Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-08 / 32. szám

4 NOGRAD 1968. február $.. cdHörtöV [Miinkaábrázolás— emberközpontúság Kiállítás az Ernst múzeumban Nemes, szép hagyomány^ to­vábbélését jelenti, hogy a szakszervezeti mozgalom a művészeti élet mecénásaként is tevékenykedik. 1968, első je­lentős, országos jellegű képző- művészeti kiállítását is éppen a SZOT kezdeményezésére rendezték meg az Ernst Mú­zeumban. A kiállítás címe: Dolgozó Emberek Között. Az ízléses — Sós László tervezte — kata­lógus előszavának írója D. Fe­hér Zsuzsa, a címben előfor­duló valamennyi szó nagybe­tűs írásával utal a meghirde­tett témakör igényességére. A kiállító művészek emberköz­pontúvá egyszerűsítették e nagyszerű tematikai prog­ramot. Ez az emberköz­pontúság azonban sokféle mó­don jelentkezik, s végül is nap­jaink keresztmetszetévé széle­sül. Ugyanakkor nem szintézi­se a tárlat a magyar képző­művészeti életnek, hiszen él­vonalbeli művészeink közül — talán a XI. Magyar Képzőmű­vészeti Kiállításra készülve — sokan hiányoznak c kiállítás alkotóinak névsorából, és hiá­nyuk természetszerűleg kárára van a művészi színvonalnak. A derékhadból Galambos Tamás, Gádor Emil, Konfár Gyula, Pál Gyula, Somos Mik­lós, Vecsési Sándor (festmény), Raszter Károly, .ettner Béla, Szurcsik János. Zala Tibor (grafika), Kiss István. Mikus Sándor, Németh Mihály és Szabó Iván (szobor) neve kí­vánkozik kiemelésre. Ők val­lanak legőszintébben és legki­fejezőbben szocialista társa­dalmunk valóságos életéről, örömeiről, gondjairól. örömmel fedeztük fel a ki­állítók között a „nógrádi kép­zőművészet’’ reprezentánsait. Id. Szabó István (Bányász I—II.) szobraival, Lóránt Já­nos pedig Dél című vásznával és két linómetszetével (Gyár, Üzem) méltó képviselője sa­ját, illetve megyénk művésze­tének. A közel háromszáz alkotás elegáns elrendezése tír. Roz- ványi Mártát dicséri. Csongrády Béla Döntött a húnyásshollehltva Tizenkét forgácsi dolgozó nem kapta meg a címet Alapos mérlegelés alá vették legutóbb Forgács-akna ter­melési tanácskozásán a szocialista brigádokat. Értékelték az elmúlt évi munkát. Az eredmények nem rosszak, kilenc bri­gádot javasoltak kitüntetésre, oklevélre, illetve a szocialista 'brigád cím megtartására. Méltányolták azt is, ha valame­lyik brigád saját hibáján kívül nem tudta teljes egészében teljesíteni a felajánlást. Ez igazságos. Volt azonban az ér­tékelésnek új vonása is, ami eltért a régitől, az általánostól. Egyesek talán meglepődtek, amikor a brigádot javasolták a cím megtartására, de a tagok felsorolása közben már különbséget tettek. Személy és érdem szerint értékeltek. Pócsa István 11 tagú szocialista brigádjából például nem javasolták Menczel Nándort. Régi brigádtag, szorgalmas em­ber, jó bányamentő is, ám ha felönt a garatra intrikál. Táppénzen volt és italozott, megvonták tőle a táppénzt, még tavaly. Legutóbb hasonló esete volt. Egy ember miatt nem iehet elmarasztalni a többit. A termelési tanácskozás úgy döntött: Menczel tői megvonják a már korábban megszerzett bronz-koszorús jelvényt. Talán ez használ majd, hogy sza­kítson hibáival. Csontos István 28 tagú brigádjából Kovács Józseftől vonták meg a kitüntető címet és Nagy Sándort sem Javasolták. Hiányzásukkal adtak erre okot. A javaslat alapján szigorúan bírálták el a tanulásra, ok­tatásra tett felajánlásokat is. Ennek elmulasztása miatt 12 szocialista brigádtagtól vonta meg a termelési tanácskozás a iímet, illetve nem adományozta. Ketten egyéb okok miatt nem részesültek kitüntetésben. Forgács-aknán helyesen járt el a termelési tanácskozás. Érdem szerint bírált és egyesekért nem egész kollektívákat marasztalt el, csak azokat akik rászolgáltak. Ez a tény egyéb­ként a kollektívákat is figyelmeztette, hogy a jövőben még többet kell törődniük egymással. Kilenc brigádból ugyanis hétnél fordult elő valamilyen egyéni hiba,, ami miatt elma­rasztaló határozat született. B. J. Jól kezdődött az év a Vörös Csillag Traktorgyárban: januárban csaknem 400 dömpert, 25 forgő-rakodót és mintegy 10 millió fo­rint értékű pótalkatrészt gyártottak a nagyüzemben, amelynek kísérleti műhelyében elkészült a Dutra 4652 típusú, 6 hengeres, 90 lóerős traktor első példánya is. Az új jármű két kerék meg­hajtású, olyan talajviszonyokra készült, ahol felesleges a négy kerék meghajtás. Kipróbálását hamarosan megkezdik, és még az idén bemutatják az érdeklődőknek. Képünkön: az új típusú trak­tor a gyár udvarán. !» 21. ., .Vajon mit csinál most Colette, gondolta, igazán pro­fán eszmetársítással, egy pá­rizsi táncosnővel kaDcsolat- ban. Ezzel még beszélt is, mie­lőtt elutazott... Nagy reccsenés!.... Most újra lekapja a puskát, és a sarok felé fordul. Azu­tán döbbenten áll meg. Egy sötét tárgy zuhan felé­je... A vállát érte az irtóza­tos ütés, pedig a fejének szán­ták. Előredöfött, de levegőt ért a szurony. Közben Galamb is kívülesett a fénykörön, és a kilencedik halott második ir­tózatos ütése sem találta a fejét, csak vállon sújtotta. Fáj­dalom hasított a karjába, kiej­tette a fegyvert, és most már tudta, hogy a harmadik csa­pással szemben védtelen. De nem! A harmadik ütés nem csa­pott le, mert... .. .Valahonnan Galamb há­ta mögül két lövés dörrent! Nyílt a mosókonyha ajtaja, és a kilencedik halott kiug­rott menekült... Ott fut az árnya a mezőn. Galamb, bár a válla és a Jobb karja bénultan sajgott, egy kézbe fogva fegyverét, utána rohant.. „Trará! Trará!” Az őrség a lövés hallatára riadót fújt. És nyomban utá­na a vezénylő altiszt harsány hangja süvöltött fel az éjsza­kában. — Fegyverbe! A sötét mezőn vagy har­minc lépéssel Galamb előtt futott a támadó. Csak az ár­nyéka látszott. Ahogy az erőd felé ért, tétovázás nélkül át-' vetette magát az alacsony kő­kerítésen. .. A kilencedik „halottat ’ el­nyelte az éjszaka sötétje. Mire Galamb visszatért a faltól, az elhagyott mező be­népesedett. Jött az őrség ace­tilénlámpákkal és futólépés­ben, lövésre kész fegyverrel, jött egy csomó altiszt, rohan­va csatolták a derékszíjukat, és ugyancsak jött a kapitány néhány tiszt kíséretében. Latouret őrmester rohant legelői, és a legvéresebb ütkö­zetben kellemesebben érezte magát, mint pillanatnyilag. Az őrmester nagyot kiáltott: — Vigyázz! A mosókonyhába kirendelt poszthoz értek, aki sapka nél­kül áll, és a bal kezében fog­ja a fegyvert. — Közlegény! — Alázatosan jelentem: kö­rülbelül tizenöt perccel eze­lőtt valaki rám támadt a sö­tétben, egy kemény tárggyal többször megütött, és elsza­ladt. — Eltalálta, mikor utána lőtt? — Nem lőttem utána. — Hát ki lőtt? — Még valaki volt a mo­sókonyhában elbújva. — A kutyafáját! — sziszeg­te fogai között a kapitány, mert ennyi botrányos rejte­lem és disznóság egy kaszár­nyában példátlan volt. — Alázatosan jelentem, őr­mester úr, a posztoió fickó félt, és megrendezte ezt a hec­cet a lövöldözéssel. Ez az alak amúgy is megszökött, dacára annak, hogy én párt­fogoltam. Alattomos, gyáva és színlelő... „A körösztanyád” — gon­dolta Galamb. Az egyik tiszt hajlott Latouret véleménye felé. De mielőtt folytathatta volna a vizsgálatot olyasvala­mi történt, -amitől a kapitány jobban megrémült, mintha a nyolc halott egyszerre felkelt volna, hogy még egy pipado­hányt elszívjon ezen a vilá­gon. Ugyanis a kapuőrség al­tisztjének harsány hangja is­mét belerikoltott az éjszaká­ba: ) Az oktatásügy qondia Bukás, túlkorosság, szülői felelősség Iskoláink nemrég zárták az első félévet. A rendelkezé­sünkre álló adatokból látjuk, hogy Salgótarján város terü­letén 4354 általános iskolai tanuló van. Közülük csak 3672 normál korú a saját év­folyamában: 403 tanuló 1 év­vel, 172 tanuló 2 évvel, 107 tanuló 3 vagy több évvel túl­koros. A túlkorosok közül a 14. életévét 118, a 15. életévét 30, a 16. életévét 1 tanuló töltötte be. A részletesebb adatok arra is figyelmeztetnek, hogy a két vagy több évvel túlkoros ta­nulók száma első osztálytól ötödikig egy-egy osztálylét­számot jelent évfolyamonként. A 10—15 éves tanulók 7—9 éves gyermekek között lazít­ják a fegyelmet, a tanítás eredményességét — sok eset­ben testi erejük fölényével tartják félelemben normálkorú társaikat, teszik próbára a ne­velők idegrendszerét. E tanu­lók különleges bánásmódot igényelnek, mert egyébként iskolába járásuk eredményte­len. A sorozatos bukás miatt évről évre visszamaradnak az alsóbb évfolyamokban, így ők válnak az általános iskolai oktató-nevelő munka legna­gyobb fékezőivé. A rendzava­rás minden formáját felhasz­nálják normálkorú tanulótár­saik figyelmének elterelésére, a tervszerű oktatási-nevelési folyamat fellazítására. Nem csoda, ha később a kö­zepes, vágy gyengébb képes­ségű, esetleg kényelemszerető, vagy otthon magukra hagyott tanulók is gondot jelentenek a nevelőnek, s visszaesnek ta­nulmányaikban, éppen a túl­koros tanulók nem kívánatos pedagógiai hatása miatt. A városban adott tanterem- és nevelői létszám lehetővé tenné, hogy külön túlkoros alsótagozatos iskolát szervez­zünk, ha a szülők a megkü­lönböztetett bánásmódot igé­nyelnék, nem tiltakoznának ellene, nem tűntetnék fel „fa­ji megkülönböztetésnek”, ha gvermekeiket rendszeresen já­ratnák iskolába és biztosíta­nák részükre a tanuláshoz — Fegyverbe! Fegyverbe! És felharsant a trombita, de nem riadót fújt, hanem sora- kozótl... Ez egy feljebbvaló érkezését jelenti! A városparancsnok volt! Cochran táborszernagy, ami­kor meghallotta a riadót, ezer átkot ordítva ugrott ki az ágy­ból, hogy „ez a szemétdomb, ez a gyarmati hadsereg szé­gyenfoltja, hát mi ez, kérem?! Előretolt helyőrség a sivatag­ban?!. .. Ez nem Oran volna? A legfelsőbb katonai törvény­széknek és a gyarmati had­sereg hadtestparancsnokságá­nak a székijeiye? Na várja­tok! Na várjatok, ti bohém, katonaruhába bújtatott civi­listák. .Ilyeneket lihegett, miközben magára kapkodta az uniformisát, és a felesége sírva kérte, hogy ne izgassa fel magát. — Hallgass, Jozefin! — ki­áltozta zordan a feleségére. — Te vagy az oka az egész­nek! Mert az örökös vendé­geskedés elveszi az időmet attól, hogy ezeknek az elhí­zott lógósoknak a körmére nézzek... Ezek azt csinálják, amit akarnak!... De ennek vége lesz, Jozefin!... Hol a kardom?! — Szent Isten! Mit vétet­tem?! — Ne idegesíts már! Nem miattad kell a kardom!... Antoine Antoine! A sofőrt... Gyerünk! .. .Mikor az autó tülkölve nekihajtott az erőd bejárójá­nak, elhangzott a „fegyverbe” kiáltás, megszólalt a trombi­ta, a széles rácsos kapu mind­két szárnya kitárult, és a tisz­teket távoli helyőrségek sötét eJőérzete nyomasztotta... (Folytatjuk) szükséges legelemibb feltétele­ket és lehetőségeket. Nevelőink még a túlkoros osztály tanítását is vállalnák — bár a feladat nem tekint­hető éppen könnyűnek — a túlkoros gyermekek, a többi normálkorú tanuló, az egész város oktatásügye, a bukások csökkentése érdekében. Sok szülő csak a bizonyítványból veszi tudomásul a tanuló elégtelen érdemjegyét s ta­lán még ez sem indítja arra, hogy többet törődjék gyerme­kével. Pedig az iskola sokat tesz a ■ bukások ellen, a gyen­gébb képességű tanulók Segí­téséért, de liberalizmust nem engedhet meg. Már az első osztályban törekszik az isko­lába való beilleszkedés bizto­sítására, a tanuláshoz való helyes viszony formálására. Nem könnyű a játékhoz szokott gyermekeket felelősségtudatra, kötelességtudó tanulásra ne­velni. hozzáedzeni a tanulás­hoz szükséges erőfeszítéshez, főleg ha a szülő nem törődik gyermekével, nem ellenőrzi otthoni tanulását. A tanító, tanár az órán, kor­repetáláson, szakkörön növeli a tanulók tartós figyelmét, a gondolkodási műveletekben való jártasságát. Az ismere­tek bevésésének, alkalmazásá­nak. felidézésének, a tanulás jelentőségének megértetése, a végzett munka örömének meg- éreztetése az iskolai munka mellett az otthoni tanulást is segíti. A felsőbb osztályokban rendszerességről csak azoknál a gyermekeknél beszélhetünk, akik képességeik színvonalá­nak, az általuk elért megér­tés mértékének megfelelő szintű, gondos, alapos, pontos tanulásra törekszenek. Olyan gyermekeknél. akiknél a ki nem elégítő eredmény hanyag­ságból. gondatlanságból, a kö­vetelmények iránti közömbös­ségből, a törekvés hiánvából fakad, akik nem tanulnak fo­lyamatosan. időközönként lus­ták. nem beszélhetünk erről. A családlátogatás, a fogadó óra, a szülői értekezletek, a szülők iskolájának előadásai alkalmat adnak a szülők és nevelők találkozására, tovább­képző, felvilágosító munkájuk kifejtésére, a családi ház ne­velési módszerének koordiná­lására mégis sokszor csak le­hetőségek maradnak. Nem ál­lítom. hogy a nevelők e mun­ka végzése közben nem követ­nek el hibát, de nem a leg­könnyebb feladatot kell végez­Huszonkét éves fejjel nosült 1936- ban Bük Zoltán. Négy gyermeke született. Jenő volt közülük az utolsó. Most húszéves, jóllehet ötéves korában — meghalt... Er­re a furcsa következtetésre jut, aki személyesen ismeri a fiatal­embert, de Ismeri azt az utal­ványt Is, amelyen elhalálozását követően a Budapesten székelő Vasutas Biztosító Egyesület a gyászoló atyának segélyt folyósí­tott. Bük Zoltán balassagyarmati MÁV főellenőr felesége szintén él, noha 1953. évi „elhunyta” szin­tén hozott egy kis dugipénzt Bü­kinek a segélykasszából. A fő­városban nem látszott feltűnő­nek, hogy aznap „született’ Anna, persze szintén segély-ügyben. Né­hány hónappal később sosem volt két gyermekét halasztotta meg Büki, megint forintért. Három év múlva újabb két fantázia-gyer­mek apasztotta a segélypénztárt. 1956-ban a vasutas „megszülte” Józsefet, négy év múltán pedig — szintén női segítség nélkül — Máriát. A kisded alig egy hónapot élhetett, mivel az önte­vékeny apukának júliusban me­gint pénzre volt szüksége, a csecsemőt tehát „eltemette.” A se­gélyegylet kiadás-rovata szerint Bük ugyanazon év novemberé­ben „feleségül vette” a bár szép nevű. de nem létező Pásztor Erzsébetet. A fiatalasszony a kö­vetkező évben fiúikrekkel aján­dékozta meg férjét. Szegényke sem sokáig gyönyörködhetett ben­nük, a kérlelhetetlen sors — ma­gyarul: a papa — elragadta őt niök. Az is igaz, hogy vannalt kivételes túlkoros tanulók, akik szellemileg gyengék, s a szülő—nevelő—gyermek köl­csönös erőfeszítése sem hoz eredményt. Ezek. nem zavar­ják úgy az oktató-nevelő munkát, mint a rendezetlen otthoni körülményekből. a szülők által elkövetett nevelé­si hibákból adódó túlkoros esetek. Csak a családi körül­ményeket is ismerő nevelők tudják gondolatban követni a félévkor elégtelen osztályzatot kapott 328 tanuló érdemje­gyeinek útját, a visszaigazolá­sokat, s következtetni a csa­ládnál történtekre. A számok mögött sokszor a hátrányos helyzet, a szülői felelőtlenség is megtalálható. Városunk 3828 osztályzott tanulójának — a többi első- osztályos, akiket félévkor nem osztályoznak — 8,57 százaléka a bukott. Erre a magas buká­si százalékra nehéz elfogadha­tó magyarázatot találni, s ez- ért sem a szülő, sem az isko­la nem háríthatja át a felelős­séget. A hátrányos -helyzetű ta­nulók szó felmérésünk sze­rint 1967-ben 1092. a város általános iskolásainak 24.6 százaléka. A hátrányos hely­zet okait kutatva megállapí­tottuk, hogy a gyermek sze­mélyiségében rejlő okok miatt. 527, családi környezete miatt 542, környezeti okokból 23 tanulót kellett nyilvántartásba venni. Nem kívánok a számok részletes elemzésébe bocsát­kozni, de egy-két adat idekí­vánkozik: pl. rendezetlen csa­ládi élet (válás stb.) miatt: 120 tanuló, a szülők iszákos- sága miatt- 60 tanuló, túlzott kényeztetés miatt 25 tanuló került hátrányos helyzetbe. A hátrányos helyzet 132 tanuló­nál elérte a veszélyeztetettség fokát, nagyrészt a szülők fe­lelőtlensége, a nevelők jóin­dulatú figyelmeztetését sem­mibevevő, visszautasító szülői magatartás miatt. Hiba lenne tehát a magas bukási százalékért egyoldalú­an a nevelőket okolni, ök szívesebben értékelik jelessel a tanulók erőfeszítéseit, tudá­sát, mint elégtelennel a ha­nyagságot, tudatlanságot. Meg kell azonban vizsgálni az is­kola és szülői ház együttmű­ködését, mert a rendszeres is­kolai oktató-nevelő munka mellett a szülői ház kedvező hatásai sem nélkülözhetnek. Fér erez Imre az ólok sorából. S mivel nem jó az embernek egyedül len­nie, Bük Zoltán menten házas­sági segélyért folyamodott. A bol­dog ara ezúttal is a képzelet le­ánya volt, s a meglehetősen köz­napi Tóth Eszter nevet viselte. A Vasutasok Biztositó Egyesü­lete — lám — nemigen ellen­őrizte a főellenőrt; jámbor jó­hiszeműséggel fogadta el valódi­nak a Bük gyártotta papírokat: dehogy figyelt fel arra, hogy az anyakönyvvezetői igazolásról hiányzik a körbélyegző. Tán még most is küldözgetne kézfogóra, koporsóra, ha újabb csapás nem éri tavaly ősszel a sorsüldözött vasutast. Ekkor ama Tóth Eszter vette fel a búsan csengő néhai előnevet, vigasztalhatatlan özve­gye pedig csak újabb segélytől remélt vigaszt. Rosszhiszeműség volna feltéte­lezni, hogy a biztosító egyesület ismét hagyta becsapni magát. Ko­ránt sem! Pompás éberséggel fi­gyelt fel némely gyanús alá­írásokra, s ezt követően (végre) nem Bük Zoltánnak küldött se­gélyt, hanem feljelentést —• a rendőrségnek. Az aláírás-baki bosszút állt. A nem mindennapi ügyben a balassagyarmati járási rendőrkapitányság szerezte be si­keres nyomozása során a szük­séges bizonyítékokat. A forintért „nősülő”, „szülő”, „temető” fő- ellenőr pedig még ebben a hó­napban helyet foglal, — de nem az első osztályon, hanem a vád­lottak fapadján. — b. Z » Jövedelmező családi események Ellenőrizetlen főellenő Bük Zoltán bakija Balassagyarmatot és Budapesten

Next

/
Thumbnails
Contents