Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

4 \ WÖCRÄO 1967. december 3., vasárnap A terménytároló helyén... A szügyi öreg művelődési otthon, a két évvel előbbi, in­kább terménytárolóhoz volt hasonlatos, mint ahhoz, amit címe szerint szolgált. Tudták ezt a szügyiek és mindent meg­mozgattak, hogy méltó keretet adjanak a község szellemi-kul­turális életének. Szén társadalmi összefogás­sal és áldozatkészséggel áll már az új művelődési otthon, a tavaszi avató ünnepség után s elmúlt hetekben a klub és könyvtárterem is megnyílt. Az otthon élére fiatalember került, Hajnal Sándor, aki egyben a balassagyarmati járási, tanács művelődésügyi osztályának előadója is. A népművelés el­méleti kívánalmait párosítja tehát a gyakorlat lehetőségei­vel. feltételeivel. Nem könnyű vállalkozás. Hogyan egyezteti a kettőt? A témáról járási hivatala* ban beszélgetünk. — Művelődési otthonunk egy része, ami a nagytermi rendez­vényeket illeti, már ugyan ta­vasszal megkezdte munkáját, a teljes élet azonban csak most indulhatott meg — mondja. — Az ismeretterjesztő feladatok fő irányát, a község jellegének megfelelően a mezőgazdasági szakmai tudás szélesítésére je­löltük meg. E cél szolgálatára termelőszövetkezeti akadémiát indítottunk, a sajátos adottsá­gokhoz igazodó tematikával. Másik legfőbb feladatunknak az ifjúsággal való sokirányú fog­lalkozást tartjuk. Őszi progra­munkban megszerveztük a szü­lők akadémiáját is, melynek keretében hat előadás hangzik el az iskola és a szülői ház kapcsolatáról, a pályaválasz­tásról és egyéb érdeklődésre számító problémákról. Ezzel párhuzamosan szinte, január­tól természettudományos isme­retterjesztő sorozatot indítunk, lígyancsak hat előadással. — Említette a fiatalokkal va­ló foglalkozás tervét. Milyen formában biztosítják ezt? — Tapasztalatok szerint az ifjúság nevelésének legeredmé­nyesebben a jó arányokat szemmel tartó klubtevékenység felel meg. Mi is erre építjük programunkat. A klubkeretben politikai, tudományos, irodal­mi és művészeti témák egy­aránt helyet kapnak, szerve­zett, kötött és szabad, kötet­len foglalkozásokat tartunk váltakozón. Ezenkívül a kü­lönböző szakkörök, művészeti együttesek is elsősorban a fia­talok érdeklődését szolgálják. Decemberben például fototan- folyamot kezdeményezünk, ahol a résztvevők a fényképe­zés alapismereteit kitűnő szak­emberektől tanulhatják. Sze­retnénk fellendíteni az immár öt esztendeje működő tánccso­port életét, továbbfejleszteni úgy, hogy a község muzsikusai­val népi együttessé nőjön a cso­port. Támogatjuk, ösztönözzük a nemrég alakult gitáregyüttes eredményességét és szeretnénk létrehívni állandó jellegű szín­játszó gárdát. — Irodalmi színpadot? — A balassagyarmati irodal­mi színpadi napok idején ná­lunk is rendeztek bemutatót a gyarmatiak, méghozzá rendkí­vül nagy érdeklődés és si­ker mellett, mégis, az a véle­ményünk, hogy ezt a keretet csak ott szabad létrehozni, ahol megfelelő előadók kínál­koznak. Mi egyelőre a színját­szást vállaljuk. Erre sokkal kedvezőbbek a feltételeink. Fiataljaink már tanulják is Gyárfás Miklós: Kisasszonyok a magasban című víg játékát, december végén tartanak be­mutatót, utána megkezdik ké­születeiket a kulturális szemlé­re, s terveik szerint a szomszé­dos községekbe is ellátogatnak műsorukkal. — A művelődési otthon a „magyar—szlovák barátság” nevet vette fel. Mit jelent ez tartalmi célokban? — Nemzetiségi község va­gyunk, községünket és műve­lődési otthonunkat a Magyar- országon élő Szlovák Dolgo­zók Szövetsége patronálja. A szövetséggel nagyon jó kapcso­latunk alakult ki és sok mód­szertani segítséget kapunk tő­le munkánkhoz. Természetesen kultuiesoportjaink is szemmel tartják a két nép baráti kap­csolatából eredő feladatokat. Ami a község általános kultu­rális eseményeit illeti: havonta rendszeres vendégünk a Déry­né Színház, s a téli hónápok- ban több tánczenei estre és más szórakoztató jellegű ren­dezvényekre kerül sor. Ügy ér­zem, hogy munkánk a még na­gyon kezdeti szakaszban kielé­gíti a szükségleteket, a későb­biekben pedig már segítsé­günkre lesznek a gyakorlati életből kamatoztatható tanul­ságok és tapasztalatok is. (barna) A népművelés ideje Itt van a tél a hosszú esték­kel. Ez az időszak a falusi népművelés igazi ideje. Most különösen fontos, hogy meg­vizsgáljuk: megvannak-e fa­lun a művelődési adottságok, élnek-e velük a községek la­kói, hányán és hogyan eme­lik általános műveltségüket, szakmai tudásukat? Télen termelőszövetkezeti tagságunk szakmai ismeretei­nek gyarapítása a mezőgazda- sági és a művelődésügyi szer­vek legfontosabb feladata. A nagyüzemi munkaszervezés, a szakosodás, a gépesítés, a ke- mizálás mindenkor — s az új mechanizmus küszöbén külö­nösképpen — a modern me­zőgazdaság előfeltétele. Hogy ezeket a lehetőségeket a gya­korlatban alkalmazni tudjuk, mindenekelőtt szakmailag mű­velt emberekre van szükség. A szakmai tudás, persze, csakis az általános műveltség­re épülhet. Világos tehát: amikor a szakmai műveltség emeléséről beszélünk, az álta­lános műveltség gyarapítására is gondolunk. Arra törek­szünk, hogy a falusi ember értsen a korszerű gazdálko­dáshoz, de eligazodjék a vi­lág dolgaiban is, túlilásson fa­luja határán. Nyilvánvalóan e cél vezé­relte a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat járási el­nökségeit is,* amikor összeál­lították az 1967—68-as műve­lődési évadra szóló munkater­vüket. Lássuk, mit „kínál” a pásztói járás dolgozóinak a TIT? Általános célkitűzéseik? Se­gíteni az új gazdasági irányí­tás soronlevő feladatait, fi­gyelemmel kísérni és propa­gálni a harmadik ötéves terv eredményeit, tág helyet adni a szocialista demokrácia széle­sítését elősegítő propaganda- munkának, a munkásmozga­lommal és a nemzetközi hely­zettel foglalkozó előadások­nak, a szomszédos népi de­mokráciák életét és problé­máit tárgyaló ismeretterjesz­tésnek, emelni a járás közsé­geiben a mezőgazdasági és az egészségügyi előadások szá­mát, biztosítani a társulati ta­gok politikai és tudományos felkészültségének időszerűsé­gét és még sorolhatnánk. A lényeg, természetesen, nem csupán a szándék, hanem inkább a megvalósulás. Pász- tón is úgy vélik, a községi szerveknek és intézmények­nek esetenként jobban kelle­ne törekedni az előadások tervezésével a helyi igények kielégítésére. A TV ismeret- terjesztő előadásait is figye­lembe kellene venni, különö­sen mezőgazdasági vonatko­zásban. Általában tervszerűbb igénnyel lehetne fellépni a te­matikát illetően. Eredménye­sebben lehetne hasznosítani továbbá a tanulmányi kirán­dulások és a vándorkiállítá­sok által nyújtott lehetősége­ket is. Az általános célt, az egyes szakterületeken dolgozók ál­talános ismereteinek bővítését nagyobbrészt eddig megvaló­sították a járásban, ezáltal egyrészt politikai tájékozott­ságukat növelték, másrészt korszerű ismeretekkel fegyve­rezték fel őket. Az ismeretter­jesztő tevékenység során kü­lönös gonddal foglalkoztak a mezőgazdaságban és az ipar­ban dolgozókkal, emellett a társulat tömegszervezeti jelle­gének megerősítése érdekében a járásban dolgozó értelmisé­giek összefogására is töre­kedtek, igaz, nem a legna­gyobb sikerrel. Az élet kíván­ta követelményekhez igazod­va, az ifjúság körében szintén folyt hasznos ismeretterjesztő munka, különösen a gazdaság- irányítás új rendjével és a harmadik ötéves tervvel kap­csolatban. Figyelembe véve a járásban jelentkező feladato­kat, nagyobb gondot lehetett volna fordítani a mezőgazda- sági és az egészségügyi elő­adásokra, s öt községben pél­dául egyáltalán nem hallottak természettudományi jellegű előadást. Az akadémiai és tanfolyami formák megvalósí­tása ugyancsak nem sikerült. Különösen érezhető volt a le­maradás Bokoron, Bujákon, Erdőtarcsán, Héhaímon, Mát- rakeresztesen, MátraszŐllősön. A megoldás? A teljességre való törekvés igénye nélkül csupán néhány dolgot emlí­tenénk. Az idei munkaterv is megállapítja: a járási TIT- elnökség törekedett arra, hogy az eredményes ismeretterjesz­tő'tevékenységet szorgalmaz­za, illetve ellenőrizze. Ez utóbbit csak részben sikerült megvalósítani. Egyik legfon­tosabb feladat tehát ebben a művelődési évadban, a jobb ellenőrző tevékenység kialakí­tása, ezáltal a tartalmi mun­ka segítése. Tervezik: rátér­nek az akadémiák és tanfo­Pintér István DOIWMCNTVM - Z£G£HY£-tnocira Höttl, az SS fekete egyenru­háját viselte, de megjelenésé­ben volt valami az örök civi­léből. A fiatalember nem úgy festett, mint azok a felsőbb­rendű fajhoz tartozó katonák, akiknek fényképei a Signal és a többi képes katonaújság cím­lapját díszítették. Höttl egyál­talán nem hasonlított, még egyenruhában sem egy SS Sturmbannführerhez. Hát kihez hasonlított? Kísértetiesen hasonlított Höfctlhöz, vagyis önmagához. Ö volt az az ember, aki a ná­ci egyenruhában’ is megma­radt egyéniségnek, de egyéni­ség létére teljes szívvel szol­gálta az SS-t. Teljes szívvel? Ez a kifejezés is helyesbítés­re szorul. Az SS-ben hemzseg­nek azok a fiatalemberek, sőt idősebbek is, akiket megrésze­gítettek a Führer is Himmler SS birodalmi vezető eszméi, s akik -T- legalábbis ezt gon­dolják — készek akár életü­ket is áldozni a germán faj vezetése alatt álló új Európá­ért. Höttlt nem ilyen fából faragták. Kiszolgálja a náci­kat. Tudja ugyan, hogy a há­ború elveszett, s a náci Né­metországra összeomlás vár, vezetőire pedig büntetés, de azt is tudja, hogy neki ebből az összeomlásból sértetlenül kell kikerülnie. A háború után is folytatódik majd a karrierje, ami a háború alatt kezdődött — ebben teljesen biztos. Addig is a legjobb tu­dása szerint végzi a dolgát, mert az a véleménye, hogy be kell bizonyítania: ő kiváló szakember a maga területén, a hírszerzésben. Nem kétséges, hogy ez az az út, amelyen elke­rülheti majd ß felelősségrevo- nást. Az olyan embert, akinek rendkívül sok van a fejében, majd csak megvásárolja vala­ki a győztesek közül, ha a legyőzőitekhez tartozik is. Csöngött a telefon. A Sturm­bannführer felvette a hallga­tót. — Halló, Höttl! — Itt Pejacsevich! Szeretnék önnél, Sturmbannführer bú­csúlátogatást tenni... — Jöjjön — szólt Höttl a telefonba. — Talán a legjobb, ha a holnap déli légiriadó után egy félórával keres fel... Ebben az időben, 1944 szep­temberében már mindennap, úgyszólván menetrendszerűen megszólaltak a szirénák a magyar fővárosban, de a ma­gyar vidéken is. Angol és amerikai gépek százával, ez­rével repültek át. A randevú­kat legbölcsebb volt a légiria­dókhoz igazítani. — Talán... — kezdte Peja­csevich. — Nem felel meg az. idő­pont? — csodálkozott Höttl. Rendkívül ritkán fordult elő, hogy ha valakit magához ren­delt, az nem ért rá. Végtére is ő volt az RSHA, a birodal­mi biztonsági főhivatal VI-os osztálya, a külföldi hírszerzés teljhatalmú magyarországi megbízottá. S bár a forrna kedvéért úgy mutatkozott be a nyilasoknak és más politiku­soknak, mint egyszerű diplo­mata, Veesenmayer követ ta­nácsadója, partnereinek nem volt nehéz megállapítaniuk, hogy sokkal fontosabb, befo­lyásos emberrel állnak szem­ben. Veesenmayer Ribbent- rop embere, a külügyi vonal képviselője. Höttl viszont Schellenbergé, a Harmadik Birodalom kémfőnökéé, va­gyis Himxnleré. Nyílt titok, hogy odakint a főhadiszállá­son egyre csökken Ribbeot­rop befolyása, és egyre erősö­dik Himmleré. Ami pedig Ma­gyarországot illeti, Veesen­mayer túlságosan tehetetlen volt bizonyos esetekben ahhoz, hogy a Führer ne hallgasson inkább a legmagasabb rangú magyarországi SS és Gestapo- parancsnokra, Winckelmann tábornokra, illetőleg a ma­gyar belpolitikával foglalkozó emberére, dr. Wilhelm Höttlre. — Az időpont megfelel — készségeskedett Pejacsevich a vonal másik végén. — Azon­ban, Herr Sturmbannführer, úgy érzem, hogy a jelenteni ■ valóm... — Ja, vagy úgy! — mondta Höttl. — Akkor akár azonnal jöhet. — Máris indulok! — Várom! A Sturmbannführer meg­nyomta a csengőt. Néhány má­sodperc múlva kivágódott az ajtó, s négyszögében megjelent Doris Koch. Pompás alakján jól érvényesült az ugyancsak fekete egyenruha, s annak sö­tét színe kiemelte a feje búb­ján koszorúba font hajának szőkeségét. A lány előírásos jelentkezés­re készült, s náci köszöntésre lendítette a karját. Főnöke azonban leintette: — Hagyja! A 89-es érkezik, értesítse az őrséget! A lány már hátraarcot akart csinálni, hogy távozzék, de Höttl egy kézmozdulattal megállította. — És kilenckor kettesben vacsorázunk! Azt a mintás emprimé ruhát vedd fel, tu­dod, aminek az anyagát Pá­rizsból hozattam! (Folytatjuk.) lyamok nagyobb számban va­ló szervezésére, a téli tanfo­lyamok rendezésére. Fokozott figyelemmel kísérik a televí­zióban bemutatásra kerülő mezőgazdasági filmeket, egyes témák megbeszéléséhez elő­adókat küldenek a falvakba. A mezőgazdasági vegyszerek kezeléséről és ártalmáról pél­dául, szintén előadást tarta­nak minden nagyobb terme­lőszövetkezetben és állami gazdaságban. Gondot fordíta­nak a jogi tárgyú előadások­ra; decemberben, januárban a módosított termelőszövetkeze­ti törvényről és a földtörvény­ről, februárban, márciusban az üzemi balesetekről és a közlekedési jogszabályokról tartanak előadásokat, s ebben az évadban is mindenekelőtt az új gazdasági mechanizmus időszerű kérdéseivel foglal­koznak. Természetesen mindez egy­általán nem csupán a TIT feladata. A művelődési otthon igazgatóknak is többet kell törődni az előadások szervezé­sével, az akadémiákkal, tan­folyamokkal. Ne egyedül pró­bálják megoldani a problémá­kat, hanem „menet közben” is igényeljék a község vezetői­nek segítségét. Ma már az előadásokat rendszerint filmvetítés, egyéb szemléltetés követi. Tervsze­rűbbé lehetne tenni a könyv­tárak közreműködését, s még több más lehetőség áll rendel­kezésre, amelyek felsorolása nem lehet célunk. Küszöbön a tél. Használjuk ki, ha bekö­szönt, minél eredményeseb­ben, hogy tavasszal nagyobb tudással, szakmai felkészült­séggel foghassunk munkához. Tóth Elemér Szemműtét - új magyar Súlyos szembetegseg gyógyí­tására dolgozott ki egy újfajta eljárást dr. Grósz István kan­didátus, egyetemi magántanár, a budapesti János Kórház sze­mész főorvosa. Tapasztalatai szerint a hirtelen látásromlá­sok okai között talán első he­lyen áll az ideghártya (retina! leválása, amely leggyakrabban tompa sérülések köyetkezmé- nye. Gyógyítása hosszú ideig megoldhatatlan feladatok elé állította az orvosokat. Ma a sokféle műtéti megoldás közül leginkább a szemgolyó falá­nak kisebbítését akalmazzák. Ehhez itthon és külföldön ed­dig műanyagot: szilikont, poli- violt vagy bélhúrt használtak. Grósz tanár a műtéthez —■ az eddigi műanyag helyett — emberi vérből készült 1 mm széles és 20 mm hosszú fibrin rudacskát helyez a szemgolyá falára és azt varrattal dombo­rítja be. Bizonyos idő elteltével a fib­rin felszívódik. Nem okoz he­ves gyulladást, mint az koráb­ban előfordult a műanyagok alkalmazásánál. Az új eljárás bevezetését természetesen elő­zetes állatkísérletek előzték meg. Az eddigi megfigyelése«! alapján az új, úgynevezett ,,plomb” alkalmazása a szem­műtéteknél sikeresnek mond­ható. Nemcsak a műtét, ha­nem a hozzá felhasznált fibrin is magyar találmány: az em­beri vérből készült, sajtolt fib­rin előállítása dr. Gerendás Mi­hály biokémikus nevéhez fű­ződik. A műtét felkeltette ti nemzetközi szakmai közvéle­mény érdeklődését is. G. M. E. A fényező Saját otthonban Serény kiszesek Furcsa, de igaz, hogy amíg Diósjenőn a kultúrház vala­mennyi helyisége a kiszesek rendelkezésére állt, valódi KISZ-élet nem bontakozott ki a községben. A falu száz ifjú­kommunistája azonban tavasz óta, — amióta a művelődési ház nem működik —, oly ak­tív, hogy a járási KlSZ-bizott- ság november hetedike előes­téjén magnetofonnal jutal­mazta az alapszervezetet. A fiatalok így saját zenekaruk műsorairól is készíthetnek fel­vételeket. A diósjenői fiatalok maguk rendezték be otthonukat ab­ban a helyiségben, amelyet Garai Lajos, a községi tanács .vb-elnöke juttatott részükre. A járási pártbizottság sző­nyeggel, a KISZ-bizottság más tárgyakkal járult a berende­zéshez. Varga János KlSZ-tit- kár, Móricz Mária kultúros és Molnár Eszter gazdaság vezető jól hasznosítja a salgóbányal KISZ-iskolán tanultakat. Az alapszervezet tagsága elhatá­rozta, hogy szorosabb kapcso­latot teremt a termelőszövet­kezettel, s hogy mielőbb meg­szervezi énekkarát.

Next

/
Thumbnails
Contents