Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
4 \ WÖCRÄO 1967. december 3., vasárnap A terménytároló helyén... A szügyi öreg művelődési otthon, a két évvel előbbi, inkább terménytárolóhoz volt hasonlatos, mint ahhoz, amit címe szerint szolgált. Tudták ezt a szügyiek és mindent megmozgattak, hogy méltó keretet adjanak a község szellemi-kulturális életének. Szén társadalmi összefogással és áldozatkészséggel áll már az új művelődési otthon, a tavaszi avató ünnepség után s elmúlt hetekben a klub és könyvtárterem is megnyílt. Az otthon élére fiatalember került, Hajnal Sándor, aki egyben a balassagyarmati járási, tanács művelődésügyi osztályának előadója is. A népművelés elméleti kívánalmait párosítja tehát a gyakorlat lehetőségeivel. feltételeivel. Nem könnyű vállalkozás. Hogyan egyezteti a kettőt? A témáról járási hivatala* ban beszélgetünk. — Művelődési otthonunk egy része, ami a nagytermi rendezvényeket illeti, már ugyan tavasszal megkezdte munkáját, a teljes élet azonban csak most indulhatott meg — mondja. — Az ismeretterjesztő feladatok fő irányát, a község jellegének megfelelően a mezőgazdasági szakmai tudás szélesítésére jelöltük meg. E cél szolgálatára termelőszövetkezeti akadémiát indítottunk, a sajátos adottságokhoz igazodó tematikával. Másik legfőbb feladatunknak az ifjúsággal való sokirányú foglalkozást tartjuk. Őszi programunkban megszerveztük a szülők akadémiáját is, melynek keretében hat előadás hangzik el az iskola és a szülői ház kapcsolatáról, a pályaválasztásról és egyéb érdeklődésre számító problémákról. Ezzel párhuzamosan szinte, januártól természettudományos ismeretterjesztő sorozatot indítunk, lígyancsak hat előadással. — Említette a fiatalokkal való foglalkozás tervét. Milyen formában biztosítják ezt? — Tapasztalatok szerint az ifjúság nevelésének legeredményesebben a jó arányokat szemmel tartó klubtevékenység felel meg. Mi is erre építjük programunkat. A klubkeretben politikai, tudományos, irodalmi és művészeti témák egyaránt helyet kapnak, szervezett, kötött és szabad, kötetlen foglalkozásokat tartunk váltakozón. Ezenkívül a különböző szakkörök, művészeti együttesek is elsősorban a fiatalok érdeklődését szolgálják. Decemberben például fototan- folyamot kezdeményezünk, ahol a résztvevők a fényképezés alapismereteit kitűnő szakemberektől tanulhatják. Szeretnénk fellendíteni az immár öt esztendeje működő tánccsoport életét, továbbfejleszteni úgy, hogy a község muzsikusaival népi együttessé nőjön a csoport. Támogatjuk, ösztönözzük a nemrég alakult gitáregyüttes eredményességét és szeretnénk létrehívni állandó jellegű színjátszó gárdát. — Irodalmi színpadot? — A balassagyarmati irodalmi színpadi napok idején nálunk is rendeztek bemutatót a gyarmatiak, méghozzá rendkívül nagy érdeklődés és siker mellett, mégis, az a véleményünk, hogy ezt a keretet csak ott szabad létrehozni, ahol megfelelő előadók kínálkoznak. Mi egyelőre a színjátszást vállaljuk. Erre sokkal kedvezőbbek a feltételeink. Fiataljaink már tanulják is Gyárfás Miklós: Kisasszonyok a magasban című víg játékát, december végén tartanak bemutatót, utána megkezdik készületeiket a kulturális szemlére, s terveik szerint a szomszédos községekbe is ellátogatnak műsorukkal. — A művelődési otthon a „magyar—szlovák barátság” nevet vette fel. Mit jelent ez tartalmi célokban? — Nemzetiségi község vagyunk, községünket és művelődési otthonunkat a Magyar- országon élő Szlovák Dolgozók Szövetsége patronálja. A szövetséggel nagyon jó kapcsolatunk alakult ki és sok módszertani segítséget kapunk tőle munkánkhoz. Természetesen kultuiesoportjaink is szemmel tartják a két nép baráti kapcsolatából eredő feladatokat. Ami a község általános kulturális eseményeit illeti: havonta rendszeres vendégünk a Déryné Színház, s a téli hónápok- ban több tánczenei estre és más szórakoztató jellegű rendezvényekre kerül sor. Ügy érzem, hogy munkánk a még nagyon kezdeti szakaszban kielégíti a szükségleteket, a későbbiekben pedig már segítségünkre lesznek a gyakorlati életből kamatoztatható tanulságok és tapasztalatok is. (barna) A népművelés ideje Itt van a tél a hosszú estékkel. Ez az időszak a falusi népművelés igazi ideje. Most különösen fontos, hogy megvizsgáljuk: megvannak-e falun a művelődési adottságok, élnek-e velük a községek lakói, hányán és hogyan emelik általános műveltségüket, szakmai tudásukat? Télen termelőszövetkezeti tagságunk szakmai ismereteinek gyarapítása a mezőgazda- sági és a művelődésügyi szervek legfontosabb feladata. A nagyüzemi munkaszervezés, a szakosodás, a gépesítés, a ke- mizálás mindenkor — s az új mechanizmus küszöbén különösképpen — a modern mezőgazdaság előfeltétele. Hogy ezeket a lehetőségeket a gyakorlatban alkalmazni tudjuk, mindenekelőtt szakmailag művelt emberekre van szükség. A szakmai tudás, persze, csakis az általános műveltségre épülhet. Világos tehát: amikor a szakmai műveltség emeléséről beszélünk, az általános műveltség gyarapítására is gondolunk. Arra törekszünk, hogy a falusi ember értsen a korszerű gazdálkodáshoz, de eligazodjék a világ dolgaiban is, túlilásson faluja határán. Nyilvánvalóan e cél vezérelte a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat járási elnökségeit is,* amikor összeállították az 1967—68-as művelődési évadra szóló munkatervüket. Lássuk, mit „kínál” a pásztói járás dolgozóinak a TIT? Általános célkitűzéseik? Segíteni az új gazdasági irányítás soronlevő feladatait, figyelemmel kísérni és propagálni a harmadik ötéves terv eredményeit, tág helyet adni a szocialista demokrácia szélesítését elősegítő propaganda- munkának, a munkásmozgalommal és a nemzetközi helyzettel foglalkozó előadásoknak, a szomszédos népi demokráciák életét és problémáit tárgyaló ismeretterjesztésnek, emelni a járás községeiben a mezőgazdasági és az egészségügyi előadások számát, biztosítani a társulati tagok politikai és tudományos felkészültségének időszerűségét és még sorolhatnánk. A lényeg, természetesen, nem csupán a szándék, hanem inkább a megvalósulás. Pász- tón is úgy vélik, a községi szerveknek és intézményeknek esetenként jobban kellene törekedni az előadások tervezésével a helyi igények kielégítésére. A TV ismeret- terjesztő előadásait is figyelembe kellene venni, különösen mezőgazdasági vonatkozásban. Általában tervszerűbb igénnyel lehetne fellépni a tematikát illetően. Eredményesebben lehetne hasznosítani továbbá a tanulmányi kirándulások és a vándorkiállítások által nyújtott lehetőségeket is. Az általános célt, az egyes szakterületeken dolgozók általános ismereteinek bővítését nagyobbrészt eddig megvalósították a járásban, ezáltal egyrészt politikai tájékozottságukat növelték, másrészt korszerű ismeretekkel fegyverezték fel őket. Az ismeretterjesztő tevékenység során különös gonddal foglalkoztak a mezőgazdaságban és az iparban dolgozókkal, emellett a társulat tömegszervezeti jellegének megerősítése érdekében a járásban dolgozó értelmiségiek összefogására is törekedtek, igaz, nem a legnagyobb sikerrel. Az élet kívánta követelményekhez igazodva, az ifjúság körében szintén folyt hasznos ismeretterjesztő munka, különösen a gazdaság- irányítás új rendjével és a harmadik ötéves tervvel kapcsolatban. Figyelembe véve a járásban jelentkező feladatokat, nagyobb gondot lehetett volna fordítani a mezőgazda- sági és az egészségügyi előadásokra, s öt községben például egyáltalán nem hallottak természettudományi jellegű előadást. Az akadémiai és tanfolyami formák megvalósítása ugyancsak nem sikerült. Különösen érezhető volt a lemaradás Bokoron, Bujákon, Erdőtarcsán, Héhaímon, Mát- rakeresztesen, MátraszŐllősön. A megoldás? A teljességre való törekvés igénye nélkül csupán néhány dolgot említenénk. Az idei munkaterv is megállapítja: a járási TIT- elnökség törekedett arra, hogy az eredményes ismeretterjesztő'tevékenységet szorgalmazza, illetve ellenőrizze. Ez utóbbit csak részben sikerült megvalósítani. Egyik legfontosabb feladat tehát ebben a művelődési évadban, a jobb ellenőrző tevékenység kialakítása, ezáltal a tartalmi munka segítése. Tervezik: rátérnek az akadémiák és tanfoPintér István DOIWMCNTVM - Z£G£HY£-tnocira Höttl, az SS fekete egyenruháját viselte, de megjelenésében volt valami az örök civiléből. A fiatalember nem úgy festett, mint azok a felsőbbrendű fajhoz tartozó katonák, akiknek fényképei a Signal és a többi képes katonaújság címlapját díszítették. Höttl egyáltalán nem hasonlított, még egyenruhában sem egy SS Sturmbannführerhez. Hát kihez hasonlított? Kísértetiesen hasonlított Höfctlhöz, vagyis önmagához. Ö volt az az ember, aki a náci egyenruhában’ is megmaradt egyéniségnek, de egyéniség létére teljes szívvel szolgálta az SS-t. Teljes szívvel? Ez a kifejezés is helyesbítésre szorul. Az SS-ben hemzsegnek azok a fiatalemberek, sőt idősebbek is, akiket megrészegítettek a Führer is Himmler SS birodalmi vezető eszméi, s akik -T- legalábbis ezt gondolják — készek akár életüket is áldozni a germán faj vezetése alatt álló új Európáért. Höttlt nem ilyen fából faragták. Kiszolgálja a nácikat. Tudja ugyan, hogy a háború elveszett, s a náci Németországra összeomlás vár, vezetőire pedig büntetés, de azt is tudja, hogy neki ebből az összeomlásból sértetlenül kell kikerülnie. A háború után is folytatódik majd a karrierje, ami a háború alatt kezdődött — ebben teljesen biztos. Addig is a legjobb tudása szerint végzi a dolgát, mert az a véleménye, hogy be kell bizonyítania: ő kiváló szakember a maga területén, a hírszerzésben. Nem kétséges, hogy ez az az út, amelyen elkerülheti majd ß felelősségrevo- nást. Az olyan embert, akinek rendkívül sok van a fejében, majd csak megvásárolja valaki a győztesek közül, ha a legyőzőitekhez tartozik is. Csöngött a telefon. A Sturmbannführer felvette a hallgatót. — Halló, Höttl! — Itt Pejacsevich! Szeretnék önnél, Sturmbannführer búcsúlátogatást tenni... — Jöjjön — szólt Höttl a telefonba. — Talán a legjobb, ha a holnap déli légiriadó után egy félórával keres fel... Ebben az időben, 1944 szeptemberében már mindennap, úgyszólván menetrendszerűen megszólaltak a szirénák a magyar fővárosban, de a magyar vidéken is. Angol és amerikai gépek százával, ezrével repültek át. A randevúkat legbölcsebb volt a légiriadókhoz igazítani. — Talán... — kezdte Pejacsevich. — Nem felel meg az. időpont? — csodálkozott Höttl. Rendkívül ritkán fordult elő, hogy ha valakit magához rendelt, az nem ért rá. Végtére is ő volt az RSHA, a birodalmi biztonsági főhivatal VI-os osztálya, a külföldi hírszerzés teljhatalmú magyarországi megbízottá. S bár a forrna kedvéért úgy mutatkozott be a nyilasoknak és más politikusoknak, mint egyszerű diplomata, Veesenmayer követ tanácsadója, partnereinek nem volt nehéz megállapítaniuk, hogy sokkal fontosabb, befolyásos emberrel állnak szemben. Veesenmayer Ribbent- rop embere, a külügyi vonal képviselője. Höttl viszont Schellenbergé, a Harmadik Birodalom kémfőnökéé, vagyis Himxnleré. Nyílt titok, hogy odakint a főhadiszálláson egyre csökken Ribbeotrop befolyása, és egyre erősödik Himmleré. Ami pedig Magyarországot illeti, Veesenmayer túlságosan tehetetlen volt bizonyos esetekben ahhoz, hogy a Führer ne hallgasson inkább a legmagasabb rangú magyarországi SS és Gestapo- parancsnokra, Winckelmann tábornokra, illetőleg a magyar belpolitikával foglalkozó emberére, dr. Wilhelm Höttlre. — Az időpont megfelel — készségeskedett Pejacsevich a vonal másik végén. — Azonban, Herr Sturmbannführer, úgy érzem, hogy a jelenteni ■ valóm... — Ja, vagy úgy! — mondta Höttl. — Akkor akár azonnal jöhet. — Máris indulok! — Várom! A Sturmbannführer megnyomta a csengőt. Néhány másodperc múlva kivágódott az ajtó, s négyszögében megjelent Doris Koch. Pompás alakján jól érvényesült az ugyancsak fekete egyenruha, s annak sötét színe kiemelte a feje búbján koszorúba font hajának szőkeségét. A lány előírásos jelentkezésre készült, s náci köszöntésre lendítette a karját. Főnöke azonban leintette: — Hagyja! A 89-es érkezik, értesítse az őrséget! A lány már hátraarcot akart csinálni, hogy távozzék, de Höttl egy kézmozdulattal megállította. — És kilenckor kettesben vacsorázunk! Azt a mintás emprimé ruhát vedd fel, tudod, aminek az anyagát Párizsból hozattam! (Folytatjuk.) lyamok nagyobb számban való szervezésére, a téli tanfolyamok rendezésére. Fokozott figyelemmel kísérik a televízióban bemutatásra kerülő mezőgazdasági filmeket, egyes témák megbeszéléséhez előadókat küldenek a falvakba. A mezőgazdasági vegyszerek kezeléséről és ártalmáról például, szintén előadást tartanak minden nagyobb termelőszövetkezetben és állami gazdaságban. Gondot fordítanak a jogi tárgyú előadásokra; decemberben, januárban a módosított termelőszövetkezeti törvényről és a földtörvényről, februárban, márciusban az üzemi balesetekről és a közlekedési jogszabályokról tartanak előadásokat, s ebben az évadban is mindenekelőtt az új gazdasági mechanizmus időszerű kérdéseivel foglalkoznak. Természetesen mindez egyáltalán nem csupán a TIT feladata. A művelődési otthon igazgatóknak is többet kell törődni az előadások szervezésével, az akadémiákkal, tanfolyamokkal. Ne egyedül próbálják megoldani a problémákat, hanem „menet közben” is igényeljék a község vezetőinek segítségét. Ma már az előadásokat rendszerint filmvetítés, egyéb szemléltetés követi. Tervszerűbbé lehetne tenni a könyvtárak közreműködését, s még több más lehetőség áll rendelkezésre, amelyek felsorolása nem lehet célunk. Küszöbön a tél. Használjuk ki, ha beköszönt, minél eredményesebben, hogy tavasszal nagyobb tudással, szakmai felkészültséggel foghassunk munkához. Tóth Elemér Szemműtét - új magyar Súlyos szembetegseg gyógyítására dolgozott ki egy újfajta eljárást dr. Grósz István kandidátus, egyetemi magántanár, a budapesti János Kórház szemész főorvosa. Tapasztalatai szerint a hirtelen látásromlások okai között talán első helyen áll az ideghártya (retina! leválása, amely leggyakrabban tompa sérülések köyetkezmé- nye. Gyógyítása hosszú ideig megoldhatatlan feladatok elé állította az orvosokat. Ma a sokféle műtéti megoldás közül leginkább a szemgolyó falának kisebbítését akalmazzák. Ehhez itthon és külföldön eddig műanyagot: szilikont, poli- violt vagy bélhúrt használtak. Grósz tanár a műtéthez —■ az eddigi műanyag helyett — emberi vérből készült 1 mm széles és 20 mm hosszú fibrin rudacskát helyez a szemgolyá falára és azt varrattal domborítja be. Bizonyos idő elteltével a fibrin felszívódik. Nem okoz heves gyulladást, mint az korábban előfordult a műanyagok alkalmazásánál. Az új eljárás bevezetését természetesen előzetes állatkísérletek előzték meg. Az eddigi megfigyelése«! alapján az új, úgynevezett ,,plomb” alkalmazása a szemműtéteknél sikeresnek mondható. Nemcsak a műtét, hanem a hozzá felhasznált fibrin is magyar találmány: az emberi vérből készült, sajtolt fibrin előállítása dr. Gerendás Mihály biokémikus nevéhez fűződik. A műtét felkeltette ti nemzetközi szakmai közvélemény érdeklődését is. G. M. E. A fényező Saját otthonban Serény kiszesek Furcsa, de igaz, hogy amíg Diósjenőn a kultúrház valamennyi helyisége a kiszesek rendelkezésére állt, valódi KISZ-élet nem bontakozott ki a községben. A falu száz ifjúkommunistája azonban tavasz óta, — amióta a művelődési ház nem működik —, oly aktív, hogy a járási KlSZ-bizott- ság november hetedike előestéjén magnetofonnal jutalmazta az alapszervezetet. A fiatalok így saját zenekaruk műsorairól is készíthetnek felvételeket. A diósjenői fiatalok maguk rendezték be otthonukat abban a helyiségben, amelyet Garai Lajos, a községi tanács .vb-elnöke juttatott részükre. A járási pártbizottság szőnyeggel, a KISZ-bizottság más tárgyakkal járult a berendezéshez. Varga János KlSZ-tit- kár, Móricz Mária kultúros és Molnár Eszter gazdaság vezető jól hasznosítja a salgóbányal KISZ-iskolán tanultakat. Az alapszervezet tagsága elhatározta, hogy szorosabb kapcsolatot teremt a termelőszövetkezettel, s hogy mielőbb megszervezi énekkarát.
