Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXIV. ÉVF. 91. SZÁM ARA: 70 FILLER 1968. ÁPRILIS 19., PÉNTEK Mi a természetes? <3 oldal) A brigádra bízták (3. oldal) Ez a helyzet az NB Ill-ban (ö. akta A párt és népfront munkája egymásba kapcsolódott Kádár János felszólalása a Hazafias Népfront IV. kongresszusán Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házá­ban csütörtökön Erdei Lászióné elnökletével folytatta munkáját a Hazafias Népfront IV. kongresszusa. Részt vett a délelőtti ülésen, és az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az országgyűlés elnöke, Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottsá­ga Pártfóiskolájának igazgatója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, valamint Né­meth Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. A plenáris üléssel egyidejűleg megkezdték munkájukat a szocialista nemzeti egység egyes kérdéseivel foglalkozó munkabizottságok is. A kongresszuson beszédet mondott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára. Tiszteit kongresszus! Elvtársak! Barátaim! A népfrontmozgalom ha­zánkban egyesíti a szocializ­mus és a béke alapvető cél­jaiban egyetértő különböző vi­lágnézetű embereket. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a Hazafias Népfront IV. kong­resszusa belpolitikai életünk jelentős eseménye és mun­kájának eredményessége né­pünk, egész társadalmunk ér­deke. Az elhangzott elnöki megnyitó, az országos tanács átfogó beszámolója és javas­latai, a szocialista demokrácia, a gazdaságirányítás reformja, a szocialista hazafiság és az ifjúság nagy kérdéseivel fog­lalkozó értékes bizottsági anyagok jó alapot nyújtanak az érdemi tárgyaláshoz. Erre gondolva, mindenekelőtt tisz­telettel köszöntőm a kongresz- szus elnökségét, küldötteit, külföldi vendégeit, minden résztvevőjét és sikeres mun­kát kívánok mindnyájuknak a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében. Munkánk egymásba kapcsolódott Kedves elvtársak! Mi, kommunisták, tudjuk, hogy a párt és a népfront munkája kezdettől fogva egy­másba kapcsolódott, így van ez jelenleg is, és úgy vél­jük, elválaszthatatlan lesz a jövőben is egymástól. A párt a szocializmus, a kommunizmus megvalósításáért küzd, annak tudatában, hogy a dolgozók osztálynélküli, szabad társa­dalmának megteremtése az egész nép érdeke és csak az egész nép közös műveként jö­het létre. Történelmi feladatunk ered­ményes megoldása a dolgozó osztályok, a munkásság, a pa­rasztság, az értelmiség, a kis­polgárság összefogását, a kom­munisták és pártonkívüliek, a materialisták és hívők együtt­működését igényli az alapvető­en közös érdekek és célok alap­ján. Mindebből következik a párt belpolitikájának lényege, a szocialista demokrácia állan­dó fejlesztésére törekvés, a szocializmus megvalósítását célzó szövetségi politika, a nemzet minden alkotó erejé­nek összefogása és egységének megteremtése. A párt belpoli­tikájának ezt a leglényegesebb és legállandóbb elemét a köz­nyelv, más szóval és igen he­lyesen, népfrontpolitikának nevezi. Hazánkban a párt ma vi­tathatatlanul a társadalom ve­zető ereje és befolyása döntő módon érvényesül az ideológia, a politika, az állami élet, a gazdasági és kulturális tevé­kenység minden fő területén. A történelmi tapasztalaitok azt bizonyítják, hogy a marxista- leninista párt vezető szerepe nélkülözhetetlen, szükséges a szocializmus építésének egész időszakában, a kommunizmus megvalósulásáig. Ennek hang­súlyozásakor utalnom kell ar­ra is, hogy pártunk kongresz- szusain és mindennapi mun­kájában egyaránt kifejezésre juttatja, hogy a vezető szere­pet nem uralkodásként, hanem történelmi küldetésből adódó feladatként, a munkásosztály, a nép érdekeinek szolgálataként fogja fel. Politikánk vonala töretlen A párt közvetlen szerepéről még egy-két dolgot kívánok szóvá tenni. Az elmélet és minden politika próbája a gyakorlat, s csak az élet iga­zolhatja helyességét. A Ma­gyar Szocialista Munkás­párt immár 12 esztendeje hirdet és realizál egy töretlen vonalú politikát. A párt po­litikája egyértelmű és nyűt, annak programtételeit a nép­front minden aktivistája, or­szágunk egész politikai köz­véleménye jól ismeri. Politi­kánkban a szó és a tett egybe­esik, amit a pórt meghirdetett, azt cselekedte mindenkor a valóságban is. Meggyőződé­sünk szerint a párt politikájá­nak helyességét a gyakorlat, az élet igazolta és a tömegek saját és közvetlen tapasztala­tai alapján nyerte el és bírja munkásosztályunk, egész né­pünk bizalmát és támogatását. Az összes hazai tapasztala­tok és a legújabb nemzetközi események és tapasztalatok fi­gyelembevételével, a Központi Bizottság nevében ma megis­mételhetem, megerősíthetem azt, amit pártunk IX. kong­resszusa másfél évvel ezelőtt leszögezett: pártunk politikájá­nak fő irányvonalán nem vál­toztatunk. Fő feladatunknak e politika még hatékonyabb és jobb gya­korlati megvalósítását tartjuk. Nagy megelégedéssel tölt el, hogy a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának ide vonat­kozó következtetése, amelyet tegnap Erdei Ferenc elvtárs ismertetett, ezzel a megállapí­tással teljesen egybeesik. Meg­győződésem, hogy politikai fő irányvonalunk megtartása és következetes folytatása népünk érdekeivel és kívánságaival találkozik. Bízom abban, hogy a Hazafias Népfront most ta­nácskozó IV. kongresszusa a maga részéről ugyancsak jó­váhagyja és támogatja ezt a politikai törekvésünket. A párt számít a népfrontra Elvtársak! Barátaim! A párt megjelölheti a kö­vetendő irányt, eszmeileg és politikailag vezetheti és irá­nyíthatja a társadalmi folya­matokat, de a politika általá­nos megvalósítása a nép, a nemzet egyetemes érdekeinek hatásos szolgálata, a nagy or­szágos feladatok sikeres meg­oldása, a társadalom összes erőinek cselekvő fellépését kí­vánja. Ennek mozgósításában viszont a népfrontmozgalom­nak van sajátos és nélkülöz­hetetlen szerepe. A szocialista országok gyakor­lata jól mutatja, hogy forradal­munknak megvannak a nemzet­közileg azonos, lényeges vo­násai, mint a termelési eszkö­zök köztulajdona, a volt ki­zsákmányoló osztályok felszá­molása, a munkásosztály for­radalmi pártjának vezető sze­repe és vannak más kérdések, amelyek megoldása az egyes országok, népek adottságainak és sajátosságainak megfelelően különböző. így nem elvi, ha­nem gyakorlati kérdés, az adott társadalom politikai me­chanizmusának kérdése, így, s ennek megfelelően a szocia­lista országok egy részében egy politikai párt működik, más szocialista országokban több­pártrendszer van. Nálunk történelmileg úgy alakult, hogy egy politikai párt, a munkásosztály forra­dalmi pártja működik. Ugyan­akkor társadalmunkban a ki­zsákmányolás felszámolásával megszűntek ugyan a kibékít­hetetlen osztályellentétek, de nem szűnt meg minden ellent­mondás, mert időleges és fel­oldható érdekösszetűzés még dolgozó osztályok között is adódik. Az egyes dolgozó osz­tályoknak a termelésben, a társadalmon belüli helyzete nem pontosan azonos és ez az osztály szemléletében tömeg­méretekben tükröződik. Még az egyes dolgozó osztályok is egyénileg különböző politikai fejlettségű és világnézetű em­berekből állnak társadalmunk jelenlegi, átmeneti állapotában. A jelenlegi viszonyok között a forradalom fejlődési ütemének meghatározása, az egyes dol­gozó osztályok érdekeinek egyeztetése, az állampolgárok összességét képviselő ország- gyűlés, tanácsok, az állami végrehajtó szervek megfelelő személyi összetételének és mű­ködésének biztosítása állandó és ismétlődő politikai feladat. A párt különböző szervei természetesen foglalkoznak ezekkel az egész társadalmun­kat érintő kérdésekkel, de ép­pen általános vonatkozásaik miatt a párt ezek eldöntését és megoldását egyedül nem ve­heti és nem is veszi magára. A céljainkhoz vezető utak, az egyes kérdések megoldásához alkalmas módszerek megkere­sését és kidolgozását a párt egyedül ugyancsak nem vállal­hatja. Ahhoz, hogy az egyes kérdésekben különböző véle­ményen levő emberek közös fellépését az alapvetően közös érdekű kérdésekben elérjük, a pártnak saját álláspontját fel­világosítással, érveléssel és meggyőzéssel, azaz politikai eszközökkel kell biztosítania. Mindezekből általában és kü­lön abból következően, hogy nálunk nincs többpártrendszer, társadalmunk politikai rend­szerének különösen fontos és nélkülözhetetlen része a Haza­fias Népfront, amelyre pártunk teljes mértékben számít az ál­lami. társadalmi, politikai kér­dések megoldásánál. Köszönet a támogatásért Tisztelt kongresszus! Küldött elvtársak! Itt most számvetés történik az eltelt négy év alatt végzett munkáról. Véleményem szerint az országos tanács beszámoló­ja hűen adott számot a végzett munkáról, az élért eredmé­nyekről. Szerintem a népfront végzett munkáját, a munka tényleges hatását külön kimu­tatni nyilván lehetetlen. Az or­szág, társadalmunk fejlődését nagyon sok területen számsze­rűen is ki lehet mutatni, s az adatok jelentős fejlődésről be­szélnek. Gondolom, bárki, aki felméri az ország jelenlegi kedvező politikai helyzetét, társadalmunk egészséges lég­körét, a gazdasági és kulturális építésben, az életszínvonal emelésében élért eredménye­ket, az valójában a népfront­munka eredményeiről is szól, amelyek hatékonyan hozzájá­rultak fejlődésünkhöz. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elismert és értékeli a végzett munkát. Kö­szönetét mondok a Hazafias Népfront tisztségviselőinek, mindazon elvtársaknak, pár- tonkívüli barátainknak, akik a népfrontmozgalom keretében pártunk politikáját támogat­ják. s odaadó, eredményes munkát végeztek az elmúlt négy év alatt a szocializmus, a nép, a haza javára. Az országos tanács beszá­molójában. szerintem helye­sen, átfogóan érintették a népfrontmozgalom történe­tét, a megtett út tapasztala­tait. Erről szólva, aligha vi­tathatja bárki, hogy munkás- osztályunk, népünk történel­mének új korszakába lépett, amikor a Szovjetunió felsza­badító harcát követő időben, kivívta hatalmát, majd élvez­ve a haladás nemzetközi erőinek szolidaritását éB tá­mogatását, súlyos harcban megvédte azt. A közelmúlt években befejeztük a szocia­lizmus alapjainak lerakását, nagyarányú fejlődést értünk el a népgazdaság, a közok­tatás, a kultúra, az egészség­ügy fejlesztésében, az élet- színvonal emelésében. Azt is tudja mindenki, a fejlődés nem volt töretlen, az új társadalomért folyó harc­ban nagy győzelmeket értünk el, de közben súlyos kudar­cokat is elszenvedtünk. Nincs okunk, se jogunk, se szán­dékunk kérkedni. De számve­tés idején jogunk, sőt köte­lességünk tudni és tudtul ad­ni, volt-e értelme az áldoza­toknak, a munkának, a harc­nak? Ilyenkor a párt és a népfronteszme egyszerű köz­katonáit, a dolgozó milliók erőfeszítéseit tisztelve, szól­nunk kell arról, hogy: — az elmúlt években állhatatos harccal és munkával helyre­állítottuk pártunk, államunk, népünk becsületét itthon és a nagyvilágban is. A Magyar Népköztársaság szilárdan áll a lábán, népünk nyugodtan, megfontoltan halad előre a szocialista építés maga vá­lasztotta útján. Az imperia­listáknak tetsző „szenzáció” már jó ideje nincs, és nem is lesz hazánkban. Jobban használjuk ki erőinket! Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A szocialista társadalom felépítése nem kevésbé fórra dalmi feladat, mint a hatalom kivívása volt, nem is köny- nyebb annál, sőt, sok tekin­tetben bonyolultabb. A szo­cialista társadalom felépíté­se pártunk, népünk számára új feladat, amelynek megol­dása közben sokszor váratlan, addig nem ismert kérdésekkel kerülünk szembe. Ezen az úton járva a párt marxista- leninista vezetése, a társada­lom összes aktív politikai ere­je, a tömegek mindennapi tá­mogatása egyaránt nélkülöz­hetetlen. A magyar nép a felszaba­dulás után, a népi hatalom megteremtésével, a szocialis­ta forradalom győzelemre vi­telével a világfejlődés élvo­nalába került. A szocialista építőmunka eredményeivel, a népgazdaság, a kultúra fej­lesztésével évszázados mu­lasztást hozott be és sok te­kintetben utolért, és meg is előzött nagy és gazdag kapi­talista országokat. Eredmé­nyeinket, ha a múlthoz mér­jük, valóban büszkén emle­getjük, mégsem kielégítsek, ha megnövekedett igényeink­hez és szükségletekhez mér­jük őket. A legkülönbözőbb kérdése­ket kell napirendit tűznünk, mert a társadalom életének úgyszólván minden területén egyidejűleg kell előrehalad­nunk. A termelékenység nö­velése, s általában a hatéko­nyabb gazdasági munka, a tu­dományos munka, a technika, a szakképzettség és művelt­ség, a kultúra területén kell előbbre lépnünk, annak ér­dekében, hogy az életszínvo­nalat is magasabb szintre emelhessük. A szocialista tár­sadalmat felépíteni nem le­het, de még az anyagi javak termelése terén sem lehet előbbrejutni, ha nem növel­jük társadalmunk politikai és erkölcsi erőit. Fejlesztenünk kell rendszerünk demokratiz­musát, a közösségi gondolko­dást, növelni kell a szocialis­ta tudat és erkölcs elterjedé­sét, hatóerejét. A hazafiság új érteimet nyert Tisztelt elvtársak! Azok közül az időszerű 'kér­dések közül, amelyek ma fog­lalkoztatják közvéleményün­ket, s természetesen itt a nép­front kongressusán is napiren­den vannak, szólni kívánok a szocialista hazafiság kérdésé­ről. Amióta népünk felszabadult, sorsát saját kezébe vette, és hazát lelt otthonában, a haza­fiság új értelmet és új erőt nyert, erősödött. Érthető, hogy társadalmunk ideológiai intéz­ményei és politikai fórumai sokat és sokoldalúan foglalkoz­nak a hazafiság kérdésével. Ügy vélem, a Hazafias Nép­front által létrehozott társa­dalmi bizottság egy alapos és jó okmányt dolgozott ki a to­vábbi munka számára, a szoci­alista hazafiság kérdéséről. A hazafiság fogalma és esz­mei tartalma koronként termé­szetesen változik, fejlődik. A régi magyar uralkodó osztá­lyok más népek megvetésével és gyűlöletével párosult na­cionalizmusát egy egész világ választja el a népünk gondol­kodásában napjainkban meg­gyökerezett és erősödő, más népek megbecsülésével és az internacionalizmussal párosult szocialista hazafiságtól. A leg­lényegesebb elvi kérdés tisz­tázásával nemcsak a kommu­nisták, a szocializmussal ro­konszenvező hazafiak foglal­koznak napjainkban, ezt tették már eleink, előttünk járt más, messzetekintő, igaz hazafiak is. Példaként emlékeztetek arra, amit a nagy forradalmár köl­tő, Ady írt a hazafiságról. egy fél évszázaddal ezelőtt: „A nacionalizmus nem ha- zafiság.., aki ellensége a haladásnak, a jobbra törés­nek, az emberi szellem fel­tétlen szabadságának, haza­áruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnusza énekli.” Abból a nacionalista „haza- fi”-ságból, amely a nemzeti himnuszt énekelve tiporta a haladás erőit, népünk eleget látott a horthysta ellenforra­dalom alatt, a hatalomért foly­tatott harc időszakában, 1945— 48 között, sőt, rövid néhan ■ na­pig 1956-ban is. Viszont az Ady tiszta hazafiságához, né­pünk nemzeti érzelmeihez és életérdekeihez kapcsolódó mai hazafiságot fejezi ki helyesen, s a dolog lényegéről szól a népfront okmánya, amikor azt mondja: (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents