Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-27 / 22. szám

1968. január 27., szombat WÖCBÄO Tudatosan, hatékonyan (Jó pálya Angyalék válasza egy vitára — Emlékszem, valamikor gyárakban. Az új gáztűzhely- — Sajnos, az intézményes kilencszázötvenötben átprofi- szereidében például egy ilyen műszaki továbbképzésben, ma. lírozás volt nálunk. Nem tapasztalatcsere után alakítót- gasabb képesítés megszerzésé- tudom hányadik. Super-kalor tűk ki a szerelő szalagokat, ben Salgótarján nagy hátrá- kályhákat gyártottunk, és Vannak aztán a technológiai nya. hogy nincs műszaki fő­tűzhelyeket. Aztán elvitték a tökéletesítésre olyan terveink, iskola. De nálunk már hagyo- káiyhat. és csak a tűzhely amelyeket, a hazai ipar elma- mány, hogy aki a brigádba maradt. Abból is csak a Pil- radottsága vagy devizahiány kerül, „kóstolónak” kap egy le. Évente száznyolcvanezer. rnxatt sokáig nem tudunk vaskos műszaki könyvet. Ezen A minap a kezembe került megvalósítani. Ilyen a kis sú- mondjuk három hónapig „rá- egy jegyzőkönyv. Kilencszáz- jyy ^ázi csavarhúzó-gép, a gódhat” a tag, aztán beszá- 1,atvankettőben egy műszaki ponthegesztő beszerzése. Ab- mól... Nagyon fontosnak tar­értekezletről készült, amely a ban reménykedünk, hogy ami tom a politikai önképzést. Né- gyértmányfe j lesztés feladatait ösztönzésünk az új mechaniz- zetem szerint a technológus tárgyalta. „El kell érnünk — musban hatásosabb lesz más csak akkor dolgozhat igazán hangzott a mértékadó felszo- gyárakra is. Nem úgy. mint a jól, ha kitekintése van az lalás. , hogy mi irányítsuk hőfokszabályozó, a gyújtóláng- általános gazdasági, de politi- az igényeket ’ biztosító esetében. Hosszú kai összefüggésekre is. Ami­Angyal Imre arcán alig ész- évekbe telt. mire el tudtuk ér- nek egyébként különösen örü- revehető mosoly játszik. ni a hazai előállítást. lök az önképzés iránti szom­júság két legfrissebb megnyil­— Az új mechanizmusban, A technológusoknak gyak- vánulása. ha nem is mondtunk le az ran a szemükre vetik, hogy a igények befolyásolásáról, ezt kidolgozott technológiá- — Mégpedig? SÄ. e§éSZen máSként bszLTmódoeJItáas hmi2ttAsok\dó ~ Egyik kollégánk makacs a TűAielvwár hidegüzenü vész kárba. Nem ritkán hiány- nyelvtanuló. Most például ne­facsoport S” ^ összhang az egyes ml tanul. De eddig, hogy tccnnoiogiai csoport vezetője úgy mondjam, magános lovas­egyben a Feoktvisztov szocia­lista műszaki brigád vezetője veletek üteme között. ként. A napokban hallom, A szemrehányások isme- hogy több kollégánk csatlak-- Azokban a _napokban alakult r-)sök, bár az utóbbi időben a z;k hozzá. Ügy látszik megjött meg a brigád, amikor a világ Rli csoportunknak módjában az étvágyuk a külföldi szaki­tudomást szerzett _az űrhajós, áll a null-széria előállításában rodalom tanulmányozásához... az urorvos es a műszaki tudó- tevőlegesen részt venni, e köz­mányok kandidátusának nagy- ^en lépésről lépésre ellenőriz- — A másik? szerű hőstettéről. Azóta Fe- nj a technológiai terv minden oktyisztov ledoktorált, a róla részletét. Mire a sorozatgyár- , ... . . . elnevezett brigád pedig a szó- ^ megkezdődik, legfeljebb ki- ™ar, e(ddl” [s r<^zt0 . ra­cialists. brigád cím harmad- sebb hibák maradhatnak. Ami 1 ’ szőri eléréséért kijáró bronz- a g-y^ilás koordinálását illeti, érem várományosa. nos ebben valóban több a zök­kenő, leginkább a két üzem. a közös kirándulásokon vettünk. — Van-e valami új, amit a . , .. _ .... mechanizmus reformja hozott? h,d«?-e5y.utt‘ mukodéseben. Viszont orom­Eszembe jutott egy közel­hogv a brigád tagjai közös színházlátogatást indítványoz­tak. Ez számomra nagyon ió jel. Pedig hirtelenében talán meg sem tudnám magyaráz­— Az „időszámításunk” nem mel közölhetem, hogy közös ni ' • most kezdődik. Három éve kezdeményezésre — ezt is az alakult meg a brigád, s ez jel- új mechanizmus hozta — tár. múltban lezajlott, sajtó-vita zi, hogy a gyártmányíejlesz- gyalások kezdődtek a fai szó- egy író, egy neves közgazdász tés, a jobb, tökéletesebb tech- cialis-ta brigádunk és a meleg- és egy publicista között. Ar- rioíógiák iránti szükséglet ná- üzemi technológiai munkabri- ról, hogy vajon az új média­iunk sem mai keletű. Csak fnzióiáról A közeli lövő- nizmusban mi a fontosabb, a amit eddig csináltunk, ezután * !, ,, , gazdasági törvények ismerete, még tudatosabban, hatéko- varható a muszakl klub vagy az ideológiai nevelő­nyabban kell cselekednünk, megalakulása: ez is alkalmas munka? És hogy vajon a pia- Például? Nálunk az önköltség- fórum lesz, hogy az együtt- ci verseny nem távolítja-e az ben az anyaghányad aránya a múködés problémáit, a munka embereket túlságosan messzi­bérhányadhoz képest négy az f re a kultúrától— és egymás egyhez. A gazdaságosság alap- közbfm feszültségtől, ideges tól? eleme tehát az anyagtakaré- sebtől mentesen, baráti módon kossóg. Még tavaly elkezdtük megbeszélhessük. Az a gyanúm, Angyal Imre. az új szabástervek kidolgozá- ... akaratlanul is válaszolt ezek. sát. Elkészült a gáztűzhelyre. — Apropos: műszaki klub. fe aZ aggodalmakra... Korábban egy gáztűzhely elő- Az új mechanizmus lendit-e a állításához átlag hatvan kilo- brigádtagok önképzésén? Csizmadia Géza volt Jelentkezőket vár Zsámbék Zsámbéki Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum 1962 őszén kezdte meg működé­sét, az üzemgazdász szak- technikusok képzését. Az az­óta eltelt idő alatt az üzem­gazdászok egész sorát adták termelőszövetkezeteknek. Nógrád megyében is több olyan üzemgazdász dolgozik, aki Zsámbékon tanult. Az elkövetkező években a termelőszövetkezetek gazdál­kodásában fokozott szerep jut az üzemgazdászi tevé­kenységnek. Érthető, ha az utóbbi időben megnőtt az ér­deklődés a Zsámbéki Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kum iránt. A képzés a nap­pali tagozaton 3, a levelező tagozaton pedig három és fél év. A hallgatók számára az államvizsga befejezett képzést nyújt, ha azonban tovább akarnak tanulni, felvételi vizsga nélkül az Agrártudo­mányi Egyetemen, illetve a főiskolák levelező tagozatán képezhetik magukat. A levelező tagozatra felvé­telüket kérhetik azok a me­zőgazdasági dolgozók is, akik középiskolai végzettséggel, il­letve mezőgazdasági jellegű szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek. A felvételi ké­relmeket május 10-ig fogad­ja el a Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. A szicíliai földrengés, s a nyomában járó sok* áldozat és szenvedés, amely az ottani lakosságot sújtotta mély rész­vétet keltett hazánkban. A különböző társadalmi szervek a napokban elhatározták: tettekben megnyilvánuló szoli­daritással segítik a bajbajutottakat. Az első nagyobb szál­lítmányt, amelyet a SZOT az Olasz Általános Munkásszö­vetség (CGIL) közvetítésével juttat el Szicíliába — mint pénteki számunkban jelentettük — csütörtökön indították útnak a Ferihegyi repülőtérről egy IL—18-as géppel Korszerű javítási módszer — kevesebb hibás motor A Nógrádi Szénbányák te- tekercsekből kiszivattyúzzák rületén mintegy ötezer vil­lanymotort üzemeltetnek. Közismert, hogy a bányák­ban a gépek rövidebb idő alatt elromlanák mint a kül­színen. A javítás a Nagy- bátonyi Szolgáltató feladata. Nagyon régóta foglalkoznak már az üzemnél a motorok a levegőt és a nedvességet. Az így víztelenített teker­csekre nyomás ala'tt szigete­lő lakkot fúvatnak. Ezt a műveletet kétszer megismét­lik. majd a motoralkatrésze- ' P°r ülepedik le így évente, két kemencékben szárítják. Mióta az impregnálásos el­EgymÜliárd forint kár A téli hónapokban gyakran smog árad szét a fővárosban. Gomolyog a köd, a füst és a gáz keveréke és a szakembe­rek kiszámították, hogy egy négyzetkilométerre 320 tonna újratekereselésével. Az utób- járással javítják a villanymo- bi időben azonban korszerű torokat, azóta lényegesen technológiát alkalmaznak. Üj- csökkent a javításra váró mo- ratekercselés után egy üst- torok száma, jelentősen nő­höz hasonló szerkezetben a vekedertt élettartamuk. szükség Azn°^leszat^tervveÍ *-*»¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥»¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥»¥¥¥¥¥¥¥»¥*¥¥ ¥¥¥¥¥¥¥■¥¥¥¥¥¥¥ — - y tapasztalatok ezt iga- L s a tapasztalatok ezt iga . zolták — ezentúl csak ötven- J hétre. És ebben az évben új * szabástervet dolgozunk ki va- J lamennyi gyártmányunkra. Ezt vállalta a szocialista bri­gád. Néhány üzem vezetője nálunk kezdte a pályafutását. Nem idegen tőlük a technoló­giai gondolkodás. Velük külö­nösen kellemes az együttmű­ködés. Aztán nem szégyellünk tanulni: gyakran hasznos ta­pasztalatokat szerzünk más ffurttjverseify ÍPatjóiarjáttboM Hétfőn, január 29-én este az Országos Filharmónia bér­leti hangversenyei keretében a budapesti MÁV Szimfoni­kusok Zenekara vendégszere­pei Salgótarjánban. Műsoru­kon ezúttal Beethoven-művek kaptak helyet. A zenekar Beethoven talán legismertebb művével, az Eg- mont-nyitánnyal kezdi műso­rát. Á Esz-dúr zongoraver­seny — amelyet Szűcs Lóránt, a mai fiatal magyar zongo­rista gárda egyik legtehetsé­gesebb tagja játszik, a zon­goraverseny-irodalom egyik legcsodálatosabb alkotása. Beethoven maga is nagyon szerette ezt a művét. Igen nagy várakozással tekintünk a híres V. „Sors” szimfónia be­mutatása elé is, hisz a mű az elmúlt évek hangverseny- műsoraiban még nem szere­pelt. A MÁV Szimfonikusok Zenekarát Lukács Miklós, a Magyar Állami Operaház igazgatója vezényli. A hangverseny a hirdet­ményben szereplő fél nyolc­cal szemben, este fél hétkor kezdődik. Azt mondja a Hotel Ifjú­ság portása: — Sajnálom uram, már nem fogadják el... Az „er”-beszélgetéseket reggel kilencig kell lebonyolítani. Szabály. — Még fél kilenc sincs. Próbálja meg... A beszélgetés két forint­ba kerülne, leteszek egy tízest a pultra, így már más. Látom, örül, hogy nem vagyok túlságosan nehézfe­jű. A telefonossal csicse­regve beszél. Aztán felém mosolyog: — A hölgy reméli, hogy sikerül behozni. A hölgy reméli. Elképze­lem a hölgyet, remények közepette, fején fülhallga­tóval, kezében a fémdugók járnak ördöngős gyorsaság­gal, körülötte sirályok rep- desnek. Nagyon szép kép. Idefelé busszal jöttem, s a híd felett távolról hófehér madarakat láttam, de ettől sem lett jobb kedvem. A reggel-neurózis a legron­dább dolog a világon Cseng á telefon. A leg­nagyobb szerencse, hogy a vonal túlsó végén, még pi­hent idegekkel veszi a szö­veget a gépírónő. Elviseli a rossz kiejtést, az elhara­pott i-ket, t-ket, k-végződé- seket hozzágondolja-lele- ményeskedi az alig érthető szavakhoz, mondatokhoz. Mielőtt lecsapom a kagylót, és rákvörösen kitámolygok a szűk, levegőtlen fűiké­Sirályok linyken bői — valami hálaféle moz­dul bennem: — Köszönöm, kezét csó­kolom ... Ennyi. Azután ki a sza­bad levegőre, le a domb­ról, a Duna felé. Zsebredu- gott kézzel, lehetőleg köny- nyedén. „A hölgy reméli...” — Végül is hogyan mond­jam másként? Máskor talán felülnék a buszra, pedig nem sietős. Minden, ami ezután jön, ami még a napot jelenti, csak egy óra múlva kezdő­dik. Meg kellene tanítani mindenkit „járni egyet”. A séta fényűzés, az idő pénz, a séta is az. A pénz kife­jezi a munkával eltöltött időt. Kifejezi. Hídtól hídig, azután át a pesti oldalra. Második nap­ja ugyanúgy, ugyanakkor, pontosan lejövök a Rózsa­dombról, és a Margithíd- tól a Lánchidig megyek a budai parton. Elhaladok a malomszerű épület mellett, még egy háztömb, előtte most is ott áll a bundába öltözött rendőr, és ma is azzal a feketehajú gépkocsi- vezetővel beszélget. Megis­mernek. Ha holnap is erre jönnék, köszönnék nekik. A sarkon túl van a Duna. A víz felett a köd. vagy in­kább tejszínű pára, benne a fényivó madarak, s az $gész felett a ragyogás. Mit remélnek a sirályok? A sirályhölgyek és urak? Itt szili előttem, vakítóan fehér madár, nem is száll, része a levegőnek. A szár­nya alig mozdul valamit. Mi hajtja? A szél áramla­tán lebeg, vitorlázik a víz felett araszra. Csak akkor verdes sebesen elhegyese- dő szárnyaival, amikor rá­ereszkedik a folyóra. Va­laki azt mondta: akkor is tudja, hogy a sirályok száll­nak, mindig szállnak, néha meg a köveken ülnek — ha nem látja őket... Az Országháznak csak a körvonalai látszanak. A pá­ra és a fény, így együtt nagy sziluett-mester. Az innenső parton, kis állvá­nyok előtt, hárman lapá­tolják a latyakos havat, be­le a folyóba. Mai napszá­mosok a Tisza mellől, a Duna partján. A hó rég esett a városra. Most fekete, súlyos, a viz sárgán isza­pos, fekete a lapát is. Furcsa formájú jegek úsz­nak a vizen, egyik sem szegletes, mint máskor, sarkaikat gömbölyűre nyal­ta a szél. A jég is fekete a ráolvadó olajtól. Csak a si­rályok fehérek. Az embe­rek nem törődnek a ma­darakkal, az olvadt havat lapátolják, és ha megáll­nak egy pillanatra inkább a fura jégdarabokon akad el a tekintetük. Rátámaszkod­nak a lapátra. Süt a nap. — Olyan ez, mintha egy cápa uszonya lenne . .. — Odahaza egyszer .., A többit elviszi a szél. Odahaza. Két kövező ballag a parton, vállukon a térdre erősíthető alátét bőr­ből, szíjakkal szegélyezve, hónuk alatt lapát, kalapács. Pufajkások, de mozgásuk, formájuk mutatja — nekik is van „odahaza”. Nem néznek a vízre, hóra, jég­re. sirályokra. A köveket nézik: ezeket is ők rakták, ezeket is ... Az ember erős, türelmes, idegenben is ké­pes rengeteg követ lerakni az útra, amelyen jár. Közel lesz hozzá, ö illesztette térdencsúszva, araszolva, mint egy nagy. kalapácsos hernyó. Mégis van „oda­haza”. Mindig van. Hát a sirályok? Ők hol laknak, valók e valahová, vagy a levegőből, fényből, vízből perdültek elő? Vi­torláznak a víz felett, tes­tük egyetlen megfeszült fi­gyelem, a legkisebb horda­lékot, halacskát felfedezik. Lecsapnak, ráülnek a fod­rozó tükörre. A hídon nagytestű, vadbajszos ember jön szembe velem. mun­kából megy hazafelé. Meglátja a madarak ciká- zását a fényben. Feléjük ■ nevet. — A testük hal, csak a szárnyuk madár ___ 3 50 vállalat, intézmény van Budapesten, amély a megen­gedettnél nagyobb mennyi­ségben szennyezi a levegőt és a kár, amit ily módon okoz­nak, eléri a 800—1000 millió forintot is. Műemlékek, kőfa- ragványok porladnak, pusztul­nak el, mert a levegőbe ke­rült kénből keletkező kénsav elmállasztja a követ Is, hát még az emberi szervezetet, amely nem kőből van. Per­cenként húszszor vesz léleg­zetet az ember és a laborató­riumi vizsgálatok kimutatták, hogy egy napig pesti levegőn élni — különösen ilyenkor, télen — egyenlő egy doboz Kossuth elszívásával. A legszennyezettebb Kő­bánya levegője, innen árad szét a városba a füst, meg­reked a tereken, a Baross téren, Nagyvárad téren, Marx téren, de gyakran a Gellért­hegy tetején is olyan kon­centrációban van, hogy toxi­kus anyagként képes iritálni a légutakat. Rendelet szabályozza, hogy a közlekedési eszközökön füstszűrőt, koromszűrőt kell használni, a nagy ipartelepe­ken áttérnek fokozatosan a földgáztüzelésre, a lakóhá­zakban pedig' a távfűtés be­vezetésével javulhat a jövő­ben Budapest levegője. Ma még azonban füst, köd ural­ja a légteret és nagy részük lecsapódik a város felett. Miért szeretik az berek n sirályokat? Mert mindig mindenütt mindig ugyanott szállnak? Pataki László Mivel lei! el az atya ideje? . Egy mexikói egyedül ma­radt otthon két gyermekével, minthogy a felesége 2 napra elutazott. A családapa pon­tosan feljegyezte, hogy mi a teendője egyetlen napra. íme néhány adat: a gyermekszo­ba ajtaját 53-szor nyitotta ki, v 24-szer kötötte meg a cipő- em_ * fűzőket. 9-szer mentegetőzött * a szomszédoknál a gyerekek í szemtelensége miatt, Í36-szor válaszolt e gyermekek kér­déseire, és 148 esetben nem tudta, hogy a kérdésükre mit * feleljen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents