Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

Több takarmány, több hús A székesfehérvári kukorica- termesztési tanácskozáson je­lentős feladatot tűztek maguk elé az ország mezőgazdaságá­nak szakemberei. Nevezetesen azt, hogy 1970-ig érjük d or­szágos átlagban a holdanként! 20 mázsás szemes kukorica át­lagtermést. Ebből a feladatból az egész mezőgazdaságnak ki kell vennie a részét. Termé­szetesen nagyobb odaadással mint, amilyet némelyek tanúsí­tanak. Ugyanis alig zajlott le az országos tanácskozás, pro és kontra nyilvánultak meg a vélemények megyénkben is. Többségük azonban inkább tar­tózkodó volt. De miről is van szó konkré­tan? A mezőgazdaságon belül egyre inkább fejlődő állatte­nyésztés mind több takar­mánykukoricát kíván. Orszá- .gosan, de a megyén belül is nagy szerepet játszik a szarvasmarha-hizlalás, azonkí­vül — habár csökkenő is a ten­denciája — a sertéshizlalás. Nos, az állattenyésztési áru­termelés figyelmeztetően írja elő a kukoricatermesztés fej­lesztését. Az elegendő és meg­felelő mennyiségű abrak meg­termelése égetően fontos kér­dés. Csakis ab Iran az esetben számíthatunk kielégítő gazdál­kodási eredményekre, ha a legkisebb abraktamogatasra szorulunk. Megyénkben állandó vitaté­ma, minden időben napirenden szereplő ügy az abraktakar­mány kérdése. Nem tudunk eleget termelni. Vajon miért? Erre a kérdésre komplex vá­laszt lehet adni: gyengék a talajok, nem kedvezőek az ég­hajlati tényezők, nincs elég műtrágya stb. Egészében és külön-külön is igazak ezek. Biztos, hogy más lesz a véle­ménye a palotási és az ersek- vadkerti szakembereknek, mint a ceredi, Vagy káráncs- lapujtőieknek. Nyilvánvaló, hogy az egész abrakkérdést, s ezen belül a kukorica problé­máját csak differenciáltan le­het szemlélni és megoldani. Mit is mondtak az országos tanácskozáson ? „Javasoljuk a a mezőgazdasági üzemek veze­tőinek, az állami és társadal­mi szervek aktivistáinak, hogy 02 egyes tájakon a kukorica­termelés fejlesztésének lehető­ségeit egymás közt is tisztáz­zák, s a szerzett tapasztalato­kat már ez év tavaszán hasz­nálják fel.” A tapasztalatcse­rét megrendezték Magyamán- dorban, de — tisztelet a kivé­telnek — sok meghívott kö­zös gazdaságot ez vajmi kevés­sé érdekelte. Az érdektelenség talán ab­ból fakad, hogy a megyében nem jelentős a kukorica ará­nya. Hiszen a második öté­ves terv ide jen nem emelke­dett 10 százalék fölé a kuko­rica vetésterülete. Viszont 1966-ban és 67-ben már a 10 százalék fölé emelkedett — de ez sem jelentős. A termés­átlagok alakulása többet mond, hiszen 1961-ben 6,8 mázsa, 1962-ben 7,6; 1963-ban 16,2; 1964-ben 13,2; 1965-ban 11,3 mázsa szemes kukorica ter­mett, míg 1966-ban 15,1; 1967- ben pedig 10,7 mázsa kukorica termett holdanként, májusi morzsoltra átszámítva. Az ál­lami gazdaságok termésátlaga egy-két mázsával ennél na­gyobb. Viszont rendkívül elté­rőek a terméseredmények az egyes üzemek között, ami bi­zonyos mértékig már figyel­meztet: érdemes-e, vagy nem érdemes egy-egy üzemben ku­koricát termelni. Ennek az eldöntését azonban mindig az igény határolja be. Ahol jelentős az állattenyész­tés, a hizlalás, ott termelni kell. S ebben az esetben meg­különböztetett gondossággal. Erre azért van szükség, mert nem mindegy milyen a jöve­delmezőség. Ahol a termésát­lag a holdamként! 12 mázsa alatt van, a termelés ráfizeté­ses. A 12—18 mázsa közötti termés már kisebb holdanként! nettó jövedelmet biztosít. A kukoricatermesztés igazán csalt 18 mázsás szemtermés felett jövedelmező. Termelőszövetkezeteink egy részében elérhető, illetve tart­ható ez a színvonal, tje a gazdaságok többsége ez alatt marad. Az okok között a leg­fontosabb, hogy az üzemekben nem tartják be a kukoricater­mesztés agrotechnikáját. Saj­nos lábraikapott az a szemlé­let, hogy Nógrádban csak nagy termaképességű hibridfajták­kal lehet eredményt elérni. Az ezt a szemléletet valló szövet­kezeti vezetők keresdk-kutat- ják az újabb egyszeres keresz- tezésű hibrideket, ugyanakkor elhanyagolják a meglevő, jól termő fajtákat A nálunk nagy tömegben termesztett MV—5- ös kétszeres keresztezésű, bel- tenyésztésű hibrid igen kiváló, csak nem használják ki a lehetőségeket. Amíg a kukori-. cát a legutolsó növényként ke­zelik, s oda teszik, ahol hely jut a termesztésére, s nem ad­nak alá elegendő mennyiségű tápanyagot — nem növeked­het a termésátlag! A hanyag talajelőkészítés, a figyelmetlen, elsietett vetés, a kevés műtrá­gya az alacsony termésátlag­ban jut kifejezésre. Csupán gondosabb munkával, a köz­ismert technológia szakszerű alkalmazásával is két-három mázsával többet lehetne ter­melni holdanként. Naiv elképzelés, hogy majd a nagyobb termőképességű faj­tákkal jutunk a megoldáshoz. Hiszen ezek a fajták még na­gyobb gondoskodást, szaksze­rűbb munkát, sokkal több táp­anyagot igényelnek, mini az eddig használatos fajták. Nincs értelme a különféle jugoszláv fajták után áhítozni, ha a ha­zai, bevált fajtákat sem tud­juk jól termelni. A kukoricával kapcsolatban érvényesül egy másik szemlé­let, miszerint érdemesebb a különféle takarmánybúzák ter­mesztésével kísérletezni. Egyes szakembereket a sajátos hely­zet kísérletekre ösztönzött. Így teszik fel a kérdést: mivel le­hetne helyettesíteni a kukori­cát?, mert kevés a munkaerő, az átlagosnál rosszabbak az üzemi viszonyok. Néhány ter­melőszövetkezetben francia ta­karmánybúzával meg tritíkálé- val kísérleteznek. Ezek a ta­karmánygabonák — állítólag a kukoricánál olcsóbban — meg- termik a 16—18 mázsát hol­danként. A kísértetek kezdeti szakaszban tartanak, de az ed­digi tapasztalatok figyelemre méltóak. Az abrakgondot, a kukorica- kérdést a gyakorlat dönti el. Ebben a döntésben azonban nagy szerepe lesz a tudomá­nyos számításoknak, a szak' emberek legújabb tudásának, tenniakarásának. Keresni kell az űj, gazdaságos utakat az abraktakarmány-, a kukorica- termesztésben. Ennek érdeké­ben kísérletezzenek a szakem­berek — ez kell! —, de az üzemi termesztés követelmé­nyeit is tartsák be maradékta­lanul. S ha a saját erőnkből nem is tudjuk teljesen kikü­szöbölni áz abrakhiányt, egy egészségesebb szemlélettel, a szaktudás érvén y re j u itatásá­val az eddiginél jóval nagyobb termést lehet elérni. Ehhez azonban a kukoricát legalább olyan kiemelt növényként kell kezelni, mint újabban a búzát Pádár András Mi a termész A minap keservesen síró asszonyt vettek körül a Cse­mege Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat salgótarjáni ABC áruházában. Az asz- szonynak, miközben vásárolt, ellopták az előtérben hagyott táskáját, benne a pénzével. Az ilyesfajta lopások napi­renden vannak az új üzlet­ben. Sokan kárukon, de saját Egyébként, ami a Csemege Áruházat illeti, szűkre sza­bott előterén látni, hogy a tervező nem gondolt a vásár­lók csomagjaira, szatyraira. Amennyire sejtjük, ez nem is volt cél, s a megnyitás nap­ján — a fővárosi önkiszolgá­ló Csemege üzletek mintájá­ra — a vásárlók itt is bevi- hették táskáikat az árúval nem arról van szó, hanem ar­ról, hogy egyetlen kereskedel­mi szervezetnek sincs joga — hiszen nem Csemege „specia­litásról” van szó! — a korsze­rűség jelszava alatt veszély, nek kitenni a vásárlók tulaj­donbiztonságát. Az önkiszol. gálást egyébként sem a vá. sárlók, hanem a kereskede­lem vezette be. Jogszerű te­A vásárlót felszólítják, hogy táskáját tegye le az elötérben.De ki vigyáz rájuk, ki felel értük? tehetetlenségükön és kiszol­gáltatottságukon feldühödve fogadkoznak: többet nem te­szik be a lábukat az üzletbe, Csak hát az ilyen fogadalma­kat nehéz megtartani Salgó­tarjánban: legalábbis egyelőre nem bővelkedünk a Csemege Áruházhoz hasonló jól be­rendezett üzletekbe. S ha a vásárló újra visszatér?... Új­ra kockáztatja, hogy meglop­ják. Nem vitás, van okuk az el­keseredésre, bosszúságra a bolt vezetőinek, eladóinak is. frz olyan emberek, akik az előtérben hagyott szatyrokat lopkodják, lopnak a boltban is. Ma már vásárlók és el­adók ugyanazt hangoztatják: nem jól van ez így, ahogyan van. megrakott „gondolák” közé. Ez a rend sok vásárlónak is szokatlan volt, de alaposan megkönnyítette a dolgát a szarkáknak is. Ezért a bolt vezetői visszaállították a „ré­gi” rendet. Azóta a csomago­kat, táskákat a presszó nem erre a célra felállított aszta­lain kell hagyni. Sem a cso­magok megőrzését, sem a fe­lelősséget azok eltűnéséért az üzlet természetesen nem vál­lalja. Természetesen ? Az önkiszolgáló bolt-rend­szert. nálunk először az élel­miszer kiskereskedelem ve­zette be, mondván, hogy ez a korszerű vásárlási forma. Nos, arról most ne vitatkoz­zunk, hogy mi benne a kor­szerű, 6 mi nem. Mert most hát — az ésszerűségről már nem is szólva —, ha annak következményeit, beleértve a káros következmények meg­előzését, elhárítását, nem há­rítja a vásárlókra. Ha tehát a salgótarjáni új ABC áruház­ban sem tudnak gondoskodni a vásárlók tulajdonát képező táskák, szatyrok, s a bennük levő értékek megőrzéséről — mint ahogyan más önkiszolgá­ló boltokban sem tudnak —, s ezt előre látva a boltot is úgy tervezték, hogy saját csoma­gok oda bevihetők legyenek, a vállalat, az áruház gondja olyan személyzet alkalmazása, amely — persze a jó Ízlés ha­tárain belül — őrködik az áruház vagyona, árui fölött. Ez inkább természetes! Csizmadia Géaa Sikeres oktatási idény zárult Pásztón Agrárszakemberek részére rendezett tavaly ősztől kez­dődően tudományos előadás- sorozatot a pásztói járási ta­nács vb mezőgazdasági és élelmezési osztálya. A sike­res oktatási idény záróesemé­nyén dr. Tóth Mihály, egye­temi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa majdnem száz érdeklődő — megyei és járási államigazga­tási, termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezető előtt tartotta meg vitaindító elő­adását. A Mezőgazdasági é6 Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője 1967 főbb tudományos eredményeiről, s az azok hasznosítása érdeké­ben elvégzendő feladatokról szólott. Dr. Tóth Mihály főosztály- vezető közölte, hogy a leg­frissebb tudományos eredmé­nyeket, módszereket egy hó­napon belül a mezőgazdasági szakemberek közkincsévé te­szik, — legyenek azok akár magyar, akár külföldi kutató munka vívmányai. Különös jelentőséget tulajdonított a helyes üzemszervezésnek, va­lamint a pásztói járásban egyre inkább elterjedő öntö­zéses gazdálkodásnak. Java­solta, hogy a gazdaságok bát­ran nyúljanak az új növény­fajtákhoz, s hogy azokat a gyorsabb, olcsóbb technológiá­val termesszék. Dicsérettel emlékezett meg a pásztói tsz- nek a mélyműtrágyázással elért sikereiről; arról, hogy Szurdokpüspökin nem húzó­doztak a cukorrépa szemen­ként! vetésétől és vegyszere­zésétől; a rruitraszőllősiek gombatermesztési kísérletei­ről, a kutasóiak intenzív ta­lajvédelmi gazdálkodásáról. Az előadó tolmácsolta Ma­gyart Andrásnak, a biológiai tudományok doktorának meg­hívását a Gödöllői Kisállatte­nyésztő Intézetbe. Nagyhírű tudósunk ott a liba- és nyúl- tenyésztés legújabb vívmá­nyaival óhajtja megismertetni az érdeklődőket, — nem utol­sósorban azért, mivel mind a liba, mind a nyúl iránt nö­vekszik a külföld érdeklődése. Dr. Faragó Ferenc adjunk­tus korreferátumában a csa­padék hatékonyabb felhasz­nálásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Megyénkben a természetes csapadék csak 30—35 százalék erejéig hasz­nosul, noha reális lehetősége van az 50—55 százalékos hasz­nosításnak. Javasolta, hogy a műtrágyákat a talajban minél mélyebben helyezzék el; így a növénynek kisebb tömegű gyökérzetet kell kifejlesztenie, több ereje marad tehát az ember számára hasznos növé­nyi részek előállítására. A meghívott kutatók elő­adásait számos hozzászólás követte; s ami igen örvende­tes: az érdeklődők nagy szá­mú olyan szaktanácsot is kap­tak, amelyet már ebben a gazdasági évben hasznosíthat nak. cJl hri(iádra hízták be venni a vállalatnál eltöl­tött időt. — El van keseredve? — Azt nem mondhatnám. De nem mindegy. Ügy sem — A brigádtagok döntötték kollégádat, gyakorlat lép. ért egyet és mivel nem, — mondhatom, adjanak 15 fő­éi, ki milyen órabért érdé- Meghittebbé válnak az em- helyesen fogalt állást, amikor rint órabért, — mondja neki­mel, milyen fizetési besoro- béri kapcsolatok is. Ebben a törzsgárda megbecsülését búsulva Kovács István, áld lást kap — mondja Szedlák látom az előnyét, amely szá- hangsúlyozta. két hónapja dolgozik a gép­Sándor igazgató, amikor a momra, hangsúlyozom nem __ Elégedett vagyok? Igen! üzemben. c soportbérezés bevezetése ke- új. Pedig ugyanannyit kapok, — Mondhatni mondhatja, rül szóba. Mezei Sándor, a -Megyeri János tanulóként mint amennyi volt a korábbi csakhogy most már a brigád szakszervezeti bizottság titka- kezdte 13 évvel ezelőtt, ö is átlagkeresetein Továbbra is dönti el ki, mennyit erdemel *-------------------------------------------------------------------------A—*■* ‘ — válaszai Róza János mű­v ezető. Lantos Dezsőtől, a brigád vezetőjétől kérdem: Mi a vé­leménye az új bérezésről? — Van előnye és van hát­ránya. Míg régebben a bri­gádtagokat nem érdekelte, hogy kollégájának mennyit kall várni a gépre, amíg ó elvégzi a munkáját, addig az új bérezés arra ösztönöz, hogy ra hozzáfűzi: — a hónapi kísérlett idő három- jónak, helyesnek tartja lejárt, új bérezést. Talán Mivel a dolgozók többsége mert egy forint 70 fillérrel elégedett az új bérezési for- többet kap, mint egyéni ko­mával, április elsejétől min- rában? den üzemünkben a csoport- — Nem — tiltakozik a fel- elszámolás alapján történik a tevés miatt — bár a nagyobb munka díjazása. kereset ellen senki sem láza­Hogyan vélekednek az új dozik. Amikor a brigád így bérezési módszerről a mun- döntött, azt is kikötötte: _ marógépen dolgozok, ugyanazt csinálom mint ed­dig, csak még jobb minőség­ben. — Talán jobb így — kezdj Dénes József, aki 1958-ban kapta meg segédlevelét, s azóta is itt dolgozik. Kilenc forintra sorolták be. kasok? mindenki az órabérének megfelelő termelést köteles — Miért mondtam a tá­lául? Januárban ugyamany­biztosítani. Mennyiségileg és nyit kerestem, mint az előző törődjön a társával i6. Ez­Horti Janos másfél éve dől- minőségileg. így hát érdé- hónapban. Februárban 50 fo- előtt mindenki megkövetelte gozik a Nógrád megyei Bú- künk, hogy mindannyian jól rinttai kevesebbet, március- a segédmunkást. Akkor is tor- és Faipari Vállalatnál, dolgozzunk, nem úgy mint ban ugyanannyit, mint régen, magánál tartotta, amikor nem Budapestről jött vissza.. Azt régen. Egyikünket sem ér- Nem vettem észre, hogy fá- volt rá szüksége. Most ez is mondja; jobb itthon, nem dekeite, ha a másik lema- radtabban mennék haza, mint megszűnik. Nekik is folyama­kell annyit utazgatni. Elég ff—’’ nem teljesítette felada- amikor egyéni normában dől- tos lesz a munkájuk. Nekem, volt hat évig. ta , ^ mni fontos: az új bé- goztam. Korábban másoknak viszont jóval több lesz a dol­— Nehéz volt megszokni a f'rí?snel. a bnSád figyelembe nem segítettem. Csupán egy— gom. az eddiginél jobban kell taSJan'ak a jo- jj^t alkalommal. Most úgy iá- majd megszervezni a munkát, tóm, hegy az új bérezés job- s ez nem kis dolog. méltat- ban összekovácsolja az embe- * lankodott, mert a besorolások- reket. Régebben én sem lát- Ká„ ,, . .. nál figyelembe vették a válla- tain mást csak a pénzt és a „JX^ "»«wzemeno k°: latnál eltöltött időt is. pénzt. vetkeztesse két levonni az u] — Kérdem én: hol volna a erezes ___eddigi hálásáról. s ä Äkau a118 iä eg^rs^SideS asrs,- usrss egyem berez rendes ember a fehér- tőezer-háromszáz forintot ke- egym-másik helyen módosíta­-UU1' , _____.. . . neműiét Csat „vér-t mert restem, most meg 9 forintos ni kell a korábbi elképzelést,- MU „.r . CM*,,S*"« JS. *•>«*■«•<** *««lte.nO De _ Amíg egyéni normában kap. A törzsgárda akkor is hogy nekem a 9 forintért tob- kor sem cselekszenek mást. dolgoztam cSt egy dolog ér- kitartott, amikor rosszak vol- a™á' T “”lt eddl«j “ SuT' pénzem8 meglegyen. tak a körülmények, nehe- flknakh 12 Printert Mivel a M s annak adjak. oda. Sak magSnmal törődtem, zebb helyzetben dolgoztunk, bngad ton egy formán osztják aki jobban dolgozik, többet nem érdekelt hogy a kollé- mint most. Tudom vannak f a egyformán kel- tesz a közösség gyarapoda­gámnak van-é munkája, ho- kollégák, akik amellett kar- , a csoportbérezést? g érdekét — Nem! Mielőtt idejöttem. sos> eiaeKet- Pesten, csoportnarmában dől- — Egyik kollégája goztam, jól megtaláltam a számításomat. Igaz, régi jól összeszokott, egymást min­denben segítő gárda volt a gyan birkózik meg vele. A doskodnak: egyedül és kiza- csoportbérezéssel ez meg- rólag a munka legyen a mér- szűnik. „A csak magaddal ce. A brigádgyűlés, — ahol törődj” elv helyébe a segítsd mindenki elmondhatta mivel Nem kellett volna figyelem­tesz is. sáért. Venesz Károly NÓGRÁD — 1968. április 19., péntek «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents