Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

Sógrátl ven liege volt (Hátai Koreográfus, Kossuth-dijas, az Állami Népi Együttes mű­vészeti vezetője- Ismertebb ! !ep táncfeldolgozásai: Ecseri ■áncok, Üveges tánc, Este a onóban. Pontozó. Drágszéli szvit. Sarkantyús, Első szere­lem, Cigánytánc, Kisbojtár (az alsó magyar népi táncjáték). Csoportjával világszerte nagy sikereket arat, Mexikótól Lon­donig. — Mióta beszélünk koreog­ráfiáról? Hol van a helye a vűvészetben? — Koreográfiáról, azt hi- T/.em, azóta beszélünk, amióta színházművészet van. Sőt. meg egy kicsit azelőtt is. ami­kor a templomi „művészetek” kezdődtek. Az ősközösségi tár­sadalomban, amikor vadászni indultak, a varázsló jelenlété­ben azt a bizonyos vadállatot megszemélyesítették, a mam­in utót, vagy a bikát megtán­colták, amit el akartak ejte­ni, lényegében már koreo gra- fikosz, tehát mozgás rajz ala­kult ki. A tánc koreográfiája ugyanolyan ősi, mint a zene, és mint az első barlangi fes­tészet, körülbelül 15 ezer év időszámításunk előtti. — Kit tart ma a világon a legnagyobb koreográfusnak? — Kettőt, ha szabad... Az egyik, aki részemre a legna­gyobb és minden körülmények között példakép, Igor Mojsze- jev. Üj koreográfiái művésze­tet alakított ki. A másik pe­dig Georges Balanchine, aki az amerikai balettnek ma a vezetője, ő is az orosz iskolán nevelkedett. önálló műfaj-e a koreog­ráfia? — A koreográfiában mindig kettős vonal futott. Az egyik az volt, hogy önálló. Főleg a XVII. századtól csak az önál­ló balettmüvészetet művelők táncrendezőit nevezték ko­reográfusnak. De már nagyon régóta az operák betétjeit rendezőket is illetik ezzel a névvel. — Hogyan lett koreográfus? — Ez furcsa és különös his­tória. Vegytan-biológia szakos tanár voltam, Szegeden vé­geztéül az egyetemen, és a háború alatt bekerültem a szegedi Móra Ferenc Múzeum­ba, mint az ásványtár őre. Miután engem még nem hív­tak be katonának, a többi őrö­ket (tudományos — és nem te­remőrökről van szó) behívták, köztük a néprajzi szertár őrei is, átvettem a néprajzi szer­Rábai Miklós (Foto: Koppány György ) tárat. Mentem vásárolni cse­repeket a múzeum részére, mentem ásatásokhoz, így ke­rültem el nagyon sok lakoda­lomra, paraszti ünnepségre és hát rokonaim is mind paraszr tok... — Hogyan született a Kis­bojtár? — Az ember úgy tud feljut­ni az emeletre, ha lép­csőről lépcsőre emelkedik egy bizonyos magasságra. •. Az volt az elképzelésem, hogy először szép népi játékokon, népi életképeken, kis zsáner­képeken keresztül egy-, majd többíelvonásoshoz jussak el. így született a Bojtár. — Véleménye szerint milyen színvonalon áll a néptánckul­túra jelenleg Magyarországon? — Nagyon szép és nagyon magasrendű népi kultúra ala­kult ki. — A magyar néptáncon kí­vül mely népek táncait szere­ti a legjobban? — Legjobban én a Kárpát­medence népeit szeretem, mei't hiszen azok „állnak” a magyarhoz a legjobban. Te­hát már sorolhatnám is, hogy a szlovák, a szerb, a bunye- vác. a rác, a h orvát, a román táncokat. Lényegében a Kár­pát-medence táncait. — Hogyan különbözik egy koreografált tánc az eredetijé­től? — Mint a regény az élettől. — Mi az Állami Népi Együttes sikereinek titka? — Azt hiszem az, hogy az együttes európai színvonalon próbál alkotni, magyar anya­nyelven és modern megfogal­mazásban. — A néptáncon kívül szere­ti-e a táncot? — Nem. — Melyik népdalt szereti a legjobban? — Kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz-.. — Kedvenc időtöltése? — Festek. Nem tudok, nem tanultam soha, de a leggyö­nyörűbb kikapcsolódásom a festészet. ■— Mit olvas? —- Mindenfélét... talán egy kicsit rendszertelenül is. — Legnagyobb élménye? — Hát élmény sok van az ember életében... Talán az a legnagyobb, hogy amikor az együttes útrakél, lát területe­ket, lát világot, de önmagá­ban hordozza Magyarországot, — Mi a boldogság? — Sohase annyit dolgozzon az ember, amennyit” kell, ha­nem mindig egy kicsivel töb­bet, mert ez az emberi több­let teszi a világot emberivé­Tóth Elemér Éjszakai telefon (Majdnem krimi) London ólomszürke ködben úszott ezen a komor téli éj­szakán. Edward Paddington őrnagy, a Scotland Yard gyil­kossági csoportjának fő mun­katársa íróasztala mögött ült, és malmozott az ujjaival. Ügyeletes szolgálata, amely­ből már csak néhány perc volt hátra, meglepően ese­ménytelennek bizonyult, nem­hogy élet elleni eredményes bűncselekményről, de még ilyen irányú enyhe kísérletről sem érkezett semminemű be­jelentés. A felügyelő ránézett az őr -a, felállt, nagyot nyújtó­zott. hóna alá csapta aktatás­káját. már nyúlt a kalapja után . .. Ebben a pillanatban erő­szakos-élesen felberregett az íróasztalán levő zöld telefon­készülék. A titkos szolgálati telefon! Az a telefon, amelynek szá­mát. a belügyminiszteren kívül csak az örszobavarancsnokok ismerték! Ez a telefon szólalt meg Hm-ri metsző Jack, és Három­ujjú Bili. valamint a Tuskó- lábú egy-egy akciója után, a levéltitok megsértésével össze­kapcsolt dortmundi kéjcniil- kosságot követően és hasonló ünnepélyes alkalmakkor. Ez a telefon csörgött most is! Paddington állkapcsán meg­feszültek az izmok, szelíd sze­mében könyörtelen sárga fény villant fel. Az éhes jaguárnál fordul ez elő. amikor vadá­szatra indul a dzsungel em­ber nem lakta ösvényein és szinte mindenre el van szán­va. Az őrnagy ösztönösen ki­biztosította revolverét, aztán egy gyors, energikus mozdu­lattal füléhez szorította a kagylót. — Hallói A vonal túlsó végéről izga­tottan érkezett a hívó fél nangja: — Halló! Kiszerelő Vállala­tai? Itt a kemeneskúti Állami Gazdaságból Horváth Jenő fő­könyvelő beszél. Kérem, még mindig nem kaptuk meg a számlamásolatokat a decem­berben visszáruzott göngyöle­gekről! Ha huszonnégy órán belül nem küldik ... — Nix dájcs! — szakította félbe dühösen Paddington. — Ez nem a Kiszerelő Vállalat! Mi nem foglalkozunk semmi­féle göngyölegekkel! Nem is tudunk magyarul! Ez egy kü­lönlegesen titkos londoni bűn­ügyi telefon! Lecsapta a hallgatót és még sokáig felháborodottan füstöl- gött magában: — Ez a magyar posta! Hogy ez néha hogyan kapcsol?! Az emberben felforr az angol hi­degvér! Kürti András A legtöbb az UHA-ban A Stuttgarter Zeitung című nyugatnémet lapban közzétett statisztikai adatok szerint a kapitalista országokban 43 578 olyan bűnöző szervezet műkö­dik, amely gyakorlatilag lega­litást élvez. E szervezetek szá­mát tekintve első helyen áll az Egyesült Államok, a máso­dik és a harmadik helyen Anglia és Nyugat-Németor- szág osztozik. Az új ember kovácsa Gorkij és Makarenko kapesolaiai Az évfordulókban gazdag március irodalmi eseményei közül Gorkij születésének centenáriuma emelkedik ki. Kétségkívül ő volt a század egyik legjelentősebb és leg­nagyobb hatású alkotója. Munkásságát az elkövetkező napokban több vonatkozásban vizsgáljuk, hogy ezzel is le­rój juk tiszteletünket a szo­cialista realizmus atyja előtt. írásunk másik aktualitását az adja. hogy nyolcvan esz­tendővel ezelőtt, 1888. márci­us 13-án született Anton Szemjonovics Makarenko, aki­ről éppen Gorkij mondotta: ..Az ön pedagógiai kísérlete ragyogó eredményeivel... nemzetközi jelentőségű. Min­den ország haladó pedagógu­sainak közkincsévé kell ten­nie ... S mennél hamarabb, annál jobb.” Makarenko pedagógus pá­lyafutását 1905-ben kezdte meg a krjukóvi kétosztályos vasúti elemi iskolában. Te­vékenyen részt vesz az 1905- ös forradalom eseményeiben, emiatt mellőztetésben van ré­sze. Ebből az időből szár­mazik első kapcsolata is ked­velt írójával. Gorkijjal, aki­nek bírálatra elküldi „Az os­toba nap” című elbeszélését. Gorkij negatív véleménye nem kedvetleníti el, elhatározza, hogy továbbképzi magát. 1914- ben beiratkozott a poltavai tanítóképzőbe, ahol az elemi iskola felsőbb osztályai szá­mára képeztek tanítókat. Ki­tűnő eredménnyel, aranyérem­mel fejezte be tanulmányait. A szovjethatalom megszilár­dulása után 1920-ban azzal a feladattal bízták meg, hogy egy csoport apátlan-anyátlan csavargót, a züllés veszélyé­nek kitett fiatalkorút telepes csoporttá szervezzen, s őket a társadalom számára hasz­nos emberekké, szovjet pol­gárokká nevelje. A Poltava mellett szervezett telepen Ma­karenko hősies munkát vég­zett. Pedagógiájának alapja a „Az embernevelés nem egyéb, mint annak a távlatnak a kiépítése, amely az ő holnapi örömét tartalmazza.” közösségi érzés kialakításának gondolata volt. Tudta, hogy a nevelésére bízott gyerekek könnyelmű, vásott, de ko- miszságukban is szeretetre méltó csibészek, akiket a hon­talanság országútjairól csak szigorú szeretettel lehet visz- szatéríteni. Vallotta, hogy nem lehet senkit másként meg­javítani, mint a jénait az­zal a maradványával, ami még benne van. Erre a jóra építve állította a legnagyobb követelményt tanítványai elé és adta meg nekik a tel jesítéshez a maximális segít­séget. Annak ellenére, hogy a Gor- kij-telepen ragyogó eredmé­nyeket ért el. sok értetlen­séggel, vaskalapossággal kel­lett megküzdenie. A burzsoá pedagógiai áramlatok, elsősor­ban a pedológia hívei nem akarták elismerni eredmé­nyeit. Kevesen látták meg Gorkij mélyértelmű megál­lapításának igazságát, hogy a makarenkói kommuna a kom­munizmusba nyíló ablak. Az értetlenség és ellenségeskedés következménye, hogy 1926-ban el kell hagynia a „gorkijis- tákat” és Harkov mellett a Dzerzsinszkij-telep vezetője lesz. Itt a fiatal kommuná- rokkal fényképezőgép-gyárat és villamos fúrógép üzemet létesít. Makarenko nevelési tapasz­talatait gazdag irodalmi mun­kásságával hagyományozta ránk. A „Pedagógiai hősköl­temény” — magyarul Az új ember kovácsa — sok aka­dékoskodás után Gorkij sür­getésére jelent meg 1933-ban. Gorkij a művet kiváló és eszmei szempontból nagy je­lentőségű alkotásnak tartotta. Ma is úgy látjuk, hogy ez a mű egy kicsit hősi eposz is, minden hősiesség! igény nél­kül. önvallomás, pózolás nél­kül, igazi pedagógia az el­mélet nagyképűsége nélkül. Gorkij nemcsak azért támo­gatta Makarenko törekvéseit, irodalmi érvényesülését, mert a róla elnevezett telepen ven­dégeskedve személyesen is meggyőződött arról a nagy­szerű átalakulásról, amelynek karmestere 'Makarenko és koi- lektíváia volt. hanem azért is. mert mindez az emberről vallott mélységes hitével egye­zett. Gorkij tűzte ki ugyan­is maga és az irodalom elé is feladatul annak az ember­nek a világra segítését aki­nek a neve végre szépen és büszkén hangzik. Makarenko 1935-tő! — előbb Kijevben majd Moszkvában — ennek az új embereszmény­nek a kialakításán, a neve­lése körül szerzett tapasz­talatainak, tanácsainak pro- nagálásán dolgozott. Munkál­kodása. eredménye: a „Szü­lők könyve” az „Igor és tár­sai” és pedagógiai tanulmá­nyainak egész sora. N. Fere: Tanítóm. Maka­renko című közös munkál­kodásuk emlékét megörökítő könyvében írja a mindany- nyiónk számára megszívlelen­dő gondolatot: „Az a gazdag pedagógiai hagyaték, amelyet Makarenko hagyott ránk. ma közkincs ... Az idősebb nem­zedéknek azt kell megtanul­nia belőle, hogy miképpen kell a gyerekeket, serdülőket, fiú­kat és leányokat kommunis­ta szellemben nevelni, az if­jú nemzedéknek pedig azt, hogy miképpen pallérozhat­ja és edzheti magát, hogy az idősebb nemzedékkel együtt tudja építeni a dicsőséges jö­vőt, a kommunista társadat- mat.” Csűkly László Új kezdeményezések Cereden A Cerodi Általános Fogyasztási és Értékesítés Szövetkezet már a múlt évben is jó eredményeket ért el a felvásárlás­ban: tervét egymillió forintra teljesítette. Most a fokozott önállóság még több lehetőséget ad: a kereslet-kínálat felmé­rése alapján a szövetkezet a tavalyi forgalmazást a kétszere­sére szándékozik emelni. Első lépésként kétszázezer tojás és nagymennyiségű sovány baromfi szállítására kötöttek megállapodást a Megyei Érté­kesítési Központtal. Ez lehetővé teszi, hogy a termelők biz­tonságosan értékesíthessék áruikat, és ugyanakkor a MÉK elegendő élő baromfit és friss tojást hozhasson forgalomba salgótarjáni árudáiban. Javítani akarják a zöldség-gyümölcs ellátást is, ezért mind a körzetbeli tsz-ekkel, mind a MÉK-kel szerződést kötöttek. Megyénkben hiánycikk a lencse A ceredi szövetkezet eb­ből 90 mázsát termeltet a helyi Cereövölgye Tsz-szel. A len­csét és az ugyancsak leszerződött 150 mázsa mákot a FŰ­SZERT vállalat vásárolja meg a fogyasztási szövetkezettől, és továbbítja a megye boltjaiba. A magánépítkezések megkönnyítésére hat vagon cementet szerzett be a szövetkezet közvetlenül az előállító vállalattól. Foglalkoznak a jövőben fa, dorong és egységes tűzifa fel­vásárlásával és értékesítésével is. NÓGRÁD — 1968. március 14., csütörtök A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium útügyi főosztálya nak egy korábbi rendelete ér­telmében a fontos közutak Da dkáit meg kell tisztítani a fák tói, és útjelző oszlopokat he­lyeznek el a balesetveszély c,s ökkentése érdekében. Képűn kön az Egri Közúti Igazgatóság Nógrád megyei kirendeltségén élt dolgozói a 22. számú úton vágják ki a fákat, eltakarítják a rönköket. Az üzem ezt a m unkát az idén az útvonal égé sz hosszában elvégzi (Koppány György felvétele.) Egy kis vitamin-mérleg A híradások szerint az „A 2”-es lassan takaródét fúj, mű- lóban az influenzajárvány; amely ellen védekezett ki, ahogyan tudott. A patikasze­reken kívül legtöbben a kül­földi és a hazai eredetű vi­taminokkal próbálták elejét venni az „A 2”-es támadásá­nak. Legalább is ezt bizonyít­ja a „Vitamin-tárak”-nak, a zöldség-gyümölcs boltoknak, a Herbária szaküzleteinek a for­galma. Januárban például 2 000 ton­na citrom fogyott, a rövidebb februárban még ennél is több. A narancs nem volt ilyen ke­lendő. Februárban a tavalyi­hoz képest — amikor lehetett kapni —, naponta átlag 30 százalékkal több citromot hoz­tak forgalomba, mégis kevés volt. Akadtak olyan napok, amikor a tavalyi 65 mázsával szemben 8 vagon citromot szállítottak csak a budapesti üzletekbe, s a nagy mennyiség is elfogyott az utolsó szemig. A járvány idején a vitami­nok arzenáljában ismét felfe­dezték a kevésbé „előkelő", de a külföldiekkel vetekedő hazai vitamin-forrásokat. A Herbá­ria adatai szerint az elmúlt egy hónapban kétszeresére nőtt például a csipkeszörp-forga- lom. „Egyszerű” téli hónapok­ban 70 000 kilónyit szoktak szállítani az üzletekbe, most 140 000 kiló fogyott belőle. A gyógyító-teának való csipke­bogyóból is tízszer többet, 11 300 kilónyit adtak el. mint máskor, s a mag nélküli cstő­kehúsból is a szokásos meny- nyiség háromszorosát, több, mint kétezer kilónyit vásárol­tak. A hársfatea is kelendőbb volt mint egyébként, hársvi- rágból például 1200 kilónyi fogyott a tavalyi 530 kilóval szemben. Az orvosok szerint a nyers savanyúkáposzta, méginkább a leve, ugyancsak bőséges vita­minokban. Ügy látszik azon­ban, hogy szívesebben használ- ták töltöttkáposztának, mint „orvosság”-nak, mert a ká­posztaforgalom hónapok óta változatlan.

Next

/
Thumbnails
Contents