGRÁD — 1968. június 12., szerda A NÓGRAD mai kérdései Jó ex így 7 Valaki furcsán intézkedett. Vagy valaki figyelmetlenül dolgozott. Apró példa, de jó bizonyíték arra, hogy micso­da különbség van intézkedé­sek között. A közút vándorai jól is­merik Kisterenyc belterületén a 21-es főútvonal melletti os- lorlámpasort. A járda szélén sorakozó szikrázó fényű vilá­gítótestek kedvező fényviszo­nyokat biztosítanak a közsé­gen áthaladó járművek veze­tőinek. Ezt a lámpasort nem­régiben meghosszabbították. Egészen a község széléig — a bányatelepi útig — helyezték el a lámpaoszlopokat. De ho­gyan? Közvetlenül az útpadka szélére! Furcsa dolog, de ez történt. Azért szokatlan, mert szerte az országban kivágják az út- széli fákat — még az értékes tihanyi jegenyesort is. Eltá­volítanak minden akadályt a gépjárművezetők közeléből, nehogy veszélyeztesse az út­szakasz belátását, baleseti forrása legyen a közlekedés­nek. Vajon jól van-e ez így? Vagy talán akkor jönnek rá az át­helyezés elkerülhetetlenségé­re, amikor már a vezetéket is felszerelték? — P — Óhajt on ételmérgezést? A válasz bizonyára nemle­ges, noha e gyomormosással s más ínyencséggel járó meg­betegedéséhez könnyen hozzá­juthat Balassagyarmaton, — feltéve, hogy igényéhez egy kis balszerencse is járul... A sportpályánál a földművesszö­vetkezet — mozgóárusi enge­dély birtokában — büfét nyi­tott, s fennen hirdeti, hogy ott sült kolbász is kapható. A kolbász tárolására hűtőszek­rény nem áll rendelkezésre; így a „húsos hüvelyesben” vígan szaporodhatnak a sal- monellák. Ügy látszik, a ta­valyi kocsonya-ügy emléke már elhalványult... Sajnos, a sportpályánál levő kis létesít­mény inkább rozogabodega, mintsem a városhoz méltó vendéglátó üzem. A kerthelyi­séget ülőfogyasztási engedély nélkül rendezték be; mellék­helyiségről viszont nem gon­doskodtak. Nem elég csupán az ételek változatosságára ad­ni; az egészségügyi követel­ményeknek is eleget kellene tenni. Hogyan élnek? Hit csinálnak? Megtalálták a számításukat Beszélgetés NDK-ban dolgozó fiatalokkal Salgótarjánban ugyan sokan ismerik beszélgető partne­rebnet, mégis bemutatom őket. Az első. Sági János, nagy- bátonyi fiatalember, az Öblösüveggyár egykori marósa, csakúgy, mbit a többiek. Czank Péter is Nagybátonyból járt az öblösbe, ahol segédmunkás volt. Rózsahegyi János salgótarjáni fiú, az Öblösüveggyár egykori géplakatosa, Marion Sándor itthon általános szerelő lakatosként dolgo-. zott az üveggyárban. Alig több, mint fél évvel ezelőtt mun­káltatói igazolványukat még a Salgótarjáni Öblösüveggyár adta ki, most valamennyinél ezt olvashatjuk: VEB Gewc- bausrüstungmaschincn Karl-Marx-Stadt. Ebben a gyárban textil- és szövőgépeket gyártanak, főként exportra. Sági, a Német Demokratikus Köztársaságban is megmaradt marós­nak. Czank betanított munkás lett, marógépen dolgozik. Rózsahegyi szerelőlakatos, mint Márton Sándor. vasárnap pedig teljes ellátás­ról magunknak kell gondos­kodni. Megveszem a nyers­anyagot, Rózsahegyi Jani pe­dig főz. — Ahhoz képest, hogy fiúk vagyunk, változatos az étrend — kapcsolódik a beszélgetésbe Rózsahegyi. — A közös kasz- szába rakott 200 márkából Pé­ter bevásárol egy hónapra. Van húsleves, fasírozott, ki­rántott hal, káposztás galuska, pörkölt galuskával, csőtésztá­val, rizzsel. A paprikás krump­li is szóhoz jut, természetesen kolbásszal — teszi hozzá ne­vetve, majd azt is elmondja, Több mint fél év telt el tünk eléri a hétszáz márkát, azóta, hogy elutaztak az NDK- pedig csak öt napot dolgozunk, ba. Most szabadságukat töltik mert minden szombat és va- hogy amíg ő főz, a másik ket- itthon a szülők, testvérek, ba- sárnap teljesen szabad. tő takarít és mosogat, rátok között. Hogyan élnek, — Van már egy kis elő- — A lányokról is lenne ker­mit csinálnak? Rózsahegyi a nyünk is — veszi át a szót désem. Nem kell válaszolni, ha. legbátrabb, mindjárt válaszol. Rózsahegyi János. — Másszó- nem akarnak fordulok a — Egy brigádban vagyunk, val, már nem adnának el ben- „brigadéros” felé. itthon is együtt voltunk, az nőnket a piacon, mert úgy — Itt sincs kertelni valónk NDK-ban is együtt élünk, és ahogy, de „bírjuk” a német — mondja Márton Sándor. nagyon jól. Karl-Marx-Stadt- nyelvet. A gyár külön nyelv- üe ez pénz kérdése is. Ed- ban, egy gyárban dolgozunk, iskolát szervezett számunkra, dig öltözködtünk, ruhákat, in- Textil- és szövőgépeket készí- ahol először egy német, ké- geket, cipőket vettünk. Erre tünk. Egy külön, a magyar sőbb pedig egy ott tanuló ma- spóroltunk, no meg arra a fiatalok számára épített tizen- gyár egyetemista lány volt a sörre,, amit evés után, vagy a négy emeletes munkásszállá- tanárnőnk. Szóval most már szobánkban, vagy valamelyik son lakunk. Micsoda pazar megtaláljuk a számításunkat, *tts étteremben elfogyasztot- épület! Négyen vagyunk egy s biztosak vagyunk abban is, tunk. A lányok? Szívesenfel- szobában. Korszerű és nagyon hogy a jövőben még jobban keressük a lányok szállását, szépen berendezett. Van fül'- fogunk keresni. ahol táncolhatunk, beszélget­dőszobánk, állandó hideg-me- — Egyébként minden úgy hetünk. Mert azért a mi lá- leg vízszolgáltatás. Beépített, van, ahogy elterveztük — nyaink egészen másképpen teljesen felszerelt a konyhánk, szólt közbe Márton Sándor. — táncolnak. Őszintén? Azért mi edényekkel, villanyfőzővei. A szakma minden fogását négyen szívesebben eltesszük a Hogy az ételt tárolni tudjuk, megfelelően ed tudjuk sajátí- Pénzt, havonta úgy kétszáz— négyszemélyes, ötvenliteres tani. Az NDK-ban a technika kétszázötven márkát, mint el- hűtőszekrényt is biztosítottak magasabb fokon áll, mint ná- szórakozzuk. Ha hazajövünk, számunkra. A szobánkban lünk. Ezért arra törekszünk, szeretnénk látni a munkánk megtalálható a rádió, minden hogy minél több szakmai is- gyümölcsét. Így hát ez a véle­emeleten, a klubszobáikban pe- merettel térjünk majd haza. ményünk a lányokról... dig a televízió. Megkapjuk a Amikor itthon elmeséltem, „ Négy fiatalember. Alig fél-' magyar újságokat, köztük a hogyan is élünk, mit csiná- éve utaztak el a Német De­Népszabadságot, a Magyar If- lünk, már örültek annak, hogy mokratíkus Köztársaságba, de jóságot, Népsportot, Képes egyáltalán elmehettem. Üj vi- niáris úgy vélekednek: megér- Sportot. A postán bármikor lágot, új embereket, és azt is f®- megtalálták a számításukat, megvehetjük a Nők Lapját, a mondhatom, hogy új szakmát Ahogy mondották: jól élnek, Ludas Matyit és más magyar ismerek meg. Az sem közöm- tanulnak, dolgoznak és szóra- újságot. Kell-e ettől nagyobb bős, hogy egy nyelvet is meg- koznak. Ez a négy a legfon- kényelem? tanulok. tosabb, hiszem még valóban — Ezek szerint jól élnek. De — Szó esett a beszélgetés fiatalok. Somogyvári László megtalálták-e a számításukat? során arról, hogyan élnek, mit — Csak őszintén beszélhe- csinálnak. Fiatalemberek, s tünk mindenről — így Már- biztosan nemcsak a munka a ton Sándor, — A német elv- fontos. Mit csinálnak a szabad társakat talán felkészületlenül időben? — teszem fel az újabb érte megérkezésünk. Néhány kérdést, amire mind a négyen napig nem tudtak a szak- szinte egyszerre válaszolná- mánkban elhelyezni, így egy nak. Legyen a szó Czank Pa­darabig csak 2,50 márka óra- téré. bért kerestünk. Ez itthon tíz- — Négyen élünk, egy szo- forintos órabérnek felei mag: bábán. Mindenünk közös. Az kezdésnek tehát nem volt öröm is, a gond is, aztán min- rossz. Amióta a VEB Gewe- denkinek megvan a maga be- bausrüstungmaschinenben dől- osztása. Én a brigád anyag- gozunk, minden megváltozott, beszerzője vagyak. Jobban já- Kifogástalan a munkahelyünk, rom az űrieteket Karl-Marx- Én például egy német brigád- Stadtban, mint itthon. Heti ét- ban vagyok, de minden segít- rendet készítünk, mert regge- séget megkapok. Havi kerese- liről, vacsoráról, szombaton és Hová lett Ági combja? és inas válogatott apróságok r Sördal 75 millióért. 7 ­j i A így Hang” — nevezik Amerikában a nálunk is népszerű énekest, „Frankieboy”-t, azaz Frank Sinatrát. A szim­patikus énekes kétségtelenül Amerika első számú hangja, a második számút mi, euró­paiak nem tartjuk rokonszenvesnek, sőt, ha­misnak tartjuk legelőször is. Maradjunk a szimpatikus Hangnál, Sinatránál. Minálunk kevesen tudják róla, hogy nem csupán Ame­rika hangja, hanem egyik milliomosa is. Ra­kéta-tulajdonos, aki „elégedetten dörzsöli a kezét, amikor magasba szállnak a Cap Ken- nedyt elhagyó űrrakéták (főrészvényese a legnagyobb rakéta-részvénytársaságnak), elé­gedett, amikor a Charter repülőgépeken el­kelnek a menetjegyek (a Charter repülőgép- gyár tulajdonosa a szimpatikus „boy”), s ő nyer igazán, amikor Renóban, a milliomosok játékbarlangjában forogni kezd a szerencse- kerék ..." (A játékterem is az ő tulajdona.) Az „elégedett’ Hang nem elégedett meg a hangjával — tulajdonosa, társtulajdonosa egy sereg gyárnak, vagyona havonta egymillió dollárral növekszik. Szilveszterkor bonyolí­totta a legnagyobb üzletét: rövid dalban di­csérte az egyik sörgyár készítményét — ezért négy éven belül kereken 75 milliót kap „Frankieboy”, ez a kedves fiú ... „Nem sze­ret a pénzről beszélni” — írják róla, akik is­merik. „Legszívesebben zsoltárokat énekelne, érzelmes kis dalokat...” — A közönség há­látlan, a siker múlandó — mondja Frank. — A tőke kamatozik — mondhatná a Hang, de nem mondja. Nem ér rá. A kezét dörzsöli. — jelenti a HH intimpistája. Hozzáteszi még csak „imitálják” az evést, a csirkecombokat minden este „kisorsolják” a zenekar tagjai között, a következőképpen. Bodrogi, játék közben észrevétlenül leejti a zenekari árokba (a combot), ahol az egyik ze nekari tag (amatőr horgász!) hálóval elkapja az ízes falatot. Rendben van: tudomásul ve­szem, Bodrogi bűvésznek sem utolsó, csak azt nem értem, hová lett közben Ági csirke­combja? Miután a közönséggel elhiteti, hogy elfogyasztotta — kecsesen átnyújtja Bodrogi­nak, aki „észrevétlenül” az árokba ejti? Vagy csak Bodrogi imitál, Ági eszik? Mit kap el akkor az amatör horgász zenekari tag, a hor­gászhálóval, a zenekari árok alján? Bodrogi combját biztosan, de hová lett... Már nem is merem megkérdezni, ez nekem bonyolult. Inkább megnézem a darabot. Fejlődőit a kulturális igény Számok, eredmények Nézsáról Interjú a szürke gulyával. J Ol­va­Rejtélyes csirkecomb. A „Mona ________________Marie mo­solya” előadásain a József Attila Színházban Voitli Ági és Bodrogi Gyula esténként egy- egy csirkecombot fogyaszt el a nyílt színen s om, hogy alig néhány hét alatt félezer kül­földi kereste fel a bugaci pusztát. A legna­gyobb érdeklődést a szürke magyar gulya váltotta ki, „amely szinte állandóan premier plánban állt, sok száz fénykép-, filmfelvétel készült róla”. — Hogy ítéli meg az idegenforgalmat? — kérdezem egy szürke gulya-tagtól. — Hagy­ja csak! — kérödzi a választ. — Szürke há­tunk borsózik, ha délibábot látunk. Fejjel le­felé, kezükben a géppel jönnek az idegenek... Tudja maga, milyen fárasztó ma gulyának lenni? Nem tudja. Az egész gulya kénytelen úgy premier plánozni, ahogy a vendégek kí­vánják. — Mikor legelnek? — kockáztatom meg a kérdést. — Menjen már! Látott maga sztárt Legelni?! (pataki) A községnek közel kétezer kötetes könyvtára van. Az ál­lomány bővítéséhez az elmúlt évben a termelőszövetkezet kilencszáz, az általános fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezet háromezer forinttal járult. A beiratkozott olvasók száma 176 fő, ez a lakosság 14 százaléka. Az elmúlt évben a községben csaknem ötezer kötetet kölcsönöztek ki. Az eredményes könyvtári munka Varga Jánosnénak, a könyv­tár vezetőjének nevéhez fűző­dik. A nézsaiak méltán büszkék iskolájukra. Hat év óta jelen­tős erőfeszítéseket tettek a fa­lu vezetői, a tantestület, a pe­dagógusok, hogy széppé vará­zsolják az addig elhanyagolt épületet, amelyben most az iskola van. Ez idő alatt senki sem számolgatta közülük a ledolgozott társadalmi mun­kaórák számát, sehol sem tartják nyilván, mert nem ez, hanem az iskola volt a fon­tos. Ma már a tanári asztalo­kon virág díszük, a tanter­mek szép tiszták, világosak. Érdekes összehasonlítási adat az olvasók és a mozilá­togatók köréből: Nézsán sok­kal többen olvasnak, mint ahányan a filmszínház műso­rára kíváncsiak. Míg a köl­csönzési és a vetítési napok száma egyaránt heti egy, a mozilátogatók száma az el­múlt évben nem haladta meg a négyezer főt, ez majdnem ezerrel kevesebb, mint a köl­csönzött könyvek száma. Nemcsak a könyvek, az is­meretterjesztő előadások, ren­dezvények is kedveltek a köz­ségben. Egy-egy alkalommal átlagosan száz érdeklődő vett részt ezeken. K. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents