Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-27 / 98. szám

SíHkcniboiTit a (n'»i«»i«*./rtU‘il*o*f*ipkln*i» Lényeges különbségek tapasztalhatók A mezőgazdasásban vég­bement szerkezeti változások es a mezőgazdasági termelés­sel szemben fokozódó igények kielégítése fontos feladatokat .ielent. Ezek közül egyik lé­nyeges tennivaló a szakmai színvonal növelése, elegendő es kielégítő képzettségű me­zőgazdasági szakember és szakmunkás foglalkoztatása a termelő üzemekben. ' A mezőgazdaság megfelelő szakmai színvonalának bizto­sítását már az átszervezést követő években célul tűzték ki a megyei párt- és tanácsi vezetők. Az 1962-es megyei pártértekezleten elfogadott határozat szerint a második ötéves terv végére 1000 hold , k dá, szántóra egy mérnök, 500 hold gen. ese. 18. ai7- ,!y0.^za szakember-ellátottsága még messze elmarad az optimális szinttől. Összehasonlításul áll­jon itt két adat. A megye ál­lami gazdaságaiban 800 hold szántóra jut egy agrármérnök, míg a termelőszövetkezetek­ben 1800 holdra. A különbség egyéb felsőfokú képesítésű szakemberek vonatkozásában is szembetűnő. Az állami gaz­daságokban például hat. míg a lényegesen nagyobb gép­parkkal rendelkező közös gazdaságokban csupán négy mezőgazdasági gépészmérnök dolgozik. Kevés a középfokú technikusi képzettséggel ren­delkező szakember i6. Utób­biak alkalmazását a szövetke­zeti vezetők többségének ide­szántóra egy technikusi ké­pesítésű szakembert szántunk. (Említsük meg, hogy minden 5Ö holdra egy-egy szakmun­kást terveztünk. Ez utóbbi nem témája a jelenlegi írás­nak). A célkitűzésről az 1966-os megyei pártértekezlet beszá­molójában a következő hang­zott el: „...A mezőgazdaság szakember-ellátottsága mint­egy 5o százalékkal javult. A kihelyezett káderek egy ré­sze nem váltotta be a hozzá­fűzött reményeket.” Vajon mi volt az oka a si­kertelenségnek? A két párt­értekezlet között eltelt négy év munkájáról készült vizs­gálatok, értékelések egyönte­tűen kimondják: „A lehetősé­gek teljes körű kihasználására lett volna szükség. Ezzel szemben sem a termelőszö­vetkezetekben, sem a szakirá­nyító szerveknél nem foglal­koztak jelentőségéhez mér­ten a szakember-ellátás kér­désével.” Különösen hossza­san elemezték ezt a tevékeny­séget, a Népi Ellenőrzési Bi­zottság elmúlt években le­zajlott vizsgálatai. A napok­ban ismét napirendre tűzte a NEB a megye mezőgazdasági szakember- és szakmunkás­helyzetének vizsgálatát. A vizsgálat eredményének vi­táját több hetes gondos munka előzte meg. Ennek so­rán arra kerestek választ: elegendő szakember dolgozik-e a különböző mezőgazdasági szakmákban; milyen igények jelentkeznek a képzéssel kap­csolatban ; megfelelő munka­körben foglalkoztatják-e a szakembereket; milyen az anyagi, erkölcsi megbecsülé­sük, stb. Kétségtelenül bizonyitható, hogy a pártértekezlet óta ja­vulás tapasztalható. Minde­nekelőtt a szakemberek szá­mának növekedésében. Azon­ban a termelőszövetkezetek A termelőszövetkezetek előtt álló közvetlen és a táv­lati feladatok sikeres meg­oldása érdekében nem lehet halogatni a megoldást. Igaz. a termelőszövetkezetek elha­tározásának, döntésének könv- nyítésére már tavaly történ­tek intézkedések. A megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya távlati tervet készített a szövetkeze­tek szakember- és szakmun­kás-igényének kielégítésére. A tervezet készítésénél figyelem­be vették a megye mezőgaz­daságának fejlődési irányát, a termelésszerkezet várható alakulását. Eszerint — a szá­molt alapján — 1975-re ki­elégítő lesz a termelőszövet­kezetekben a szakemberek létszáma. A számok ezt mu­tatják: Szakemberek Összes Meg- Hiány. szük­séglet levő zik Agrármérnök Itt SS SS Gépészmérnök 33 4 29 Szaktechnikus 1#7 IS 89 Mg. közép«, t. 27« 1S7 119 Mg. szalumul. 2í2S 1247 12S2 Az általános képesítésű szakemberek mellett feltétle­nül szólni kell a speciális szakemberek számának nö­veléséről. Ezt elsősorban az új gazdaságirányítási rend­szerből fakadó szerkezeti vál­tozások sürgetik. A termelő- szövetkezetekben jelenleg 7 állatorvos, 4 gépészmérnök, 16 közgazdász, 12 jogász és 14 növényvédelmi szakmérnök tevékenykedik. (Ez utóbbiak a növényvédő állomás állomá­nyában.) A feladat ez eset­ben is adott, hiszen számukat két—négyszeresére kellene emelni. Látszólag nehézsé­get okoz, hogy a közös gazda­ságok területnagysága nem optimális, s nem gazdaságos a speciális képzettségű szak­emberek alkalmazása. Viszont megteheti ezt két—három tsz együttesen. Javítják a rétet és a leqclöt Érdekes kísérlet színhelye lesz az idén a litkéi Kossuth Tsz rétjéből és legelőjéből az erre a célra kijelölt tíz-tíz holdas terület. A kísérleteket a Gödöllői Agrártudományi Egyetem két tudományos munkatársa végzi azzal a céllal, hogy a sásos, savanyú rét minőségét megjavítsa, a jobb minőségű rét füveiből pedig vegyszerrel kiirtsa a zsurlót, amely a szarvasmar­háknál megbetegedést okoz. Minthogy a tsz-nek 340 hold Ilyen „csátés” és zsurlós rét­je és legelője van, nagy ér­deklődéssel figyelik a kísérle­teket és azok sikeréhez min­den segítséget megadnak. Je­lenleg ugyanis az innen leta­karított tömegtakarmány ete­tésre alig alkalmas, most is ezer mázsát küldenek a Rom- hányl Cserépkályhagyárnak csomagolásra. A rét-legelő területen a vízrendezést már végrehaj­tották, s ha sikerül a viszony­lag nagy területen fehérjedús takarmányt termeszteni, je­lentősen fellendíthetik vetkezet állattenyésztését. a 8ZO­Húszmillió forint fásításra Elkészültek az 1969-es és 1970-es évek fásítási tervei. A fásításokat — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — elsősorban az erózió sújtotta területeken végzik. Mint Is­meretes, a szükséges anyagi fedezetet célcsoportos állami beruházásként kezelik, ami a termelőszövetkezeteket anyagilag nem érinti. A közös gazdaságok igényeit a járási 6zakirányító szervek és az illetékes erdőfelügyelő­ségek vizsgálták felül. A jó­váhagyás szerint a következő két évben húszmillió forintot fordítanak fásításra. Ebből csaknem kétmillió forint jut a céllülóznyárfa-telepítések- re. A szakember-kérdés vizs­gálatánál nem lehet kikerülni a termelőszövetkezet gazdál­kodási színvonalának és a szakemberek számának össze­függését. Az idézett NEB- viz6gálat számadatai is bizo­nyítják, hogy a jól gazdálko­dó tsz-ek mór most is több szakemberrel rendelkeznek, a későbbi években pedig ab­szolút többségre tesznek szert. Ennek oka könnyen magya­rázható, mert a megalapozot- tab üzemekben, a nyugodt légkörben folyó tevékenység, a határozott célkitűzések ér­vényesülnek Ezeket a szö­vetkezeteket már lehet hason­lítani az állami gazdaságok­hoz, ahol a nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés alap­ján kialakult már a szakem- ber-törzsgárda. Viszont a gyengén és közepesen gaz­dálkodó termelőszövetkezetek, még segítségre szorulnak szakgárdájuk kialakításában. A korábbi évektől eltérően a termelőszövetkezetek egyre inkább az iskolából kikerülő fiatalokat alkalmazzák. Ta­valy előtt 52. tavaly pedig 66 közép- és felsőfokú képzett­ségű szakember helyezkedett el szövetkezeteinkben. Az idén 18 agrármérnök, 20 szaktechni­kus és 28 középfokú techni­kus került a szövetkezetekbe. Ez a fejlődési ütem gyor­sabb a tervezettnél, s még az utóbbi években tapasztalható vándorlás sem veszélyezteti. Azonban ezt a jelenséget ér­demes — és kell — részlete­sen vizsgálni, mert olyan okokra derít fényt, amelyek tanulságát figyelmen kívül hagyni felelőtlenség. A termelőszövetkezetek ter­melési sikereiben jelentős tényező a szakemberek, szak­munkások számának növeke­dése. Munkájuk hatékonysá­gának elemzését azonban csak egyedileg lehet elvégez­ni, egy-egy üzem fejlődésé­nek tükrében értékelni. A megyei eredmények jő irá­nyú fejlődésről tanúskodnak. Ezt még akkor is hangoztat­hatjuk, ha sok kérdésben még várat magára a helyes szem­lélet és gyakorlat kialakítá-v sa. P. A. fíoeUnxitt nélkül nine* f'eiloü-* A tavalyi íijereséj; dupláját tervezték Szakítottak a korábbi szo­kásokkal, s az új mechaniz­mus szellemének megfelelően nem a tervkészítéssel kezdték az idei év előkészítését, ha­nem Igen helyesen, abból In­dultak ki: mit érdemes gyár­tani, mit kell tenni, hogy jö­vőre. dupláját fizethessék ki az idei nyereségrészesedésnek, így jött ki 5 200 000 forint, melyből 834 000 forintot kí­vánnak szétosztani. Nem kergetnek vágyálmokat? Az eddigi intézkedések, va­lamint a tervezett elképzelé­sek alapot adnak a felelősség- teljes kijelentésre: a bútor­gyártók az idén ismét bebi­zonyítják, jobban megállnak a saját lábukon, mint az elő­ző mechanizmusban. Ennek érdekében a folya­matban levő műszaki fejlesz­tés olyan technológiai válto­zást okoz. amelynek során felzárkóznak az országos szinthez. A változtatás a ter­melékenység gyors ütemű fej­lesztését teszi lehetővé, ugyanakkor növeli a termé­kek minőségét, versenyképes­ségét, csökkenti az önköltsé­gét. Az eredmények már is igazolják: nem kergetnek vágyálmokat. Időarányos nye­reségbevételi tervüket túl­szárnyalták, megtakarítás mu­tatkozik az alapanyag-felhasz­nálásnál, mérséklődött a minőségi reklamációk száma, csökkent a kötbér és a ka­mat. Ez összefügg a jól elő­készített nyugodt és folyama­tos termeléssel, amelynek alapjait mái' az elmúlt esz­tendőben megteremtették. Ezért mondják a vezetők: — nincsenek megrendelési gond­jaink, kapacitásunk teljes egé­szében lekötött. A termelés­hez szükséges feltételek: mun­kaeszközök, létszám és anyag rendelkezésre áll. Ez viszont összefügg azzal a helyes vál­lalati elképzeléssel, amely a jelen és a jövő feladatainak eldöntésénél, megítélésénél abból indult ki: továbbra is korrekt és megalapozott kap­csolatban kell lenni a meg­rendelőkkel és az alapanyag­szállítókkal. Ezt sikerült meg­valósítani ! Kezdetben 60k kiskereske­dő kopogtatott a vállalat aj­taján, mondván: ő többet ad a termékekért, mint a BŰTOR­ÉRT. A vállalat vezetői úgy válaszoltak, hogy korábbi vá­sárlóiknak elkötelezték magu­kat, ragaszkodnak hozzájuk. Vagyis a biztosat nem cserél­ték fel a bizonytalannal. Meddig érdemes ? Az előbbi gondolat kap­csán vetődött fel. hogv mer­re, meddig érdemes elmenni, rizikót vállalni. Sorra vet­ték a gyártmányokat. Megál­lapították, hogy a kábeldob jó pénzt hoz, érdemes a ter­melést felfuttatni. Ugyan­ilyen álláspontra jutottak a kárpítozottbútor-gyártás gaz­daságosságának elemzésénél is. A szerszámnyél esetében válaszút előtt vannak: ex­portáljanak-e vagy csak bel­földre gyártsanak. Az utóbbi ugyan jobban fizet, de az ex­portról sem szeretnének le­mondani. mert így könnyeb­ben jutnak importgéphez. Egyelőre mindkét piacra ter­melnek. Felmerült, hogy meny­nyiben lenne célszerű az érté­kesítésből kikapcsolni a nagy­kereskedelmi vállalatokat. A földművesszövetkezetek ezzel kapcsolatban előnyös ajánla­tokat tettek. — Jó üzletnek ígérkezik —, mondják a ve­zetők, de a régi vevőket sem akarjuk elveszíteni. Ameny- nyiben az előbbit választjuk, úgy eredményünk 4 százalék­kal növekszik. Szaküzletek nyitását is ter­vezik Salgótarjánban, Put- nokon és Szolnokon. Ezekben az üzletekben az előírt kiske­reskedelmi haszonkulccsal ér­tékesítenék áruikat. Kapcso­latot teremtettek a Tisza- menti Vegyiművekkel. Vállal­ták, hogy kikísérletezik azo­kat az új gyártmányokat, amelyeket a vegyiművek ve­zetősége szán a bútoripar­nak. Döntöttek abban is, hogy a Debreceni Tudományegye­temnek készülő nyolcmillió6 értékű iskolabútorok, be­rendezések raktározását és a vele járó költségeket vállal­ják-e. A számítások azt bizo­nyítják, hogy érdemes. Ezzel kettős célt érnek el. Elegendő munkát biztosítanak a szé- csényi telep asztal'sainak, ugyanakkor megmarad a ve­vőjük. amely jövőre is elkö­telezte magat a vállalatnak. Jó információ, jó számvitel Az előbbiekből kiderül, hogy a számvitelnek a jövő­ben még nagyobb szerepe lesz a nyereség előteremtésében, ök szolgáltatják a megbíz­ható információkat a vezetői döntésekhez. Eddig nem volt különösebb hiba, a főkönyve­lő mégis elégedetlen. Azt mondja: — az ellenőrzés ha­tékonyabb megszervezésével igen sok forintot tudnak sze­rezni. Ezért a belső ellenőr­zéssel új területeket vizsgál­tatunk meg, amelyek jelentő­sen tudják befolyásolni az ön­költség alakulását. Például: az évi 2,5 millió forintnyi fu­varköltségből hol. mennyit tudunk megtakarítani. Sok le­hetőséget kínál az anyaggaz­dálkodás ésszerűbb megszer­vezése, az utókalkulációs munka megjavítása, amely­nek 6orán mód nyílik meg­előző Intézkedésekre. A rövi­desen elkészülő különböző szabályzatok, tevékenységi jegyzékek, ügyrendek is mind egyirányba hatnak: az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek tisztességes, oko6 felhasználására. Senki se higgye, hogy a bútorgyártóknál minden ki­fogástalan, minden a legtö­kéletesebb rendben van. ösz- szehasonlftva azonban más vállalatok felkészülésével, te­vékenységével, itt jobban le­het érzékelni, hogy új szelek fújnak a vállalat berkeiben* ha nem is gyorsan, de bizto­san igazítják felfogásukat és gyakorlatukat az új követel­ményekhez. Venesz Károly Salgótarján készül a proletariátus nemzetközi ünnepére, május 1-re. A Tanácsköztársaság téren már épül a díszt ri bűn, mely előtt az üzemek ünneplő munkássága elvonul Interjú Diadémmal Az Ebek Szövetségének székházéban Diadem, az el­nök csak kutyafuttában foga­dott. Nyakában ékes medá­liák csüngtek. Tekintete szi­gorú és méltóságteljes volt. Lompos farka meg se reb­bent. — Csak röviden, szerkesz­tő úr — szólott —, nem érünk rá. — Óriási itt a sürgés-for­gás, elnök úr. — Olvashatta: ismét nem- Nem vagyunk zetközi ebkiállításra készü- Az amerikai lünk. Tagságunk színe-java felvonul. — Megengedne egy elvi kérdést? Ügy tetszik, a ku­tyák kiváltságos helyzetbe kerültek napjainkban. — Ez a fejlődés útja bará­tom — felelt tűnődve Dia- dém. — Végre mindinkább — Mindannyian láttuk a tévében, hogy önök herendi porcelán tányérokról csokolá­détortát lefetyeltek... — Emlékszem, én is ott voltam. A tévé indiszkréciót követett el. Az ilyesmi nem szokatlan. Természetes, hogy hűvös előkelőséggel nézünk szembe a tévé-kamerákkal, elvégre sok ebtársunk első­rendű exportcikk. Vagyis be­dolgozunk a valutakasszába. olcsójánosok. sajtó, azt írja, hogy Hollywoodban, ahol egy emberi paróka körülbelül 20—25 dollár, egy ritkuló szőrzetü eb számára készült paróka 50—100 dollár. — Értem — bólintottam —, innét hát a modem kutyagőg. — Tagtársaink tízezreit igenis ölben hordozzák, puha méltányolják erényeinket, fövenyen sétáltatják, babus- ügy találja, egy kissé gőgö- gatják, fésülgetik. És sek vagyunk? Ne feledje: mi voltunk az ember első házi­állatai időszámításunk előtt tízezer évvel. — Bocsánat, de ezt megelő­zően önök a farkasok és a sakálok családjában... szóval az a családfa... — Minek ezt emelegetni? — vakkantott nyersen az elnök. — Mi tapintatból nem beszé­lünk a majmokról... A ku­tyákat viszont ma már senki sem téveszti össze a farka­sokkal. — Kérem, elnök úr, óva­kodjunk a célzásoktól, — Tudja ön, hogy fejlő­désünket, az emberekkel ki­alakult barátságunkat tanu­lékonyságunknak. kitűnő bio­lógiai tulajdonságainknak és kutyahűségünknek köszönhet­jük? — Tudom, elnök úr. — A kutyák hivatása nőt- tön nő. Igen sok embernek mi aranyozzuk be az életét. nem tűrik, hogy bárki kutyába ve­gye őket! Nem, tisztelt uram, a történelem kerekét nem le­het visszafelé forgatni. El­múlt az a világ, amikor az elvetemült nemesi osztályok kutyabőrre pingálták rangju­kat. Mi, kutyák, felnőttünk a kor színvonalára. Az em­beri élet bearanyozására hi­vatott tagtársainkon kívül mind több szakértőt adunk a társadalomnak: vadászunk, nyomozunk, életet mentünk. Kívülről óriási lárma, csa- holás, visitás hallatszott be az elnöki szobába. Kérdőn néztem az elnökre, ö szo­morúan legyintett: — Sajnos, még nem va­gyunk tökéletesek, uram. Odakint osztják az ebédet. Ilyenkor még kisért a múlt. Vannak mén köztünk, akik a zabálnivalóért porig aláz­zák magukat. Horváth József •r NÓGRÁD — 1968. április 27., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents