Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-03 / 79. szám

Uj brigád a!aliu!f;

A neves „Április 4.”

A szalag közepe táján foglalt helyet. Csali pár pillanatig tart meglepődése, aztán megfontoltan beszélni kezd:

— Egyhangúlag választottak

meg brigádvezetőnek. Tudom, nem lesz könnyű dolgom. Éreztem már az első percekben. sőt ezt megelőzően is. Segítőtársaim? Nélkülük el sem tudom képzelni a jó

munkát — mondja kedves közvetlenséggel Praveczki Fe- rencné, a Női Fehérneműgyár homokterenyei telepének újdonsült brigádvezetője.

Berettyóújfaluról került Nógrádba. Bányászférje hozta a hegyek közé. Előtte tíz évig, mint könyvelő dolgozott szülőfalujában, aztán kilenc évig háziasszonykodott: kiszolgálta a férjét, mosott, főzött, takarított. gondját viselte a háznak

— Ha nincs ez az üzem. most se dolgoznék. Nőknek ennél jobb foglalkozást el se tudok képzelni. A fizetés se rossz Van aki ezer. más meg ezerkétszáz forintot visz haza. Kiforratlan még a kollektíva, egy-két év eltelik, amíg berázódunk. Addig sok mindent kell megoldani.

— Mire gondol?

— Nemrég még majdnem mindannyian háziasszonyok voltunk. Azt csináltuk, amit akartunk, úgy ahogy nekünk tetszett, addig amíg jólesett. Itt meg időre kell dolgozni. Nehezen szokjuk meg az üzem fegyelmét, ahányan vagyunk, annyifelé húzunk. Mindegyikünk csak a magáét mondja. Többször beszéltünk már erről. Mindannyiszor arra jutottunk: ha brigádba tömörülünk, könnyebben haladunk előre. Ez történt az elmúlt napokban, az alakuló ülésen. Távlatokat még nem jelöltünk ki, csak abban döntöttünk; hozzákezdünk a közösségi élet kialakításához.

— Hogyan gondolja?

— Aki tehetségesebb, az segítsen a másiknak, hogy ne 700, vagy 1000 forintot, hanem ennél többet keressen. Mi kell ehhez? Jobb munka.

Nehéz lesz ezt megértetni, de megpróbáljuk. Számolunk azzal is, hogy akit jobb munkára ösztönzünk, megsértődik. Nem tehetünk róla. egyszer el kel] kezdeni. Máris tapasztalunk egy kis javulást. De ez kevés, mert gyakran előfordul, hogy hol az egyik, hol a másik hagyja ott a gépét. Hiába várjuk, úgy kell érte menni és megmagyarázni: dolgozz, mert mi se tudunk haladni, önkritika? Nálunk ez még ismeretlen.

Kisebb villongások is voltak, főleg a beosztások miatt. Mindenki a jól fizető helyre akart kerülni. Egyesek azt javasolták: a szalag elején dolgozók menjenek hátra, a végén tevékenykedők pedig előre. Hiába magyarázta a szalagvezető és a telepvezető, miért nem lehet, nem tudja megtenni, az asszonyok nem tágítottak Pedig bebizonyította: a követelődzők azokon a reszortokon nem tudják elvégezni a munkát mert nem ismerik a munkaműveletet, nincs gyakorlatuk. Amikor látták az asszonyok, hogy nem sikerül keresztülvinni elképzelésüket. a következőket mondták: megyünk panaszra... írunk a rádiónak, a televíziónak. A telepvezető, nekikeseredve csak annyit válaszolt: írjanak oda, ahová akarnak. A brigádvezető a telepvezetőnek adott és ad ma is igazat

— Milyen alapon kérhetném magam más reszortra, amikor hat hónapja dolgozom, a tizenöt reszort közül esak négyet, vagy ötöt ismerek, azt sem a legjobban? így vannak a többiek is. Kivéve az érettségizett kislánvokat. Kazinczi Máriát, Sípos Zsuzsit, akik az iskolában politechnikai órán tanulták a varrást, őket bárhová ültetik, jól elvégzik a reájuk bízott munkát, ügyes keze van Ecet Istvánnénak és Pintér Istvánnénak is. A többieknek, akárcsak jómagámnak, nagyon sokat kell tanulni. Hiába mondom ezt az asszonyoknak, nem akarják megérteni. Pedig ők is hallották, mit mondott a Pestről itt járt munkamódszer-átadó: hosszú évek kellenek, amíg azt mondhatja valaki magáról, hogy ért a varráshoz. Bizonyság erre a tanulóidő, amelyet három évben jelöltek meg.

Praveczki Ferencné tudja, mit vállalt, mégis azt mondja: egy év múlva biztos sok jót mondhatok a mi kis kollektívánkról. Nemcsak én akarom ezt! Olyan nagy élettapasztalattal bíró segítőtársak is, mint Sipos Pálné, Marúzs Györgyné, Vámos Pálné. Szalagvezetőnk. Dénes Ferenc is nagyon segítőkész, úgyszintén László Istvánná munkamódszer-átadó is. aki ennek az üzemnek a neveltje.

Csukom össze a jegyzetfüzetemet. amikor a következő- t két mondja:

— Odahaza is sok mindent meg kell majd beszélni. Idő telik, mire megértetjük majd a férjekkel, hogy ezután nekik is segíteni kell otthon. Mert hogy volt eddig? Mire a bányából hazaért, meleg étel, meleg lakás várta, a sáros csizmát is a féleség mosta le. Az új helyzetben erre nem lesz sem ereje, sem ideje a dolgozó asszonynak, aki nyolc órát tölt el munkával, kisebb- nagyobb megszakítással a varrógép mellett.-*

A brisádvezető iól látja és értelmezi a közösségi érzés kialakításához szükséges feladatokat. A brigádot szolgálja, amikor nem rejti véka alá a hibákat, nem tér ki a nehézségek elől, szembeszáll a megalapozatlan kívánságokkal, amelyek hátráltatják az üzem fejlődését. Biztos, hogy egyesek neheztelnek majd őszinte szaváért, de tudniok kell: egy kollektíva csak akkor fejlődhet akkor gyarapodhat, ha az őszinte szóért nem sértődöttség, hanem köszönet jön, és utána jobb munka következik.

Venesz Károly

A IV. Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás elé

öröm a kritikát író dolga, ha bírálatából mindenképpen dicséret kerekedik. Ha egy kiállítás képeinek, szobrainak és a beküldött grafikáknak, elfogulatlan számbavétele, tanulságainak levonása, leginkább elégedettséget kelt.

A IV. Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás ilyen bemutatót, ilyen élményt ígér.

Nem mondható, hogy az alkotó művészekről közölt írások elkényeztették volna őket. vagy az írások szigorú ítélete ösztönzött volna. Miskolc. Salgótarján. Eger és Észak-Magyarország más városában élő és dolgozó művészek képességei szinté észrevétlen nőttek, terebélyesedtek ki. Nagy tekintélyű helvi művészelődök nélkül is, a festői honfoglalás, a festői folvtonosság megtörtént.

Hogyan váltak képessé a fővárossal egyenrangú művészet produkálására? Talán azért, mert a nagy társadalmi sodrásban, ember és város gyors változása, az új építészet kitekintése ösztökélt? Vagy okosan használták fel mindazt, amit a főváros kipróbált tapasztalata nyújtott? Vagy az egész magyar képzőművészet számára utat törő Miskolci Grafikai Biennále, a miskolci műhely sodró hatása elől nem volt kitérés? A helyi patrióták, a megyei, a városi vezetők értése és gondoskodása volt dicséretes? Ez is, az is, mindez

együttvéve segített. Észak- Magyarországot elsősorban a grafika, de a negyedik kiállítás eredményei után állíthatjuk: a festés és a grafika közös művészeti eredményei tették a vidék igen jelentős képzőművészeti centrumává.

Salgótarjánban, a megyei tanács tanácstermében ma nyíló kiállítás sokrétűbb, színvonalasabb az eddigi kiállítások anyagánál. Nagy változásokról a festészetben nem beszélhetünk, de nagyobb el- mélyültségről igen. A grafika ezúttal is kitett magáért és eddig is jeleskedő képviselői újabb arculattal, még magasabb fokon jelentkeztek. Szinte minden résztvevőnél elmondható: fejlődésben van, újabb lépést tett előre. Nagy dolog, hogy a művészet új tanulságaihoz szervesen, logikusan tudtak kapcsolódni. Igaz, ez a kapcsolódás előbb is járhatna, frissebb is lehetne.

Kiegyensúlyozottság, materiális érzék és arány, növekvő fogalmiság, spekuláció nélküli őszinte belső magatartás, a táj és ember, munkát és közérzetet értő munka, művészeink főbb jellegzetességei.

Ha szabad lenne a kiállítás látogatójának figyelmét felhívni, úgy elsősorban az idősebb korosztályhoz tartozókkal tenném, akik a fiatalokkal a fejlődésben élenjárnak, nevezetesen Seres János két kis képére, Iványi Ödön mélyen humánus festészetére, a salgótarjáni környezet leghitelesebb festői megjelenítőjére, képei közül a Munka, Befutott az esti gyors címűre hívnám fel a figyelmet. Nagy Ernő, téli hidegben szendergő faluképeire. Pataki József Tokaji kapu c. művére.

Külön szeretném említeni a Salgótarjánban újonnan tele- pülteket, Lóránt Jánost és Kristóf Cecíliát, akik a képzőművészet új fázisát indították el és valósítják meg környezetükben. Munkásságukkal, különösen Lóránt Jánoséval sokat gazdagodott, színesebb lett a terület.

A grafikusok közül Czinke Ferenc és Lenkei Zoltán, ma már országos jelentőségű munkásságát dicsérném, bemutatott lapjaira figyelmeztetnék. Az utóbbinál, kis lapjain a robosztus energiák feszülését és a komponáló készséget, az előbbinél egy új, nagyon eredményes, helyi népművészeti indítású periódusát kell üdvözölnöm.

A 44 festményt 50 grafikát és id. Szabó István 5 szobrát bemutató kiállítás Salgótarján nagy kulturális ünnepe lesz. Tanulságainak megszív- lelésével bizonyosan növekszik a kiállításokat látogatók köre. A művek mesterségbeli becsületessége, törekvés a mélyebb társadalmi igényű kifejezésre, az egyéni megszólaltatásra, a kutató-kedv igenlése, megbecsülést és dicséretet érdemel.

Kovács A. Béla művészettörténész

4 NÓGRAD — 1968. április 3., szerda

Ma nyílik, jöjjön

Várja a Pécskő Áruház!

Első látogatása a ma megnyitó Pécskő Áruházban nem lesz könnyű, Kedves Vásárlónk. Miután sikerült megválnia csábitó kirakatainktól, s átjutnia a zsibongóban szüntelenül áramló vendégeink tömegén, az iparcikk-osztályra jut. S itt újabb problémával kell megküzdenie: annyi szép és szükséges cikk közül valóban nem egyszerű választani. De fényárban úszó csillárkiállitásunk önmagára hívja fel a figyelmet. Rádió-televízió osztályunkon megtalálja a világhírű Orion Gyár, és a Videoton készülékeit. S a nálunk vásárolt televíziót, kívánságára otthonában felszereljük, beállítjuk. Választhat itt a legkorszerűbb külföldi és hazai zseb- és táskarádiók, világvevő készülékek, mosógépek, hűtőszekrények és egyéb háztartási gépek között. Meghallgathatja és megvásárolhatja kedvenc táncdaléneke- seinek lemezeit. Ha gyermekével jön, aligha szabadul egyhamar játékosztályunkról.

Áruházunk konfekcióosztályán - melyet a zsibongóról, de az iparcikk-osztályról közvetlenül is elérhet -, a kellemes meglepetések újabb özöne fogadja. A legnagyobb választékot biztosítottuk itt a divatos, és jól öltöztető laminált női és bakfiskabátokból, kosztümökből. Nálunk kapható rövid és hosszú velúr bőrkabát is, s az exkluzív műszőrme bunda, műszőrme tavaszi kabát. Kedvére válogathat a zsugorított műbőrből készült egyenruhaszabású tavaszi kosztümökből, kabátokból. Felhívjuk figyelmét az év divatjára, az egyre kedveltebb nadrágkosztümökre. Női konfekcióosztályunk kielégíti vásárlóink egyéni igényeit is. A kis sorozatban készült finomkonfekció-ruhákat vásárlás után áruházunk szabója díjtalanul méretre igazítja: ebben a figyelmes, különleges szolgáltatásban csak a Pécskő Áruházban lehet része.

Legszinpompásabb része áruházunknak a textilosztály. Valószínűleg némi töprengésre lesz szüksége, hogy például a sokféle nylon és hagyományos függönyanyagból melyiket válassza. Döntése után fokozza örömét, hogy óhajára ingyen meg is vorrjuk függönyét. A női szövetek közül bizonyára a tavaszi, gyűrtelenített selymek, kartonok, a pompás kasmir- szövetek szinorgiája vonzza majd. Vásárlás után, ha kívánja, ki is szabjuk az anyagot. Néhány lépéssel odább férfiszövetek, ha megfordul szőnyegek, kissé odább hazai és külföldi nyloningek, terytál nyakkendők, külföldi és magyar női fehérnemű-költemények ingerük pénztárcáját. Nagyon fognak tetszeni Önnek az angol, olasz, s a hazai pulóverek, szeltek, a spanyol, olasz, bolgár, magyar cipők, végül, hogy gyermekét - csecsemőtől kamaszig -, nálunk tetőtől talpig felöltöztetheti. (x)