Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

VILÄG PROLETÁRJAI. EGYESÖLJETEK! NÓGRÁD AZ M'SZMD NOGRÁD MEGYtl BIZOTTSÁGA ÉS A MFGYÉI TANÁCS LAPJA Köszönti ük az édesanyákat XXIV. ÉVF.. 104. SZÁM ARA: 1 FORINT 1968. MÁJUS 5. VASÁRNAP Tisztán és erősen A nya, béke, kék, ga­lamb — valóság és szimbólum, élet és jelkép, amelyet el- téphetetlenül erős szálak kap­csolnak egybe. Az anyákról, a világ milliónyi pontján élő, gyermekeiket nevelő, család­jukat — az egészen kis közös­ségi — és az egészen nagy — világbékét egyaránt féltő as­szonyokról emlékezni ma. sokszorosan időszerű. Évek óta az édesanyák napja a május első vasárnap­ja. övék ez az egyetlen nap, az anyák napja. Ilyenkor il­lik hálásnak lenni mind­azért, ami az életet jelenti, illik, sőt, kötelező is virágot venni. táviratot küldeni, ajándékkal kedveskedni, és „természetesen” tollat forgat­ni is a tiszteletükre.. A fel­nőtt gyermek ilyenkor külö­nösebb tekintélyveszteség nél­kül elérzékenyülhet. s türel­mesebben hallgatja az isme­rős történeteket, amelyek egytől-egyig saját gyermekko­ráról szólnak. Ezen a vasár­napon nem szakítja meg a mindig szíves emlékezést... „Ugyan, mama! Annyiszor el- mondtad már...” Igen, annyiszor elmondták már; hogyan születtünk, mi­lyenek voltunk, kit, mit, mi­ért szerettünk, hogy sokszor értelmetlennek tűnik, ha új­rakezdik. „— Hát olyan nagy dolog az? Mindenki megszü­letett valahogy, azután maga is életrehívott másokat, s azok a mások is újabbakat... Ez a világ rendje”. A világ rendje. Ez a két szó ismerős asz anyáknak. Volt idő, amikor minden ke­serűséget, megaláztatást, em­beri -anyai-testvéri vesztesé­get. igazságtalan bajt ezzel a két odadobott szóval, alá­zatos igévé vált örök beletö­rődéssel intéztek el. A világ rendje volt gyermeket szülni, akármennyit, akármilyen sze­génységbe, de ez a túlvilág rendje is volt, hiszen az „ál­dás” csak a gyerekeseket il­lette. Rendje volt a világnak sok. de értelmes-emberi rend­je csak mostanában van, ezt ma nálunk az édesanyák tud­ják a legjobban. És emlékezni is ők emlé­keznek a legteljesebben. Cso­dálatos memóriájuk van, egé­szen kis dolgokra is pontosan vissza tudnak emlékezni: az ostrom után hogyan sütöttek borsóból, szódabikarbónával arasznyi magas „csoda-pogá­csát”, hogyan törték ácska­poccsal, miközben a vas vé­resre marta tenyerüket, a téglák halmazát, miként töl­tötték meg azután a törme­lékkel az utakat nyílt sebként borító mély bombatölcsére­ket, hogy mihamarabb megin­duljon az élet, a mi életünk és persze az övék is, mert ezt különválasztani mindenkép­pen lehetetlen. Várták a hírt a férfiakról, férjekről, gyere­kekről, évek múltán is vár­ták, de sohasem ölhetett kéz­zel — darusokká, esztergályo­sokká váltak szinte magától értetődő természetességgel, cselekedtek, amit kellett. Jo­got szereztek-kaptak a cselek­Sokat szenvedtek, sokat ad­tak, a legtöbbet, amit ember adhat, és soha semmit sem kértek. Így ismerem őket, az édesanyákat, akikről a leg­szebb verseket írták, a leg­szebb képeket festették, róluk úgy vall emberien-szépen Ma­rosán György, most megjelent Tüzes kemence című önélet­rajzi művében: í„ .Láttam, tapasztaltam mostoha, nehéz életüket, szen­vedésüket, tengernyi sírásu­kat, és ez a látvány mindig megrázott. Sajnáltam őket, a szenvedőket, az alárendelte­ket, a másodrendű állampol­gárokat — és ezért is vonzód­tam hozzájuk... Azért szere­tem, tisztelem és becsülöm a nőket, mert ami emberit, szé­pet és jót kaptam az élettől, ami szeretetet, gyöngédséget, szerelmet, magasabb rendű emberi vágyat s igazi huma­nizmust megismerhettem, az mind tőlük asszonyoktól ju­tott osztályrészemül... Me­legszívű emberré csak a nők hatására válhatunk: vallom én ezt minden szégyen nél­kül. Vallom, mert ez is hoz­zátartozik ahhoz, hogy az élet szép — és én hiszem, hogy még szebbé lehet tenni, és ez­zel sokkal könnyebbé is.” Üjat mondani az édes­anyákról csak ügy lehet — tulajdonképpen egyáltalán nem lehet, önfeláldozásuknak nem volt kezdete és sohasem lesz vége — ha a legutóbbi, tegnapi, vagy mai hőstetteik­ről szólunk, de ők azt sem ké­rik. hogy szóljunk, soha sem­mit nem kértek. mindig „csak” adtak. A vietnami nők mindenna­pi küzdelmét, kitartását cso­daként emlegetik a világon. A falusi tanácsok tagjainak fele, a járásiaknak legalább negyven százaléka nő legyen — szólt a vietnami párt nem­régiben hozott határozata. És ez a határozat már jórészt meg is valósult a gyakorlat­ban. Ha mindent összevetünk — a legtöbb terhet a világ asszonyai, anyái közül ma ép­pen ők viselik. Egy, Vietnam­ban járt, amerikai újságírónő azt mondta az ott hétközna­pi. másoknak, idegeneknek hősiesnek számító küzdelem láttán: „...Büszke lehetek ar­ra, hogy nő vagyok.” És ezt éppen. Vietnamban tanulta meg... Cselekedni világégésben, békében, életet adni, soha el nem venni tudnak, kérni, maguknak kaparni-követein i nem tudnak, de kérdezni — mindannyiunk nyugalma, éle­te érdekében — tudnak az anyák. Béke és szabadság, emberi egyenlőség — ezen a májuson, a béke hónapján új­ra a kérdéseik középpontjába kerül. Május első vasárnap­ján, a világon élő édesanyák nemzetközi ünnepén is szól­nak a fegyverek. Miért, meddig halnak meg értelmetlenül gyermekeink Vietnamban? — kérdezik egyre hangosabban, kontinen­tális hangerővel az amerikai anyák. S egyféle tisztességes választ kérnek arra a kérdé­sükre is: miért silányabb ember az, akinek másszínű a bőre,, mások a szokásai, mást tisztel, vagy imád, de azért mindig igyekszik emberként ember lenni? Martin Luther Kinget, a fajüldözés elleni harc békés apostolát megöl­ték. Helyére, a szónoki emel­vényre, felesége lépett, és kétszázezer New York-i tün­tető. békét követelő előtt folytatta King régen megkez­dett mondatát. N emcsak anyák napján — az év minden napján kell emlé­kezni rájuk, példát venni, erőt meríteni törekvé­sükből az emberhez méltó életért. Tisztán és erősen kell tenni-akarni, ugyanúgy, ahogy ők akarják az életet. Pataki László Kúsz mama (3. oldal) Egy csokor mezei virág... (4. oldal) Kubát járt kemencekőműves (9. oldal King-parancsolat (7. oldal) Egy találmány bemutatása Salgótarjánban A vasúti közlekedés-szerve­zés szempontjából nagy hord­erejű találmány bemutatójára kerül sor. május 7-én, Salgó­tarjánban, a József Attila művelődési ház üvegcsarno­kában. A FOK-GYEM Ktsz. a városi pártbizottság közremű­ködésével és támogatásával kiállítja az úgynevezett Mar- wis—1. típusú automatikus kocsiszám-leolvasó berende­zés makettjét. A találmányt, melynek ezt megelőzően Moszkvában volt a bemutató­ja, a feltaláló ismerteti a meghívott szakmai közönség előtt. A berendezés a nemzet­közi előírásoknak és ajánlá­soknak megfelelően a vasúti kocsik és egyéb járművek szá­mait, egyéb adatait a pálya adott pontján való áthaladá­sukkor leolvassa, az adatokat rögzíti, tárolja, majd, például telex útján, továbbítja az elektronikus számító, adatfel­dolgozó központba. A leolva­sás százhatvan kilométeres óránkénti sebesség mellett is üzembiztos, működését néni' befolyásolja, sem ötvenfo- kos fagy, sem hetvenfokos hő­ség, ugyanúgy dolgozik sötét­ben, mint túlzott megvilágí­tásban, hóban, párás időben, jegesedés esetén. További előnye, hogy információi a vasúti üzemnél már elterjedt lyukszalagra is rögzíthetők, amelyből gurítási jegyzékeket, és üzemi-forgalmi-technológiai folyamatokat gyorsító progra­mokat állíthatnak elő. A be­mutatóra meghívták a közle­kedés és más iparágak vezető szakembereit. Előkészületek a negyvennégy órás munkahét bevezetésére Háromezer dolgozó — háromszáz vélemény A Salgótarjáni Kohászati A karbantartó és szolgálta- kájukkal hozzájárulnak a gé- Üzemek 39 részlegében meg- tó gyárrészleg mechanikai Pi állásidők csökkentéséhez, tartották a második negyed- csoportjánál főleg a soron kö- a termelési tanácskozásé- évi termelési tanácskozásokat, vetkező nagyjavításokról esett kon több mint 3000 dolgozó Értékelték az első negyedévi szó. Elhatározták: minden te- Vett részt, 300-an mondták el munkát, szóltak a második rületen csökkentik a javítá- véleményüket. Mindenütt el- negyedév feladatairól, majd si időt. Szóba került, hogy a fogadták az értékelő bizott- döntöttek arról, hogy melyik fontosabb termelési berende- ság javaslatát. Ennek alapján brigád milyen jelvényt — zések — a 3000 és a 6000 ki- négy szocialista címért küzdő logrammos ellenütéses kala- brigád arany-, tíz ezüst-, pácsok, a 600 tonnás sajtoló harminchat brigád pedig — javítására az eddiginél sok- bronzkoszorús jelvényt kap. kai nagyobb gondot fordíta- Az aranykoszorús brigádok nak. Az üzemekben ugyanis taSÍai k??ül ■**. fkik ny°lc csak akkor tudjak fokozni a abban a kollektivában< 250 termelést, ha a karbantartó és forint pénzjutalomban részé- szolgáltató dolgozói jó mun- sülnek. arany, ezüst, bronz — érde­melt ki munkájával elmúlt évi tevékenysége alapján. A kovácsoló gyár A-üzemé- ben főleg az első negyedév­ben lemaradt 100 tonna ter­mék behozását szorgalmazták. Eszmecserét folytattak a jár­műipari program további szé­lesítésének lehetőségeiről. A szegverőüzem vezetője közöl­te, hogy az országos igény je­lenleg több ezer tonnával meghaladja a részleg kapaci­tását. Arra ösztönözte a dol­gozókat, hogy mindent kö­vessenek el a többlettermelés érdekében. Amennyire sike­rül növelni a termelést, any- nyira járulnak hozzá a jövő évben szétosztható nyereség tömegének növeléséhez. A vasöntödében megismer­kedtek a dolgozók azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a gyár vezetői tesznek a 44 órás munkahét bevezetésére. Célul tűzték, hogy a munká­soktól függetlenül kiesett gé­pi időt tovább csökkentik. Ha elképzeléseiket megvalósítják, akkor a vasöntödében több helyen jelentősen csökkentik a nehéz fizikai munkát. Ez azt is jelenti, hogy gépesítik a formázó homok előkészíté­sét, felújítják a darut és egy elektromágnest is felszerel­nek. lényegesen többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A balassagyarmati járásból több mint kilenc és fél millió, a pásztói járásból, mintegy ki­lencmillió-kétszázezer forint értékű árut szállítottak el. Különösen figyelemre mél­tó, hogy a szövetkezeti és ház­táji gazdaságok több sertést 4 salgótarjáni városi tanácsról jelentjük Vizsgálat az üzemi kolóniák helyzetéről Salgótarjánban jelentős te- elvégezte az épületek műsza- ják az ivóvízellátást, a csa- rületet foglalnak el a gyári ki felmérését, a felújítási és padékvíz-elvezetést, a szenny- kolóniák. A lakótelepek el- az épületbontási költségek ér- vízlevezetést, az utak, jár- avultak, egészségtelenek, fel- tékbecslését. A Kohászati Üze- dák állapotát, a villanyháló­újításuk nagy költséggel jár- mek kolóniáinak kivételével zatot. Képet akarnak kapni a na. A városi tanács nagy erő- elkészültek a csalódvizsgála- lakosság egészségügyi helyze- feszítéseket tesz a jelenlegi tokkal is. Meghatározták a téről is. Megmérik a levegő helyzet mielőbbi megváltozta- családok nagyságát, a foglal- szennyezettségét, az ipari és tására. A leggazdaságosabb kozás és jövedelem szerinti egyéb zajártalmakat, megoldásnak az üzemi kóló- megoszlást, a főbérlet kelet- niák lebontását találták, és kezési idejét. E vizsgálat ke- helyükbe új lakótelep építését rétében foglalkoztak a böl- kezdeményezik. A több millió csődéi, óvodai, általános- és forint értékű munkát tudomá- középiskolai ellátással. Fel- ., „ . , , , , nyosan alapozzák meg. Meg- mérték a művelődési körül- í5s®geit‘ Sorolnak azzal is. kezdték a Kohászati Üzemek, menyeket, a szociálpolitikai az öblösüveggyár és a ZIM helyzetet, és a kereskedelmi melletti munkáskolóniákről a ellátást. Ugyanis a telepek át- szociológiai felméréseket, és építéséhez mindezek szorosan felszámolásukra a tanulmá- hozzátartoznak, nyok kidolgozását. Soron következő feladat a Szakemberekből álló bízott- .település-egészségügy vizsgá- megkezdik a kivitelezéssel ság mindhárom lakótelepen lata. Ennek keretében feltár- kapcsolatos tárgyalásokat. Több a hús és a tej, mint tavaly Negyvenmillió forint értékű áru a népgazdaságnak A megyei tanács mezőgaz- hizlaltak és értékesítettek, dasági és élelmezésügyi osztá- mint az elmúlt év első három lyán a közelmúltban értékel- —négy hónapjában. A ma- ték. hogyan alakult az elmúlt gyarázat kézenfekvő. A gaz- hónapokban a közös, a ház- daságok, a termelők többsége táji és az egyéni gazdaságok tevékenyen részt vállal a ser­áruértékesítése. Mint kiderült: tésprogram megvalósításából, a megye több mint negyven- Erőfeszítéseket tesznek a szű- millió forint értékű tejet, to- kös takarmányhelyzet enyhí- jást adott a népgazdaságnak, tésére, a meghizlalt és érté­kesített jószágok számának növelésére. Eddig mintegy öt­ezer hízott sertést vásárolt fel a megyében az állatforgalmi vállalat. Ez mintegy másfél- szerese annak, amennyit ta­valy ilyenkor értékesítettek a gazdaságok, a termelők. Vágómarhát csaknem há­romezret szállított el a me­gyéből az állatforgalmi válla- íat. A balassagyarmati, a rét­sági és a szécsényi járásban egyaránt több hízott marhát értékesítettek, mint tavaly. A baromfitenyésztési kedv is to­vább növekszik a megyében Beszédes bizonyítéka ennek hogy a balassagyarmati tárái évekig tartó „egyeduralma” megtört. Ma már a rétsági és a salgótarjáni járásban is több csirkehúst értékesítenek, mint a balassagyarmatiak salgótarjáni járásból több mint 700, a rétsági járásból mintegy 550 mázsa baromfit vásárolt fel a baromfiipari vállalat. Tojásból több mint kétmillió került a felvásárlók­hoz. Ez viszont lényegesen ke­vesebb mint, amennyit az elmúlt év első három—négy hónapjában értékesítettek. A tejhozam növelését jel­zi. hogy a gazdaságokból csaknem 45 ezer hektolitert szállított el a tejipari válla­lat. A salgótarjáni járás kivé­telével mindenütt több tejet értékesítettek, mint tavaly ilyenkor. A legtöbbet — csak­nem 13 ezer hektolitert — a pásztói járásban adták. A vizsgálati anyagot ösz- szesítik, tanulmányozzák, és ennek alapján dolgozzák ki a telepek felszámolásának lehe­hogy a lakótelepeket felhasz­nálhatják üzemfejlesztési, vagy városrendezési célokra. A vizsgálatot a közeljövő­ben befejezik. Ezt követi a javaslatok kidolgozása, majd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents