Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

Érdemes emlékezni Gondolatok a régi és az új Tarjánról Alkalmam volt tanulmá­nyozni városfejlesztési politi­kánk 1968. évi tervét, amely annyira sokoldalú, hogy hoz­zá tenni szinte lehetetlen vol­na. E nagyszerű terv tanul­mányozása közben azon gon­dolkodtam, milyen is volt a régi Salgótarián. Az a Salgó­tarján, amely arról volt ne­vezetes: legelhanyagoltabb az országban. A mai Salgótarján lakói — gondolok itt a fiata­lokra —, akik nem is sejtik, hogy a Pécskő utca. amelynek torony házai ban laknak, 40— 45 évvel ezelőtt még egy igen elhanyagolt, a tisztaság iránt érzékeny emberek számára nem kívánatos terület volt. Sajnos, az emlékek elmosód­nak. Vagy például a volt Nemzeti Szállóval szemközti téren szénát és egyéb takar­mányt árultak, innen kapta később a Szénatér nevet is. Egy-egy kiadós nyári eső al­kalmával az Állami Áruház helyén volt régi üzletek bi­zony megteltek vízzel annyi­ra alacsonyak voltak. De le­hetne még sok egyéb egész­ségtelen körülményt felsorol­ni. A nyomorúságos szegénység mellett volt itt gazdagság is. Voltak kimondottan, gazdag polgárok, nem is beszélve a gyári részvényesekről és a Korin-féle bányabárókról. Ezek az urak a vagyonuk­ból nem adtak városfejlesz­tésre, csak a maguk igényei­nek kielégítésére. Annál na­gyobb örömmel tölt el engem az a tudat, az a szívet, lelket melengető érzés, hogy most ezek nélkül az urak nélkül, a saját magunk által készített terv szerint, a saját gazdasá­gi erőnkből építjük, alakítjuk át városunkat. És itt szeret­ném kifejezni együttérzése­met azokkal, akik egyetérte­nek városfejlesztési politi­kánkkal. Városunk egyetlen polgárának se közömbös, hogy a hegybe vágott, vagy a domboldalba fúrt egészség­telen odúban lakik-e, vagy minden igényt kielégítő ultra­modern lakásban. Gondolom sokan vagyunk, akik a mind­nyájunkat érdeklő városfej­lesztési politikánkkal egyetér­tünk. Igen, mi akik régebb­ről ismerjük városunkat, örömteli szívvel sétálgatunk újjászületett utcáin, és gyö­nyörködünk a fiatalodó Tar- jánban. Dicséret tervezőinek, építői­nek, s mindazoknak, akik e nagyszerű terv megvalósítá­sán munkálkodnak. Léhi János Salgótarján Egy „Gulliver“ utazásai Még az elmúlt év decembe­rében a salgótarjáni KERA- VILL-ban vásároltam 1180 forintért egy Gulliver típusú lengyel táskarádiót. A készü­léket otthon kipróbáltuk és jaj nos csak recsegést és ro­pogást hallottunk. Visszavit­tem, de azt a felvilágosítást kaptam, hogy ez már hibá­nak számít, s vigyem a GELKÁ-hoz. Ott rögtön meg is javították, de két—három nap elteltével a készülék új­ból elhallgatott. Ezután újból a GELKÁ-hoz vittem, ahon­nan egymás után kétszer jár­ta meg rádióm a budapesti szervizet. Ezt megelőzően kis­sé türelmemet vesztve megér­deklődtem a KERAVILL üz­letvezetőjétől, hogy mi a vé­leménye az ügyről? Ezt a fel­világosítást kaptam: a KERA- VILL-nak az a célja, hogy az árut eladja, a hibákat pedig a GELKÁ-nak kell kijavíta­ni. Kissé ingerült lettem, mert azzal egyetértek, hogy a KERAVILL eladó, én viszont jóhiszemű vevő vagyok, aki összegyűjtögetve a pénzt, nem egy táv“ utazó Gullivert szerettem volna kapni, ami a GELKá- nál már háromszor annyi időt töltött, mint nálam. A GEL- KA legutóbbi érdeklődésem­kor türelemre intett, s közöl­te, hogy a hiba megjavítása rendkívül bonyolult feladat, s várjam meg értesítésüket. Hát most várok. Mert ennyi bosszúság és várakozás után végül szeretném is hallgatni a rádiót, ha nem lehet meg­javítani, gyári hibás, akkor cseréljék ki! Vagy kapjak az árának megfelelően más ké­szüléket, ami jó, s megfelel rendeltetésének. B. É. Salgótarján Idei modell Köszönet Szeretnék köszönetét mondani a megyei kórház sebészete főorvosának, Dr. Lükő Gézának, az osztály orvosainak, akik betegsé­gemből teljesen kigyógyí­tottak. Időt, fáradtságot nem kímélve, legjobb tu­dásukkal azon voltak, hogy újra egészséges em­berré váljak. Ugyancsak megköszönöm Erzsiké és Marika nővérek­nek ügyes és lelkes mun­káját, akik mindig figye­lemmel kísérték mire van szükségem. Jóságukat, ked­vességüket nem tudom el­felejteni. Köszönet érte! Berki János Luciáivá Segítsd a v.etnainiakat! Sikeres gyűjtési B a I assa «var m atoo rv A balassagyarmati járási tanács pártszervezete, | szak- szervezete közös felhívással fordult a járási tanács, a tü­dőgondozó-intézet és a járási könyvtár dolgozóihoz: csatla­kozzanak az országos akció­hoz, anyagiakkal is támogas­sák a hős vietnami nép har­cát. A dolgozók helyesléssel fo­gadták a felhívást, s csaknem valamennyien csatlakoztak hozzá. Az egyhetes gyűjtési akció után 6 690 forintot to­vábbítottak az Országos Bé­ketanács titkárságához a vi­etnami nép megsegítésére. Szeretet van a szívükben Csak az elismerés hangján lehet szólni a Balassagyarmati Szociális Otthon vezetőségéről és minden dolgozójáról. Nem hivatásos színészek ők, hanem dolgozók, akik munkájuk mel­lett vállalkoznak még arra is, hogy szebbé, jobbá tegyék gondozottaik napjait. Évente több alkalommal vállalkoznak színdarabok betanulására, hogy vidám esteket szerezze­nek nekünk, s ezzel is — mint- egy — hosszabbítsák életün­ket. A műsoros rendezvények­ért, kedvességükért az otthon valamennyi lakója nevében ez­úton mondok köszönetét. Kuris Károlyné Válaszol az illetékes: Leszállították tűtőtesleket... Február 24-i számunkban L. Zs. salgótarjáni olvasónk panaszát közöltük, melyet a Budapesti GELKA figyelmé­be ajánlottunk. Cikkünk nyo­mán a GELKA közölte, hogy „A Vecsési Ktsz huzamos időn keresztül szállítási lema­radásban volt a fűtőtestek vo­natkozásában. Szállítási le­maradását a ktsz márciusban megszüntette, a rendelt fűtő­testeket leszállította. így mó­dunkban volt a Nógrád me­gyei Vegyesipari Javító Vál­lalatnak, — mely szerződött szervizünk — öt darab fűtő­testet küldeni az ott levő haj­szárító készülékek megjavítá­sához.” Csibe- kofló nélkül A sok egyéb mellett, napos­baromfival is segíti a háztáji gazdaságokat és az egyéni ter­melőket a Hátság és Vidéke Kör­zeti Fmsz. Az idén tervek sze­rint mintegy 38 ezer naposba­romfit küldenek szét a körzet­hez tartozó nyolc községbe. A jószágokat Mátraverebélyből szál­lítják hetente egy alkalommal a nyolc község fmsz-boltjaiba. Ed­dig mintegy tízezer naposcsibe talált gazdára. Amint az fmsz központjában elmondták, gondot okoz, hogy a mátraverebélyi fmsz nem tudja biztosítani a folyamatos szál­lítást. Áprilisban mindössze öt­ezer csibét kapnak, s a hó­nap első felében pusztán ezer jószágot szállíthatnak a nyolc községbe. így aztán fennáll az a veszély, hogy áprilisban kielé­gítetlenek maradnak az igények, májusban pedig esetleg nem ta­lál gazdára a 18 ezer csibe. Ak­kor ugyanis, az előzetes meg­beszélések értelmében ennyit küld a mátraverebélyi fmsz. A rétságiak ezért most felmérik az igényeket, s a nőtanáccsal együtt arról igyekszenek felvilágosíta­ni az asszonyokat, hogy az ap­rójószágokat felnevelhetik kotló nélkül későbbi időszakban is. II jubileumi jutalomról Szerkesztőségünkhöz számos kérdést intéztek olvasóink az­zal kapcsolatban: kinek jár a 25, a 40, és 50 éves munkavi­szonyban töltött idő után ju­bileumi jutalom. A Munka Törvénykönyve szerint a huszonöt, a negy­ven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dol­gozók részére jubileumi ju­talom jár. A jubileumi juta­lom a dolgozó egyhavi alap­bére. Korábbi rendelkezések szerint csak a folyamatos munkaviszony alapján kap­hatott a dolgozó jubileumi jutalmat. A folyamatossággal kapcsolatban több rendelkezés látott napvilágot. A felszabadulás előtt és azt követően 1951. február 1. napjáig csak azokat a munká­ban töltött éveket lehetett folyamatosnak tekinteni, ami­kor a munkahely változtatása a két vállalat közös megegye­zésén alapult. Ezt követően folyamatos maradt a munka- viszony, ha áthelyezéssel vál­toztatott munkahelyet a dol­gozó, majd pedig 1953. szep­tember 1. napjával még egy könnyítés került a törvény- könyvbe. Nem szakadt meg annak a dolgozónak sem a munkaviszony-folyamatossága, aki 30 napon belül ismét elhelyezkedett — kivéve, akit fegyelmileg, bírói ítélet alap­ján bocsátottak el munkahe­lyéről, illetve, aki önkénye­sen lépett ki. Számos rendelkezés történt arra is, hogy mely esetekben maradt folyamatos a munka- viszony akkor, amikor a fen­tieken kivül más okból szűnt meg a dolgozó korábbi mun­kaviszonya és mégsem lehe­tett figyelmen kívül hagyni a folyamatosság megállapításá­nál. Ilyen például a bal olda­li üldöztetés, faji megkülön­böztetés miatti munkaviszony - megszűnések, és még számos más eset, amikor formailag ugyan megszűnt a munkavi­szony, de ennek ellenére azonban a dolgozó nem vesz­tette el munkaviszonya folya­matosságát. Bármennyire is humánusak voltak ezek a rendelkezések, mégis előfordult, hogy a dol­gozók akkor is, ha nem vál­toztatta sűrűn munkahelyeit, sok évet, nemegyszer 5—15 évet is elvesztett mind a fi­zetett szabadság, mint a ju­bileumi jutalom megállapítá­sa szempontjából. Az 1965. január 1-én hatálybalépett rendelkezések lehetőséget ad­tak arra, hogy az így elvesz­tett éveket a dolgozó munka­helyén beszámítsák, mégpedig a fizetett szabadság szem­pontjából nyomban, ha újabb munkaviszonyában két, — meghatározott esetekben (ön­kényes kilépés, fegyelmi el­bocsátás) háromévi folyama­tos munkaviszonnyal rendel­kezett. A jubileumi jutalom tekin­tetében pedig a rendelkezések azt mondták ki, hogy még a régi rendelkezéseknek megfe­lelően : — legalább húszéves folya­matos munkaviszony kellett ahhoz, hogy 1967 évben, — legalább tizenöi éves fo­lyamatos munkaviszony ahhoz, hogy 1968 évben, — vagyis eb­ben az évben, — legalább tízéves folyama­tos munkaviszony ahhoz, hogy jövő évben fizethető legyen a jubileumi jutalom. Ha csak tízéves vagy ennél kevesebb volt 1965. január 1. napján a dolgozó folyamatos munkaviszonya, akkor 1970- ben fizethető csak a jubileu­mi jutalom. Természetesen akkor, ha az említett években korabeli, illetve SZTK. stb. okiratokkal igazolni tudta 25. 40, illetve 50 éves munkavi­szonyát. Ez év január 1. napjával, mint közismert, új Munka Tor. vénykönyv lépett életbe. Eb­ben már nem találkozunk a „folyamatosság” jogi kritériu­mával, hanem amint a beve­zetőben idézzük, „a munkavi­szonyban töltött” időhöz szab­ja a jubileumi jogosultság megállapíthatóságát. A Munka Törvénykönyve átmeneti rendelkezése (a 10/1967. X. 8./MÜM.) a koráb­bi úgynevezett rendelkező jogszabályokat, amely a jubi­leumi jutalommal kapcsolat­ban, az említett megszakítás nélküli munkaviszonyt meg­kívánta (ahhoz, hogy 19(58- ban fizethető legyen, 1965. ja­nuár 1-én legalább 15 év) nem helyezte hatályon kívül, vi­szont könnyítésként bevezette azt, hogy a „dolgozó javára* a vállalat eltérhet a rendel­kezésekben foglaltaktól. Tehát teljesen a vállalatra bízza, hogy milyen indokokat vesz figyelembe a jogosultság megállapításához, és ha a dol­gozó ebben az évben nem is rendelkezik a régi értelem­ben vett folyamatossággal, de van munkaviszonyban igazol­tan eltöltött 25 éve, akkor megkaphatja a 25 éves jubi­leumi jutalmat. Változatlanul érvényes az a rendelkezés is, hogy aki a huszonöt éves jubileumi juta­lomban részesült, negyvenéves jubileumi jutalmat csak a hu­szonöté vés jutalom