Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-09 / 291. szám

1967. december 9.. szomf>a? w<5nn t ö 3 A legszélesebb összefogással , Megtalált megoldás lg1! születik Sziláikon az ..alkotmány’* Napjainkban meggyorsult a történelem formálásának üte­me. Még egy negyedszázada sincs, hogy a hosszú időn át mesterségesen visszafogott, lomhaságra kárhoztatott tár­sadalmi haladást nagyobb lé­pésekre késztettük. A megtett utat. mint mérföldkövek, jól jelzik társadalmi, gazdasági és kulturális eredményeink, amelyeket már más hetven oh’ sokszor —■' de talán nem elégszer — felsoroltunk. Nehezen tudtunk volna bár­mit is tenni, ha nincs előt­tünk egy határozott cél — amit időről időre a párt meg­határozott — vagy ha e cél nem találkozik a tömegek ér­dekeivel, következésképp cselekvő egyetértésével. A célok helyes meghatározása, az alapvető érdekek egvbeöt- vözése azonban csak úgy vál­hatott lehetővé, hogy a párt és a dolgozó emberek között kialakult szálak jó közvetítő­nek bizonyultak. A szálak között ott találjuk a Hazafias Néot'rontmozgalmat is. amely időről időre hűen közvetítette a dolgozó osztályok, a külön­böző rétegek és csooortok alanv»tő érdekéit,, és vállalta a tudományosán kialakított pártpolitika ' magyaráz/'sát. cselekvésre késztető megérte­tését. A pártpolitika és a nép­frontmozgalom szoros össze­függéséről tanúskodik az is, hogy szélesen kifejtett nép­fronttevékenység ott bontako­zik ki, ahol a párt politikája nyomán kialakult légkör ked­vező, viszont az ilyen hely­zetben erőssé vált mozgalom visszahat a politikai életre, pozitívan formálja a közvé­leményt. A párt politikájával mély kölcsönhatásban létező nép- frontmozgalom az elmúlt években a megyében jól se­gítette a szocialista építés fel­adatainak megoldását, és a la­kosság szocialista tudatánál« formálását. Minden túlzás nél­kül állíthatjuk, hogy a Haza­fias Népfront, eredményei ré­vén a megye nélkülözhetetlen politikai tényezője. A nép- frontmozgalom eredményeit nehéz elválasztani egész fejlő­désünktől, mégis vannak vo­nások, amelyek kapcsán tet­ten érhető é széles hálózat te­vékenysége. A Hazafias Népfront az el­múlt évek során tovább nö­velte a félnőtt lakosság rész­vételét az államhatalmi mun­kában. Nem nehéz visszaem­lékezni a képviselő- és ta­il ácsválasztások napjaira, ami­kor a népfrontbizottsági tagok ezrei szorgoskodtak a válasz­tás előkészítésén, demokrati­kus elveink megfelelő lebo­nyolításán. A különböző szin­tű és rendeltetésű bizottsá­gokban több mint tízezer em­bert foglalkoztattak. A há­romezer jelölő gyűlésre a ta­nács apparátusával együttmű­ködve száztízezer embert mozgósítottak, előadóik széles körben közvetítették szocia­lista építésünk programját. Nem egy tanácstag éppen a népfrontban kifejtett munká­jával nyerte el a választók bi­zalmát. A közéleti demokrácia szé- 3ecít,''sét. n lakosság közügyek iránti érdeklődésének fejlesz­tését szolgálja az emberek széles körének tájékoztatása, a politikai és közéletbe tör­ténő bevonása. Sok helven a népfrontbizottságok ösztönzé­sére aktivizálódnak a taná­csok mellett működő állandó bizottságok és különböző munkacsoportok. A Hazafias Népfront bizott­ságainak legkedvesebb terüle­te a község-fejlesztés segítése. Számtalan ésszerű javaslat­tal. gondos tervezéssel .járul­nak hozzá a községfeilesztési elképzelések kialakításához. Igen «ok községünket tették kulturáltabbá azok a vízveze­ték-hálózatok. művelődési ott­honok, sporttelepek, utak, jár­dák, parkok, amelyeket a nép­front szorgalmas aktívái al­kottak. A községfejlesztési tevé­kenységbe a lakosság mind szélesebb körű bekapcsolódá­sát mutatja a társadalmi mun­ka egy főre jutó értékének ál­landó növekedése. A megye­ijén 1967-ben 28 fórint társa­dalmi munkaérték jutott egv főre. ez év kilenc hónapjában már elérte a 40 forintot. Ka- rancskesziben augusztus 20-ig 460 ezer forint értékű mun­kát végzett a lakosság. A két városban a műszaki értelmiség, az akcióbizottság keretében több százezer forint értékű munkát végzett a közösség javára. A Hazafias Népfront testü­letéinek. aktivistáinak község­politikai és községfe j lesztési tevékenysége a jövőben még nagyobb jelentőségű lesz. A helyi állami irányítási szer­vek önállóságának növekedése következtében több lehetőség nvílik a helyi kezdeménvezé- sek. döntések megvalósításá­ra. A közös tevékenységet je­lentősebb mértékben, kisebb kötöttségek mellett lehet igénybe venni. A megye víz­gazdálkodásénak. ivóvíz-ellá­tásának éget» problémái nél­külözhetetlenné teszik a sok se­gítő kéz és célszerű megoldá­sokat kutató ész igénybevéte­lét. A népfrontmozgalom gondol az emberek pallérozására is, a tudat régi makacs elemei­nek bontogatására, a szocia­lista gondolkodás formálásá­ra, a műveltség emelésére, az ízlés alakításéra. Az iskolareform megvalósí­tásához a szülők nézeteinek, szemléletének formálásával próbáltak segítséget adni. Ha nem is mindenütt kellő ered­ménnyel, de szerveztél« a ta­nulmányi szempontból hátrá­nyos helyzetű gyermekek tár­sadalmi támogatását. Ott ta­láljuk az aktivistákat az if­júságvédelmi munkában is. A felnőttoktatás terén elsősor­ban a népfront választott tes­tületéiben tevékenykedők pél­damutatását dicsérhetjük. Az elmúlt négy évben a mintegy hatezer bizottsági tagból kö­zel ezer fő szerzett magasabb iskolai végzettséget. Természe­tesen itt még nagyon sok a tennivaló a magasabb művelt­ség elsajátításéval kapcsolatos közvélemény alakítását illető­en. A lakosság általános és szakmai műveltségének eme­léséhez — különösen falvak­ban — az olvasómozgalom ki- szélesítésével, a különböző könyvakefók (őszi könyvhetek, mezőgazdasági könyvhónap) eredményessé tételével járul­tak hozzá. A népfront rende­zésében évente átlag 18—20 író—olvasó találkozó volt. amelyek közül a legjobban a szakírókkal folytatott beszél­getések sikerültek. Az irodalom és művészetek nézet- és ízlésformáló hatásá­nak megértését jól szolgálták azok az eszmecserék, viták, amelyeket a lakosság külön­böző rétegei között folytatták az MSZMP Központi Bizott­sága Elméleti Munkaközössé­gének állásfoglalása alapján. Igaz, a szellemi élet, az értel­miség nézeteinek alakítása te­rén ezt csak el»ő lépésnek te­kinthetjük, a lehetőségek, a társadalmi és egyéni igények is jóval nagyobbak. Az elismerés hangján lehet viszont szólni a Hazafias Népfront szárnyai alatt ki- • bontakozott honismereti moz­galomról, amely a szocialista hazafiságra nevelés kiváló eszköze. Megyénkben ma már 48 helyen működik honisme­reti kör. Munkájukról legin­kább az országosan is elismert falukrónikák és díjazott pá­lyamunkák tanúskodnak. A népfront nagyszerű keret­nek bizonyult a társadalmi haladásért és békéért vívott harc es egységes állásfoglalás kifejezésére is. Az elmúlt évek során számtalan tömegakciót szervezett Vietnam népe igaz­ságos harcának támogatására. Tízezreket mozgósító harcos tömeggyűléseken ítélték el az amerikai imperialisták agresz- szív lépéseit. Évente száz—' százhúsz rendezvényen tájé­koztatják a megye lakosságát a nemzetközi élet eseményei­ről. gyorsan reagálnak minden lépésre, megnyilvánulásra, amely veszélyezteti a világ békéjét, az emberi szabadság- jogokat. Ebben a tevékenység­ben részt vettek azok is, akik a szocializmus ideológiáját nem tették ugyan magukévá, de őszintén akarjál« a békét, és készek szót -emelni, s ten­ni érte. Széles körben kedveltek a népek közötti barátság gondo­latát, együttérzését ápoló kez­deményezések. Mindig nagy számmal vesznek részt a szo­cialista országok felszabadulá­sát méltató megemlékezése­ken, ünnepi rhűsorokon. A népfrontbizottság a lucfalvi völgyben rendszeresen meg­rendezi a magyar—szlovák ria- pokat. Ebben az évben más tömegszervezetekkel együtt­működve tartalmas műsorral kísért nemzetiségi találkozót rendeztek Bánkon. Ez a talál­kozás alkalmas volt a járás magyar, szlovák és németaj­kú lakossága barátságának to­vábbi szilárdítására. A népek közötti barátság ápolása terén legjelentősebb helyet foglalja el a szovjet—magyar- barát­ság mélyítése. \ E helyen csak egyes terüle­teket kiemelve nyílott lehető­ség arra, hogy szóljunk a la­kosság széles rétegeit átfogó népfrontmozgalom sokirányú tevékenységéről. Ez az átte­kintés is érzékelteti azonban, hogy a mozgalom nagyszerű lehetőséget kínál mindenki­nek, aki jó szándékát, tudását, tehetségét a közösség javára kívánja gyümölcsöztetni. E széles egység, hasznos közös tevékenység alapját az a nagyszerű program adja. ame­lyet az MSZMP IX. kongresz- szusa a szocializmus építésé­nek feladataival elénk tűzött. Ebben a távlatban kifejezésre jut lakosságunk minden réte­gének érdeke. Nádházi Lajos Az imént szellőztettek. A pártirodában vastag füstfelhő gomolygott. A dohány fa­nyar illata beivódott a függönyökbe, ru­hákba. Harmadik hete naponta tárgyal a bi­zottság. Felelősségteljes munkát végeznek — készül a Sziráki Állami Gazdaság kollektív szerződése. Az új Munka Törvénykönyv fontos kiegé­szítője az üzemi, vállalati alkotmány. Ebben határozzák meg azokat a legfontosabb fela­datokat, amelyek a helyi sajátosságoknak megfelelően szabályozzák a vezetők és mun­kások tevékenységét az új mechanizmusban. Szirákon is — mint általában a gazda­ságokban — nyolc bizottság segíti a kollek­tív szerződés előkészítését. A szerződés egyes fejezeteit előkészítő bizottságok több­sége már befejezte a munkáját. Szirákon két jelentősebb vitatéma merült fel eddig: a munkaruhák kihordási ideje, s a bére­zés. — Megvizsgáltuk a panaszokat, javaslato­kat — mondja Cs. Nagy László igazgató. — Ahol indokolt volt, változtattunk. Ügy érzem, közmegelégedésre rendeztük a munkaruhák kihordási idejét, s a bérezés felülvizsgálata is jó eredményt hoz. A munkajogi kérdésekkel, bérezéssel fog­lalkozó bizottság most tartja a tanácskozá­sát. A jelenlevők minden bértételt megvizs­gálnak, megfelel-e a követelményeknek. Az állami gazdaság igazgatója, főagronómus, főkönyvelő, a központi agronómus, főmér­nök, párttitkár, szakszervezeti titkár és a munkaügyi osztályvezető van jelen. — A bérezéssel kapcsolatban volt véle­ményeltérés — mondja Kiss János, a szak- szervezeti tanács titkára. — Azért vizsgá­lunk meg minden tételt, hogy ne fordul­hasson elő igazságtalanság. Ahol nagy az aránytalanság, javítunk a bérezésen. Félre­értés ne essék azonban, csupán bérkorrek­cióról és nem béremelésről van szó. Néhány perc múlva parázs vita bontako­zik ki. Az egyik legalapvetőbbet, a nyere­ség-felosztás kérdését vitatja a bizottság. — Egyetértek azzal, hogy ne csak az első számú vezetők legyenek érdekelve az el­ső számú kategóriában — mondja Tarczy László főagronómus. — Javaslom, hogy a második kategóriát se „hígítsuk” fel, mert nem marad nyereség a harmadik kategó­riában levőknek. Hirtelen csend lesz. A főkönyvelő bólint a javaslatra. A többiek töprengenek A. töp­rengés, az alapos mérlegelés jellemzi á kol­lektív szerződés készítését. Egyelőre senki sem mond véleményt. Ma­gába mélyed a párttitkár, a főmérnök, az igazgató — a jelenlevők. Nagy tét forog kockán. A szirákiak igen érdekes megoldást talál­tak arra, hogyan lehet érdekeltté tenni min­denkit az eredményesebb, olcsóbb termelés­ben. De mondjon erről néhány szót Kiss Já­nos, a szakszervezeti tanács elnöke. — A gazdaság dolgozóit, a gazdálkodás eredményére gyakorolt befolyásuktól függő­en három részesedési kategóriába kell so­rolni — magyarázza. — A rendelkezés, ami erre vonatkozik azonban nem merev. Ezért, úgy gondoljuk: mind az első. mind a má­sodik kategóriában többen „elférnek”, mint a rendeletben említett első és második szá­mú vezetők. Azt nézzük, ki, miért felel, mennyit termel, mennyire vesz részt az irá­nyító munkában. Időközben nagy vita bontakozik ki, mert nem mindegy, hogy ki melyik kategóriában lesz. Ugyanis, aki az első kategóriába ke­rül, nyereséges gazdálkodás esetén, éves bérének nyolcvan százalékát kaphatja nye­reségül. Aki a másodikbein foglal helyet, az ötven százalékot, s aki a harmadikban, csu­pán tizenöt százalékot. Az első két kategó­riának azonban „hátránya”, hogy vesztesé­ges gazdálkodás esetén az első kategóriába soroltak személyi alapbérüknek csak het­venöt, a másodikba soroltak csak nyolcvan­öt százalékát kapják meg. Sorakoznak a vélemények. Jó lenne, ha többen részesedhetnének nagyobb arányban a nyereségből, de mi lesz, ha vissza kell fi­zetni? Az igazgató érvel. — A gazdaság már elég erős alapokon áll. Visszafizetésre, azaz veszteséges gazdálko­dásra nem kerülhet sor. Egyébként is! Ami­kor a dolgozók elé tárjuk a szerződést, nyíl­tan megmondjuk mivel jár a magasabb ka­tegória. Én támogatom az elgondolást. Bacsur Ferenc főkönyvelő: — Rendben, de ne „hígítsuk”, fel a kate­góriákat. Különösen az első kettőt ne, mert nem marad pénz a harmadikra. Az oda tartozóknak pedig veszteséges gazdál­kodás esetén is fizetni kell. Ki vállalja a nagyobb, de bizonytalan részesedést, a kisebb, de biztosabb helyett? Űjra fellángol a vita. Érthető. Újszerű feladatokat kell megoldani Szirákon is. Az állami gazdaság már évek óta jól gazdál­kodik, mégis aggályoskodás tapasztalható az új megoldások miatt. S ezt nem szabad fel­róni a szirákiaknak sem. Aki most nem mér­legel eléggé, hanem meggondolatlanul dönt, nagyon könnyen elkoclcázhatja a jövő évet. Pedig az még csak a „tanulmányi év” lesz az új gazdasági mechanizmus keretei kö­zött. — Elvtársak, döntsünk! — szól az igaz­gató. — Én azt a javaslatot támogatom, hogy mind az első, mind a második kate­góriában növeljük a létszámot. Csupán ab­ban állapodjunk meg, hány fizikai dolgozó kerüljön feljebb. Egyenként szavaznak. — Tizenöt... húsz ... tíz .. .• húsz ... A bizottság végül úgy dönt, hogy húsz fizikai dolgozó kerüljön a második kategó­riába. — örülök a döntésnek — mondja Kiss János. — Alaposan kidolgozott munkaver­senyt hirdetünk, s akik nyertesek lesznek, bekerülnek ide. Ezek kapják az éves fize­tésük ötven százalékának megfelelő nyere­séget. A kollektív szerződés már csaknem tel­jes egészében elkészült. A gépelés után mindenkivel ismertetik, majd a dolgozók ré­széről felmerült javaslatokat, véleményeket egy nagyobb aktívaülés keretében vitatják meg. December második felében pedig sor kerül az ünnepélyes aláírásra. Addig azonban még sokat gondolkoznak a vezetők — hogyan lenne jobb, hasznosabb. Nem mindegy milyen lesz az üzemi alkot­mány. PádájT András ^öayk&ayaet kaplak Nézegetem a volt tiszti ka­szinó körbefutó gipsz gir­landjait. Nagy, impozáns te­rem, kicsi színpaddal, de már egészen más a patinája, mint egykor volt. Valamikor az Acélárugyár tehetőseinek volt gondűző helye, ám a történe­lem kikoptatta őket belőle. Most taggyűlést tart itt a 2. kör­zet pártszervezete. A székso­rokban többnyire idős emberek ülnek. Az ismért induló szavai szerint egykor ők is a föld rabjai voltak. S az idő min­dent átformált, most minden lettek. Lettek azzá, amivé az osztályérdek, a küzdő akarat tette őket. Legtöbben fiatal éveikben lettek lázadók, ösz­tönösen a szükségtől indíttat­va. Harcoltak a Szovjetunió, a Tanácsköztársaság vörös hadseregében. Így jutottak el a párthoz, a tudatos harc felis­meréséhez. Most új tagkönyvet kapnak. Több mint kétszáz pi­ros könyvecske fekszik a párt- titkár előtt az asztalon. Ez kölcsönöz ünnepélyes hangu­latot. Kovács József párttitkár nem beszél hosszan, de amit mond. arra fi évelni kell. Vol­tak válságos idők. amikor a könyv többet jelentett, mint szimbólumot. A nehéz, bonyo­lult időben a hovatartozást mutatta, de ezt1 jelzi most is, ha változtak is az idők. A könyv mindig harcost jelen­tett. Felemelő látni ezeket az életben, munkában megfáradt embereket, milyen tisztelettel, ragaszkodással veszik át a könyvet. Bizonyítványa ez em­beri, kommunista küldetésük­nek. Azok Is üzentek, akiket a betegség az ágyhoz köt: a párt továbbra is számíthat ránk. Közülük sokat személyesen is ismerek. Járták a házakat a választásokkor, segítenek a nehezebb sorsú csaladok gondjain. Levelet írnak a vá­rosi pártbizottsághoz, hogy hangot adjanak sok-sok ember kívánságának: legyen jobb a kenyér, az üzeletek ellátása, támogassák a fiatalokat. Be­szélnek harcaikról, a múltról, hogy helytállásra ösztönözze­nek. hogy becsülni tudjuk mindazt, ami ma körülvesz bennünket. Nem látványos amit. tesznek, mégis nélkülöz­hetetlen. A taggyűlés után beszédbe elegyedek két idő­sebb kommunájával. Kérde­zem. mire gondolnak most. Kinket János. hetvenéves nyugdíjas. Amikor a könyvét átveszi, szemüveget kér köl­csön. Keze kidolgozott, ma is tevékenykedik, nem tud otthon nyugodni, az erdőre jár fát, csemetét gondozni. Hogyan kezdődött? — 1945. január 1-én lép­tem a pártba. De ai út élőbb­ről indul. Onnan, amikor 1919-ben az intervenciósok szorongatták Salgótarjánt és Kisterenyét. Itt dolgoztam az Acélárugyárban. Ahogy a hír eljutott hozzánk, felvettük a katonaruhát, váltunkra vettük a borjút és mentünk Mátra- szelére. Zagyvarónára. Csak puskánk volt. később jöttek. a mezőtúriak, azok már gép­fegyvert is hoztak. Mintha szárnyunk nőtt volna. A he­gyek visszhangozták a hurrát. Megindultunk. Volt halottunk is, de megállítani nem tudtak bennünket. — Hogy a család? Három gyerekünk van. mind a három párttag. Eavik katonatiszt. a másik művelődési osztályon dolgozik, a lány pedig férj­hez ment. Amikor még a lö- vészárokban hasaltam, ropog­tak a fegyverek, nőm tudtuk mi lesz. Most látjuk csak iga­zán az értelmét annak, amit tettünk. Az úi könvv tizenkét évre szól Nem tudom. meS- érem-c a másikat. D” annrtt mondhatok nekünk kommu­nistáknak továbbra is sokat kelj tennünk - gondntknzounV hont mindenkinek többet tud­junk adni. Kalos László nyugdíjas, het­venkét éves. Ő is az Acéláru­gyárban dolgozott. Fegy vere­sen részt vett a szovjet, for­radalomban. Amikor hazajött, tudták, hogy kommunista. Nagyon is tudták. Nehéz volt akkor. — Évekig nem vettek visz- sza a gyárba. Talpaltam munka után. Amikor újból be­jutottam, csak akkor alkal­mazlak szakmámban, ha sok volt a munka. Lökdöstek ide- oda. Evekig söprögettem. Dol­goztam kőműves mellett. Né­hány pengőt mégis tudtam küldeni a Vörös Segélynek. Az üzemben éri a felsza­badulás, Tagja a hetes bizott­ságnak. A bizottság' indítja meg a munkát. Aztán bevá­lasztják az üzemi bizottságba. Egy vezetővel konfliktusa is támad. Átmenetileg visszake­rül a munkapadhoz. Sztahano­vista, művezető lesz. Újból ki­emelik. Az egyházügyi hiva­talban dolgozik 1957-ig, nyug­díjazásáig. Mesélne szívesen a múltról, útjairól, de elnézést kér, a felesége beteg, sietnie kell, s az idő egy kicsit elsza­ladt. Felesége is párttag Fiát is kommunistának nevelte. A minisztériumban dolgozik. Belépek mód egv percre a pártirodába. Együtt van a pártvezetőség, a könyveket osztják szét. azokét, akiknek el kel] vinni, mert a. betegség nem engedte, hogy eljöhesse­nek. Ha felgyógyulnak, liihó munkát kérnek. Tétlenül so sem tudnak lenni. Kommu nisták. Gulyás Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents