Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-18 / 115. szám
4 nagyoroszi „Favorit" Tíz hét — és a többi Iparosodik Nagyoroszi. Ezzel a hírrel fogadják az Idegent a községben. A régi kastély helyén új épületek emelkednek. Az építők az utolsó felvonáshoz értek. Ez az az időszak, amikor együtt van kubikos, kőműves, asztalos, festő, szerelő és szinte egymást szorítják a munkaterületért. Rövidesen befejezik, átadják az új létesítményt. Mi lesz itt tulajdonképpen? Az illetékeshez, Németh Józsefhez irányítanak az építők: — keresse csak ott a sarki ajtónál, a teremben. „Tanítás folyik, belépni tilos !” — fogad a tábla. — Elnézést kérek, de én messziről jöttem... — Nem teáz semmit, azért írtuk ki, hogy lehetőleg ne itt a munkateremben zavarjanak bennünket az érdeklődők — mondja a telepvezető. Hirtelen nem is látok más férfit, csali lányokat, asszonyokat, akik viszont úgy belefeledkeztek a munkába, hogy észre sem veszik a látogatót. A terem közepén egy végtelen szalag, apró, sínen guruló kocsikkal. Körülötte kétoldalt varrógépek. A munkahelyek felett neoncső. Halványzöld itt minden és a szemnyugtató háttérben a munkásnök tarka öltözéke, a készülő papucsok anyaga egy festőt is alkotásra Ihletne... — Papucsüzem lesz. A budapesti „Favorit” Ktsz nagyoroszi telephelye — mondja a vezető, majd így folytatja; — Miikor született a létesítés gondolata? Ezt én nem tudom. Tavaly ősszel fogtak hozzá a kastély bontásához. Az építést a rétsági termelőszövetkezeti építőtársulás végzi. Május 2-án kezdtük a tanítást. — Volt, aki a központi üzemben tanult?.., — Nem. A betanítás teljes egészében itt történik. A múlt héten már 30 fős létszám volt, hétfőn újabb 11-en kezdtek. Fokozatosság szükséges, mert semmi értelme, hogy annyi asszonyt felvegyünk egyszerre, amennyivel nem tudnánk kellően foglalkozni. Ez a szalag kész, a szomszéd teremben a nagy szalag is elkészül rövidesen. Ott hatvanan dolgoznak majd. — Mikor? — Talán két héten belül az is benépesedhet — mondja, közben végigkalauzol az üzemen. Kész papucsot mutat. Divatos, szép modell, ilyet még nem láttam üzletben. — Nem is láthatott, mert teljesen új termék. Egy kicsit talán meg is késtünk vele, de itt van már az őszi és a téli modell is. — A betanítás azért egyszerű, mert részletes technológiát dolgoztunk ki. Egy aea- szonynak csak egy munkafázist kell megtanulnia, begyakorolnia. A betanulási időre egy hónapot számítunk. Most ötforintos órabért fizet a szövetkezet, ez havi ezer forint körüli keresetet jelent. Később azonban teljesítményben dolgozunk. Ekkor már re térVendégek Üzbegísztánból LdesapjuU »írjál »veretnék látni A télen levelet hozott a posta a balassagyarmati városi tanács címére. A borítékot Üzbegisztánban, Fergana városban Olga Palovna Tartmova címezte meg ........az Ö nök városa felszabadításáért 1945 januárjában elesett csapat őrnagyának a lánya vagyok, édesapám Önöknél van eltemetve. — irta levelében. — Nagyon kérem. keressék meg apám sírját, és ha ez lehetséges, fényképezzék le, majd küldjék el nekem a képeket. Állandóan a hazájukba való elutazásra gondolok, s arra, hogy édesapám sírjánál lehetek." A lány. akivel 1945-ben. tizennégy éves korában táviratilag közölték a halálhírt, ma harminchét éves. De apja emléke éppúgy él benne, mint huszonhárom esztendővel ezelőtt. A levelet a tanács művelődésügyi csoportjánál, dr. Mol- „ nár Pál kapta meg elintézés végett. Gimnazista fiával együtt kimentek a kórházba, ahol a bejárat jobb és bal oldalán tíz egyéni, tizenöt kettős és három tömegsírban nyugszanak az elesett szovjet hősök. A keresett nevet — Pavel Pavloviéi Taranov őrnagy nevét nem találták sehol. Nem Is találhatták, mert a feliratot az ellenforradalom idején megrongálták, és a sírokat már a nevek feltüntetése nélkül állították helyre. Ekkor Schuchmann Zoltán sietett a kutatók segítségére: ő az ötvenes évek elején lefényképezte Nógrád megye összes hősi-emlékművét. Az egyik képen, amelyik a bejárattól balra elterülő tizenöt kettős sír közül a hetes számút ábrázolja, tisztán olvasható major P. P. Taranov neve. Most már csak újra ki kellett menni a kórházhoz, lefényképezni a kérdéses sírt, és az eredeti felvételekkel együtt postára adni a képet. Ifj. Molnár Pál több felvételt is készített a hetes számú sírról, sőt, az ívalakban elhelyezkedő emlékművekről még külön fényképekből összeállított panoráma-fotót is küldött. A hivatalos válaszon kívül a levél oroszról magyarra fordítója, Dankó Jenőné néhány szóval a pár napos késedelem okát is ismertette. A fényképek elküldése után Olga Taranovától meleghangú köszönet érkezett. Aztán, mielőtt Dankó Jenőné válaszolhatott volna, gyorsan még egy levelet küldött, amelyben bejelentette, hogy mivel tanárnő, & egész nyáron ráér, még az idén Balassagyarmatra szeretne jönni apja sírjához. Vele tartana bátyja is. Dankóné természetesen azonnal válaszolt, és szállást, ellátást felajánlva meghívta magához Olga Taranováékat. Így a nyáron szovjet vendégei lesznek a városnak. Nem hivatalos úton jönnek, ünnepélyes fogadtatás sem várja őket — két „hétköznapi” ember érkezik csak, hogy lerója tiszteletét az édesapja sírjánál,- aki Balassagyarmat felszabadításáért áldozta életét. Nem vágynak hivatalos fogadtatásra, de biztos van valami módja annak is, hogy a város háláját fejezze ki egy olyan ember árvái iránt, akinek létét, életét köszönheti. Ezek a gyerekek! esyht »merik»! eared P» rancsnolia tnegrsi-emléli az újone- ■zúzadet. Tüzetesen megvizsgálta az újonnan bevonultakat. Az egyik újonc előtt megáll. *áorflít: „Hát maga nem tudja, hogy itt tilos civtí cipőt hordani?” „Bocsánatot kérek, uram — felel a kérdezett, — de a lábam nagyon érzékeny, és engedélyt kaptam, hogy civil etpőt hordhassak.” „tgén? — csodálkozik az ezredes. — S H» szabad kérdeznem, kitől kapott engedélyt? Talán az czredórvostól?” „Vem, uram! Anyukától!” mettségtől is függ, hogy ki, mennyi keresetet tud elérni. Most ezerötszáz papucs van a szalagon, de selejtet még nem találtam. Az igyekezet nagy, pedig zömében olyanok vannak itt, akik üzemben még soha nem dolgoztak. Nemcsak a munkafogásokra kell megtanítani az embereket, hanem a közösségi szellemet is mi alakítjuk ki. Én korábban csökkent munkaképességűek részlegét vezettem Újpesten. Ott olyan embereket foglalkoztattunk, akik vagy balesetet szenvedtek, vagy egyéb betegség miatt a korábbi szakmát már nem folytathatták és rehabilitáció útján kerültek hozzánk. Szerettem ott is, amikor kértek vállaljam el az itteni üzem megszervezését, a betanítást, tetszett a feladat. Tulajdonképpen nem is tudtam mire vállalkoztam. Most csak azt mondhatom, ami itt van és lesz, az olyan, amilyenre gondolni sem mertem. Nagyon szép üzeme lesz ez a községnek — mondja Németh József. Bejártuk az összes helyiségeket. Iroda, raktár, szociális létesítmények, női és férfi- fürdő, öltöző, tálaló és étkező- helyiség, telepvezetői lakás, sőt vendégszoba is létesül. Meglesz itt minden, ami egy új. modem üzemhez szükséges. — A várható létszám, amikor már minden munkahelyet betöltötték? — Száz fővel dolgozunk egy műszakban. Ötnapos munkahét lesz. Egyelőre nincs szó több műszakról, de a jövőt nem ismerem. — Jelentkező? — Van szép számmal. A listán 178-an szerepelnek — mondja a telepvezető. Iparosodik Nagyoroszi, ez az ipartelepektől távoleső népes község. Nagy szó ez. A közel ötmilliós beruházással száz asszonynak helyben biztosítanak munkát, kereseti lehetőséget. Bodo János Gasztenyefák, hegyoldal, öreg torony, fából (benne fészkelhetnének a baglyok) fogja körül az úttörőház udvarát Salgótarjánban. Egy érdekes véletlen: az ország másik szögletében, Szombathelyen például a Bagolyvárnak hívott épületben van az úttörőház. Nemcsak az épületnév romantikus, hanem a környéke is, a Jókai-park fölött a régi víztorony magas fenyőivel, távolabb a Rigóvölgy magasra nőtt fűtakarójával. De maradjunk Salgótarjánban, és lássuk az udvart, romantika nélkül. Ami szembetűnik: a fák közé építményt húztak tetővel, falak nélkül. A faépület a lépcsőtől jobbra ugyancsak áll. bár most nincs ott a művész fakalapáccsal, lemezt domborítva. (A mű már ott van a töltse meg a szünidő napjait, az esetleges csellengések helyett. Vannak ,,ós' táborlakók. Vígh Ilonával, Mariával és Editkével például minden nyáron találkozunk a napközis táborban, ahol a három testvér nemcsak otthonosan mozog, hanem tevékenyen részt is vesz a tábor munkájában, szervez, segít a táborvezetésnek. Ezen a nyáron a városi sortiskolások is ott lesznek a táborban. „Cserében” az iskola pedagógusai vállalták a tábor sportéletének szakszerűbb, koncentráltabb megszervezését. Csak egy példa a sok közül: a táborlakók idén megtanulnak úszni a Tóstrandon. Itt szólhatunk az Úttörő I-ről is, táborlakók. Természetesen a kisgazdasszony-szakkör is mű” ködik majd, de ki tudná felsorolni a többi lehetőséget. Tíz hét. A salgótarjáni napközis tábor ennyi ideig tart nyitva, június 17-től augusztus 24-ig. Reggel nyolctól délután négy óráig naponta árbocon lesz a tábori zászló, jelezve, 100—150 gyerek számára kitűnő hangulatban, értelmesén, Ugyanakkor nevelői felügyelet mellett telik a nyár. Szilán Andrásné öt hétig lesz táborvezető. Akkor meggyújtják a tábortüzet, a tábor ifjú lakói búcsúztatják a régi-. s fogadják az új vezetőt, aki a következő öt héten át tölti a táborban a nyarat:. Szilasi Andrásné utána Szolnokra megy. Ismét úttörőtáborba, ott a Lovász József jjarrazennaz raian.j A faépület azonban nem üres, tele mindenféle sporteszközökkel, játékkal. Az udvar egyébként hasonlít egy játszótérhez, nem Is akármilyenhez. A fal nélküli épületet látva most már egészen bizonyos, idén a sátrakat nem verik fel az úttörőház udvarán. Kik? A városi nyári napközis tábor lakói. Őket várja ez az udvar valamennyi „objektumával.” Tábor még nincsen, a leendő táborvezető, Szilasi Andrásné pedagógus mégis sokat gondol a táborra. (Nem is olyan ne-, héz egy mondatban háromamely majd kifut a vízre. Ez úti iskola út a tábor csónakja, egész nyá- két héten át ron üzemel, kézben lesznek evezői. Egyéni program ? A játékokat, labdákat, stb. nem lehet felsorolni, több száz tárgyat kellene szzámbavenni. Ami szintén újdonság lesz: télen ezer forint értékű bábfigurát szereztek be a tábor számára, bábszakkört szerveznek, hetenként két mozi-, s egy bábelőadást láthatnak majd a — Mindez részben egyén! programom is, nemcsak „hivatalos elfoglaltság” — mosolyog a fiatal