Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

Könyv és fakanál

*4 karancslapújtői művelődési otthon egyike a inegye leg- korszerútlencbb kulturális építményeinek. Pedig alig tíz esztendeje, hogy megépült. A szemlélet azonban — amely létrehívta — a „nagyság1' bűvöletében olyan monstrumot alkotott, melynek fele is elegendő lett volna a község igényeihez, méreteihez. A fele, de praktikusabban, célszerűbben, mint ami most fogad.

Nem is emlékszem, az otthon eddigi történetében találkoztam-e már telt nézőtérrel akár legvonzóbb rendezvények idején, de. ha megesett, olyannak mondható, mint a fehér holló. Riasztó példának viszont annál inkább állítható létesítmény minden építkező szándék elé. A iiégyszázegynéhány fős befogadásit nagytermen kívül jóformán alig akad bármily célra használható helyisége az épületnek, s ez ma már így, összességében csak elviselhetetlen nyűg egy község nyakán.

S kivált haszontalan nyűg, ha. az életteremtés kísérleti jeleivel sem találkozni.

Volt a lapujtői művelődési tuuaiak számtalan tiszteletdíjas és függetlenített irányítója már, volt gazda nélkül is hónapokig, — - ezek a különbségek azonban alig-alig érződtek az állapotokon.

Most, egy ideje — közel esztendeje — Rocskai Jánosáé az igazgató. Jó néhányszor kerestem alkalmat találkozói'a; hol azt hallottam, szabadságot tölt. hol azt. megválóban a művelődési otthontól, azért nincs bent, vágj' a városban jár. Szóval: nem ismerem az igazgató asszonyt.

Állok most is tanácstalanul az épület előtt. Az ajtók szélesre tártak, a délelőtti órákban, de nincs egyetlen lélek, akivel szót válthatnék. Az otthon teraszán tisztításra nyúj- fcóztátott szőnyegek, a helyiségekben takarítás előtti1 összevisszaság; feldőlt székek, földre taposott csikkek. Ez a klubszoba, a tévé-helyiség. Siralmas látvány a nappali józanságban.

Várakozom, és az avult munkarendet betűzöm, valahai szakkörök foglalkozási programjáról, — mert látni a sárgult lapról, hogy nem mai keletű, s ami ott írva vagyon, érvényét veszítette.

Végre egy asszony jön. Meglepődik, hogy „illetéktelent” talál bent, aztán, hogy mondom: ki lennék, magyarázatba fog:

— Szálka szaladt az uj jam- ba, átmentem a tanítónőhöz, hogy segítsen. Azért maradt nyitva.

— Az igazgatónőt keresem.

— Bement a városba. Azt mondta, értekezletre. Én csak takarító vagyok. Itt. meg a mozinak.

— Van-e élet az otthonban?

Rámmered, komolyan kérdem-e, aztán kelletlenül legyint előbb, s csak utána szólal meg:

— Élet? ... Nézze meg, milyen élet!... Hiába itt a rend, a hamutartó, kiégetik a függönyt, a szőnyeget. Mat jobban esik földre dobni a csikket, ahelyett, hogy örülnének: ilyen helyre járhatnak!

— S az igazgatónő?

— Nappal az iskolában is órákat ad. inkább es te “elé jár be.

— Ügy tudom, hogy függetlenített.

— De estefele jár. Én négyszáz forintéit takarítok, de higgye el, van mit.

— Igaz, hogy elpályázik az igazgatónő?

— Ügy hírlik, hogy már csomagolnak. A férje, pesti állásba ment. s az asszony is készül. •

Belvíz Tiborral, a község tanácselnökével és Teklán László tanácstitkárral társai gunk tovább a témáról ':

— Sajnos, az otthon '— kezdi az. elnök— valóban korszerűtlen. A mái művelődési igényeket egyáltalán nem elégíti ki. Segíteni lehetne a gondon, ha a nyitott -teraszokat beépíthetnénk. Ehhez viszont pénz' kellene.,'

— Talán üzemet lehetne betelepíteni.

— Alighanem a legokosabb volna,’ de ez nem megoldása a kulturális gondoknak.

— S a mai állapot? — vetem fel a kérdést. — Azt hallom, az otthon vezetője nem váltotta be a reményeket, s el pályázik a községből.

— A férje katonának megy. Ez a tény.

— Tehát nem mennek el? Hír szerint mindketten, Pestre. '

— Volt szó ilyesmiről.

— S az eddigi eredmények?... Az a panasz, a művelődési otthon élettelen.

— Működik egy negyven fős ifjúsági klub, a fórum-presz- szó, ez utóbbit „megfúrták” a szülők, amiért fórum-napokon nem mehettek a vendéglő belső termébe. Volt író—olvasó találkozó is.

— Hallom a faluban: tánc- dalénekeseket hirdettek, népszerű nevekkel; de csak hu- szadrangúak jöttek. A reklá- mozottakról szó sem volt.

Ez utóbbira csak az igazgatónő adhatna választ, de vele nem könnyű kapcsolatra jutni.

Az igazgatónő népművelési szak után jött Karancslapuj- tőre. Szép lakást kaptak, s első hónapokban úgy tűnt: megoldódott a község népművelési, kulturális irányítása.

Miért törik meg minden kezdeményező lendület La- pujtón? Hisz szinte több igazgató fordult már meg itt, mint amennyi a művelődési otthon éveinek száma.

A választ, úgy érzem, az egyik fiatal pedagógus fogalmazta meg:

— Az a véleményem: a községi vezetés nem enged megfelelő önállóságot a művelődési igazgatónak. Legtöbbször csak ellenőriz, de nem segít. Jó ideig legalábbis ez volt a gyakorlat. Később az, hogy túlzottan is segítettek, de már a mindenbe beavatkozás fokán. Ilyen formában végül örülni lehetett, ha valaki elvállalja a feladatot, a megválasztás másodrendűvé lett. Jelenleg — azt kell mondanom — a takarítónő egyben az otthon gondnoka is, a tartalmi munka pedig kimerül a mozi- és tévé-nézésben, az iskolai ünnepélyekben.

— Ez egyben a mostani irányító munkájának értékelése is?

— Sajnos, az igazgatónő túl magasról szemléli az embereket, még a felsőbb szerveket is, holott a helyiek részéről erős támogatást kap. Ennek ellenére a színház elmaradozott a községből, a zenekar szétzüllött, a szakkörök megszűntek. Ez az igazság. A valóságos helyzet.

Mi volna a segítség?

— Nagyon elkelne a párt- szervezet hathatósabb segítsége, — elsősorban a KISZ- munka erősítésére. Ez bizonyára a művelődési otthon életére is kihatna.

Kilenc év alatt hét igazgatót „fogyasztott” a lapujtői művelődési otthon. Jó volna, ha a nyolcad: Icát végre szerencsésebb kézzel választanák meg.

Barna Tibor

Mint Bernáth Aurél rácsos capuja, valahol Pannóniában, olajos csattanással vágódik be a kapu mögöttem, Salgótarjánban, a Vöröshadsereg út 81. számú ház előtt.

Mint Csók István citromai, amalíi csendéletén, nem citromok, színes üveggömbök virítanak — az asztal melletti virágágyásokon. A kerti asztalról nemcsak a citrom hiányzik, hanem a Ferenczy Károly Napos délelőtt-i asztalán látható egyéb gyümölcs és tárgy is. Az asztal üres. Nem úgy a hegyek, amelyek tele fénnyel, mint Iványi Grünwald vásznán. (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, hogy Amália tenger- oarti főteréről inkább a sikátorok, semmint a citromok tanulmányozására indultam Salgótarjánban pedig egy képekkel, könyvekkel gazdag, helyben szűk „sikátori” lakás félhomá- lyában bukkantam egy Iványi Grünwald Béla képre, igaz, nem az Itatás-ra.)

Ha más nem is történne, már érdemes volt idejönnöm, pedig még csak az utcai kis- Kapun léptem be. Ezért az udvarért volt érdemes. De történik más is.

Előjön a háziasszony, Ipolyi

Jánosné.

— Tudom, nincs látogatási idő — mondom, s ez nem a

háziasszonynak szól, azok látogatási id.ejéi-51 nemigen szoktak hangosan beszélni, hanem' a könyvtárosnak.

— Nem tesz semmit — mondja a háziasszony-könyvtáros. — Nem maga a legkorábbi látogató, hanem a galambok.

Ez ugyan furcsán hangzik, de így van. Több szürke postagalamb csipkedi a falat. Az udvar varázslója, az OTP- tisztviselő férj nem örül a két gépipari technikumba járó fiú postáinak. A harmadik fiú semleges galambügyben, a debreceni felsőfokú építőtechnikum hallgatója.

Látjuk: hol? Tudjuk: mikor? (Kora júniusi délelőtt.) Már csak a legfontosabb dolog van hátra: mi történik?

Ipolyiné betessékel a Nóg- rád megyei Könyvtár I. számú fiókjának helyiségébe. Salgótarjánban három fiók működik, Zagyvapálfalván, a Pécskő utcai klubban és itt a Vöröshadsereg úton. Kölcsönzés: szerdán és szombaton 3- tól 5-ig. Erre a városrészre a Napsugár lakóteleptől a Tóstrandig ez az egyetlen kulturális létesítmény esik, ha nem számítjuk az általános iskolát és az óvodát. Természetesen a zöldség- és élelmiszerboltot, s a megyei kórházat sem számolom. Sőt, a nemsokára megnyíló vendéglátóipari létesítményt sem. Létesítmény, ez a jó kifejezés, ne igyunk előre a medve bőrére.

Nos, a fiók, amely hovatovább 10 éve, Ipolyiék házában 1964-től tölt be kulturális missziót, 1 300 kötettel és 1300 beiratkozott olvasóval rendelkezik. Kis könyvtár, nem nagy ügy. Milyen kulturális missziót lehet fakanállal, pontosabban, fakanál mellől betölteni. A fiók köréhez körülbelül 1000—1500 ember tartozik, zöldségesek, háziasszonyok,

Igazolvány —

Az egyik londoni napilaphoz intézett levelében Blackwell, közlekedési szakértő, közlekedési igazolvány bevezetését követelte a gyalogosok számára.

A szakértő ezzel indokolta követelését: „A gyalogosok is részt vesznek a forgalomban, tehát fontos, hogy milyen magatartást tanúsítanak. A legtöbben közülük egyáltalán nem ismerik az utcai közlekedési szabályokat. Arra is kell gondolnunk, hogy a gyalogos gyakran szemtanúként

. • .A Volkstimme című bécsi lap kiadóhivatalába közvetlenül a záróra előtt egy férfi érkezett. A hirdetésfelvétel pultja elé állt és gyűrűjével megkocogtatta az üvegablakot. A helyiség belsejéből egy hölgy sietett az ügyfélhez, aki egy legépelt apró- hirdetést nyújtott be a kezelőasztalra. A tisztviselőnő megszámlálta a szavakat, közölte a hirdetés árát.

— Ha expressz adom fel, mennyibe kerül? — kérdezte az ügyfél.

— A kétszeresébe — mondta a hölgy — de abban az esetben már a holnapi lapban megjelenik.

Az ügyfél még néhány Bchillinget dobott az asztalra, azután eltávozott.

A tisztviselőnő egy kis tartályba helyezte a papírlapot, a tartályt a csőpostába tette és halk szisszenéssel jelezte a gép, hogy a küldeményt a szedőterembe továbbította- A nyomda vezetője kiemelte á papirt, az egyik szedő leszedte a szöveget, a mettőr beemelte az oldalba, később az öntő formát öntött róla, a gépmester beemelte a rotációsba és amikor a dudaszó a gépindulás elérkezett pillanatát jelezte, sok tízezer lapban már ott volt a néhány perccel ezelőtt feladott apró- hirdetés

A lapot postázták, útnak indították az osztrák főváros utcáira, és a külföldi nagy- i városok felé.

Másnap reggel az egyik budapesti standon is kitették a legfrissebb bécsi napilapot A rikkancs széles mosollyal üdvözölt egy elegáns urat, aki néhány magyar lappal együtt egy Volksstimmet is vásárolt.

Ez az úr a sarkon túlig sétált és egy ott várakozó 1300. as Volkswagenbe ült. Szép lassan és óvatosan vezetve az egyik kórházhoz hajtott. Kocsiját az épület előtt az utcán hagyta, udvariasan viszonozta a portás köszönését, majd a második emeletre, a sebészetre ment. Ekkorra már kigombolta kabátját, újságjait az asztalra dobta. Fehér kórházi öltözéket vett magára. Azután a falhoz lépett és szemügyre vette a táblát, megállapította, hogy délután kettőig nincs operációjaÜjságolvasásba kezdett. A bécsi lapot utoljára hagyta és csak felületesen futotta át a főcímeket. Azután az apróhirdetési oldalra lapozott, átnézte a közleményeket, felült. Az egyik híradás különösen megragadta figyelmét.

„Német modell! Vendégek lakáson történő fogadására felkészülten várja látogatóját. Lakásán teljes komfort, alkalmi műterem, teljes diszkréció . Kalandmentesen! Panzerstrasse 13.” Ez a hirdetés az orvosra váratlan hatást gyakorolt. Mindenekelőtt bezárta a pihenőszoba ajtaját és az asztalát az ablaktól a szoba belsejébe vonszolta. Ügy helyezkedett el, hogy a szemközti épületszárnyból *enki ne láthasson be hozzáEkkor jegyzetkönyvet vett elő és ott ütötte fel, ahol ez a két szó volt olvasható: „német modell.” Alatta egy telefonszám állt.

Bonyolult számításokba kezdett. Tíz—tizenöt perc múlva már pontosan tudta, milyen feladat vár rá. Érkezni fog valaki, aki parancsot hoz magával és a közvetített utasítást vonakodás nélkül teljesítenie kell. A hirdetés alján látható lakáscím azt jelenti, hogy nemcsak engedelmeskednie kell, de feladatai közé tartozik az érkező személy elhelyezése, magyar, országi legalizálása isDr. Gömöry — mert ő volt az újságárus udvarias vendége — ezután visszarendezte irodáját, kinyitotta az ajtót és a házitelefonon az osztály vetető nővérét hívta.

— Sajnos hőemelkedésem van — közölte — nem vehetek részt a viziten. Az igazgató úrnál beteget jelentek, kérem a lakásomon senki ne keressen, szeretnék meggyógyulni.

Gömöry doktor néhány perc múlva hazaérkezett. Mindenekelőtt a háziasszonyát: házvezetőnőjét kellett eltávolítania. Ezt könnyen megoldotta, a balatoni ví- kendházába küldte néhány napra, takarítson, festessen, hozza rendbe a kertet.

Amikor a lakása végre csendes volt, a pincébe ment, ahonnan — az ócska kacatok alól — két pisztolyt szedett elő. A fegyvereket szétszedte és kitisztította.

A hirdetésből azt is megálr.yugdíjasok, diákok. Érdeklődési körük: Jókai, Gárdonyi, Móra, Mikszáth, Németh László, és rengeteg útleírás, valamint kertészeti, szőlészeid, méhészeti, horgolási szakkönyv. A háziasszonyok kedvenc írója Maupassant. Az egész könyv- állomány háromhavonként cserélődik. Lassan azonban a környék a fiók valameny-1 nyi könyvét elolvassa. a fcisebb-nagyobb állománygyarapítás ellenére az anyag elszürkült, az egészet ki kellene cserélni!

Fennmaradtak az ókori keleti kultúrákból nagyobb könyvtárak romjai, jártam már nagyobb könyvtárakba dolgozni, tanulni, böngészni. Jártam abban a könyvtárban, ahonnan kilépve az ember nemsokára Laokoonnal és fiaival találkozhat, ahogy előkerültek Titus császár fürdőépü- I eleinek romjai közül.

Kilépve ebből a könyvekkel teli szobából nem keresem a márvány mozdulatlan mozdulását. Nagyon is pillanatnyi mozgást látok, a galambok csipegetik a ház falát. Nem örülne a tisztviselő férj, ha látná Elhessentené őket- De visszajönnének, postagalambok;

Tóth Elemér

gyalogosoknak

jön szóba közlekedési baleseteknél. Amennyiben azonban nem tudja, hogy ott mi is tör• tént, vallomása nem sokat ér’M Blackwell megoldásként ‘javasolja tanfolyamok tartását gyalogosok számára. A szakértő véleménye szerint kezdetben önkéntességi alapon szerveznék e tanfolyamokat, utána kiértékelnék a szerzett tapasztalatokat. Ezek alapján térnének rá a későbbiekben a tanfolyamokon való kötelező részvételre.

lapította, hogy öt napon belül megérkezik a várt személyöt nap... Gömöry—Gem- ner azt hitte, róla egészen megfeledkeztek. Nem csak hitte, — remélte is. Százszor megbánta már, hogy elrejtőzésére a Gömöry-féle megoldást vette igénybe. At.tól nem félt. hogy lelepleződik, hißten időben gondoskodott arról, hogy a Csík megyei orvos Pesten élő hozzátartozói, mind egy szálig elpusztuljanak. Igen ám, de ily módon öt gyilkosság terheli még akkor is, ha az áldozatok közül csak egyett lőtt le ő maga, sajátkezűleg. Régebben sokszor fontolgatta, nem kel- lene-e a magyar elhárító szerveknél jelentkeznie, de mindannyiszor meghátrált; Ügy gondolta, hogy a bűnüldöző szervek a félmegoldással — azzal, hogy ő SS katona volt és Gömöry neve alatt bujkál — nem elégednek meg- Nyomozni kezdenek és akkor sok mindenre fény derülhet, a Pripet mocsarak vidékén végrehajtott partizánvadászatokra is, a Gömö- íy-féle család likvidálására és semmi nem menti meg őt a kötéltől.

Ráadásul eseménytelen esztendők követték egymást, az ODESSZA 1945-ben ugyan jelentkezett nála, de azóta sem zaklatta. Voltaképpen a bécsi lapot is csak megszokásból vásárolta meg, hiszen az elmúlt évek alatt mindösz- sze két üzenet érkezett a számára, de egyik sem volt fontos.

Annál váratlanabb ez a mostani. Parancsnok érkezik és parancsot hoz.

Gömöry—Gemnér a heverő jén feküdt és egyik cigarettát szívta a másik után. A harmadik napon inni kezdett, mert víziók gyötörték.. s (Folytatjuk)