Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

I Halárjárás a főagronóinussal 150 éve születelt Marx Károly Gépkocsi fékez csikorogva. Ismerős Bene József szé- csénví föagronómus hajol ki az ablakon. — Micsoda véletlen! Oda­bent úgysem találni senkit, én meg a határba tartok. Jöj­jön vélem! A szíves hívásnak nem le­het ellenállni, s egyébként is öt keresem. A Juda-kút titka Idő se jut a beszélgetésre; megérkezünk a szécsényi vá­sártér mellé. A szövetkezet főáaronómusa és Varga János üzemegység vezető a háztáji területre kíváncsi. — Kinek volt kifogása9 — kérdi Bene József. — Príma talajmunka, egyenes sorok. Tavaly ezen a területen há­romszáz mázsán felül termett táblánként a cukorrépa... Ezekbe a földekbe kukori­cát vetettek. Asszonyok haj­ladoznak. ültetik a köztest. — Hol jártunk most? — kérdezem a kocsiban, hogy felírjam. — A Juda-kútnál — vála­szol az üzemegységvezető. — Érdekes története van ennek — szól közbe a főagro- nomus. — Valamikor régen egy asszony ebbe a kútba dobta be a fiát, Így mesélték, amikor idekerültem. Üira megállunk. A közpon­ti majornál asszonycsapat vá­logatja á burgonyát. Az Utol­ját. — Sikerült — sóhajt a fő- agronomus. — Pedig féltem, hogy megmarad. Az export segített. Hét vagonnal küld­tünk Jugoszláviába.. Robogunk tovább. Néhány perc megállás elég, hogy a szakember felmérje, rendben mennek-e a dolgok. Utasítá­sok hangzanak el, de mindig jut idő baráti szóra, érdek­lődésre is. A zöld különböző árnyala­taiban pompázó gabonatáblák között visz az utunk. Előt­tünk motoros integet. — A kerek-dombi traktor­hoz kellene egy kanna gáz­olaj — szól be az ablakon. Utón a Boriikig A bukősisakos fiatalember tanácstalanságán segít a ha­tározott útbaigazítás, amit a főagronómustól kap. — így megy ez naponta — mondja a föagronómus. — A legjobb gépezetben is elő­fordul fennakadás. Ilyenkor jó ha kéznél van az ember Álljon csak meg! — szól a génkocsi vezetőnek. Az egyik táblán már sorol a burgonya. A talaj kifogás­talan. mintha ruganyos mat­racon lépkednénk. A főagro- nőmus nem Is állja, kitör be­lőle az öröm — Kell ennél szebb lát­vány? De nemcsak itt ilyen! Az egész háromszáz hold ilyen lesz. Mellesleg ez a leggyomosabb tábla... Bámulatos. A dimbes-dom­bos területet asztallapsimasá- gúra dolgozták, s . gyomot — nem látni. Utunk a Krivácsinál és a Borziknál véget ér. (Micsoda furcsa dűlőnevek! Érdemes lenne egyszer a dűlőnevek történetéről írni!) Lánctalpas traktor kapaszkodik a domb­ra, boronát vontat. A „pilóta-’ miátt jöttünk ide. Tiszttartó József nemrégiben került a szövetkezetbe. A volt gépko­csivezető azonban a határban sem vall szégyent. A föagronómus arca elége­dettséget árul el. Bár azt mondják róla, erről beszél a legkevésbé. Bene József nem dicsekvő típus. Beszéljenek helyette csak az eredmények. A kilók és a mázsák. A kicsire is odriak A benczúri üzemegységre is marad még kevés idő ebéd előtt. A beszélgetés közben annyit jegyeztem meg, hogy szorgalmasan dolgoznak az asszonyok. A burgonyaültetők átlagos keresete 84 forint volt az előző nap, de néme­lyek kerestek 110 forintot is. Bevált Szécsényben a kész­pénzfizetéses norma. Délután hintón folytatjuk a határjárást. A kertészetben tápkockát készítenek, locsolnak a lá­nyok. — Nehezen boldogulunk — magyarázza a föagronómus. — Nincs melegvizünk, így a primőr ellátásba nem szólha­tunk bele. Most a holland ágyak háromszoros kihaszná­lásával kísérletezünk a na­gyobb haszon érdekében.., Innen toronyiránt haladunk az eldugott dűlőutakon. — Megmutatom a gombát — jegyzi meg Bene József. — Gomba is van? — cso­dálkozom. Bene mosolyog. — Rövidesen lesz. Most ké­szítjük elő a táptalajt. Egye­lőre csak kísérlet, s ha bevá­lik megtízszerezh etjük ezt a területet. S miért ne kísér­letezzünk? Szerintem erre mindig kell gondot fordíta­ni. Hiszen manapság már centire, dekára megy a „já­ték”. .. Nyilván a lehetőségek ki­használására gondol. Melyik üzemben hogyan gazdálkod­nak az adottságokkal, meg az anyagi eszközökkel. — Nálunk, ebben a négy­ezer holdas gazdaságban a legnagyobb csapás az Ipoly — folytatja. — Évente ezer hold termése bizonytalan a víz miatt. Nekünk különösen fontos mindent megragadni a több gabona, tej. hús érde­kében A föagronómus szavait a határ bizonyítja a legfénye­sebben. Mesterien megdolgo­zott földekben érlelődik a gabona. Lehetőleg mindent az előírt időben, helyesebben a legkedvezőbb időben végez­nek el.. Mint például a cu­korrépát. A környező szövet­kezetekben ki fagyott a répa, itt nem. Mintha csak meg­érezték volna, nem kell el­sietni. Biztos megélhetés Nyugodt munka folyik a földeken. A szécsényi pa­rasztemberek szakértelme is sokat gazdagodott az utóbbi években, ami az új módsze­rek magabiztos alkalmazásá­ban, a nagyobb termésben nyilvánul meg. Ehhez járul hozzá erősftőleg a biztos meg­élhetés tudata. — Nem lesz körmyfi hu­szonötmilliós tervet teljesíte­ni az idén — jegyzi meg a föagronómus — de reméljük meglesz. S az emberek sem csalódnák, ha szorgalmasan dolgoznak. Tavaly nyolcvan­hét forint volt az egy napra Jutó jövedelem. Az idén sze­retnénk többet elérni. Rendben a határ, a majo­rok. Estére erről számolhat­nak be Sümegi János elnök­nek, akit országló ügyek szó­lítottak el néhány napra a gazdaságból. Pádar András JCúsz Kilenc gyermeket hozott a világra. Nevelte őket sok gonddal, bajjal. Mert akkori­ban a gyermekáldást nem kí­sérte fizetett szabadság, meg gyermektartási segély. Minél többb volt belőlük, annál erő- sebbben kopogtatott a sze­génység a kolóniák ajtaján. Akkoriban ünnepi eledel számba ment a kenyér és ját­szótérnek jobb hiián ott volt a szénporból, kőből rakott halda. Kúsz János jó munkása volt Róth Flóris bányataná­csos úrnak. Mégis csendőrö­ket küldött érte, amikor a képviselőválasztáskor a bal­oldal jelöltje mellett döntött. Két hét sem telt el az eset után. utcára tették a legidő­sebb lányát, aki támasza volt az elárvult családnak. Kerek tíz esztendeig kilincselt mun­káért. Fél évig volt internáló tá­borban Kúsz János. Egyszer, amikor hire szaladt Forgács­telepen. háromszáznál is több bányász tüntet a kastély előtt. Kúsz Jánosné is elin­dult. Nem egyedül ment. Vitte magával hat apró gyeremekét. Hideg volt a február, A szomszédasszonytól kapott köl­esön egy magi/kendöt. Abba takarta a legkisebbet, a ka- tonülőt. mama — Tanácsos úr, hozassa ha­za az uramat — kérte. — Mi lesz velünk nélküle? A pislákoló petróleumhoz szokott apróságok egy ideig csak bámulták a fényes lám­pacsodát. De. hogy ocsúdtak, enni kértek mind. — így simák ezek egesz nap — panaszolta az asz- szony. Kibontotta a kosarat és egy-egy darabka száraz, fekete lepényt adott a gyere­kek kezébe. — A maga urát már régen fel kellett volna kötni — csattogott a csendőr parancs­nok, — Agitál, lázit! Ahe­lyett, hogy kenyérről gondos­kodna! A keserűség, az elesettség sokszor sziklává keményíti a gyöngeszívű asszonyt is. — Azért kötnék fel, mert dolgozik és enni kér? — je­leseit olyan hangon, hogy ké­sőbb maga is megbánta he­vességét. Nem esett baja. de azután szemmel tartották. Aznap reggel is, amikor Pestre uta­zott. a szakszervezeti köz­pontba, váratlanul csendőrök lepték el a lakást. A nagy­mamát. a gyerekeket majd halálra rémítették. Föltúrták az egész lakást. Röpcédula után kutattak. De bizony csak a szegénység, a nyomor lapult a rozzant szekrény mélyén, a szalmával tömött ágyak alatt. Amikor az asszony haza­érkezett, azonnal hívatták az irodára. — Minek volt Pesten? — faggatták a csendőrök. — Segélyért, Itthon hiába kérek, nem adnak enni a gyerekeknek. Az uram nincs itthon, hát nekem kell men­nem — dacoskodott. Nyugal­mat erőltetett magára, pe­dig belül tele volt nyugta­lansággal, rettegéssel. Pesten nemcsak segélyt kapott. Röp­lapokat, bélyegeket is hozott. Még volt annyi ideje, hogy elrejtse a konyhaszekrény­ben. Azért tisztességesen- felne­velte valamennyi gyerekét. Amikor a bányászok csak há­rom napot dolgozhattak a hétből, batyuzott. Használt ruháért, cérnáért cserélt falun lisztet, zsírt, meg lekváirt. Mert maga is, az ura is min­dig azért kapaszkodott, hogy a gyerekekből embert nevel­jenek, így érte utói a halál is Kúsz Jánost. Nyugdíjas volt már, ülhetett volna ott­hon. De a pénz kevés volt, s munkát vállalt az üveg­gyárban, Tél jött, mcajege- sedtek az utak. Megcsúszott, elesett, összetörte magát. Az­után már nem is húzta so­káig. Hatvan évet élt és ab­béd negyven esztendőt dolgo­zott. A gyerekek meg felnőttek, s a maga útját járja mind. Van közöttük könyvelő, katona­tiszt, bányamunkás. Melyik Máius 5-én. Marx Károly születésének 150. évfordulójáról emlékeznek meg az egész vi­lágon. Kevés olyan embert isméi' a történe­lem, akinek a hatása oly nagy, mim Marxé, a tudományos szocializmus megalapítójáé. Az emberi gondolkodás történelmében forradalmi fordulatot jelentő tudományos felfedezőről, a forradalmár politikusról, a munkásosztály harcának vezetőjéről szói Wilhelm Liebk- nechtnek. Marx kortársának és barátjának emlékirata. Marx születésének 150. évforduló­ja alkalmával ebből az 1896-ban készült em­lékiratból közlünk egy részletet. * ..A lángész szorgalom” — mondta valaki és ez, ha nem is egészen, de legalább nagyrészt igaz. Nincs lángész rendkívüli munkaerő és rendkívüli munkateljesítmény nélkül. Az az úgynevezett lángész. akiből ez a két tulajdon­ság hiányzik, csak csillogó szappanbuborék, vagy hosszú lejáratú váltó holdban levő kin­csekre. De ahol az átlagos mértéket meghala­dó rhuhkaerőt és munkateljesítményt látunk, ott bizonyosan lángész is van. Sok emberrel találkoztam, aki önmagát lángésznek tartotta, s akit néha mások is annak tartottak, de aki­nek nem volt munkaereje —, s ezek csak sem­mittevők voltak, akiknek jó svádájuk volt és értettek a reklámozáshoz. Minden igazán je­lentős ember, akit ismertem, igen szorgalmas volt, és keményen dolgozott. Marxra ez tel­jes mértékben áll. Rendkívül sokat dolgozott: s minthogy nappal — főleg az emigráció első szakaszában — gyakran akadályozták a mun­kában, az éjszakát vette igénybe. Ha késő es­te valamely ülésről vagy gyűlésről hazatér­tünk, rendszeresen leült még néhány órát dolgozni. S ez a néhány óra egyre hosszabbra nyúlt, míg végül majdnem egész éjjel dolgo­zott, és csak reggel feküdt le. Felesége a legkomolyabb szemrehányásokkal illette, de Marx nevetve mondta, hogy ez megfelel ter­mészetének. Jómagam már a gimnáziumban hozzászoktam, hogy a nehezebb munkákat ké­ső este, vagy éjjeil végezzem, amikor szelle­mileg a legmozgékonyabbnak éreztem magam, és ezért nem olyan szemmel néztem a dolgot, mint Marxné. Pedig neki volt igaza. S rend­kívül erős testalkata ellenére Marx már az ötvenes évek elején kezdett a testi funkciók különféle zavarairól panaszkodni. Orvoshoz kellett fordulnia. Ez az éjjeli munkát szigo­rúan eltiltotta és „much exercise’’ —, azaz sok testmozgást: sétát, lovaglást irt elő. Ab­ban az időben sokat kóboroltam Marxszal London környékén, főleg a dombos északon. Hamarosan magához is tért, mert ' sióban olyan szervezete volt. amely kitűnően elbírt nagy megerőltetéseket, és nagy erőkifejtést. Dfc mihelyt ismét jól érezte magát, lassanként megint hozzászokott az éjjeli munkához, amíg megint krízis állt be. amely ésszerűbb életmódra kényszerítette — de mindig csak addig, amíg a szükség parancsolóan követelte. A krízisek hevesebbek lettek — máj baj fej­lődött ki, rosszindulatú kelések léptek fel. Mindez lassanként aláásta a vasszervezetet. Meggyőződésem — s ez azoknak az orvosok­nak a véleménye is, akik utoljára kezelték —, ha Marx rászánta volna magát arra, hogy ter­mészetes, testi szükségleteinek megfelelő éle­tet éljen, még ma is élne. Csak az utolsó években, amikor már késő volt — mondott le az éjjeli munkáról. Annál többet dolgozott azután nappal. Amikor csak tehette, mindig dolgozott. Séta közben is tele volt jegyzet- könyve, s minden pillanatban jegyzeteket ké­szített. És sohasem dolgozott felületesen. Sok­féleképpen lehet dolgozni. Marx mindig el- mélvülten dolgozott, mindig alaposan. Lányá­tól, Eleanortól. egy történelmi táblázatot kap­tam. amelyet Marx azért készített, hogv va­lamely mellékes megjegyzéshez tisztább ké­pet kapjon. Persze Marx nem ismert mellékes dolgot, s ezt a pillanatnyi magánhasználatra készített táblázatot olyan szorgalommal és gonddal állította össze, mintha kiadásra szán­ta volna. Marx olyan kitartással dolgozott, amely gyakran csodálattal töltött el. Nem ismert fá­radtságot: Ha összeroppant volna — még ak­kor sem árulta volna el fáradtságát. Ha az emberek értékét az általuk végzett munka szabja meg — mint a dolgok értékét, a bennük rejlő munka —, akkor Marx már csak ebből a szempontból is olyan nagy ér­tékű. hogy a szellem óriásai közül csak keve­sen helyezhetők vele egy sorba. S mit adott a polgári társadalom ezért áz óriási munkamennyiségért ellenértékűi? Marx negyven évig dolgozott a „Tőké”-n — s hogyan dolgozott! Ahogyan csak egy Marx tud dolgozni. És nem túlzók, ha azt mondom, a legrosszabbul fizetett napszámos Németor­szágban negyven év alatt több bért kapott, mint amennyit Marx kapott „honorárium”, tiszteletdíj fejében, a század két legnagyobb tudományos alkotásának egyikéért. A másik alkotás Darwin műve. A „tudománynak” nincs piaci értéke. S elvárhatjuk-e a polgári társadalomtól, hogy saját halálos ítélete elkészítéséért tisztességes árat fizessen?... Ggjészségjttgj'i betek Előadások, filmek a betegségek megelőzéséről A Magyar Vöröskfereszt Nógrád megyei elnöksége má­jusban és júniusban az egész megyére kiterjedően egészség- ügyi heteket rendez. Ennék kiemelkedő eseménye május 8. a Vöröskreszt Világnapja, majd június 1, Semmelweis Ignác születésének 150. évfor­dulója. A rendezvények kap­csolódnak az Országos Béke­tanács május 8. és június 8. között megrendezésre kerülő szolidaritási hónapokhoz. hogyan tanult, melyik meny­nyire igyekezett. Egyben azért valamennyien meg­egyeznek: nem hagyják ma­gára a mamát. Gyakran jön­nek hozzá, ha mást nem, hát virágot, édességet hoznak, mert a mama szereti. Nem azért mintha neki nem tel­ne ilyesmire. Nyugdiját 7 00 forinttal toldja a lánya, aki­vel él. Kúsz mama meg tígy van vele. még Így 82 évesen is. érrpen úou vigyáz­za a gyerekek életét, mint amikor '-icslnitek, tehetetle­nek voltak. Tudja, merre jár a nagyvilágban, unokája, a Az egészségügyi hetek meg­rendezésének célja: felkelteni a figyelmet az egészség meg­őrzésére, az egészséges, kultu­ráltabb életmódra. Ennek a célkitűzésnek a jegyében szakelőadások hangzanak el a korszerű táplálkozásról, a lakáshasználat higiéniájáról, a foglalkozási betegségekre^, elsősorban a bőrfertőzésről. Nagy figyelmet szentelnek a mezőgazdasági dolgozók egészségnevelésének idősze­követ. A kórházba tipeg ag­godalmasan, mert ott van a lánya. Siratja fiát haláláig, akit akkor némított el a bomba, amikor igazán élhe­tett volna. A háború a végét járta. Már a Kárpátokban meneteltek a szabadítok. Ott él ma is Forgácson, ahová ötvenöt évvel azelőtt költözött. A lakás úgy zsu­gorodott össze, hogv elmen­tek a gyerekek. — Mégis találok mindig tennivalót benne — magya­rázta mosolyogva. — Regge­lente veszem a kis lábaskát, s hazahozom a boltból a te­jet. Nem kell érte messze menni, csak ide a szomszéd­ba. Aztán megfőzöm az ebé­det __ Ha más nincs, söprö­Cr etem az udvart. Mozogni kell. mert úgy nem érzi ma­gát öregnek az ember... Időnként a gyerekek üdül­ni küJdik. — Menjen csak mama, iga­zán magáré fér egy kis pi­henés. — így erőszakoskod­tak vele legutóbb is. ő vo­nakodott elmenni. De az útról frissen érke­zett haza most is. Derűsen dicsekedett: még enuediil ül­tette be házuk előtt a ióko- ra földdarabot Ügv pihent, hoav fáradt tekintetét körül­hordozta a telepet ölelő hegy­oldalon. Ilyenkor májusban onnan már virággal intene* a~ erdő rű problémáira. FoglaUwanak a tanuló ifjúság egészségügyi kultúrájával. Neves egészség- ügyi szakemberek ismertetik a gyógyulás lehetőségeit, gyógyszei- nélkül. „Nőkkel négyszemközt” címmel külön előadásokat tartanak a nők­nek. Foglalkoznak a fogak betegségeivel és a helyes fog- áDolással, majd tanácsokat adnak a cukorbetegeknek. Az egészségügyi hetek szer­vezését már megkezdték. Má­jus 12-én intézeti és körzeti orvosok részvételével anké­tet tartanak. Megtárgyalják a Vöröskereszt nemzetközi te­vékenységet. Május 8—20-ig az üzemekben a foglalkozási ágak betegségeinek megelő­zésére ismertetik az ólom- mérgezés, a szilikózis elleni védekezést; a foglalkozási bőrártalmak megelőzését; a munkahelyi torna szélesebb körben való elterjesztését. A kereskedelmi dolgozók köré­ben a nagyobb higiéniára va­ló neveléssel foglalkoznak. A falvakban egészségügyi estek keretében filmelőadá­sokkal egybekötve tartják a felvilágosító munkát. Itt a korszerű táplálkozásra, a gyógyszer nélküli gyógyulás­ra a cukorbetegeknek adan­dó tanácsadásra helyezik a hangsúlyt. Az egészségügyi hetek keretében megszervezik a Vöröskereszt aktíváinak be­vonásával a tisztasági moz­galom ellenőrzését. Az iskolákban tartandó egészségügyi program is gaz­dag. Egészségügyi és elsőse­gély nyújtási versenyeket bo­nyolítanak le. Előadások ke­retében foglalkoznak a ser­dülőkori dohányzás, alkohol­fogyasztás ártalmaival, annak megelőzésével. Az egészségügyi hetek ke­retében a KISZ-fiatalok is fontos szerepet töltenek be. Bekapcsolódnak a „Véradás a vietnami sebesülteknek” moz­galomba. Vinczc Istvánná NÓGRÁD — 1968. május 5., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents