Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

1968. február 11.. vasárnap NÖGBAD 11 Farsangi jelmezbál SZÜTS LÁSZLÓ: Mese a hógolyóról Volt egyszer egy hógolyó, ide-oda csapkodó, mégis soha nem fogyó, inkább egyre dagadó. Nem fért már az utcákba, kigurult a határba, nem volt keze, sem lába, de a dombot megmászta, csúcsán megült dölyfösen, fehérlett ott hűvösen, s kimondotta kereken: ki más az úr, ha 6 nem?! Égre gurult tűz-golyó, elolvadt a hógolyó, patak lett csak, nem folyó, csörgedezd, csobogó. FütsOnk takarékosan A helyesen megválasztott kályha is csak akkor gazdasá­gos, ha helyesen fűtünk ben­ne A cél: a lehető legtöbb meleget „kivonni” a tüzelő­anyagból. Az egész napos fűtést igénylő helyiségekben az áramló leve­gővel melegítő kályha haszná­lata gazdaságos. Ilyenek a sokkürtű fakályhák (Zephir-), a Meidinger-rendszerű köpe­nyes kályhák, valamint a fa-, szc.. (koksz) vagy a vegyes­tüzelésű cserépkályhák. Ha csak a nap bizonyos óráiban kell fűtenünk egy he­lyiséget, akkor elégséges a su­gárzó hővel melegítő, a bélés­nélküli, közönséges vaskályha. Egyaknás szenes kályhában úgy fűtsünk, hogy a szénnel való feltöltés után felülről gyújtsuk be. A füstcsatorna hátsó, felső légelzárója legyen nyitva, amíg a szén lánggal ég. A kályhaajtón levő lég­szabályozót úgy kell beállítani, hogy a szén fehér, korommen­tes lánggal égjen. Kétaknás szenes kályháknál tartsuk be a következő fontos szabályt: begyújtás után csak akkor töltsük fel, amikor a parázs már felért az aknák közötti válaszfalig. A levegő helyes adagolására ebben az esetben is ügyeljünk. A fával fűtött kályhák gaz­daságos felmelegítésének két „titka” van: a Jól beszabályo­zott levegőmennyiség és a kel­lő időben való lezárás. A sok levegővel való gyors elégetés, sok hőveszteséggel jár. Ha a fa már csak izzik, azonnal zár­juk le a kályha ajtaját. A fá­val fűtött cserépkályhába so­hase tegyünk szenet, mert a csatornákat a szén szilárd égéstermékei hamar eltömik. A vegyestüzelésű cserépkály­hák légjáratai függőleges fca- gozásúak. Itt arra ügyeljünk, hogy á rárakáskor az izzó sze­net toljuk hátra, s ne borít­suk el teljesen a friss, hideg szénnel. Koksztüzelésnél arra kell törekednünk, hogy minél ha­marabb, felülről égessük a kokszot, mért különben a tűz fölött keletkező, a tüzelés szempontjából értékes szén- moroxid haszontalanul távo­zik s) a kéménybe. Végezetül: lehetőleg egyen­lete nagyságú szénnel tüzel­jünk ■( a szénport csak kellő óvatossággal adagoljuk, mert könnyen robbanást idézhet elő. MIELŐTT jelmezbeszerzési útra indulnánk, gondosan vizsgáljuk át a ruhásszekrényt, és a rongyoszsákot, mert erre a célra sokféle használható holmit rejtegetnek. Egy jól választott maszkkal, és ehhez alkalmazkodó magatartásunk­kal nagyobb sikerünk lehet a jelmezbálon, mintha tetőtől- talpig „beöltöztünk” volna. A különböző színű harisnya- nadrágok például úgyszólván minden jelmezhez szükségesek. A fekete harisnyanadrág fe­kete munkaköpennyel kémény­seprő, kis fekete szoknyával, pulóverrel lepke, katicabogár, szarvasbogár, vagy más ötlet alapkelléke lehet. Ugyanígy a fehér, a barna, a zöld stb.. A1 mellékelt rajzon egy olyan fejkötő szabásmintája látható, amelyet ugyancsak sokféleképpen használhatunk. (Könnyen ráerősíthető a drót­ból készült rovarcsáp, az ösz- szehajtott rajzlapból csipkézett kakastaréj, a kartonból vágott és a fejkötő szürke anyagával bevont nyuszifül és kis lele­ményességgel űrhajós, vagy búvársapkává alakítható). A fejkötő arcot körülfogó szélén öt, egycentis bevarrást Zsírolvasztás Sokszor panaszkodnak a háziasszonyok, hogy már a nyár derekára megavasodik a zsír. Ennek oka bizony gyak­ran már zsírsütésből adódik. Ha nem sütjük ki eléggé a zsírt és vízrészecskék marad­nak benne, megpenészedhet. Ha meg nagyon megsütjük, megbámul és a túlsütött zsír hamar megavasodik. Hogyan süssük tehát a zsírt? Szabály, hogy külön kell ki­sütni a szalonnát és külön a hájat, mert a hájban keve­sebb a kötőszövet, a zsír te­hát hamarabb kisül belőle. A bírnak valót lehetőleg egyenlő nagyságú, 3—4 dekás darabok­ra vágjuk és feltétlenül zo­máncozott edényben (semmi­képpen sem az avasodást elő­segítő rézüstben) süssük, önt­sünk alá — 10 kiló szalonná­hoz — háromnegyed liter vi­zet, s lassú tűzön sütve, gon­dosan kevergessük, hogy le ne égjen. A zsír akkor jó, ha fehér zománcozott merítő­kanálban nézve, aranysárga színű. Megtudhatjuk úgy is, hogy elegendő ideig sült-e mar a zsír, hogy a tepertőt az edény oldalához nyomjuk. Ha sistereg, akkor még van ben­ne zsír, tehát tovább kell sütni, de - nagyon óvatosan csendes tűznél, hogy el ne égjen. A forró lúggal kimosott, me­leg vízzel többszörösen átöb­lített zsírosbödönt szárítsuk ki és csak azután szűrjük bele a tiszta zsírt. Az edény al­ján levő tepertőmorzsás zsírt külön edénybe tesszük, s azt használjuk el leghamarabb, mert ez gyorsabban avasodik. Ha a zsír félig kihűlt, faka­nállal kevergessük meg, hogy légbuborék ne maradjon ben­ne. A bödönt addig ne fed­jük le, amíg a zsír teljesen ki nem hűlt. Ezután a lefe­dett zsírt sötét, hűvös, száraz helyen tartsuk, mert ez az avasodást gátolja. jelöltünk, a tarkó felőli szélén pedig hármat. Ezt az oldalt varrjuk össze, félkör ívben a 35 centis, lekerekített darab­bal. A fejkötő nyak körüli ré szébe szalagot fűzünk és ez­zel összehúzzuk. A hóember ruhája fehér vatelinból készül. A már le­írt főkötőhöz rövid, ingszerű ruhát varrunk, amelynek a derekát zsineggel megkötjük, az alját pedig a készítéskor kissé összeráncoljuk. Gombjai fekete vatelinból vannak, fe­jén piros, vagy kék kartonpa­pírból ragasztott lábas, sárga­répa-orra pedig a maszk orr­részéhez ragasztott papírtöl­csér (mintája a mellékleten látható). Ugyanilyen módon készül a kakas piros csőre is. HA A JELMEZHEZ paróká­ra van szükség, azt úgy ké­szítjük el, hogy megfelelő hosz- szúra vágott gyapjúfonállal (le­het fejtett is) egy dinnyehéj- sapka szélét körülcsomózzuk. A csomózás módja a rajzon felnagyítva látható. A paró­ka kopasz részére kerül a ki­rályi korona, csillag jós-süveg, virágkoszorú stb. F. I. Kedveskedj 1 Ügyeskedj! Valami meglepetést kell ké­szíteni édesanyádnak, aki so­kat dolgozik érted. Sokszor láttad bizonyára, hogy forró lábast milyen kapkodva emel le a tűzről, ha hirtelen nem találja a konyharuhát! Végy elő rongyos zsákot, tűt, cér­nát, ollót. Főzőkesztyűt készít­hetsz a mellékelt rajz alapján. Tedd a kezed egy irkalapra, s rajzold körül, de jó nagy­ra. Vágd ki, majd a kiválasz­tott maradékból vágj 4 darab ilyen formát, két-két egymás­ra illesztett lapot varrj össze. Fordítsd ki s csuklónál is szegd el. Kis fület készíts, s ennek segítségével, akaszd a konyhában a tűzhely fölé, — hogy mindig kéznél legyen! . .. M...M. ' ßuitu a Piroska — És most mesélek neked Piroskáról és a farkasról. Egyszer Piroska elment sétál­ni a kerek erdőbe. Hallja ám, hogy jön utána valaki. A Lompos Farkas volt. Nagyon megijedt... — Butus a Piroska! A Lom­pos Farkas egy ketrecben la­kik az állatkertben. Miért ijedt meg tőle? Különben is szólni kell a sarki rendőrnek és az telefonál, hogy vigyék vissza az állatkertbe! V. J Ki az erősebb? (Mari népmese) mart (A magyarokkal rokon, kis, nép a Szovjetunióban él.) Futott a nyúl a jégen, megcsúszott, elesett és megütötte a fejét. — Jég, erős vagy te? — kíváncsiskodott. — Erős vagyok. — Ha erős lennél, nem olvasztana fel a napsugár! „Ügy látszik, a nap erősebb’’ — gondolta a nyúl, s futott a naphoz. — Nap, erős vagy te? — Erős vagyok. — Ha erős lennél, nem takarna el a fel­hő! „Ügy látszik a felhő erősebb” — gondolta a nyúl, s futott a felhőhöz. — Felhő, erős vagy te? — Erős vagyok. — Ha erős lennél, nem kergetne meg a szél! „Úgy látszik, a szél erősebb” — gondolta a nyúl, s futott a szélhez. — Szél, erős vagy te? — Erős vágyok. — Ha erős lennél, a hegy nem maradna a helyén, ha ráfújsz! „Ügy látszik a hegy erősebb” — gondolta a nyúl, s futott a hegyhez. — Hegy, erős vagy te? — Erős vagyok. — Ha erős lennél, az egér nem rágna lyu­kat az oldaladba! „Ügy látszik az egér erősebb” — gondolta a nyúl, s futott az egérhez. — Egér, erős vagy te? — Erős vagyok. — Ha erős lennél, nem rettegnél a macs­kától! „Ügy látszik a macska erősebb" — gondolta a nyúl, s futott a macskához. — Macska, erős vagy te? — Erős vagyok. — Ha erős lennél, nem félnél a vénasz- szonytól! „Ügy látszik, a vénasszony erősebb” — gondolta a nyúl, s futott a vénasszonyhoz. — Any6, erős vagy te? Több se kellett a vénasszonynak, felkapta a piszkavasat, és a nyúl fülére csapott vele. Azóta fekete a nyúl füle. Aztán a farkára só­zott egyet. Azóta kurta a nyúl farka. Majd a hamuzó seprűt ragadta meg, s jót húzott a nyúlra vele. Azóta szürke nyáron a nyúl sző­re. (A Kígyót szült az öregasszony cí­mű mesekönyvből.) GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. A vízsz. 36 találmánya. (Névelővel. A függ. 9 folytatá.- sába írandó.) 10. Hajdan. 11. Tenger. 12. Cím röv. 14. Szü­lő. 15. K. T. 16. Katonai egy­ség 18. Iluska. 19. Fölé ellen­téte. 20. Hadonászás. 22. Hi­telező ügyfele. 23. Lányok. 24. Fafajta. 25. Húz. 26. Török bí­ró. 28. A test egyik ürege. 29. Ide szállít. 30. Menyasszony. 32. Juttat. 33. Kacat. 35. Elő­idéző. 36. ötszáz évvel ezelőtt született. (Folytatása a függ. 17.) 40. Névelős szigetcsoport. FÜGGŐLEGES: 1. Férfinév. 2. Vigyázó. 3. Tekint. 4. Y. G. 5. Huszonnégy órai. 6. Vissza: költőnk. 7. Á- val végén időegység. 8. Férfi­név. 13. Nyelvtani fogalom. 14. Amint németül. 17. A vízsz. 36. folytatása. 18. Csacsihan­gok. 19. Tenger. 21. Lett régi­esen. 22. AÁD. 24. Épület. 25. Közép-európai városi 26. Ka­rosszéria-fajta. 27. Hagymájá­ról neves. 28. Európai fővá­ros. 29. Község Észak-Magyar- országon. 31. Fedd. 33. Nö­vény. 34. Tarló mássalhangzói. 37. TA. 38. Tova. 39. Liba­hang. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1 és 36. A vasárnapi gyermekrejt­vény helyes megfejtése: Eg- ressy Gábor, Brankovics György. Könyvjutalmat nyertek: Vo- nák Tibor Salgótarján. Ifj. Stefán György Salgótarján és Ecker Emma Bálassagyarmat. A könyveket postán küld­jük el!

Next

/
Thumbnails
Contents