pedagógusnő. — A szőkébb értelembe vett egyéni programunkat még nem állítottuk össze. Remélem szép nyarunk lesz. (tóth) szór leírni ezt a szót, mondom neki. Mosolyog, ő még ennél is gyakrabban gondol rá.) Nem véletlen, hatodik Chi Hadászai í szakcsoport a művelődési házbau éve tölti nyarának egy részét a táborban, harmadik éve Vezetőként. Évenként figyelemmel kíséri a tábor fejlődését, amelynek különben nemcsak szemlélője, hanem alakítója is. — Elsősorban azoknak a napközis gyerekeknek a tábora ez, akik hátrányos helyzetben élnek — mondja a leendő táborvezető. — Célja, hogy számukra hangulatossá tegye a nyarat, játékkal, sporttal, szakköri foglalkozásokkal A megyei József Attila művelődési ház vezetősége egyre több szakcsoportot foglalkoztat. Most kerül sor a csillagászati szakcsoport megalakulására, amely Iránt máris nagy érdeklődés nyilvánult meg. Kérték, hogy szeretnének közelebbről is megismerkedni a feladatokkal. A művelődési ház vezetősége a kéréseknek eleget téve a TIT csillagászati szakcsoportjának bevonásával május 28-án 7 órakor,, Földünk kísérője a Hold” címmel Kiss Imre csillagász közreműködésével előadást tartanak. Május 29-én ugyancsak este 7 órai kezdettel „Az űrkutatás első állomása a Hold” címmel Gergely István mérnök tart beszámolót. 30- án 7 órakor konzultációs beszélgetést tartanak „Ember a Holdon” címmel. Az előadásokhoz szemléltető eszközöket is biztosítottak. Többek között csillagvizsgáló távcsövet szerelnek fel a tetőteraszra és azzal tanulmányozzák az égboltot. Az előadás-sorozatot is azért május végén tartják, mert a Hold akkor lesz látható legjobban. Kimondani a végső szót... Szóltak, hogy Kisterenyén egy asszonyt a kamrába száműzött a családja. Enni sem kap, a szomszédok juttatják neki a létfenntartásához szükséges egy tál meleg ételt. A tanácsházán az elnök és a szociális ügyeket intéző főelőadó ismeri az ügyet. Konzíliumot tartanak, hogy vala- mellyest is kibontsák a család történetét, amely nekik is súlyos tehertétel, mert a faluban naponta témaként kavarog az emberek gondolatában. Egy ötgyermekes családanyáról van szó, a község egyik lakójáról. ,Ki tekinthet el e fölött közömbösen ? A szomszédok a legfőbb tanúk, hogy a pokol tanyázik a valamikor szép napokat látott, ma már időmarta portán. Napirenden a civódás, a békességet űző haragvó gyűlölködés, az utcát megtöltő veszekedés, a segélyt kérő sikoltás. Vallanaík. Az első szomszéd: A kínok orgiája tivornyázik ott. Az asszonyt emészti a szenvedés. Tenni kell valamit, amíg a tragédia be nem következik... A második szomszéd: öt növekvő gyermekről van szó. kérem. Az 6 érdekükben, mindannyiunk ügye ez... Aztán a harmadik, a negyedik, az ötödik szomszéd, a falu vélekedik. Borzonganak a keservek láttán. Ml történik Kisterenyén? A porta rozzant kerítése együtt kopik a házzal. Az épület betegesen rokkant, A konyha szennyesen búsong. Ki kéne fordulni, ha nem ragyognának benne az élet szépségét igazoló gyerekek. Két szépen fejlett leánygyermek. Egy iskolás fiúcska képe mosolyog derűsen a falról. Az óvodás ártatlan arcán riadalom. Egy tipegő hároméves gondtalanul gügyög gumibabácskájának. Az emberből árad a legtöbb fájdalom. Igaza van annak a szomszédnak, aki kimondta, hogy Ignác fülén már átlátni a sok szenvedéstől. A anya sehol. A nagyobbik lány, Ilonka vihart sejtve, nagy fekete szemét tágra meresztve. apjára telunt, hogy szólhat-e. Reszket a hangja. — Anya elment Tarján- ba... Mindig elmegy... Ki tudja hová... Csend üli meg a konyhát. Kínos, nyomasztó csend. Az ember vézna kis testével mozgolódik, hogy elűzze a csendet. Bányaszagú ruhája meglibben rajta. Agyagtól tarka gumicsizmája huppan a kőkockákon. Apró, sárga szeme fájdalommal tele. Arcán ezernyi ránc árulkodik bánatáról. Kitör belőle a keserűség. mint az. áradat. Ke- sergéséből annyit lehet kihámozni. — Elmegy, fut mint az űzött. Pedig már mondtam, hogy kezdjük újból, békességben, ahogy mások, A gyerekekért. .. A hangja megcsuklik. Nincs más hátra, mint megfontolt gondolatot cserélni a nagyobbik lánnyal. Ml igaz abból, hogy anyjukat kiűzték a házból. bántalmazzák, eltiltják az ételtől, eszétvesztettnek tartják. Talán a szoba csendje megnyugtatja. Még vetetten az áav. fáradtak, kopottak a dunnák, az űj bútor csillogása sem üdíti fel. — Mi nem bántjuk anyát, de elfordult tőlünk. Nem szeiet minket. Apát gyűlöli... Aztán mint apja, az új élet kezdéséről beszélne, de szeme könnyel telik, a szava az órthetetlenségig elfullad és egész teste rázkódik a fájdalomtól. Mór délutánba fordult az Idő, komor felhők lustálkodtak az égen, amikor találkoztunk az asszonnyal. Valamikor szép lehetett. Egész úton rohan, hogy találkozhasson velünk. Az apró gyereket is hátra hagyja. Sok napot látott kosztümje csak langyos vashoz simulhatott. Feje fekete fátyolkendővel bekötött. Nemrég operált szemét fekete üveg titkolja. Nem a lakásba vezet. Onnan feszült csend leselkedik kifelé. A kificamodott kamraajtóból reszkető kézzel bontja a lakatot, betessékel a nehéz szagú, vakolatomlástól tarkálló lyukba. Horpadt prices, kiégett tűzhely, zománcát vesztett lábasok. Idegesen markolássza a lakatot. — Itt élek. tessék leülni — mutat a pricc&re. Egy sámlit ránt maga alá. Árad belőle a szó, igazságot akar magának. Nem titkolja, menekül otthonról, mert nem szereti férjét. Aztán riadozó gondolatai felnvltiák az ajkát. Hogv a gyerekek leöntötték az éjlelivel. Nyakára kapaszkodtak. ütötték, nem adnak neki enni. Szembesítésre a naevobbík lány az ajtóig merészkedik Szép. magas testével eltakarja a kopott falat. Az asszony ajka remeg, a kreol arca megszürkül és görcsben az ökle. — Megütöttetek kislányom. Apád a nyakamat szorította, te a hátamra vágtál... — Anyu, én... Kérlek ne. .. — eicsuklik a hangja. — De így volt, kislányain, emlékezz csali... Rettenetes hallgatni a vias- kodást. Ki mer itt igazságtevésre vállalkozni? Egyre azonban mégis kell, feltárni: mi rontotta meg ennek a szép családnak az életét. A szülők az ötvenes években kötöttek házasságot. A férj módosabb gazda volt, az asszony cseléd. Testvérei tanácsára ment az emberhez. Maga mondja el, hogy érzelmi szálak nem fűzték a férfin hez. Ügy gondolta, majd a gyerekek összébb forrasztják őket. öt gyermeknek adott életet, és most még nehezebb az együttélés. Ma már gyűlölik egymást, az asszony bor- zong a férfitől. Ezért költözött a kamrába. A nyugalmát az emberek között találja meg. Ezért rohan egyik szomszédból a másikba. — Nem tudom mi lesz. el kell pusztulnom. A gyerekek sem szeretnek — a lakatot szorítja. Külön akar menni. Ezzel a gondolattal a férje is. a gyerekek is megbékéltek. Az asszonynak ez jelentené az egyedüli nyugalmat, az élétet is De miből éljen? Ehhez szükséges a segítő kéz. Hét emberről van szó. Nagv lányokról, apró gyerekekről. akikről, ha nincs aki gondoskodjon, nekünk kell gondoskodni. Ezért terie&ztettük a nyilvánosság elé. Bobál Gyula NÖGRAD - 1968. május 18., szombat 3
