Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Anyaga kb. 65 dkg zefírfonal 3- as szála, 3-as horgolótű. Mérték: 5 minta = 10 cm szélességgel és magassággal, A munkát alulról kezdjük, a szabásmintának megfelelő hosszúságú láncszemsorral. Ez az 1. sor. Két láncszemmel fordulunk. 2. sor: -f a harmadik láncszembe 5 egyráhajtásos pálca, utána 1 pálca 2 levegőszem, 1 lálca a következő 3. láncszembe, I—tói ismétlődik végig a soron. A sort 1 pálcával fejezzük be. mindig 2 láncszemmel fordulunk. 3. sor: itt a pálcacsoport következik (a 3- pálcába) horgoljuk az 1 pálcát, 2 levegőszemet. 1 pálcát és az előző sor 2 pálcás ive fölé az 5 egyráhajtásos pálcát. Azaz, minden következő sor ötös pálcacsoportja & előző sor két 5 pálcás csoportja közé kerül. A 2. és 3. sort Ismételjük. Egyszerre fogyasztani Eleje: a láncszemsorra 28 mintát horgolunk és 6 cm-enként fogyasztunk mindkét oldalon fél —fél mintát. 60 cm-es magasságnál — derékvonalon — 23 mintával dolgozunk egyenesen a kar- kivágásig. Itt fogyasztunk mindkét oldalon egyszerre 1—1 egész mintát egyszer, és fél—tfél mintát kétszer, marad 19 minta — ezzel egyenesen dolgozunk tovább. 92 cm-es magasságnál középen a nyakkivágást kezdjük fogyasztani: a munkadarab közepén két mintát fogyasztunk, a következő 2 sorban pedig fél—fél mintát a nyakkivágás mindkét oldalán. Ha karkivágás 20 cm magas, a vállfogyasztást is elkezdjük mindkét oldalon és fél . mintánként fogyasztjuk a munkát a szabás- rajzhoz igazítva. (A méret normál méret, amely a szabásmintának megfelelően alakulhat.) Hogyan neveljük rendre, munkaszeretetre a gyermekeinket? Két darabban A háta ugyanolyan, mint a* eleje, annyi különbséggel, hogy a munkát a karkivágástól mért 10 cm-es magasság után kettéválasztjuk, s innen két darabban horgolunk tovább. A háta nyakklvágását 97 cm magasságnál kezdjük: középen lefogyasztunk í mintát, tovább pedig fél mintánként, a szabásmintához Igazítva fogyasztunk. A karkivágást és a vállat ugyanúgy fogyasztjuk, mint az elején. Befejezés összeállítás után a ruha nyakkivágását, karkivágását és alját rövidpálcával körülhorgoljuk, majd körülpókozzuk. A pikó: 3 levegőszem, ugyanoda visszaöltünk, 3 rövidpálca — ez váltakozik a soron végig. A háta szabadon hagyott hasítékába nem varrunk zippzárat hanem csak egy gombot és hurkot a nyakkivágás széléhez. * (Maglód! Magda: 40 kötött, horgolt modell című könyvéből, amely a kötés-horgolás tudnivalóiba is bevezeti az olvasót, s a modellek szabásmintáit is tartalmazza.) (Minerva kiadás.) GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. A vízsz. 40. folytatása. (Harmadik és ötödik négyzetben kettős betű. A függ. 9 folytatásában írandó.) 10. Zúdít. 11. Bika dísze. 12. Részvénytársaság. 14. Helyhatározó. 15. E napon. 16. Ének. 18. Arc része. 19. Rajzoláshoz használjuk. 20. Férfinév. 22. Pusi. 23. Ökori nép. 24. Kutya németül. 25. Vaspálya. 26. Elektromos mértékegység. 28. Eszék mássalhangzói. 29. Egy németül. 30. Koros. 32. Á.A. 33. Erdélyi folyó 35. Víz. 36. Főváros. 40. Kizárólag Salgótarjánban gyártják. (Utolsó négyzetben két betű. Folytatása a vízsz. 1.) FÜGGŐLEGES: 1. Kórusmű. 2. Lyukas henger. (Első négyzetben kettős betű.) 3. Figyelmeztet. 4. SZT. (Első négyzetben kettős betű). 5. Mester mássalhangzói. 6. L.Z.T. 7. Kve! végén arab állam röv. 8. Perzsa mitológiai személy. 13. Szovjet sakkozó. 14. Mint a vízsz. 18., 19. Megyeri kabátjára folyt. 21. Balti nép. 22. Utolsó betűt kettőzve: esik. 24. Haza. 25. A vízsz. 11 anyaga. 26. Bányász használja. 27. Férfinév. 28. Királynőjéről Goldmark írt operát. 29. Például a vas. 31. G.T. 33. B...1Ó: ökölvívó. 34. Ametiszt magánhangzói. 37. Közlekedési vonal. 38. L. T. 39. Saját kezűleg. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 40. A vasárnapi gyermekrejtvény helyes megfejtése: Szaporító reaktor. Ikarusz, Kisbolygó, Atommáglya. Könyvjutalmat nyertek: Kővári Krisztina Salgótarján, Terényi Nándor Balassagyarmat és Barta Erzsébet Salgótarján. A könyvet postán küldjük el! A „RENDES GYERMEK”, a ■„rendétien gyermek” fogalmai mögött ott találjuk a kisóvo- dást, az általános iskola alsó. vagy felső tagozatába járót. a középiskolást, sót a felsőoktatási intézmények ifjú hallgatóit is. Tehát a ..rendesség”. illetve a ..rendetlenség” nem életkori sajátosság. Persze az óvodás gyermek másként rendetlen, mint a főiskolás fiatalember. De az is igaz, hogy aki óvodás korában rendes volt, az rendszerint egyetemista korában is rendes. — hacsak! — De erről később! Az egészséges gyermekek között nincs olyan, aki rendetlennek született. A rendetlenség tehát nem velünk született rossz tulajdonság. Hogy mégis ..rendetlen” lesz egy gyermek? Ha azt mondanánk, hogy a gyermek olyan, amilyen a környezete, általában nem járnánk messze az igazságtól. De miért van az. hogy a családban az egyik gyermek •„rendes” — összerakja a játékait, könyveit, rendbe rakja le a ruháit — a másik pedig „rendetlen”? Egy anyától, egy apától származnak! Ennek számos oka lehet. Először az, hogy rendszerint a házastársak sem egyformán „rendesek”, vagy „rendetlenek”. Hány helyen mondhatja el a családfő — illő önkritikával: a feleségem nagyon rendes, én már kevésbé... (Ritkán — de fordítva is előfordul ez.) Nos az egyik gyermek vonzalma egy icipicivel nagyobb a mama iránt — tehát rendes. A másik — ezért ismerünk sok „rendetlen” kislányt — az apa iránt vonzódik jobban Az „apja lánya” — mondják — és amikor már nagyobbacska, tudatosan rendetlen. Az örökké rakosgató, zsörtölődő mamával szemben az apát „nagyvonalúnak” látja és egy kézenfekvő képzettársítás — a nagyvonalúsággal szembenállónak véli az esetleg kínos „precizitást”. Sőt, tetszik neki a rendetlenség. LEHET AZUTÁN többek között egy másik ok is, amelynek az úgynevezett rendetlenség az okozata. Mégpedig az. hogy a rendetlen gyermek általában fizikailag, idegrendszerileg fáradékonyabb, mint a. rendes. ön- kontrollja is lassabban működik. Annyira belefeledkezik a játékba — vagy akár a tanulásba —, hogy mire végez, a szó szoros értelmében, nincs ereje, hogy rendet tegyen maga körül. E két főok is lehet tehát a hiba forrása. Következésképpen rosszul akarja rendre nevelni. szoktatni gyermekét az az édesanya, aki folyton azt fújja „rendetlen” gyermekének, hogy: — Olyan vagy mint az apád! Mindent széthagysz magad körül! Vagy: — én nem bánom, játsz ameddig jólesik, de utána rendet csinálsz! Jóllehet, hogy ezzel mégin- kább „maga ellen” hangolja a gyermeket. Jóllehet, hogv az első utasítást megfogadja a gyermek, de a másodikhoz, már nincs ereje. Tehát neveljük rendre az élettársunkat is (nem lehetetlen dolog ez), a játékot meg mielőtt a gyermek végképp elfáradna — fújjuk le! Ide kapcsolódik szorosan a munkaszeretetre nevelés is. A munka alapja a rend, a rendszeresség. Az a gyermek, aki rendetlen, soha sem lesz: ..munkaszerető”! Még akkor sem. ha majd az életben munkasikereket könyvelhet el magának. Akkor is szükséges rossznak, terhesnek érzi a munkát. A SZÜLÖK TEHÁT akkor járnak helyes úton, ha a gyermek első munkájának a rendet, a rendcsinálást tekintik. -(Ehhez pedig személyes példánál nincs jobb nevelőeszköz). Ha a „rendcsinálást” a munka rangjára emeljük, előkészítettük gyermekünket a munka szeretetére, de csak akkor, ha a gyermek igényévé is tesszük a rendet, s már kiskorától rendszeresen. a személyes példamutatással is erre neveljük. Dr. K. L. Helyes világítás A fali, vagy a mozgatható asztali, a kényelmes karosz- szék mellé, vagy mögé helyezett állólámpák,, kis, 40 vagy még 25 wattos égői is, a szemnek egészségesebb, kellemesebb fényt kölcsönöznek az íráshoz, olvasáshoz, kézimunkához, amellett, hogy derűs ernyőikkel a lakásnak is kellemes hangulatot adnak. Jobban megvilágítják a kezünk ügyében levő munkát, könyvet, mint a csillár nagy (60, vagy 100 wattos) égői. Az ilyen munkához felesleges is meggyújtani a csillárt. E kisebb fényforrásokat azután mindig úgy helyezzük el, hogy a fény ne a szemünkbe, hanem a megvilágítandó tárgyra, könyvre, kézimunkára essék, s úgy igazítsúk be, hogy például a papírról viszszaverődő fénysugár se bántsa a szemünket. A csillár vásárlásánál egyébként mindig azt válasszuk, amelynek az égői, karjai lefelé irányulnak. És ne csak a szobák. a mellékhelyiségek (a konyha, a fürdőszoba, az előszoba) is legyenek jól megvilágítottak. Tévednek azok, akik azt mondják, hogy oda a legkisebb villanyégők is megfelelnek; a szemrontó világítás mindenütt sokkal drágább, mint az áram. (Cs.) Jllorqé JUcutei mjeiilaimL M orgó Marci mogorva medve volt. El is kerülte őt az erdő népe, meri folytön-folyvást zsörtölődi• — Ne bántsátok a szamócámat! Ne egyetek a málnámból! Ne nyalakodjon senki a mézemből! Egy szóval: Marci bizony irigy volt. Nem adott volna az övéből senkinek. Egyszer egy késő délután, szamócázgatás közben, jajgatást hallott. Elbaktatott a hang irányába, s látja, hogy a füvön egy őzike fekszik. Nagy, barna szeméből pereg a könny és fájdalmasan nyögdécsel. — Téged meg mi lelt?! — mordult rá. — Mit nyavalyogsz itt? Szedd magad gyorsan és fuss az anyád után! — Hiszen ha tudnék! — sírt fel hangosan az őzike. Jaj, jaj! — Kificamodott a lábam! — Mert úgy ugrálsz, mint valami bakkecske, ahelyett, hogy szépen lépegetnél. És különben is mit keresel errefelé ilyenkor? — Tapsi Tominál voltam... beteg szegény. Répát, meg káposztát vittem neki. És, hogy sötétedés előtt hazaérjek, futni kezdtem, de ebben a fatuskóbán megbotlottam és kificamodott a lábam. — Tapsi Tomi beteg? No és, ha beteg, mi közöd hozzá? Szép nagy családja van, gondoskodjon róla az! Jaj Marci, ha láttad volna, hogy örült Tomi a répának, meg a káposztának! — felelte az őzike csendesen. És különben is, Tomi nem tehet róla, hogy én ügyetlen és vigyázatlan voltam! — Tyűh, a teringettét! Még feleselsz is! Brumm... krrr... brummogott és lcrákogott Mar - ci, s széles, nagy talpán kelletlenül ‘toporgott. Aztán közelebb lépett az őzikéhez. — Amíg veled itt társalgók, mind leszüretelik a szamócámat. És közben nem is tudom, mit kezdjek veled? — Egy kis vizesborogatás jót tenne, hűsítene — nyögte az őzike. Marci pár percig állt és tétovázott. A szeme vágyakozva villant a szamócabokrok felé. Aztán egyszercsak lehajolt és vigyázva két suta lába közé fogta az őzikét, s morogva, de azért óvatosan — elindult vele a barlangja felé. Levélágyra fektette, aztán kapta a vizescsuprot és elbaktatott a patakhoz, hogy megmerítse. Mire visszafelé indult, egészen besötétedett. — Irrgum, burrgum, de sötét van! — morgott Marci. Abban a pillanatban, mint parányi lámpák, világítani kezdtek a szentjános bogarak. A barlangnál már várt rá a sok jánosbogár és olyan fényesen pislákoltak, hogy Marci ügyesen be tudta borogatni az őzike lábát két nagy falevéllel. Szerelte volna oda erősíteni valami madzaggal, de nem talált semmit. Ekkor leereszkedett a fáról egy erdei pók és villámgyorsan fényes fonalat font. Azzal rákötötte a vizesborogatást az őzi lábára. Másnap reggel Tapsi Tomi állított be egy nagy kosár ennivalóval. Marci úgy érezte, hogy megváltozott körülötte a világ. Az eszébe sem jutott, hogy ő változóit meg. De azt határozottan érezte, hogy valami öröm árad el a szívében, amitől elfelejtett irigykedni és a zsör- tölődésről is leszokott. Marci egyre boldogabbnak érezte magát. Mikor az őzike meggyógyult, nagy mulatságot rendeztek az erdőben. Marci járta a medvetáncot kivilágos virradatig. Bákáék énekeltek, a jánosbogarak voltak a lámpások. Végül is, mikor elfáradtak, ledőltek aludni, ki a fa tövébe, ki pedig egy-egy levél alá. Morgó Marci az őzike mellé kuporodott. Még álmában is boldog, nevetős volt az ábrázata: mert Morgó Marci már tudta, hogy jószívűség is kell a mackóboldogsághoz. Láng Etelka
