Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

Díszbemutató Salgótarjánban Ritka film eseménye lesz március 11-cn, hétfőn este Salgótarjánnak. Meghívott közön­ség előtt, hat órai kezdettel a József Attila művelődési házban vetítik hazánkban első­ként Kovács Andrásnak, a Nehéz emberek, a Hideg napok és több más sikeres fil­münk rendezőjének Falak című új írói és rendezői alkotását- Az érdekes témájú film díszbemutatóját ankét egészíti ki- Képünkön: Latinovics Zoltán és Gábor Miklós a Falak egyik jelenetében Programozóit „rivaldafény” az Operában A szakemberek véleménye szerint pillanatnyilag a vilá­gon a legkorszerűbb fénysza­bályozó berendezést szerelték fel a Magyar Állami Opera­házban. Az angol Strand Electric cég készítette a telje­sen tranzisztorizy.lt rendszerű berendezést. A cég nem is­meretlen a magyar színházi vi­lágban, mert korábban a Te­levízió stúdiója és a Miskolci Nemzeti Színház számára is szállított fényszabályozót. Az Operaházban jelentős mértékben csökkentették a berendezés felszerelésének ide­jét és fele annyi idő alatt he­lyezték el a bonyolult rend­szerű fényszabályozót, mint például a világhírű londoni operában, a -Govent Garden­ban történt hasonló konstruk­ció üzembe helyezése. Működése óta a budapesti Operaház előadásai során ha­tásosabb fényeffektusokat, fényjátékokat produkálhatnak. Egy gombnyomásra 60 féle színben 220 reflektor kapcsol­ható be. A 28X24 méteres, 25 méter magas, hat „utcából” ál­ló hatalmas színpad bármely pontja megvilágítható. Az angol cégtől a közelmúlt­ban érkezett meg a fényszabá­lyozó vezérlő rendszere, amely­nek segítségével egész előadá­sok megvilágításának, fény­hatásainak folyamata automa­tikus módon előre beprogra­mozható és bármikor, pusztán a kézelőgombok irányításával ismételhető. Iványi Ödön kiállítása Tokajban A tokaji napok ünnepi ren­dezvénysorozat programjaként nyitják meg májusban Tokaj ban a Salgótarjánban élő fes­tőművész, Iványi Ödön egyéni tárlatát, amely méltóan illesz­kedik az ünnepségek esemé­nyeibe. Iványi Ödön hat éve Tokajban tölti a nyarakat, mű­vészi fejlődésére e tájegység is hatással bír, vázlatok szá­zad és számos festmény tanús­kodik erről. A tokaji kiállítás­ra a művész 32 festményét kül­di el, amelyek tematikailag rendkívül változatosak, s mintegy vázlatos összefoglalá­sát adják a művész tevékeny­ségének. A képek között, több tokaji ihletésű alkotás is he­lyet kapott. íg\§ élünk a lehetőségekkel A TIT, a könyvtár, a tévé. a mozi és a színház megyénk népművelésében Az emberek tudati vál­tozását, műveltségének fej­lődését, magatartásának, élet­módjának kulturáltabbá vá­lását rendkívül nehéz egy meghatározott időszakon be­lül mérni, érzékeltetni. Az éves művelődési statisztikákat csupán egyik eszköznek te­kinthetjük a valóság meg­közelítésében, feltárásában. Azért a számok, ha gondo­san elemezzük, elég sokat mutathatnak a népművelés­ben érvényesülő tendenci­ákból. Az elmúlt év jelentősebb társadalmi eseményei, a gazdaságirányítás új rend­szerének bevezetését elő­készítő intézkedések fokoz­ták a lakosság érdeklődését a munkájukkal, életükkel közvetlenül összefüggő is­meretek iránt- A TIT-elő- adók által tartott 2359 is­meretterjesztő előadást 126 ezren, 24 ezerrel többen hallgatták meg, mint 1966- ban. Az érdeklődés fokozó­dását mutatja az egy elő­adásra jutó hallgatói átlag 45-ről 53 főre emelkedése és a résztvevők összetételének kor, foglalkozás szerinti elő­nyös alakulása. Az egy elő­adásra jutó hallgatók or­szágos átlaga 52 fő. A va­lóságos kép kialakítása ér­dekében megjegyzem, hogy a TIT-nyílvántartásban sze­replő előadási számokat több százzal növelik a kü­lönböző társadalmi szerve­zetek, mozgalmak kereté­ben tartott ismeretterjesztő rendezvények­Az előadások 40 százalé­ka a tematikai rendszerbe foglalt—munkás-, tsz-, ifjú­sági-. női-, stb. — akadé­miákon hangzott el. Komp­lex hatásuk miatt rendkí­vül hasznosnak bizonyultak Vasárnapi jegyzet Zegzugok Hát „végre”!.. Itt van!.. Hozzánk is elérkezett! Előbb csak hírek jöttek róla, dunántúli meg délor­szági részekről, hogy járásokat, megyéket fektet ágyba, megháromszorozta az esztéká forgalmát, a gyógyszer- és a szeszfogyasztás amúgyis világszínvonalú átlagát, a táppénz-kifizetést és egyéb járulékos dolgokat. Hetekig, mondhatnánk csak kibicei voltunk mind­ennek. Távoli szemlélői —, és a kibicnek — mint mon­dani szokás: — semmi sem drága. Tolnában, vagy Baranyában, vagy Csongrád'oan in­fluenza dühöng?. .. Na, már Pesten is? !. . . Hát persze, tipikus tavaszi tünet. A lényeg, hogy nekünk kutya ba­junk sincs. Talán az északi edzettség. Hiába, itt más fából faragják az embereket, holmi tüsszögésre nem es­nek mindjárt ágynak. Nem vagyunk anyámasszony ka­tonái. hogy minden fuvallatot felvegyünk. No, lám csak!.. Kár az egész nagy cécó!.. A fris­sebb hírek szerint Dunántúlon, Pesten már szűnőben is a járvány. Persze, ha nem vagyunk óvatosak, minket is megtréfálhat. Tiszántúlt például, mert azt teljes pom­pájában elkapta. Borsodot nemkülönben. Jó lesz mégis elővigyázatosnak lennünk... Hapci!.. hogy az ördögbe... ez szinte már az orrunk körül ólálkodik. Haaapciii! — Mondd csak, szívem, hol a Vegacillinünk? — Tegnap szedtem be az utolsót. — Neked minek kellett? — Negyedik napja, hogy szédelgek a járványtól, s csak most kérded. Jellemző rád. fiam. — Szépen vagyunk. S nekem egy szót se szólsz, hogy elkaphatom,., haápcii!.. Na, tessék! — A fél város kornyadozik. te szerencsétlen! Tüsz- szög és szédül és émelyeg és lázas. A körzeti orvosnál olyan a sor. mintha citromot mérnének. — Nem rossz ötlet, haápci!.. De mindenesetre ke­ríts valami gyógyszert, mert szétszakad a fejem. Csak azt tudnám, hol szereztük be?.. A keservit ennek a haááp... haáá... Na, tessék, már ki se akar... hápciii! — Megvetem, fiacskám, az ágyad. Ballagunk az építésztervezővel az új házak között. A terek gruppjain már ütögeti zöld dárdáit a fű, jelez­vén. hogy az őszi parkosítás nem volt mihaszna vállal­kozás. A gyeptáblák sarkai azonban dísztelenül kopá­rak. Az épületekhez közlekedők észrevehetően itt rövidítik útjukat. Túlzott kényelmi szempont, fegyelmezetlenség kérdése ez, de kétségkívül létező emberi gyönge —, ne­héz ellene tenni. A tervezőnek más a véleménye erről : — A megoldás egészen egyszerű —. mondja. — S nem is mai keletű. Menj el például Szegedre, de más­felé is tapasztalhatod: a parkok, a pázsitok sarkait egy­szerűen lemetszik, nem füvesítik, hanem kaviccsal hin­tik fel, a szögletbe padot állítanak s előtte szabad a közlekedés. Legegyszerűbb és legjobb módja a parkvé­delemnek, s ráadásul a közlekedés-kényelmi szempont­nak is megfelel. — Mert nézd csak meg — folytatta némi tűnődés után az építész —, okosan rendeztük-e el a közlekedést például főterünkön, a művelődési ház előtt?.. Az állo­más felöl, az Állami Áruháztól csak szeszélyesen szórt gyeptáblákat kerülgetve jutunk a főtéri lakóház mögé. Szinte labirintus-rejtvény, de a téli hónapokban még a kényesebb, a pedánsabb rendtartásúak is megtalálták maguknak a legcélravezetőbb járást, És az eredmény?.. Szabályos „illegális” útvonal a gyepágy kellős közepén. A zegzugos járást nem szívlelik az emberek. S ez elég ok és elég tanulság, hogy szükséglet szerint rendezked­jünk el új városunkban. Valamit vennem kell a boltban. Kívánatos és gusz­tusos az előttem kínálkozó áruhalom. Gondolom,: épp ezt akartam, már kérem is a megfelelő mennyiséget. Otthon a zacskóból csalódottan szedegetem az árut. Mintha a készséges, kedves eladó direkt személyem iránti gonddal válogatta volna a leghibásabbakat, leg- sikerületlenebbeket. De nem gyanúsítom mégsem. Bi­zonyára merő véletlen. Legközelebb nem fordul elő Bi­zonyára, Legközelebb ugyanott. Ugyanazt a valamit kérem. Az eladó készséges és kedves, az áru kívánatos és gusz­tusos. Már. ami előtte van. Ami a tasakban elébem ke­rül, elgyötört és fonnyadt. Kifogást kockáztatok meg. s a készséges és kedves boltos egyszerre fölényessé, fensöségessé lesz. Zegzugos logikai fejtegetése értelmében az enyém az alárendelt szerep. Hüledezve hagyom ott, azzal a feltett elhatáro­zással, hogy soha többé tájékára se menjek. Ez az alak — fortyogok magamban — elmaradt egy brosúrával. Azzal, melyben a kereslet-kínálat új viszonyáról, új mechaniz­musunk alapvető dolgairól volt szó. A kereslet és kíná­lat kölcsönös megelégedésre való intézése vált nap- iáinkban természetszerűvé —. jól felfogott anyagi érde­kek alapján is. Az én érdekem, hogy pénzemen iót kap­jak, a boltosé, hogy nála vegyem, amit akarok s ne máshol. Ha eddig kevés ügyet vetett rá, bizonyos, hogy előbb-utóbb tulajdon kárán tanul. Szinte káröröm tölt el e gondolatra. Számvetéssel bíbelődök: másik helyre pártolva, éves átlagban mennyi részesedéssel teszem soványabbá boltosom tárcáját? De úgy kell neki. Oda megyek, ahol kedvem szerint látnak el. Elemi jogommá lett e kívánalom. Elemi jogunkká, igen, csak az a bökkenő, hogy gya­korlati betöltése helyzeteink sokaságában még nagyon is a régit mutatja. a balassagyarmati és a sal­gótarjáni járásban rendezett ismeretterjesztő napok. Az előadások 29,5 százaléka ipari üzemekben hangzott el, így a nyújtott ismere­tek közvetlenül az üzemi élet, a termelés kérdéseihez kapcsolódtak- A tematikák összeállításánál az elmúlt évben az iparban és a me­zőgazdaságban egyaránt fi­gyelembe vették a gazda­ságirányítás új .rendszeré­nek bevezetésével össze­függő ismeretek nyújtását. A közgazdasági előadások és hallgatóik száma csak­nem kétszeresére emelke­dett. A mezőgazdaság terü­letén bevezetésre kerülő új jogszabályok alkotásával hozható kapcsolatba a jogi előadások hallgatóinak mintegy háromezer fős nö­vekedése. Az előző évhez viszonyít­va arányváltozás mutatko­zik a társadalomtudományi ismeretek terjesztése javá­ra- Az előadások 62 száza­léka társadalomtudományi és 38 százaléka természet­tudományi volt. Társada­lomtudományi területen — a már említett közgazdasá­gi és jogi előadásokon túl — emelkedés tapasztalható a filozófiai, történelmi, hadtudományi, művészeti előadások hallgatóinak szá­mában. Természettudomá­nyi területen a csillagá­szati, űrhajózási, földrajzi, műszaki előadásoknál csu­pán némi emelkedés mutat­kozik, nagyarányú a csök­kenés a pedagógiai, bioló­giai, agrártudományi elő­adások és hallgatók számá­nál. Az említett területeken néhány éve fokozatos visz- szaesés tapasztalható, érde­mes lenne tüzetesebben ele­mezni az okát­Nagyon sajnálatos, hogy még 1967-ben is találunk a megyében falvakat, ahol egész évben csak egy-két TIT-előadás volt, vagy egyetlen sem hangzott el. A műveltségi szint vál­tozását jelzi a könyv és az olvasó találkozása is. Me­gyénk könyvtárai 54 ezer rendszeres olvasót tarta­nak nyilván: vagyis min­den negyedik — hét éven felüli — lakosunk könyv­tári tag. A városoknál, já­rási székhelyeken és egyes olvasói rétegekben az arány ennél sokkal jobb- Az álla­mi könyvtárhálózatban az olvasók 40 százaléka 14 éven aluli. 2 százaléka 14- 18 év közötti és 28 száza­léka 18 éven felüli. A fel­nőttek körében továbbra is nagyon kevés a fizikai — különösen a mezőgazdasági — dolgozó. Egy olvasóra évente átlagosan 23 kötet kölcsönzött könyv jut, az alacsonyabb korosztályok­nál — iskolásoknál — több, a felnőtteknél — fizikai dolgozóknál — kevesebb kölcsönzött kötet jut egy olvasóra. A legkeresetteb­bek a mesekönyvek, élet­rajzírások, ifjúsági és ka­landregények- Igen sokan olvasták Berkesi András „Játék a tisztességgel,” „Sellő a pecsétgyűrűn,” Szilvási Lajos „Apasszioná- ta,” Makai György „Ki volt dr. Sorge” c. műveit. Az olvasás terjedését ér­zékelteti a lakosság növek­vő könyvvásárlása. 1967-ben a megye terjesztő hálózatá­tól közel 10 millió forintért vásároltak könyvet. Az egy lakosra jutó átlagos vásár­lás összege az előző évi 36-ról 42 forintra emelke­dett. Ugrásszerű a növeke­dés az fmsz hálózatában, amiből a falun élő lakosság könyv iránti érdeklődésé­nek fokozódására lehet kö­vetkeztetni. A vásárlók a politikai műveli közül ér­deklődéssel fogadták „A magyar forradalmi munkás- mozgalom története”-t, a „Nemzetközi Almanach'-ot, a „Tíz >nap, amely megren­gette a világot” c. műveket, és gazdasági életünk kis­könyvtáránál-; füzeteit. Mind többen keresik a televizió- gépkocsiszereléssel foglal­kozó. az ismeretterjesztő szintű mezőgazdasági, főleg a háztájiban alkalmazható eljárásokat ismertető szak­könyveket. Ezeken kívül nagy számban vásárolták Berkesi András „Pisztrán­gok és nagyhalak”, Szilvási Lajos „Ott fenn a hegyen”, Dallos Sándor ..Aranyecset” c. könyveit. A keresletet nagyban befolyásolja a tele­vízió és a filmgyártás. Az egyes bemutatók után — „Copperfield Dávid”, Kárpá­ti Zoltán”, „Egy magyar nabob” — ugrásszerűen megnőtt az irodalmi alkotás iránti érdeklődés. A televízió varázsa és ha­tása egyre szélesebb körű. 1967-ben tovább növekedett a készüléktulajdonosok tá­bora: a megyében 23 559 te­levízió-előfizető van. Az évenkénti emelkedés azonos szinten mozog, mintegy négyezer, tehát a telített­ség még egyáltalán nem je­lentkezik. A városokban 185, a falvakban 77 televí­ziós vevőkészülék jut ezer lakosra. A televízióvásárlás üteme a falvakban valami­vel gyorsabb, ez az arány- eltolódás miatt természetes is. Televízió-ellátottságunkat — a közületi helyiségekben levő készülékeket is figye­lembe véve — egy-egy na­gyobb érdeklődésre számot tartó adósnál (híradó, kiváló film, vagy színházi közvetí­tés) azzal számolhatunk, hogy a megyében 80—90 ezer személy ül egyszerre képernyő előtt. A hatást nö­veli a látogatók által kez­deményezett munkahelyi, barátiköri, családi eszmecse­re. A filmszínházaknak az el­múlt évben 1 millió 846 ezer látogatója volt, ez la­kosonként évi átlagban 8 film megtekintését jelenti. A filmnézők számának csökkenése az 1966- évihez viszonyítva 346 ezer fő, — jóval nagyobb arányú, mint az előző öt év bármelyiké­ben. Egyes filmek termé­szetesen továbbra is nagy sikert aratnak. A „Sellő a pecsétgyűrűn” c. filmet 70 ezren, a „Kárpáti Zoltán” — „Egy magyar nábob” c. filmet 52 ezren nézték mega megyében. A „Zorba, a görög” című nehezebb té­májú filmalkotást 17 ezer ember látogatta. A helyesen orientáló, kulturált film­propagandának még nagy lehetőségei kínálkoznak. Sok a tennivalónk a filmesz­tétikai nevelés területén is. Az Állami Déryné Szín­ház előadásait a múlt évben 19 618-an látogatták- A né­zők — 1966-hoz viszonyított — 3600 fős csökkenése ki­sebb arányú, mint a meg­előző éveké. Az egy elő­adásra jutó átlagos látoga­tói szám a korábbival azo­nos: 242 fő. A Déryné Színház előadásait — a 32 játszási hely közül — a leg­nagyobb érdeklődéssel Bér­ceién, Csécsén, Diósjenőn, Mihálygergén, Rétságon és Taron fogadják. A megyébe vendégszereplésre látogató színházak műsorait 9585-en nézték meg, külön örvende­tes, hogy Salgótarjánban kialakulóban az igényes, rendszeres színházlátogató közönség. Nádházi Lajos _r NOGRÁD — 1968, március 10., vasárnap 7

Next

/
Thumbnails
Contents