Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
és jutalom Néhány héttel ezelőtt, amikor a szügyi tanácsra megérkezett az értesítés, hogy a község társadalmi munkával a megyei Versenyben a második helyre került és ezért százezer forint jutalom illeti, Ratios József, a tanács vb elnöke megörült. Nyomban értesítette a végrehajtó bizottság tagjait. Ott tolongtak az elnök irodájában. Sasvári János, a vb titkára jókedvűen javasolta : — — Akkor ezt ünnepeljük meg! — és hátrasimította ritkuló haját. Teljes volt az egyetértés, csak az elnök tétovázott. Felállt, homloka ráncba gyűrő- dött, és az ablakon keresztül az utcát nézte. A többiek várták a válaszát. — Helyes, csakhogy az ünnepség az egész falut megilleti. Nem ellenvetés volt ez, mert a titkárral jó egyetértésben dolgoznak. De ennek a sikernek előzménye volt, amit a vb tagjai jól ismertek és megértették az elnököt. A történet jő néhány esztendővel ezelőtt kezdődött. A szügyi emberek restelltek, hogy egy valamikori kocsma- helyiség a kultúrházuk. Ha tehették, nem hagyták szó nélkül. Radost is bántotta a dolog, és hosszú estéket beszélgettek Sasvárival: hogyan •járjanak az emberek kedvébe egy új művelődési otthon megépítésével. A községi tanács kasszájában nem volt sok pénz. Mindössze 230 ezer foi-int, amit a régi klubhelyiség felújítására kaptak. De Sasvári kiszámolta: ha a községfej lesztésí hozzájárulást felemelik családonként 250 forintra, összegyűlik még 150 ezer. Ez már 380 ezer forint, Hrapan Mihály, a magyar- ebből már kezdhetnek vala- nándort fmsz Ügyvezetője: mi mit- az elnök mellett álltunk... — De az emberek megfizetik-e a felemelt hozzájárulást? Hrapon Mihály, a megye min- — aggályoskodott a titkár. den sarkában megfordult építési anyag után. Török MiAz elnöknek tetszett a ja- hály a fakitermelést irányí- vaslat, de nem nagyon lel állt. Szikora Rados nak. Pál odakiáltott — Ml az elnök elvtárs. talán leállunk a munkával? — Nem Pali, nem állunk le! — csitította Rados. nács forró hangulatban ülésezett. Szavaztak. A huszonnyolc tanácstagból huszonheten amellett: emeljék fel a hozzájárulást. Megszavazták azt is, hogy a tanácstagok minden családot felkeresnek és vállalási lapra rögzítik, ki mennyi társadalmi munkát vállal. A közelmúltban Nagy Pál, községi párttitkár mondta el: azokban a napokban Radost nagyon gyötörte a gond, mit válaszol a falu. Senki sem mondott nemet. Múlt év márciusában már átestek a tűzpróbán is. Éppen vasárnap volt, amikor á vasútállomásról értesítést hoztak, hogy több vagon építési anyag érkezett, Tégla, sóder, gerenda, pakolják ki. A hangosbemondón értesítették a falubelieket, menjenek dolgozni. Rados azért elment a kocsmába Is, „mozgósította” az embereket. Délutánra a vagonok már , _ .. ___ . ü resen várakoztak. K°*4« S“u traktoros: sok fuvart vittem. Megerte, ma- Zavartalanul megindul a gunknak építettük... munka. A vb-tagok megosztották maguk között a feladatot. — Addig már nem Is, amíg el nem készül — kiáltották most már kórusban a többiek is. Néhány nap múlva a tanácselnököt értesítették, hogy szabálytalanság miatt fegyel mit indítanak ellene. A falu ban kitudódott a dolog. Egyre többen jelentkeztek társadalmi munkára. A fegyelmi ülést szeptemberre tűzték ki a Járási tanácson. Rados azt Kérte a bizottságtól, hogy a helyszínen folytassák le. A bizottság már felépítve találta az új művelődési otthont. Az elnök felelősségre vonásából figyelmeztetés lett, a falu pedig elismerést kaoott. Rados, mikor ezeket átgondolta, bosszankodott, hogy elrontotta a jókedvet. Rászólt Sasvárira. ,- Ha meghívtál, aKkor most már gyerünk azzal az áldomással! A művelődési otthon egyik szárnyában, az új presszóban, halkan összekoccantak a po- totta. Csernák Samu a fuva- harak. Már tervezték, hogyan rosokat szervezte. Sasvári Já- rendezik meg az ünnepi ta- nos pedig számolt rendületle- nácsülést, ahol átveszik a köznj“> h°g? «“*"* }c*ZTCk 8 ^gnek járó százezer forintot, kiadassa!, bevétellel. Már meg- , . , , , ’ ásták az alapot, amikor a me- az eSész falú javára, gyei tanácstagjuk Kaszás Jó- zsefné doktor segítségül elküldött egy tapasztalt építészt, Még volt annyi ereje a 375—689-es masinának, hogy a balassagyarmati fűtőház elé álljon. A mozdonyvezető, a szocialista címért küzdő hattagú kollektíva vezetője Racs- kó János Érdemes vasutas, a Kiváló dolgozó jelvény birtokosa és fűtője az odaérkező lakatosoknak csak annyit mondtak: elromlott a légszi Várakozás közben Ebben ez áll: „1967-ben minden vállalásukat teljesítették. Nyolcvannégy tonna szenet takarítottak meg, baleset nélkül közlekedtek, a politikai oktatásban részt vettek. . — „Fekvemaradás” volt? sem nálunk ez az előírás — egészíti ki az előbbit Bolla János. — Melyik vonalat kedveli? — A váci lassúbb és könv- nyebb, de sok a hegy. Aszód felé gyorsabban kell menni. A tempó 50—55 kilométer. Zavarni kell a vasparipát, ha be akarjuk tartani a menet* — Még csak az kellene *— vattyu. Par pillanattal később mozdonyvezető hibájából válik Időt. Ez pedig nálunk törvény, felvigyázó irodában talal- üzemképteienn(i utazás közben Ismeri a 424-eseket? Azok 15 a mozdony, annál nagyobb kocsit húznak magukkal, mi szégyent el sem lehet képzel- pedig ezzel a kis masinával ni. Ilyen dolog miatt el Is ve- tizenkettőt. Ennek ellenére a ml hibánkból késés nemigen fordul elő. Ha van, az is Jóa ható naplóba is beírták az eseményt. A váltótárs, Bolla János mozdonyvezető, aki reggel óta várakozik szolgálattételre, amikor meghallotta, hogy elromlott a légszivattyú, egy káromkodást morzsolt szét a fogai között. Neki kellett volna délben Vácra indulnia. Helyette most mást küldtek, neki pedig azt mondták: „az e6ti órákban Aszódra viszed a személyvonatot, addigra kész lesz a mozdony.” szíthetjük az élüzem címet. — Talán megpályázták? — Meg bizony — válaszol a termelési felelős. — És? részt a csatlakozások miatt. Beszélgetés közben Időnként kipillant a felvigyázói szoba ablakából. Egyszer csak megszólal: — nemsokára indulunk. Szavai türelmetlenségről árulkodnak. Nem titkolja: — Teljesítettük. De más fűtőházak még jobb eredményt ------ , .... é rtek el, mint ml. Ezért csak legnehezebb dolog a tetlen va- vezérigazgatói dicséretet kap- rakozás. Pedig nem könnyű a tunki mozdonyvezetőknek és fűtöknek. Bár az utóbbi időben. — Talán jövőre sikerül — amióta bevezették a három biztatja magát Bolla János. — váltásos szolgálatot, három- Ennek érdekében felajánlást 6záz óráról 200—240 órára » l»v, —1»; o. fordítunk többet javításra. A még így is előfordul, hogy a este tízre visszaérek, utána a kisebbeket pedig magunk vé- felvigyázói ablakon beszól laktanyába megyek pihenni, gezzük el, szabad időnkben. e_ masiniszta: már második „ , , Szándékunk, hogy fél szaza- , ,- Hatan - háromhoz- lékot takarítunk meg a kia- éjszaka nem alszom. Holnap újra éjszakás vagyok, Csinál— Hát erre várok. Remélem, nem sokáig —. kezdi a beszélgetést az alacsony termetű Bolla János. — Mindegy» hogy hová megyek: Vácra vagy Aszódra, úgy se tudok holnap reggelnél korábban hazamenni Lltkére. Aszódról donyvezető és három fűtő — , ,, u-, vagyunk a brigádban Másodszor nyertük el a szocialista __ Úgy, hogy télén nem c ímet és az oklevelet. Annak fűtik a kocsikat? idején úgy vélekedtünk: pró- , . . , ... .. ___...... - : . — EZ nálunk nem szokás o aljuk meg együtt, hatha job- _ hárítja el a gyanú iegkl- lát, amelyen a betegek és a ban, eredményesebben tu- sebb árnyékát Is Bolla lános. szabadságon levők neve szedünk dolgozni. Nem panasz- — Sőt, amikor meglátnak az repej Kit hívjak be — morkodhatom, eddig még minden fondírozik magában. Pár plljatok már valamit.. A felvigyázó fejét fogva nézi az előtte levő fekete t tábBobáj Gyula sikerült. — Miért? — Tizenkét éve dolgozunk együtt. Ismerjük egymás erényeit, hibáit, nincs köztünk veszekedés. Aztán mindany- nyian nagyon szeretjük a 689-est, úgy vigyázunk rá, ma megint melegek lesznek a kocsik. Így volt ez eddig, így lanat lesz ezután is — erősíti a mozdonyvezető. A termelési felelős igent bólint, majd tovább sorolja a brigád ez évi felajánlását: egyik tagja elvégzi az általános iskolát, ketten pedig mnkásakadémiára járnak. , Nagy dolog ez náluk, mert mint a szemünk fenyere. Vele hórman vidékiek. A brigádkeressük a kenyeret, nem gyűlést Is csak a mozdony érkezése és indulása közti szünetekben tarthatják meg. múlva csak ennyit mond: rendben van, más jön helyetted. — Hát Ilyen a mi sorsunk — mondja Bolla János, majd elnézést kér, hamaroson in-, dúlnia kell. Időközben megérkezett segítőtársa, Antóni József fűtő is. szabad elhanyagolni. — Elhanyagolásról még én sem hallottam — folytatja az előbbi gondolatot a felvigyázói szobában tartózkodó Tömör Gábor mozdonyvezető, a szakszervezet termelési felelőse. — Ellenkezőleg. A brigádnaplójuk is csak jót bizoA vasútállomáson áll a kijárati jelző az aszódi személyvonatnak, amelyet Bolla János vezet. A szabad jelzés Egyébként minden váltásnál részletesen megbeszélik: Ki, milyen hibát észlelt a mozdonyon, mit javított meg, mit után a szerelvény kigördül az kell még rendbe tenni. — Nem tehet másként az ember, ha azt akarja, hogy nyit. Aktatáskájából előveszi nagyjavítás nélkül két és fél a pirosfedelű könyvecskét, évig szaladjon a masina. Mert állomásról. Menetközben a házak, a fák, a kövek, a bokrok régi Ismerősként köszöntik a vezért és fűtőjét. Venesz Károly Vadas Gyulát, vizsgálja felül a terveket és segítsen az építkezésben. Vadas módosításokat végzett a terveken. A harmincnyolcas falat huszonötösre méretezte. A mennyezetet kazettásra javította. Ezekből jelentős megtakarítások jelentkeztek. A szügyiek örültek. Máig sem tudni, hogy emiatt-e, vagy a véletlen hozta, pénzügyi szakemberek vizsgálatot végeztek a községi tanácsnál. Megtekintették az építkezést is, amelynek az értéke akkor már megközelítette az egymillió forintot. Kérték a pénzügyi fedezetet igazoló okmányt. De forintért olyan kultúrotthont Radosék csak 380 ezer torint- építeni, amilyent a falu még- ról tudtak Ilyet felmutatni. Az érdemel, nem lehet. elnököt ott a helyszínen von— Ha megfizetik, még ak- ták kérdőre, kor Is kevés a pénz, János. .... . .. De ha a hiányzó összeget Elnök elvtars tudja-e, munkával is pótolják, akkor hogy pénzügyi szabálytalánsá. Rados József tanácselnök: az emberek támogatása nélkül semmire sem mentünk volna... kesedett. Ugyanis 389 ezer már kereskedhetünk — mondta az elnök. Az elgondolás a végrehajtó bizottság elé került. Ott nem volt ellenvetés, csak kikötés: terjesszék a tanácsülés elé, és Rados mondja meg, hogy felemelik a községfejlesztési hozzájárulást. Tavaszba forgot követett el? — kérdezte tóle a megyei költségvetési csoportvezető. — A falunak szüksége van erre az épületre — szabadkozott Rados. Az emberek felfigyeltek a dúló hűvös idő volt, de a ta- párbeszédre. A munka megKi állítások a Palóc Múzeumban Petyerák Pál, a nógrádsápi egyesült Május 1. Tsz tagja, életében először üdülni utazott. Nehezen szánta magát az útra. Fábián Albert, az elnök váltig biztatta: — Menjen csak, menjen. Dolgozott éppen eleget, magára fér egy kis pihenés. Az idős ember a végén nem ellenkezett. Tető alatt fürdött, Mit sajnál Petyerák keresett. Megvolt a termény is, mert egységenként kaptak három kiló búzát, árpát, s jutott cukor is. A háztáji gazdaság is hozott egy keveset. Szóval, aki dolgozik a szövetkezetben, annak nincs oka a panaszra. Megbecsülik a vezetők meg a tagok, s keresltét is. Most meg a pénz is több lesz. A szövetkezetben beszélken át. Marasztalta a szegény- mint az apja. Egy este abra- ség, a hét apró gyerek. kot szórt a lovak elé, s a __ _ Keservesen, nehezen él- szemmel együtt kizúdította _ sétált,”iíz áprilisi verőíénybeni tek- A szűkös kommencióból fiatal élele minden keserűsé- fi? h^gy a "munkaegység 80 esténként televíziót nézett. n®n futotta mindenre. Külö- gét. Sztankó Jánossal, akit ugyan- aosen usy. hogy abból meg — Pusztulnátok már ed va- csak a szövetkezet küldött mindig £s«»tartott valamit az lamennyiert ! százalékát kapják meg minden hónapban a tagok. A 20 százalék megmaradna a zárBükkszékre, egy-egy üveg sör ‘ntézá Előfordult, hogy ke- Nem vette észre mikor jött számadásra. E(Wig 10 forint mellett gyakorta hozták szóba: vesebbre mertek a földet. Pe- az intéző. Csak a hangját halnem Is olyan rossz a közös tl/erák Pál szólt érte: gazdálkodás. — Intéző úr, kevesebb a Pedig amikor kilenc évvel földem, mint ami jár —• azelőtt belépett a termel ős zö- mondta. “*_^ok. 32 éhes száj vetkezetbe, jó ideig csak bú- otthon... Pótolja hozzá a somgott Petyerák Pál. Nem hiányzó reszt, ha lehet... annyira magát sajnálta, mint a Haragudott az intéző, ha a nyolc hold jó földet, a kis cselédember igazat szólt, birtokot, amelyet a földosz- Előbb-utóbb bosszút állt, s táskor kapott, s amire úgy legtöbbször a gyerekeken töl- tekintett, mint a cseléd.sors, a tötte ki mérgét. Egyszer ma- 14 keserves esztendő bérére, gához rendelte az irodára a Sokat dolgozott, bajlódott ve- 10—12 éves fiúkat mind. Kőié, hogy termésre ösztökélje, zöttük Petyerák Pál fiát Is. Mégsem háborgott miatta so- Amikor elengedte őket, a ha. A kasza is gyorsabban gyerek sírva panaszkodott: szaladt, a kapa is jobban ha- — Csendőrök taposták a ladt benne, mióta magának lábam, megvertek, szántott, vetett. Nem állt mö- Kapták magukat az asszony- götte intézőjével, Patai Jenő nyal, s mentek egyenesen az nagyságos úr. irodára. Útközben a felesége lotta, mert ott csattant a háta mögött: — Mi lesz, ha te pusztulsz el? Vakmerő volt a gyerek, nem félt az még az intézőtől sem: — Nem lesz abból semmi — feleselt vissza neki. Az intéző csak egyszer ütött. A fiatal fiú erejét megsokszorozta a harag. Karjai erős vaskapocsként szorították az Intézőt. A bandagazda meg egy kocsis szabadította ki szorult helyzetéből. Hárman támadtak, a fiúra valósággal zuhogtak az ütlegek. Dehogyis sírja vissza ezt az időt Petyerák Pál. Különösen most már, hogy a szövetkezetben meglelte helyét. Gyalogmunkás volt egy ideig, majd volt az előleg munkaegységenként, — Hanem azért mégiscsak van valami, ami nyugtalanít — mondta az egyik este Pe- tyerák Pál. — Talán az elnök? — Ah — hesegette el minél messzebbre a gyanút. — Jó ember az. Ö küldött üdülni is. A munkám miatt, mert hogy nincs olyan dolog, amit el nem végeznék. Most a tavasszal maradt egy kevés szántásunk, azt végeztük el, aztán most már készülünk a takarmány betakarítására, meg a gabonahordásra... A baj csak az, hogy elszaladt fölöttem az idő. Hatvanhét esztendős vagyok. Nyugdíjat adna a szövetkezet, de nincs meg A tanya három kilométerre fellármázta a cselédeket. Ami- fogatosnak tették. Tavaly is ment hozzá a tíz esztendő. Mert kéItt a kiállítási szezon. Balassagyarmaton a Palóc Múzeumban nagy Érdeklődés kísérte az iparművészeti múzeum „Ezüst” kiállítását, amely a magyar ötvösművészet remekeiből adott érdekes, színes képet. Ma újabb kiállítás nyílik a múzeumban. Ekkor nyitják meg a megyei Képzőművész Stúdió Bt, balassagyarmati tagjának tárlatát. volt a falutól. Akármilyen kor az intézőhöz értek, egész fiatal, munkabíró ember sze- csoport férfi, asszony állt mö- gődött is el az úrhoz, két— göttük. A csendőrök próbálták három évnél tovább nemigen visszaszorítani őket. Végül a maradt. Aratáskor hajnali hó- cselédek haragja előtt mégis romkor keltek, s dolgoztak meghátráltak, naplementéig, hogy aztán há- Már nagy volt a fiú, 18 rom—négy órai alvás után esztendős, amikor megint ősz újra kezdjék az egészet. Pe- saeakadt az intézővel. Cseléd tyerák Pál mégis maradt éve- maradt a pusztán éppen úgy. mindennap, s összegyűjtött s^n>.. csak 1960-ban álltám 580 munkaegységet. Egységen- közösbe ... ként fizetett a termelőszövetkezet 38 forintot. Nem nehéz kiszámolni, hogy az elmúlt esztendőben 22 ezer forintot Ez az egyedüli dolog, amit most már igazán sajnál Petyerák Pál. Vincze Istvánná ősz- »- sléd j úgy, I NOGRAD — 1968. április 21., vasárnap
