Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-22 / 44. szám

NOG R ÄD 1968. február 22., csütörtök t*áiyuválaszífísi iáiékoslató (I.) Szakmunkástanulók felvétele Felvételi keretek (zárójelben) szakmai csoportonként: forgácsoló (100), lakatos (273), elektroműszerész (4), mechanikai műszerész (2), villanyszerelő (83), motorsze­relő (41), kohászat (19), kovács (32), hegesztő (58), fénye­ző (1), víz-, gáz-, csőszerelő (64), egyéb vas- és fémipar (34). építőanyagipari szakmák (131), vegyi-, gumi-, műa­nyagipar (1), faipar (67), mintakészítő (5), nyomdaipar (4), ruházati ipar (28), bőr- és szőrmeipar (29). vegyes iparok (33), élelmiszeripar (2), kőműves (127), szobafestő (47), építőipari gépszerelő (2), egyéb építőipar (217), me­zőgazdaság (207), kereskedelem (54), vendéglátóipar (25) stb. Összesen mintegy 1800—1900 fiatal számára van tehát felvétel Nógrádban. Az általános iskola nyolca­dik osztályát 1967/68-as tan­évben végző fiatalok az új A Tü. 819. r. sz- „Jelentkezési lap továbbtanulásra” című nyomtatvány kitöltésével kér­hetik felvételüket az iskolák­ba. A jelentkezési lapot az ál­talános iskola osztályfőnöke adja ki, és kitöltés után neki kell átadni. Minden tanuló csak egy jelentkezési lapot állíthat ki. melyre rá kell íratni az orvos javaslatát. A szakmunkástanulónak a szer­ződő vállalat felvételi nyilat­kozatát is mellékelni kell. Az így kitöltött jelentkezési lapo­kat az általános iskola küldi meg, a jelentkezési lap első helyén megjelölt szakmunkás- tanuló iskolának. Szakmun­kástanulónak jelentkezhetnek mindazok az általános iskolai végzettséggel rendelkező, illet­ve tanulmányaikat az általá­nos iskola VIII osztályában, vagy a gimnázium IV. osztá­lyában az 1967/68-as tanévben eredményesen folytató fiata­lok, akik az Országos Szak­munkásképzési Jegyzékben a választott szakmára megálla­pított felvételi korhatár (álta­lában 14—16 év, egyes szak­Hány ember élt eddig a Földön ? Erre az érdekes és fogas kérdésre próbált feleletet adni R. Wellmeyer és F. Loriner amerikai demográfus. A tudósok véleménye szerint az új kor kezdetén bolygónk kontinensein együttvéve 200— 300 millió ember élt. Tizen­hat és fél évszázad múlva a földnek már kb. 500 millió lakosa volt. Kétszáz évvel később a lakosság száma meg­haladta az egymilliárdot. Je­lenleg a Földön több mint hárommilliárd ember él, vagy­is a legutóbbi száz évben két- millárdos nagyságrendű a sza­porulat. Az emberiség életének haj­nalán a lakosság számának lassú növekedése azzal ma­gyarázható, hogy az ember csaknem teljesen ki volt szol­gáltatva a természetnek, és magas volt a halálozási arány­szám. Később nagy lendületet adott a népszaporulatnak a földművelés, és az állatte­nyésztés kialakulása. A hábo­rúk, és a járványok azonban megtizedelték a népeket. Így például az 1348—1350-es évek pestisjárványa csaknem egy­ötödére csökkentette az euró­pai országok lakosságát. U. Stewart amerikai antro­pológus úgy véli, hogy Ame­rikának kb. 15,5 millió la­kosa volt, amikor a földrészt Kolumbusz felfedezte, ezen- belül Észak-Amerikában egy­millió, Mexikóban 4,5 millió, Közép-Amerikában 236 000, Dél-Amerikában 7 029 000 em­ber élt. A tudósok becslése szerint az emberiség történetének hat­százezer esztendeje alatt (a majomemberek idejétől szá­mítva) a földön kb. 77 mil­liárd ember élt­mákban 15—17 év) kezdő évét, de legalább a korhatár utolsó évét — az érettségizettek ese­tében minden ágazatban és szakmában a 19. eletévet — a felvétel évében töltik be, s a választott szakma egészségü­gyi követelményeinek megfe­lelnek Az általános iskolát végzett fiatalok tanulmányi ideje há­rom év, egyes könnyebben el­sajátítható szakmákban kettő, vagy egy év. A tanulók a szakmától függően változó arányban részesülnek elméle­ti és gyakorlati oktatásban tanulmányi idő alatt. Az érett­ségizettek képzési ideje 1—2 év. Az emelt szintű szakmun­kásképzésben a tanulmányi idő három év. Az emelt szin­tű osztályok tanulóinak elmé­leti oktatásra fordított ideje évfolyamonként heti 1—1 nappal több, mint a hagyomá­nyos szakmunkástanuló-kép­zésben. Az elméleti és gyakorlati képzés aránya 35—65 százalék. A tanulók elvégzik szakmun­kástanulói szinten az adott szakma teljes szakelméleti és gyakorlati anyagát, és szak­munkásvizsgát tesznek. Ugyan­csak elvégzik középiskolai szinten a szakközépiskolák I.. II. évfolyama közismereti anyagának jelentős részét, idegen nyelv nélkül. Ez feljo­gosítja őket arra, hogy a gimnázium és a szakmának megfelelő szakközépiskola II. évfolyamán esti, vagy levele­ző tagozaton folytassák tanul­mányaikat. Emelt szintű szakmunkásképzést nyújtó megyei iskolák: 209. sz. Ipari Szakmunkástanuló Intézet, Nagybátony (esztergályos, mg. gépszerelő), 211. sz. Szakmun­kásképző Intézet, Salgótarján (esztergályos, géplakatos, vil­lanyszerelő, üvegcsiszoló, kő­műves), 217. sz. Szakmunkás­tanuló Intézet, Balassagyarmat (autószerelő, lakatos). Tengeribetegség — Kéményen Pest megyében, vagy a Mátra alján épp úgy meg lehet kapni a tengeribe­tegséget, akár az Atlanti­óceán közepén. Viharzó tenger és öles hullámok közt bukdácsoló hajó he­lyett elég hozzá, egy gyár­kémény is —, ha felnyúlik vagy 200 méter magasra. Betonozok, falazok, sarnot- tozók tanúsítják ezt,, akik a százhalombattai kéményóri­ást építették, vagy akik a gyöngyösvisontai, szintén 200 méter magasra tervezett kéményen dolgoznak. Az építőiparban meglehe­tősen szokatlan foglalko­zási ártalom magyarázatát a statikusok pontosan is­merik. A hórihorgas kémé­nyek látszólag labilis épít­mények, hiszen a kémény­test átmérője alul-felül csaknem azonos, a magas­sághoz viszonyítva rendkí­vül kicsi, körülbelül 13 és fél méter. Bármilyen karcsúnak, törékenynek is tűnnek azonban messziről, a valóságban nagyon is szilárdan állnak lábukon Olyannyira, hogy dacolni tud.nak a legnagyobb viha­rokkal. s állják a legheve­sebb széllökéseket is. Szi­lárdságuk rugalmassággal párosul, s a nagyerejű szél­rohamok ostromára legfel­jebb szemmel nem látható ingaszerű mozgással vá­laszolnak. Óránként 60 ki­lométeres szélerőnél a ké­mény koronája 16—20, 100 kilométeres sebességgel szá­guldó orkánnál 30—40 cen­timéterrel hajlik el. hintá­zik csupán, de ez pont elég ahhoz, hogy aki fent van a magasban, úgy érezze ma­gát. mint egy bősz hullá­mokon hányódó vízijá.rmü utasa. Százhalombattán ki is fogtak az építők egy szél­vihart, s olyan tengeribe- teoséqet kaptak, hogy tár­saiknak kellett letámogat- niok őket. -4 o'lérkéménye- sek persze okultak a ta­pasztalaton. s. most már üayelnek arra, hogy elke- riiliék a kellemetlen „ten­geri" élményt. „Csak egw pohárral ittam!” Ködös reggelen, csúszós közúton szabálytalan előzésért igazoltattak a rendőrök egy motorkerékpárost. Amikor a motoros megkapta a csekket — 100 forintra bírságolták a szabálysértésért—, a rendőrökhöz fordult: „Miért kell rög­tön büntetni? Előbb figyelmeztessék az ember!” Az egyik rendőr régi ismerősként válaszolt a motorosnak: „Kérem, önt már háromszor figyelmeztettem, de a szép szó nem használt”. A figyelmeztetés néha már csakugyan kevés. Azon a na­pon ugyanis általános ellenőrzést tartottak az országutakon, s az igazoltatott gépjárművezetők közül sokan megsértettek a közúti közlekedés szabályait. A lakosság számarányához és a motorizáció fokához viszonyítva Európában a nyolca­dik helyen állunk a közlekedési balesetek tekintetében. A napokban elkészült statisztika szerint amíg 1965-ben 45 per­cenként, tavaly már 20 percenként történt közlekedési bal­eset országútjainkon. Egy év alatt 1060 ember vesztette éle­tét, csaknem tízezren kisebb-nagyobb sérülést szenvedtek, kö­zülük sokan egész életükre nyomorékká váltak. Külön fi­gyelmeztető, hogy a végzetes balesetek jelentékeny hányada — mintegy 65 százaléka — a kevésbé forgalmas vidéki or­szágutakon fordult elő. A megdöbbentő tényeket, ha lehet, még aggasztóbbá te­szi az a körülmény, hogj minden ötödik vidéki balesetnél közrejátszott az ittasság. Tavaly volt olyan három hét, ami­kor minden nap előfordult egy halálos végű traktoros bal­eset. Eléggé el nem ítélhető módon az a téves nézet kapott lábra az erőgépek vezetőinek körében, hogy a traktoros nyugodtan ihat, mert a jármű annyira lassú, hogy egy kas „nyomással” is lehet vezetni. De visszakanyarodva az ellen­őrzés tapasztalataihoz: egyetlen napon 21 járművezető ismer­te be az igazoltatások alkalmával, hogy ittasan ült volán mögé. A felelősségrevonás alkalmával szinte mindannyian arra hivatkoztak: „Csak két pohárral ittam!” Az ilyesmit aligha lehet elfogadni mentségnek, hiszen a legtöbbször éppen a két—három pohár ital készteti még az egyébként óvatos gépkocsivezetőt is olyan vakmerőségre, kockázatra, amelyócj tavaly több mint kétszázan életükkel fizettek. A legtöbb újdonsült gépkocsivezető, amikor kézhez kapja a jogosítványát, magában — és ismerősei előtt is — szent esküt tesz: vezetés előtt, vagy közben, soha, semmilyen kö­rülmények között nem iszik. „Egy kortyot sem...” Ha azon­ban társaságba kerül, nyomban elfeledkezik a fogadalomról. És mindig akad a társaságban néhány „bátor ember”, alá azonnal megnyugtatja: „Csak pár pohárral ittál, tudsz te még vezetni, nem lesz semmi baj...” Szándékosan említet­tük a társaságot, mert a statisztika többek között azt is kimutatja, hogy az ittas vezetők mellett rendszerint ketten— hárman is ülnek a kocsiban, s rendszerint ketten—hárman megsérülnek, meghalnak. Még egy fontos tanulsága van a tavalyi statisztikának: a balesetek tekintélyes részét (14 százalékát) kezdő, tétova gépjárművezetők okozták. Ez arra figyelmeztet, hogy aki ön­állóan a volán mögé ül, attól kezdő létére is meg kell kí­vánni, hogy ura legyen járművének, eligazodjék a váratla­nul adódó bonyolult helyzetekben is, és habozás nélkül al­kalmazza azokat a szabályokat, amelyek mind a saját, mind mások épségét oltalmazzák. Természetesen vannak objektív okok is: csúszós utak, hir­telen támadt műszaki hibák, túlterhelt járművek; ide sorol­hatnák a hivatásos gépkocsivezetők egy részének napi IB­IS órás szolgálatát is. Ezek azonban eltörpülnek a szubjek­tív okok, a közlekedésben résztvevők gondatlansága, figyel­metlensége mellett. De bármi legyen is az oka egy-egy bal­esetnek, nem lehet megbékélni a jelenlegi helyzettel. lg! Különleges exportcikkeink Eu rópa-szerte ismertek. Iskolai szemléltető eszközöket szállítunk több külföldi országba. Ezek között megtisztelő helyet foglal el a természetrajz- tanítást segítő szemléltető eszköz. Egyebek mellett sok kis­állat is kerül költődre kitömött állapotban (P.HOWA&D. 33. Mentek... A menet közepén haladt a kétszáz íegyenc. Bennszülött és fehér rabok vegyesen. Jobb csuklójuknál fogva pá­rosán összekötözték őket. Dur­va, barnás vászonruhában voltak. Ezeket ötven goumier kísérte. Arab csendőr, a gyar­mati közigazgatás legdurvább eszköze; fényesen öltöztetett bennszülött, a kiképző altisz­tektől elsajátított szolgálati stílus műveltségének gőgjé­vel. Az ötven goumier is vá­laszthatott a fegyház vagy az aut-taurirti szolgálat között, mivel egy osztag angol mat­rózt. akik verekedés miatt a csendőrségre kerültek, és ott is pökhendiek voltak, úgy elver­tek, hogy három tengerész belehalt a sérülésekbe. A goumier sajnos semmit sem ért a diplomáciához, és fogalma sincs arról, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él, épp olyan ágrólszakadt vízi bo­hém. mint a többi tengerész, de ha agyonverik, akkor ak­ta lesz belőle! Akta, amelyre azt illik felelni, hogy: „A megindított vizsgálat alap­ján vétkesnek talált csendőrö­ket példás büntetéssel sújtot­tuk. .. Talán nem is ötven gou­mier-t találtak volna vétkes­nek, ha kevesebb is elegendő Aut-Taurirtban. És valamilyen kihágás miatt Burca, Leonormand és Hilliers katonai mérnökhad­nagyok is vétkesnek találtat­tak. ezért Aut-Taurirtba he­lyezték át őket. Gardone kapitányt, aki igen sokat ivott, és az operában egy hölgy miatt botrányt pro­vokált, sürgönyileg vezényel­ték párizsi lakásáról Murzuk- ba, ahol bevárja az orani csa­patot, és az aut-taurirti hely­őrségben átveszi vicomta De- lahay őrnagy mellett a helyet­tes parancsnoki tisztséget... .. .Szitkozódva tépte össze a hosszú sürgönyt. Tudta, hogy mit jelent ez a dicső fogal­mazás. Valami pokoli garni- zonba fog kerülni, ahol vagy megdöglik, vagy előléptetik •.. Azt azonban ő is csak Mur- zukban tudta meg, hogy hová került, amikor egy őrnaggyal beszélt a századirodában. — Hogy innen... az egyen­lítőig?. .. — kérdezte hökken- ten a térkép fölé hajolva... — Nem egészen... — felel­te az őrnagy. — Nehéz terep, az bizonyos ... — De hát mi az az Aut- Taurirt? ... Miféle hely az a Szahara és a Niger vidéke között, hiszen ott talán soha­sem járt még ember... — Dehogynem... Emlékez­zél csak vissza! Két évvel eze­lőtt ment először Murzuktól délre egy felderítő csapat, de ezen a helyen megölték a patrult, és a leküldött bün­tetőszázad nyomát sem találta a gyilkos bennszülötteknek... Megállapították, hogy a szoko- ta négerek tették, de ezek a Nigeren & az őserdőn túl ta­nyáznak. Senki sem tudja, hogy kerültek a mi vidékünk­re. Azután Normand és az expedíciója sem tért vissza. Timbuktuból keresésére indul­tak, és megállapították, hogy valamennyit lemészárolták. Azután elindult Russel expe­díciója, erről bizonyára hallot­tál, hiszen nagy port vert fel, rendkívüli támogatással indult útnak, és valami átjá­ró után kutatott, de ő is el­tűnt. .. — Bocsáss meg, kérlek.. . De hát ez ismeretlen, felderí­tetlen út... — Lander, Homemann és Caillée eléggé felderítették... — De nem hadseregek és helyőrségek számára! — csa­pott az asztalra Gardone el­keseredetten. .. Az őrnagy vállat vont. — Katonák számára osak egy lehetetlen van: a parancs bírálata. Másfél évvel ezelőtt elhatározták, hogy az egyenlí­tő és a Szahara között hely­őrség lesz a semmiben, és azó­ta ott helyőrség van. Ez Aut- Taurirt. Üt kell a Russel-féle elveszett átjáró helyett. Te­hát út lesz, és aki onnan ha­zajön, ha leváltják, az igen szép karriert csinált... — Ha hazajön — mondta sápadtan Gardone. — Na igen... De ha nem, akkor is szépen emlékeznek meg róla. Ezt kissé hűvösen mondta, és felállt. Az őrnagy jó kato­na volt, és Gardone nem tet­szett neki. Így indult el a század a ré­szeges, Párizshoz szokott, kö­vér Gardone kapitánnyal, ra­bokkal és egy század tapasz­talatlan újonccal..,. — Azt mondd meg, hogy miért rohantál Pencroftra? — kérdezte Minkusz, az orvos, Kölyöktől. Ez biztosan vala­mi lélektani elváltozás. — Nem tudom. Egyszerre forró lett körülöttem minden, nem is emlékszem rá, hogy mi volt... Mögöttük nyikorogtak a kerekek, harsogtak a tipró- láncos autók, csörömpölt a páncélos, pufogtak a hajcsá­rok botjai, amint a forró si­vatagban nehézkesen törtetett előre a végtelennek látszó me­netoszlop. — Ez már velem is volt — mondta Nadov. — Egyszer a búcsún annyit ittam, hogy két napig aludtam utána.. — Maláriád van — állapí­totta meg Pilotte —. sokszor ilyen átmeneti rohammal kez­dődik. azután egyszerre jön a hidegrázás. — Lehet — hagyta rá Kö­lyök. — Az bizonyos, hogy beteg voltam. — Nem volt semmi ügyed ewfel a gengszterrel? — kér­dezte Hlavács a cipész. A ta­láló gengszter nevet Pencroft kapta bajtársaitól. — Nem! Soha... — mondta. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents