Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-06 / 81. szám

Dombból! embereit (I ) Huszonötezer bárány exportra Emelkedik a nyírási súly a íss-ekben Sok gazda közt egy tanya Megnyílt az észak-magyarországi képzőművészek saígétariáni tárlata Megállapították, hogy a ju- hu szátok ban általában növeke­dett a létszám, javultak a tar­tási viszonyok. Kevés azonban a szakember. Nincs kellő után­pótlás juhászokból, amit az is bizonyít, hogy a balassagyar­mati mezőgazdasági szakmun­kásképző iskolában egyetlen Nógrád megyei tanuló van a juhászok között. Habár a ju­hok általában jól teleltek, az eredményes gyapjútermeléshez elengedhetetlen a lelkiismere­tes, jó szakember. A gyapjú­hozam némileg már tavaly emelkedett. 1968-ban 3,2 kilo­gramm volt a nyírási súly, 1967-ben pedig 3,4 kilóra emel­kedett. A további javulásban azonban döntő szerep jut a szakképzett, gondos juhászok­nak. A Balassi Bálint KlSZ-klubban áprilisi vendégek: Monová György, Baranyj Ferenc, Pelrovics Imii, Koncz Zsizsa A balassagyarmati Balassi Bálint gimnázium KlSZ-klub- ja, amelyet húsztagú vezetőség irányít részt vesz a Kiváló ifjúsági klub címért folyó or­szágos versenyben. Az eltelt öt hónap alatt vál­tozatos program várta a fia­talokat. Márciusban képzőmű­vészeti előadás, rajzverseny, szakmai vetélkedők tették szí­nessé a foglalkozásokat. A legnagyobb élményt Pálfy Jó­zsefnek, a Magyarország fő­szerkesztőjének külpolitikai beszámolója jelentette. A féléves fennállást ápri­lis hónapban az teszi érde­kessé, hogy jeles személyisé­gek látogatnak az iskola klubjába. Burányi Ferenc köl­tő, Moldova György író a klub vendége. Petrovics Emil zene­szerző is ellátogat Balassa­gyarmatra, és a modem zene kérdéseiről beszélget a fiata­lokkal. A tánczene kedvelői sem panaszkodhatnak. Koncz Zsuzsa elfogadta a meghívást, és fellép a klubban. A hónap érdekessége még, hogy bolgár hetet rendeznek az iskolában. A Bolgár Kultúra filmet, fény­képanyagot, küld a KISZ- alapszervezetnek, s a doku­mentáció mellett előadások hangzanak el Bulgáriáról. Pataki László (Folytatjuk) Ha az ember csinál Tatamit... Eredményesen befejeződtek a szerződéskötések a Gyapjú és Textilnyersanyag-forgáhni Vál­lalat, valamint az állami gaz­daságok és a termelőszövetke­zetek között. A juhtenyésztés­sel foglalkozó állami és szövet­kezeti gazdaságok a korábbi évekhez hasonlóan az idén is jelentős számú juhot hizlalnak. Tavaly a termelőszövetkezetek még csak alapanyagra kötöttek szerződést, a hizlalást az ál­lami gazdaságok végezték. Az idén azonban már a tsz-ek is vállalták a hizlalást, mi több. közvetlenül exportra is hizlal­nak. A szerződő 63 termelőszövet­kezet közül 41 közvetlen ex­portra hizlal. A szövetkezeti gazdaságok 19 ezer bárányt szállítanak exportra, az állami Felszabadulásunk évforduló­ján ünnepélyes formák között megnyílt Salgótarjánban, a megyei tanács nagytermében a Képzőművészek Észak-ma­gyarországi Területi Szerve­zetének immár hagyományos­nak mondható tavaszi tárlata. A kiállítás megnyitásán a művészbarátok soraiban meg­jelent a megye és a város po­litikai, társadalmi, kulturális eletének számos vezetője, akik előtt dr. Aradi Nóra művé­szettörténész mondott értékelő gazdaságok pedig 6000-re szer­ződtek. E szerint megyénkből 25 ezer hízott bárány megy külföldre. A megye juhászaié­ban ez soknak tűnik, azonban országosan ezzel a mennyiség­gel nem állunk előkelő helyen. Egy—két termelőszövetkezet „elaludt” a szerződéskötések­kel. mivel a szállítások már megkezdődtek. Eddig több mint kétezer bárányt vittek nyu­gati exportra. A napokban ke­rül sor szállításra a Sziráki Állami Gazdaságból, ahonnan 1000 express pecsenyebárányt és 600 tejesbárányt visznek Olaszországba. A vállalat: balassagyarmati kirendeltségének szakemberei megvizsgálták a megye juh­állományát, s megbecsülték a várható gyapjútermést is. ról. Ezután Géczi János, a Nógrád megyei Tanács VB elnöke kiosztotta a megye, a város és a MÉSZÖV által ado­mányozott díjakat a legkiemel­kedőbbnek ítélt művek alko­tóinak. A három szerv díjait és a Munka-Művészet plaket­tet a IV. Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Ki­állításon id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrász-, illetve Iványi Ödön. Kalló László és Czinke Ferenc, új Munliácsy- díjas festőművészünk nyerte el. gét bizonyító statisztikát is. E szerint a középkötött tala­jon a K—64-es vegyszer 18,16 mázsás kukoricatermést „pro­dukált”. A hagyományosan művelt parcellákon mintegy 16.5 mázsát adott egy-egy hold. Az erősen kötött réti agyagtalajon i6 magasabb ter­méssel fizetett a kukorica, amelyet vegyezereztek. Ami a költségek alakulását illeti, ugyancsak kedvezőek a tapasztalatok. A vegyszerrel kezelt földterületek művelési költsége, s így egy mázsa szemtermés önköltsége is ked­vezőbben alakult, mint a ha­gyományos kapásművelésnél. Mindezekből olyan következ­tetést vontak le a növényvé­dő állomás, valamint a ter­melőszövetkezet szakemberei, hogy a vegyszer alkalmazása rendkívül gazdaságos. A kí­sérletek aztán azt is bebizo­nyították, hogy a középkötött és erősen kötött talajokon a K—64 gyomirtószer használa­ta a legelőnyösebb. A kísér­let során olyan részletkérdé­seket is sikerült tisztázniok, mint a szükséges vegyszer­adagok, a vegyszer kiszórásá­nak ideje. Így például a Hungazint ősszel ajánlatos kiszórni. Tavaszi felhaszná­lása nem biztonságos, mert ha nincs elegendő csapadék, elmarad a kívánt gyomirtó­hatás. gyesipari és Javító Vállalat gépkocsi előadója. A Nógrád megyei Fémipari Vállalattól Jelen István normás és Kraj- csi Imre tmk-lakatos része­sült ebben a kitüntetésben. A Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál Berkes József ne és Füzér István vezetőszabász lett a könnyűipar kiváló dol­gozója. Ezt a kitüntetést kap­ta Szabó Lajos művezető a Nógrád megyei Bútor- és Fa­ipari Vállalatnál, Vojtoyszki József né vasalónő és Janó­vá ts Sándorné fehérnemű ki­készítő a Nógrád megyei Pa­tyolat Vállalatnál. Mitterbach Pálnéról már régen szerettem volna írni, nőnap táján eszembe is jutott, itt az alkalom. De elém került effy „nőnapi riport”, azt ol­vastam benne egy lányról, hogy legfőbb óhaja „érzelmi­leg felemelkedni a férfihez”, és az egésztől elment a kedvem. No, gondoltam, az ilyen ri­porthoz Mitterbachné nem al­kalmas. Most pedig itt ül előt­tem, de (úgy látszik senki sem bújhat ki a saját bőréből), csak kicsúszik a számon S3 obiigát kérdés: — Mondja, hogy érzi ma­gát egy ilyen tipikusan „fér- fivállalatnál”, mint amilyen az AKÖV? Megbánni sincs időm, máris megkapom a magamét: — Kilenc éve dolgozom itt, de őszintén szólva sosem volt időm az ilyen „intellektuális” problémákhoz. Lefoglalt a munkám. De ami azt illeti, azért a kérdés nem egészen új. Mielőtt a mostani beosztá­somba kerültem volna, az azó­ta megszüntetett salgótarjáni főnökség menetirányító cso­portvezetője voltam, Onnan általában fegyelmivel kerültek el az emberek. Kollégáim — A térkép. A falon függ, ta­lálkoztam vele iskolában, hi­vatalban, ' szerkesztőségben: az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartog­ráfiai Vállalata készítette 1960-ban (iskolai célra, 750 példányban). Nógrádot ábrá­zolja. A képen egészen kis. kék színű pont Püspökma- gyalos. A pont a megye leg­délibb csücskében foglal sze­rény helyet. A jelmagyarázat azt mondja erről a pontról: „Egyéb lakott hely (ahol is­kola van).*’ Meggyőződtem róla — Pöspökmagyalost nem isme­rik a nógrádiak sem. Ma- gyalos-pusztáról sokan hal­lottak, de általános a véle­mény, miszerint ez a hely (azonos az előbbivel) nem tartozik Nógrádhöz. Még a pásztói járásban is így tud­ják! Ki a gazda? Magyalos va­lamikor a váci püspök tulaj­dona volt. A harmincas években a püspöki birtokon 106 család élt. Tíz esztende­je még 175 lélekszámú tele­pülés, most, — a környező dombokon elszórtan álló, Magyalosnál is kisebb la­kott helyeket is számítva — 136 ember lakja. Magyalos- pusztán 106 dombháti ember él. A tanya, számos juhho- dályával, düledező templo- mocskájával, két hosszúkás, régi cselédházra emlékeztető lakott épületével, iskolájával egy nagyobb területen szél­től, esőtől simára csiszolt dombon áll. Alatta, déli irányban meredek lejtő bil­len, barna földúttal a szélén, egyenesen Versag felé. Ver- seg már csakugyan nem tar­tozik Nógrádhöz. De Magya- los-puszta „bizonyos vonat­kozásban” Verseghez tarto­zik. Kallóhoz is, ami Nógrád határán innen van (légvonal­ban öt kilométerre a tanyá­tól), köze van Gödöllőhöz, sőt, Kariadhoz is. Ezt azon­ban már feltétlenül meg kell magyarázni. Ma már nehéz és hossza­dalmas feladat lenne fényt deríteni arra, miként lett egyszerre Pest és Nógrád megyei település a tanya. Tény, hogy gazdaságilag a Gödöllői Agrártudomány­egyetem kartali üzemegysé­géhez, közigazgatásilag a nógrádi Kallóhoz, egészség- ügyi vonatkozásban pedig az ugyancsak szomszédos me­gyéhez tartozó Verseghez kapcsolódik. Félő azonban, hogy a sok gazda között el­vész a tanya. Az út. Harmadszori nekiru­gaszkodásra sikerült Magya- los-pusztára kijutnom. Két­szer a féllábszárig érő sár gátolt meg abban, hogy ezt a sok-gazdájú, mégis mosto­természetesen férfiak — meg is rémültek. „Megörültetek, — kérdezték o feletteseimtől —, egy nőt küldeni oda?” Még tő­lem is megkérdezték, merem-e vállalni. Hogy nem félek-é? Felkacag. Csudára tud ne­vetni. Erre mondják, hogy ra­gadós nevetés. — Egyébként, ha annyira kíváncsi — folytatja —, el­árulom, hogy mindig „rossz természetem" volt. Gyermek­koromban például ki nem áll­hattam a lány játékokat. Vi­szont egy fiú sem tudott ná­lam gyorsabban úszni. Atle- tizálni is szerettem. NB-egyes kosaras voltam. Itt a Ko­hászban, Pesten pedig az MTK- ban, mégpedig épp abban az évben, amikor bajnokságot nyert a csapat. Később, ami­kor a vállalathoz kerültem, szintén nem volt időm a töp­rengésre (ha egyáltalán hajla­mos lettem volna rá), mert az eddig itt eltöltött kilenc év­ből nyolcat egyfolytában vé­gigtanultam. Először a köz- gazdasági technikumot, aztán a gépjárműközlekedési felsőfo­kú technikumot végeztem el... — Ejha! Nem volt az egy kicsit sok? Munka mellett nyolc év tanulás.., ha nógrádi települést megis­merjem. A száraz tavasz ked­vezett a vállalkozásnak. A tanyára idegenként, először bemenni túlzás nélkül „vál­lalkozás”. Az úton elkísért a kallói tanács titkára, aki minden alkalmat megragad, hogy valami módon érintke­zésbe kerüljön Magyalossal. — Hozzánk tartozik... Saj­nos ... — mondja Varga La­jos tanácstitkár útközben, később azonban kiderül, hogy a rendkívül sok gond ellené­re is kedveli a tanyát. És segíti is minden erejével, minden rendelkezésre álló eszközzel, de hát mint min­dennek, ennek is története van. Magyaloshoz, az év tiagy részében járhatatlan út vezet. Meredek dombokon, öregercfőkön át kanyarog: természetes csapás, emberláb meg lópata taposta ösvény. Csontszáraz időben nem lát­ni a portól, ha viszont né­hány csepp eső esik egysze­riben bokáig dagadozó sár buggyan a dombok belsejé­ből. — Három éve — mondja a titkár — telefonvonal nélkül, járható út hiányában a ta­nya szó szerint véve el van vágva a külvilágtól. A telefon. A telefonnak is külön története van. Általá­ban mindennek története van, ami Magyaloshoz tarto­zik. A tanyán tizennyolc esz­tendeje járt utoljára újság­író, azt ma is emlegetik, a nevét is tudják: Szabó Sán­dor. — Három esztendeje, és előtte, vagy negyven—ötven évig volt telefon Magyalos- pusztán — sorolja az esetet a titkár. — Három évvel ez­előtt a közeli mezőgazdasági reptér építésekor néhány te­lefonoszlop meglazult Ezt jelentette az illetékes pesti hivatalnak a magyarosi taní­tó, Balogh Ferenc. A „vá­lasz” mindenképpen rendkí­vüli: napokon belül villám­gyorsan lebontották a hét kilométer hosszan húzódó vonalat Levelezhetett azu­tán a tanár, meg a káliói ta­nács is a minisztériumokkal. (Legutóbb Gosztonyi János­nak, a Népszabadság főszer­kesztőjének írtak, és érthe­tő iróniával megköszönték a posta „gyors intézkedését”, már ugyanis ami a vonal felszedését illeti). Három év után, most a napokban Ma­gyaloson járt a „felmérő”... Talán rövidesen visszakapják a telefont... A tanya. Két, meglehetősen rendezetlen sort alkotó ház­csoport a dombháton. Körös­körül paradicsomi vadrezer­vátum, bel- és külföldi va­dászok „extra-álma”, özek, szarvasok, nyulak, tarka fá­Mindig az volt a vélemé­nyem, ha az ember csinál va­lamit, lehetőleg értsen is hozzá. Nem árt az ... Akkor pedig tanulni kell. Nem aka­rok nagyképűnek látszani, hi­szen nyolc év tanulás fárasztó dolog, sok lemondással jár. Nem lehet annyit szórakozni, például. (Azért arra is szakí­tottunk időt.) De megkönnyí­tette a dolgom, hogy mindig nagyon szerettem olvasni. A tankönyv, igaz, nem olyan szó­rakoztató olvasmány, legalább is a köznapi értelemben nem az. De valamit megismerni, higgye el, mégis a legizgalma­sabb a világon ... — Jó, jó, de például a fér­je, mit szólt mindehhez? — Amikor összeházasodtunlt, ő tanult. Diák volt, felmentem utána Pestre, majd vissza­jöttünk, levelezőn fejezte be az egyetemet. Aztán én kö­vetkeztem. És istenem, hogy ne unatkozzon, u gépészmér­nöki mellé megszerezte a mérnök-közgazdaszi oklevelet is... cánok járnak a kertek alatt. És juhok. Természetesen. A kartali üzem juhászata biz­tos kenyér a tanyasiaknak. Erről meg azt mondja a dombrahajló szélben Űri Já­nos, juhász-brigádvezető: — Milyen az élet? Nehéz. Ki­lencen dolgozunk a juhászai­ban. Éjjeli időben, egykor kelünk mindennap. Akkor megfejünk. Hajnalban vég­zünk, 1600 anyaállat van itt. birka valamivel több. Dél­előtt kilenckor újra etetünk, aztán újra fejünk. A fizetés 1600—1800 forint körüli... — Víz kellene ide, villany — mondja Balogh Ferenc ta­nító. — Petró, meg gyertya mellett bajos és tűzveszélyes is az éjszakai fejés. A ta­nyán egyetlen vízcsap van — nem számítva az iskolait — azt az egyet téli időszak­ban trágyával kell betakar­ni. A fagy miatt. A tanyasi élet minden át­ka „összejött” Magyal 06 on. Van persze jó dolog is ezen a tanyán, de arról majd ké­sőbb. Villany, víz, rendes WC kellene — most nyolc család jár egy korszerűtlen- re(!). A postás, miután mun­kaidejét hat órára csökken­tették, nem vállalta a ma- gyalosi levelek, táviratok kéz­besítését. Tavaly, az egyik helybeli juhász feleségét si­került rábeszélni arra, hogy rendszeresen járjon el Kálié­ra a postáért. Sarat, havat egyformán jól állta az asz- szonyka, de amikor egyik es­te az erdőnél három baltái alak ráijesztett — örökre le­tette a leveles tarisznyát. Azóta? — Alkalmanként. ki-ki, amikor bent jár a községben, elhozza az ideszóló híradást, pénzt — mondja Balogh Fe­renc. Hetenként kétszer nyit ki a tanyasi bolt. A táviratok négy—ötnapos késéssel ér­keznek a pusztára. Táviratok. Itt csak az kap táviratot, akinek valahol meghal vala­kije — mondják. A magya- losi juhászok lekésnek a ha­lálról, de előfordult többször is, hogy az elzártság, úttá lan­ság miatt a születésről is. Ha mindent összeszámolunk öt orvoshoz tartozik a ta­nyasi nép. Mégis, kocsiderék­ban szült, nem is egy, ma- gyalosd asszony. Felháborító? Kiábrándító? — Püspökmagyalos sokat fejlődött. Ezt a tanyán élő juhászok mondják. A juhászok leve­szik a kalapjukat, amikor az új iskolába lépnek. — Szóval mindketten dol­goztak, tanultak, s közben ment az élet... — Az úgy is megy, nem gon­dolja? — Vallja be, azért néha irigyelte azokat, akik miköz­ben maga dolgozott, tanult, él­ték világukat. — Tudja mit? Képzeljen amit akar, én az ilyen embe­reket sosem irigyeltem. Sőt, valahogy sajnálom is őket. Én mindenkit sajnálok, aki nem képezi magát, nem dolgozik képességei szerint. Él­nek? Ahogy vesszük. Élnek... csak úgy... Nem, az nem ne­kem való. De mondja, nem unja ezt a témát? Annyi dol­gom van.... Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem tőle, hallott-e, és mi a véleménye az elidege­nedés vitáról. Fogalma sincs róla, mi az. Kereskedelmi cso­portvezető. örül, hogy sikerült minden partnerrel előnyös szál­lítási szerződéseket kötni, áp­rilis négyre autóbusz külön­járatokat szerveznek. „Uram, nem száll be? Nagyon olcsón csináljuk. Olcsóbban, mint ta­valy. Szállásról, étkezésről is mi gondoskodunk..." ismertetést a tárlat alkotásai­Eredményes kísérletek a kukorica gyomtalanítására A megyei növényvédő állo­más szakemberei érdekes kí­sérletet végeztek tavaly a szé- csényi II. Rákóczi Termelő- szövetkezetben. Azt vizsgálták, milyen hatással vannak a gyomirtó vegyszerek a kukori­ca-termesztésre. A kísérletet három táhlán folytatták, s a területek talaj összetétele más és más volt. A gyomirtást is kétféle vegyszerrel végezték. A középkötött talajon csak a K—64-et, az erősen kötött, és a lazább szerkezetű homokta­lajon pedig a K—64 mellett Hungazint is permeteztek. Aszályos, száraz volt a ta­vasz és a nyár az elmúlt esz­tendőben. Emiatt aztán sem a Hungazin, sem a K—64 nem tudta kifejteni a kívánt hatást. Ennek ellenére a ho­zamok lényegesen magasab­bak voltak, mint a hagyomá­nyosan művelt kontroli- parcelláknál. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a K—64 igen jó hatással van a kukoricanövény fejlődésére. Azokon a parcellákon, ame­lyeken ezzel a vegyszerrel gyomtalanítottak, sokkal erő­teljesebb volt a kukorica nö­vekedése, mint azokon a táb­lákon, amelyeket Hungazinnal kezeltek, vagy a korábbi gyakorlatnak megfelelően, kapáltak. A szakemberek elkészítet­ték a kísérlet eredményessé­A könnyűipar kiváló dolgozói Eredményes munkájuk elis­meréséért a tanácsi helyiipar- ben. felszabadulásunk 23. év­fordulójának alkalmából a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetésben részesült: Lo­vász Béla, a HVDSZ megyei bizottságának titkára, Kométh Gyuláné főelőadó, Maczonkai Károly ~~ árügyi főelőadó, mindketten a megyei tanács ipari osztályának dolgozöi. Papp György, a Nógrád me­gyei Nyomdaipari Vállalat igazgatója, Kiss Zoltán ugyan­ennek a vállalatnak műveze­tője, Király János, a pásztói járás ipari főelőadója, Vastag Lajos, a Nógrád megyei Ve-, Csizmadia Géza NÓGRÁD — 1968. április 6., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents