Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

1967. december 24, vas Am an

NöePA D

o

VERSES

ÜNNEPI

JOBBAGY KAROLY:

c/Lmlq\ a esílLaej szóié peieeg

s szikrája robbanva röpül,

orrodba fojtó szaga ül,

gondolkozz el — csupán egy percet —

mi lenne ha...

ez a karácsony éjszaka

csodát tenne, és szárnyat adna

s a kilőtt golyó nem zuhanna

erőt vesztve, hanem suhanna,

száguldana a föld körül;

minden kilőtt gépfegyvertöltény

míg célt nem ér — mert ez a törvény

repülne, amíg ideér,

nyárból ide, hol peng a tél,

itt süvítene cefetül,

itt vemé át az égő gyertyát,

hogy hullanának a cukorkák,

s a „békesség” a lenge tüli,

mely úgy tűnik, hogy van és altat.

ölében hordja a nyugalmat

s boldog jövőt nevetve szül...

egyszeriben csak leomolna,

futnánk kiáltva és sikoltva,

átkozva létünket belül...

Am ne ijedj meg!

Mert hogy van vonzása a földnek, a golyó itt senkit sem öl meg ott fütyül gyilkos végzetül Távol-Keleten a vadonban, ahol ma épp úgy Karácsony van, akárcsak itt, és bomba is van, téged

csupán csak

elkerül.

GYÓNJ GÉZA:

Ojethílem esek

/pákától, zúg, dübörög a város. aZL Kormos kenyeret izzad a gép. Kavarog, búg az életi vásár.

Gyönge a gyöngébbet löki odébb. Vézna, csigázott testek inognak, Vérbefutottan bús szemek égnek. Szöges korbácsát nekieresztve Gyermekeit csak veri az élet.

Sírva, sikongva, bukdosva rohannak. Kidől az egyik, helyibe más áll.

— S ím, egy torlódó nagy utca sarkán Egy percre megáll az életi vásár.

Egy percre bámész szemekkel állnak Vézna, csigázott, igázott testek,

S utat engednek három kis tömzsi, Piros orcájú betlehemesnek.

Három apróság hidegtől csípett Piros orcával nagy-komolyan Átballag köztük, s újra bezárul A szennyes, könnyes emberfolyam.

A leiken régi pásztorzsoltárok,

Halk imák hangja száll halkan át — Egy pillanatra —, s megint az élet Harsogja bősz, vad, harci dalát.

Nincs itt karácsony. Minek kísértesz. Babonás mese, szép Betlehem?

Örök nagypéntek szomorúsága ül hiteroppant, bús lelkemen.

Három királyok maguk osztoznak Tömjénen, myrrhán, lopkodott kincsen, És jászolokban milljók születnek,

És millióknak jászola sincsen.

Nincs itt karácsony. Mit is kerestek Még itt, ti apró betlehemesek?

Kik Jézustokat holtra kresték.

Meg is találták a Heródesek.

Mert eljött volna, már eljött volna,

Kit sok hazug ajk fennen sóvárog —

S szólna — ostorát megsuhogatva —

„A templomokból ki, kúfárok!”

Nincs már karácsony. Menjetek innen Sietve, apró betlehemesek,

Szíjostorával a cudar élet Ügyis mihamar elér titeket.

Gömbölyű, gyönge kis kezetekben Összetörik a betlehem-játék,

Mint az enyémben. S lesztek ti is majd Bús, hiteroppant, lézengő árnyék.

(1906)

ADY ENDRE:

JÓZSEF ATTILA:

jCű, betlehemi királg&k

^djonisten, Jézusunk, Jézusunk! C' « Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

Ügy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál, Meg is kéne szoptatni már. kedves h-v m királyok, jóéjszakát kívánok!

Uaráí'SúiUfi ének

y^egnap harangoztak.

Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni,

De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretre Mégis csak kiállók,

De boldogok a pásztorok S a három királyok.

Én is mennék, mennék, Énekelni mennék Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék.

Űj csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Ürnak szerelmemet Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én Gyermek-hittel, bStran, 1883

Csúf karácsonyában.)

CSANADY JÄNOS:

'Tjátr

at t'f

r ~7~.átra-aljai ősfenyők,

G bozontos, gyantaszagú had roppant, csillagos ég alatt — medveerejű szálfák rázkódnak meg az éjben. Karjukkal felfogják puhán a hópehely-angyalokat. tűleveleik hullanak, mint konfetti nép-ünnepélyen.

Megharsannak a zord hegyoldalak; fehér szikla-gyertyák kigyúlnak, kántálnak a Három-királyok, vígan didergő gyerekek házalnak papír ^betlehemmel. Éjfélén felzúg Bach miséje, és tisztán, ünnepélyesen járnak-kelnek a hóesésben:

Jnedveerejű ősfenyők, bozontos, gyantaszagú had tűlevél-szönyegén a népek — mi kiteríttetett ez éjen völgyön és meredélyen, hogy fel ne sértsék békés lábukatI

TÓTH ELEMÉR:

^Pásztóiak:

P zélkakas torony - ty ú kkal párzik, harangláb reccsen. ' jönnek a pásztóiak subában és bekecsben.

Égboltjuk szarkalábas, csizmájuk sarka gyémánt, lépteik, mint amikor szél bogozza a szénánk

Száll a madarak helyett a mennyből néhány angyal, hintázik az ágakon, * mígnem mind porba zuttyan.

Nézik a falusiak és szívdobogva látják, göncükből az angyalok a csillagot kirázzák.

JKát^aL made)túra