Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-10 / 84. szám

Barangolás az erdőn Azt mondják, hogy az őszi erdő a legszebb. Viszont a ta­vaszi erdőnél nincs pompá­sa bb. De mit mond erről az erdő embere? — Nehéz „állást foglalnunk” — mondja mosolyogva Tóth Ágoston erdőmérnök, a zagy- vapálfalvi erdészet vezetője. — Nekünk mindig szép az er­dő. Minden évszakban, hiszen itt élünk, dolgozunk. Szeretni kell m erdőt... Az erdészet vezetőjével és Cserjés Miklós erdőmémökkéi elindultunk meglátogatni a ta­vaszi erdő munkásait. Terep­járó gépkocsink letér a 21-es főútvonalról, s úgy mászik fel­felé a meredek dombon, mint egy fáradt bogár. A fatermelő­ket keressük. A hegytetőn ki­tárul előttünk a láthatár. A szikrázó napfényben messziről integetnek a1 Tátra ködös csú­csai. A másik domboldalról motorfűrész hangját hozza fe­lénk a nyargaló szél. Olyan a domboldal, mint a csatatér. A kidöntött szálfák egymás hegyén-hátán hever­nek. Kicsit távolabb azonban már rendet tett a szorgos er­dei ember. Az oldalban, fe­lülről lefelé kettős sorban áll­nak a sarangok, farakások. Kö­zépen húzódik a közelítő nyomvonal. Ezen az útszaka­szon közeledik az úgynevezett közelítő kerékpár, amellyel az út mellé hordják ki a faanya­got. — Ezzel a módszerrel véd­jük az erdőt — magyarázza az erdészet vezetője. — A gumikerekes kerékpár nem vágja össze az apró csemeté­ket, ami már nő a termelés helyén. Valóban. Az apró csemeték, mint parányi dárdák törnek elő az avarból. Rügyeikben pattanásig feszült az élet. A motorfűréuzeshez közel dolgoznak a felkészítők: Ba­logh Márton és Kecskés Já­nos. Kérgezlk a tát. A papír­ját — amit alapanyagnak ex­portálunk — teljesen megtisz­títják, a bányafa két végén azonban hagynak feéregövet. Inas kezük megszokott mozdu­latokkal csapja a fejszét. Ha­lálos biztonsággal odatálalnak, ahová kell. Régi dolgozói az erdészetnek. Egyikük tizen­nyolc, másikuk tizennégy éve van az erdőn. — Szeretni kell az erdőt; — mondja János bácsi. Aki nem szereti, az megszökik innen. — Az ám! — szól közbe Márton bácsi. — Nemrég jött ide egy legény. Csak húzódott a munkától. Azt hajtogatta, hideg van a fa mellett. Aztán egy szép napon eltűnt, még a fejszéjét se vitte el. A két ember közel jár a hatvanhoz. Tarról utaznak na­ponta, die az erdőt nem hagy­ják itt. Büszkén mondják, hogy amióta az erdőn dolgoz­nak egyikük sem volt még táppénzen. A közelítő kerékpárral dol­gozó Mikudina Vencelt a domb alján érjük utói. Idege­sen emelgeti a nehéz hasábo­kat. Füstölög. — A jézusát, nem áll a tó!... A leszidott jószág — izmos, erős, gyönyörű ló — kapkod­ja a járművet. Nemrégiben vette az erdészet, szokatlan neki még ez a munka. Miku- dina vágyódik a régi fogat után, s hagyná ezt a lovat. De van itt ember, aki sóvárogva figyeli a ritkaszép jószágot: Prezenszki Pál, a motorfűré- szes. Régebben fogattal dolgo­zott, de elkötelezte magát a technikával. Elvégezte a mo­torfűrészes tanfolyamot, de a ló iránti vonzódását csak ne­hezen tudja legyőzni. Félórás út után érkezünk meg Nagybárkányba. A Sáto­ros-domb lábánál megtorpan a terepjáró. Innen csak gyalog mehetünk tovább. Alig vá­gunk neki a meredeknek, elő­kerül Kiss F. Gábor kerület­vezető erdész. Katonásan je­lent az erdészet vezetőjének, s kaptatunk tovább. — A sámsonházi termelőszö­vetkezetnek erdősítünk — tá­jékoztat a kerületvezető. — Tizenhárom hektáron telepí­tünk. Most folyik a tála jelőké- szítés, amivel rövidesen vég­zünk. Lányoktól, asszonyoktól tar- kállik a hegyoldal. Az imént fejezték be az ebédet, s már­is folytatják a munkát. Egy- egy dolgozónak naponta száz folyóméter padkát kell elké­szítenie. — Nem könnyű munka, de már megszoktuk — válaszol Fügedi Ágnes, akit megszólí­tunk. — Három, négy éve já­runk az erdészetbe, ismerjük már a fogásokat. — Megéri eljárni a faluból? — kérdem. — A mi csapatunk mátra- szőllősi. Tizenegyen vagyunk, jórészt fiatalok. Szerződött dolgozók vagyunk. A szerző­döttek kapnak kenyérgabona- juttaitást, kedvezményes fát. Ha egy hónapban minden munkanapot ledolgozunk, száz­ötven, ha csak húsz munka­napot, akkor száz forintot a fizetésen felül. Szorgalmasan vágják a pad­kát, s nemsokára beültetik a Elkötelezte magát a techniká­val Foto: Koppány György hegyet fával. Néhány év múl­va lombokait cibál itt is a szél. Most olyan a hegy, mint­ha kilátszanának a bordái. De a nyolcvan lány és asszony meggyógyítja a hegyet. Hazafelé az erdő avatott mesterei arról beszélgetnek, mennyi még a tennivaló. Sok az erdészetben a rontott erdő, a termelőszövetkezetek is ala­pos szakmai irányításra szo­rulnak. De érzékelni lehet már az eredményeket is, hl szén a zagyvapálfalvi erdészet dolgozói, szakembered hírne­vükhöz méltóan gazdálkodnak. Pádár András Szaporítják a halállományt Csaknem 40 mázsa „növendék" érkezik Megyénkben három Jelentős horgésztársaság működik. A diósjenői tavat pedig a hely­beli termelőszövetkezet és egy dunai halászati szövetkezet hasznosítja. Itt van a közös gazdaság tó-gazdasága. Csu­pán a diósjenőiek 3000 kilo­gramm kétnyaras pontyot vá­sárolnak. Ebben a tógazda­ságban, amely egyedüli a me­gyében, évről évre fejlődő hal­gazdálkodás folyik. A szövet­kezet foglalkozik eladással is. Az idén 100 mázsa halat sze­retnének értékesíteni. A legnagyobb horgáezegye- BÜlet, az Ipolymenti Intéző Bizottság 600, a Salgótarjáni Erőmű Horgászegyesület 200, a bánki II. Rákóczi Ferenc Horgászegyesület pedig 100 kiló kétnyaras pontyot vásá­rol idei telepítésre. Atenyész- halak rövidesen megérkeznek a Tatai Tógazdaságból. Üjabb maróhengert rendeltek A Nógrádi Szénbányáknál a gazdaságosság fokozásának fon top feltétele a gépesítés. Legutóbb Lengyelországból megrendeltek egy új KB—125- ös kéthatású, tehát oda-vissza jövesztő marótárcsás gépet. Kányáson már eddig is siker rel alkalmazták a maróhen­gert, amellyel azonban csak egy irányban jöveszthettek. Az új gép előnye abban van, hogy nincs üres járat, mind­két irányban hasznos munkát végez. A maróhengerhez megren­deltek egy új páncélkaparó berendezést is. A két berendezésre mintegy hárommillió forintot fordít a Nógrádi Szénbánya Vállalat. A számítás szerint azokat még az idén, az utolsó ne­gyedévben üzembe helyezik majd Ménkes-akna A-eresz- kéjében. A gépek fogadására az előkészületeket már meg­tették. Visszhangtaicanul ? A közelmúltban értékelték a salgótarjáni küllő pályaud­var MÁV—AKÖV közös szállító brigádjának elmúlt félévi eredményeit. Az értékelés már hagyományos, az egymással versengő komplex brigádok országszerte ilyen időközönként summázzák mit tettek a be- és kirakodás, a kocsik, az áru kezelésének gyorsabbá, korszerűbbé tétele érdekében: s per­sze azt is, mit mulasztottak, munkájuk mely ágában kell javítaniuk. Nos, a salgótarjániak értékeléséből kitűnt, hogy a tényle­ges rakodási idő — amely a verseny eredményeinek egyik fontos mutatója —. megfelel az előző év első felében elért rakodási időnek, vagyis 5,4 óra jut egy kocsira. I)e az ered­mény azzal együtt teljes, ha megjegyezzük: a külső pályaud­varon a komplex brigád hatáskörébe tartozó kocsiforgalom az előző évihez képest hetvennégy százalékkal növekedett, anélkül, hogy a technikai feltételekben említésre érdemes javulás történt volna. Igen ám, de az imént egymással versengő brigádokról szól­tunk. Amiből az következnék, hogy a versenyben vannak el­sők, másodikak, harmadikak, lemaradók és óhatatlanul utol­sók, továbbá, hogy aki versenyez, tudni akarja, — joga is van hozzá —, hogy sportnyelven szólva, hol áll, hogy vég­zett a mezőnyben. A salgótarjániak azonban ezt nem tudják, ezt senki sem közölte velük. A szakmai közlönyökből, innen, onnan ugyan hallották, hogy mely állomások vívták ki a legjobb helyezé­seket, s ezek közül hiányzik Salgótarján. De, hogy az 6 munkájukat miként értékelték, erről sehol semmi... S ez joggal sérti a salgótarjáni közös brigád tagjainak önérzetét. A salgótarjáni külső pályaudvar közös brigádja: úttörője e mozgalomnak, és 1964 óta csaknem szünet nélkül a legjob­bak közt emlegették, díjazták. E brigád lelkes munkájának, sokak számára váratlan látványos eredményeinek is része van abban, hogy a mozgalom gyorsan terjedt, s ma már mintegy nyolcvan MÁV—AKÖV kompiex-brigád tevékeny­kedik a vasútállomásokon országszerte. Ezért igen feltűnő tavalyi eredményeik visszhangtalansága. Félreértés ne essék: nem az a bántó az eljárásban, hogy lemaradtak, hiszen aki versenyez, az erre is számít. De hogy az értékelés nélkülük történik, hogy annak eredményét csak véletlenül tudják meg, $ egyáltalán, azon kívül, hogy kik lettek az elsők, semmi sem derül ki, az nemcsak egy brigád­ra sérelmes, de ellentétes a szocialista munkaverseny alap- élveivel, etikájával. Jó lenne, ha ezen a MÁV illetékes ve­zetői is elgondolkodnának. Csizmadia Géza Felszámolják az egészségtelen lakótelepeket A salgótarjáni járásban fel­adattérvet készítettek öt köz­ség szociális, egészségügyi kö­vetelményeinek nem megfele­lő településeinek felszámolá­sára. Ezek legtöbbje cigány­lakta falurész. A községi ta­nácsok a tervek elkészítése Után tájékoztatták a lakoso­kat a telepek felszámolásáról. •Legtöbb helyen örömmel vet­ték, hogy a szanálást a kor­mányzat építési akciókkal Se­gíti. A járási tanács a felmé­rések alapján 15 lakóház épí­tésére kért a felsőbb tanácsi szervektől engedélyt, s ki­lencre már meg is adták. Áz építeni szándékozók megkap­ták az építési engedélyeket, a községi tanácsok pedig kije­lölték a házhelyeket. Metjállt az idő Korattcskcszibcn ? Az idén 334 lakás felépítését, átadását terveztek megyénk építőipari szövetkezetei, szép szám ez, ami egyben azt is Je­lenti, hogy a korábbiaktól eltérően igen aktiv szervező, üzlet­kötő munkára van szükség, hogy a terveket valóra válthassák. Volt szövetkezet, ahol időben hozzáláttak a szervezés­hez: mentek az üzlet után. Ezt tették a Salgótarjáni Lakáskar­bantartó és Építő Ktsz-nél. Az eredmény: a IS* tervezett lakásra megkötötték a kiviteli szerződést. A Balassagyarmati Építő Ktsz a tervezett 3# lakásból már negyven megrendelővel kötött kiviteli szerződést. Általában egy kivételével, a többi építőszövetkezeteknéi sincs különösebb baj a szerződéskötések­kel. ha van Is még szabad kapacitás lakásépítésre. Karancske- sziben pedig, mintha megállt volna az Idő. A karancsvölgyi ktsz tervében az Idén SS lakás felépítése, Átadass szerepel. A megyei KISZÖV-töl nyert értesülés sze­rint eddig még egyetlenre sem kötöttek kiviteli szerződést. Itt a tavasz, a munkát kezdeni kellene, kérdés, vajon Ka- rancsVesziben mikor kívánnak hozzáfogni? Ma már kijelölésre nem számíthatnak, csak a saját magák által megkötött üzlet­re. A harmincöt lakás felépítése végeredményben az idei be­vételi tervben is szerepel. Bevétel pedig csak akkor lesz, ha építenek. II lényeget nem érti Tóth István Idézünk a salgótarjáni já­rási tanács vb. jegyzőkönyvé­ből: „A társadalmi ellenőr pró­bavásárlást végzett és meg­állapította, hogy a Caola-De- sedor krémet az induló 5,60 forintos ár helyett a régi 11 forintos áron árusítják. A tár­sadalmi ellenőr az eset tisz­tázására a vállalati ellenőr segítségét kérte. Ennek ered• ménye az lett, hogy a társa­dalmi ellenőrt kikisérték az ajtóig és becsapták utána az ajtót. Az ügy jelenleg kivizs­gálás alatt áll..." Az eset Mátranovákon tör­tént Böhm József társadalmi ellenőrrel, a telepi élelmiszer boltban, amelynek a vezetője Tóth István. Sokakat felhábo­rított a történet, hiszen a tár­sadalmi ellenőr a vásárlók érdekében fáradozik. Munká­jában nem gátolni, hanem támogatni kellene. Mi is történt Mátranová­kon? Előre bocsátjuk, senkit sem vádolnak becstelenséggel. A huszonhármas élelmiszerbolt dolgozóit, a bolt vezetőjét, mint minden becsülettel dol­gozó kereskedelmi alkalma­zottat, tisztelettel öveznek mindaddig, amíg a szabályo­kat betartva, tudomásul ve­szik, hogy nem a vásárlók vannak értük, hanem ők a vásárlókért. A társadalmi ellenőrök a vásárlók képviselői, államha­talmi megbízatásuk is van. Előzékenység, segítségnyújtás és tisztelet illeti őket. Ezeken esett csorba Mátra­novákon. A tanács-vb. ezért tárgyalt róla, de ezért eme­lünk mi is szót, a közvéle­mény támogatását kérve. Tulajdonképpen semmiség az egész. Böhm József a bolt­ban az árrendezés után Caola- Desedor krémet vásárolt. Szakértője a kereskedelemnek. A harmincas évek közepéig bányászkodott. Egy üzemi bal­eset után a kereskedelemben helyezkedett el, hosszabb ide­ig mint boltvezető dolgozott. A községi tanács-vb. elnök- helyettese, a kereskedelmi áb. irányítója. Társadalmi ellen­őrnek rátermettebbet nem is találhattak volna. Amikor a blokkot kézbe kapta, azonnal rájött a sza­bálytalanságra, hiszen az ár­rendezésről gyűléseken tár­gyaltak, megjelent a sajtóban is. Először a bolti dolgozók egyszerű tévedésére gondolt és felvilágosítást kért. — Jancsika, ennek az áru­nak csökkent az ára — fi­gyelmeztette a kiszolgálót. A boltiak rosszallóan vet­ték a reklamációt. Kisebb vita keletkezett Bekapcsolódott a boltvezető is. Bőhm kéri Tóth- tól a cikklistát. Nem adja oda, arra hivatkozik, hogy nincs, csak Gajdár Vilmosnál találha­tó, mert 6 leltározott a boltban. Az ilyen ésszerűtlen, merev- elzárkózás mindenkit felhábo­rítana. Bőhmben pedig most már felülkerekedett az ellen­őr, tisztán akart látni. A bolt dolgozói tudták róla, hogy társadalmi ellenőr, azt .is, hogy a vb elnökhelyettese, joga van a vizsgálatra! De mereven elzárkóztak a felvi­lágosítástól. Az ügy ezzel kezdődött. Te­hát nem a társadalmi ellen­őr, hanem a boltiak maga­tartása indította el. A társadalmi ellenőr né­hány nap után elment Ho- mokterenyére. meggyőződni: leszállították-e a krém árát? Neki volt igaza. Felkereste a falusi boltban dolgozó Gaj­dár Vilmost is. Sajnos, itt is csak erélyes fellépésre Iga­zolták, hogy a krém árát leszállították. Ettől kezdve bonyolódik a helyzet. Ugyanié Bőhm a falusi boltban találkozott a vállalati ellenőrrel, segítségét kérte az igazság kiderítéséhez. ígéretet kapott és megbe­széltek a következő napra egy találkozót. Bőhm elment a találkozóra, a vállalati el­lenőr nem. Viszont a tele­piek, akik ekkor már egyre jobban érdeklődtek az ügy iránt, értesítették Bőhmöt, hogy az ellenőr a vendéglő­ben van. Utána ment. Ezután történt, hogy a bolt­vezető és a vállalati ellenőr — mint felesleges kellemetlen­kedőt — kitessékelték az igazságot kereső embert. Még egy fontos dolgot az ügyhöz. Az elmúlt napokban történt. Bőhmöt kereste a vállalati főellenőr, és Ilyen beszélgetés zajlott le közöt­tük. — Megállapítottuk, hogy önnek igaza van. A huszon- hármas árudában negyven árucikket helytelenül áraztak. — Igazán megnyugtat..': — Különben a törvények is lehetőséget biztosítanak ilyen eltérésekre. Túl korán kezd­ték meg az ellenőrzést. — Kérem, én a kötelessé­gemet teljesítettem... — Ismerjük a hibakereső­ket. Különben néhány Ilyen ellenőrt már leváltottunk... Tessék elképzelni, egy tár­sadalmi ellenőrt, aki önzet­lenül, vállalva a népszerűt­lenséget is végzi a társadalmi megbízatását, és ezt kapja. Méghozzá azoktól, akiktől g segítséget kéne kapnia. Érthető, ha a vállalat dol­gozói védik saját emberei­ket. Ez nem elítélendő. De ki­vel szemben? Bőhm József rosszat akart tálén ? A na­gyobb hibák elkerülése érde­kében emelt szót! És jó szán­dékkal! Tóth István boltve­zető tagadta meg a részletes, pontos felvilágosítást, sem a társadalmi ellenőrt, sem a választott elnökhelyettest sem vette semmibe. Amikor Bőhm Józseffel, és az üzletvezetővel együtt be- széltünk Tóth idegesen vi­selkedett. Az indulattól el­sápadt. Mindent mondott ami magatartását igazolhatná. Nem érti. hogv ebben az ügyben nem az a néhány fo­rint differencia a lénveg. Le­het. hogy a leltározáskor el- siklottak felette, és nem á-az­ték át A lénveg a társadal­mi ellenőrrel szemben tanú­sított magatartás. Ez megengedhetetlen Ilrer. magatartáshoz senkinek sincs ioga... Bobál Gyula NOGRÁD - 1968. április 10., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents