Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-07 / 105. szám

Javult a közrend, nőtt a közbiztonság Ax örök bűntáraz as alkohol — Csavargó gyermekek Munkáshősök küzdelmes éjszakája A gyári sziréna megszólalt... Az ügyeletes vasárnap este még egyszer végigjárta a ke­mencét. Semmi rendellenes­ség. Amikor viszont már a váltóműszakos járja a hatal­mas üvegolvasztó kemencét, éles fénycsík vág a szemébe. — Kilyukadt a kemence — villan át agyán — csak az üveg folyhat így a kemencé­ből. A hír gyorsan terjed a Zagyva I., a Síküveggyár te­rületén. A délutános műveze­tő azonnal intézkedik. Mire azonban mások észbe kapnak, az 1400 hőfokos kemence alatt mér dolgozik Szakács József. A harminc milliméteres nyí­lású lyukba tömi a samott- téglát egy lapát segítségével. A küzdelem reménytelennek látszik. — Azonnal hívni az állami tűzoltókat. Kérjük a mentő­ket! — hangzik az utasítás. — Sajnos, ez lehetetlen. Szombat este óta rossz a te­lefon — így a portás. Idő azonban nincs tétová­zásra. Emberek testi épsége, élete, sok milliós vagyon van veszélyben. Intézkedni kell, de azonnal. Hét óra múlt három perccel. Az üveggyári lakótelepen és végig a falun hallani a gyár veszélyt jelző szirénájának szaggotott hangját. A lakások­ban pihenő, a klubban szórako­zó munkások, a gyár törzsgár­dájának tagjai szinte szót sem szólnak. Mindenki tudja a kötelességét. Baj van a gyár­ban! Ki ünneplőben, ki ing­ben, nadrágban szalad a ve­szélyeztetett üzem felé. Meg­kezdődött a hősies küzdelem. Itt van a gyár igazgatója, Juhász Gyula. A mentés ve­zetését átveszi Bíró Sándor főmérnök. A mentők között vannak fizikai, műszaki dol­gozók és nem egy nyugdíjas. A gyár! Ez most a lényeg. Utasítások egész sora hang­zik. — Sugártömlőket az alagút­ba, hűteni kell a kifolyó üve­get! — Valamennyi vödröt ké­szenlétbe ! — Megnyitni az Ipoly vi­zét! — Három sebesülés történt! Azonnal kórházba szállítani a sérülteket. Pattanásig feszült a hely­zet. Az 1400 fokos kemence alól meggyötörtén bújnak ki az azbeszt-ruhába öltözött el­fáradt emberek. Vízzel lo­csolják egymást, hogy minél tovább bírják a munkát. Hű­tik az üveget, hogy megaka­dályozzák a további folyást. Szinte valamennyi az életével játszik. Kisebb haditanácsot tart a vezetés. Megszületik a döntés. — Azonnal cserepet a ke­mencébe, ezzel is hűtjük az üveget. — A kemence alatt levő két régi holt csatorna meg­telt vízzel. Ha ez elönti a gázdobot, fennáll a robbanás veszélye — jelentik a főmér­nöknek. Elcsigázottak az emberek. Éjfél felé jár az idő. A ki­folyt üveg mennyisége már meghaladja a két vagonnyit. A víz mennyisége is harminc köbméter körül mozog. Ve­szélyben a gyár! Százmilliós érték! Üjabb intézkedés. — Az üzemet elhagyni! Csak a szolgálatos szerelők, a beosztott műszaki vezetők és a tűzoltók maradhatnak — hangzik a főmérnök utasítá­sa. — Jelentem, a sugárral még lent vannak! — Azonnal jöjjenek ki! Elő­készülünk a generátorgáz le­zárására. A kemencét fokoza­tosan 1000—800 fokra hűtjük. A szelephez két embert, Jelszóra indítunk. Indítás után mindenki azonnal el­hagyja a helyét. Rendben?! — A vehtillátorkezelő a he­lyén van! — Áramtalanítson, s azon­nal jöjjön ki. Elkészülünk a harangszelép és a vízzárógát lezárására. Négy perc múlva kezdünk! Az utasításokat mindenki pontosan hajtja végre. Aggo­dalom a szemekben. Letelik a négy perc. — Fél perc múlva kezd­jük. Kioldani a biztosítókat, elkészülni... Csökkentek! Négy méter... három méter... Megint egy egység. Harang- szelepeket leengedni! — Lent van... — Ráverni kalapáccsal. — Rendben! — Tűzoltókat előkészíteni, megkezdjük a szivattyúzást és a hűtést... Elmúlt éjfél. Megnyugod­nak az arcok. Sikerült! A ve­szély továbbterjedését meg­akadályozták, biztonságban a fantasztikus értékű kemence. A kifolyt üveg hűtése azonban továbbra is fontos. Egymást váltják az emberek... Reggel öt óra. A munkások örömmel jelentik! — Az üvegfolyást megfog­tuk ! Sikerrel, járt a munkáshő­sök éjszakája. .. — Nyolc órakor visszaen­gedjük a „nagygázt'’. Ezer fo­kon tartjuk a kemencét, hogy ne legyen szükség újabb tem- perálásra. A nyílást körülépít­jük, s fokozatosan megyünk be a szivárgás helyére. Elfala­zással próbálkozunk — adja ki az utasítást Juhász Gyula igazgató. A munkáshősök küzdelme hétfőn reggel nem ért véget. Ott vannak most is a kemen­ce körül. Törtek, fáradtak, szemük vörös az álmatlan­ságtól, de küzdenek! Soraik­ban ott vannak a testvérüzem, ,az Öblösüveggyár kemence­kőművesei is. Szívósan, kitar­tással dolgoznak, mert tud­ják: ha minden sikerül... ta­lán három, vagy négy nap... Sók ezer négyzetméter üveg... A munka újabb hősöket avatott. Somogyvári László Salgótarján közrendje, köz- biztonsága — bár áttétele­sen — megyénk egész életé­re kihat. Igen örvendetes, högy az elmúlt esztendő mindkét vonatkozásban je­lentős eredményt hozott. Tavaly, a város területén negyedével kevesebb bűncse­lekmény miatt kellett nyo­mozást elrendelni, mint egy évvel korábban. Kedvező képet mutat a „kistükör” — a szabálysértési feljelenté­sek statisztikája — is. Itt tíz- százalékos a javulás. Mulaszt a károsult is Az élét bonyolultságából adódóan a fejlődés nem egyenletes. A besurranásos lopások száma — például — harmadára csökkent; de több mint kétszeresére emel­kedett az ittas személy ká­rára elkövetett lopásoké. Csak harmadnyi kerékpár ragadt tavaly tolvajok kezé­hez, mint 1966-ban. Esett az öltözőkben elkövetett lopá­sok száma is. Ezek a szá­mok nem csupán a szocialis­ta tudat, a törvénytisztelet erősbödésére vetnek fényt, hanem fontos összefüggések­re is rávilágítanak. Közöt­tük arra, hogy a tolvaj bű­nös ugyan a lopásban, — de többnyire mulasztás ter­heli a károsultat is. Attól, aki biztonsági zárral óvja la­kását, lelakatolja kerékpár­ját, nem hagyja tárva-nyit­va öltözői szélirányét, igen nehéz lopni. Ügy látszik, ez az igazság már köztudomá­súvá vált; de az, hogy a zse­bekre, táskákra is vigyázni kell, még nem eléggé. Más­ként aligha történt volna két esztendő alatt pontosan ugyanannyi zsebtolvajlás... A lakosság nevelése arra, hogy óvja értékeit, állandó, s egyre eredményesebb rend­őri munka, amelyhez adott esetheti — például az ítélet indokolásakor — a salgótar­jáni járásbíróság is értékes segítséget nyújt. Salgótarjánban nagy rit­kaság a női bűnöző. Túl azon, hogy a nőknek a fér­fiaknál nagyobb törvénytisz- teiete közismert a krimino­lógiában, ennek Nógrád me­gye székhelyén más, sokat­mondó oka is van. Az, hogy társadalmi és hivatalos szer­vek lankadatlan erőfeszíté­sének eredményeként egyre több nőt sikerül képességei­nek megfelelő munkába ál­lítani. A negyedsiózad még kevés volt Nyugtalanító, de ugyanak­kor cselekvésre késztető tény, hogy a város területén elkövetett bűncselekmények egy tizedének gyermek-, vagy fiatalkorú a tettese. Egy-egy — lapunkban is megírott — esettől eltekint­ve majdnemhogy a csínyte­vés kategóriájába esik még: élelem, játékszer eltulajdo­nítása. a gyermek és fiatal­korúak bűncselekménye. Az imperialista fellazító takti­ka szórványosan jelentkező következménye néhány fia­talkorú tiltott határátlépé­si kísérlete. A megyeszékhely közrend­jét, közbiztonságát ismerte­tő tanulmányában a városi­járási rendőrkapitányság ve­zetője a városi pártbizottság előtt őszintén feltárta a ci­gánylakosság helyzetét, sze­repét is. A felszabadulás óia eltelt negyedszázad kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ezt a csoportot a nem-cigány la­kosság szellemi-erkölcsi szín­vonalára emelje. A salgótar­jáni cigányság számarányá­hoz viszonyítva észrevehe­tően torzítja a város mbrá- lis arculatát. Inkább a bűn- cselekmények száma, mint súlya a jellemző; emellett az a veszély, amely gyerme­keik felügyeletének elhanya­goláséban rejlik. Tény, hogy az önkéntes rendőrök gyak­ran kísérnek haza a még felszámolatlan telepekről el- csavargott gyermeket; tény, hogy a szülők felvilágosítá­sáért a rendőrség is, a ta­nács is megteszi a magáét, — mindez még elégtelen Or­vosság a bajra. Gyengíti a jobbért harcolók hadállá­sait, hogy a veszélyeztetett gyermekek állami gondozás­ba vételét a rendelkezésre álló helyek száma erősen korlátozza. Elég nagy Salgótarjánban a visszaeső bűnözők száma. Teljesen megszüntetni a bű­nözést, ez a mi évezredünk­ben ábránd csupán, hiszen vannak javíthatatlan, konok emberek, akiken nem fog a büntetés, akik számára a szigorított börtön is csak szanatórium. A korábban el­ítéltek hatalmas többsége azonban nem kerülne többé összeütközésbe a törvénnyel, ha munkáltatóik, munkatár­saik nagyobb felelősséget éreznének irántuk, ha nem érnék be annyival, hogy tár­sadalmi rendünk munkale­hetőséget teremtett részük­re. Az éberség igen fontos A bűnözés további vissza­szorítására eredményesnek ígérkeznek a már alkalma­zott módszerek, közöttük a bűnüldöző szervek és a be­csületes emberek kapcsola­tának erősítése, a társadal­mi szervek bevonása. Nem egy üzem eleget tett erköl­csi kötelességének: ügysze­rető, szorgalmas embereket delegált az önkéntes rendőri testületbe, amely így tizen­két új erővel gyarapodott. Érdemes tanítani az üzem- rendészeket, nagyobb éber­ségre inteni a portásokat. Érdemes volt hatásosabbá tenni a razziákat, URH-gép- kocsit szolgálatba állítani: nyugodtabbá váltak a salgó­tarjáni utcák. Érdemes — és szükséges — lesz fokozni az antialkoholista küzdelmet, mert nem csak a közlekedési, de más bűncselekmények is szoros összefüggésben van­nak az italozással. Helyes lesz a közrend és a közbiz­tonság alakulásáról ezután is következetesén tájékoztat­ni a párt, tanácsi és gazdasá­gi vezetőkét; — hiszen a katona is csak úgy harcol­hat sikerrel, ha tudja, hol az ellenség, ha megtanítják, hogyan győzheti le. — b. Z. — Vasárnap esti élmény Mensáros László előadóestje Mensáros Lászlót a színmű­vészt természetszerűen sokkal inkább ismerjük, mint a ver­sek, prózák tóim ácsol óját. Éh­nek oka: a filmek, a színházi közvetítések révén számtalan alkalmunk van a vele való találkozásra —, előadói dobo­góról csak kivételes esetekben jut el hozzánk sajátosan egyé­ni művészete. A kettő ugyanis korántsem azonos. A színpadi jellemábrázolás, vagy a pró­za, és verstolmácsolás egy­mástól egészen Önálló eszkö­zöket, adottságokat kíván, s bár a kettő nem zárja ki egy­mást. az egyszemélyben való hibátlan találkozás mégsem természetes és nem túlságo­san általános. Mensáros a szerencsés ki­vételesek közül való. S akik néhánv hónapja élvezhették a televízióban nagyformátumú előadói műsorának szemelvé­nyeit. nemcsak meggyőződhet­tek erről, de egyben inspirá­ciót kaptak most, hogv Sal­gótarjánban ..élőben” és tel­jességében is meghallgassák produkcióját. Eszköztelen színpadon, csu­pán a szavak, mondatok tar­talmára. gondolatiságára tá­maszkodva teremtett csodála­tos izzású és lobogású estet hallgatóinak a művész. Ha Visszavonul A bélyeggyűjtők megköny- nyebbülten sóhajtanak fel: megszabadultak attól az em­bertől. aki nagyértékű bélye­geket hamisított. A mexikói Raul Thuin 30 éven át ha­misította a filateliai kuriózu­mokat. főleg XIX. századbeli mexikói bélyegeket. A börtön helyen most nyugalomba oo­előadöi estje műsorválogatá­sát vizsgáljuk, három fontos alkotóelemet tapinthatunk ki. A műsor a humanizmus, az emberi szellem és az em­beriség békevagyának jegyei­ben ötvöződik megrázóan szép egységgé a gondolatkör igaz­ságainak olyan hitelesítői ál­tal, mint többek között Alfred Nobel, Karinthy Frigyes, Gor­kij, Ady, Puccini, Thomas Mann, Rilke, Babits, Apolli­naire, Juhász Gyula, Jesze­nyin, Derkovits Gyula. Kosz­tolányi, József Attila. Bartók. Szabó Lőrinc, Radnóti, Voz- nyeszenszkij —, és legalább mégennyit sorolhatnék, akik a Mensáros-ést műsorában a humánum, a teremtő emberi szellem, a béke érdekében és védelmében szót kaptak, Mensáros László bensőséges tolmácsolása az önvallomás szuggesztí vitásával hatott és nyűgözte le hallgatóságát. Az Örvendetesen szépszámú kö­zönség szinte azonosult az előadóval, érzelmileg, gondo­latilag egyaránt áthevült órá­kat élt át együttesen. A kétórás est után mél­tán kapott lelkes ünneplést Mensáros, — köszönetként a nyújtott maradandó élmé­nyért. (barna) a hamisító • nul. Mexikói törvények sze­rint a bélyeghamisítás nem büntetendő cselekmény. Az amerikai bélyeggyűjtők egye­sülete kártalanítást ígért ne­ki. ha lemond eddigi műkö­déséről és átadja eszközeit. A 76 éves Thuin. mivel már reszket a keze. elfogadta a félajánlott 3000 font sterlin­get. Már közlekednek rajta... Határidő előtt készül el balassagyarmati új Ipoly-híd és határállomás Az utóbbi években egyre több, így tavaly közel félmil­lió, egyedül augusztusban pe­dig 78 ezer vendéget foga­dott a balassagyarmati határ- állomás. Ennek a forgalom­nak a kielégítésére már sem a régi Ipoly-híd, sem a túl­oldalon levő közös csehszlo­vák—magyar vám- és útlevél­hivatal nem volt megfelelő. A helyzet megoldására az Ipoly medrének rendezésével egyidejűleg 1966-ban, a Kö­zép-dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság megbízása alapján a Hídépítő Vállalat nekilátott egy száz méter hosszú, három nyílású. 8 méter útszélességű, korszerű híd felépítésének. A sürgető igényekre való tekin­tettel az eredeti, 1968. decem­ber 31-re szóló átadási határ­időt a KPM Építőipari Tröszttel egyetértésben a vál­lalat először úgy módosította, hogy a híd, ha nem is készül el teljes mértékben, de ez év január elsejétől használható legyen. Ezután a határidő újabb csökkentésére került sor: az átadás végső időpont­ját 1968. augusztus 31-ére, majd az alkotmány ünnepé­nek tiszteletére, 20-ára módo­sították. Vállalásuk értelmé­ben addigra már az utolsó ecsetvonásokkal is végeznek a hídépítők. Minek köszönhető a határ­idő-módosítást? A kérdésre Horváth Gusz­táv főépítésvezető adott vá­laszt. Az eredményes munkát elsősorban a különböző szak­csoportok összehangolt együtt­működése és az anyagellátás zavartalansága biztosította. Bár jelenleg már csak XJnghi József kubikos szocialista bri­gádja végez útburkolati mun­kálatokat a hídon, és a hozzá­tartozó, összesen 750 méter hosszú feljárókon (közben a gépkocsik, ha némileg lelas­sulva is, de zavartalanul köz­lekedhetnek) dicséret illeti az azóta más munkahelyen dol­gozó vasbetonszerelő és ács­brigádokat is, akik a szerke­zet betonozása idején még éj­jel is dolgoztak. Időközben, február 28-án a Nógrád megyei Építőipari Vállalat közel a régi, elavult határállomáshoz egy új, a he­gyeshalmival vetekedő közös vám- és útlevél-vizsgáló épü­letkomplexumot adott át az illetékes szerveknek. Az impozáns és kényelmes épület helyiségednek elrende­zése a régihez képest ötszö­rösére rövidíti a vizsgálatot. "Egyik oldalon a kimenő, má­sikon a bejövő személyforgal­mat bonyolítják le. Külön helyen, a speciális alul-aknás. felül-tükrös berendezéssel - le­het a személykocsikat és bu­szokat. másutt meg a Ka­mion-szállítmányokat ellen­őrizni. A 6,7 milliós beruházással épült határállomáson — a híd 27 millióba került, — csehszlovák barátaink valutá­ban fizetik ki az építkezés rá­juk eső részét — pénzbeváltás mellett a Kelet-Európábán túrázó nyugati vendégek rög­tön vízumot is igényelhetnek, nem kell Pozsonyba, vagy Komáromba utazni érte. Mi­vel tavaly még nem volt itt vízumkiadás, legalább három­száz külföldi tekintett el Ma­gyarország meglátogatásától. Az új épület „munkába ál­lásét” egyedül az gátolja, hogy a hídfeljáró csehszlová­kiai szakasza nincs még olyan állapotban, hogy az autófor­galom fogadását lehetővé ten­né. Így a kocsik a régi határ- állomástól most egy ideigle­nes, meglehetősen rossz mi­nőségű útszakaszon jutnak fel az új hídra. A hídépítés utóbbi időben tapasztalható gyors üteme mellett várható, hogy május elejétől a munka egy részét, valamint a valutabeváltást a határállomás új épületében le­het elvégezni, s a vízumok ki­adása is megkezdődhet. Május közepén pedig már — a híd­építők további haladása mel­lett — a kocsiforgalmat is az új épület fogadhatja. Az újjászülető állomás nem­csak a két szomszédos ország kölcsönös idegenforgalmának lebonyolításában tölt be sze­repet. A tavalyihoz képest idén már az átadást követő első időkben is legalább 30— 50 százalékos forgalomemel­kedés volt tapasztalható. A határállomás az Adriai-ten­gert az északi országokkal összekötő nemzetközi útvona­lon helyezkedik el. s ezt az utat az idegenforgalom fel­lendülésével egyre többen veszik igénybe. Nem túlzás azt állítani, hogy a korszerű­sített gyarmati vám- és út­levélhivatal forgalma idővel túlhaladja a komáromiét. . Mi haszna van mindebből Balassagyarmat városának? A külföldiek, akár a határ- állomáson, akár itt a bank­ban váltják át pénzüket fo­rintra, szívesen költenek íz­léses, szép árura. Ha idén több gondot fordítunk áru­cikkeink és egyéb anyagi hasznot hozó forrásaink pro­pagálására, a város, az előző évek gyakorlatától eltérően komoly hasznot húzhat az át­menő idegenforgalomból. És ha már ennyit áldoztunk a hídra, az idegenforgalom bő­vítésére. nem volna-e cél­szerű a hídhoz vezető Mik­száth Kálmán utcát is rend­be hozni kissé? Mert propa­ganda ide, propaganda oda, ha egyszer egy külföldi vé­gignéz ezen az. utcán, nem sok kedve marad a városban időzni. Baranyai László NÓGRÁD - 1968, május 7,, kedd

Next

/
Thumbnails
Contents