Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-08 / 32. szám
4 NOGRAD 1968. február $.. cdHörtöV [Miinkaábrázolás— emberközpontúság Kiállítás az Ernst múzeumban Nemes, szép hagyomány^ továbbélését jelenti, hogy a szakszervezeti mozgalom a művészeti élet mecénásaként is tevékenykedik. 1968, első jelentős, országos jellegű képző- művészeti kiállítását is éppen a SZOT kezdeményezésére rendezték meg az Ernst Múzeumban. A kiállítás címe: Dolgozó Emberek Között. Az ízléses — Sós László tervezte — katalógus előszavának írója D. Fehér Zsuzsa, a címben előforduló valamennyi szó nagybetűs írásával utal a meghirdetett témakör igényességére. A kiállító művészek emberközpontúvá egyszerűsítették e nagyszerű tematikai programot. Ez az emberközpontúság azonban sokféle módon jelentkezik, s végül is napjaink keresztmetszetévé szélesül. Ugyanakkor nem szintézise a tárlat a magyar képzőművészeti életnek, hiszen élvonalbeli művészeink közül — talán a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállításra készülve — sokan hiányoznak c kiállítás alkotóinak névsorából, és hiányuk természetszerűleg kárára van a művészi színvonalnak. A derékhadból Galambos Tamás, Gádor Emil, Konfár Gyula, Pál Gyula, Somos Miklós, Vecsési Sándor (festmény), Raszter Károly, .ettner Béla, Szurcsik János. Zala Tibor (grafika), Kiss István. Mikus Sándor, Németh Mihály és Szabó Iván (szobor) neve kívánkozik kiemelésre. Ők vallanak legőszintébben és legkifejezőbben szocialista társadalmunk valóságos életéről, örömeiről, gondjairól. örömmel fedeztük fel a kiállítók között a „nógrádi képzőművészet’’ reprezentánsait. Id. Szabó István (Bányász I—II.) szobraival, Lóránt János pedig Dél című vásznával és két linómetszetével (Gyár, Üzem) méltó képviselője saját, illetve megyénk művészetének. A közel háromszáz alkotás elegáns elrendezése tír. Roz- ványi Mártát dicséri. Csongrády Béla Döntött a húnyásshollehltva Tizenkét forgácsi dolgozó nem kapta meg a címet Alapos mérlegelés alá vették legutóbb Forgács-akna termelési tanácskozásán a szocialista brigádokat. Értékelték az elmúlt évi munkát. Az eredmények nem rosszak, kilenc brigádot javasoltak kitüntetésre, oklevélre, illetve a szocialista 'brigád cím megtartására. Méltányolták azt is, ha valamelyik brigád saját hibáján kívül nem tudta teljes egészében teljesíteni a felajánlást. Ez igazságos. Volt azonban az értékelésnek új vonása is, ami eltért a régitől, az általánostól. Egyesek talán meglepődtek, amikor a brigádot javasolták a cím megtartására, de a tagok felsorolása közben már különbséget tettek. Személy és érdem szerint értékeltek. Pócsa István 11 tagú szocialista brigádjából például nem javasolták Menczel Nándort. Régi brigádtag, szorgalmas ember, jó bányamentő is, ám ha felönt a garatra intrikál. Táppénzen volt és italozott, megvonták tőle a táppénzt, még tavaly. Legutóbb hasonló esete volt. Egy ember miatt nem iehet elmarasztalni a többit. A termelési tanácskozás úgy döntött: Menczel tői megvonják a már korábban megszerzett bronz-koszorús jelvényt. Talán ez használ majd, hogy szakítson hibáival. Csontos István 28 tagú brigádjából Kovács Józseftől vonták meg a kitüntető címet és Nagy Sándort sem Javasolták. Hiányzásukkal adtak erre okot. A javaslat alapján szigorúan bírálták el a tanulásra, oktatásra tett felajánlásokat is. Ennek elmulasztása miatt 12 szocialista brigádtagtól vonta meg a termelési tanácskozás a iímet, illetve nem adományozta. Ketten egyéb okok miatt nem részesültek kitüntetésben. Forgács-aknán helyesen járt el a termelési tanácskozás. Érdem szerint bírált és egyesekért nem egész kollektívákat marasztalt el, csak azokat akik rászolgáltak. Ez a tény egyébként a kollektívákat is figyelmeztette, hogy a jövőben még többet kell törődniük egymással. Kilenc brigádból ugyanis hétnél fordult elő valamilyen egyéni hiba,, ami miatt elmarasztaló határozat született. B. J. Jól kezdődött az év a Vörös Csillag Traktorgyárban: januárban csaknem 400 dömpert, 25 forgő-rakodót és mintegy 10 millió forint értékű pótalkatrészt gyártottak a nagyüzemben, amelynek kísérleti műhelyében elkészült a Dutra 4652 típusú, 6 hengeres, 90 lóerős traktor első példánya is. Az új jármű két kerék meghajtású, olyan talajviszonyokra készült, ahol felesleges a négy kerék meghajtás. Kipróbálását hamarosan megkezdik, és még az idén bemutatják az érdeklődőknek. Képünkön: az új típusú traktor a gyár udvarán. !» 21. ., .Vajon mit csinál most Colette, gondolta, igazán profán eszmetársítással, egy párizsi táncosnővel kaDcsolat- ban. Ezzel még beszélt is, mielőtt elutazott... Nagy reccsenés!.... Most újra lekapja a puskát, és a sarok felé fordul. Azután döbbenten áll meg. Egy sötét tárgy zuhan feléje... A vállát érte az irtózatos ütés, pedig a fejének szánták. Előredöfött, de levegőt ért a szurony. Közben Galamb is kívülesett a fénykörön, és a kilencedik halott második irtózatos ütése sem találta a fejét, csak vállon sújtotta. Fájdalom hasított a karjába, kiejtette a fegyvert, és most már tudta, hogy a harmadik csapással szemben védtelen. De nem! A harmadik ütés nem csapott le, mert... .. .Valahonnan Galamb háta mögül két lövés dörrent! Nyílt a mosókonyha ajtaja, és a kilencedik halott kiugrott menekült... Ott fut az árnya a mezőn. Galamb, bár a válla és a Jobb karja bénultan sajgott, egy kézbe fogva fegyverét, utána rohant.. „Trará! Trará!” Az őrség a lövés hallatára riadót fújt. És nyomban utána a vezénylő altiszt harsány hangja süvöltött fel az éjszakában. — Fegyverbe! A sötét mezőn vagy harminc lépéssel Galamb előtt futott a támadó. Csak az árnyéka látszott. Ahogy az erőd felé ért, tétovázás nélkül át-' vetette magát az alacsony kőkerítésen. .. A kilencedik „halottat ’ elnyelte az éjszaka sötétje. Mire Galamb visszatért a faltól, az elhagyott mező benépesedett. Jött az őrség acetilénlámpákkal és futólépésben, lövésre kész fegyverrel, jött egy csomó altiszt, rohanva csatolták a derékszíjukat, és ugyancsak jött a kapitány néhány tiszt kíséretében. Latouret őrmester rohant legelői, és a legvéresebb ütközetben kellemesebben érezte magát, mint pillanatnyilag. Az őrmester nagyot kiáltott: — Vigyázz! A mosókonyhába kirendelt poszthoz értek, aki sapka nélkül áll, és a bal kezében fogja a fegyvert. — Közlegény! — Alázatosan jelentem: körülbelül tizenöt perccel ezelőtt valaki rám támadt a sötétben, egy kemény tárggyal többször megütött, és elszaladt. — Eltalálta, mikor utána lőtt? — Nem lőttem utána. — Hát ki lőtt? — Még valaki volt a mosókonyhában elbújva. — A kutyafáját! — sziszegte fogai között a kapitány, mert ennyi botrányos rejtelem és disznóság egy kaszárnyában példátlan volt. — Alázatosan jelentem, őrmester úr, a posztoió fickó félt, és megrendezte ezt a heccet a lövöldözéssel. Ez az alak amúgy is megszökött, dacára annak, hogy én pártfogoltam. Alattomos, gyáva és színlelő... „A körösztanyád” — gondolta Galamb. Az egyik tiszt hajlott Latouret véleménye felé. De mielőtt folytathatta volna a vizsgálatot olyasvalami történt, -amitől a kapitány jobban megrémült, mintha a nyolc halott egyszerre felkelt volna, hogy még egy pipadohányt elszívjon ezen a világon. Ugyanis a kapuőrség altisztjének harsány hangja ismét belerikoltott az éjszakába: ) Az oktatásügy qondia Bukás, túlkorosság, szülői felelősség Iskoláink nemrég zárták az első félévet. A rendelkezésünkre álló adatokból látjuk, hogy Salgótarján város területén 4354 általános iskolai tanuló van. Közülük csak 3672 normál korú a saját évfolyamában: 403 tanuló 1 évvel, 172 tanuló 2 évvel, 107 tanuló 3 vagy több évvel túlkoros. A túlkorosok közül a 14. életévét 118, a 15. életévét 30, a 16. életévét 1 tanuló töltötte be. A részletesebb adatok arra is figyelmeztetnek, hogy a két vagy több évvel túlkoros tanulók száma első osztálytól ötödikig egy-egy osztálylétszámot jelent évfolyamonként. A 10—15 éves tanulók 7—9 éves gyermekek között lazítják a fegyelmet, a tanítás eredményességét — sok esetben testi erejük fölényével tartják félelemben normálkorú társaikat, teszik próbára a nevelők idegrendszerét. E tanulók különleges bánásmódot igényelnek, mert egyébként iskolába járásuk eredménytelen. A sorozatos bukás miatt évről évre visszamaradnak az alsóbb évfolyamokban, így ők válnak az általános iskolai oktató-nevelő munka legnagyobb fékezőivé. A rendzavarás minden formáját felhasználják normálkorú tanulótársaik figyelmének elterelésére, a tervszerű oktatási-nevelési folyamat fellazítására. Nem csoda, ha később a közepes, vágy gyengébb képességű, esetleg kényelemszerető, vagy otthon magukra hagyott tanulók is gondot jelentenek a nevelőnek, s visszaesnek tanulmányaikban, éppen a túlkoros tanulók nem kívánatos pedagógiai hatása miatt. A városban adott tanterem- és nevelői létszám lehetővé tenné, hogy külön túlkoros alsótagozatos iskolát szervezzünk, ha a szülők a megkülönböztetett bánásmódot igényelnék, nem tiltakoznának ellene, nem tűntetnék fel „faji megkülönböztetésnek”, ha gvermekeiket rendszeresen járatnák iskolába és biztosítanák részükre a tanuláshoz — Fegyverbe! Fegyverbe! És felharsant a trombita, de nem riadót fújt, hanem sora- kozótl... Ez egy feljebbvaló érkezését jelenti! A városparancsnok volt! Cochran táborszernagy, amikor meghallotta a riadót, ezer átkot ordítva ugrott ki az ágyból, hogy „ez a szemétdomb, ez a gyarmati hadsereg szégyenfoltja, hát mi ez, kérem?! Előretolt helyőrség a sivatagban?!. .. Ez nem Oran volna? A legfelsőbb katonai törvényszéknek és a gyarmati hadsereg hadtestparancsnokságának a székijeiye? Na várjatok! Na várjatok, ti bohém, katonaruhába bújtatott civilisták. .Ilyeneket lihegett, miközben magára kapkodta az uniformisát, és a felesége sírva kérte, hogy ne izgassa fel magát. — Hallgass, Jozefin! — kiáltozta zordan a feleségére. — Te vagy az oka az egésznek! Mert az örökös vendégeskedés elveszi az időmet attól, hogy ezeknek az elhízott lógósoknak a körmére nézzek... Ezek azt csinálják, amit akarnak!... De ennek vége lesz, Jozefin!... Hol a kardom?! — Szent Isten! Mit vétettem?! — Ne idegesíts már! Nem miattad kell a kardom!... Antoine Antoine! A sofőrt... Gyerünk! .. .Mikor az autó tülkölve nekihajtott az erőd bejárójának, elhangzott a „fegyverbe” kiáltás, megszólalt a trombita, a széles rácsos kapu mindkét szárnya kitárult, és a tiszteket távoli helyőrségek sötét eJőérzete nyomasztotta... (Folytatjuk) szükséges legelemibb feltételeket és lehetőségeket. Nevelőink még a túlkoros osztály tanítását is vállalnák — bár a feladat nem tekinthető éppen könnyűnek — a túlkoros gyermekek, a többi normálkorú tanuló, az egész város oktatásügye, a bukások csökkentése érdekében. Sok szülő csak a bizonyítványból veszi tudomásul a tanuló elégtelen érdemjegyét s talán még ez sem indítja arra, hogy többet törődjék gyermekével. Pedig az iskola sokat tesz a ■ bukások ellen, a gyengébb képességű tanulók Segítéséért, de liberalizmust nem engedhet meg. Már az első osztályban törekszik az iskolába való beilleszkedés biztosítására, a tanuláshoz való helyes viszony formálására. Nem könnyű a játékhoz szokott gyermekeket felelősségtudatra, kötelességtudó tanulásra nevelni. hozzáedzeni a tanuláshoz szükséges erőfeszítéshez, főleg ha a szülő nem törődik gyermekével, nem ellenőrzi otthoni tanulását. A tanító, tanár az órán, korrepetáláson, szakkörön növeli a tanulók tartós figyelmét, a gondolkodási műveletekben való jártasságát. Az ismeretek bevésésének, alkalmazásának. felidézésének, a tanulás jelentőségének megértetése, a végzett munka örömének meg- éreztetése az iskolai munka mellett az otthoni tanulást is segíti. A felsőbb osztályokban rendszerességről csak azoknál a gyermekeknél beszélhetünk, akik képességeik színvonalának, az általuk elért megértés mértékének megfelelő szintű, gondos, alapos, pontos tanulásra törekszenek. Olyan gyermekeknél. akiknél a ki nem elégítő eredmény hanyagságból. gondatlanságból, a követelmények iránti közömbösségből, a törekvés hiánvából fakad, akik nem tanulnak folyamatosan. időközönként lusták. nem beszélhetünk erről. A családlátogatás, a fogadó óra, a szülői értekezletek, a szülők iskolájának előadásai alkalmat adnak a szülők és nevelők találkozására, továbbképző, felvilágosító munkájuk kifejtésére, a családi ház nevelési módszerének koordinálására mégis sokszor csak lehetőségek maradnak. Nem állítom. hogy a nevelők e munka végzése közben nem követnek el hibát, de nem a legkönnyebb feladatot kell végezHuszonkét éves fejjel nosült 1936- ban Bük Zoltán. Négy gyermeke született. Jenő volt közülük az utolsó. Most húszéves, jóllehet ötéves korában — meghalt... Erre a furcsa következtetésre jut, aki személyesen ismeri a fiatalembert, de Ismeri azt az utalványt Is, amelyen elhalálozását követően a Budapesten székelő Vasutas Biztosító Egyesület a gyászoló atyának segélyt folyósított. Bük Zoltán balassagyarmati MÁV főellenőr felesége szintén él, noha 1953. évi „elhunyta” szintén hozott egy kis dugipénzt Bükinek a segélykasszából. A fővárosban nem látszott feltűnőnek, hogy aznap „született’ Anna, persze szintén segély-ügyben. Néhány hónappal később sosem volt két gyermekét halasztotta meg Büki, megint forintért. Három év múlva újabb két fantázia-gyermek apasztotta a segélypénztárt. 1956-ban a vasutas „megszülte” Józsefet, négy év múltán pedig — szintén női segítség nélkül — Máriát. A kisded alig egy hónapot élhetett, mivel az öntevékeny apukának júliusban megint pénzre volt szüksége, a csecsemőt tehát „eltemette.” A segélyegylet kiadás-rovata szerint Bük ugyanazon év novemberében „feleségül vette” a bár szép nevű. de nem létező Pásztor Erzsébetet. A fiatalasszony a következő évben fiúikrekkel ajándékozta meg férjét. Szegényke sem sokáig gyönyörködhetett bennük, a kérlelhetetlen sors — magyarul: a papa — elragadta őt niök. Az is igaz, hogy vannalt kivételes túlkoros tanulók, akik szellemileg gyengék, s a szülő—nevelő—gyermek kölcsönös erőfeszítése sem hoz eredményt. Ezek. nem zavarják úgy az oktató-nevelő munkát, mint a rendezetlen otthoni körülményekből. a szülők által elkövetett nevelési hibákból adódó túlkoros esetek. Csak a családi körülményeket is ismerő nevelők tudják gondolatban követni a félévkor elégtelen osztályzatot kapott 328 tanuló érdemjegyeinek útját, a visszaigazolásokat, s következtetni a családnál történtekre. A számok mögött sokszor a hátrányos helyzet, a szülői felelőtlenség is megtalálható. Városunk 3828 osztályzott tanulójának — a többi első- osztályos, akiket félévkor nem osztályoznak — 8,57 százaléka a bukott. Erre a magas bukási százalékra nehéz elfogadható magyarázatot találni, s ez- ért sem a szülő, sem az iskola nem háríthatja át a felelősséget. A hátrányos -helyzetű tanulók szó felmérésünk szerint 1967-ben 1092. a város általános iskolásainak 24.6 százaléka. A hátrányos helyzet okait kutatva megállapítottuk, hogy a gyermek személyiségében rejlő okok miatt. 527, családi környezete miatt 542, környezeti okokból 23 tanulót kellett nyilvántartásba venni. Nem kívánok a számok részletes elemzésébe bocsátkozni, de egy-két adat idekívánkozik: pl. rendezetlen családi élet (válás stb.) miatt: 120 tanuló, a szülők iszákos- sága miatt- 60 tanuló, túlzott kényeztetés miatt 25 tanuló került hátrányos helyzetbe. A hátrányos helyzet 132 tanulónál elérte a veszélyeztetettség fokát, nagyrészt a szülők felelőtlensége, a nevelők jóindulatú figyelmeztetését semmibevevő, visszautasító szülői magatartás miatt. Hiba lenne tehát a magas bukási százalékért egyoldalúan a nevelőket okolni, ök szívesebben értékelik jelessel a tanulók erőfeszítéseit, tudását, mint elégtelennel a hanyagságot, tudatlanságot. Meg kell azonban vizsgálni az iskola és szülői ház együttműködését, mert a rendszeres iskolai oktató-nevelő munka mellett a szülői ház kedvező hatásai sem nélkülözhetnek. Fér erez Imre az ólok sorából. S mivel nem jó az embernek egyedül lennie, Bük Zoltán menten házassági segélyért folyamodott. A boldog ara ezúttal is a képzelet leánya volt, s a meglehetősen köznapi Tóth Eszter nevet viselte. A Vasutasok Biztositó Egyesülete — lám — nemigen ellenőrizte a főellenőrt; jámbor jóhiszeműséggel fogadta el valódinak a Bük gyártotta papírokat: dehogy figyelt fel arra, hogy az anyakönyvvezetői igazolásról hiányzik a körbélyegző. Tán még most is küldözgetne kézfogóra, koporsóra, ha újabb csapás nem éri tavaly ősszel a sorsüldözött vasutast. Ekkor ama Tóth Eszter vette fel a búsan csengő néhai előnevet, vigasztalhatatlan özvegye pedig csak újabb segélytől remélt vigaszt. Rosszhiszeműség volna feltételezni, hogy a biztosító egyesület ismét hagyta becsapni magát. Koránt sem! Pompás éberséggel figyelt fel némely gyanús aláírásokra, s ezt követően (végre) nem Bük Zoltánnak küldött segélyt, hanem feljelentést —• a rendőrségnek. Az aláírás-baki bosszút állt. A nem mindennapi ügyben a balassagyarmati járási rendőrkapitányság szerezte be sikeres nyomozása során a szükséges bizonyítékokat. A forintért „nősülő”, „szülő”, „temető” fő- ellenőr pedig még ebben a hónapban helyet foglal, — de nem az első osztályon, hanem a vádlottak fapadján. — b. Z » Jövedelmező családi események Ellenőrizetlen főellenő Bük Zoltán bakija Balassagyarmatot és Budapesten
