Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
A nyár üröméi „Hivatalosan” épp hogy csak megkezdődött a nyár, a kánikula viszont már évtizedek rekordjait is halomra dönti. A természet fittyet hány a naptári rendre, forró láva a levegő, katlan a szoba, a munkahely. Az a boldog, aki szabadságra készül. Kezdődik az üdülési szezon. Egy beutaló a Balatonra, a Mátrába, Hajdúszoboszlóra aranyat ér. De méginkább az, ha valaki családi beutalóhoz jut, mert ez a lehetősége az üdülésnek ritkább a fehér hollónál. Újságokban olvashatjuk, rádióban, tévében hallhatjuk a valóban jogos panaszt: a családos emberek hátrányosabb eséllyel pályáznak üdülési lehetőségekre, mint a gyermektelenek, vagy magánosok. A gyermekeknek a legtöbb üdülőtelepen nincs helyük, mert háborítják a felnőttek nyugalmát. Az érvben van némi igazság, hisz az éves munka után bárki joggal várhatja el, hogy szabadságát pihentető nyugalomban tölthesse. Ezzel azonban még nem feleltünk a másik jogos igényre, azokéra, akik az üdülést családi együttlétben kívánják, vagy kénytelenek — más közrejátszó okok miatt — tölteni. Ebből viszont roppant különös dolog világlik ki: a családvédelem bizonyos el- kendözhetetlen fogyatékossága. Ilyen felvetésben és szituációban a gyermek valósággal kölöncöt jelent a „boldogtalan” szülőnek, olyan nyári nyűgöt, amivel önállóan, saját erőből megbirkózni képtelen. — Kaptunk volna kétszemélyes beutalót — hallani gyakran a panaszt — de mit kezdjünk a gyerekekkel? Nem mindenütt élnek a nagyszülők, nem mindenütt lehet nyaraltatási tervet építeni rokoni családok vendégszeretetére. Ilyen esetben a szabadság alig ér valamit a felnőttnek, nem jelent kikapcsolódást az év mindennapos menetéből. Persze, valójában mégsem ennyire kilátástalan a helyzet. Akik az úttörő-, az ifjúsági táborok nyaraltatási akciójára hivatkoznak, mint családmentesítő keretre, jól és joggal hivatkoznak rá, Évente csakugyan sok tízezer gyermek jut általa egészséges, gondtalan, örömteli hetekhez; sok ezer szülő pihenését, mozgási lehetőségét oldja meg. De még műidig csak kisebb hányadát azok- ' nak, akik gondja megoldásra várna. Számos szülőtől hallottam már ilyen panaszt is: küldhettük volna táborba a gyereket (és méginkább többesszámban: gyerekeket), de ki bírja az anyagi velejárót?! Legtöbb esetében a panaszoknak nem a táborozási költség mértéke ellen emelnek szót, — az valóban nem jelent elviselhetetlen, bírhatat- lan terhet, — hanem ama igény ellen, melyet a gyermekek felszerelésében, útraké- szitésében támasztanak az iskolai, úttörőszervek. Azok beszerzése csakugyan olyan költségessé teszik az útrabocsátást, hogy a lehetőséggel jelentkező korai öröm ürömmé lesz a szülőben, kivált, ha nem is egy, de két, három, vagy több gyermekről van szó. Nehéz például értelemszerűen felfogni, miért szükségeltetik egy kéthetes táborozáshoz öltözékek halmaza, ami nyűg a gyermeknek és beszerzése sok száz forintos áldozat a szülőnek. S mert e feltételekkel számolni kell, legtöbb esetben épp a legrászorultabb családok esnek el a lehető, ségtől, a sokgyermekes szerényebb jövedelműek. Könnyen elképzelhető például egy négygyermekcs család gondja, ha gyermekenként két pizsamával, négy-hat inggel, két tréningruhával, teljes úttörőszereléssel, egy-egy pokróccal, lepedővel kell számolni. Ezek mellett a táborozási díj valóban csak elenyésző összeg. Felesleges luxus ez, — úgy érzem, — ha tudjuk, hogy a táborélet alig kíván többet egyetlen fürdőnadrágnál, egy melegítőnél és tisztálkodási eszközöknél. Ezért helyeslem a Nógrádi Szénbányák Igazgatóságának álláspontját, hogy gyermeküdültető akcióját „luxusmentesen" szervezi, s valóban csak a szezon kellékeit írja elő táborozóinak. Egyik felügyelő tanáruktól véleményt is hallottam erről: „Az a tapasztálalunk, a sole ruhafelesleget szétszórja a kisgyermek, táborozás végén a. holmik csak üggyel-bajja-1 találják meg eredeti gazdáikat” Gondolom, ez az értelmesebb álláspont és az előnyösebb annak érdekében, hogy a kínálkozó lehetőségek ne váljanak elérhetetlenné a gyermeknek, nehéz teherré cs ürömmé a szülőknek. B. T. NÖGRÁD — 1968. június 23., vasárnap § Két. ventillátor, s egy elszívó berendezés forgatja a levegőt a 7,1 M Salgótarjáni Gyárának öntödéjében: forrószeles ku- polokemenréknél mégis ötvenkét-ötvenhárom fok meleget mértek a kánikulai napokban. A munkások suttyomban egyik-másik ablak szemét is kiütötték, hátha úgy elviselhetőbbé válik a hőség — mindhiába. A termelés pedig nem csökkenhet, a tűzhely- és kályhaszerelde várja az alkatrészt Is indiánok Tegnapokról mai tollal Forró napok A Nógrád megyei Szikvizüzem telepe a kánikulában vitathatatlanul, egyetlen oázisa volt a városnak. Ha valaki verítékben ázva ide belép, nem lehetetlen, hogy néhány perc múlva nagyokat tüsszentve távozik. Az itteni munkások arra törekszenek, hogy a naponta előállított kilencezer liter bambi és hatezer liter szódavíz vigyen* valami cny- hületct azoknak, akik a tűző forróság elöl nem vonulhatnak az árnyékba-.Hegesztők a forró háztetőn. Az új gázkészülékgyár tetőfödémjén a felülvilágítók acélszerkezetét hegcsztik Somoskői Tibor brigádvezető munkatársai, ipari tanulók segédletével. A hőmérséklet itt „csak” harmincnyolc fok volt. A Nap kozmikus erővel bombázta sugaraival a munkásokat, s ha már szédelegtek a hőségtől, egymást váltották segédek és ipari tanulók kiirtása Fájdalmasak és feíhábői'í- tóak azok a tények, amelyeket Jader Figelredo terjesztett legutóbb Albuquerque Lima barzíliai tábornok, belügyminiszter elé azokról a bűncselekményekről, amelyeket a volt „Indiánokat védő hivatal” ügynökei követtek el. Eddig 134 ilyen bűnpert tárgyaltak, de mindegyik a bűnösök felmentésével végződött. A belügyminiszter elé terjesztet jelentésekben foglalt kegyetlenkedések azonban minden képzeletet felülmúlnak. Aki ezekről tudomást szerez, önkéntelenül összehasonlítást tesz az amazon! népirtás és a nácik tömeggyilkolásai között. A jelentés leszögezi, hogy a brazíliai indiánok ellen a legvadállatibb merényleteket Castelo Branco kormányzása idején követték el, amikor Luis V. Neves repülő őrnagy volt az „Indiánokat védő hivatal” vezetője. Bahia államban a patacho- Indlánokat a fehér pestis mesterséges elterjesztésével irtották ki. Maranhao államban a „Cinta larga” törzs indiánjait katonai repülőgépekről dinamittal ölték meg, az életben maradiakat gépfegyverekkel végezték ki. Ebből a mészárlásból csak egy asszony menekült meg a gyerekével. Mindkettőt elfogták, a gyermeket agyonlőtték, az anyát fához kötötték és késsel kettévágták. Miért követték el ezeket a népirtó bűnöket, s miért éppen annak a szervezetnek az ügynökei, amelyet az indiánok védelmére teremtettek meg? Ezekkel a barbár módszerekkel kényszerítettók az indiánokat, hogy földjeiket a földbirtokosoknak átadják, amint ez más államokban is történt. Az „Indiánokat védő hivatal” egyes tisztviselői azoknak a vállalatoknak a szolgálatába szegődtek, amelyek a földek illegális eladásával foglalkoztak, segítették anagy birtokosokat földjeik ■nöa^éBábért^^éfe*szagát " azokat is, akik "külföldiekkel társulva Brazília természeti kincseit elrabolták. A korrupció vért és halált követelt. L. V. Neves őrnagy egymillió új cruzierot (kb. 360 000 dollár) kapott jutalmul. A brazilok ma már tudnak az említett jelentésben felsorolt bűnök sokaságáról. Elvárják, hogy Albuquerque Lima tábornok tegye meg kötelességét, és adja a hóhérokat a bíróság kezére, mert a brazíliai indiánok tömeges kiirtása megtorlatlanul nem maradhat. Barátságunk mély és őszinte „Sikerrel /.áruit a szovjet— magyar barátság bete Salgótarjánban soha nem látott sikerrel fejeződött be a Magyar-Szovjet Művelődési társaság rendezésében megtartott magyar—szovjet barátsági hét. A barátsági hetet színessé tették a szakértelemmel megrendezett szebbnél szebb előadások, amihez nagyon sokban hozzájárultak. úgy az Acélárugyár mint a bányai zenekarok közreműködésükkel. Vasárnap este a barátsági hét méltó befejezéseképpen a salgótarjáni közönség nagy tetszése mellett mutatták be a Madách Színház művészei a „Kis unokám” c. színművet. (A Szabad Nógrád IMS. június 19-1 számából.) — Lassan negyedszázad telt el hazánk felszabadítása óta, véleményem szerint azonban népünk, s megyénk lakosságának barátsága az orosz emberekkel, történelmileg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeinek megvédésében, a polgárháború idejében kezdődött. — kezdte a beszélgetést Monostori Ottó a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Nógrád megyei titkára. — Akkor megyénkből több mint tízezer önkéntes vett részt az új szovjet köztársaság védelmében, közülük számosán életüket áldozták a proletárhatalomért, Az elmúlt fél évszázad alatt ezer és ezer szál fűzött bennünket népünk boldogulása, szebb jövője elérésében a Szovjetunióhoz. A népeink közötti kapcsolatok a szó szoros érteimében bennsőségesek és valóban testvériesek. Nemzeti érdekeinknek megfelel és ezért erősítjük és ápoljuk megyénkben is tovább a magyar—szovjet barátságot, az együttműködést életünk minden területén. — 'Á¥' éljyiíltmúkSdéthéfc milyen gyakorlati eredményei mutatkoztak eddig? — kérdezem az MSZBT megyei titkárát. ■ — Megyéi elnökségünk továbbra is feladatának tartja a népeink közötti testvéri, barátsági együttműködést. A Magyar—Szovjet Baráti Tár. saság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság között létrejött szerződés értelmében évenként megyénkben is hagyományosan megrendezzük a különböző köztársaságok kulturális napjait. Az elmúlt évben például a moldvai és az üzbég kulturális napok megrendezésére került sor. Az idén, májusban Salgótarjánban rendeztük meg az örmény kulturális eseményeket, melyek során fellépett a köztársaság művészegyüttese Is. Az eltnúlt években, de az idén is sorozatosan jelentettük meg a különböző Írásos és szemléltető kiadványokat. előadásanyagokat, ezek a Szovjetunió ismertetésével foglalkoztak. Tapasztalataim szerint az Ismeret- terjesztő anyagokat a különböző megyei szervek célszerűen használják fel. Elnökségünk tevékenységében mindig jelentős helvet foglal el a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet katonai alakulatok személyi állományával való kapcsolat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából például negyven helyen rendeztünk baráti találkozókat a megyében és három delegációt is fogadtunk, többek között a kemerovói testvérmegye pártküldötteit. A testvéri kapcsolatok kialakításában egyre jelentősebb szerepet kap a turistautak szervezése. Az elmúlt egy évtized alatt megyénkben többszörösére nőtt a Szovjetunióban járt dolgozók száma, ami mintegy 10 ezer főre tehető. A rendszeresen indított barátsági vonatok is hasznosak, mivél szehiélyes tapasztalatokat szerezhetnek a résztvevők, és élményekben gazdagon térhetnek vissza megyénkbe. Itt kell azt is elmondanom, hogy a Nógrád ba érkező szovjet 'turistacsoportokat őszinte barátsággal fogadja megyénk lakossága. Ez azt bizonyítja, hogy barátságunk mély és őszinte. A barátságnak számos más jelével találkozunk megyénkben. Ifjúságunk évente rendszeresen részt vesz az orosz nyelvi versenyeken és egyre gyarapodik azoknak a száma, akik az MSZBT keretében az orosz nyelv elsajátítására törekszenek. Csupán az elmúlt évben mintegy 300 fő tanult az orosz nyelvtanfolyamokon és örvendetes, hogy közöttük egyre több a fiatal. A szovjet emberek és megyénk lakói között mind szélesebb a levelezői kör is. Negyedik kongresszusunk óta a kölcsönösen levelezők száma mintegy megháromszorozódott. Ugyanezt mondhatjuk e] a különböző gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséről is. Példa erre az utóbbi évben kintjárt üvegipari szakemberek tapasztalatcseréje, amelynek alapján az öblösüveggyárban a szakemberek oktatását b leningrádi tapasztalatok alapján vezettük be. Külön kell szólnom az utóbbi években kialakult testvéri kapcsolatainkról. Kemerovó és Nógrád megye együttműködésének jelentőségéről — folytatta a beszélgetést Monostori Ottó. A párt. és állami kapcsolatokon túl ma már üzemeink, intézményeink között konkrét személyes baráti ismeretség van kialakulóban. Még ebben az évben egy szakmai delegáció utazik Kemerovóba a kapcsolatok felvétele és tapasztalatcsere céljából. Ügy tudom rövidesen kemerovói delegáció is érkezik Nógrád megyébe. — Miben látja a barátsági és testvéri együttműködés további feladatait? — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság a testvéri együttműködés további feladatának a kemerovói területtel létrejött baráti kapcsolatok elmélyítését, ápolását tartja egyik legfontosabbnak. Ezen túl elnökségünk törekszik arra is, hogy a két társaság által aláírt, szerződéssel megkötött egyezményt maradéktalanul teljesítse. Megyénkben az elmúlt évek folyamán a Hazafias Népfronttal való együttműködés és az együttes tevékenység hasznosnak bizonyult, mert nőtt az MSZBT társadalmi bázisa, s így elmondhatjuk, hogy megyénk lakosságának többsége tevékenyen segíti a magyar és a szovjet nép barátságának ápolását. — mondotta befejezésül Monostori Ottó, az MSZBT megyei titkára. Somogyvári László *
