Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-23 / 119. szám
Ha újra kezdeném.. Több mini háromezer nyugdíjas bányász él Salgótarján környékén. Idős. munkában fáradt emberek. Ma is szak- szervezeti tagok, külön alapszervezetekbe tömörülnek és ügyes-bajos dolgaikat a közülük választott fezetőik intézik. Szív, végtelen türelem, emberszeretet és hozzáértés kell ehhez a munkához. Akik teszik, ilyenek, önzetlenek, kötelességtudók, lelkiismeretesek és mintha csak idős korukat hazudtolnák meg. nagyon lelkesek. Ilyen Retries János is, a 7Í éves veterán. A Kővár utcai ház néhány négyszögöles kertjébe lépcsőn kell felmászni. Hatul, az erdő alatt egy asztalka és pad. Itt telepedtünk le. Különleges -tanén a város panorámája, az ember hizlalhatja a szemét, és szívhatja az erdőszűrte friss let égőt. — Nagyon szerelek itt estefelé megpihenni — mondja Petries János. Rászolgált már a pihenésre gondolom, miközben hallgatom regényes, de igen keserves, mostoha életútját. A magyart ma is né- mete6 dialektusban beszéli. — Az apám jugoszláv volt. Szlovéniából került München mellé, Pencbergbe. Bányász volt, 50 évet dolgozott. Ott születtem. Tizenegyen voltunk, köztük olyan testvérem is van, akire már nem is emlékszem. Fiatal koromban nagyon szerettem a sportot, tornásztam. De úgy volt ám akkor még ott is, hogy a munkássportoló, nem győzhetett versenyen. Megszerveztük az ifjúmunkás szervezetet, egy ev alatt 500 tagja lett. Sportkörünk, zenekarunk is volt. — Magyarországra, mint sebesült, rokkant katona kerültem, tizenhatban, Saígóbányára. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel és itt maradtam. Még akkor a szervezeti élet nem volt erős. 1918-tól vagyok tagja a szakszervezetnek, a párttagságomat meg 1925-től ismerték el, A Tanácsköztársaság idején a sógor volt a vörösőrség parancsnoka, én meg a helyettese. 1919 után kezdődött a kálvária. Internáltak, megfigyeltek. 1928-ban meg örök időre kitiltottak az országból. El kellett válni törvényesen a feleségemtől is, mert máskülönben azt is kitoloncolják. A börtönből Szlovákiába kerültem. Losonc, Zólyom, után Osztrava mellett volt az első emigráció. Onnan Becs, majd Németország következett. Egy évet Voltam Pencbergben. de mint hontalannak csak alkalmi munka jutott, már amikor. Vörössegélyt Is kaptam, ösz- szeköttetés révén Berlinbe kerültem, majd a párt segítségével Belgiumba. Ott nem kértek először papírt. Kellett a munkás. írtam a feleségemnek, csomagoljon, jöjjön. Mire a négy hónap letelt és kértem volna az állandó tartózkodást. már nem kaptam meg. Igaz, részt vettem egy tüntetésben. Letartóztattak. Az asszony közben már eladott amit tudott, jött volna, de kapta a táviratot, hogy várjon. Később került csak ki Belgiumba. — A belgák átdobtak a határon, a franciák meg vissza. Szerencsém volt, hogy nem vették nagyon szigorúan a kitiltást Belgiumban. Először, amikor elfogtak egy hónapot kaptam, másodszor meg hatot. Azután máshol dobtak át a határon, és megmondták, merre nem találkozom a franciákkal. Eljutottam Párizsig, de a hontalannak ott sem volt munka. Strassburgba kerültem, ahol politikai menedékTársadalmi erő szakterületen Beszélgetés a NEB mezőgazdasági szakcsoportjáról A Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálataira a szigorú tárgyilagosság, a szakmai megalapozottság jellemző. Talán kevesen tudják, hogy a vizsgálatok megkezdése előtt, menet közben, s az értékelés során a népi ellenőrzés munkásai a szakemberek véleményét nagy megbecsülésben részesítik. A különböző szakterületek alapos ismerőiből, megbecsült képviselőiből szakcsoportok alakultak a Népi Ellenőrzési Bizottságok mellett. Ilyen a NEB megyei bizottsága mellett működő mezőgazdasági szakcsoport, amelynek vezetőjét Bencze Barna agrármérnököt kérdeztük munkájukról. terveikről. — Mióta működik a mező- gazdasági szakcsoport, s mi a feladata? — Az egyik legrégebbi csoportok egyike a miénk — mondta Bencze Barna. — Már a Népi Ellenőrzési Bizottság működésének kezdeti szakaszától tevékenykedik. Általában tíz—tizenöt rendszeres aktívával dolgozunk. Legfontosabb feladatunk a mező- gazdasági vizsgálatok szakmai megalapozottságát biztosítani. Legyen a vizsgálati téma országos jellegű, vagy megyei kezdeményezés, elsősorban mi vitatjuk meg. Mintegy előkészítjük, programmal látjuk el a vizsgálatokat. Ügy érzem: az eddigi tevékenység során helyes módszerekkel sikerült elősegíteni mind a vizsgálatokat, mind pedig az ezt követő gyakorlati megvalósítást. — Habár kevesen, de még mindig akadnak, akik kétségbe vonják a NEB-vizsgálatok szakmai megalapozottságát, nem szólva azokról, akik „piszkálodásnak” vélik a hibák feltárását. Mi erről a véleménye? — Senki sem szereti a vizsgálódást. Különösen azok nem, akiknek takargatnivalójuk is akad. Nos, éppen ezek hiányolják az ellenőrzés résztvevőinek szakértelmét. Megítélésem szerint sokat fejlődtek a vizsgálati módszerek, s minden kérdésben meghallgatjuk az adott terület legjobb szakembereit. — Közvetlenül is részt vesznek vizsgálatokban? — Igen. Vizsgálatot például csak népi ellenőrzési bizottsági tag és szakcsoport tag vezethet. Ugyanakkor a legkülönfélébb területekről vonunk be szakembereket a munkába. Például a mező- gazdasági szakember, és szakmunkásellátottságról készített jelentésünkhöz hathatós segítséget nyújtott a balassagyarmati mezőgazdasági szakmunkásképző iskola, a szécsényi mezőgazdasági technikum igazgatója és a MEDOSZ képviselője. — Milyen elképzelések szerint dolgozik a szakcsoport? — Féléves terv szerint. Idén eddig három vizsgálatban, illetve a már említett szakember-ellátottságról szólva, négyben működtünk közre. Az erdőgazdálkodás, a mezőgazdasági gép- és gépalkatrész-ellátás, a tsz melléküzemágai fejlesztésének kérdései szerepeltek napirenden. A kérdéseket mindig megvitatjuk a járási szakcsoportokkal is. Évente egy alkalommal pedig megyei tanácskozáson értékeljük a társadalmi apparátus tevékenységét. — Hallhatnánk valamit a tervekről? — Április huszadiki ülésünkön két témáról tanácskoztunk. Javasoltuk a NEB megyei elnökségének, hogy vizsgáljuk meg a termelőszövetkezeti és a földtörvény végrehajtását, valamint a juhtenyésztés helyzetét. Mindkét téma igen aktuális. Ügy vélem, az elnökség elfogadja javaslatunkat — fejezte be nyilatkozatát Bencze Barna. P. A, jog segítségével javítgattam a cipőket. Ezt a szakmát még Salgóbányán megtanultam. Később a politika miatt ott is letartóztattak, kiutasítottak. — A feleségem egy ideig Brüsszelben szakácskodott. Legálisán volt ott. Azután azzal vádolták, hogy engem rejteget, majd őt is letartóztatták és kiutasították. Ő is illegalitásba került, de súlyos beteg lett, felépülése után hazajött. Itt sem volt maradása. Összeköttetés útján Újvidékre került. Később — azt hiszem 1938-ban — ő szerzett nekem bevándorlást Jugoszláviába. Amikor odakerültem, neki is rosszabb Lett. Ott ért a német illetve a magyar megszállás. Nyomban letartóztattak, internáltak, kényszermunkára vittek Németországba. Később a Szudéta-vidékre, Csehszlovákiába telepítették át. Ha 1945 áprilisában meg nem szököm innen a partizánokhoz, már nem élnék. Pencbergböl írták később, hogy ott április 18-án végeztek ki 18 kommunistát. Én ezen a napon szöktem, de jártányi erőm sem volt. — Volt a vízválasztói erőműben egy kis cipészműhely, a felszabadulás után ott kapott munkát Petries János. Később a laboratóriumban betanított munkásként dolgozott, majd az üzem személyzetlse lett. A nyugdíj előtti éveket már panaszkivizsgálóként töltötte. Nyugdíjas, de munkája állandóan van, csak azért nem fizetnek. — Legutóbb Karancskeszi- ben voltam, előtte meg Mátra- novákon, nyugdíjasok ügyét intéztük. Ma megbeszélésünk volt. Aktívaként dolgozom a szakszervezetnél, van ott tennivalónk mindig. Az alapszervezetnek 500 tagja van. Itt a területnél a 4/b-s pártalap- szervezetnél meg gazdasági felelős vagyok. Volt elfoglaltságom a munkásőrségnél is. Nem panaszkodom. Hogy meddig teszem? Gondoltam már erre én is, de úgy vagyok vele: addig amíg a koporsóba nem tesznek. Ha újra kezdeném, akkor is ezt tenném, kommunista lennék. Csak másképp csinálnám, mert az élet sok mindenre megtanítja az embert — mondja. Alkonyodik már, ilyenkor nagyon szép á város panorámája a kerti pádról. Valóban jó itt megpihenni a napi munka, vagy ahogy Petries János mondja, a sok-sok viszontagság után. Bodó János R szentieíie'yiek szépítik a községet A szendehelyiek nagy tekintélyt szereztek maguknak községük szépítésével. Bekapcsolódtak a „Virágos Dunakanyar” mozgalomba. Az elmúlt évben a községhez tartozó Katalin-pusztát, amely beleesik a 2-es főközlekedési útvonalba, parkosították, virágos településsé fejlesztették. A Duna-kanyar Intéző Bizottsága oklevéllel tüntette ki a községet. A lakosság az idén arra vállalkozott, hogy Katalin- pusztához hasonlóan, csinosítják Szendehelyt is. Az elmúlt hetekben a községi tanács vb meghirdette a társadalmi munkát elsősorban a község belterületének rendezésére. A dolgozók vállalták, hogy 10 ezer forint értékben elvégzik a belvizek levezetését, rendbe teszik a vízlevezető árkokat a házak előtt, virágos ágyakat készítenek. A munkát már az elmúlt hónapban megkezdték, és azóta is aki szabad időt szakíthat, dolgozik a vállalt feladat megvalósításáért. Legutóbb a község jelentős részén csoportokban dolgoztak. A vízlevezető árkok tisztításával már el is készültek. Emellett kimeszelték a házakat és a parkokban nyílnak a szinpompás virágok. Mi okozza a reumát? A maros vásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet egyik munkaközössége, amely évek óta tanulmányozza a heveny reuma jelentkezését a gyermekeknél, kísérleti állatokon streptococcus-kivonat és reumás gyermekek szervezetéből elkülönített vírus adagolásával előidézte a szívizom-állomány jellegzetes reumatikus károsodását. A szakorvosok e kísérletek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a reuma jelentkezését a gyermekeknél streptococcus idézi elő, ha a szervezetben megfelelő vírusra talál. Feltehetőleg a streptococcus aktiválja a vírust. Szakkörökben hangsúlyozzák, hogy ezzel gyakorlatilag Is igazolódott Daniel Daníelopo- lu román tudós negyven évvel ezelőtti hipotézise. A kísérletek különleges jelentőségűek a gyermekeknél jelentkező reuma leghatékonyabb megelőzési és kezelési módszerének feltárása szempontjából. c/lz az átkozott Radics Józsefnek a balta hűséges cimborája volt a bányában. Jó hasznát vette az ácsolásnál. A bányán kívül pedig a vesztét okozta. Tizenkét évi börtönbüntetést kapott, mert ölt vele. A büntetésből nyolc évet letöltött, a többit elengedték jó magatartása miatt. Börtönbe jutásának a története, hogy víg társasággal Kisterenyére mentek. Az akkor még fiatal mátramind- szenti cigánylegény bányásztársaival érezte magát legjobban. De azzal különbözött a többiektől, hogy a kisbaltá- ját még a mulatságba is magával vitte. Mondta is. — Ez az igazi jóbarát... A többiek nevettek rajta, elnézték szeszélyét. A mulatság, mintahogy néhányszor lenni szokott, poharazással, majd hangoskodással, végül veszekedéssel végződött. Radics nem mérsékelte magát sem az itallal, sem a hangoskodással. Csitították, nyugtatták, de eredménytelenül. Szabó Géza keményebben szólt rá, a fajtáját is emlegetve, amire Radics egyébként is érzékeny. Haragra lobbant, aztán bekövetkezett a tragédia. Mikor hazafelé mentek, a baltával agyonütötte a dor- y dióját. Mint említettük régen volt, Radics már kiszabadult és Mátramindszenten él. Ott jártunk a napokban. Megfordultunk a szépen megépített falatozóban is. A csinos, vendégmarasztaló fogadó hatalmas pultjának horpadt a szegélye. Rögtön felhívja magára a figyelmet, mert az új alkotmányon beteg foltként éktelenkedik a horpadás. A lemezt valami kemény tárggyal csúfíthatták meg. Azt mondja a vendéglős. — Keménnyel ám, baltával a Radios ... Elhallgat a vendégsereg, mindenki figyeli a hatást. Mert mondani sem kell, elakad a szó. Radics? A baltás Radics...? Most szabadult a balta miatt és máris forgatja? Méghozzá a vendéglőben? így volt, sajnos így. Most történt, a múlt hónap végén. Néhány ember iszogatott, beszélgetett a falatozóban és belép Radics. Ő is kér és iszik. Magában, mert ki koccintana vele szívesen. Aztán jön a sógora, aszal pusmognak. Egyszercsak Radics elordítja magát. Kirohan, és jön vissza, kezében a baltával. Forog a helyiség közepén, mereszti a szemét és ordít. A haza fegyveres szolgálatát vállalták Befejeződött a sorkötelesek tavaszi sorozást* megyénkben Az elmúlt napokban ismét a sorozó bizottság elé álltak megyénk sorköteles fiataljai. Végigjárták a különböző bizottságokat, alapos orvosi vizsgálaton estek át. A vizsgálat, a beszélgetés után szinte valamennyinek beírták a katonakönyvébe: alkalmas. Részleges sorozásnak is mondhatjuk ezt. Hiszen ahhoz, hogy néphadseregünk állandóan ütőképes, hadrafog- ható legyen, szükséges a korszerű kiképzés bevezetése, alkalmazása. Ez a részleges sorozás, illetve behívás pedig ezt a célt szolgálja. Néphadseregünk alakulatainál állandóan kiképzett, hadraíoghaló katonák vannak. A legutóbbi sorozáson érdekes, új színfolttal találkozott az érdeklődő. Feltűnt, hogy évről évre mind több fiatal választja élethivatásának a tiszti, tiszthelyettesi pályát, vagy kéri, hogy tartalékos tiszti, tiszthelyettesi iskolára küldjék. Balassagyarmaton, a sorozás szünetében találkoztunk néhány fiatallal. A kérdés valamennyihez egy volt: miért választotta a hivatásos tiszti, tiszthelyettesi pályát. A válaszok rendkívül érdekesek, figyelemre méltóak. Horváth László Nógrádkö- vesden lakik. Édesapja vasutas. Most a mezőgazdasági gépszerelő szakiskola harmadikos tanulója. — Gyermekkorom óta katona szeretnék lenni. Most, hogy tudomást szereztem arról, miként lehet hivatásos pályára jelentkezni, az elsők között voltam. Hogy miért? A hadseregben ma már más az élet. A fiatal megtalálja számítását. A mezőgazdasági gépekhez már megszereztem a jogosítványokat, de nem találom ezt életpályának. Gépkocsizó, vagy harckocsizótechnikus szeretnék lenni. Abban van fantázia. Beszéltek a fiatalok. Valamennyien álmuk valóra váltását látják a honvédségnél. Leszák János romhányi fiatal már leérettségizett, megszerezte a gépjárművezetői jogosítványt is. Most mintavevő a Felsőpetényi Ásványbányánál. — Kétéves tartalékos tiszti Iskolára jelentkeztem. Ügy érzem, Népköztársasagunknak tartalékos tisztekre is szükségé van. Nem biztos, hogy bent maradok, sok függ majd a körülményektől is. Vegyipari pályára készültem. Nem sikerült. Szeretnék továbbtanulni, mindenképpen. A néphadseregben erre megvan minden lehetőség. Ügy tudom, tüzér leszek. Most már csak a behívót várom. Az lenne a jó, ha minél előbb megkapnám. A fiúk közül talán egyedül Csonka István gondterhelt. Diós jenőröl érkezett a sorozásra, neki is szép tervei vannak. Őszintén szólt ezekről. — Megvan a gimnáziumi érettségim. Anyagelőkészítő vagyok a váci Forte-gyárban. * Kétéves tartalékos tiszti iskolára jelentkeztem. Hogy ml inspirált erre? őszintén mondom. Van érettségim, de nincs szakmám. A páncélosokhoz jelentkeztem, ott szeretnék sokat tanulni, hogy leszerelés után a polgári éleiben is hasznosíthassam tudásomat. A polgári életben? Ki tudja. Hiszen a hadseregben még sok minden történhet velem. Lehet, hogy örökre megszokom a katonaéletet, s akkor végleg bent maradok. Meg aztán, mégis csak ott derül majd ki, hogy alkalmas vagyok-e a tiszti pályára... Gépszerelő ipari tanuló a rétsági Gulyás György. Ö közeiről ismeri a hivatásos katonák életét, hiszen édesapja is tiszhetyettes. Apja nyomdokain kíván haladni; hivatásos tiszthelyettesi iskolára jelentkezett. Miért? Beszéljen ő maga. — Apám is katona, én is az szeretnék lenni. Mégpedig harckocsizó-technikus. A néphadseregben igen magas technikát alkalmaznak, sokat lehet tanulni. Sőt. Több szakma elsajátítására is van lehetőség. Van még a honvédségnek egy érdekes varázsa. Más az életmód, mint a polgári életben. Emberekkel kell foglalkozni — nagy felelősséggel. Én ezért választottam ezt a hivatást. A négy fiatalember a jövőjéről döntött. Van, aki csak tartalékos tisztnek jelentkezett, van aki hivatásának választotta a katonai pályát Egyben valamennyien biztosak; megtalálják számításukat- kmi pedig nem közömbös: a balta... •— Nekem senkim nines, semmi sem számit... Mintha eszét vesztette volna, veri a balta fokával a falatozó kövét. Az emberek hátrálnak, a fogadós pedig csendre inti. Erre ugrik a pult elé és minden erejével rávág a pultra. A balta foka belemélyedt a lemezbe. Meleg percek voltak, nyolc esztendővel ezelőtt ilyen csapástól halt szörnyet Szabó Géza kétgyerekes fiatalember. Ki merne szólni ilyen megvadult embernek. Azt is megölné. A sógora próbálkozott megfékezni Radicsot. Elkapta hátulról és kipenderítette az utcára. Ott dulakodtak és valahogyan sikerült elvenni tőle a baltát. Ennek a Radicsnak a balta veszélyes a kezében, mert valakiben még kárt tesz. Radics most fent van a Mátrában, szanatóriumban. Jó lenne megkérdezni, hogyan is volt azzal a baltával? Mert elég volna már a vagdalko- zásból, ha még olyan jó cimborája is Radicsnak az az átkozott balta. B. Gy. haza fegyveres szolgálatát választották életpályának. Somogyvári László Meddig terjed tevékenységük? A megyei tanács ipáid osztálya az irányítása alá tartó- - zó vállalatok elképzelései alapján az ezzel kapcsolatos kormányrendelet szellemében íigyelembevéve az új gazdasági. mechanizmus adta lehetősegeket, elkészítette mind a kilenc vállalatának tevékenységi körével kapcsolatos javaslatát. Ezt előzőleg felülvizsgálás céljából felterjesztették az illetékes iparági minisztériumokhoz. A visszaérkezett iratokból megállapíthatjuk. hogy az új mechanizmus követelményeinek megfelelően a helyiipari vállalatok tevékenységi köre tovább bővül. Az eddigi részletes felsorolás helyett csupán átfogó meghatározást alkalmaznak. Ez abból a kormányintencióból táplálkozik, amely szerint az új tevékenységi köröknek elő kell segíteni a népgazdasági és fogyasztói szükséglet minél sokrétűbb kielégítését, a vállalatok műszaki, technikai felkészültségének jobb kihasználását, a piac igényeihez való gyors igazodást. NÓGRÁD — 1968, május 23., csütörtök 3