esedékes­ségétől számított 15 év eltel fá­val kaphat. Hasonlóan: aki negyven év szolgálati idő után kapta, az tíz óv elteltével tarthat arra igényt. Itt is le­hetőséget adott azonban az új jogszabály a vállalatnak, hogy a dolgozó javára eltér­het a fentiektől. Az új rendelkezés azt is kimondja, hogy ina a dolgozó nyugdíjba megy, akkor a negyvenéves jutalmat már 35 évi; az ötvenéves jutalmat pe­dig negyvenöt évi igazolt szolgálati idő után is ki kell fizetni. Nógrádiak a XI. Országos Ifjúsági kamarazene-fesztiválon (Jj fürdőruha-kreáció. Képünkön: Egy az 1968-as fürdőruhák közül. (MTI foto — Kovács Gyula felvétele.) NÓGRÁD — 1968. április 13., szombat A napokban zajlott le Sze­geden a XI. Országos ifjúsági Kamarazene-fesztivál. Az ország 76 vidéki zeneiskolájából és a fővárosi körzeti zeneiskolákból a fesztiválon a megyénkénti meghallgatások, zsűrizések és válogatás alapján, 48 zeneiskola vett részt. Országunkban mint­egy 48 ezer zeneiskolai tanuló van, akik közül 300-an szere­peltek ezen a nagyszabású ta­lálkozón. Nem versenyszerű, tró­feára menő hangversenyeken, inkább tapasztalatcsere jellegű, a szakmai ismereteket bővítő koncerteken vettek részt a nö­vendékek. összesen négy, egyen­ként háromórás fesztiválhang- versenyen 104 kompozíció hang­zott el. Barokk, klasszikus és romantikus müvek mellett a műsor nagy hányadában XX. szá­zadi zeneszerzők kompozíciói ke­rültek előadásra, és Igen sok mai magyar komponista műve. A záróünnepélyen a részt vevő zeneiskolák díszoklevelet és emblémát, a szereplő tanulók pedig névre szóló emléklapot kaptak. örvendetes, hogy megyénk ze­neiskoláiból — az első megj-es kamarazene-fesztiválon történő válogatás után — hat együttes került az országos találkozóra. Balassagyarmatról Petz: Szoná­tájával a Ki mit tud? orszá­gos döntőjébe is bejutott Vácz- testvérek — Vácz Adalbert, Vácz Annamária. Vácz Ágota és Vácz Andrea — továbbá két Bartók hegedű-duóval Benkó János és Vásárhelyi Judit. Az utóbbiak, sajnos, betegség miatt nem ve­hettek részt a fesztiválon. Nagy- bátonyból Sándor Gyula és Mayer Zsuzsanna Handel II. Fu­vola-zongora szonátájával, Mak- só János és Szüts Katalin pe­dig a fiatal csehszlovák zene­szerző, Körinek: Szonatina cí­mű kompozíciójával működött közre. A Salgótarjáni Állami Zeneiskolából Horváth Mária, Kiss Agnes, Szinnyei Katalin és Szládik Mária két művel, Co­relli: C-dúr szonáta, és Soszta­kovics: Bománc-ának színvona­las előadásával reprezentálta me­gyénk egyre fejlődő zenei életét. Társadalmunkban a zenei ne­velésnek jelentős tényezője a társas muzsikálás eredményeit és tapasztalatait összegező, évenként rendezett kamarazene-fesztivál. Kodály Zoltán gyakran hívta fel a figyelmet az együttes zenélés, az együttes muzsikálás fegyelmező, szolidaritásra nevelő hatására. Az elmúlt évek és a kamarazene-fesztivál igazol­ták Kodály elveit. Tapasztal­hatjuk, hogy a társas muzsiká­lás ereje magával ragadja a gyengébb növendékeket is és egyre jobb teljesítményre kész­teti a tehetségeseket. Az idei XI. Országos Ifjú­sági Kamarazene-fesztivál műso­ra nemcsak tanárok és növen­dékek lelkes, eredményes mun­káját tükrözi, hanem maradandó zenei élményt nyújtott minden résztvevőnek, és ösztönzést, gaz­dag tapasztalatokat az clkövet­kezendő munkánkhoz. Szüts Pál Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési területeire csőszerelő, hegesztő, lakatos, kovács, villanyszerelő ;akmunkásokat, vas­ipari ismeretekkel ren­delkező gyakorlott rak­tári kiadókat. A kül­szolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biz­tosítjuk. Másodheten­ként szabadszombatot tartunk. Jelentkezés személyesen vagy írás­ban Budapest, VI., Pa- ulay Ede utca 52. Személyzeti főosztály.

Next

/
Thumbnails
Contents