Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-14 / 295. szám

1967. december 14., csütörtök NOflíAfl 3 n tanulság! Hi is az a FAO? Hazánk a száztizenötödih tagállam Légy NEMRÉGIBEN HÍRT AD­TUNK arról, hogy halálos gyermekbaleset történt Szarvasgedén. A budapesti 1- es számú AKÖV tehergépko­csija elütötte T. Béla hétéves fiúcskát, aki a sérüléseibe a helyszínen belehalt. A szomorú eset után néhány nappal Szarvasgedén jártunk. A faluban mindenki felhábo­rodva tárgyalta a szerencsét­lenséget, s különösen a falun áthaladó gépkocsivezetők sok­szor minősíthetetlen viselkedé­se miatt tüzeltek a lakosok. A kisfiú tragédiájának két szemtanúja itt ül velem a ta- nacsházán. Fekete Pál útőr és Fekete Piroska hatodik osztá­lyos tanuló. (Nem apa és leá­nya.) — Nehéz emlékezni — mond­ja az idős útőr. — Annyit láttam, amikor a kisgyerek az előtte haladó úthenger mögül át akart menni az úton. Ab­ban a pillanatban ütötte el a szemben jövő teherkocsi.,. A kislány ezt mondja: — Közel voltam az esethez, de olyan hirtelen történt, hogy nehéz pontosan visszaemlé­kezni ... — Ki lehetett a hibás? — kérdem. Az utak munkása habozik. — A teherautó gyorsan jött annyi szent, de a gyerek hir­telen előtte lépett ki az útra. Messzebbről nehéz eldönteni, hogy volt-e még ideje meg­állni ... — Így nem szabad átmen­ni az úton — mondja a kis­lány határozottan. Mindez a kihunyt életen már nem segít. A felelősség meg­állapítása, a tragédia körülmé­nyeinek kiderítése nem a mi feladatunk. A jövőre nézve fontos tanulságok levonása ér­dekében azonban beszélni kell néhány dologról. Németh Mihály, a községi tanács vb titkára ezt mondja: — A legnagyobb vigyázattal is baj történhet, mivel a köz­ségen áthaladó főútvonalon száguldoznak a gépkocsik. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy az utóbbi időben erősen megnö­vekedett a forgalom. Sajnos éppen ebben az utcában nincs járda, gyerek és felnőtt az út­testen jár... — A tanács felhívta-e a fi­gyelmét a lakosoknak a meg­növekedett forgalommal járó veszélyekre, vagy küldött-e fi­gyelmeztetést a szabálytalan­kodó gépkocsivezetők vállala­tának? — kérdezem. — Az lenne a legjobb, ha sebességkorlátozást vezetnének be a lakott területen — tér ki a kérdés elől a titkár. — El­lenőrizzen többet a rendőrség. Hozzák ide is a radaros se­bességmérőt. Tapaszta'atcsere Monorort Tapasztalatcsere-látogatást szervez a MEZÖBER (Mező­gazdasági Beruházási Iroda) azoknak a termelőszövetkeze­ti vezetőknek, amely közös gazdaságban tehenészeti telec működik, vagy most, illetve a jövőben épül. Az egy hóna­pon belül sorra kerülő látoga­tásnak az lesz a célja, hogy a szövetkezeti vezetőknek be­mutassanak egy korszerűen felszerelt, jól működő telepet. A mintegy harminc elnököt a Monori Állami Gazdaságba viszi a külön autóbusz, ahol mert Mntik az 540 férőhe­lyes tehenészeti telepet. Ezt a modern telepet házi építő szervezet készítette. A vendégek meggyőződhetnek arról is, hogy a korszerű kö­vetelményeknek megfelelő telepeket is rábízhatják a há­zi építőbrigádokra. A tanácstitkárral végigme­gyünk a Kossuth utcán, ahol a baleset történt. Ez az Utca főútvonal, járdá sajnos nincs. Kíváncsiságból benyitunk né­hány helyre érdeklődni. Polyóka Cáspárné: — Én nem láttam semmit — válaszol az asszony. — Mi­re kimentem állt már itt vagy öt teherautó. Hogyan közle­kednek? Robognak, mint az autópályán. Ami útjukba ke­rül elgázolják. Nemrégiben ki­szabadult négy libám, s vesz­temre mindet széttiporták. Azok a nagy kocsik voltak, az egyesek... A FOLYOSÓN KÍVÁNCSIS­KODIK egy tizenkét éves for­ma fiúcska. — Hogyan szoktál átmenni az úttesten? — kérdem. A gyerek bizonytalankodik, majd kiböki, hogy előbb jobb­ra néz... Nagy János önkéntes rendőr: — Egyetlen gépkocsi sem tartja be a sebességi szabá­lyokat. A pesti teherkocsik meg úgy hajtanak, mintha ra­kétával üldöznék mindet. Azt is megteszik, hogy ebben a ve­szélyes falusi kanyarban is előznek. Pár napja kerékpár­ral jöttem haza, s majdnem az árokba repített l.z egyik ko­csijuk. Nem szívbajosak ... LEHETNE IDÉZNI AZ UT­CA LAKÓIT. Kivétel nélkül mindenki háborog. Veszélyesen közlekednek a községben a jár­művek. Sajnos ezt a veszélyt sok gyalogos figyelmetlensége még csak növeli. — Nagy baj, hogy nincs jár­da — mondja Podobén Mi­hály a tanács vb elnöke. — Sajnos azonban jövőre sem lesz elegendő a fejlesztési ala­punk, hogy elkészítsük a más­fél kilométeres járdaszakaszt. A fejlesztési alapunk évente alig harmincezer forint. Ne­künk meg erre a munkára a háromszorosa kellene. Ebben segíthetne a megyei tanács ... Felkeresem az iskola egyik pedagógusát is. Cyetvai István tanító: — Évente rendszeresen ok­tatjuk a gyerekekkel a közle­kedési szabályokat. Sokan mégsem tartják be. Hiába mondjuk nekik, hogy mindig a járdán közlekedjenek ... Ugyanakkor a felnőttektől lát­ják a szabálytalanságokat. Azzal viszont én is egyet­értek, hogy a falun át­haladó gépkocsiknak nem len­ne szabad hatvan—hetven ki-’ lométeres sebességgel közle­kedni. Az egyesek meg külö­nösen életveszélyes pilóták .. A kép kezd kialakulni. Ide kívánkozik még azonban né­hány vélemény az 1-es számú AKÖV gépkocsivezetőiről. — Ezeket a sofőröket már mindenki csak így nevezi a környéken, a „halálpilóták” — mondja Kiss János, a Sziráki Állami Gazdaság szakszerveze­ti vezetője, ;aki Kisbágyonban lakik. — Csodálni való, hogy közülük még egyik sem bo­rult fel a nagy sebesség mi­att... Cs. Nagy László, a Sziráki Állami Gazdaság igazgatója is méltatlankodik: — A gazdaság területén ke­resztül szállítanak. Az egyik bevetett táblán is- keresztül­gázoltak,' mert arra rövidebb az út. Védekezésül mély ár­kot szántottunk az illegális út­vonal elé. De nekik mit szá­mít ez? Azon is keresztül­mentek ... Hosszú listát lehetne készí­teni ezeknek a gépkocsiveze­tőknek az elítéléséről. Szirák, Kisbágyon. Buják, Szarvasge- de és Jobbágyi lakói rossz vé­leménnyel nyilatkoznak az erre fuvarozó pesti vállalat so­főréiről. Egyet azonban nem szabad szó nélkül hagyni. A gyalogo­sok nagyobb figyelemmel köz­lekedjenek. Jogos az a kíván­ság, hogy a közlekedésrendé­szet gyakrabban ellenőrizzen, szigorúan büntessen, ha arra rászolgált valaki. De hiába helyeznek el bármennyi köz­lekedési táblát, ha a gyalogo­sok nem vigyáznak kellően magukra. Különösen fontos a nagyobb elővigyázat ebben az esetben, amikor megnövekedett a forgalom. A falusi emberek kizökkentek a megszokott közlekedési ritmusból, zsú­foltabb az út jármüvekkel. S ezt a helyzetet súlyosbítják a gépkocsivezetők szabálytalan­ságai is. SZOMORÚ TANULSÁG a szarvasgedei eset, amely épp­úgy figyelmezteti -a tenniva­lókra a rendőri és tanácsi szerveket, mint a gyalogosokat és a gépkocsivezetőket. Pádár András A FAO. az ENSZ Élelmezé­si és Mezőgazdasági Szerveze­te konferenciájának 14. ülés­szakán, a plenáris ülésen a küldöttek a főtanács javasla­tára jóváhagyták a Magyar Népköztársaság felvételi ké relmét- Az ülésszakon részt, vevő 114 tagállam zászlaja mellé száztizenötödiknek fel­húzták a magyar lobogót, s tapssal fogadták a dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter vezeté­sével az ülésterembe lépő ma­gyar küldöttséget. A több he­tes ülésszak még tart, s most többek kérésére rövid ismer tetést adunk a szervezetről. Központja: Róma A FAO (Food and Agricul­ture Organisation of the Uni­ted Nations rövidítése) az ENSZ Élelmezési és Mezőgaz­dasági Szervezete. Létrehozá­sát az Egyesült Államokban. Hot Springsben (Virginia) 1943-ban megtartott első Élel­mezési és Mezőgazdasági Konferencián határozták el. Végül is 1945. október 16-án a kanadai Quebecben alakult meg a szervezet. Központja akkor Washingtonban volt. 1951-ben a szervezet jelenlegi székhelyére, Rómába költö­zött. A FAO alapokmányát 1945-ben 42 állam írta alá 1960-ban a FAO-nak már 81 tagállama volt, 1965-ben pe­dig már 110 tagállam és négy „társult tag*’ vett részt a szervezet munkájában. A FAO tevékenységi köre a mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar, a vízgazdálkodás, az er­dészet, valamint a halászat területére terjed ki- A FAO az ENSZ egyik legfontosabb gazdasági szervezete. Felada­ta az egész világon a mező- gazdasági- és élelmiszerter­melés növelésének elősegíté­se, a mezőgazdasági tudomá­nyos kutató munka, a techni­ka fejlesztése; szakemberek képzése; az e téren elért legú­jabb eredmények elterjeszté­se, gyakorlati alkalmazása; anyagi, technikai és szakmai segítségnyújtás a termelés növelését célzó nagyobb sza­bású technikai, kutatási és oktatási programok megvaló­sításához. Feladata, hogy elő­mozdítsa a tagországok fejlő­dését, elsősorban a fejlődő országokét, de azokét is, ame­lyek még nem érték el a fej- ■ lettség legmagasabb szintjét a gazdaság minden ágában. Az életszínvonal emelése, az éh­ség és rosszultápláltság fel­számolása céljából elemzi a világ éleim iszerhelyzetét, a fontosabb mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek világ­piaci helyzetét. Tájékoztató anyagokat készít a fejlődés­iek az egész világon várható tendenciáiról, gazdasági szem­léket, statisztikákat ad ki, A „konferencia" szerepe A szervezet irányító testü­leté a konferencia, amely két­évenként Rómában tartja rendes ülésszakát és azon a tagállamok küldöttei vesznek részt, rendszerint a mezőgaz­dasági miniszter vezetésével A konferencián minden tag­államnak egy szavazata van. A konferencia nevezi ki a FAO vezérigazgatóját, megvá­lasztja a FAO-tanács függet­len elnökét, a tanács tagor­szágait, meghatározza a kö­vetendő agrárpolitikát, jóvá­hagyja a szervezet munka- programját és költségvetését. A FAO-tanács 31 tagállam képviselőiből áll, akiket a konferencia választ meg há­romévi időtartamra. Lega­lább évenként egyszer ülése­zik. A tanács a konferencia ülésszakai között ii’ányítja a szervezet munkáját. Négy ál­landó bizottsága van: a pénz­ügyi, a program, az áru, vé­gül az alapokmány- és jog­ügyi bizottság- A FAO kété­venként regionális konferen­ciákat tart Európában, Afri­kában, Ázsiában, Dél-Amari- kában, Közel-Keleten és Tá­vol-Keleten. A regionális kon­ferenciák célja az illető föld­rajzi területen folyó FAO-te- vékenység áttekintése. Meg­tárgyalják a szóban forgó föld­rajzi területre vonatkozó problémákat, kialakítják a követendő agrárpolitikát és a szervezet részére irányt mu­tatnak a következő ’ munka- program kialakításához. Többféle profraui A FAO-nak van egy rend­szeres programja és vannak helyszíni fejlesztési program­jai. A rendszéres munka- programot a kétévenként tar­tott konferencia hagyja jóvá és annak pénzügyi fedezetét ;t tagállamok évi tagdíj-hozzá­járulása biztosítja. Az 1966— 67-es kétéves időszakban a rendszeres munkaprogram költségvetési összege mintegy 50 millió USA-dollár. A rendszeres program vég­rehajtásához a tagállamok által nyújtott tagdíj-hozzájá­rulásokon felül a F'AQ az idők folyamán ’számos or­szág,1 nemzetközi szervezet, kormányszervek és nem kor­mányszervek által jóváha­gyott és pénzügyileg támo­gatott program végrehajtó szerve lett. Legnagyobb volu­ment képvisel ezek közül az ENSZ fejlesztési programja- A FAO-nak más nemzetközi szervezetekkel Is vannak úgynevezett együttműködési programjai. Legfontosabb eb­ből a szempontból a Nemzet­közi Újjáépítési és Fejleszté­si Bankkal (IBRD), vagy nép­szerű nevén a Világbankkal létesített együttműködési program. Végül a FAO számos prog­ramja közül meg kell még említeni az ösztöndíj-progra­mot. Ennek célja, hogy a tag­országok megfelelően kép­zett szakembereket küldjenek külföldre hat hónaptól egy évig terjedő időre (az időtar­tam esetenként meghosszab­bítható) abból a célból, hogy látókörüket bővítve jobban hozzá tudjanak járulni orszá­guk gazdasági és társadalmi fejlesztéséhez. Magyarország számára a FAO-ban való részvétel azért is jelentős, mert amellett, hogy magunk is segíteni tu­dunk más országokat, a szer­vezetben folytatott együttmű­ködés révén értékes ismere­tekhez juthatunk, sőt a szer­vezet különböző fejlesztési programjainak meg valósítá­sához anyagi és szellemi se­gítséget is kaphatunk. Nahlik György törzsgárda, akikre elsősorban számítottak a felajánlások megtételénél. Kipróbált em­berek, akik már nem egy :ér- mészeti erővel vívott csatát is megnyertek. Mert volt mér ezekben az aknákban bánya- tüz, vízbetörés és gázveszély is, olyan, amire talán még az ország egyetlen bányájában sem volt példa. Sok nevet is­mernek már . Nagybát,onyból,_ olyan brigádokét, amelyek az’ átlagnál is többet adnaK- Szorospatakon, Szocsek Jajra és Csikortás Gábor brigádjá­ét Kányáson, Győri Ferenc híres gépesített frontfejtő bri­gádjáét, Kovács Ferenc front- brigádjáét, Szőllősi László és Czimmer János elővájó bri­gádjáét, Tiribesen Csegöldi Sándor, Forgách István és Pintér Sándor brigádja van mindig az élvonalban, Ménke- sen Márton Zoltán, Bakos Jó­zsef, Huszár István bányász­brigádok és akikre ugyancsak nagy feladat hárul Lukács Antal iparos brigádja. Az élenjárókat egyre többer kö­vetik eredményeikkel. A ,eg- főbb biztosíték pedig éppen ez lesz arra, hogy amit a párt­kongresszusi készülődés során megígértek Nagybátonyban az meg is valósul: 1970-re dotá­ció nélkül termelik a szenet. Bodó János •^agybólony a dotáció meqszüntetlsének útján III. Csökkenő költségszint A korszerű frontfejtéses bá­nyaművelés, a gépek elter­jedése egyre inkább megkö­veteli a Nagybátonyi Bánya­üzemnél is az előkészítő, fel­táró munka gyorsítását. Je­lenleg ennek a megoldása foglalkoztatja legjobban a műszaki vezetőket. Van négy darab PLM—5-ös fejfeletti ra­kodógépük, amelyeket elő- vájási munkahelyeken alkal­maznak. Ezeken kívül kísérle­teznek már a Kóta-féle úgy­nevezett láncszőnyeges rako­dógéppel is. Számításba vet­ték) mint lehetőséget, a fo­lyamatos szállítóberendezések alkalmazását. Kérdés még. hogy ezeket hol érdemes fel­használni az elővájások gyor­sítására? Pillanatnyilag leg­sürgősebb az előkészítő mun­ka Tiribesen és Ménkesen. ahol nagyobb arányú terve­melkedés várható a jövő év­ben. Mindent egybevetve, az idén időarányosan a IX. párt- kongresszusra tett felajánlást túlteljesítették. Akkor még a költségszint 130 százalék kö­rül volt- Tavaly még minden száz forint termelési értékre 25 forint állami ártámogatás­ra, dotációra volt szükségük. Az idén úgy tervezték, hogy a 100 forintra eső dotáció mér­tékét 17 forint 10 fillére csökkentik. Az első három- negyedév eredménye ennél sokkal kedvezőbb, mert csak 14 forint 40 fillért vettek igénybe. Minden egyes forint-csök­kenés komoly erőfeszítésbe került. Az idén, a már emlí­tetteken kívül történt egy és más, ami hozzájárult a költ- üégszint csökkentéséhez. Két­százezer forint egyszeri ráfor­dítással jelentősen javítani tudták a szén minőségét. Ma már saját nevén szerepel a TÜZÉP listáján a kiváló ká­nyáéi szén. Rövid idő ' alatt keresett termék lett. Több kellene belőle, de sajnos pil­lanatnyilag 8 ezer tonnával adósak. Elég sok volt a gén- hiba, üzemzavar, de fogad- koznak Kányáson, hogy év végére letörlesztik ezt az adósságot. Fontos ez annál Is inkább, mert a kányási szén- termelés nyereséges. Itt ugyanis már 100 forint ter­melési érték előállítása csak 78 forintba kerül a tervezett nyolcvan forint helyett- Ez a költségszint igen kedvezően befolyásolja az egész bánya­üzem, illetve a Nógrádi Szén­bányák gazdaságosságát. Tiribesen az idén egyhóna­pos tervezett termelés szüne­teltetés volt. Nem sok re- remény van, hogy a 200 va- gonos elmaradást pótolni tud­ják. Ménkestől viszont most többet várnak. Egyébként a két utóbbi aknaüzem kiváló minőségű szenével keverik a szorospataki aknák szenét és így jobb minőségű lett a dél- nógrádi néven forgalomba ho­zott tüzelő is. Ezek a minő­ségjavító törekvések évente mintegy hatmillió forint ár­bevétel-többletet eredményez nek ‘ Nagybátonyban. A gazdaságosság ma már Nagybátonyban nemcsak szemléletbeli kérdés, hanem közös ügy lett. Szinte minden tevékenység visszavezethető a legfőbb célra, a kongresz- szus előtti felajánlásra. Az intézkedések, utasítások kia­dását egyre inkább megelőzi a költségelemző munka. Töb­bet számolnak mint ezelőtt bármikor. Szorospatakon is így jutottak el az eredeti ter­vek megmásításához. A két széntelepet ugyanis kétvágat- rendszer helyett — olcsóbban — egyvágat-rendszer kiépíté­sével művelik le. Több tíz­millió forintos megtakarítást érnek el. A pártbizottság és a párt- alapszervezetek csakúgy mint a szakszervezet gyakran na­pirendre tűznek gazdasági kérdéseket. Munkájukkal nagymértékben elősegítik a műszaki gazdasági elképzelé­sek megvalósulását. Nem hi­ányzik a bírálat, sőt a felelős- ségrevonás sem, amikor a se­gítségnek ilyen módszereire van szükség. Van még egy igen nagy előny Nagybátonyban és ez az emberek biztonságérzete. Az a tudat, hogy náluk nem leépí­tés lesz, hanem, mint az idén is, szaporodik a létszám, fo­kozza a termelési kedvet Csak Ménkesre, mintegy két­százan kerültek át az idén az északi bányáktól. Hazaérkez­tek, hiszen a szomszédos, köz­ségekben laknak és egyre in­kább megtalálják számításu­kat az új helyen. Ot.t van valamennyi aknaüzemnél a

Next

/
Thumbnails
Contents