Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

Miért érdekli ez az újságot..? (II.) ... És az aranytartalék — A tavaly kiadott új tech­nológiában nem esett szó a flusslözungról? — szólt a következő kérdés. — Nem eshetett, hiszen az az aranyíesték technológiáját nem érintette. Csak az oxid- testékekét. — A lágyító használatát egyébként előírja az osztály? — Kilencszázhatvanegy óta! Ez az utasítás azóta változat­lanul érvényben van. — Műszakilag nem képte­lenség a nyugatnémet lágyító keverése angol festékhez? — Nem. Maguk az angolok is használják adott esetben. — Az utolsó kérdésem: nem tartja különösnek, hogy egy március óta húzódó, technológiai eredetű ügyről csak májusban szerzett tudo­mást? — De. .. Roppant furcsának találom. Szerintem a műveze­tőnek az első jelekre azonnal le kellett volna állítania a gyártást. És vizsgálatot köve­telni. Ez sokkal kevesebb kárt okozott volna... Az irodába menet felkeres­tem a szakszervezeti bizottság a bérkövetelés, amelyet — egyetértésben Földi Jenő üzemvezetővel — részben jo­gosnak tart az igazgató Is. Ha megállapítják a pótlólag ki­fizethető összeget valamint azt. hogy kik azok, akik a pótmunkáért felelősek, megté­ríttetik velük a kárt. — Annyi máris valószínű, hogy a művezető az egyik fe­lelős. Hiszen neki azonnal közölni kellett volna, hogy „megugrott” a selejt. És a gyártást addig beszüntetni, amíg fény nem derül az oká­ra. De az is igaz. hogy az angol festék számozásában bekövetkezett változtatások súlyos gondokat okoztak. Tárgyaltunk is róla az angol cég képviselőjével — szögezte le az igazgató. — A számozás megváltozta­tásánál valószínűleg nagyobb zavart okozott a lágyító ada­golásának önkényes elhagyá­sa. A főtechnológus elmon­dotta. ő is meghökkent, ami­kor a művezetőtől májusban tudta meg. hogy január óta nem ad a festékhez lágyítót. Az igazgató megint megle­pődik. — Látja, ezt is most hal lom először. Te hallottad? — — Nem. nem hallottam. De eav óráta sincs, hosrv beszél­tem Cyiire Nándorral. Kér­mondja, mit termelési felelősét. Máth Jó- bzói Wágner Jánoshoz, zsefet. Ő megerősítette, hogy a munkások, szerinte jogos pa­nasszal, az szb-titkár segítsé­gét kérték, a gyár igazgatója oedig vizsgálatot indított. Varga Gyula igazgatótól meg­kérdeztem, mennyi kárt oko­zott az öblösüveggyári „arany- válság”. — Nem tudom, mennyiben újságtéma ez? A arany festék­kel azelőtt is lesz is. Bár az ennyi még nem volt, mint márciusban és áprilisban. Egyébként véleményem sze­rint az ügy kissé fed is lett fújva. — Lehetséges. Bár a festők és a művezetők között annyi­ra kiéleződött a viszony, hogy az ügy már-már a munkabe­szüntetés gondolatáig fajult. Az igazgató megdöbbent. A termelési osztály vezetőjé­jezik be a vizsgálatot? Eltart még a héten, jövő héten. — Bonyolult ügy ez, tet­szik tudni. Nem akarjuk el­kapkodni. .. Az ügy valóban bonyolult. Hiszen műszaki, technológiai, bérügyi vpnatkozásain kívül jó lenne, ha a vizsgálat vá­laszt adna egyéb kérdésekre is. Hogy például a festődé művezetője és dolgozói között nem megfelelő a kapcsolat, ez nem újdonság az Öblösüveg­gyárban. De. hogy ez a vi­szony a végletekig fajult. — arról nem tudtak a gyár fele­lős vezetői. Miért? Most mód van arra. hogy feltárják: e viszony elmérgesedésében mennyi a részük a munkások­nak, s mennyi a művezetőnek. S rendezni kell azt a terme­lés. a munkálok, de a gvár egyik veterán dolgozója. Bács- falusi Ferenc művezető érde­kében is. Ne riadjanak vissza, s tárják fel. miért fordulha­tott elő, hogy a festődéi visz- szásságok híre kéthónapos ké­séssel jutott az illetékes irá­nyitó osztályok és az igazgató tudomására. Nem ártana, ha a bizottság, sőt a gyár politi­kai. társadalmi szervezetei, testületéi is mérlegre tennék lózungot. Azt tudom én... — Nekem pedig azt állítot­ták, ő is, a többiek is, hogy amióta az eszüket tudják, mindig használtak. Csak az idén nem. Egyébként, mond­volt probléma, ták, vagy sem. a művezető igaz. hogy felelősségét ebben lehetetlen kétségbevonni. — Azért az mégsem olyan biztos — szólt Wágner János. — Hiszen, hogy volt techno­lógiai változtatás, azt a fő- technológus is elismerte. Márpedig alapvető ipari tör­vény, hogy a technológiai uta­sításnak félreérthetetlennek kell lennie. Adott esetben te­hát egy új utasítás vagy mó­dosítás nem kerülheti ki a hez Wágner János fordáit, lágyítót, mint technológiai té- akit időközben behívott az nyezőt. Ha változatlan marad dem, mióta használnak íluss- ff ^fern',. demokrácia helyze­tét. Az üzemi demokráciáét, amelyről néha beszélünk, írunk anélkül, hogy a gya­korlati megvalósításáért ten­nénk is. Márpedig, ha a festődében — és talán agm- csak a festődében — valóra váltják: szó szerint, s átvitt értelemben is arannyá válik. Az adottak után az olva­sónak feltételezhetően már nem szükséges megindokolni, miért érdekelte és érdekli mindez az újságot? Csizmadia Géza Felnyitni a sorompókat! T udják, hogy többre ké­pesek, mégsem kezde­ményeznek. Megvárják, míg benyújtják az igényeket. Annyira megszokták ezt a munkastílust, hogy szentség- törésnek tartják a másféle gyakorlatot: az önálló, cse­lekvő gondolkodást — ta­pasztaltam mór jó néhány­szor. — És talán nincs igazuk? — kérdezte egy műszaki be­osztásban dolgozó, amikor megemlítettem neki észrevéte­lemet. — Mi hátrányuk szár­mazik ebből? Simmi! Sőt előnyük van. Nem törik a fejüket semmin, folytatta ne­kikeseredve, majd arról be­szélt, milyen rögös utat vá­laszt, aki az új mechanizmus teremtette lehetőségek között többet akar adni az előirány­zottnál. Nem teheti azonban, mert a döntésbe időnként más is beleszól: még várjunk, nem ismerjük a felsőbb szervek álláspontját stb. A szokás hatalma ma még gúzsba tud kötni egy-egy jó ötletet, kezdeményezést. A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek igazgatója, főmérnöke és néhány vezető beosztású dol­gozója a hengerlőgépek se­bességének növelését írta elő az ottani vezetők számára. A szokás hatalmától szabadulni nem tudók azt hangoztatták: nem lehet megtenni, tönkre­mennek a gépek. A gyár első számú vezetői igen helyesen végrehajtották elképzelésüket. Eredményeként év végéig 10 millió forinttal több árut tud­konzerváló rendeletek, előírá­sok szelleme, annak ellenére, hogy az új mechanizmus ha­dat üzent azoknak. Nem túl­zás arra figyelmeztetni, hogy gazdasági, társadalmi életünk ben a megszokottság erő. Megszüntetésével lanul sokat nyernénk. Sajnos nem megy máról holnapra, mert a probléma igen szerte­ágazó. Előfordul, hogy a vezető egyik esetben a szokás hatal­mának bűvöletében intézke­dik, máskor meg bátor kezde­ményezőként lép fel. Mi a kettősség oka? Az összetevők közül csak néhányat. Az egyik: a helyzet gyors felis­merése, vagy fel nem isme­rése. A másik: a vezetőtár­sak aktív támogatása. A har­madik: az üzem gazdálkodá­sára ható kényszerítő eszkö­zök, s azok nagysága. Ne­gyedszer: a dolgozók ellenőr­ző, segítő, számonkérő szere­pe. Ezek lehetnek a meghatá­rozók egy-egy kérdés előnyös, vagy előnytelen eldöntésénél. A megszokottsághoz való ragaszkodásban fellelhető még a tempóváltásból fakadó idegenkedés. Hátterében eg­zisztenciális érdekek is meg­húzódhatnak. Legtöbbször azonban a nagyobb és főleg az újszerű feladatok elutasí­tása rejlik mögötte. Pedig az alkotáshoz, a kezdeményezés • hez szabad utat jelez a gaz­dasági életüket befolyásoló szemafor. Mégis előfordul, hogy a központilag felnyitott sorompókat lezárják, ott. szádjához és megtudakolja: miben tudnátok segíteni. A kialakult elszigeteltség még ma is erősen tartja magát, holott a szomszéd lehetősé­geinek megismerése, a vele fékező való szövetség akár csak egy hallat- téma megoldására is, még mindig a legolcsóbb befekte­tés. A szokás hatalmának bűv­körében mentsvárra talál az igénytelenség is. Ez viszont megengedhetetlen, amikor a technika hétmérföldes léptek­kel halad előre és a vetélke­désben méltóan helyt kell áll­ni. Kétségtelen, egyesek előtt népszerű cselekedet szemet hányni a selejtes termék fe­lett, elnézni a technológiai fegyelem megsértését, tudo­másul venni az új technoló­giák elsikkasztását, vagy le­járatását. Pillanatnyilag nép­szerűtlenebb megkövetelni az új helyzethez való igazodást, az abból fakadó követelmé­nyek teljesítését. Az a vezető, aki igényt tart jelenlegi beosztásának meg­tartására, az őt megillető el­ismerésre, elutasítja az olcsó népszerűséget biztosító jófiús. kodást. Ez ugyan nehezebb, de becsületesebb. Amikor így cselekszik, a dolgozók igaz érdekeinek képviselőjeként lép fel, tartós, megalapozott eredményt biztosít a kollektí­vának. T nak előállítani. Az új mód- aho1 korábban éppen a nyitott szer ellen tiltakozók később sorompókat hiányolták, bevallották: titokban ők is kipróbálták az új technológiát és nekik is bevált. A „miért nem csináltátok” kérdésre ímmel-ámmal válaszoltak, pe­dig mindannyian régi, elis­mert szakemberek. Az okokat elemezve rájö­vünk: a megszokottság, az újtól való húzódozás, a ké­nyelmességből is táplálkozik. Az ország más területein, az egy városba települt kü­lönböző jellegű üzemek társu­lásokat hoztak létre. Céljuk- a piac lehetőségeinek jobb ki­használása, a szabad kapaci­tások okos lekötése. Megyénk­ben, csak néhány ktsz csele­kedte ezt. Miért a késleke­dés? Korábban egyetlen üzem- Ezen nem lehet csodálkozni! nek sem volt különösebben Hat még az ómechanizmust érdeke, hogy átnézzen szom­éved, aki azt hiszi: egyes emberek kezdték ki a. szokás hatalmát. Eriül szó sincs. Az új mechanizmus teremtette gaz­dasági, társadalompolitikai mozgások, vagyis maga az izgalmas, eleven élet volt az elindító. Ebből is látható: az a vezető jár jó úton, aki elébe megy a problémáknak, nem várja meg, az Igények benyúj­tását, hanem a kollektíva se­gítségével új meg új felada­tokat' tűz maga elé. Jót tes* önmagának és a közösségnek, s csak így szabadulhat meg a szokás hatalmának nyűgétől. Vcnesz Károly irodájába. (Wágner János a vizsgálatra felkért bizottság vezetője.) — Nem — csóválja a fejét —, most hallom először. Az igazgató elmondotta, hogy a vizsgálat célja a fele­lősség kiderítése. Ehhez min­denekelőtt meg kellett álla­pítani, történt-e túlfogyasztás a kilónként hétezer-háromszáz forintról tizennégyezer-hó- romszáz forintra drágult aranyfestékből. De az anyag­osztály kimutatása szerint túlfogyasztás nincs. A meg­rendelések elenyésző mennyi­ségű tétel kivételével időben elhagyták a gyárat. Marad az adagolása, akkor azt kell feltüntetni. Nem lehet egy hét évvel ezelőtt kiadott utasítás­ra hivatkozni. — Mindenesetre — zárja le a témát az igazgató — mi tisztán akarunk látni. Azért is jelöltem teljesen pártatlan, elfogulatlan embereket a bi­zottságba. És ha a felelőssé­get tisztáztuk, az i-re pont kerül. Ennek két hete. Telefonon felhívtam Wágner Jánost, az­óta mire jutottak? Még sem­mire, felelte. Kivel beszéltek? A művezetővel, a technológiá­val. a festőkkel. Próbagyártá­sokat is végeztek. Mikor fe­Több mint 667 millió napilap évente A Központi Statisztikai Hi­vatal adatai szerint évente 67 napilap „jut” az ország minden egyes lakosára, a leg­kisebbektől a legidősebbekig. Nálunk az újságolvasó kö­zönség általában kevesli a sajtótermékek számát és vá­lasztékát, pedig e felmérés szerint 1950 óta nagyarányú fejlődés következett be ezen a téren: az úgynevezett Időszaki sajtótermékek száma pz akko­ri 334-ről 1967 végéig 752-re nőtt. Igaz, ezen belül a napi­lapok száma most is elég sze­gény: tavaly mindössze 26 volt — azóta a Magyar Hírlap­pal 27-re nőtt —, példányszá­muk: azonban már az elmúlt évben meghaladta a 667 mil­liót, szemben az 1950 évi 290 millióval. Az 1967-es adatok szerint a legnagyobb — 800 000-et meg­haladó — napi példányszám­ban a Népszabadság jelenik meg, utána a Népszava követ­kezik 278 000, az Esti Hírlap 183 0 0 és a Magyar Nemzet 122 000 példánnyal. A Nép­sport példányszáma 155 000. Vidéki napilapjaink közül a Dunántúli Napló vezet 62 000- es példányszámmal, utána a Hajdú-Bihari Napló követke­zik 49 000, majd az Észak- magyarország és a Kisalföld 48 000 példánnyal. Ezt a példányszám-rangsort azonban megszakítják más, nem naponta megjelenő „idő­szaki sajtótermékek”, így pél­dául már az első és a máso­dik helyezett közé beékelődik a Rádió- és Televívió újság átlagosan 657 0 0, a Ludas Matyi 596 000, a Nők Lapja 493 000, a Szabad Föld 412 000 és a Pajtás 280 000-es példány- számával. „Balassagyarmaton repültem először pénzért..,“ Érdekes vendége volt nemrég a balassagyarmati szak­munkásképző Iskolának: a tanévzáró ünnepségen Schuch- mann Zoltán igazgató meghívására Kvasz András, a repülés hőskorának legendás hírű pilótája is részt vett. Magával hozta annak a gépnek a modelljét, amellyel 1912-ben töb­bek között Balassagyarmaton is bemutató repülést tartott. — Az egész várost lázba tett. 1912-ben azért már hozta a híre — emlékszik visz- mindennél tisztában sok ahonnan orosz géppel utazott tovább ‘ Moszkvába. Tizenegy nappal később meg visszahoz­ta. — Ez az utazás, amikor 4— 500 kilométer volt a gépek maximális utazótávolsága, egyedülálló volt a maga ne- , . .. | . méban. Én, mint a magyar pem tartotta a kapcsolatot. Aero_klub alapitó tagja ír­Felszállok egyszer, hogy egy ^ Federation deFrance­? nak, amriy a világcsúcsok olt megbeszélve, hogy hatul- nyilvántartásával foglalkozott, rol o iranyít. Megüti a bal bogy Dobos teljesítményét is vadamat: balra fordulok, a fogad1ák el rekordnak, a -------­e lmondása. — A körülkerített Przemysl városával az én gé voltunk, jobbat: jobbra, a fejemet: ITa Tanácsköztársaság h.. sza az igazgató. — Mi, gyere- többnyire sikerültek a felszál- egyenesen előre. Már jóideje kiL utón Hr,,.thv kék izgatottan lestük, hogyan Lások. A kísérletezések, pró- repülök, de csak nem akar je- al u h{ k eevs./eJ„ rend_ szállítja a vasútállomásról a bálgatások viszont rengeteg lezna. Hátranézek, hát alszik r 1 n-HJ , , gépet a pilóta a gimnáziumba, pénzt emésztettek fel. Balas- az istenadta. Előző éjjel kár- „„tán m-iidnem fél évi» hogyan szereli óvatosan össze, sagyarmat volt az első város tyázni volt valahol, és jól be- n ’ ■ k„w,U(Vrh . A Aztán, mikor már kész volt, az országban, ahol belátták, rúgott. Fölébresztem nagyne- a bűnöm hnev secdte+iem fó­nagy csalódás ért bennünket: hogy a repülés nem csalás, hezem, erre elkezd hátulról di- honnak bnem " a büszke gépmadár elé lova- nem ámítás, felismerték jelen- rigálni. Leszállni, leszállni, teliesítmérivét világcsúcsnak kát fogtak, és szép lassan ki- tőségét és meghívtak repülni, mondja egyre. Az anyád min- eii^JL-tetni y ® vontatták a kórház melletti Nagy pénzt, ezer koronát kap- den it, gondolom, éppen ellen- _ Mondanom rétre. tam az első „fellépésemért”. A séges területen vagyunk, és h a { — Egymás után háromszor következő két és fél évben ráadásul esteledik. De nem le- rekJ d k AkknrUvrr, szálltam fel, mindannyiszor még 73 városban hajtottam hetett avval beszélni, fenyege- . . " 30—40 méter magasra. Nagy végre felszállást, de a balassa- tőzni kezdett a revolverével. fh. „j^. ^ dolog volt ez akkoriban — gyarmatiakra mindig szívesen Kénytelen voltam letenni a ay idézi hajdanvolt repülést emlékszem vissza. Még jópá- gépét. Persze, egyből jöttek az viláarpkordrLk eltsmmvü^Pel Kvasz András — amikor még ran élhetnek azok közül, akik oroszok, hogy kifélék, mifélék t ; i„ Trnj, _____: j.:í„ ±. •.; __u„ i _ j_ ,-v _________, •_ cl 11Lctlg<y cLi. ciV1 clblfVü CScUÍ a kkor indult fejlődésnek, ami­kezükbe a földtől elszakadni is vak- annak idején tanúi merőségnek számított. „bravúrjaimnak' A pilóta ma nyolcvanhat nem’ konott^mpí'^r^’elegy repülője, ő is kovács volt, njit r^ond°tt- ^CToj. Hős. Az _ Ki vok a épülés magyar nem kopott meg az eltelt idő mint pjómagam> Becske1 tiú oroszok nagyon tiszteltek a ha- útuJrői kÖ2Ü1 a legkiemelke­dőbb egyéniség? voltak vagyunk. Odajött egy tiszt is. aztán, amint megtudta hogy kor iparosok vették Nógrád megyének is volt - ügyét. alatt. Ráérősen, élvezettel me- uu"1 iómagaim Becskei séli a történeteket, nehogy egy vol.t « tlU*t0- Kalmár ?„fu gondódat, egy szó is elsikkad- ff*A “upa ei^eló­segből álló vizsgabizottság. jón. 1910-ben építettem az ed- hof, hlfza’ thflassfa valahogy torságot. — És a háború után? — Miután hazajöttem, már nem szálltam fel többet. Ezek­nek én nem repülök, vnond­ä iLvlt j a dolgot — túl sokan voltunk pA Íi ' , , , o repülőgépet, de csak a ka- már \ovácspllótáki főnemes tem magaTnban. A Tanácsköz­vetkező évben szálltam fel, illetve zuhantam le vele^Az „fppaT emlíaSott aa vizsla belekapcsolódtam a Repülésbe, időpontját. Másnap viszont ki­tört az első világháború. Sze­gény Kalmár kénytelen volt bevonulni gyalogosnak. El is tűnt a háború forgatagában. Pedig nagy érzéke volt a re­- A háborúban ie repült mhtotunk^dTma^M^lótf András bácsi? pilóta vállalkozott. Sikeresen zuhantunk' de ma **y pllolá' — Repültem, repültem, de végre is hajtotta a feladatot: törvényeit, ha a vezetés fogá- bárcsak ne tettem volna, elvitte Szamuelyt Kijevbe, sait nekünk kellett apránként Miatta estem fogságba. — kitapasztalni. Minden egyes Csak úgy ömlik belőle a szó. hiba egy-egy zuhanást jelen- látszik, örömet okoz a „sztori" eredményes repülést ban az aerodinamikai ismere­tek hiánya gátolta. A gépem súlypontját például három mérnök számította ki: mind­három másképpen. Végre fogtam magam, és kiegyensú­lyoztam egy bakon — termé­szetesen a negyedik helyen kaptam meg a súlypontot. Az­tán hiába ismertük a repülés de később ebből is baj lett. 1919 májusában részt vettem egy gép felkészítésében, amelynek az volt a feladata, hogy Szamuely Tibort Kijevbe vigye. Az 1100 kilométeres útra hatatlanul nagyobb a feleWs. amelyhez hasonló hosszút ségük Mert ha ml elvétettünk Kvasz bácsi — annak elle­nére, hogy megtehetné — nem vállalja ezt a megtisztelő sze­repet. — Mindenki egyformán nagy volt. Mindannyian meg­szállottan kutattuk akkoriban a repülés titkait. És bár a re­pülés tudománya alapvetően nem változott, csak á techni­ka: lehetőségek szélesedték, s mai pilótáknak összehasonlíí­ra százak élete van rábízva. B. L. NÓGRÁD - 1968. június 23., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents