Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-20 / 92. szám

JVégjszázczcr munkanap Tavaly Salgótarján ipari üzemeiben négyszázezer mun­kanap esett ki betegség, pon­tosabban betegállományban töltött idő miatt. Ijesztő adat Elemzése még sem azt bizo­nyítja, mintha városunkban ha­nyatlott volna az egészségügy, vagy valamilyen, eddig isme­retlen betegség támadná meg dolgozóinkat, egyiket a másik után. A jelenség megértéséhez, s a kivezető út megleléséhez mindenekelőtt néhány dolgot tudomásul kell venni. A négyszázezer munkanapból például harmincezer: balesetek miatt veszett kárba. Figyel­meztető jel, hogy a balesetek, s az emiatt kiesett munkana­pok száma évről évre tíz—ti­zenöt százalékkal emelkedik. Nos, amikor ez nálunk szóba kerül, egyesek előszeretettel hivatkoznak az üzemi rekonst­rukciókra. Tény, hogy az épí­tés-átépítés körülményei való­ban sok veszélyt hordoznak. Csakhogy a már újjáépített üzemekben sem csökken, el­lenkezőleg: szaporodik a bal­eset. Erre az ellenvetésre is találnak magyarázatot: nyakló nélkül hivatkoznak például a munkások vigyázatlanságára, gondatlanságára. S ezt a fel­fogást híven tükrözik az üze­mi balesetekről felvett jegyző­könyvek is, melyek szerint a balesetek túlnyomó többsége a dolgozó hibájából történik. Az igazság azonban nem egészen így fest. Néni egy esetben ta­pasztaltuk például, hogy a vállalatok biztonsági megbí­zottai — többnyire magukra maradva — lassan belefásul­nak az üzemek, műhelyek ve­zetőivel folytatott szélmalom- harcba. Jó néhány vállalatunk vezetői számára fjedig a biz­tonsági megbízott tevékenysé­géből az a legfontosabb, hogy az minél ritkábban háborgassa • lelkiismeretüket. Ráadásul, a helyi szakszervezeti szervek nem eléggé határozottak, ap­parátusuk az ellenőrzéshez hiányos, a munkavédelmi őr­ségek — ahol egyáltalán van­nak —, csak elvétve töltik be a feladatukat. zonyítja egy ellenőrző vizsga- sajnos elharapódzott a Jelen­lat Egyik vállalatunknál a ség, hogy körzeti orvosi ren- betegállományba vett dolgozók deléseinken egyre kevesebb a harminc százalékát munkára alkalmasnak találták. További érdekes következte­téseket ébreszt, hogy abból a bizonyos harminc százalékból — vagyis százötvenezer mun­kanapból — kilencvenezer az egy—két—három napra kiírt, hatvanezer a háromtól hét na­pig kiírt betegekre jut Kor gyógyító munka, s egyre több a gépies recept- és beutaló­írás, s egyéb adminisztráció. Már pedig nem kétséges, hogy más légkörben, állapotok kö­zött a jelzett harminc száza, lék zöme „fennakadna” a kör­zeti orvosi rendelés szűrőjén. Ügy véljük, jogos az elége­detlenség a betegellenőrzés je szerinti megoszlásban hatvan lenlegi hézagossága, formálissá- százalékuk a 18—30 éves kor- ga miatt is. Pedig annak haté­osztályból (!), harmincöt szá­zalékuk a 30—10 éves, és mindössze 5 százalékuk a 40 éven felüli korosztályok­ból kerül ki. Érdekes, hogy 18—30 év között a betegállo­mányú dolgozók fele-fele tak. arányban nők és férfiak, 30 többi és 40 év között főleg nők ve­szik igénybe a rövidlélegzetű betegszabadságot. A százötven konyságát növelve, sok álbe­teg manipulációit lehetne fel­fedni. Ügy tűnik: beválik az Öblösüveggyárban alkalmazott módszer, ahöl a betegellenőr­zésre nyugdíjasokat alkalmaz- Mindenesetre, míg a vállalatoknál általában egy—két, az Öblösüveggyárban tavaly harmincnégy esetben történt táppénzelvonás, a sza­ezer táppénzes napból százöt­ezret segédmunkások töltöttek bálysértés leleplezése nyomán, betegállományban! A három- Mellesleg bizonyosra vehető, műszakos üzemekben az éjjeli hogy amíg némely vállalati ve- mtiszak harmadik napjától ., . . ,, , , megfigyelhető a betegállo- ***> a beteg­mányba vonulás tíz—tizenöt ellenőrzéssel kapcsolatban az százalékos növekedése. Nem vitás, hogy ezeknek az adatoknak a elemzése, s az meghozatala elsősorban az üzemek, az SZTK, s az egész­ségügyi szervezet feladata. előforduló gépkocsi-költségek miatt van, addig az ellenőrzés feldolgozása, hatékonyabbá válását várni il- imtézkedések lúzió. A sor itt nem zárulna be. de úgy véljük, elég a beszédből Munkájuk megkönnyítésére hiszen a táppénzes állomány mégis rámutatnánk néhány vészeg n8vék^ momentumra. nem mai keletű téma, s már eddig is sokat beszéltünk róla. A cse­Régen nem titok például, hogy az egy—két—három na- , , _. . ,, . pos betegszabadságok fizetés, Iekve8cn a *>r- Blztato- a vagy ünnepnapok táján a leg- cselekvést manapság új ténye- gyakoribbak. Újabban, ha az zók ösztönzik. Az új rrvecha- orvo6 nem betegséget, hanem nizmus körülményei között-»*» - — ton megjelent” bejegyzés sem kényelmetlenné válni a „régi bért, sem táppénzt nem ered­ményez a dolgozó számára. A munkából való mulasztást azonban igazolja! cipő”: a betegellátás, de fő­ként a betegállomány ellenőr­zésének: régi elavult, felületes rendszere. Szükségük van Az elmúlt esztendőben rop- munkáskézre, s ma már egyre pant mértékben elszaporodtak .... ...... a a, több helyütt vizsgálatiak — a „saját kezű bejegyzések”. Az SZTK-iapon igazolt egy—két meghökkentő naphoz néhány napot még jutva eredményekre mennyi kárt idéz elő Ami a betegségek miatt ki­esett munkanapokat illeti, ed kell ismerni, hogy annak mintegy hetven százaléka in­dokolt. Ide általában azok a betegek — valóban betegek — sorolhatók, akik a táppénzt bét napig, vagy annál is hosz- szabb ideig vették igénybe. Ezt igazolja négyezer-ötszáz ilyen betegnél tett ellenőrző látoga­tás: közülük mindössze két esetben kellett táppénz-elvo­nást alkalmazni, mert „má­sodállásban” voltak elfoglal­va. Ha tehát a túlzottnak tar­odameeterkednek. Az igazolás egy-egy gyakorlott munkáskéz gondos, szabályszerű kitöltésé­ved. ez is megelőzhető. Talán ellentmondásnak tű­nik, de előfordul, hogy a mű­vezetők is hozzájárulnak a kiválása a termelés folyama­tosságában. S ha a korábbi felületességben része volt az álhumanizmusnak, az mos tan­táppénzes állomány növekedésé- kezd átváltozni valóságos hez, amikor a dolgozó egy—két jóindulattá. Amely már azt te­napra szóló fizetett szabad,ság szj kérelmét megfontolás nélkül megtagadják. Márpedig, ha a mérlegre: a jogtalanul igénybe vett betegállomány, dolgozónak valóban halasztha- táppénz mi kárt hoz a terme- tatlam dolga van — „talál” hozzá lésnek, tehát közvetlenül, vagy betegséget, amellyel az orvos közvetve az egész közösségnek, kiírja. S az egy—két napos fi­zetett szabadság helyett há- ^z. rom—négy nap betegállomány lesz. Vís és emberek Lengyel Tusi István még nem volt nyugdíjas, amikor lent jártunk az egyik klste- renyei bányában. Szakadt a víz az emberekre. Vízhat­lan kucsmát kaptak, de eb­ben meg olyan melegük volt, hogy nem bírtak dol­gozni. Az öreg Tusi keser­get. — Itt elázunk, a faluban meg szomjaznak. Király Andrással, a köz­ségi tanács vb. elnökével idézgetjük a múltat a vizes bányáról. Azt. vesszük ész­re. hogy a jelenben járunk, de még mindig a víz a be­szédtéma. A tanácselnöknek jelen időszakban, de feltehe­tőleg még néhány eszten­deig. ez lesz a legfőbb gond­ja. A közelmúltban már ecseteltük, micsoda fvóvíz- gondokkal küzdenek Kiste- renyén. Pedig van ott víz. Az az óriási mennyiség, ami a bányászok nyakába csurog, akár azonnal is iha­tó volna. És a csevice? Országos hí­rű gyógyvíz, A régi világ­ban szénkeresés közben tört, fel. Az egész környék harsogott tőle. Megvizsgálták és kiderült: ásványi anyago­kat tartalmaz, amelyek a legbetegebb gyomrot Is meggyógyitiák. Szolnokról, Debrecenből, Békéscsabá­ról jártak Terenyére vízért, arról nem is beszélve, hogy az egész környék azt fo­gyasztotta. A csevice Solymosi báró birtokán volt, s a báró nem nézte jó szemmel, hogy nép­vándorlás volt a birtokán. Mikor a bánya alkudott ve­le, hogy megveszi a lelőhe­lyet, tízezer holdat kért he­lyébe. Így veszett el az or­szágos hírű kisterenyei cse­vice. És most nemhogy cse­vice, még édes víz sincs. Azaz van. csevice is, édes is, csak a felszínre kellene hozni. Évtizedek óta problémáz- nak ezen a kisterenyeiek. Azt mondja Király András: — öt elődöm nem tudott megbirkózni vele. Én meg­próbálom, aztán— Elharapja a szót. Tudom mire gondol, a nyugdíjra. Akár a nyugdíj előtt, akár utána, ha sikerül a tervük, ennek a tanácsnak a hevét megörökítik a község törté­netében. Sikerülni fog. Kisterenvé- nek lesz jó ivóvize. Oko­sabban kezdenek hozzá, mint elődeik. Nem szemre­hányásként mondjuk, de azok ott hibáztak, hogy az emberek nélkül próbálkoz­tak. A mostaniak pedig min­dent a lakossággal közösen. Volt egy népfrontülés, majd egy tanácsülés. Sorban fel­szólaltak Tóth Béla, Mengyi János, Gfossz Sándor és mások is a víz ügyében. — Ha segítetek és mö­génk áll a falu, akkor neki foghatunk — mondta a tü- relmetlenkedőknek az elnök. A következő napokban már a vb. előtt volt a ja­vaslat. azon vitatkoztak. Hú­szak Károly régi ember a faluban, nagyon ismeri a problémát. Hegedűs Ferenc hasonlóan. Majoros József. Zuborcsány István vb-tagok. s valamennyien megszavaz­ták: kezdjék meg a munkát. így történt, hogy Király Andrásnak most a legfőbb gondja a község vízellátásá­nak megoldása. Már volt Szécsényben is, ahol hason­ló gondok voltak. Tanulmá­nyozta a megoldás módját. Egy bizottságot alakítot­tak, amelynek az a feladata, hogy a lakossággal tárgyal­jon a hozzájárulásról. Azt mondja a tanácselnök, hogy a legnépszerűbb embereket jelölték a bizottságba. Len- gyet Tusi Istvánt, Várszegi Rudolfot. Natusek Jánosnét, Szomszéd Győri Istvánt, dr. Barta Józsefét, a vízügyi szakembert. Az elnök is a bizottságban van. — Nagy gonddal, aprólé­kos tennivalókkal jár egy ilyen munka. De most már biztos vagyok benne, hogy megoldjuk. Bizakodó az elnök hangja. És nem ok nélkül. Az em­berek kedvező válaszokat adnak. Részt vállalnak a munkából. És ez a legfőbb biztosítéka a sikernek. Majd meglátják, Kisté- renye újból híres lesz a vi­zéről. Bobál Gynte Társadalmi munkások a Zója-ligetben Sikerrel kecsegtető kísérlet Jugoszláv hibrid kukorieátajtá- kat vetnek a Sztrákí Állami Gaz­daságban. A gazdaság szakem­berei és munkásai igen gondosan készítették el« a talajt a nagy termőképesség« fajták alá. A nagyadagú műtrágyázást komp­lex taiajmegmunkálás követte. Az 1000 holdas termőterületből *00 holdon vetnek jugoszláv, egy­szeres keresztezés« hibrideket. A pontos vetéstechnoiégia be­tartása érdekében két darab SPC S-os román gyártmányú, pneuma­tikus működésű vetőgépet vásá­roltak a szirákiak. A hatsoros, szemenként vető gépekkel a hét elején kezdték a munkát. Érde­kessége a gépeknek, hogy a ve­téssel egyidöben gyomirtó vegy­szert permeteznek a kukorica- 1 sorokba. Salgótarjánban már meg­kezdték az előkészületeket május elsejére. A városi ta­nács és a Kohászati Üzemek között megegyezés jött lét­re, hogy a közkedvelt Zója- ligetet az ünnepekre rendbe teszik. Május elsején a ven­déglátó büféket nyit, a szín­játszók gazdag műsorokkal szórakoztatják majd az itt ünneplőket. A Zója-llgetet eddig nehe­zen közelítették meg a rossz útviszonyok miatt. A büfék helye sem volt teljesen kiala­kítva, színpaddal sem rendel­keztek. A két szerv megegyezett, hogy az ünnepre a hiányossá­gokat pótolják. A városi ta­nács felajánlotta, hogy a mun­kákhoz szükséges gépeket biztosítja. Az út építéséhez megfelelő mennyiségű bitu­ment is ad. A Kohászati Mű­vek azt vállalta, hogy kiter­meli a szükséges követ, vala­mint társadalmi munkásokat mozgósít a feladat elvégzése­re. A napokban már teljes ütemben megindult a munka. Délutánonként 100—120 em­ber dolgozik a Zója-liget szé­pítésén, a színpad építésén, a büfék helyének kialakításán. Legtöbben az útépítésnél fog­lalkoznak. Társadalmi össze­fogással május elsejére, a Zó­ja-liget megszépülve várja a dolgozókat. tott táppénzes állomány csölc- kentéséért tenni akarunk, s fennmaradó harminc százalék részletes, disztingvált vizsgála­tára van mindenekelőtt szük­ség. Már az első pillantásra kirí ebből a harminc százalékból az a tízezer munkanap, ame­lyet a körzeti orvos így iga­zolt: „Az orvosi vizsgálaton megjelent.” Esetleg hozzáfűzd: „Megjelenése indokolt. „Hogy az ilyen munkanap-jóváírások” jelentős része a körzeti “orvo­sok „humanitásán” múlik, bd­A hásikertek A házikertek és szórvány­gyümölcsösök növényvédel­mének feladatairól tartottak megbeszélést Szécsényben. A MÉSZÖV és a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya által szervezett tanácskozáson részt vettek mindazok az érdekelt szervek, amelyeknek szerepük van a kérdés megoldásában. A rendező szervek, vala­mint a megyei növényvédő állomé' szakemberei előadá­sukban ismertették, melyek a legfontosabb tennivalók. Tár­A betegállomány csökkenté­sének nem lehet módszere a sommás elutasítás: például va­lamely bántalomra panaszkodó beteg elhamarkodott munkára utasítása. Egyetlen orvost sem szabad arra ösztönözni, hogy meggyőződés nélkül szüntessen meg betegállományt. Csakhogy a problémát általában nem ez okozza, hanem inkább az, hogy a körzeti orvosok egy tekin­télyes része alaposabb vizsgá­lat nélkül egyenesen szakren­delésre utalja pácienseit Kü­lönböző körülmények folytán. védelmében gyalták a megyében működő növényvédő brigádok munká­ját, s újabb brigádok szerve­zését sürgették. A részt vevő földművesszövetkezeti ügy­vezetők, elnökök, a működő növényvédő brigádok vezetői, s a növényvédőszer-árusítással foglalkozó boltvezetők tájé­koztatást kaptak a DDT-men- tesítési programról. Közölték, melyek a házikertekben aján­latos használható növényvé­dőszerek, majd megállapodás született a házikertek és szór­ványgyümölcsösök védelmé­nek további programjára. Tízezer forint újítási díj... Van, aki „tudományosan” lottózik és hiába, nem jön be az ötös, de még a kettes is ritkán. Van aztán olyan is, aki csak kitölti a szelvényt, és Fortuna előnybe részesíti. Ez jutott eszembe Zagyvapálfal- ván, a Bányagépgyárban. Hogy miért? Két évvel ezelőtt, az NDK- ból egy tompa hegesztő auto­mata érkezett az üzembe. Né­met szerelő is jött vele, aki üzembe helyezte és bemutatta, hogyan kell alkalmazni. Űj dolog volt ez. A kézi hegesz­tésről egyszerre automatikus­ra áttérni óriási ugrást jelen­tett. Annyira új volt, hogy először talán észre sem vet­ték a hibát, csak később jöt­tek rá a meózásnál, hogy bi­zony akad selejt is. A bányá­ban alkalmazott süveggeren­dáknál nagy a tét. Lehet, hogy a minőségi ellenőrzés átengedi a kész darabokat, de akkor még nem biztos, hogy a gya­korlati próbát is kiállják. A meó vezetője, Antal Jó­zsef mérnök ezért egyre szi­gorúbban vizsgálta a 'üvege­ket. 6Ót roncsolási kísérletet is végeztek. Rájöttek, hogy bi­zonytalan az automata mun­kája. Hegesztési hibák miatt nőtt a selejt. A rossz darabo­kat elvágták és kézzel újra hegesztették. A minőségre mindig kénye­sek voltak a zagyvapálfalviak. Antal Józsefnek pedig hiva­talból is kötelessége, hogy vigyázzon a késztermékek mi­nőségére. A selejt az üzemnek és személy szerint mindenki­nek káros, ö is, 12 évvel ez­előtt, mint újdonsült gépész- mérnök került az üzembe. Zagyvapálfalván született, s nem kívánkozott el innen so­ha. Valahol baj van, de hol? — kérdezte gyakran önmagá­tól. Egyidöben azzal nyugtat­ta magát: hozzáértő német szerelő állította Ö6sze a gépet, nem lehet benne hiba. Mivel ebből indult ki, sokáig azt hitte: a szerelő csalhatatlan szakember. Később órákig ült a gép mellett, figyelte a munkáját. Utána előszedte az automatika teljes leírását, bújta a szakkönyveket, újra átismételte mindazt, amit ad­dig tanult a hegesztésről, sőt újabb irodalmat is keresett hozzá. De csak nem jutott előbbre A kudarc elkeserítet­te, abbahagyta a keresést. Azt is gondolta: mivel automati­káról van szó, az ember sze­repe jórészt csak a kapcso­lásra 'szorítkozik, ezért a gé­pet úgy kell elfogadni, ahogy van. Teltek, múltak a hetek, a eelejt meg egyre szaporodott. Antal József ismét leült a gép mellé, és egy fél napig figyel­te újra. Próbálta a hibák le­hetőségeit minél szűkebb te­rületre szorítani. A figyelés közben a következőkre jött rá: elektromos hibája van. Szakember társai vitatkoztak vele. Tapasztalatait részlete­sen közreadta. Tárgyalt a hi­balehetőségekről, elemzett minden jelenséget, de még így sem jött rá a megoldásra. Ennek keresése nem hagyta nyugton. Egyszer csak rájött a „titok” nyitjára: a vezérlő áramkörrel van baj — közöl­te — A műszer nem azt a diagrammot rajzolja, amit a leírások szerint rögzíteni kel­lene. A részletkérdések most már feleslegesek. Elég annyi, hogy egy 10—12 forint értékű el­lenállás beiktatásával megol­dotta a régóta húzódó prob­NÓGRAD - 1968. április lémát. Elképzelése alapján módosult a vezérlő ármkör. Kezdetben voltak persze el­lenzők, de a gyakorlat a fia­tal mérnök igazát bizonyítot­ta. Az újítás értékét mérlegel­ve megállapították, hogy évenként több százezer forint megtakarítást eredményez az üzemnek, bár egészen pontos kalkulációt nehéz lett volna készíteni, ezért tízezer forint eszmei díjazásban részesítet­ték, aminek felét már ki is fizették. — Igen. úgy van az ember, hogy a bonyolultból Indul ki. erről az oldalról próbálja a dolgokat megközelíteni, és a végén rájön, hogy a legegy­szerűbb megoldás a jó. Ilyen sokszor adódik az életben — mondja. + Az automata hegesztőgép kiválóan dolgozik, sőt most könyv jóváírással egy másikat is átvettek, amit rövidesen üzembe helyeznek. A két be­rendezés gyakorlatilag meg­szünteti a kézi hegesztést. Ha az ember belegondol: csak egy elektromos ellenálláson múlott, vagy talán még is több volt az...? Bodó Jáno 20., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents