Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

Hantos György

Tersdnszky J. Jenő*

A botrány

Nincs könnyebb dolog annál, mint amikor az írónak saját könyvéről kell írnia.

Viszont nincs nehezebb a könnyű dolgoknál. A nehéz téma fegyelmet, rendszerezést kíván: megszűri, szelektálja a gondolatokat. S mivel az ilyen nehéz témával valami célja van az írónak: e céllal ki is jelölte magának az írás irányát. A könnyű témával azonban megrohanják az embert az ötletek, gondolatok, elmondanivalók. Nem tudja hirtelenében. melyik után kapjon. Ha saját könyvéről van szó. még az is megnehezíti a dolgot, hogy nincs szive a rengeteg tetszetős fordulatból bármit is elhagyni. S még egy veszedelem: a nyilatkozó kénytelen szerény lenni, máskülönben ellenszenvessé válik.

.4 szerénységhez, saját könyv esetében, roppant lelkierő kell. Azonkívül gyakorlat. és igen fejlett arányérzék. Hol a szerénység határa? Ha úgy vagyok szerény — ez a leggyakoribb eset —. hogy az olvasó megnézi: közben remeg a hangom az elragadtatástól rossz szolgálatot teszek magamnak. Lehetek ravaszul szerény, de ehhez igen nagy ügyesség és hajlékonyság kell. S jaj nekem, ha lelepléző- dö.n. Lehetek szerényen szerény. de ez már határos a; elbizakodottsággal. Persze, lehet az ember őszintén szerény — ha valóban nem tetszik neki a könyve, vágy mondjuk: nem nagy ön tetszik, Ilyen állapotban azonban az író — különösen * könyve megjelenésének napjaiban — nemigen kerülhet. S ha mégis így volna, még mindig él benne a remény, hogy a könyv csak néki nem tetszik: másokat el fog bűvölni. Miért befolyásolja tehát a maga beteges önkant- rolljával helytelen irányba a valószínűleg kitűnő ízlésű olvasót.

Továbbá: egy kiadott könyvért nemcsak az író felelős, hanem a lektorok és a kiadó is. Van-e jogom ahhoz, hogy e kedves és nagy tudású szakembereket pellengérre állítsam? A kiadott könyv többé már nem az én magánügyem: éppen úgy ügye a kiadóvállalatnak, a Könyvierjesztő Vállalatnak. a könyvkereskedéseknek. S mivel ezek valamennyien az állam tulajdonában állnak: ügye az egész államnak. Ha én itt lekicsinylőén beszélek a könyvemről: talán a kritikusokat is lehangolom. Joggal mondhatják: én csak igazán tudom, milyen a könyvem. S ha ezt meg is írják — és miért ne imák meg —, ártok vele a könyvnek, a kiadónak, a terjesztőnek, a kereskedelemnek, a gazdasági életnek, az államnak. Tehát, ha nem tetszene is nekem a könyvem: konokul hallgatnék erről. Inkább fullad ink. meg a magamba fojtott szótól, semhogy a hazámnak kárt okozzak vele.

Nehezen tudnám jellemezni a kötetben közreadott mű- vecskét. Körülbelül olyanok, mint ez a kis írás. csuk valamivel hosszabbak. Mikor dión töprengtünk a szerkesztővel, milyen műfaji megjelöléssel lássuk el a kötetét: nem volt könnyű dolgunk. Pedig az olvasó szereti a műfaji megjelölést; hogy regényt, kisregényt, novellákat vagy humoreszkeket fog-e olvasni. A különböző műfajok más-más szellemi emcsz- tőmirigyeket hoznak működés be. Ugyanúgy, ahogy inas- más nedveket választanak ki a gyomormirigyek, ha as agyközpontból arról étésiilnek,

hogy hagymás heringet kell majd megemészteniük. Vagy francia krémest. Mi úgy döntöttünk. hogy mégsem jelöljük meg a műfajt. Hiszen csak egy közös vonás van az írásokban: valószínűleg lehet rajtuk hevetni. As egyiken jóízűen, a. másikon keserűen. Bár olyan nagyon keserűen: egyiken sem. Ezt különben a könyvborító rajza és a kötet címe is jelzi: Pótkötettel a halhatatlanságba.

Ez a2 egyik cikk címéből került a borítólapra, tehát — félreértések elkerülése végett — nem a szerző igényének bejelentése a halhatatlanságra, akár a lexikon pótkötete árán is. A szerző ilyen igényt nem támaszt. mert tudja jól, hogy erre vonatkozó igényét nincs hol benyújtania. Ismeri a halhatatlansághoz vezető ösvény tekervényességét, meglepetéseit. Azonkívül nem is tudja biztosan, hány évnél kezdődik a halhatatlanság. Húsznál. harmincnál, ötvennél? Természetesen, az író halála után, ami a halhatatlanság örömét erősen csökkenti. A szerzőt tehát ilyen gondolatok nem nyugtalanítják. Örülne. ha könyve megnevettetné, s elgondolkodtatná az Olvasót.. S ha sokan magukra ismernének benne (bár erre alig van kilátás). S persze örülne, ha sokan megvásárolnák a könyvel; s már a megjelenést követő harmadik napon azért könyörögnének a szerzőnek, hogy segítsen legalább egyetlen példányt szerezni a könyvből. S annak örülne a legjobban, ha ezt a kérést képtelen volna, teljesíteni.

Akkor már úgy június vége lehetett.

Urbonyik már kifürdőzte valahogy a kehet tüdejéből. És legföljebb valamivel mérsékeltebben űzte a tivornyáit és szoknyázásait. De a tanítókisasszonyhoz, úgy tetszik, nem közelít többé.

Viszonyom a tanítókisasz- szonnyal nem sokat lanyhult még heveiben. Oka bizonyára, hogy nagyon lopva, s nem túl sűrűn folynak találkáink. Komolyabb kötelékek azonban elejétől fogva alig hány- torgatódtak köztünk. Ebben valahogy az foglalódik. hogy Eszti, bár tudni s hallani sem akar másról, mint hogy első s egyetlen szerelme vagyok, de éppígy, mintha alig tudna róla, hogy anyakönyvvezető és pap is van. Legföljebb arról beszélünk: jó volna, ha ugyanabba a városba neveznék ki őt is tanítónőnek, ahová aztán engem is áthelyeznek.

Hát az enyém már megtörtént. Áthelyeztek, éspedig az ország túlsó végébe. Sajnos, megint erdészgyakornoknak. Három hetem van még itt Turhóbányán.

Az volt az érzéséin, hogy mikor bizonyos hűhóval közöltem ezt Esztivel, bár el- komorodik. mintha mégsem lenne túl nagy hatással rá.

Sokkal nagyobbat láttam rajta egy fél óra múlva, mikor bejön az erdészlegény, és azt mondja:

— Mike úr, kérem, Bakos Attila úr meg Urbonyik igazgató úr azt iizentetik. tessék átmenni Tinókhoz a kocsmába.

— Ne menjen, ne menjen ezzel. .. ezekkel a pimasz.. — mondja Eszti izgultan.

— De nézze, Esztike — feleltem —, az erdészem hivat

Sárgapatakra, s az Attila kocsija visz be minket,

— Menjen hát, menjen!

Utálom magukat, ó, hogy utálok minden nyomorult férfit.

Ez volt a búcsúja tőlem,

félig már a másik szobából.

Attila különben a múlt hónapig önkéntességi évét szolgálta Rovigttóban, a vadászoknál. S most másodízben tette tiszteletét Turhóbányán. persze, a vadászaton és a kocsmában. Fura, hogy mikor első ízben említettem őt Esztinek. akkor is mintha hasonló tüneteket tapasztaltam volna rajta. S éppígy Attila is másról kezdett beszélni, mikor a tanítóékrói hoztam föl valamit.

Hát,' este ülünk vacsoránál éppen az erdészemnél Sárga - patakon. Attila is. Urbonyik is, én is, és még Krixmayer, a körorvos.

Egyszerre Urbonyik fickója vont ránk. aki persze szintén ott lakik a tanitóéknál.

— Do-doktor úr — lihegi —, ha-hamar. A kisasszony! Esztike bevett valamit.

Meglehetős nagy hökkedé- lem.

Krixmay érnék szívesen

odasuhintanék egy pofont. Mert. ha vacsorájától is állítják fel. azért undorító, hogy egy emberéletről lévén szó, nemcsak, hogy nem leplezi kedvtelenségét, de nem is a szerencsétlenségéről érdeklődik legelőbb, hanem arról, hogy bőr- vagy szalmaüléses székeren jött érte a fickó?

De már megy is.

De. mindeközben, jól látom, hogy az orvos és az erdészein, akik ketten legsemlegesebbek a tanítókisasszony körül, hát mtndkétfejűk ~ píöanlasái ’ Ur- bonyikra lövellődnek.

Rá m egyiké sem. Egészen észrevétlen maradhatok azzal a belső riadalommal és kavargással. ami oly sápadtságot von arcomra, mint ahogy a Sátorponyva takarja kívülről egy rémcirkusz zenebonáját.

Gyilkos! — riad bennem. — Talán ebben a pillanatban végez a halál, az üzelmeid miatt, egy gyönge élettel.

Az eset tárgyalása alatt csöndesen kisompolygok az előszobába, s már porköpenyem a karomon, s kalapom a fejemben, hogy kirohanjak az utcára, a szekérhez, vigyen engem is Turhóbányá- ra az orvossal.

Erre az ajtóban, egyenest Krixmayer. az orvos pocakjának rontok neki.

— Nos, mi az? — kérdezem. — Visszajön?

— Áhh! — legyint bosszúsan. — Már másodszor járatják velem a bolondját. Jön a fickójuk, hogy fertőtlenítőt iszik a vacsorájára a kisasz- szonyuk. Most meg itt van Utána a cselédjük, a másik szekéren, hogy nem kell neki orvos, már jobban van. A fene enné meg a Rómeóit és Júliáit a szerelmeskedésükkel, hogy felugratják az embert az asztalától.

Ezzel bemegy.

Szóval a nagyobb veszedelmén én is túl volnék. Legföljebb az ijedelem tanulságán töprenghetek magamban a jövőre, mennyire tanácsos hitelt adni érzésnyilvánitások- nak a nők részéről, akikkel regényt kezdünk felelóflen. es pontnak hisszük a végére az áthelyezésünket?!

‘Részlet a szerző so, születésnapjára kiadott „A céda őt » szűz” című kötetéből.

Árpád és a vasbógni

A vásárlók regi panasza, hogy a hazai gyártmányú vasbógni rossz is, drága is es alig lehet kapni. Munkatársunk most a vasbógni nyomába eredt. Elsőként a Vaskereskedelmi Szakbolt Hálózat helybeli fiókvezetőjének, Kremold Vidornak tettük fel a kérdést: miért rossz, drága és kevés a vasbógni? Kremola elkomorodva válaszolt :

— A vasbógnival valóban problémák vannak. Ez bizony elsősorban nekünk, kereskedelmi dolgozóknak okoz gondot, hiszen a fogyasztók folyton nyaggatnak miatta bennünket. Pedig mi aztán igazán ártatlanok vagyunk! Mi kiváló, olcsó és rengeteg vasbógnit rendelünk, viszont a gyár vacak, drága és kevés vasbógnit szállít.

Nvámban felkerestük hát az Első Magyar- Va&közszükségle- ti Cikkeket Gyár-tó Ipar-telepek igazgatóját, Sanda Pong- rácot.

— Valóban problémáié vannak — válaszolt elkeseredetten Sanda Igazgató. — Ámde a vasbógni szerkezetének legfontosabb alkatrészét, a kar- nrbort a Finomszerkezeti Művektől kapjuk, de ennek a minősége pocsék, már a tavaszi napsütéstől kilágyul és menten behorpad. A tetejébe azok ott egy horribilis árat buliztak ki maguknak, és állítom. azért szállítják a midéit mennyiség negyedrészét, hogy mesterséges hiányt támasszanak a magas ár miatt.

Irány: a Finomszerkezeti Művek: Hübele Balázs igazgató összeráncolta a homlokát:

— A karnibérrel valóban problémák vannak. De erről

még a Het-kó páter is inkább tehet mint mi. A karnibert nyolc finom acélcsavar tartaná össze, ha a csavarok minősége megfelelne követelményeknek. Nos. ez acél ?

Maszlagi Dömötör igazgató elpirult mérgében:

— Az említett acélcsavarokkal botrányok vannak. Ez pedig a XIV. számú Vaskohászati üzem bűne. Onnét kapjuk az anyagot, amiből mi a csavarokat készítjük. Az az anyag csak elvileg hasonlít a vashoz. Az olyan puha, hogy ha rászáll a légy, beleragad a lába.

Fordultunk. Tohonya Gerő igazgató megértőén bólogatott:

— A vasbógniba való kar- nibert összetartó acélcsavarok vas-alapanyagának minőségével valóban problémák vannak. Ezt mi egy olyan vasból készítjük, amihez az ércet a szomszédos Likkerbányáról kapjuk. Maga még ilyen hitvány ércet nem is látott! Nem is hasonlít az érchez, inkább olyan, mint a vízben áztatott prézli. Szeretném én látni azt a vaskohászati szakembert, aki ebből a szemétből különb anyagot tudna kiolvasztani! De a felelőst nyilván gyerekjáték lesz megtalálni ott, Likkerbányán.

Rigolya Richard, a likker- bányai igazgató nem Is csodálkozott, hogy felkerestük.

— A likkerbányai érccel valóban problémák vannak. Ilyen silány érc nincs még egy Európában. Tudja, micsoda ércek vannak a Ruhr-vi- déken? Most mondja meg, hát Árpád-apánknak pont ide kellett jönnie honfoglalni?!

H. J.

Százéves a Zsolnay kerámiagyár. Egy szép darab a nagy- miiltú üzem mai termékeiből

Hal a salátán

A KÖZÉRT egyik pultján nek vádját, de hozzátette: fehér porcelántál állott, amennyiben a her ingdarabkát tele franciasalátával. A kör el akarná „sikkasztani”, egy- alakú tál átmérője lehetett szerűen vásárolna önmagának negyven centiméter. A fran- tiz deka salátát abban a pil- ciasalála domború tetején egy lanatban, amikor abba a liz- darabka hering hevert, deka- dekába a hering már automa- rációképpen. A hering tehát a tikusan beleesik, tál szélének mindegyik pontja- A vita olyan éles lett. hogy tói húsz centiméternyire volt: a fűszerosztályról is átjött né- Egy asszony a pulthoz lépett, hány vevő, és elárusító. Ami- s a tálra mutatva így szólt: kor elterjedt a hire, miről van „Kérek tíz dekát”. szó. újabb nézetek merültek

A kiszolgáló fogta fehér fa- fel. Egyesek azt hangoztatták, kanalát, s merített a salátából, a heringet valójában talált Papírra, majd mérlegre tette, tárgynak kellene minősíteni, Éppen tiz deka volt. Az asz- amely azé, aki először igényt szony ekkor azt követelte, hogy tart rá. Mások azon a vélemá- a kiszolgáló a heringet is mér- nyen voltak, hogy a hering je bele. Az kijelentette, hogy csak dekoráció, mely a salátá- nem teheti, a hering azé lesz, bá bele se mérhető. Egy op- akire jut. Arra hivatkozott, portunista azt javasolta, a he- hogy ha az első tíz dekával ringet utalják át a szomszédos odaadná a heringet, megfősz- halsalátába, miáltal a visszás tana az árut a díszétől. helyzet egyszeriben megszűnik.

Az asszony ezt az álláspon- Ükkor egy magas, ősz férfi lé- tot elutasította, s utalt arra, pett a pulthoz, s fél kiló fran- hogy a heringet csak egy ve- ciasalátát kért. vő kaphatja, méltányos tehát, Peszült csendben csapkodta hogy ez az egy az első legyen, fakanalával a mérlegre az Most már beleszólt a vitába árusító a salátát. Az izgalom a egy másik asszony is. Ez azt. tetőfokára hágott, amikor az fejtegette; ha a heringet az utolsó lapátkával a hering is első vevő kapná meg, az bekerült a fél kilóba. Mint- ugyanannyi volna, mintha a hogy a további vita már csuháké kölcsön-húzáson legelő- P®n elméleti értékű lett vol- ször a százezer forintot sor- na> a vitatkozók szétoszlottak, sóinak ki. Az előbbi asszonyt Magam is távoztam, jót mo~ a hasonlat nem győzte meg. solyogva egyrészt a vevők ha- Azzal gyanúsította meg az tártalan kicsinyességén, máselárusítót, hogy saját maga részt azon. hogy az elárusító akarja megenni a heringet, s 3°0talanul adta oda a heringet azért nem adja oda az első a magas férfinak, mert ha vevőnek, mert ha az már el- nern a tál közepe felé tör. hament. a hering megehető, te- nem egyenes vonalban halad, kintve, hogy a második vevő a bering nem kerülhetett vol- (ha egyáltalán tud arról, hogy na bele a fél kilóba, ellenben hering is volt a salátán) jog- belekerült volna abba a tíz- gal hiheti, azt az elárusítónő dekába, amit én akartam ven- már az elsőnek odaadta. hi, s amelyről ilyen élőméAz elárvsitónő erre felhábn- nyak után természetesen \e- rodottan utasította, vissza a mohdtnm. hivatali ..sikkasztás” kísérleté- Tabi László

NQGRAD — 1968. június 2., vasárnap 9