Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-25 / 96. szám

Jobb ez, mint egy háború I urtaléhos katonák között a laktanyában Már megszokták az egyen­ruhát, a laktanyai legyeimet. Katonák. Van közöttük, aki legutóbb tíz évvel ezelőtt tisz­telgett utoljára, menetelt zárt rendben. Pedig amikor kedd hajnalban kézbesítették a be­hívóparancsot, nem sejtette, hiszen nem is sejthette, hogy néhány órán belül ismét pa­rancsolnak, tisztelegni kell, s a parancsot végre kell hajta­ni — Alhadnagy elvtárs jelen­tem, az PB 76—03-as forgalmi rendszámú gépkocsit rendben találtuk, a gyakorlat végre­hajtására műszakilag megfelel. — Köszönöm — nyugtázza megelégedéssel Ez azt is bizo­nyítja, hogy a vállalatok, üze­mek, intézmények, termelőszö­vetkezetek műszakilag kifogás­talan járműveket bocsátottak a honvédség rendelkezésére. — Nincs ebben semmi meg­lepő — fordul felénk dr. Gu- lácsy György alhadnagy. — Műtétes főorvos vagyok Itt, a segélyhely parancsnoka. Egy parancsnoknak pedig azt Is tudnia kell, mi áll a rendelke­zésére. A mentéshez, a bete­gek, gyógyszerek szállításához üzembiztos gépjárművek, te­herautók, traktorok szüksége­sek. Hiszen emberek életéről van szó, még akkor Is, ha most mindezt csak gyakoroljuk. A gyakorlat pedig mesterré teszi az embert. Nincs több ideje a beszélge­tésre. Hívják, tanácsát kérik, parancsát várják. A meleg most már tikkasztó. A katonákat azonban ez egyál­talán nem érdekli. A fontos, N&gyrőcei János: A mi hadse- hogy tiszta legyen a felszere- rcgiink kész a haza vedel- j^g< a fegyver jó segítőtárs. S inére míg a szorgos kezek a puska csövét „simogatják”, vidám JSstsasfÄTi«­vegyvédelmisekhez, a másik a műszakiakhoz, a harmadik a gépkocsizókhoz került. Ter­mészetesnek tartják a gyakor­latot. Körletről körletre járunk a laktanyában. Ismerős arcok tűnnek fel. Tegnapelőtt még valamennyien a civil életben látták el feladatukat, ma pus­kákat tisztítanak, a szerelvényt igazítják, gépkocsikat ellen­őriznek. A bányász puskát vesz a kezébe, a festő a vegyvédel­mi felszereléseket tanulmá­nyozza, az orvos a segélyhely felállítását biztosítja. A sza­kács pedig itt is főz, — nagy mennyiségben. Az egyik csoportban talál­koztunk Nagyrőcei Jánossal. Ügy mondja, közkatona lett, pedig néhány nappal ezelőtt _ még a szilváskői üzem bánya- Dr Gulacsy György: Emberek mestere volt. életerői van szó — A műszaki egységhez osz­tottak be — mondja beszélge­tésünk során. — Nem régen voltam katona, mégis szüksé­gét érzem a gyakorlatnak. A körülöttünk kialakult nemzet­közi helyzet is ezt követeli. Biztosítani kell, hogy a ml hadseregünk is kész legyen a haza védelmére. Hadd mond­Parancs, amit végre kell hajta­ni. Ahhoz pedig, hogy az em­ber megszokja ezt, segítséget adnak az elöljáróim. Igen, a napi menü. Reggeli hagyomá­nyos fekete kávé. Ebédre pa­radicsomleves, sertéstokány csőtésztával. A vacsora pedig bográcsgulyás. Kell ettől jobb? Aligha. Rendes kerékvágásba kerül az élet. Megalakulnak a párt­szervezetek, a KISZ-szer veze­Megszüntetik az «lekezelést A gépjavító állomások igyekezete a minőségi fejlődésért Begyik István: Itt nincs az, hogy „tessék parancsolni” tek, az egység pártbizottsága. A pártbizottság alakuló ülésén találkoztunk Dénes Ferenc géplakatossal, Sulyok András mátranováki villanyszerelővel, Tóth Sándorral, a szorospata­ki akna-csatló66al, Danyi Vil­mos Ilona-telepi mozdonyja­vítóval, meg a többiekkel, Marcsó Gábor pedagógussal. Juhász János salgóbányai KISZ-titkárral. Hosszú a vi­ta. Megalakul az egység párt­bizottsága, amelynek titkára Hantos Sándor tanár, a nagy- bátonyi ipari tanul ó-szakiskola igazgatója lett, az alegység kül­dötte. A laktanyában ér az este is. Sorakozót rendelnek el a tar­talékosok számára. És elindul a menet, énekszó hangzik a laktanya lombos fákkal öve­zett útjain... Somogyvári László A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat legfontosabb felada­ta — amint azt neve is el­árulja — a mezőgazdasági gépek javítása. A mezőgazda- sági jellegű gépjavítási igé­nyek a tez-ekben csökkentek ugyan, mégis még mindig számottevő megrendelést kapnak az állomások. Az év eddigi 90 napjában 196 főjavított erőgép hagyta »1 a javítóműhelyeket. A gép­javításban az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás kollektí­vája végezte a legjobb minősé­gű munkát. A Zetor-Super traktorokból az első negyed­évben ötvenet javítottak ki, és az év során további 100 traktor főjavítását Irányozták elő, e ezt a mennyiséget szer­ződésileg is lekötötték. A vállalat központi telephe­lyén, Pásztón, a lánctalpas traktorok javítása folyik. Szám szerint 39 gép javítása fejeződött be eddig. A lánc­talpas gépek javítása során a javítóknak több problémával kellett megküzdeniük. Még mindig akad anyaghiány, ami károsan befolyásolja az át­futási időt. A DT—413-asok­ból átalakított traktorok be­fejezését gátolja, hogy új traktormotort immár hat hó­nap óta nem lehet beszerez­ni. Felújított motor sem áli korlátlanul rendelkezésre. Hosszas utánjárással más me­gyékből sikerült felújított traktormotorokat hozni, azon­ban ezekhez kuplungberende­zést nem lehetett kapni. Jelenleg már ez a problé­ma megoldódott, azonban a javítási átfutási idő ezzel is tovább növekedett. A műszaki anyagok beszerzésének prob­lémája kihatott a javítás mi­nőségére. s többször előfor­dult, hogy a garanciális rész­legnek a már elszállított gé­peknél kellett a közben je­lentkező műszaki hibákat el­hárítaniuk. Az ilyen utókezelés kikü­szöbölése érdekében már a héten intézkedés történt. A kijavított gépeket bejáratják, s így az esetleges hibák még a javító állomáson megmutat­koznak és nem a gép elszállí­tása után jelentkeznek. A vállalathoz tartozó állo­másokon nagyobb mennyiség­ben foglalkoznak a mezőgaz­dasági alkatrészek felújításá­val is. Többek között 391 víz­hűtő, 81) oiajhűtő. 107 lánc­kocsi, 32 hajtómű felújítását végzik el az erre kijelölt részlegek. A javító-kapacitás kihasználása és a gazdaságos­ság növelése érdekében szük­ség szerint különböző ipari megrendelőknek is munkát vé­geznek. Az ilyen irányú mun­kavállalások és szerződésköté­sek folyamatban vannak. Ez- ideig a vállalat kapacitását mintegy 78 százalékban kö­tötték le. A szabad kapacitás általában a harmadik—negye­dik negyedévben jelentkezik, azonban az előzetes tárgyalái- sok alapján a teljes kapaci­tás lekötése biztosítottnak lát­szik. A vállalathoz tartozó állo­mások a mezőgazdasági erő­gépek javításán kívül a me­zőgazdaság részére folyamato­san végzik a villamos háló­zatok felújítását és karbantar­tását, a tűzoltókészülékek, gépkocsik és pótkocsik javítá­sát, továbbá a mezőgazdasá­gi beruházásokhoz különféle nyílászáró szerkezetek gyártá­sát is. Napirenden: a szakszervezeti oktatás Ülésezett a Nógrádi Szén­bányák Szakszervezeti Bizott­sága. Az első napirend az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése során végzett szak- szervezeti munka értékelése volt. A tapasztalatok leszűré­se során meghatározták to­vábbi feladatukat. Megtárgyalták a szakszer­vezeti oktatás tapasztalatait is. Tavaly új módon szervez­ték már az iskolákat. Koráb­ban ugyanis az aknaüzemek­nél folyt az oktatás, műszak után. Tavaly már az 55 tan­folyam közül 31-et a bányá­szok lakóterületén tartottak, ezzel nemcsak a lemorzsoló­dást kerülték el, hanem a fog­lalkozások is aktívabbá vál­tak. A jövő oktatási évben még több ilyen „kihelyezett” iskolát szerveznek. A mezőgazdasági dolgozók egészségének védelmében A tsz-ek egészségügyi felelősé nek háromnapos tanácskozása Tegnap Eresztvényben meg­nyitották a termelőszövetkeze­tek egészségügyi felelőseinek háromnapos tanfolyamát, ame­lyet a megyei Vöröskereszt és a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztálya rendezett. A tanfolyamon a me­gye minden termelőszövetkezete képviselteti magát. A megnyi­tón részt vett Szoő Béláné, a Vöröskereszt megyei titkára. Dr. Krajcsovlcs Pál, a KÖJÁL igazgatója, a Vöröskereszt me­gyei elnöke üdvözölte a meg­jelenteket. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy a termelő- szövetkezetek egészségügyi fe­lelőseinek feladata őrködni a dolgozók egészségügyére, az üzemek tisztaságára, az egész­ségügyi szabályok betartására. Kiemelte, hogy az egészség- ügyi felelősök a háromnapos Varga Pál: Jobb ez a gyakor­lat, mint egy háború jam el: meglepően jó felsze­relést kaptunk. Üj ruha, új fegyver, korszerű és modern. Most már a parancsot várjuk. Először meglepődünk, aztán sok mind,ént megértünk. Dr. Gulácsy György főorvost nem a segélyhelyen találjuk, hanem a gépkocsik, traktorok között. Nincs rajta fehér köpeny, egyenruhát visel. Alhadnagy. Intézkedik, rövid szavakat mond, mint a rendelőben. zott. Élményeket, vicceket me­sélnek, így jobban telik a nap. Élményeket. Ki hogyan lepődött meg, amikor éjszaka álmából riasztották ki az ágy­ból, hogyan jutottak el a gyü­lekező helyre, ki mit hagyott otthon sietségében. Van, aki a borotváját nem hozta magával, más a pénzét „felejtette” ott­hon, de olyan is akadt, aki a buszban húzta fel a zokniját. Varga Pál például, aki a la­káskarbantartó ktsz-nél fes­tő és mázoló azt nem tudja megérteni, miért kézbesítettek számára két behívóparancsot is. Egyet a futár, másikat a postás. — Ügy látszik, sehogyan sem akartak otthon felejteni — mondja nevetve. — No, de így van ez rendjén. Nem szokatlan ez, volt rá huszon­hét hónapom, hogy megismer­jem a katonaéletet. Aztán mégiscsak jobb ez a gyakorlat, mint egy háború. Szóval ezért vagyok én itt... Delet mutat az óra. A lakta­nya konyhájából ínycsiklandó illat árad. Ide is benézünk. A főszakács ismerős: Begyik Ist­ván, a Karancs éttermét cse­rélte fel a laktanyai konyhá­val. Mi vagyunk az elsők, akik gratulálunk neki: felesége szerdán egészséges fiúgyer­meknek adott életet. Öröm ra­gyog az arcán, s megnyugvás, hogy túl van mindenen az asszony. — A behívóparancs? Kis meglepetést okozott, mint most ez az örömteli hír. A katona­élet? Az első percekben szo­katlan volt. Itt nincs az, mint az én civil szakmámban, hogy „kérem szépen”, aztán „tes­sék parancsolni”. Itt egy van. (7Íf üzem a home)kon... Néhány évvel ezelőtt a szél- tünk, nem hittünk benne, járta homokpuszta volt Balas- Néhányart kezdtük. Lakatos Sanyi, Csemi Pél, Pohóka Ist­ván és Aradi István. Akkor még a hazai piacokra... — emlékezik a múltra. A vállalatnál mesélték, hogy a brigád tagjai jobban izgultak, hogy sikerül-e a sagyarmat nyugati bejárója. A növény is elsorvadt benne. A múlt év tavaszán feltúrták az egész mezőt. Őrlési be­tongerendákat halmoztak fel és ma már befejezés előtt áll a fémipari vállalat új telepe. Két üvegfalú csarnok készen dobgyártás, mint a vezetők. szikrázik a napfényben. Az egyik óriási méretű: teher­autók forognak benne. A másik kisebb, karcsúbb. Bent, a belső szerelési munkákat végzik. Az új csarnokok szomszédságában egy szük­ségépület. Körülötte megmun­kálásra váró vaslemezek. Bent dübörögnek a gépek, sű­rű füst gomolyog. Üj élet ez a homokon. Ide szorultak a kábeldobgyártók. A vállalat legfontosabb üzeme. Exportra dolgoznak, Csemi Lajos, a brigádvezető, logarléccel a kezében egyik géptől a mási­kig jár. Már a zúgásból is eligazodik. Gondosan irányít­ja a munkát. Az új munka- csarnokokra mutat. — Most már van jövőnk... Hosszú út vezetett idáig. Mikor elvégezte az általános iskolát, a város nem tudott munkát adni a vasas szak­mába kívánkozó Csemi La. jósnak. Szeged környékén ta­nult. Aztán Budapesten érett meg. Onnan hozták haza egy évtizede, amikor iparosodás­nak indult Balassagyarmat. — A kábeldob úgy kell mint a cukor a piacon. Mikor az első darabokkal kísérletez­Mikor az első darabokkal el­készültek, gurítgatták az üzem mögötti utcában. Szé­pen sorba állították és örültek a sikernek. A váro­siak is megcsodálták a két sikerült. Mire megjöttek az méter magas alkotmányokat, örökké gyanakvó átvevők, el- A készültünk — mondja nemcsak brigádvezetöje az üzemnek, hanem munká sör­parancsnok is. És a legtöbb­jük munkásőr. — Azért nem kevés a do­log — mentegetődzlk Cserni. Azt fejtegeti, hogy a gépek elavultak. Anyaghiánnyal Is küzdenek. Megmutatta, hogy a naponta elkészült 60—70 dobból festék hiányában nem tudnak csak 40—50 darabot lefesteni. E nélkül pedig nem kész a dob. De azért még mindig Aztán jöttek a külföldi érdek­lődők Pozsonyból, Prágából, Kladnoból. Kassáról és ma az üzem legkeresettebb gyárt­mánya a kábeldob. Tér kellett a munkához, így kerültek még az új üzem elkészülte előtt a homokra. — Ma már jó viszonyban vagyunk a nyolcvan millimé­teres lemezekkel. Engedelmes­kednek, formálódnak. Ne mondja meg, de egy kicsit büszkék Is vagyunk. Még mi­nőségi kifogással nem adtak vissza egyetlen darabot sem — mondta a brigádvezető. A többiek mondták el. nem olyan egyszerű azért ez. Ami­kor megjönnek a külföldi át­vevők, olyan izgalom fogja el valamennyiüket, mint ami­kor az első kábeldobot állí­tották össze. — De a parancsnoknak he­lyén van a szíve — teszik hozzá. Csernire céloznak, aki meg­könnyebbülten. Kiabálnak neki a műhely felső végéből. — Lajos! Lajos! Gyere gyorsan! Csernivel már nem lehet beszélgetni. Siet. ahová hív­ják. Kezébe vesz egy lesza­bott lemezt, méregeti, aztán a logarléccel számol. — Nyolcvannégy millimé­ter! Vigyázzunk emberek. Nyolcvankettő milliméteresre vágjátok — kiáltja túl a gé­pek dübörgését. — Ez a roz­zant gép nem engedelmeske­dik — mondja bosszankodva. A műhely füstjén keresztül a napfényban csillogó új munkacsarnokokat nézi. Ott már új gépek, új munkarend lesz. B. Gy. tanfolyamon olyan ismeretek­kel gazdagodnak, amelyek bir­tokában maradéktalanul ellát­hatják tennivalóikat. A tanfolyamon a hallgatók megismerkednek több fontos feladattal. Az első napon a termelőszövetkezetek közegész­ségügyi helyzetéről, fejlődésé­ről és a feladatokról tárgyal­tak. Szarepei a programban a nyári mezőgazdasági munkára való felkészülés. Megtárgyal­ják, hogy a Vöröskeresztnek milyen szerepe van a mező- gazdaságban. A termelőszövet­kezetekben egyre nagyobb mér­tékben alkalmazzák a növény- védőszereket, ezzel kapcsolat­ban tanulmányozzák azok ár­talmainak megelőzését. Nagy érdeklődésre tart szá­mot a gazdaságok egészség­ügy! felelőseinek beszámolta­tása. Vitaindítót a drégelypa- lánki, a szügyi, a karancslap- ujtői, a szécsényl és a pásztói tsz-ek egészségügyi felelősei tartanak. Pénteken kerül sor a szövetkezetek tisztasági moz­galmának megtárgyalására. A háromnapos tanfolyamon neves egészségügyi szakembe­rek tartanak előadásokat, ame­lyeket filmvetítésekkel egészí­tenek ki. Védekezés a vadkár ellen Nagy gondot okoz megye- szerte a Cserháti Állami Er­dőgazdaság erdészeinek és munkásainak a fiatal erdők megvédése a vadkárosítás ellen. Különösen télvíz ide­jén vannak kitéve a fiatal fák mindenféle veszélynek. Ezért a védekezés legkülönfélébb módszereivel kísérleteznek. A litkei erdészet körzetében például hatásosan alkalmaz­ták a korszerű, véralbumlnos védekezési módszert a fiatal fenyőcsemeték megvédésére. A véralbumint érdes homok­kal keverik, a képlékeny anyagot pedig az alacsony fe­nyőfák csúcsára kenik. A vad a szemcsés homokkal kevert albumlnt megízleli, s ezt any- nyira kellemetlennek találja, hogy a továbbiakban elkerüli a fiatal fenyőket. A körzetben ezzel a mód­szerrel öt hold olyan fe­nyőerdőt védtek meg, amely még „nem nőtt ki a vadszáj alól.” NÓGRÁD — 1968. április 25., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents