Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
Miért sok a baleset...? Néha mstxdulni sem lehet — Örül a művesein A vexerignxgatoság nem válasxoi — Ingázik a nővér ilfí a fokér dós? Heggel is gurul ól golyó Miről híres a weéesényi ifjúsági klub? — Esténként kétszáz látogató — Csak horgászból kétszáz ^an A ZIM Salgótarjáni Gyáregysége 1967-ben mintegy harminc százalékkal termelt többet. mint előző évben. Es ugyancsak körülbelül harminc százalékkal több munkás szenvedett üzemi balesetet. Az e miatt kiesett munkanapok száma egyik évről a másikra csaknem ezerrel emelkedett. — Néhány üzemben ktílönösen gyakori a baleset — mondja Mizser László, a szak- szervezeti bizottság termelési felelőse. — Ilyen a lemez- leszabó és a sajtoló is. A leszabóban például három brigádnak elsősorban azért nem adhattuk meg a szocialista címet, mert csökkenés helyett szaporodott náluk a baleset. Megkérdeztem Mártonka Ferencet, a lemezleszabó művezetőjét, mi a gyakori baleset oka. — A borotvaéles vaslemez, a lemezolló, a szűk üzem mind forrása a balesetnek. Ráadás ul két év alatt a létszám csaknem megháromszorozódott. A géppark szintén. A műhely alapterülete viszont csak két- akkora lett... Korábban általában napi tizenöt tonna anyagot munkáltunk meg, jelenleg naponta ötven tonnát. — Az idén is sok a baleset? — Már tavaly fordulatot hozott részben a nagyobb szigorúság —, fél év alatt huszonhat fegyelmit adtam a biztonsági előírások megsértéséért —, részben az, hogy a tenyérvédőn kívül bőrkesztyűt is kapnak a dolgozók. Jellemző, hogy az Idén eddig csak két sérülésünk volt, amellyel betegállományba ment a dolgozónk. Kimegyünk a műhelybe. Csattognák az ollók, a gépsorok között villamos targonca hozza, viszi az anyagot. A -Helyiség látszólag tágas. — Mert az utóbbi Időben mindkét targonca jó volt — jegyzi meg Paulik László brigádvezető —, és nem torlódik fel a .műhelyben az anyag, hogy néha mozdulni sem lehet tőle. Persze, vigyázni ilyenkor is kell, .A baleset pillanat műve. íme, most is: az egyik adogató munkás lehajol, teste megfeszül, amint a két méter hosszú acéllemezt emeli. Energikus félfordulatot tesz, hogy a lemezt az ollóra helyezze, de közben az észrevétlenül mögé került targoncának ütközik. Izmai görcsbe rándul- nak, hogy a lemezt el ne ejtse. A villamostargoncának rossz a kürtje. S vezetője elmulasztotta legalább kiáltással figyelmeztetni a segédmunkást. Hát igen. Fegyelem, figyelem ... Kovács Mihály, a sajtoló üzem főművezetője, említ néhány balesetet, amelyeket éppen a fegyelem, figyelem hiánya okozott. Amiből mostanában mintha több lenne a sajtóiéban is. Feltűnően nagy például a rend a műhelyben. Ez ugyan nem nagyon régi vívmány, de a hatása gyorsan megmutatkozott. Tavaly októberben munkavédelmi hónapot rendeztek a gyárban — a sajtoló üzem lett az első. — Akkor is, azóta is sokat jelent nekem, hogy a vállalati biztonsági megbízott és a szakszervezeti baleset-felelős szinte mindennapos vendég nálunk — mondja a főművezető. — Pedig ennek általában nem örülnek a művezetők ... — Nem vitatom. De én örülök neki. És annak is, hogy ha ma a TMK-tól kérek egv védőrácsot, már csinálják. Hogy a gépeinkre kétkezes kapcsolót szereltek (a gép csak akkor indul, ha a munkás mindkét kezével kapcsol), s hogy azoknak a szerszámoknak a nagy részét kicserélték, amelyek gyakorlatilag bármikor előidézhettek sérülést... A két üzemben tehát a változás, javulás útján haladnak. Kár, hogy ez — a jelek szerint —, nem vonatkozik az egész gyárra, összehasonlítottuk a tavalyi és az idei januári, februári baleseti statisztikát. A balesetek száma egyezik: akkor is, az idén is harminc— harminc üzemi baleset történt. Azzal a különbséggel, hogy tavaly háromszázharmincegy, íaz; idén hatezázhatvanhárorn munkanap esett ki a balesetek miatt két hónap alatt. Miért? összegyűjtöttem néhány választ, amely erre talán valamelyes fényt derít. A szakszervezeti bizottság titkára: A gyár gazdasági ve! zetői a szakszervezetre hárítják a felelősséget a balesetek és a táppénzes állomány nagyarányú növekedéséért. Holott az ellenőrzés, az intézkedések meghozatala jellegzetesen vállalati feladat. Vitáink Is voltak emiatt az igazgató elvtárssal. Azonkívül: kétezer-hétszáz dolgozóval működő gyárban egy vállalati biztonsági megbízott nem elegendő. A ,,hallgatók’’ klubja Minden héten egyszer ül össze a „Hallgatók Klubja” Ramseyben (Huntingdon) és hangtalanul ülésezik egy fél órán át. Hat penny büntetést kell fizetni annak a klub pénztárába, aki megtöri a félórás hallgatási penzumot. Nem szabad vihogni, nevetni és a poharakat összekoccintani. A jelenleg 33 fóböl álló tagság élvezi a tökéletes csendet, amelyből a modem életben nem sok részük van. A félóra elteltével a tagok megkezdik az átlag klubok mindennapi életét. A pofák Mérgelődik a gyalus: — Nézze meg ezeket a féktuskákat, egyetlen egy sincs közöttük, amit ne kellene gépre fogni. Soha nem kaptunk talán még ilyen rücskös pofákat, amivel ennyi dolgunk lett volna. Nem azért mondom, mert végül is megcsináljuk, de négyszer—ötször annyi munkánk megy rá, mintha a szabványnak megfelelők lennének. Azt hiszik talán, hogy nálunk nem pénz az idő, a munka? Hallgatom a méltatlankodást, de az öntvények láttán igazat kell adnom a gyalusnak. Egyáltalán nem kényes öntvényekről van szó, hanem olyanokról, amilyeneket sablon után ezrével gyárthatnak. Csak egy kicsit nagyobb gondot kellene fordítani az öntésre. A selejt itt bosszulja meg magát. a zagyvái bánya javító műhelyében, ahol havonta 80— 100 'éktuskót cserélnek a mozdonyokon, vasúti kocsikon. A gyalus bosszúságát pedig a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat gyöngyösi öntödéje okozza. Ott gyártják a rücskös pofákat. B J. A gyár főmérnöke: Sok a baleset, de ezt részben az okozta, hogy tavaly csaknem kilencszáz új munkást vettünk fel. Márpedig a legtöbb baleset az újoncokkal fordul elő. Tény, hogy egy biztonsági megbízott kevés. A vezérigazgatóságtól kértük, hogy január elsejétől alkalmazhassunk még egyet. A vezérigazgatóság nem válaszolt. A biztonsági megbízott: Nem is gondolná, néha mi mindenre kell ügyelnem. Egy munkásunknak például tavaly ráesett valami a lábára, meghorzsolta. Nézem, a bokája dagadt. Hazaküldtem. Több, mint másfél hónapig volt betegállományban. Nem értettem. Azzal a horzsolással? Amikor visszajött, elvittem az üzemi orvosunkhoz. Kiderült, amit sejtettem. Súlyos szívbeteg. A lába attól püffedt. Én nem értem, hogy egy körzeti orvos ezt nem veszi észre! Elkerülhetnénk az ilyesmit. Meg az olyan eseteket is, amikor jelentéktelen sérülések elmérgesednek. Ha nyolcórás főállású üzemi orvosunk volna. Mert most két üzemorvosunk is van, de a körzetük olyan, hogy a mellett az előírt három-három órának csak töredékét tölthetik nálunk. A nővér meg a Síküveggyár és a Tűzhelygyár közt ingázik napjában kétszer Az igazgatóval csak futtában tudtam szót váltani, budapesti látogatói voltak. — Szerintem — felelte — nem a balesetek száma a főprobléma. Abban nem állunk rosszabbul, mint a ZIM többi üzemei. Inkább a táppénzes állomány. Az a sok ... Végül említettem, hogy tavaly októberben munkavédelmi hónapot tartottak a gyárban. Megkérdeztem Hárskúti Istvánt, s 6 közölte: a munkavédelmi cíiön&pban tizennégyre csökkent a balesetek száma százhatvanhat nap esett ki a termelésből. Decemberben mér megint huszonnégy baleset történt. s e miatt háromszázhatvanöt munkanap veszett kárba. A biztonsági megbízott aztán mondott még valamit, de a gyár gazdasági, műszaki vezetői azt anélkül is tudják, hogy én itt megírnám... Csizmadia Géza — Hallotta? Ez a dörrenés ,a biliárdgolyótól származott. Még nem megy nekik valami jól. Pedig sokat gyakorolják, de hát a biliárd... Könnyű kezet kíván. „Műszakos” gyerekek, délután mennek dolgozni. Már reggel itt könyörögnek a golyókért, dákóért. Pedig csak délután kettőtől lehet a klubban bi- liárdozni, legalábbis a házi szabály szerint. Nem tudunk cllentállni nekik... — mondja Csongrádi Ferenc, a szécsé- nvi művelődési ház munkatársa. Az imént, a csontgolyó, az iroda ajtaján koppant. A „ziccer” nyilván túlságosan is jól sikerült. Délelőtt kilenckor népes mezőny küzd a zöld asztalnál. — A legkedveltebb — ma is. nemcsak apáink idejében — a biliárd. — Mi van még? Nem erről híres az ifjúsági klub ... — Nyolcvan, száz szécsényi fiatal tagja a művelődési ház KISZ-klubjának — veszi át a tájékoztató szerepét Öze Katalin. — Hány fiatal él a községben? — Hatszáz, körülbelül... Nálunk tag lehet mindenki, ak’ segíti a klub munkáját. öze Katalin a művelődési ház gazdasági ügyeit intézi, a klub vezetését bátyja — Öze László vállalta, egy esztendeje. Tulajdonképpen vele kellett volna találkoznom, de elkerültük egymást. — Semmi baj! — mondták a járási pártbizottságon. — Ha az ifjúsági klub érdekli, forduljon bizalommal Öze Katihoz. 'Mindenről tud. — Van benne valami igazság, bár az igazán jó ötletek a bátyámtól származnak. Az Ötleteket azután közösen, itt, mindannyian együtt „hozzuk tető alá”. Miért mégy jól nálunk az ifjúsági klub munkája? Mindenki dolgozik, egvütt húz. nem várnak csak a klubvezetőre. Mindenki segíti. Több mint egy évvel ezelőtt — onnan számítják az ifjúsági klub eredményes munkáját — szerencsésen, jól „indítottak” egy érdekes elő- ndí ^sorozattal. A sorozat a diniomáciai kapcsolatokról szólt, és rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. A siker arra sarkallta a Magyar vállalatok által készített 49 kis eredményjelző táblát küldenek Mexikóba, a mexikói olimpiai játékokra. A magyar olimpiai csapat biztos „tagjai” hamarosan útnak indulnak Közép-Amerikába (MTI foto — Búd György felvétele.) művelődési házat, hogy az idén is folytassa a fiatalokat érdeklő kül- és belpolitikai témákról szóló előadások szervezését, rendezését. Néhány napja a fiúk és a lányok kapcsolatáról volt előadás és természetesen vita a szécsényi klubban. — Pótszékeket kellett beállítani. Eljöttek a szülők és a pedagógusok is ... Nem, ne gondolja, hogy csak „sexdol- gokról” beszélgettünk. A legérdekesebb a fiúk és lányok emberi, embertársi kapcsolatának kérdése volt. Az előadások napja a csütörtök. Januártól rendszeresen, minden héten csütörtökön megtelik a klub fiatalokkal. Az előadásokat elismert megyei szakemberek tartják, s az a tapasztalat hogy aki egyszer előadást tartott a szécsényi ifjúsági klubban — máskor is szívesen vállal újabbat. Legközelebb, március 14-én, a vallásról lesz szó, az előadó Gordos János. — Szabó Béla történész, a megyei művelődési ház főelő. adója szinte „házi előadónak” számít nálunk. A fiatalok nagyon szeretik, az érettségiző klubtagjaink állandóan kérik a segítségét. — Hogyan telik egy hét a művelődési házban? — A hétfő szünnap — mondja most már Csongrádi Ferenc. — Kedden tánctanfolyamok vannak és szabad foglalkozás, vagyis mindenki szórakozik tetszése szerint. A művelődési házban, mintegy negyvenezer forint értékű játékot találnak a látogatók. Szerdán néptáncpróbák (ez a klub-tagság jó részét leköti), csütörtökön előadás, pénteken próbák és tanfolyamok. Szombaton kötetlen szórakozás a község fiataljai részére, ezen a napon az ifjúsági klubnak sincs rendezvénye. Vasárnap is a községé a művelődési ház... ja: És, hogy mennyire a községé a ház, a klub, arra a Világpiaci hirtelen vett — de azért az átlagot tekintve pontos — sta. tisztika válaszol: esténként kétszáz fiatal és idősebb szécsényi lakos fordul meg a házban. A szakkörök. Modellező-, báb-, foto-, horgász-szakkör működik. — Csak horgászokból kétszáz van — mondják egyszerre. Két tánccsoport, két zenekar (hagyományos és beat) — hatvan tagú irodalmi színpad, irodalmi szakkör a fiatal tehetségek felkarolására, s akkor ott van még a 190 gyermeket foglalkoztató — kihelyezett — zeneiskola is. — Az ifjúsági klub tagjainak többsége valamelyik szakkörben is tevékenykedik. A klub programja, eddigi eredményei elég színvonalasak ahhoz, hogy részt vegyünk a „Kiváló ifjúsági klub” mozgalomban. Már tavaly is jelentkeztünk. — Milyen eredménnyel? — A KISZ megyei bizottsá-' ga későn továbbította a jelentkezési lapot, és a kidolgozott programot. Nem értékelték. Talán az idén sikerül. Nézze meg a naplót. Minden benne van — teszi az asztalra a díszes kötetet Őze .Kati. — Karácsony előtt (jó régen volt 1) könyvterjesztési kampányban vettünk részt. A klub fiataljai kosárszámra hordozták a könyveket, ház- tól-házig. Több mint háromezer forint értékű könyvet eladtunk, de az országosan meghirdetett terjesztési versenyt eddig senki sem értékelte ... Ez novemberben volt, most márciust írunk. — Még szerencse, hogy bármikor dokumentálni tudjuk az akciót — mondja nevetve Csongrádi Ferenc. — A szakkör filmre vette az egészet... Korán reggel gurul a golyó az ifjúsági klubban. Este két százan is megfordulnak a két kicsi helyiségben Záráskor enki az óráját mutogatMég van öt perc! Pataki László elírom — Citromot kaphatnék? — Hogyne. — Melyik pultnál? — Itt, ebből a ládából. — Ez az? — Igen, kedves vevő. — Lehetetlen. Én azt hittem, ez dísztök. — A mi boltunkban kérem semmi sem lehetetlen. Biztosíthatom a kedves vevőt, ez itt citrom. — Tehát nem dísztök. — Kizárt dolog, a dísztök nincs a profilunkban. — Igaz, ha meggondolom, ez itten sárga, és a végén csücske is van. — És akkor mi nem tetszik rajta? — Nem rajta, benne. Ez nem citrom, hanem citromhéj. Egyetlen. öklömnyi, fő mör citromhéj ettől a sárga rétegtől egészen a közepéig. Ebből egy Toldi Miklós sem tudna két cseppnél többet kifacsarni. — Tessék, itt a szállítólevél. Láthatja, kedves vevő, hogy nem ön kényesen árusítjuk citrom gyanánt. — Mit gondol, üzletvezető kartárs, honnét van ez az izé beszerezve? — Természetesen a világpiacról! — Aha. Ott ilyesmit is árulnak? — Hogyne. — Mondja, az nem lehet, hogy ezt a ... ezt u citromot valami lelkiismeretlen őstermelő esem Pészte be a világpiacra? — Hogyan képzeli ezt a kedves vevő? — Hát ügy. hogy ez a bizonyos pasas, ez az őstermelő beosont a standok közé karján egy letakart kosár, abban ez a dísz... illetve ez a citrom és ő ott a nagy forgalomban búj kálva ezt suttogta: citromot tessék. citromot fél- áron... A mi világpiaci anyagbeszerzőnk pedig bedől neki. — Hát.. . nem tudom biztosan, K r rég jártam a világpiacon. — Sőt, mit gondol üzletvezető kartárs, hátha ez nem ís őstermelő volt, hanem csak valami kofa? — Kérem, az ilyesmit nem tünteti fel a szállítólevél. — Várjon csak ... Lehet, hogy nem is a rendes piaci időben történt az adásvétel. hanem a világpiaci záróra után, amikor a standok között már söprögettek. — Ezt nem hiszem, kedves vevő, ci világpiacon rend van, záróra titán lehetetlen árusítani. De miért nem tételezi föl, hogy az az őstermelő, vagy az a kofa szabályosan, a «tandon árusította ez* a atromot? — Mert ez nem éri meg a hcly- oénzt. H J. NÓGRÁD — 1968. március 10., vasárnap
