Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-20 / 143. szám
Berceli betegségek közelről Már kom délelőtt csendes a berceli utca. A kánikula ellenere a közös gazdaság határában dolgoznak a férfiak, asszonyok egyaránt. Dolgoznak a hivatalokban, intézményekben is. Az idősebbek és a gyermekek a fák hűvöst adó lombját, vagy a kellemesen hús szobát választják. A község utcáin néha tűnik fel csak egy-egy motoros, vagy kerékpáros. Kihalt a berceli utca. így van ez egész nap, a tikkasztó hőségben ... Bércéi. Nógrád vármegye községei között így szerepel, az aszód—balassagyarmati vasútvonal közelében fekvő község. Nevével a XIV, században, 1340 körül találkozunk először, az Aba nemzetség Rhódéi ágának birtokában találjuk. A mai Bércéi, önálló község, több mint hatszáz házzal, s 2486 lakossal. A lakosság elsősorban a mezőgazdaságban találja meg számítását, de sokan járnak az ikladi ipari műszergyárba, a kőbányába és az építőiparba. A NÓGRÁD-nap keretében kedden Bérceire látogattunk. Beszélgettünk a falu vezetőivel, dolgozóival. Szót ejtettünk az örömökről, gondokról, bajokról. Ezeket szedtük csokorba. Egészséges ifjúság A berceli általános iskola lépcsőbázának falán maholnap nem fér el az a sok oklevél, amelyet az intézmény növendékei a különféle úttörő erőpróbákon kiérdemeltek. Pólyák Ferenc iskolaigazgató, az ifjúságvédelmi bizottság elnöke, a községi tanács vb tagja arról tájékoztat, hogy a falu fiatalsága nem csupán az iskolapadban, a vetélkedőkön, a sportpályán állja meg a helyét, de a tisztességtudás, a becsület dolgában is. — Cseri Ferenc rendőr százados. járási, ifjúságvédelmi előadó tanácsa alapján ősztől új alapokra helyezzük a tanulók segélyezését, — úgymond. — Ruhavásárlás helyett a konyhával is rendelkező napközibe iskolázzuk be a rászorulókat. Szeptembertől két csoport napközisünk lesz; a második csoport felügyeletére kaptunk nevelői státuszt. Munkánk eredményességét illetően talán nem szerénytelenség elmondanom: sikerült a tanulást megkedveltetnünk kisdiákjainkkal Most végzett huszonhat növendékünk közül huszonhárom tanul tovább. Sajnos, mezőgazdasági szakközépiskolába csak egy jelentkezett; a többiek ipart, gimnáziumi továbbtanulást választottak. A nyári szünetben is igyekszünk fenntartani a fiatalság és az iskola kapcsolatát. Hetenként háromszor találkozunk: sport, mozi, játék... A nagyobbak eljárnak tévézni, meg a színjátszó próbákra. — Melyik az ifjúságvédelmi munka legtöbb gondot adó területe? — A cigánygyermekek iskolába járatása. A legutóbbi iskolaévben valamikor novemberben sikerült,— úgy ahogy —, megállapítanunk, hogy a Dankó- telepről hány gyereknek és melyik osztályba kellene járnia. Ahhoz, hogy ez ősszel ne ismétlődjék meg, a leghatékonyabb hivatalos és társadalmi segítségre van szükségünk. Szúróhely Ne tévesszen meg senkit a cím. A szúróhely Bercelen kisebb vágóhidat jelentene, ahol a kényszervágásokat végezhetnék a községben. Ilyen hely ugyanis nincs, de annál több a kényszervágás. Arról már nem is beszélve, hogy negyven—ötven birkát Is levágnak, az óvodától alig húsz méterre, szabálytalanul, a higiénia teljes hiányában. Szükséges lenne a szúróhely, hiszen( ez érinti Galga- gutát és Vanyarcot is. Nemcsak azért, mert így a kényszervágott állatot nem kellene drága pénzen Balassagyarmatra szállítani, hanem, mert az ott maradt hús igen jelentősen segítene a közellátásban is. Bércéi körzeti ellátó hely, csütörtökönként itt vásárolnának a környező községek lakói is. Helyiséget tudnának biztosítani. Kisebb átalakítással alkalmassá tennék a . kényszervágásra. Az engedély megadását kérik. Mi lesz a sorsa? Bercelen a nagy kérdőjeles ügyek közé tartozik az egykori önálló gépállomás ügye. Jelenleg az Érsek vadkerti Gépjavító Állomás üzemegysége. Az utóbbi időben azonban egyre több szó esik arról, hogy i Gépjavító Vállalat eladja a eiepet — az összes berende- •íjakkel. Kétségtelen, a sajá- •os' körülmények miatt hasznosabban üzemeltethetné a telepet valamilyen kitelepülő vállalat, vagy éppen a helybeli. s a környék termelőszövetkezetei. Egy budapesti ktsz már járt az állomáson, s megfelelőnek tartották a lehetőségeket. Azonban a vásárlás gondolatával foglalkozik a helybeli szövetkezet is. A helybeliek számára úgymond létkérdés a telep elnyerése, mivel a szülőotthon szomszédságában levő központi majort máshová kell költöztetni. A gépállomási telepen berendeznék a szövetkezet központját, s itt megoldhatnák a gépjavításokat is. A járási szervek elképzelései szerint a jelenlegi gépállomási szakemberek, szakmunkások több termelőszövetkezet gépparkját javíthatnák. Ezért javasolják, több tsz együtt vásárolja meg a telepet. A gépjavító telep sorsa még kérdőjeles. Jó lenne azonban, ha mielőbb döntés születne. Ezt kívánja az emberek, s a termelőszövetkezetek érdeke. A falu szégyene Ezzel bélyegezték meg az állatorvosi lakást. Az épület tatarozását még tavaly elkezdték fejlesztési alapból. Igaz, csak 10 000 forint volt erre biztosítva, de 60 000 forint értékű munkát végeztek el rajta. Mint egy Viharvert, omladozó épület áll a községben. Leverve róla a vakolat, omladozik a fal. Középület, ezért a tanácsülés állandó napirendje. Különösen most, hogy megtudták: az idén egyetlen fillért sem tudnak rá költeni, jövőre is csak 50 000 forint a biztosított összeg. A munka befejezéséhez még 120 ezer forintra lenne szükség. Hogy miből, azt nem tudják. Talán az állategészségügy segíthetne. Az érdek, a cél közös. A falu beleteszi a serpenyőbe a magáét! Jellemző számok A statisztikából mindig sokat lehet olvasni. íme Bércéiről néhány adat, ami az emberek jólétét igazolja. A községben ma már 215 televíziós készüléket és 462 rádiót tartanak nyilván. A takarék- betét összege meghaladja a 2,8 millió forintot. (Csak azért csökkent, mert sokan építkeznek és gépkocsit vásárolnak.) A gépkocsik száma nyolc. Amire azonban érdemes felfigyelni. Jelenleg 356 napi- és 547 hetilap, illetve folyóirat jár a községbe. Ez pedig kevés. Különösen az utóbbi időben csökkent a napilapok száma. Talán nem olvasnak Bercelen? Dehogynem. A baj ott van, hogy sokan nem akarják tudomásul venni az újság jelentőségét. Például a NÖG- RÁD naponta 7? előfizetőhöz jut el. Sajnos nem olvassák az újságunkat a tanács, a termelőszövetkezet, a földművesszövetkezet egyes vezetői. Pedig megérné! A megye életéről tájékozódhatnának a NÚGRÁD-ból, feltétlen köny- nyítené munkájukat is. t j tervek, nagy remények Valamikor jóhírű volt a berceli termelőszövetkezet. A hír azonban megkopott, a tagság is megfogyatkozott. A ber- celiek kedvét szegte a korábbi vezetésből fakadó sok-sok hiba. A tagok panaszkodnak, d.e ugyanakkor reménykednek is. Bíznak abban, hogy az új ehlök, ■ a Galgamácsáról nemrégiben idejött Viszmeg János fordulatot teremt a tsz életében. Jó az, ha a tagok bíznak ebben. Ez erősíti a vezetőket. Erőt ad az új elnöknek is. Viszmeg Jánosnak nincsenek világmegváltó terv®. Józanul gondolkodó, tárgyilagos ember. Egyelőre az aratás, cséplés gondjaival foglalkozik, de a vezetőség már töri a fejét, hogyan lehetne erős gazdasági alapra helyezni a közös gazdaságot. Jövőre például egykét millió forintot akarnak csak a kertészet növelésével biztosítani. A veszteséges sertéstenyésztést gazdaságossá teszik, száz tehénnel növelik a szarvasmarha-állományt, új épületeket emelnek, A bevételek növelése érdekében sóder- és homokbányát szeretnének nyitni. S jövőre a munkaegységes díjazásról a készpénzfizetésre akarnak áttérni. Tervek, elképzelések, okos ötletek. Már ez a jellemző a berceli tsz vezetésére. Ha mindezt sikerül párosítani a tagok szorgalmával, újra büszkélkedhetnek a régi hírnévvel. Egy kocsma — egy pohár Két hete, hogy a falu egyetlen kocsmájában elromlott a hűtőpult. Azóta csak élvezhetetlen, meleg italt fogyaszthatnak a községbeliek. Bennünk is a szerelőket vélték az emberek, s tőlünk várták a megoldást. Segítségünket kérték a hűtőpult gyors megjavításához. Azt is elmondták, hogy a kocsmában egyetlen egy de- cis pohár található, s nincs az üzeletben sem. Pedig rendeltek háromszázat. Azt kérdezik: nem gyárt az üvegipar? Vagy talán elakadt a megrendelésük? Az utóbbi a biztos! Öröm és szenvedés Csodálatosan szép környezetben áll a berceli szülőotthon. A ragyogóan tiszta, ideálisan felszerelt intézményben huszonöt ágy várja a leendő anyákat. A környező községek segítségével felépített otthonban változó a „forgalom”. Az őszi. téli. tavaszi hónapokban jóval többen keresik fel, mint a nyári időszakban — mivel ide nemcsak szülni jöhetnek a nők, hanem a rendszeres nőgyógyászati szakrendelésre is. Az otthon naplója szerint az idén, június 17-ig 167 újszülött látta meg a napvilágot a falak között. Majdnem minden napra esett egy- egy szülés. Érdekes, hogy mostanában több fiú születik, mint lány. Beszéltünk dr. Nagy Gyula mentőfőorvossal — aki jelenleg helyettesíti a szabadságát töltő dr. Bánfalvi Mártont — arról a híresztelésről, miszerint a szülőotthon nincs kihasználva. — A nyári hónapokban kevesebben fekszenek be — mondta a főorvos —, mert a munka sürget, a betegséget „félreteszi k nyugalmasabb napokra”. Ilyenkor a szülések száma is csökken. A szakrendelés fo'.v,- A-tékű kihasználását pedig az igen rossz utazási, közlekedési viszonyok rovására írhatjuk. Visszatérve a statisztikához. Az első negyedévben a kihasználtság 114 százalékos, míg áprilisban már csak 84, májusban pedig 76 százalék. Ennél kevesebb azonban még nem fordult elő. Látogatásunk alkalmával hat újszülöttel dicsekedhettek — öt apróság vasárnap éjszaka érkezett meg. A szülőotthon tőszomszédságában áll a „mini-mentőállomás”. Sértődés ne legyen, a jelzőt a lakosok adták, mivel szerintük van mentőállomásuk. s mégsincs. Ugyanis, ha sürgősen kell szállítani valakit, viheti a berceli mentőkocsi. Ha valakinek teszem eltörött a lába, kínlódhat, amíg kimegy, érte a mentő Balassagy arm álról. Érthető a berceliek és a környékbeliek háborgása, mivel a mentőállomás minden követelménynek megfelel, gokkal nagyobb forgalmat is lebonyolíthatna, ha ... Ha egyetlen gépkocsivezetőt alkalmazna még a mentőállomás. De nem alkalmazhat, mert nincs béralap. Érdemes lenne kiszámítani, az éves bér több, vagy a gyarmati mentők kiszállásai. Az utóbbit tetézi a kínlódó betegek várakozása. Dehogy öreg! Bercelen azt mondják, hogy Dallos Jánosné a község legöregebb polgára: 1874-ben mosolygott rá először a nógrádi ég. A Tabán utcai portán kedves, derűs arcú nénire bukkanunk. Bizonyára az előbb említett Dallosné leánya, véli a látogató. De nem. Terka néni az, a maga eleven, fürge valóságában. Mellette szemefénye: Erzsiké, a. háromesztendős dédunoka. Kérdjük kívánságáról, kérdjük, miben lelné nagyon nagy örömét. — Szeretném, ha kicsit mozgékonyabb lenne a lábam, ez az első. A második pedig: szívesen választanék a boltban új nyári szoknyát... Találkozás az olvasókkal Fogadónapunkra tizennyolc olvasónk jött el egyéni és közérdekű kérdésekkel. Meglepő, hogy a megjelentek szinte kivétel nélkül a cigányok garázdálkodásának megszüntetését sürgették. Így: özv. Aszódi Mihályné, Nándori Lászlóné, Dobrocsi Jánosné, Bene Gyuláné, Blaskó János, id. Berec József, ifj. Kovács Pál, Blaskó Pál. Tapasztalatainkról a BM Nógrád megyei Rendőr-főkapitányságát tájékoztatjuk. Jardek Józsefné a háztájiban tartott tehenek legeltetése végett fordult hozzánk. A megoldás: a közös szérűn kell biztosítani a legeltetést. Baráth János, Blaskó Ferenc, Zalányi Károly, Nándori Ferenc olvasóink az állatforgalmi vállalat balassagyarmati kirendeltségével kötött szerződés teljesítését kérték. Ifj. Kiss Pál, a termelő- szövetkezet erdő- és mezőőre ugyancsak tolmácsolta a garázdaság sokak által kért megszüntetését. Panaszolta, Ahogy esik. úgy puffan, — mondják a kenyér minőségére a községben. Van is ennek alapja, hiszen a berceli sütőüzemből egyik nap kifogástalan, másik nap rossz minőségű kenyér kerül az üzletekbe. Ezt pedig nem értik az emberek. A fogyasztók saját maguk megnyugtatására magyarázzák ezt a liszt minőségével, a vízzel, meg ki tudja még mivel. Ez talán elfogadható is lenne. Mert igaz, hogy változik a liszt minősége, s az is, hogy néha a községi tanácsról vezetéken nyomatják a sütőüzem kútjába a vizet. Az viszont már aligha hihető, hogy ez a két tényező annyira befolyásolná a kenyér minőségét, hogy panaszkodni kellene Bercelen. Azt is kérdezik: nem a dolgozók hangulatán múlik-e a kenyér minősége? Ki tudja!? Nemlátó emberek között A babonás kultúrotthon Babonás, mert azt mondják, úgy készül, mint a Puca széke. Négy eve kezdték fejlesztési alapból a felújítását, 300 ezer forintért. Kint is, bent is még dolgoznak, de a községbeliek igénylik a kultúrát, ezért részlegesen már használják is az épületet. A 350 személyes teremben már megtartják a mozielőadásokat. de épül még a könyvtár, az olvasóterem, a klubhelyiség, a ruhatár és a büfé. Pénz kellene ide, körülbelül 70 000 forint, hogy megépíthessék a kőfalat is. Ha nincs, hát nincs — tartják most már Bercelen. Vesznek onnét, ahol van, elvesznek a járdásitás összegéből. Hogy miért? Csák azért, hogy augusztus 20-án ünnepélyesen is megnyithassák az otthon kapuit. Vakok Állami Intézete, — hivatalosan így nevezik azt az intézményt, a'mely Bercelen két kastélyban összesen száztíz lakót gondoz. A „vak” szót senki sem ejti ki; a „nemlátó” tapintatosabb. „Sorstárs” ez a megszólítás. Híven fejezi ki az együtt töltött évek közösségét, de azt a kollektív szellemet is, amelyet korántsem könnyebb a kedvező fizikai körülményeknél megteremteni. Hogy mennyire nem egyszerű: az otthon legifjabb lakója húsz éven aluli, a legkorosabb kilencven fölött jár. Műveltség dolgában szintén óriási a különbség. A kultúrára — amint Gyuricza Andrásnak, a sorstárs igazgatónak a szavaiból kitűnik — rengeteget adnak Bercelen. Gondosan oktatják a Braille-írást, amelyen nem csupán Rejtő Jenőtől G. B. Shaw-ig olvashatnak az intézet lakói, de a látók számára gyártott írógépnél sokkalta egyszerűbb pontírású masinán levelezhetnek is. Pontírásos levelezéssel ismerkedett meg három berceli sorstárs három, szintén nemlátó szegedi asz- szonnyal. Ma boldog házasok; külön-külön szobát kapott mindhárom házaspár a kastélyban. Ez a jövő perspektívája; a gyorsabb haladást — sajnos — az anyagi eszközök hiánya hátráltatja. A berceli intézet évenként majdnem kétmillió forintos költségvetésből gazdálkodik. A lakók zsebpénzét játék- készítés gyarapítja, a babák mindig elégedett átvevője a Fővárosi Kézműipari Vállalat. Az egészségügyi gondozást három éven át dr. Szomszéd Dávid körzeti orvos látta el egyedül, mégis általános megelégedésre. Május óta hetenként egyszer idegszakorvos is látogatja az intézetet; a megyei tanács jóvoltából pedig rövidesen megérkezik a teljes fogászati felszerelés. A falu népe szívébe fogadta az intézmény lakóit. Nem ritkaság, hogy a fiatalok adnak színes műsort, de az sem, hogy az otthon lakói keresik fel élvezetes programjukkal a kultúrházat. hogy többször életveszélyesen megtámadták, amikor szolgálata alatt figyelmeztette a szabálysértőket. Id. Berecz József a községi hídmérleg javítását sürgette. A községi tanács gondoskodik a javításról. Jele István rokkantsági nyugdíjának megállapítását várja, melyben március óta nem történt intézkedés. Ügyében az SZTK balassagyarmati kirendeltségét keressük meg. Krivánszki László községfejlesztési hozzájárulását, felemelték, amivel nem ért egyet. Észrevételét a járási tanácshoz továbbítjuk. Fia elhelyezkedéséhez a községi tanács nem tud segítséget nyújtani. A rémes szakasz Minden gépkocsivezető tél a rossz úttól. S ez nem indokolatlan félelem. A rossz úton féder törik, gumi szakad, több a baleset. Bércéi környékén van egy útszakasz, a Nóg- rádkövesd és Galgaguta közötti út, amelytől a legedzettebb pilóták is rettegnek. Különösen tartanak ettől az úttól a berceli mentőállomás gépkocsivezetői. A bajnak azonban nem lehet parancsolni, hogy csak betonút mellett történhet — nemegyszer meg kell tenni ezt az útszakaszt is. Ám, ha a bajnak nem, de valakinek csak lehetne parancsolni. Megparancsolni, hogy sürgősen javítsák meg az egyébként is túlterhelt utat. Mégiscsak nevetséges — de ugyanakkor szomorú is! hogy éppen a kőbánya mellett nincs jó út. Vagy talán egy tömegszerencsétlenségre várnak? NOCRAD-nap Bercelen. Láttuk a falu fejlődését, kibontakozott előttünk az új község jövője. Ennek örülnek az emberek. De sok, nagyon sok a bosszúság. A rendet közösen teremthetik meg a faluban a dolgozók, és a vezetők összefogásával. Ez a közösség érdeke. Legközelebb június 25-én, kedden örhalom- ba látogatunk el. összeállították: Borváró Zoltán Pádár András Sotfjogyvári László
