Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-17 / 298. szám
*> wotsn ne 1967 december 17., vasárnap Isméi választások lesznek Dániában „Ha a fontot nem értékelték volna le, erre a kormányválságra nem került volna sor” — i jelentette ki Krag dán miniszterelnök a parlament ülésén. miután a kormány kisebbségben maradt és kénytelen volt január 23-ra kiírni az új általános választásokat. Ez azt jelenti, hogy 1964 óta a dán választókat harmadszor szólítják az urnák elé. A kormány azoknak a nadrágszíj-meghúzó intézkedéseknek a kérdésében szenvedett vereséget, amelyeket a dán valutának a fontot követő leértékelése nyomán határozott, el az infláció elkerülésére. A törvényjavaslatok előirányozták volna a bérek befagyasztását, noha a leértékelés következtében az árak emelkedése várható. A szociáldemokraták Dániában kisebbségi kormányként voltak hatalmon. A kis- sebbségi kormány létét az tette lehetővé, hogy az Aksel Larsen vezette Népi Szocialista Párt 20 képviselője mellette szavazott a parlamentben. A mostani szavazás során azonban e párt hat képviselője a kormány ellen adta le voksát. Királyi kötélhúzás Konstantin lemondást követel Római megfigyelők között az a vélemény, hogy előrehaladott stádiumba jutottak Konstantin király és a Pa- padopulosz-rezsim közötti tárgyalások. Papadopulosz üzenetet intézett a királyhoz, amelyben visszatérésre szólítja fel, ugyanakkor azonban leszögezi, hogy Konstantinnak jelképes szerepbe kell belenyugodnia — minden tényleges hatalom nélkül. A kiszivárgott hírek szerint azonban a római tárgyalásokon az uralkodó azt kéri, hogy visszatérésekor a kormány formailag nyújtsa be lemondását, hogy így a közvélemény előtt megerősödjön a korona hatalmának látszata. .Konstantin ezután ismét Papadopu- losznak adná a kormányalakítási megbízást. A római tájékozott körökben úgy tudják, hogy a király álláspontjának megmerevedése elsősorban Frederika anyakirálynő tanácsainak tulajdonítható. Jelentés Vietnamból Az amerikai tüzérség saját egységét lőtte ismét NEW YORK (MTI) Az Egyesült Államok úgy döntött, hogy ebben az évben nem javasolja a vietnami probléma napirendre tűzését a Biztonsági Tanácsban- Sőt — tájékozott körök szerint — az előzetes tapogatózó beszélgetések során az amerikai javaslat olyan hűvös fogadtatásra talált, hogy még az is valószínűtlen, hogy az amerikai küldöttség az új évben kéri-e a tanács összehívását ebben az ügyben. A DNFF-nek az ENSZ-ta- gok körében terjesztett meŰröm az aí morandumával kapcsolatban ENSZ-körökben úgy vélik, hogy a dokumentum kiadása vietnami propagandasikert hozott mind az ENSZ-ben, mind a nemzetközi, de különösen az amerikai sajtóban. A New York Times a DNFF programját nyolcszázezer példányban hozta nyilvánosságra. SAIGON Thieu tábornok egy péntek esti nyilatkozatában mintegy válaszul a DNFF memorandumára — közölte, hogy „kormánya elutasít bármilyen koalíciót a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal”. A többi között kijelentette azt is, hogy a dél-vietnami kormány karácsony és új év alkalmából nem hajlandó az általa bejelentett négy napnál hosszabb tűzszünetre- ■ Az amerikai tüzérség tévedésből egy amerikai tengerészgyalogos egységet ágyúzott An Hoatól 13 kilométernyire északnyugatra. Nyolcvanegy aknalövedék csapódott be a saját állásokba, és huszonhárom katonát sebesí- tett meg. Műselyem férfi sál 68.- Ft. „Edén” őrlőn sál 56.- Ft. Kézzel varrott sertésbőr női kesztyű 74.40 Ft. Kézzel varrott sertésbőr férfi kesztyű 94.- Ft. „Kairó” raűszőr gyapjú kalap 73.- Ft. „Terytal” nyakkendő 59.- Ft. szövetkezeti boltból EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN A görög tragédia színpadán — Figyelmeztetés Moszkvából és a héják — Algériai változások A „sas" A hét kezdetén II. Konstantin még minden görögök uralkodója volt — a hét végén azonban már szigorúan magánemberként tartózkodott egy Róma környéki villában. Negyvenöt hónapig viselte a koronát, mígnem katonai repülőgépen volt kénytelen menekülni országából. Száműzetésének természetesen maga volt kovácsa. A ka- marilla,' amint a görög királyi udvart és a körülötte tömörülő politikusokat nevezték, a reakciós bajkeverők közé tartozott. 1965 nyarán a király „hideg pucesal” félretette Papandreu miniszterelnököt, s Görögországot csaknem kétéves állandósult kormányválságba taszította. Az anarchia megfelelően előkészítette az ezredesek hatalomátvételét, az X19R7. április 21-én lezajlott, immár „szabályos” katonai államcsínyt. A király' áldását adta a junta terrorjára, és tróniával, az alkotmányosság, a jogfolytonosság látszatát nyújtotta hozzá. Más kérdés, hogy nemcsak patrőnusa, de foglya is lett a katonatiszteknek és a görög jobboldalon belül heves személyi ellentétek léptek fel. SzPDtemberben és októberben leváltották a hadsereg 310 kl- ’•éivhű tisztiét, s az uralkodó nyilván úgy gondolta: itt az utolsó alkalom, hogy visszaszerezze a tényleges hatalmat. A tizenkettedik óra után nem is öt perccel, de néhány órával végrehajtott, kétség- beesett ellenouccs-kísérlet azonban törvényszerűen elbukott. A király — ez következett egész noiitikai múltjából és magatartásából — nem akart és nem tudott a néotő- meeekre támaszkodni, a hadseregen belül nedig közben kihúzták lába alól a talajt. A görög eseményeknek megvan a maguk NATO-vetfl- lete is. Ennek csupán apró részlete, hogy az éppen Brüsz- szelben ülésező Atlanti Tanács összejövetelén megoszlott a görög küldöttség. A fő probléma, hogy a NATO a „demokráciát”, „szabad világot” hirdeti, de a valóságban olyan rezsimek fémjelzik, mint a görög diktatúra. Eddig még a „királyi homlokzat” valamit eltakarhatott a nyugati közvélemény előtt, de most teljes valóságában láthatóvá vált a görög szövetséges igazi képe. Az atlanti stratégák természetesen nem akarják feladni Görögországot, hanem valamit kozmetikázni szeretnének a helyzeten. Valószínű, hogy a junta és az elűzött király között titokban megkezdett kompromisszumos tárgyalásoknak is atlanti, amerikai sugallói vannak. Ebből a szempontból azonban másodrendű kérdés, hogyan alakul a görög trón sorsa, a lényeg: a drámai események ismét leleplezték a görög diktatúra népellenessé- gét, tarthatatlan voltát. Nemcsak Görögország, hanem a német kérdés körül bekövetkezett mozgás is Európára irányította a figyelmét. Moszkvából újabb határozott figyelmeztetés hangzott el Bonn irányába, azok címére, akik „új politikáról” beszélnek, de a régi utat járják. Az alkalmat Walter Ulbricht látogatása és a szovjet—NDK tárgyalások nyújtották. Ezzel folytatódott azoknak a fontos diplomáciai okmányoknak sorozata, amelyekkel a szovjet kormány már eddig is rámutatott a nyugatnémet helyzet veszélyeire. Emlékezetes, hogy memorandumot nyújtottak át az NSZK, illetve a nyugati hatalmak kormányainak, tények sokaságával bizonyítva a neonácizmus virágzását. Az emlékiratok megjelenésével egyidejűleg hangzott el az újfasiszta NPD magabiztos nyilatkozata, amely szerint a következő választásokon ötven képviselő helyre számítanak... A galambok és a héják mellett újabb madár „repült” az amerikai politikában. „Sas” fedőnévvel rendezték meg az eddigi legnagyobb légi csapat, szállítást, az Egyesült Államok területéről Dél-Vietnamba. Az utánpótlással az expedíciós seregek létszáma máris 486 ezerre emelkedett, s várhatólag rövidesen eléri az 525 ezret. Az eszkaláció további jele, hogy megint pisztító támadások érték Hanoit' s az amerikai repülőgépek a Vörös-folyó hídja mellett elsősorban a sűrűn lakott negyedeket bombázzák. Ezek az amerikai lépések szinte kísérőzenéjét jelentették a tűzszüneti vitának is. A DNFF 13 napos fegyvernyugvást javasolt karácsonyra-új- évre, illetve a Tét-re, a buddhista újévre. Az amerikaiak és a saigoni rezsim, hosszú töprengés után, mindössze négy napba egyeztek bele. Ez a közjáték, párosulva az eszkalá- ciós igyekezetekkel, jól példázza, hogy az amerikaiak továbbra is ragaszkodnak — a szó közvetlen értelmében is — a vietnami háború minden napjához. A Közel-Keletet az elmúlt napokban a színfalak mögötti tárgyalások jellemezték, an. nak jegyében, hogy még egy hónap van hátra január 17-ig, a marokkói Rabatba tervezett csúcstalálkozó nyitó napjáig. Az egyik legfontosabb arab országban, Algériában, viszont felszínre kerülték azok az ellentétek, amelyekről már hetek óta szóltak a híresztelések. Bumedien elnök bejelentette, az FLN-párt és a kormány átszervezését, majd saját kezébe vette a hadsereg vezetését. A korábbi hírek szerint ugyanis Zbiri vezérkari főnök akciót tervezett az elnök ellen. A helyzet sokkal bonyolultabb, mintsem minden részletében át lehetne tekinteni. Algéria barátai őszintén remélik, hogy a belső konfliktusok pozitív kibontakozást nyernek, azoknak az egészséges fejlődési irányzatoknak a jegyében, amelyek az elmúlt hónapokban általában jellemzik az arab világot. SQérfoQőfí Pintcr István BB~-moara 13. Ebben a pillanatban azonban felvijjogtak a szirénák. A pincérek hanyatt-homlok rohantak, hogy bekaszírozzák a cehheket, s lehúzzák a redőnyöket Bornemissza felpattant. — Gyere, kedves öcsém, átszaladunk az irodám óvóhelyére. Ott még beszélgethetünk- .. A két férfi lélekszakadva rohant át a híd alatt, majd az Eskü téren. Lihegve érték el az Eskü tér 3. szám alatti épület kapuját A házmester éppen be akarta zárni. Mellette a légóparancsnok állt- Bornemissza intett Petri esnek, hogy menjen előre, maga pedig félrevonta a ház- felügyelőt, majd a parancsnokot. — Pszt! — emelte az uj-’ ját a szája elé. — Egy szót sem senkinek, akárki is kérdezi, hogy vendégem volt Megértették? Mindketten bólintottak, g eltették azokat az ötvenpengősöket, amelyekkel Bornemissza nyomatékül megajándékozta őket Amikor lefújták a légiriadót, Bornemissza felkísérte a szobájába Petri eset. — Csak öt percre, kedves öcsém, — rriondta néki. — Nem veszed udvariatlanságnak. ha nem tartóztatlak. De veszélyes a dolog, tele vagyunk spírnokkal. Adok neked egy szabadkikötői igazolványt. Hadiüzem vagytink. ezzel szabadon mozoghatsz. És úgy állítom ki, mintha magyar volnál. Hátha hasznát veszed-.. Rákanyarította az igazolványkartonra a Petries János nevét. Az intéző pedig fényképet húzott elő a levéltárcájából. Ráerősítették az igazolványra. Két pecsét, aztán Bornemissza aláírta. — tgy ni — nyújtotta át. — Most már biztonságban érezheted magad Potri esnek eszébe jutott, vajon ő, aki egy szót sem tud magyarul, milyen hasznát veheti egy magyar számára kiállított igazolványnak. Voltak nála olyan igazolványok, amelyek valóban biztosak voltak, megóvták minden esetleges kellemetlenségtől Bornemissza még egy névjegyet is átadott Petitesnek. — Itt a lakásom címe. Holnap este hét órakor legyen szerencsém. Akkor már véglegesen meg is állapodhatunk Szervusz, kedves öcsém... A két békebeli úr kezet rázott egymással- Petries távozott, Bornemissza pedig a telefonhoz lépett. Ifjú Horthv Miklós titkos számát tárcsázta. — Kérlek, ha délután St óra tájban tiszteletemet teszem. nem alkalmatlankodom? — Gyere csak, Félix bátyám. Várlak. Van valami újabb fejlemény? — 6, igen, a csomag, amit Horvátországból vártunk, megérkezett, — beszélt virágnyelven Bornemissza. — Csak a tartalma más egy kicsit, mint amire számítottunk. De ha megfelelő rendelést adunk, akkor az eredetit is elküldik- Érted, Miklós? — Értem. Akkor ötkor várlak! Bornemissza aznap délután csak néhány percet töltött a Várban. A kis Horthy azonnal jóváhagyta elképzelését. Valamilyen jeltárgyat, illetve annak a felét kell átadni Petitesnek. A jeltárgy másik felét el kell juttatni a zágrábi magyar konzulátusnak. A konzulátus tudja majd, hogy miről van szó. Értesíti Buda pestet, természetesen rejtjele- ■ sen, s a testőrség egy autót küld a határra- Azzal aztán á kiválasztott személy akadálytalanul és veszély nélkül jöhet Budapestre. Másnap este a megbeszélt időben Petries becsöngetett Bornemisszáékhoz. Maga a házigazda nyitott kaput. — Szervusz, kedves öcsém! — rázta ni eg a kezét. — Hogy töltötted az időt Budapesten? — Jól, köszönöm I — Hát kerülj beljebb. Mindjárt bemutatlak a feleségemnek. Persze, előtte semmit se beszélj, jobb, ha szegénykémet megkíméljük az izgalmaktólPetries beleegyezése jeléül bólintott. Bornemissza pedig bevezette őt a lakásba. A horvát kezet csókolt a ház asszonyának, aki megnyomta a csillárról lógó csengőt. Jött a szobalány, tálalta a vacsorát. Evés közben keveset beszéltek A rádióból szerencsére cigányzene szólt, s ez segített a társalgásban. Jobbára csak a cigányzenéről, meg a magyaros ételekről ejtettek szótFeltálalták a gyümölcsöt. Petries evett egy fürt szőlőt, a további kínálást elhárította. — No, akkor átviszlek, kedves öcsém, az én barlangomba! — bontott asztak Bornemissza. — A kávét majd ott isszuk meg. Itthon nem Kneipp kávét fogyasztunk ám. És akad hozzá konyak is- Ügy vettem észre, hogy szereted! Konyak, békebeli egyiptomi cigaretta és fékét , mellett aztán Bornemissza elmondta Petricsnek, hogy áriképpen várják a partizánok küldöttét, (Folytatjuk.) .
