Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-28 / 123. szám

Kommentár a csökkentésről 3*2 ártliat! r~y A bányák. » Nőenii! megyei Bú l<ir és Faipari Vállalat, és a Balassagyarmati Porcelángyár után sorba jelentik az üzemek: július 1-1«! dirire október 1 - töl bevezetik a csök­kentett munkaidőt. Eridig tíz vállalat jelezte ilyen szándé­kút Ami miatt egyik-másik helyen jogosan nyugtalankod­nak: nem tudják mire vélni a sietséget. .Vejn.zerü és tetszetős dolog sürgetni a bevezetést, de annál nehezebb az előfeltételeket biztosítani. Az „elveszett” munkaidőt saját erejükből kei) előteremteni, műszaki fej­lesztéssel pótolni a vállalatoknak. Előírás még. hogy nem csökkenhet a termelés, sem a dolgozók keresete.. Az SZMT elnöksége, a szakmai megyei bizottságok csak akkor járulnak hozzá a munkaidő csökkentéséhez, ha a gazdasági vezetők felkészülési tervükben biztos garanciái nvijjsanak arra. hogy a megjelölt időpontig minden akadályt elhárítanak a bevezetés útjából, s ezt a szakszervezeti bi­zottság is igazolja. Ellenkező esetben az történik, ami a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál. Mivel a bevezetés előtt három hónappal nem nyújtották be a felkészülési ter­vet a megyei tanács végrehajtó bizottságához, sem a job­bágyi. sem a balassagyarmati telephelyen nem engedélyezték a csökkentett munkaidőt. A példa figyelmezteti azokat a vállalatokat, amelyek közvetlenül a lakosság szükségleteire dolgoznak! A csökkentett munkaidő bevezetése nagyon komoly gaz­dasági és politika! feladat, amelyet csak egyféleképpen lehet végrehajtani: jól. Ez periig széles körű megfontoltságot, kö­rültekintést és nagy alaposságot követel. Ahol nem teremtik meg a műszaki feltételeket, csök­ken a termelés és a dolgozók keresete, ott akár tetszik, akár nem: vissza krtl majd állni a teljes munkahétre. Iía ilyes­mi megtörténik — reméljük nem kerül rá sor —. annak következményeit az illető vállalat vezetőinek és szakszerve­zeti bizottságának kell vállalnia. Ezt meg lehet előzni akkor, ha nem mondanak igent, amikor nemet követel a helyzet. A józanul gondolkodók megalapozott intézkedésekhez ragaszkodnak. Inkább várnak valamennyi időt. de a kedvezményt, amit kapnak biztosnak akarják tudni. Nem lehet tehát néhány ember magamuto­gató, érzelmeket felkorbácsoló megjegyzését tömegvéle­ménynek kikiáltani. A tapasztalatok óva intenek attól, hogy megalapozat­lanul gyorsítsuk a jelenleg egészséges folyamatot. Az SZMT elnöksége Ismételten azt tanácsolja: esak ott vezessék be a csökkentett munkaidőt, ahol ennek minden feltételét megteremtették. Venesz Károly Xcm ára! A megyei HEB figyelmébe Fotósok, grafikusok, diákok, kereskedők egyaránt kedvelik a Cellux néven kapható — már amikor kapható — átlát­szó ragasztó szalagot. Import­cikk lévén, gyakran hiányzik a boltokból. Jogosan tarthatna tehát dicséretre igényt a ma­gyar ipar, ha Dunafix nevű gyártmányáért nem csak pénzt lehetne adni. — de használni is lehetne. A szer­kesztőségünkben megtekint­hető Dunafixtekercsről képte­lenség lefejteni a szalagot; olyan apró cafatokra szakad, mint a bőr a skarlátból gyó­gyuló betég testéről. Ez szemét, nem áru! Gyalázatos voltát, a vásár­lókat megkárosító forgalma­zását néhány kérdés kíséreté­ben ajánljuk a Nógrád me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság figyelmébe: a) Ki az, aki eltűrte, hogy a gyártóműtől a kereskedelmi forgalomba kerüljön a Duna­fix? b) Ki az, aki a Dunafix nevű szemetet a kereskede­lem részére átvette? c) Ki az, akivel Irgalmatla­nul megtéríttetik a Dunafix használhatatlansága miatt ke­letkezett károkat? A megyei NEB ezúton kért vizsgálatának eredményét kö­zöljük. — b. z. — Kenyérből? Romhányban Sütőipari szaküzlet megnyi- isát tervezik Romhányban. z óvodával szemben a kia- tkítási munkálatok már meg- ezdődtek. A falu lakói üröm­iéi vették a Nógrád megyei ütölpari Vállalat kezdemé- yezését, mert így lehetősé- ük nyílik a fogyasztói érde- ek érvényesítésére. Az új saküzlet június második fe­stői várja a vásárlókat. Az rdeklődés nagy. Az üzletet a omhányi és a rétsági sütő- oari üzemek folyamatosan llátják friss kenyérrel, pék- üteménnyel. Bíztató hirdetés» Hamburg egyik vezető napi­lapjában olvastuk az alábbi hir­detést: „Cirkuszvállalatunk: erő­teljes, nős fiatalembert keres Őr­nek vadállatainkhoz. Elsőrendű bánásmód és ingyen ellátás mel­lett megnyugtatóan gondosko­dunk hátramaradottaíról is.’* )íii\cn magasait van a felhő? Ez a kérdés mindig érdekli a meteorológusokat, á pilótá­kat. Eddig a felhők magassá­gát „szemmértékkel” állapí­tották meg: felbocsátottak egy léggömböt, s megfigyel­ték. mikor tűnik el a felhők­ben. Ezt követőleg azután képletek alapján számították ki a magasságot. A szovjet feltalálók elhatá­rozták. hogv laserrel végzik ezentúl a méréseidet. A fény­impulzus függőlegesen felfelé hatol, visszaverődik a felhő­zet alsó széléről és — termé­szetesen már legyengülve — visszakerül a magasságmérő fényfelvevőjébe. A készülék ugyanúgy működik, mint a repülőgépek rádió-magasság­mérője. azzal a különbséggel, hogy nem lefelé, hanem a magasba tekint. 30 milliárd kötet A Szovjetunióban, fennállá­sának ötver, éve alatt, több mint kétmilló könyvet adtak ki, mintegy 31 milliárd pél­dányban. Az eredeti müvek mellett a szovjet könyvkia­dásban nagy helyet foglalnak el a fordítások. Sliakespeare-t például 316 kiadásban je­lentették meg 28 nyelven, Mark Twaint 314 kiadásban, A könyvüzletek száma az 1917-es kétezerről 13 ezerre emelkedett a forradalom óta eltelt években. Otletbank Norvégiában új bankot létesítenek. Ebben nem pénzt és értékpapírt őriz­nek majd, hanem ötlete­ket. Ügy kezdődött a do­log, hogy a norvég tv fel­hívást bocsátott ki, ha va­lakinek valamilyen jó öt­lete támad, küldje be a te­levíziónak. Válaszul annyi levél érkezett, hogy a tv- nél úgy döntöttek: egy ré­szüket feldolgozásukig az esetleges ötletlopások elke­rülése érdekében bankban őrzik. is aranysyapias juhok Kiirtották a hiidössántasá^ot Sokféle és változó véle­ményeket hangoztatnak me­gyénkben a juhászairól. Szak­mailag nem kétséges, hogy7 olyan hegyvidéki megyében, mint Nógrád, jó adottságai vannak a juhtenyésztésnek. Kiváltképpen, ha a tsz-ék megfelelő legelővel rendel­keznek. Nem véletlen, hogy az állattenyésztés fejlesztésé­nek fő iránya éppen a juhászat és a szarvasmarha-tenyésztés. Mégis tudomásunk van ar­ról, hogy néhány t,sz-ben apasztották a juhok létszá­mát. sőt akad. ahol teljesen felszámolták. Azonkívül a juhtenyésztés fejlődése sem olyan nagyarányú, amint azt várni leheteitt volna az árki­egészítő dotáció alkalmazása után. Nem véletlenül tettem fel tehát a kérdést a bujáki Zöldmező Tsz-ben. — Érdemes-e juhot tarta­ni, tenyészteni? Halmi Ferencné, a szövet­kezet üzemgazdásza egyértel­mű választ adott: — Mi azt tapasztaltuk, hogy érdemes. Szeretnénk sürgősen megkétszerezni az állományt. S javasolta, nézzünk körül az Űjkúti telepen, ahol a tsz-juhászat van. Harmincezer tisztán Miközben az újkúti gazda­sági majorhoz igyekeztünk, az üzemgazdász, — aki egy­ben az Űjkúti telep vezetője — számadatokkal is szolgait. — Négyszáznyolcvan anya­juhhal gazdálkodunk — mondta. — Az idén három- százhetven pecsenyebárányra is szerződést kötöttünk. Mert a juhtenyésztés sókféle hasz­not nyújt. Jól fizetnek az ex­portra menő pecseri yebárá- nyoko-n kívül a gyapjú és a tej is. Természetesen csak akkor, ha szakszerűen, gon­dosan bánnak a jószágokkal. Nálunk például már végez­Aje időjárás is kedvezett Salgótarjánban: hajnaltól estig Ifjúságnapi mozaik — Menetdalban: elsők a gyarmati diákok A televízió operatőre eset- tintett, amikor vasárnap kora reggel meglátta a salgótar­jáni Tanácsköztársaság teret. Szombaton egész nap esett az eső, hűvös szél fújt. A me­gyei fiatalok salgótarjáni ta­lálkozójára, vasárnap reggel azonban nyárias kék ég. nap­fény, széltől, esőtől, emberi munkától tisztára sepert dísz­tér fogadta az érkezőket. Tíz óraJcor színes-fegyel­mezett sorokban megindultak a fiatalok — szécsényiek, gyarmatiak, rétsági, pásztói, turjánt kiszesek — a tér irá­nyába. A Zója liget felé vo­nulásuk előtt a hatalmas té­ren gyülekeztek. A Karancs Szálló előtt — de mindenütt, ahol a fiatalok elvonultak — sok száz, ezer tarjáni nézte a táblákkal, zászlókkal, VIT- jelvényekkel, transzparensek­kel felvonulókat. A szécsényi és a salgótarjáni járásból ér­kezett kiszesek között, külön kis csoportot alkotva, mentek a járás politikai, társadalmi életének vezetői, A „Tíz éve KISZ-tagok” feliratú tábla mögött sok is­merős arcot láttunk. Húsz esztendeje is ott voltak min­den jelentősebb ifjúsági ren­dezvényen. — Gyerekek, nincs mese, ezt az egyházasgergei tánc- csoportot felvesszük... Jó lesz a vegére — mondta az operatőr a munkatársainak, amikor a Zója ligeti nagygyű­lés végén „szemrevételezte" a kultúrműsorra gyülekező együtteseket. — Nem messze van ide Ka­locsa, vasalt kocsin járunk el oda... — énekelték az egy­házasgergei általános iskola kis táncosai a felvevőgép előtt, közben persze táncol­tak, forogtak ... Először, má­sodszor, harmadszor ,.. Ne­héz kenyér a film. Negyed- szerre sikerült, mindenki elé­gedett volt — talán az ope­ratőr is — pihenhettek a kis­lányok a fellépésig. — Gyöngyösről jöttünk — mondja az egyik tiszt a fegy­verkiállításon. — Nekünk már „komoly prakszisunk” van az ilyen gyermek-bemutatókban. Hoztunk jó néhány kézi fegy­vert, és ezt a kétéltű szak­gépkocsit. A legnagyobb si­kere ennek van... Kétéltű, de ha így megy három, négy élet is kevés lenne ahhoz hogy kibírja. Nézzen csak a belsejébe. Benéztem. Számoltam. Ak­kor éppen 21 kisebb, nagyobb gyerek kuporgott, matatott a belsejében. Valamelyikük, az úttörőraj rajzászlaját is ma­gával vitte a kocsiba. — Tessék mondani, honnan érkeztek? — kérdezte a tiszt­től egy magasra nőtt gyerek. Amikor megmondták neki, na­gyot riklcantott örömében: — Ott szolgál a bátyám .., Ilyen kocsit vezeti Mester Sándor bátyját, Mester Jánost jó ismerik a katonák. „Jött volna szívesen. de más dolga volt.,. A KISZ megyei bizottsága erre a vasárnapi alkalomra hirdette meg az alapszerveze­tek között a men etdaltanulási , versenyt. Az iskolák, üzemek fiataljai hónapok óta készül­tek a mozgalmi dalversenyre, A felvonuláson eldőlt az is, hogy ki kapja az öt, három, illetve kétezer forintos tárgy­jutalmakat. A zsűrizés a sal­gótarjáni szakmunkástanuló intézetben zajlott. Bebizonyo­sodott: nemcsak a Ki mit tud? versenyek zsűrije „van nehéz helyzetbe", a menetdal és a felvonulás is a „ne­hezebb” műfajok közé tarto­zik. Némi vita után megszü­letett a döntés: éneklésben első a balassagyarmati Ba­lassi Bálint Gimnázium cso­portja, második — és így a háromezer forintos tárgyjuta­lom boldog birtokosai — a pásztói járásból érkezett fia­talok, míg a harmadik díjat a kétezer forintos tárgynyere­ményt a zsűri a salgótarjá­ni gépipari technikum II/B. osztályának ítélte. A felvonulást is értékelték. A díjak megegyeznek az előb­bivel. A legszebben, legfe- gyclmezettebben a szécsényi járás kiszesei mentek. A má­sodik helyet a salgótarjáni járási, a harmadikat pedig a pásztói járási fiatalok sze­rezték meg. Este olyan volt a Tanács­köztársaság tér, mint egy ha­talmas méretű tánciskola ter­me, Körben a padokon, ren­geteg fiatal várta, hogy a megyei József Attila művelő­dési ház gitárzenekara „fel­szereljen". Hét óra után nagy ováció fogadta az első gi- tárhangoliat. Alit a bál este tízig. (pataki) tünk a nyírással és az átla­gunk harmincnégy dekával a négy kiló fölött volt. Ara­nyat érő gyapjút nyírtak az asszonyaink. Feltűnően nagy lelkesedés­sel beszél az eredményeiéről. — Üzemgazdász létére eny- nyire érdeklik a juhok? — Nagyon szeretem a juh­tenyésztést. Amikor ide ke­rültem és az irodára osztot­tak be üzemgazdászi teen­dőkre, külön megkértem az elnököt, hogy a juhokkal én foglalkozhassam. Tavalyelőtt ugyanis a juhászatot még nem tartották jövedelmező ilzemágnak szövetkezetünk­ben. Azzal kezdtem, hogy ki­selejteztem az öreg. tenyész­tésre alkalmatlan egyedeket. — És most? — A juhokkal, bármennyi­re igénytelen jószágoknak tartják őket, bánni kell. A mi juhászatunk kislétszámú. de még így is harmincezer tiszta jövedelemre terveztünk. Ennél természetesen többre számítunk. A derűlátásra a magas gyapjúhozam is feljo­gosít. A nyíró brigád A bujáki Zöldmezőben már végeztek a nyírással, bérnyi- rást is vállaltak, ami birkán­ként további egyforintos be­vételt eredményez. Összesen mintegy harmincezer forintot várnak a közösnek bémyírás- ból. — Gépet vásároltak birka­nyíráshoz? — kérdezem, hi­szen ilyen kisebb létszámú juhászainál könnyelműség­nek tetszik a drága gép be­szerzése. — A gép nem a mienk. Kooperációt kezdeményez­tünk a Nógrádkövesdi Állami Gazdasággal. Nekik gépük van, nekünk pedig szorgal­mas asszonyaink. Most vár­juk a béri szövetkezet juhait, azokat itt helyben nyírjuk meg. Utána Nögrádkövesdre. majd Homokterenyére, a tsz- be mennek asszonyaink. Ez afféle kisegítő vállalkozás. — Sok ilyen kéne! — Bizony sok. Különösen az idén, amikor az aszály és a fagy alaposan megvámolta a növénytermesztést. A majorba érkeztünk köz­ben és annál az új kűtnál szálltunk ki kocsinkból, amelyről a határrész a nevet kapta. Hamarosan a juhász is előkerült, éppen a tejet fejte nagyobb fiával. — Jó eső kéne, hogy jó legyen a legelő — mondta Kocsi István is. a juhasz, aki huszonöt esztendeje foglalko­zik juhokkal és az édes­apja is pásztorkodott. Most meg s fiait is juhásznak ne­veli. A tizennyolc éves Pisla fia már kész juhásszá neve­lődött a keze alatt, a mási­kat. a tizennégy esztendős Palit a balassagyarmati me­zőgazdasági szakiskolára szánja, a juhász-szakra. ' Tavaly májusban költöztek Bujákra Tápiószeléről. Ezer anyát Az árokpartra telepedtünk, szemben a teleppel, ahol a fehér szőrű báránykék éppen etetésre vártak. Gondozójuk is a juhászcsaládhoz tartozik, Kocsi István sógora. — Jövedelmez-e a juhá­szat? — kérdezem a juhászt is. Látni rajta, hogy nem tud­ja: a közös jövedelem, vagy egyéni keresete érdekel-e. — Mi is megtaláljuk » számításunkat, meg a tsz is. Tavaly, amikor a tsz-be kerültek, a büdössántaság már szinte általános volt. Rendet kellett csinálni tehát az állományban. A nyírósúly is csaknem egy kilóval ki­sebb volt az ideinél. Kigyó­gyították, rendbe rakták az állományt a nagy szakérte­lemmel irányító Halmainéval. — A büdössántaság juhász­betegség — mondta Halmai Ferencné. — Ha a juhász érti a munkáját, ez a beteg­ség elkerüli az állományt. Meggyőződhetünk azután személyesen is a juhok ál­lapotáról. A juhász is alátá­masztotta a feladatot: — Legalább ezer anyát ké* ne tartani. A legelő bírja, meg azután mi is elgyőz- ziik... S búcsúzóul meg kellett te­kintenünk a folyóvízzel ellá­tott, televízióval is berende­zett nagyszerű szolgálati la­kást, ahol a juhász családja él és meg kellett ízlelnünk a korai, zsenge juhsajtot, amely ugyancsak a juhászat jöve­delmét tetézi. Lakos György Három hónap bajai után a Györi-brígad? Jó munkájáról vált híressé évekkel ezelőtt Győri Ferenc kányási frontbrigádja. Általában mindig ők voltak a kez­deményezők, nemcsak a munkaversenyben, hanem az új technológiák meghonosításában is. Az idén is első között tettek felajánlást a KMP megala­kulásának 50. évfordulója tiszteletére. A termelékenység nö­velése és a gazdaságos munka szerepel többek között a fel­ajánlásban. A gépek üzembiztonsága, megóvása és a techno­lógiai fegyelem is versenypont. — Januárban még szép eredményeket értünk el, de utána három hónapon keresztül nem sikerült a tervet teljesítenünk — mondja Győri Ferenc, a brigádvezető. Eleinte jól ment a maróhenger, de később szakadozott a főténk. Sokáig nem bol­dogultunk a géppel, úgy, hogy az utóbbi időkben már in­kább hátrányt jelentett, mint előnyt. A baj persze nem jár egyedül: szakadozott a kaparólánc is. — Pénz csak akkor van, ha tervteljesités is van — szól közbe az egyik brigádtag. Megmagyarázzák azután, hogy a kollektív szerződés lépcsőzetes bérezést ir elő. Ha a brigád teljesíti vállalását, akkor nagyobb arányban nő a kereset, ha elmarad, akkor jóval kevesebb a pénz. A 105 tagú frontbri­gád az elmúlt három hónap alatt több mint 1700 tonna szén­nel maradt adós. — A gépet kiszereltük, de ha változnak a főteviszonyok, rögtön visszaállítjuk, mert a gépi munlia mégiscsak kőny- nyebb. Most páncélkaparóval és rárobbantásos módszerrel dol­gozunk. Igyekszünk törleszteni — mondják. Aztán srámolunk a norma szerint. Kiderül 983 csille szénnel termeitek többet, ami május 20-ig 610 tonnás törlesztést jelent. A brigádveze- tc a búcsúzásnál még hozzáfűzi: az idén is teljesíteni akarjuk ígéretünket. A félév végéig letörlesztjük az adósságot. B. J. NOGRAD — 1968. május 28., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents