Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
4 mOcb* n 1968. január 7.. vasárnap Számvetés és útmutatás Országos méretű tanácskozással kezdi az évet a termelőszövetkezeti fiatalság. Az ifjúsági szövetség az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával, a Magyar Nők Országos Tanácsával, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériummal, valamint a Szövetkezetek Országos Szövetségével közösen, januárban rendezi meg a parasztifjúság első országos parlamentjét. Ez a tanácskozás — 1968 elején — szimbólumként is megállja a helyét. Azt jelképezi, hogy pártunk IX. kongresszusának agrárhatározatai, az új termelőszövetkezeti és földtörvény — éppen az új gazdasági irányítás bevezetésének kezdetén irányítja a figyelmet a termelőszövetkezeti fiatalokra. Az érvénybe lépő agrárhatározatok kedvezőbb feltételeket jelentenek és azt is, hogy a jövőben tovább növekszik a termelőszövetkezetek súlya a népgazdaságban, javul a termelés kultúrája és ennek megfelelően kedvezően változnak a termelőszövetkezeti fiatalok életviszonyai. Aki ismerős a termelőszövetkezeti élet gondjaiban, eredményeiben, tudja, hogy az utóbbi két— három esztendőben sokat — és éppen a legfontosabb vonatkozásban — változott a falusi fiatalok és a tennelőszö vetkezetek viszonya, a szövetkezetek erősödésével egyenes arányban nőtt a falun maradó, vagy a városból visszatérő és letelepedő fiatalok száma. Országos adat, de végeredményben megyénk „mutatói” is benne foglaltatnak: az utóbbi hónapokban 30 ezer, többségében fiatal dolgozó kérte a felvételét a közös gazdaságokba. Mindez indokolttá teszi azt az országos méretű politikai akciót, amelyet á ifjúsági szövetség kezdeményezett, s amelynek kibontakozásaként először országosan mintegy háromszáz termelőszövetkezetben, majd pedig januárban Budapesten rendezik meg a falusi fiatalok tanácskozását. Nógrád megyében 11 helyen volt decemberben járási vagy területi szintű helyi tanácskozás. A tanácskozások célja mindenütt az volt, hogy a fiatalok valamint a felnőtt és ifjúsági vezetők sokoldalú véleménycseréjének fórumai legyenek, s általában — a termelőszövetkezeti fiatalok életviszonyainak kedvezőbb alakulását akadályozó körülményeket elhárítsák. Milyen kérdések foglalkoztatták a tanácskozáson részt vevő fiatalokat? Miután a gazdasági reformintézkedések jórésze az idén lép életbe, a fiataloknak is érdeke, hogy a termelőszövetkezetek és az ott működő KISZ-szervezetek megfelelően felkészüljenek a kialakuló új helyzettel együttjáró feladatokra. A tanácskozások homlokterében úgyszólván minden eddig is ismert tény és gond, a nemrég elfogadott két új törvény: a földtörvény és a termelőszövetkezeti törvény vetületiben jelentkezett. Mindez egészen természetes is, hiszen egyedül* az új termelőszövetkezeti törvény egész sor lehetőséget biztosít a fejlődésre, s ezekkel a lehetőségekkel a fiatalok is élhetnek. A nógrádi termélőszövetke- zeti fiatalok helyi tanácskozásain természetesen szó volt azokról az ismert gondokról, amelyek a megye mezőgazdaságának fejlődését objektiven meghatározzák, s ugyanakkor akadályozzák a fiatalok beilleszkedését a paraszti életbe. De szó volt mindazokról az állami, párt és helyi intézkedésekről, határozatokról is, amelyek nagymértékben segítik a termelőszövetkezetek megerősödését. A tanácskozás 500 fiatal résztvevője az egész megye termelőszövetkezeti ifjúsága képviseletében tartott felelős számvetést, és hogy mennyire komolyan vett tanácskozás volt ez a decemberi találkozó — bizonyítja a párt, az állami és a gazdasági vezetők részvétele. A helyi tanácskozásokon ösz- szesen 48 felnőtt vezető jelent meg. Az a körülmény, hogy a helyi tanácskozások résztvevőinek tíz százaléka a párt, az állami és a gazdasági vezetőkből állt, lehetővé tette á számvetésen túl az útmutatást, a hogyan tovább? érdemleges tárgyalását is. Miután az egyik legnagyobb gond továbbra is a termelőszövetkezeti fiatalság állandó és rendszeres (tehát az ipari üzemekhez hasonló) foglalkoztatása — a tanácskozáson szorgalmazták a szövetkezeti kisegítő- és melléküzemágak további szervezését. A szövetkezeti vezetők véleménye a tagság „fiatalításáról” így foglalható össze: már az általános iskolában fordítsanak több gondot arra, hogy a gyermekek megismerkedjenek az egyre fejlődő, technikailag is erősödő paraszti munkával. A pedagógusok és főleg a szülők szemlélete, a pályára irányítás ma még sok kívánni . valót hagy maga után. Ne a gyengén tanulók gyűjtőhelye legyen a termelőszövetkezet — mondták a szövetkezeti vezetők a tanácskozásokon. Többen foglalkoztak a vidéki kulturális élet jelenlegi helyzetével, a lehetőségek további bővítésével, ezzel kapcsolatosan hangsúlyozták, a fiatalok hajlamosak arra, hogy néhány, a városban tapasztalt külsőség után ítéljenek, s csupán a külsőségek miatt vonzóbbnak véljék a városi életet. A termelőszövetkezetek életében bekövetkezett változások kedvezően segítik a tagsági viszony erősödését, a kedvezmények ugyanis éppen a tagsági viszonyhoz kötődnek. így szükségszerűen érdeke lesz a fiataloknak, hogy tagként dolgozzanak a szövetkezetben, ugyanakkor a KISZ feladata, hogy valóban teljes jogú tagokká váljanak, s megfelelően képviselve legyenek a gazdasági vezetésben is. E jogos követelményt a tanácskozások mindegyikén elmondták a fiatalok, s általában mindenütt szó volt a szociális és kulturális alap megfelelőbb felhasználásáról, az állattenyésztésben dolgozó fiatal szakmunkások szabad napjáról, a KISZ termelési verseny-mozgalmairól, s arról, hogy ezt mindenütt a helyi igények és körülmények figyelembevételével kell a jövőben folytatni. A szövetkezeti fiatalok tanácskozásain mód nyílott a számvetésre és az útmutatásra is. A január 18-án kezdődő országos parlamentre 11 nógrádi fiatal utazik. Meggyőződésünk, hogy amikor az egész szövetkezeti ifjúság helyzetét értékeljük és megfogalmazzuk a legfontosabb tennivalókat — a megyei küldöttek jól képviselik az itthoniak érdekeit Pataki László Jegyzetünk Beszéljünk róla is! Az író találkozik régen látott barátjával. Hosszasan, aprólékosan beszámol neki pályafutásáról, sikereiről, tervei, röl, színesen ecseteli népszerűségét. Fél óra elteltével hirtelen megjegyzi: — De, hát öregfiú, folyton-folyvást magamról fecsegek, pedig van annak már tíz esztendeje is, hogy találkoztunk. Nos, hát, beszéljünk végre rólad is: mondd, mit szólsz a legújabb könyvemhez? Eddig a történet, amely — tegyük szívünkre a kezünket, — barátok és szomszédok, ismerősök és rokonok, munkatársak és vendégek vonatkozásában, legyenek írók vagy fűtők, tisztviselők vagy postások, minduntalan megismétlődik. Némely ember csak egyfajta mozgást ismer: körforgást önmaga körül. A világ számukra csupán kulissza, háttér, személyiségük visszfénye. Lehet, hogy kicsit túlozunk, de az önzés és az egocentriz- mus a legsúlyosabb túlzás. Az örökös szereplési vágy, a vaskos mnnn mutogatás — torzulás; olykor rossz szándék, s indulatok nélkül, de mégiscsak az, mert éppen az a vonás, az a magatartás hiányzik belőle, amely a mi társadalmi rendszerünkben szerfölött fontos és nélkülözhetetlen: egymás tisztelete, a közösségi elv. Fabatkát se ér az olyan humanizmus, amely csupán szólamokban él, de annyi ereje, készsége sincs, hogy a másik felet szóhoz engedje jutni. Lyukas petákot se ér az a demokratizmus, amely bárdo- latlan — vagy akár finom — módszerekkel hallgatásra, az önálló vélemény elfojtására ítéli a környezetet, minduntalan rákényszerítve egy vagy két személy megfellebbezhetetlen véleményét. Szóval: beszéljünk róla, az ő problémáiról is, s amikor szól, figyeljünk oda. Érezze a megértést, a segítőkészséget, a feléje nyújtott kezet. Sárközi Andor A cimbalom Megér egy autót A cimbalmot úgy ismerik az egész világon, mint „tősgyökeres” magyar hangszert, pedig tulajdonképpen arab eredetű. Az arab „kanum” volt az őse. akárcsak az angol dulci- mernek, az olasz psalterionak. a német hackbrettnek. De amíg ezek a hangszerek idővel általában múzeumi tárgyakká váltak, addig a magyar cimbalom élő hangszer maradt. Tantárgy lett a főiskolán Népszerűségét jelentősen elősegítette az is, hogy cimbalomkészítő mestereink kiküszöbölték a hangszer hibáit. Az egyik régi magyar mester — Schunda József — hangtompító pedállal megszüntette a cimbalom húrjainak, „egymásba zúgását”. Ezzel, mint annak idején Liszt Ferenc megállapította: „az ősi hangszert kiragadta pongyolaságából, és megadta neki szalon- hangversenyi és zenekari képességét”. A magyar nép kedvelt hangszere a XIX. század végén és utána egyre nagyobb rangot kapott, s ezt világhírű zene- költőinknek köszönheti: a „Bánk bán”-ban Erkel, a „Háry Jáncs”-ban Kodály, a „Farsangi lakodaloméban Pol- dini juttatott fontos szólamokat a cimbalomnak. A cimbalom 1890-ben lett „tantárgy” a Nemzeti Zenedében, 1897-ben a Zeneakadémián, 1945 óta pedig tanszéke van a Zeneművészeti Főiskolán. Tökéletes rezonancia Magyarországon ma kizárólag a Budapesti Hangszerkészítő és Javító Kisipari Szövetkezetben készítenek cimbalmot. Itt gyártják a Bohák- rendszerű cimbalmot is. A Bohák-család tagjai voltak azok, akik Schunda után módosították, tökéletesítették a hangszert. — A régi rendszerű cimbalmoknál — mondja Bohák Lajos, — aki maga is hosz- szú ideig gyártotta a cimbalmot a szövetkezetben - a hangfogókat a beléjük öntött ólom nehezék rányomta a húrokra. Apám mór 1914-ben olyan módosítást hajtott vénre, amely ezt a nyomást szabály ozhatóvá tette. Elődeim megváltoztatták a hangoló és akasztó szögek eddigi rendszerét és ezzel ellensúlyozták a húrok 103 mázsányi húzását, amely a tőkét gyakran megre- pesztette (tőkére épül a cimbalom), és ami a legfontosabb, családom tagjai tökéletesítették a cimbalom rezonanciáját. Nem könnyű feladat a cimbalom gyártása, amelynek fa része kizárólag lucfenyőből, vagy diófából készülhet. De nem akármilyenből! A faanyagnak először 4—5 éven át a szabadban, majd 2—3 évig zárt helyen kell száradnia, amíg eléri a csupán 14 százaléknyi nedvességtartalmat. Az utóbbi években a cimbalomkészítéshez szükséges fát megpróbálták zárt helyiségben meleg levegővel kiszárítani, de ezek a kísérletezések ezideig még nem jártak kellő eredménnyel. A cimbalom faanyagának jó része és 123—133 húrja teljes egészében importanyag, tehát a „legmagyarabb hangszer” nyersanyagát nem Magyarországon produkálják. Bécstől Bandiméi" A háború utáni években, a cimbalmok minősége leromlott, és ennek következtében a külföldi érdeklődés erősen megcsappant. A szövetkezetben most kevesebb cimbalmot gyártanak, de olyanokat amelyek megfelelnek régi hírnevének, s ma már Bécstől Tokióig, Bukarestöl Bandungig, nemcsak zenekarok, hanem magánosok is érdeklődnek a magyar cimbalom iránt. A cimbalmot különben a Konsumex-vállalat exportálja, és egy Bohák-féle cimbalom dollár-értéke egy kisebb autó árával vetekedik. Ják Sándor DOk'V/A\£NTVA\ - CCíiCNYC-moctra Idős Szabó István Kossuth-díjas szobrász ismét alkot. Az el-- múlt nyár folyamán mint ismeretes motorkerékpár-baleset érte, de alkotókedve ismét visszatért és jelenleg a tavasszal nyíló országos tárlatra készül. Képünkön: készül legújabb alkotása a „Kenyér” című, fából faragott szobra 27. Csengettek. Bornemissza maga nyitott ajtót. Mindenkit haza eresztett, hiszen nem lett volna jó, ha a tárgyalásnak tanúja akad. A horvát érkezett. Szívélyesen lekezeltek, Bornemissza pedig bevezette őt a dolgozószobájába. — A kormányzó úr egy óra múlva érkezik! — közölte vele. — Addig helyezd magad kényelembe, kérlekszépen. A mai nehéz időkben, eigentlich, nem árt egy kis pihenés... Bégi szép időkről beszélgettek. Bornemissza kifogyhatatlan volt élményekben, amelyeket harminc esztendővel előbb jugoszláviai kikötőkben szerzett. A horvát maga is K.U.K. hadseregbeli élményeivel válaszolt, azt mondta, hogy a monarchia hadseregében főhadnagy volt, még abból az időből beszél olyan kitűnően németül. Egyébként azt állította magáról, hogy civilben ügyvéd Zágrábban, de már két esztendeje a partizánok szolgálatában áll. Ügy fél kilenc felé, ahogyan a találkozó időpontja közeledett, Bornemissza türelmetlenkedni kezdett. Elővették a kétségek, gyötörte a bizonytalanság. Végtére is nem mindennapos dolog, hogy Horthy kormányzó késő este palotája hátsó ajtaján távozva titokban elautózik egy vállalat egyszerű irodájába. Azelőtt, ha a kormányzó bárhová is indult, rendőrök sorfala sorakozott fel, jó előre az útvonalon. Ha moziba ment, ha fogorvoshoz, ha a parlamentbe, mindegy. Most pedig a kormányzónak legfeljebb egy civilruhás testőr és a gépkocsivezető védelmére kell hagyatkoznia. S ráadásul a németek által megszállt fővárosban kell közlekednie. Óh, ilyen titokzatos útra a kormányzó azelőtt legfeljebb gáláns kaland ügyében vállalkozott. Bornemissza hallotta azokat a pletykákat, amelyek a már hetvenéves kormányzóról, meg egy erdélyi származású fiatal színész- nőcskéről szóltak. Igaz, a színésznő ott vett ki lakást valahol a Várban, helyesebben ott biztosított számára lakhelyet a kabinetiroda valamelyik, a kormányzó férfiúi bizalmát bíró tisztviselője. Hozzá látogatott esténként, vadász ruhába öltözve, a kormányzói palotát a hátsó kijáraton elhagyva Horthy Miklós. És közben reszketett, nehogy a felesége rájöjjön a dologra. Csakhogy Magdolna asszonynak mégis fülébe jutott a dolog. Sombor-Schweinitzerrel elintézte, hogy a nőt kitiltsák Budapestről. A kormányzó akármilyen nagy úr is volt az országban, otthon Magdolna asszony dirigált. — S — ezt Bornemissza, mint a család ismerőse, jól tudta —, sokszor nemcsak otthon, hanem a politikában is. Vajon most Horthy nem gondolta-e meg magát, vagy nem jött-e valami váratlan esemény közbe? Telefonon felhívta a fiatal Horthy titkos számát. A kormányzó fia megnyugtatta, hogy mindjárt indulnak, minden bizonnyal pontosak lesznek, de egyébként is csak legfeljebb néhány perces késésről lehet szó. Bornemissza elnézést kért a vendégtől, leoltotta a lámpát, aztán kinyitotta az elsötétítő papírral gondosan beborított ablakokat. A Duna felől érkező hideg stel betöltötte a szobát. A vezérigazgató fázósan húzta ösz- sze a zakóját, de néhány percet az ablakban töltött. Az Eskü teret vizsgálgatta. Azt figyelte, vajon nincs-e odakint valami gyanús mozgás, a Gestapo nem szagolta-e meg, hogy itt most nagyfontosságú illegális találkozó készül. De nem. Csend volt, csak a háztól nem messze álló telefonfülkének támaszkodva csókolózott egy szerelmespár. Valahonnan, ahol szintén nyitva volt az ablak, áthallatszott a friss sláger: „Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy csók az életünk...” A slágernek ugyancsak fülbemászó melódiája lehetett, mert a horvát dúdolni kezdte. Bornemissza becsukta az ablakot, s lefordította a horvát számára a dal első két sorát. i — Ez nem a mi dalunk — válaszolta komoran a partizánok küldötte. — Minekünk nem egyetlen nap, hanem az egész történelem rendelkezésünkre áll. Ahogy a mi himnuszunk mondja: „A föld fog sarkából kidőlni...” Bornemissza jobbnak iátia. hogy nem vitatkozik vendégével. Végtére is ez a hétköznapi kinézésű, középkorú férfi most a győzteseket képviseli. S úgy látszik, fanatikus kommunista, pedig egyébként nagyon rendes embernek látszik. Gyorsan másra terelte a szót. Elismerő szavakkal magyarázta, hogy az angolszászok milyen légi fölényben vannak, akkor és azt bombázzák Magyarországon is, amit akarnak. — önök megnyerték a háborút — hízelgett a horvátnak. — Remélem, mint győztesek, épp olyan lovagi asak lesznek, mint amilyenek mi lettünk volna. A magyar híres lova- gias nemzet, és úgy tudom a történelemből, hogy a szerb, a horvát is ... — Amikor részt vettek hazánk megtámadásában, mást írt a magyar sajtó ... — Ugyan, kedves barátom, eigentlich, az csak amolyan propaganda. A tömegnek szólt. Komoly ember soha nem hitte el ezeket a szólamokat. De csend, talán ők azok ... (Folytatjuk.)
