Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

4 NOG R An 1968. február 18., vasárnap Múzeumban nyugszik a „végzetes gyémánt" A New York-i Smithsonian Intézet ékszer-múzeumában golyóálló üveg alatt selyem és bársony párnán mindenki számára láthatóan pihen a 44,5 karátos un. Hope-féle gyémánt, amely a legenda sze­rint minden eddigi tulajdono­sára bajt hozott. A legenda már több ezer éves. Egy hindü istenség őriz­te templomában az ékszert. Hogy megvédje a tolvajoktól, elrendelte. hozzon minden esetleges illetéktelen tulajdo­nosára halált és nyomorúságot. Az utolsó áldozat a 25 eszten­dős Evelyn McLean volt. akit holtan találtait luxusvillájá­ban. De milyen baiokat is oko­zott a gyémánt? 1642-ben Jean Tavernier ka­landor tört be a templomba, ellopta a gyémántot és drámai feszültséggel teli menekülés közepette Euróoába hozta. A lopott gyémántot XIV. Lajos francia királynak adta el. Néhány hónappal később ve­szett kutyák téoték szét a tol­vajt és családja koldusbotra Jutott. A gyémánt akkor még 112 karát,ot nvnmoirt é« még az olyan pompás udvarban is, mint Lajosé volt, mindenkit elkápráztatott. A „Napkirály” 67 karátosra csiszoltatta a kö­vet és ibolyás kéksége ezután még szebben ragyogott. A ki­rályi kincstár igazgatója Fo- uquet azonban a vesztőhelyen végezte. De Lamballe herceg­nőt, aki szívesen viselte a gyémántot, a tömeg Párizs utcáin meglincselte. XVI. La­jos és felesége Marie Antoi­nette a vesztőhelyen végezték. A gyémánt ezután eltűnt a forradalom viharaiban és csak 1830-ban tűnt fel Angliában. Tekintve, hogy senki nem tudja, mi történt vele időköz­ben, a krónikások nem tud­ják mennyi baleset fűződött azalatt a „végzetes” gyémánt­hoz. Csak annyit tudnak, hogy ismét átcsiszolták és súlya 44.5 karátra csökkent. Ennyi maradt a mai napig. De lássuk csak milyen újabb bajokat okozott: Tho­mas Hope angol bankár vá­sárolta meg 90 000 fontért. Róla kapta nevét. Attól a pil­lanattól fogva azonban, hogy a gyémántot megvette. Hope szegényedni kezdett és unoká­ja nasy nyomorúságban halt meg. A következő vevő II. Ab­dul Hamid török szultán volt. öt megfosztották trónjától és börtönben halt meg, kedvenc feleségét pedig (aki gyakran viselte a gyémántot) lefejez­ték. Törökországból Ameriká­ba került a drágakő, ahol a McLean család vásárolta meg. 1949-ben megkísérelték elad­ni, de nem találtak rá vevőt és végül az ékszer-múzeum­nak ajándékozták. Az izgalmas történetek ked­velői azon persze nem gon- dolkoz' \k el, vajon XVI. La­jost. Marie Antoinettet és Ab­dul Hamidot nem érte volna utol sorsuk e „végzetes” gyé­mánt nélkül is? Ami pedig Hooe-ot illeti, aki az ékszer­vásárlás után elszegényedett — bizonyára több pénz ma­radt volna a kasszájában, ha ezért az egy kőért nem adott volna 90 000 fontot. Most, hogy a gyémántot biz­tonságba helyezték, a nyájas olvasó bizonyára szegénvebb lesz néhány izgalmas törté­nettel, hacsak az említett mú­zeum — mint oly sok más múzeum szerte a világon — előbh-utóbb nem kerül anya­gi csődbe . . . Pályaválasztás: — Szívesen elmennék tsz-be is, slágeréne­kesnek. .. (Zsoldos Sándor rajza.) Az Antarktisz felfedezéséről Megtalálták Faggyej Bel- linszgauzen orosz tengerjáró (1779—1852) eredeti jelentését az Antarktisz felfedezéséről.' Az 1819—1821. években Bel- linszgauzen vezette azt a vi­lágkörüli expedíciót, amely az Antarktiszt felfedezte és meg­kerülte. A Szovjetunió haditengeré­szeti flottájának központi irat­tárában megtalálták Bellinsz- gauzen 1821. július 24-én kelt jelentését, és az akkori tenge­részeti minisztérium részére összeállított „Rövid kivonat az utazás leírásáról” című ok­mányt. Bellinszgauzen 18 ívet tartalmazó jelentése az első teljes beszámoló a Délsarki tengeren, a Csendes-óceánon és az Indiai-óceánon végre­hajtott hajóútról, az Antark­tisz, valamint a hozzá csatla­kozó számos sziget felfedezé­séről. 30. Már csali négyen mentek. Az őrmester. Galamb, Kölyök (ennek Galamb vitte a pus­káját), Nadov, a turkesztán óriás, aki naponta két szót sem beszélt és Minkusz, az osztrák orvos. A második hét órából négyet tettek meg. Es Galamb harmonikázott. Azután abbahagyta. Latou- ret visszafordult, hogy végre lássa kiszédülni a sorból, de csak azt láthatta, hogy Harrincourt előkotor a tarisz­nyából egy darab hideg juh­húst, ami még melegen se volt valami gusztusos táplálék, és jóízűet harap belőle. Még ilyet! A sivatagot járt vén őrmester már kissé kó­válygott. Ez meg vigyorog, eszik, muzsikál, két puskát hord, és úgy néz ki, mint akit hízókúrára fogtak itt... Nadov, a turkesztán óriás, mint valami oszlop zuhant ki a sorból, nagy döngéssel. Min­kusz lehajolt föléje, hogy meghallgassa a szívét, de köz­ben egy szép bukfenccel ő is elterült mellette. — Közlegény! Ez a Kölyöknek szólt. ö még aránylag áll a lábán, csak az aj Ica remeg kékülten, és hunyódik a pillája. — Sátrat ver a betegek fö­lé, és bevárja a csapatot. Ve­gye át a puskáját... őrjárat! Vigyázz!... ' Az őrjárat ez esetben egye­dül Galamb, feszesen megin­dul az őrmester után. Néhány lépés múlva bátor­talanul cincogtat, majd amikor látja, hogy Latouret nem szól, szépen, hangosan har- monikázik. Bealkonyodott, a kékes égen bágyadt fényű, korai csillagok gyúlnak ki a sivatag felett, és a kéttagú őrjárat megy: elől az őrmester, há­rom szál hiúzbajuszával, mö­götte Galamb, feltűzött szu­ronnyal, szájharmonikázva — Közlegény! — Igenis, őrmester úr! — Mikor szokta meg a tró­pust? — A napokban, őrmester úr! — Mit hazudik? Maga nem most jár először a sivatag­ban! — Alázatosan jelentem, én még sohasem hazudtam. Nem finom szokás. Mentek. Itt is, ott is hiénák kerülgették őket, nagy távol­ságról, hol előttük, hol mö­göttük futva... Némelyik vé­szesen felüvöltött, hisztérikus, rekedt, asszonyi kacagásra em­lékeztető hangon... Távol gyenge fény tűnt fel. Az ott már Murzuk oázis. Szpáhik, szahariánok, sze­negáli lövészek állomásoznak benne. Ezek portyáznak időn­ként a Szaharában, hogy sakkban tartsák a tuarege- ket, berbereket, riffeket. Murzuktól délre a nagy sem­mi következik. De murzukban villanyvilá­gítás van, rádióállomás, kór­ház és keramitos utak. Szpá­hik sorfala között vonul be az orani század, katonabanda szól és szájtátók bámulják a fáradt sereget. Az átvonuló tartalékszáza­dok számára külön laktanya van Murzukban. Ide irányít­ják az újjonnan érkezőket. A porlepte, kimerült század ru­házatát és felszerelését pótol­ják, orvosi vizsgálat követke­zik és három nap teljes sza­badság. .. A partizánokat szpáhik zár­ják körül és az oázis távoli részébe viszik, ahol karókat vernek le és tüskés drótot te­kernek reájuk. A szabadon ha­II fehérvérűséghez hasonló betegség A szovjet tudósok egy fe­hérvérűségben szenvedő beteg véréből elkülönítették a kór­okozót, amely a majmok szer­vezetébe juttatva a fehérvérű­séghez hasonló betegséget vált ki. A kísérleteket Szuhumiban, a patológiai és terápiái kísér­leti intézetben végzik, amely­nek telepén 3000 majom van. A kutatók nem állítják meg­fellebbezhetetlen módon, hogy a fehérvérűség vírusát különí­tették el. Véleményük szerint a kapott anyag még hosszú és tüzetes ellenőrzésre szorul. A tudósok öt ágon dolgoznak a különböző betegektől kapott kórokozóval, amelyet immár hétszer oltottak át sorjában az egyik majomról a másikra. A szuhumi kísérletezők opponensei úgy vélik, hogy az állatoknál az új „ágens” fel­vétele után kifejlődő beteg­ségnek semmi köze az embe­ri fehérvérűséghez. Szerintük a kórokozó a majmokban egy eddig lappangó formában je­lenlévő betegség vírusát akti­vizálja. Tv-rajongó — Az orvos utasította, hogy naponta egy órát sétáljon! (A Stern karikatúrája.) A bálna számokban Csak a szíré hat-hét mázsát nyom A bálna a legnagyobb ál­lat, amely valaha a Föl­dön élt. Se a dinosaurus, se a brontosaurus nem érte el a bál­na nagyságát. Ha egy bálna függőlegesen a farkára áll­na, magasabb lenne, mintha tíz elefánt egymás hátára állna. A legnagyobb a bálnafaj­ták közül a kék bálna, amely rendszerint 27—28 méter hosz- szú és 120—150 tonna súlyú, vagyis annyi, mint 20—30 ele­fánt, vagy 2100 középsúlyú ember. A bálna átlag úszási se­bessége 7—10 km óránként. Mikor azonban veszélyben van, ennek a kétszeresét is eléri. A bálni bőre alatt 30 cm vastag védő zsiradék van. A kék bálnák 50 tonna zsi­radékot is cipelnek maguk­kal, a közönséges bálnák zsi­gyott kijáratok elé pedig sza- harián őrséget állítanak. El­különítik a szabad csapatot. Ezek nem valami érzékenyek, nyugodtan szívják a kendert és sütik a keszrát a dróteö- vény mögött. A bejáró előtt egy vézna, ősz szakállú bur- nuszos arab. trachomás, be­dagadt, vörös szemekkel, fel­állítja parázstűzhelyét és ká­vét főz néhány centimesért. A légionisták csodálkozva tapasztalják, hogy úgy bánnak velük, mint kedves rokonnal vagy nagybeteggel. Még a szpáhik is, akik különben olyan magasan hordják az or­rukat, dohányt ajándékoznak nekik és süteményt, megven­dégelik őket a partizánok tá­boránál működő trachomás arab kitűnő kávéjával és min­denki annyi vörös bort ihat, amennyit csak akar. — Nem tetszik nekem ez a nagy gyengédség — mondta Pillotbe a hallgatag Nadov- nak. — Miért? — kérdezte az óriás mély, nagybőgő-színeze­tű hangján. — Ügy látszik, sajnálnak bennünket Egy kövér néger őrmester a szudáni vadászoktól barátsá­goséin a vállukra veregetett. — Hová, fiúk? __ Gyertek. i gyatok a pénzeméit pálinkát vagy kávét__ — Mondja — mondta Pilot- te, mikor a trachomás arab Matuzsálem kitette eléjük a kávét —, maga hol van be­osztva? A gazdasági hivatal B osz­tályába. Mi látunk el benne­teket fehérneművel... Meg daróccal a raboknak. (Folytatjuk) radéktartalma rendszerint 30 tonna, melyből 24 ezer kg olajat vonnak ki. A bálna tüdejének kapaci­tása minden belélegzésnél 14 ezer liter levegő. A bálná­nak nagy szüksége van a levegőre, amely őt hozzáse­gítse ahhoz, hogy csak min­den 15 percben jöjjön a víz felszínére. A bálna „artézi kútja”, amit a kilélegzésekor „termel” kb 12 méter ma­gas. A kék bálnának 8000 liter vére van. A szive 6—700 kg- ot nyom. A szív lüktetése percenként 17, míg az egér szive percenként hatszázat ver. A kék bálna gyomra 300 m*. belei 250 méter hosszúak, és ezeken naponta 5 tonna élelem megy át (halak és apróbb tengeri lények). A legutóbb zsákmányul ejtett bálna nyelve 3 tonnát nyom. A bálna 240—300 m mély­ségig tud a vízben leeresz­kedni. A víz nyomása test­felületének m2-ére eléri a 70 kg-ot. A bálna terhessége 10 hó­nap ig, a legnagyobbáké egy egész évig tart. A bálna­fióka megszületésekor jól fej­lett, 5 méter hosszú és 1 tonnát nyom. A kék bálna csecsemője az anyának egy­negyede hosszúságban. A bál­nacsecsemő szoptatása 7—12 hónapig tart. A nősténybál­na, amely szoptat, naponta 2—300 liter tejet termel, igen zsíros, literenként 200—430 gr zsírt tartalmaz, amíg egy te­hén tejének zsírja literenként 40 gr. A „fog nélküli” bálna fo­gak helyett 300—350 darab kaszaszerű, hosszú „rágóesz­közt” hord a szájában. Egy 18 m hosszú és 70 tonna súlyú bálna 1600 kg ilyen halcson­tot termel. A bálna szeme testéhez ké­pest igen kicsiny. Egy 30 m hosszú, 130 tonna súlyú bálna szemének átmérője nem nagyobb, mint egy kistányér. Alvás közben tanultak Különös angol nyelvtanfo­lyamot fejezett be nemrég Varsóban 12E; lengyel: álmuk­ban tanulták az idegen nyel­vet. Hat héten át a tanulnivá- gyóknak elalvás előtt és rö­viddel a felébredést megelő­zően 5—7 percen át hangszó­rón szavakat és mondatokat sugároztak. A hipnopedagógiad módszer ezen első kísérleti tanfolyama alatt az alvók olyan nyelvtudást szereztek, amelynek elsajátításához éb­ren lényegesen hosszabb időre lett volna szükségük. Irodai „KRESZ-szabály" «• — Köszönöm sógor, vezetés közben nem iszom! (Zsoldos Sándor rajza.) t 4

Next

/
Thumbnails
Contents