Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-31 / 25. szám

B 1 BóGBAD 196!! Január SÍ., szerda dinasztia falusi iskolákban Százhatvan év óta pedagógus Havassy Kálmán Öthatomban iskolaigazgató. — Csak kiegészítésképpen említeni, 1950 pta tanács- tagként dolgozom, a Hazafias Népfront titkára, járási népi ellenőr, járási igazgatói munkaközösség-vezető, pártvezetőségi tag vagyok, hogy csak a fontosabbak­ról szóljak — teszi hozzá mosolyogva. — Tékát öntől szükségtelen lenne megkérdeznünk: csak pedagógus? — így válaszolnék: meg tanítok is. — Mióta? — 160 év óta. — 56 éves vagyok, erre gondol? — Erre is. — Nos, a 160 év mégis igaz, én ugyanis. ..ellentét­ben” Ady Endrével, „utód" vagyok, „boldog őseim” 160 év óta pedagógusok. Én csak folytatom, amit déd­j apám kezdett Gömörben, a tanítást. — Tehát egy dinasztia tagjával állok szemben? ! — Bocsánat a figyelmetlenségemért, foglaljon helyet, kérem. — De hiszen ön is áll. — Igaz, igaz... Aztán — megindul nagy léptekkel föl-le a nevelői í szobában Havassy Kálmán. — Nagyapám Szécsényben, édesapám több helyen tanított, korán meghalt, 1921-ben. A 12 testvér közül hat pedagógus, köztük én is. 1936. szeptember 1-én Őrhalómban tanítottam, egy évig ingyen és „bérment- ve”, bátyám adott, ellátást, lakást. Aztán Hugyag, Aszód, Tpolytarnóc, s 1954-től szintén örhalom a pálya állomásai. — A felnőtté. És a gyermeké? — Édesanyám postamester volt, az. Aszód melletti Galgamácsán, egy tucat gyermekét 42 éven át minden évben intézetben nevelte, még most sem tudom fel­fogni, hogyan teremtette elő a pénzt taníttatásunkra. Az ilyen hősökről, sajnos, nejn szól a történelem. Igaz, a szegénység azért, velünk volt, ha nem is közvetlenül, kopogtatott az ajtónkon. Hogyan jelentkezett? Hát úgy, hogy én például orvos szerettem volna lenni, de arra már nem futotta a pénzből. — Bánja? — Akkor bántam. Ügy látszik azonban, hogy ben­nem is pedagógusvér csörgedezik, szeretem a munká­mat, mást nem is kívánnék az élettől. j — Teljesen elégedett? — Nem. Űgyszólván semmi időm sincs például az olvasásra. S az ember különben sem lehet elégedett a napjaival. A holnapnak mindig tartalmasabbnak kell lennie a mai napnál. Vagy legalábbis kellene. — Gyermekei? — Négy közül kettő pedagógus. Feleségem óvónő, nyugdíjas. Havassy Kálmán szemüveges, bajuszos ember. (te) Alvilági történetek RENDŐRÖK ÉS GONOSZTEVŐK Az NSZK rendőrsége Fekete Könyvet adott ki, amelyben a rendőrség saját tehetetlenségé­re panaszkodik A könyv szá­mos ténnyel bizonyítja, hogy a bűnözők világa szervezet­tebb a rendőrségnél. A rend­őrség kebelében szervezeti zűrzavar uralkodik, és nincs megfelelő technikai felszere­lés. Az elmúlt évben az NSZK- ban kétmillió bűntényt kö­vettek el, és a rendőrség száz­ezer bűnözőt keres hiába. A bűnügyi osztályokon kevés a rendőr. A Fekete Könyv címe: „Kapituláció a bűnözők előtt?” A könyv szerzői csak azt nem említették meg, hogy ha a bűnügyi rendőrség létszáma csekély is, annál több rend­őr üldözi a haladó mozgalmak résztvevőit. A LEGJOBB MENEDÉK Anthony Smithers megszö­kött az egyik angol börtönből, s végül is az egyik legváratla­nabb helyen fedezték fel és tartóztatták le: a Scotland Yard épületében. A legfur­csább az volt, hogy Smitherst a Scotland Yard még alkal­mazta is. És csak véletlenül leplezték le. Amikor megkérdezték tőle, mi volt szokatlan merészsé­gének oka, az olvasott bűnö­ző így válaszolt: „Megfogad­tam Edgar Poe tanácsát. Q írta ezeket a sorokat: a leg­biztosabban akkor bújunk el, ha közszemlére tesszük ma­gunkat. TISZTESSÉGES „TOLVAJ” Rio de Janeiro egyik is­mert ékszerésze nemrég kis csomagot kapott, amelynek kinyitásakor nem kis megle­petésére két jegygyűrűt talált, amelyeket néhány hónappal ezelőtt loptak el tőle. A meglepő küldeményhez egy kis cédulát is mellékel­tek. amelyen ez állt: „Sajnos időközben házassági terveim vízbe estek. így tehát nincs többé szükségem a jegygyű­rűire”. eCc! lí. Mialatt a hadnagy elment a villanyt oltogatni, Harrincourt két kézzel dörzsölgette a homlokát. Ide acélidegek kel­lenek. De mit tehet az em­ber. ha görcsöt kap úszás közben? Az ostoba kapálód- zik és megfullad. Az okos mozdulatlanul végigfekszik a vízen, mert amíg nem moz­dul. addig a felszínen marad bement tehát a fürdőszobá­ba, és szép nyugodtan öltöz­ködni kezdett Felvette az odakészített * fehér frakkot. Kissé bő volt, de nem feltű­nően. Ugyanez a szerencse a cipő­nél is megnyilvánult. Mind­össze egy számmal volt ná- gyobb, mint a lába. Saját hol­miját magához vette a zsebei­ből, aztán körülnézett. A fo­gason trópusi sisak lógott. Feltette. A toalettasztalkán -agy arany cigarettatárca, né hány holmi, zsebkés tiszti lánccal és más apróságok he­vertek. Zsebre rakta a hol­mit, egy gentleman erkölcsi undorával. Más ember tulaj­dona! De mit csináljon? A selyem zsebkendő alatt még egy óra volt. Karóra! Ki hallott még Olyat, hogy va­lakinek két órája legyen? Ügy látszik, az idő ebben a fél­hülye mesében különleges szerepei játszik. „úszni az árral, úszni az árra!" — ismételgette magá­ban és felcsatolta karjára az órát ízléstelen barokk vacak volt Cirádákkal díszített ezüst krokodilfej Az állat szájából az óra felhúzója állt ki. Ilyennel csak hülyék járnak estélyre. De mit lehet itt ten­ni? Kilépett a fürdőszobából. A hadnagy már ott állt a holttest mellett. Most hapták- ba vágta magát — Indulhatunk? — kérdez­te. Galamb egy tétova moz­dulatot tett a halott felé. A hadnagy legyintett. — Ezzel ne tartsuk fel ma "unkát. Kérem. Úgy látszik, ő na­gyon felfújta ezt a dolgot a halottal. Ment le a nyikorgó lépcsőn. Átsiettek a halion, a folyosó irányába, és megin­dultak a kiskapuhoz. Most nyitva volt! A kiskapu mellékútra nyílt. Néhány dús lombú fa árnyé­kába valószínűtlenül kicsi, csukott autó állt. A tiszt ki­nyitotta az ajtaját. — Parancsoljon őrnagy úr... tizenkét óra múlt... Beszállt. A tiszt a kormány­hoz ült, becsapta az ajtót, és elindultak. Az autó végigfutott az Avenue Magentán és rövid kerülő úton egyenesen oda- siklott egy kivilágított kapu elé... Hujjé. A városparancsnokság! Na, most jól néz ki... De már nyűt a kocsi ajtaja, a portás tiszteletteljesen állt, amíg a hadnagy és mögötte Harrin­court bementek az előcsar­nokba. A vakítóan kivilágí­tott, hatalmas helyiségben sujtásos lakájok fogadták. „Ez olyan biztos tíz év vár­fogság, mint egy nap” — gondolta Galamb, tekintetét közömbösen jártatva a hatal­mas, fekete márványoszlopo­kon. Egy ezredes sietett le a Já­kob lajtorjájára emlékeztető távolba nyúló márványlép­csőn. Galambnak megrezdült a bokája. Egy másodperc vá­lasztotta el attól, hogy össze­csapja és megmerevedjen. — Isten hozott, kedves ba­rátom. .. — üdvözölte öröm­mel az ezredes. Galamb kalimpáló szívvel ragadta meg a kezét, és olyan módon mosolygott, mint aki­nek vidám arcot kell erőltet­nie, pedig valaki hátulról egy hosszú tűvel döfi. De az ezredes már is felve­zette a piros szőnyeggel fedett Jákob-lajtorján. „Ez olyan biztos életfogytig­lan, mint egy nap... Talpig vasban.” Egy rendjeles, bagariaképű úr jött szembe, fehér frakk­ban, vörös fezzel a fején. Va­lami pasa lehetett. Az ezredes futtában bemu­tatta Galambot: — Francois Verbier márki. Hogy itt mi van! Tiszta té­boly! Hatalmas terembe értek, ahol osak néhány idősebb hölgy és egy-két magas ran­gú katona lézengett a csillo­gó parketten. Ősz óriás köze ledett rendjelekkel borított, fejedelmi díszegyenruhában. V' Alföld egyik jelentős nag , üzeme a Hajdúsági Iparműi ok 15 éves. A gyár centrifu­gák, mosógépek, porszívók és vtllanyboylerek nagysorozatú készítésére rendezkedett be, s az idén 400 ezer jó minőségű háztartási kisgépet szállít piacra. Képűnkön: a fél év« működő szalagról másfél percenként kerül le egy-egy kész mosógép. illetve centrifuga (MTI foto — Bajkor József felvétele) k#*«rük komolyan! Majdnem tragédia történt Szügyön Mintegy másfél éve gyak­ran olvashatunk tudósí tusokat a veszettségről, amely főként a vadak között terjedt el, s elsősorban a róka terjeszti. A rókával érintkezik '— kóbor természeténél fogva a kutya és a macska is. Ezért különö­sen óvakodnunk kell a veszett állatoktól. A "megyében is ter­jed ez a fertőző betegség. A napokban Szügyről jelen­tettek egy esetet. Az állami gazdaság környékén tanyázott egy veszett róka. Többen ész­Egy táborszernagy! — Exellenciás uram — mondotta az ezredes —, be­mutatom Francois Verbier márkit, régi barátom. — örülök, hogy megismer­otem... Cachran vagyok. En­ne* a szép városnak a katona parancsnoka. „Hajnalban főbelőnek” — mondta magában Galamb. Az ezredes most egy ala­csony. kövér, harcsabaj úszú tábornokhoz hurcolta, és köz­ijén odasúgta Galambnak: — Na, itt legalább nem kell bemutatkozni... Mi van? Miért nem kell ennek bemutatkozni ? Most már mindegy. Ha nem. ak­kor nem. Erőszakoskodni nem fog. Az ezredes jelentősen bó­lint, és magukra hagyja őket. Mi ez? Hova megy?... A tá­bornok mosolyogva a vállára vereget, és félhangosan azt mondja: — Jó színben van. bará­tom. — Azután gyengéden be­lekarol és továbbsétál vele. Hajnalban falhoz állítják. Most már biztos. Hatalmas erkélyre érnek, ahonnan márványlépcső vezet a palota mögötti parkba. A földrész legszebb virág-ritka­ságai, pálmái, sok aoró színes égővel teliaggatva. És a lefe­lé vezető hófehér márvány­lépcső fokain egy-egy katona áll díszőrségben. Végig min­den fokon. — Nézze meg a szökőkutat — súgta gyorsan a tábornok. — Lehet, hogy Macquart nem jött el. de sebaj. Most csak azzal törődjön, hogy később felkérje táncra Colettenét, a többit a szökőkútnál tisztáz­hatja. Lambertier vicomte majd megszólítja. Hát csak menjen De mondom, lehet, hogy Macquart nem jött el. — De sebaj. Ezt már tu­dom. .. Irány a szökőkút! A tábor­nok bizonyára nézi, tehát oda I kell mennie. (Folytatjuk) revették az állat gyanús vi­selkedését és agyonverték. Sajnos, a tetemét otthagyták, s tovább hurcolta egy kutya. Fertőzött vérfoltokat lehetett találni az erdő környékén, ami ugyancsak a rókától szár­mazott. Tizenkét favágó dől-, gozott a környéken. Egy köz­ségbeli ember hazavitte a ró­kát, hogy megnyúzza. Útköz­ben találkozott az iskola igaz­gató-tanítójával, aki arra kér­te: a róka bőrét adja oda az iskolának szemléltető oktatás céljaira. Szerencsére, a veszett állat bőrével csak két gyer­mek érintkezett. Az eset hire ekkor már eljutott a gazda­ság állatorvosához, aki jelen­tette a történteket a balassa­gyarmati járási tanács állat­egészségügyi hatóságának. Hu­szonnégy órán belül a Buda­pesti Állategészségügyi Intézet kimutatta a kórt, és az álla­tot valóban veszettnek talál­ta. így léptek közbe a megye közegészségügyi szervei, pon­tosan szólva a KÖJÁL. Hu­szonegy ember érintkezett a veszett róka tetemével. Most mind a huszonegyet, köztük két gyermeket védőoltásban kell részesíteni. Az eset szolgáljon figyel­meztetőül! Csak az menti a szügyieket, hogy nem ismerték a rendeleteket, a veszettséggel kapcsolatos óvatossági rendsza­bályokat. Ha az állatorvos nem figyel fel a történtekre, tragédia is bekövetkezhet. Akik ugyanis a veszettség ví­rusától megbetegednek, meg­halnak. Segíteni csak akkor lehet, ha idejekorán felisme­rik a betegséget és a fertő­zöttek azonnal orvoshoz for­dulnak. További tanulságot is szolgáltat a szügyi példa: fel kell világosítani a lakosságot. A KÖJÁL értesítette a helyi tanácsokat: használják fel a hangszórókat felvilágosítás cél­jára; az iskolában foglalkoz­zanak a veszettséggel, a Vö­röskereszt propagandájában is kapjon helyet a felvilágosí­tás. Szükség van erre. Szügyön kívül a rétsági járásból is je­lentettek veszettséget. Érdemes tanulmányozni a vadásztársa­ság ok erre vonatkozó redelke - zéseit is. Meggondolandó, hogy a KÖJÁL mellett a tanácsok és egyéb hatóságok is szen­teljenek nagyobb figyelmet a veszettségről szóló propagan­dának akár írásos, akár szó­beli formában. Jó lenne fal­ragaszok útján Is felvilágosí­tani a lakosságot. Mi az amit mindenkinek kell tudnia? A veszett állatokat nem szabad érinteni. Ha elpusztí­tották, erről is azonnal érte­síteni kell az állategészség­ügyi hatóságokat, hogy a ve­szett állat fejét gyorsan meg­vizsgálhassák a Budapesti Ál­lategészségügyi Intézetben. Az intézet 24 órán belül adatokat szolgáltat, sőt ha fennáll a veszettség, telefonon értesíti a helyi szerveket. A falusi lakosság különösképpen vi­gyázzon a kutyára, macskára, mert ezek könnyen érintkez­nek a veszett állatokkal. A jószágokat a lehetőséghez mérten tartsák otthon, és ha viselkedésük gyanúsnak mu­tatkozik, azonnal intézkedje­nek. Szügyön nem esett kár em­beréletben, de tragédia í« könnyen bekövetkezhetett volna. Akad veszett állat, ezért nem árt az óvatosság, vegyük komolyan a bajok megelőzését. — gulyás —■ Kultűrmunkásokat jutalmazott az Öblösüveqqyár Eredményösszegező összejövetelt rendeztek a napokban a Salgótarjáni öblösüveggyár művelődési otthonának kultúr- munkásai. A nagyszabású találkozón mintegy száz kultúr- munkás vett részt, akiknek Varga Sándor üzemi szakszerve­zeti bizottsági titkár tartott tájékoztatót a művelődési otthon feladatairól, az új gazdasági mechanizmus kulturális-népmű­velési kihatásairól. A tájékoztató után Vratni József, a műyelődési otthon igazgatója több kultúrmunkásnak jutalmakat adott át az el­múlt évben nyújtott eredményes munkáért. A művelődési otthon különféle szakköreiben tevékenykedők közül jutal­mat kapott Fogarasi Miklósné, id. Földi József, id. Márton Béla, id. Longauer István, id. Müller Sándorné, Oá Lajos, Oszwald Győző, Máth József, Deák József, Szvoboda Nándor, Palencsár József, Kincses Árpád, Varga Antal, Simon Imré- né, Regényi János. Geszner József. Kiss P4L ’'"'s ^dlné és Szabó Béla.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents