Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-05 / 3. szám
1969 január 6 péntek 1 n »*i r. b * r> KÜLÖNTUDÖSlTÖNK. PÁSZTOR FERENC JELENTI SZIBÉRIÁBÓL: Misa, a deszanf hadnagy Napokon at vitt bennünket egy kiöregedett Volgával Misa Antrofov gépkocsivezető. Ha azt kérték volna tőlem, hozzak egy tipikus szibériai portrét, jobbat nem is választhattam volna. Csendes, halkszavú ember, de soha nem fáradt, soha nem álmos. Pedig szibériai mértékben itthon nehezen képzelhető el a hatalmas távolságok bejárása. Hogy csak itt van. a szomszédban, az az Uralon tű] annyit jelent: kocsikázunk komszomol istáinak nem volt színházuk. Segítettek magukon. Meghirdették a komszo- molista szombatot, s egy fél év alatt építettek maguknak színházat. Az építészeti stíluson lehet vitatkozni — ott is vitatkoznak már —, de van színházuk. Misa elvitt egy jégstadionba is. Megnéztem a helyi CSK — a hadsereg csapatának — és a Kamenyogorszki Dinamo első csapatának összecsapását. A nyár és a tél furcsa ötvöMisa Antropov gépkocsivezető majd vagy hatszáz kilométert. Misa vitt bennünket. Ha fáradt volt, énekelt. Misának köszönhetem, hogy megismerkedtem Szibéria szívével, Novoszibirszkkel, Szibéria agyával, az Akadémia Várossal. Furcsa város Novoszibirszk. Hajdan a cár kegyelt városa volt, Novo Nvikolajevszk. Bojárok, szőrmekereskedők és korrupt hivatalnokok városa. Mindössze 1—:2 százezer ember lakta. Volt egy városközpontja, néhány oroszos modorban épült házzal. A lakosság szegényebbje gerendaházakban. a táj gától elhódított peremeken lakott. Nem kell múzeumba menni, hogy ennek nyomait felfedezzük. A mai Novoszibirszk már másfél milliós nagyváros. Egy német riporter így nevezte: ez a város Szibéria Chicagoja. Igaz. A lakók kétharmada már olyan magas házakban lakik, amelyekben távfűtés, beépített bútorzat, speciális ..nyílászáró” szerkezet van. Zsilipszerű ajtókat alkalmaznak, hogy a téli 50—60 fokos hidegben ne szaladjon el a benti meleg. Megmaradtak azonban a faházak. Sőt szaporodtak. A háború alatt Moszkvából, Le- ningrádból, Szevasztopolból százezrek evakuáltak ide. Kiirtották a tajgát, és régimódi faházakat emeltek, hogy he ven veszett otthont leljenek ■ Szibériában. Sokan ittmarad • tak. Munkát találtak az elektromos centrumban, a turbinagyárban, malomban, sör- kombinátban. .. Ha nem szoktuk volna meg a hihetetlen nagy méreteket, hát csodának tekintenénk, hogy 10 év alatt másfél milliós nagyvárossá lépett elő Novoszibirszk, és a lakók kétharmada már új házban lakik. Nagy dolog. Itt, Szibériában sok ilyen nagy doJog van. A város növekszik. Egy év alatt 90 ezer emberre! gyarapszik, s ennek csak kisebb hányada a természetes szaporulat. Egy jellemző a türelmetlenségre. A város zetét éreztem, s bevallom, élveztem a vérbő, a ml számunkra szokatlanul kemény mérkőzést. De még jobban élveztem a közönség hallatlanul heves részvételét. Misa is itt melegedett fel. Azzal kezdődött, hogy magyar szavakat sorolt fel. „Köszönöm, jő napot, egészségére, szép, viszontlátásra kisasszony, Székesfehérvár, Debrecen, Buda, Szombathely. ..” Talán kérdeznem sem kellett volna, mert a helységnevekből nagyon is jól tudtam, hogyan ismerkedett meg velük Misa. — A Szibériai Divízióban harcoltam. Zsukov volt a parancsnokunk. Páncélelhárító szakasz parancsnoka voltam. Magyarországról két ' dolgot nem felejtek el. Székesfehérvárt, ahol félelmetes páncéloscsatában vettünk részt. Két napig egyetlen árokban feküdtünk és lőttünk. Azt hittük soha nem fogynak el a nácik. Aztán mégiscsak sikerült. Kivertük a nácikat... A másik már Ausztria közelében volt. Nem tudom mi a neve a falunak. Nem volt rá erőnk, hogy tudakoljuk. Egy heti szakadatlan harc után kaptunk egy éjszakát pihenőre. Eszünkbe 6em jutott, hogy akár egy pajtát is keressünk. Az út 6zélén ledőltünk, köpenybe, pokrócba csavartuk magunkat. Olyan fáradtak voltunk, hogy még enni sem kellett. Odajött hozzánk egy öreg. Teáskanna, egy nagy üveg. meg egy kerek kenyér volt nála. A parancsnokot kereste. Orcszul beszélt. — Adj belőle minden fiúnak. Mindenkinek jut egy korty meleg tea, egy pohárka bor, meg egy falat kenyér. Nekem Nyizsnyi Tagilnál adott egy őszhajú muzsik, 1916-ban. Elég sokat vártam rá. hogy visszaadhassam .. .” — A fiúk, — voltak vagy húszán — mind feltápászkod- tak. Sorban megcsókolták az öreget. Volt olyan is, aki sírt, pedig a szibirjákot kerne' v fából faragták. Megettük a- kenveret. megittuk a bort. a a teát Reggel támadásba :ü- dult a szakiiszunk. Keltén maradtunk élve. Ilyen volt a háború. . A stadionban már zúgtak a nézők, szerettem volna, ha Misa nem hallja meg. Megértette — Meséljek még'! Van egy földim, Pokriskinnek hív ók. Hívták csak. Itt áll a szobr.i a városban. Novoszibirszki legény volt. Volt egy másít-:, jó bajtársam, Jegorov - tizedes. Sokan ismerik. Elmondom a történetét. • Már Berlin alatt voltak csapataink. A Reisch- tag környékét eszevesz»'' len védték a nácik. A parancsnokok úgy határoztak, hogy szibirjákokat vetnek be. Méghozzá deszant alakulatot, repülőről. Az egyik deszantn&k én voltam a parancsnoka. Azt nehéz lenne elmondani, milyen harc volt. A pokol lehet csak olyan, mint az volt, ott, a Reisch tag előtt. Mennyi jó bajtársam veszett oda... Mennyi jó szibirják halt meg a győzelem közvetlen közelében. Kár értük. Feküdtünk a kövek között, ugrottunk előre, a romok fedezékébe. Ha rágondolok, hát még ma is elfog valami megfoghatatlan izgalom. Ott. feküdtünk a romok között, amikor jött két legény. Egy tizedes, meg egy őrmester. A kapitányunk parancsot adott, hogy tűzzel biztosítsuk a két fiút. Jegorov volt és Kantarija. Az életemben soha nem volt még ennél fontosabb, ennél nevezetesebb eset... Ez az egész... Szürke, egyszerű, hétköznapi ember Misa Antropov, s bevallom irigykedve néztem rá. Nemcsak tanúja, hanem részvevője is volt a nagy finálénak, a legnagyobb törtéi nelmi dráma utolsó felvonásának. És nem is kíván ezért különleges elbírálást magának. Elégedetten vezeti a Novoszibirszki Televízió öreg Volgáját. Ha elfárad egy kicsit, hát énekel egy szibériai dalocskát arról, milyen fehérek errefelé a nyírfák... Következik: Üzenet Sőreg-pusztára , H«gv«r /!«/«- M üurugyar DaruGyáregységf keres felvételre változó munkahelyre vasszerkezeti lakatost autogén hegesztőt, betanított lakatost szerelő lakatost segédmunkást Jelentkezni lehet Gyöngyösi Erőműszerelés Darugyári kirendeltsége építésvezetőségén Visonía. SzáHá«t biztosíluuk Ha •» r űr fí« fa1 ár Ui Óit! e* Daru > > ár daru* (>vurt)wt*é(je vásárfelvételre keres, vasszer kezeti lakatos, szerelő lakatos kazánkovács. ■Ültödén hegesztő szakváros! munkásokat és betanított lakatos, segédmunkást A salgótarran: IBUSZ 1968 március 8—14-ig egyhetes külön vonatot indít Lipcsébe a tavaSzállók vidéken szi vásárra biz'ositva! A nagy érdeklődésre való tekintettel az utazásra irodánkban már most Utazásról előjegyzésbe vessz®. gondoskodunk! Részvételi díj kb 1280 Ft + költőpénz 70 ODM = 310 Ft Jelentkezni Jelentkezni lehet: Budapest. XIII.. Meder út 9 vagy a Százhalombattai Erőmű Darugyári Kirendeltségén Nagy Lajos építésvezetőnél. lehet az IBUSZ-irodá- ban. az FMSZ szécsényv pásztói irodában. as FMSZ magboltjában Balassagyarmaton és az IBUSZ egyéni megbízottaknál. Autósok, motorosok .figyelmébe! Esedékes a kötelező gépjármű-szavatossági biztosítás 1968. évi díja. Január 31-ig pótlékrpghtéséh fizethető. A kötelező biztosítás díja: ____ m agánautó 160 Ft motorkerékpár (oldalkocsival is) 100 Ft (A magánautók biztosítási díja két egyenlő részletben, januárban és júliusban is fizethető.) Felvilágosítást, befizetőlapot fiókjaink adnak. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Píntée István dowv^cntvaa-bcgcnvc-tnoetra 25. Skorzeny kezet nyújtott Höttlnek. A különítményes hatalmas markában szinte elveszett a kémfőnök párnás keze. — Hát akkor, a viszontlátásra. ígérem, Veesenmayer tőlem egy szót sem fog kihúzni a Maus akcióról... Egy félóra sem telt bele. Doris máris bevezette Skor- zenyt Höttl dolgozószobájába. A doktor töltött az előkészített konyakból az ugyancsak előkészített poharakba. — Egészségére — emelte fe! poharát. Ittak. — Hát, ami azt illeti, a maga Veesenmayerjével aligha lehetne megcsinálni azt a bizonyos zabszempróbát... — Én is azt hiszem. Skorzeny kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, tenyerébe rejtette a konyakos poharat, úgy melegítette kissé túlságosan lehűtött italát. — Szembetűnő, hogy a követ milyen ideges — mondta. — Csak néhány udvarias mondatot váltottunk. Az én megjelenésem alighanem fokozza idegességét. A lelkem- re kötötte, hogy ne avatkozzam bele a politikába, és csak a vele való megbeszélés alapján cselekedjem... — Ezt természetesen megígérte neki — jegyezte meg Höttl. Skorzeny a fejét rázta. — Dehogy. Azt válaszoltam, hogy a parancsokat közvetlenül a Führer főhadiszállásától kapom, s biztosíthatom őt, hogy minden parancsot gondolkozás nélkül, a legjobb tudásom szerint fogom végrehajtani. Feltételezem, a főhadiszállás őt is értesíti majd róla, milyen parancsot küldtek nekem. Legalábbis az őt érintő részről... — Erre? Skorzeny öntelten mosolygott. A legfontosabb ember szerepében tetszelgett. Csak előző este érkezett Budapestre, s máris átvette a kezdeményezést. — Elsápadt. A szavaimból azt vette ki, amire céloztam Hogy ő már nem bírja teljes mértékben a főhadiszállás bizalmát. Mindenesetre nagyon fél, hogy elveszti a pozícióit. ,— Hát igen, nem sok hiányzik hozzá. Winkelmann- nak augusztus közepén sikerült is elérnie, hogy a magyarországi megbízottat a Wolfschanzéra hívassák. Szerencséje volt. Mire a Führer hozzájutott volna, hogy alaposan megmossa a fejét, közbejöttek a romániai események. Veesenmayert azonnal visszaküldték Budapestre. Most attól remeg, hogy újra hívatják, és már vissza sem tér. Bukott emberré válik ... — Mindenesetre hozzájárultam, hogy még rosszabb legyen az éjszakája. Meséltem neki néhány történetet azokról, akik mostanában kegy- vesztettek lettek a Führernél. mert nem bizonyultak elég erős kezűeknek és kiküldték őket a frontra. Höttl újra teletöltötte a poharakat. — Remek! — emelte fel poharát. — Nos, akkor igyunk a mi barátságunkra. Ha megengeded, Sturmbannführer úr.. — Szervusz! — Szervusz! A két pohár összecsendült Skorzeny az ablakhoz lépett. — Már besötétedett — mondta. — -Sétálnánk egyet? — Persze. Friss levegőre vágysz? — Inkább egy kis terepismeretre. Foelkersam már előkaparta a Vár összes fellelhető térképeit. Most szeretném a valóságban is szemügyre venni. Végtére valószínűleg itt kell majd harcolnom. Höttl magára öltötte a köpenyét, s így cselekedett Skorzeny is. Sétáltak a Várban. Szótlanul baktattak egymás mellett, csak néha szólalt m Höttl, hogy felhívja egy-egy épületre Hitler különleges parancsa birtokosának figyelmét. A királyi palotánál rámutatott néhány ablakra. — Ez Horthy dolgozószobája! Ez a fiának a lakosztálya! Ez a testőrségi laktanya... Szemügyre vették a miniszterelnökség és a hadügyminisztérium épületét. — Kiváló természetes erődítmény a Vár — foglalta ösz- sze véleményét Skorzeny. — Ha legalább egy ezrednyi erővel védik, nehéz lesz bevenni. Hogy milyen ökrök vannak a vezérkarnál... Ejtőernyősök, meg slklórepülőgépek ?! Hogyan képzelik, itt le lehetne szállni velünk? Szó sem lehet róla. Legfeljebb a Vérmezőre ereszkedhetnénk le. De amíg onnan feljutunk a Várba .. Nem lesz könnyű dolgunk, ha védekeznek... Höttl megrázta a fejét. (Folytatjuk.)
