Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
10 NOGR Aß 1968 január ?., vasárnap * ' Égi titok As ország első női csillagásza Sadi Rudianu: Fénykép profilból Mindenféle iiiimiiiiiHiuiiiiiiiiiiiMititiiimiiniiiiiiiiiiiiiitiitiiiiMiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiniiiii Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékén találkoztunk. Kerestem benne a különlegeset, a jegyet, amely megkülönbözteti a tudóst a hétköznapi embertől. Szemben ült velem az ország első női csillagásza, aki már 35 éve hűséges kísérője a bolygónak, tudósa a váltakozó égi képeknek. Egyszerű, halkszavú. Inkább álmodozó, mint robbanékony. Mintha nehezére esne vissza-r visszatérni az e világra, a Földünk érthetetlen íorgása- ra. — „Egy tudós kerülje a publicitást” — volt hajdan a jelszó. — Egy tudós kerülje a nyilvánosságot?! —kérdezzük ma. Hát akkor miért dolgozik, miért szenteli életét a tudománynak, hogy magába zárja? — Hát akkor a földön a társadalomban ne lenne megannyi új? — Egyszercsak elhatározta, hogy csillagász lesz? — Imádtam a verseket, a színházat. Még történelmi drámát is írtam. — mutatóujját sokat sejtetően a magasba emeli, kislányosan, pironkodó büszkeséggel mosolyog. — Aztán egy fizikaórán. Bodrossy Félix tanárom a Bohr-féle atommodall- szerkezetről beszélt. Es én megéreztem, hogy számomra ez az igazi. S a kockás lapok versek helyett számokkal, matematikai feladványokkal teltek meg. S attól kezdve semmi más nem számított. A humán-beállítottságú család csak csodálkozott a pál- forduláson. A mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem elődjének, a Pázmány Péter Tudományegyetemnek lett a hallgatója. Ahogyan meséli: „Vadul, elszántan, minden mást felejtve tanulni kezdtem. Matematika, fizika szakon. És fakultatív csillagászatot is hallgattam. Volt esztendő, hogy csak ketten jártunk az akkor kozmográfiai tanszék előadásaira. De mi ketten aztán száz helyett!” Kitüntetéses diplomával végezte az egyetemet. Sok száz pályázó előtt a Műegyetem Fizikai Intézetébe fizetetlen gyakornoki beosztásban. Három évig egy fillért sem kapott. — Mindennap meg kellett küzdenem a jogért, hegy másnap is bemehessek az Intézetbe. A színképelemzés érdekelt, a molekula-, az atomelmélet. Mégis a munkám főleg az edénymosogatásból állt a laborban. Rettenetes dolgokat végeztettek velem. De ott voltam a tudomány közvetlen közelében és érett bennem a mag, terebélyesedett a sok új ismeret. Jól emlékszem egy párbeszédre: „A maga keze csupa seb, véresen vörös — mondta az adjunktus. — A salétromsavtól, semmi az egész.” — „És csinálná tovább is?” — Természetesen, adjunktus úr, válaszoltam. „Szóval nem sikerült magát elriasztanunk innen?” Miért, el akartak riasztani? „Nem vette észre?” Nem, — válaszoltam. Az 1933-as esztendő a válság után a fellendülést és a fasizmust hozta a világra. Balázs Júlia már doktor. Ismét sok száz pályatársa előtt „futott be” és megkapta az első, bár ismét csak gyakornoki, fizetéses állást. Öt évig hetvenöt pengőt. — Aztán este, amikor először ültem a távcső elé, először néztem farkasszemet az éggel, a j övömmel, mintha elhomályosodott volna a lencse. — Dolgozhattam. A kezdetben a Meridián-műszer volt a fegyverem. Időmeghatározást végeztem. Mi adtuk a MÁV-nak, a hivatalos szer. veknek a pontos időt. Éjjel egyedül a kupolában, még féltem is. — Eleinte rettenetes magányos voltam. A csillagos-ég poézise egy csillagásznak csak a munka megkezdésének lehetőségét jelzi. Szeretem a téli éjszakát. Ha tiszta, holdas. Tizenkét órát ülhetünk a távcső előtt, szabad ég alatt. Ez az észlelési idő. A saját csillagomat, a kutatási területemen követem, figyelem a fény változását, fejlődését, szerkezetét. — Már régóta szerettem volna megkérdezni, és ön erre a legilletékesebb. Van-e valami igazság a csillagjóslásban? — Egész életemben küzdöttem ellene. Ez a csillagászok vörös posztója. Szinte már mindent tud az ember. Technikával csodákat ér el, s mégis hisz sok ezer éve kialakított babonákban. Az Oroszlán-csillagképet nyugodtan nevezhetnénk János - hegy nek, s a Vízöntőt hamutartónak. Ennyire nincs jelentősége az egyénre. Egy azonban tény, hogy az egész földi élet a Kozmosz hatása alatt áll. A Nap sugárzása, természete határozza meg a biológiai életet. De az egyéni ember sorsára ebből nem lehet következtetni. Lassanként megtanult éjszaka élni, nappal pihenni. Persze a gyermekei ebbe nem egykönnyen egyeztek bele. Hiszen ők az emberek normális életét élték, mind a négyen. Nappal fönt voltak, s éjjel aludtak. — Ennek a következményét könnyű kiszámítani. Évekig csak néhány óra jutott alvásra. De felneveltem mind a négyüket. Két ikerfiam műegyetemista, gépész- mérnökök lesznek, és válogatott síelők. — Talán erre a legbüszkébb. — Kislányom kitüntetéses diplomával végezte az Iparművészeti Főiskolát, belső építész és elégedetlen. Valami csodás szépet akar csinálni. Legidősebb fiam régész, ö keresi a Triászkert csigáit, nem találja. Mondtam neki, fiam, addig ne nyugodj, amíg meg nem leled. Még egy kérdést. — Milyen hatással volt Önre, mint csillagászra, hogy a szovjet rakéta elérte a Venust? — Kicsit lehangolt, azért, mert titokban reméltem, hogy egyszer valahol még találunk életet. De hát úgy látszik a naprendszerben egyedül vagyunk. — Mint tudományos siker, csodálatos! Ezt igazán csak egy csillagász értékelheti. Egyáltalán kiszámítani az égi mechanika útján, s aztán nesze, technika, oldd meg! Szédületes. Az ember teljes eddigi előélete csak a kezdet. A két lábra állás óta talán minden csak azért történt, hogy egyszer ez a nagyszerű lény, az ember, elhagyhassa a Földet. Ma már nem egyedüli nő a csillagdában. Két fiatal kolléganőnek ő egyengeti az útját. Hogy visszaadhassa mindazt jóban, amit ő pályakezdetén nehézségekben kapott. Regős István — Jó napot, mester! — Ó, jó egészséget kivártok, Haralamb elvtárs! Milyen régen láttam! — Nagyon elfoglalt vagyok, Mátéi úr, annyi a dolgom... — Hát igen. És hogy van a kedves papa? — Vagyogat. — Meglátogatja ugye, Ba- ceuban? — Ritkán... Öt éve jártam ott... Tudja, nincs időm — Ezért is jöttem magához. Az öregem egyik szomszédja olyasmit írt nekem, mintha elfelejtettem volna az apámat. — No igen, nem lenne rossz küldeni neki valamit, öregségére jólesne... — Dehát, Mátéi úr, el sem tudja képzelni, hogy a Fiat mennyit kiprésel belőlem! Mindenesetre küldök az öregemnek egy fényképet. — Azonnal elkészítem. Foglaljon helyet! Talán elölről. — Miért, oldalvást nem vagyok jó? — De így jobb. — Csinálja akkor profilból! Na, fényképezzen már! — Egy pillanat... így ni... Mosolyogjon! — Nem mosolygok! — Engem nem érdekel. Figyelem! Egy, kettő, három! Köszönöm. Csütörtökre elkészül. A mérnök egy hét múlva levelet kapott Baceuból: ASSZONY! LOGIKA És mondd, Elemér, milyen ott a kilátás? (A Stern karikatúrája! IDŐSZERŰ KERES „Édes fiam! Megkaptam fényképedet, s nagyon köszönöm. Ügy látom, komoly kellemetlenségeid vannak. írd meg, miért hagytad ott a munkát! Tegnap kaptam meg a nyugdijamat, így hát -tudok neked küldeni 150 lejt, talán segít rajtad. Vigyázz magadra és ne vegyél mindent úgy a szívedre. Szerető apád: ■ Vasile” Fordította: Ferencz Győző CZB * VASÁRNAPI FEJTÖRŐ BORSSZEM JAMÍÓ Száz éve jelent meg először a valaha népszerű liberális szellemű vicclap, a Borsszem Jankó, ezzel kapcsolatosak rejtvényünk vízszintes 1., 45., 47. és 84. számú sorai. VÍZSZINTES: * 1. A Borsszem Jankó sok figurája közül az egyik; nélkülöző kishivatalnok volt. 12. Házőrző. 14. A Duna romániai mellékfolyója. 15. Cipész végzi! 17. Ökori, fejlett kultúrájú nép. 19. A szemem láttára. 21. Pályaudvar, röv. 22. Város Londontól északra. 24. Visszahív! 25. Alabama állam rövidítése. 26. Trombita hangja. 28. Lengyel főnemesek voltak. 39. Béka és bolha igéje is. 32. Fordítva: önköltség, franciául. 33. Névrokon. 35. Görög betű. 36. A Winnetou írója. 37. Asztatin rövidítve. 39. Élet. 41. Bór és kén. 43. Kettőzve édesség. 45. Így nevezték a Borsszem Jankó hasábjain az „ősjogászt”. 47. Régivágású földesúr volt a Borsszem Jankóban. 49. Tönkretett. 51. A régi „c”. 52. Körülbelül. 53. Függ. 55. Intéző Bizottság. 57. Csillagkép. 58. Most kezdődött. 59. Tevőlegesen. 63. Alkotórésze, 64. Bizonyos irányba. 66. Tüstént. 68. Szomszédos betűk. 69. Májusban sokat ér. 70. Hal fő benne. 72. Prágában született, németül írta műveit. 74. Ökölvívó igéje. 75. Kisebb elbeszélés. 78. Ilyen palack is van. 80. Ésszerű gazdálkodás. 82. Szervusz — olaszul (o=u). 83. Névelő. 84. E néven szerkesztette a Borsszem Jankót az alapító Ágai Adolf. FÜGGŐLEGES: 1. Távoli hónap. 2. A legutóbbi irodalmi Nobel-díj nyertese. 3. Fafajta. 4. Lent. 5. Osztotta. régiesen. 6. Föld alatt élő állat. 7. Német személyes névmás. 8. „Ken” betűi. 9. !.. ás; jól megtermett legény. 10. A zsebéből elővesz. 11. Észrevesz. 13. Nyugat-Afrikai főváros. 16. Angol csillag. 18. .... conductivitas; igen erős vezetőképesség. 20. Rosszul jegyezte fel. 23. Ibsen-dráma. 27. Bútordarab. 29. Betű, fon. 31. Gombafajta. 34. Nevezetes csatorna. 28. Repült. 40. Vica. 42. Holland halászhajó (a=e). 44. Jelez. 46. Régi pénz, röv. 47. Egymás utáni betűk. 48. Mássalhangzó, fon. 50. Könyvtári terem (—’). 52. Az 1871-es párizsi kommün harcosa. 54. „Szőnyeg” az erdőben. 56. Ismert színésznőnk volt. 57. Eleségnövény. 58. Tömör fekete fája kiválóan alkalmas művészi faragványok készítésére. 60. A budapesti Vörösmartv-szobor egyik alkotója (—’). 61. I. H. 62. Idegen női név. 65. Győr-Sop- ron megyei község. 67. Shakespeare-alak, névelővel. 71. Létezni. 73. Fordított ábécé-részlet. 76. EKC. 77. AÖC. 79. Einsteinium és oxigén. 81. Mese páratlan betűi. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1., 45., 47. és 84 számú sorok megfejtése. A SZILVESZTERI FEJTÖRŐ helyes megfejtése: Mulatozás; Mint a láva forr a dal; Bor fogy és csendül a pohár: Szájtól asztalig s visszajár. Könyvjutalmat nyertek: Széky Miklósné Salgótarján, Jakus Márta Egyházasdenge- leg, Mag Mária Salgótarján. A könyveket postán küldjük el! — Segítsen rajtam doktor úr! Nem hallok és nem Iátok! * (A Wochcnpressc karikatúrája) REND AZ REND Mielőtt belépsz, töröld meg a lábad! (A Quick karikatúrája)
